Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Mit is mondhatnék? Tudod egy random 27 éves srác vagyok az isten háta mögül. Logisztikai területen dolgozom. Nem keresek sokat. Az éhenhaláshoz sokat, de a boldoguláshoz keveset. Picit értek ehhez ahhoz. Pl: Jól bánok a szavakkal, a kardal és a szarkazmussal. Ó és imádom a csoki pudingot… A karamellásat nem… az fúj…
Miről és kiről szól a történet, kiknek ajánlod?
A
történet egy PTSD és ADHD hibridet mutat be akinek történetesen a neve Gery.
Egy nemzetbiztonsági ügynök, aki a protokoll helyett a szarkazmust díjazza a
pisztoly helyett a katanát. Nem szereti a modern zenét, filmeket meg PC
keretrendszert… És csak a 20-as évei végén jár! Szóval az alap sztori. Gery kap
egy zöldfülű társat, aki idealista és nem teljes értékű ügynök egyelőre. Gery
passzívan tanítja és vezeti be ebbe a világba. Gery és az ő dinamikájára
fókuszál a könyv első harmada. Itt jelenik meg Gery régi szerelme is… Hát igen…
Röviden? Egy antihős egy régi szerelem és egy idealista újonc mentenek meg
dolgokat. Egyik fronton a világot, de a nagyobb harc mindig magukban zajlik.
Ettől lesznek emberiek… NEM! Nincs 20 oldal belső monológ. Csak karakterek,
akik nem akarnak hőssé válni, csak nem futnak el az elől ami rájuk vár.
Szóval ajánlom ezt azoknak, akik voltak már a földön és felálltak. Ajánlom ezt azoknak,
akik a földön vannak, és nem tudnak felállni… Na meg azoknak, akik egy rohadt
jó sztorit keresnek és imádják a 90’s 80”s évek badass vonalát modernizálva. Ja
meg, ha imádják a jó zenéket! Az is fontos ám…
A néma hősök útja címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Hát, ha azt vesszük alapul, amit a könyv képvisel, akkor igen sok kutatómunka volt… 27 év! De igazából nagyjából tudom mi, hogy működik a történet világában, így nagyjából kevés utána járást igényelt. (Ne próbált ki a c4-et teával hatástalanítani…) Az írási folyamat… Ezt inkább nem részletezem, de elég gyorsan végeztem vele, az ADHD miatt… Igen nekem is van nem csak a főhősnek.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Amíg úgy nézzük a karaktereket, mint karakterek addig nem fontos a realitás, viszont egy idő után, ahogy egyre jobban olvassa, valaki rájön, hogy mintha ismerné őket. Nos, ez azért van, mert a hőseim inkább működnek emberként, mint narratív eszközként. A viselkedésük? Teljesen reális. A harcok? Ha eltekintünk attól, hogy miért harcol valaki katanával, mikor mondjuk egy FN-Scar jobb választás lenne modernizálva? Akkor a harcok is reális sémára épülnek. Főleg a pusztakezes harc és a kardforgatás része. A második kötetben rámentem, arra hogy még reálisabb legyen a harc jelenet írása, persze még badassabb formában. 70% valóság 30% badass faktor, ha a harcról van szó. A fantázia rész inkább az ügynökség és a furcsa végkimenetel és a főgonosz terve felé nyilvánul meg. De mi a legreálisabb? Az, ha hozunk egy döntést annak mindig ára van.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2024 október. Unatkoztam. Nem tudtam aludni. De régebben írtam verseket és novellákat. Úgy voltam vele, ha amúgy is sok story van,a fejemben leírom, hogy csináljak is valamit ebből a szituból , Szóval ma már egy gammer laptopot csak írásra használok.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
Van pár kéziratom kész és egyik sem ugyan abban a műfajban mozog. Van egy dark fantasy – noir hibrid. Van egy beszari vámpírvadászos szatírám. Egy realisztikus Cyber thriler khm.. Jegyzet magamnak be kéne fejezni khm.. Na meg a néma hősök útja ami… Nos, egy Neo Noir középső új a pózoknak, a sablonoknak és a biztonsági játékoknak. Igen két kötet van belőle készen már. Na meg a szarkazmus bibliája, amiben együtt röhögök a világon majd azzal, aki olvassa.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
A legelsőnél picit fura volt, mert kb úgy éreztem mintha Gery a vállamra rakta volna a kezét. A másodiknál mikor egy nihilista revolverhős démonról írtam? Nos, fura volt. Hajnali 2 körül ütöttem le az utolsó betűt és másnap mikor felkeltem nem volt semmi esemény, míg aludtam. Picit olyan volt, mint ha a világ is elhallgatott volna egy kicsit. Tudom, hogy hülyén hangzik, de azt a történetet megírva… Hát vicces véletlen.
Sokan írói álnevet használnak. Te nem gondolkodtál ezen?
Ha teszek, valamit nem bújik álnév mögé. Max, ha latexben kergetem a rosszfiúkat az utcán. De igazából még én sem tudom. Majd eldönti a jövő jó ez így vagy sem, de asszem megjegyezhető nevem van.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Az én zsánerem a szarkazmus, az irónia és a pofán csapó őszinteség elegye. Szóval igen mindig is ebben akartam alkotni, mert sokan nem mertek, vagy nem akarnak. Másoknak fontosabb a póz, mint az érték. Szóval inkább írok úgy, hogy bele adok magamba valamit, mint hogy megfeleljek pár bölcsésznek.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Most hazudhatnám azt, hogy megtisztelő, de őszintén? Bárki képes lenne ezt megcsinálni, aki szeret írni. Nem az tesz valakit jó íróvá, hogy van e megjelent könyve. Még én sem tudom, mi tesz valakit azzá. Viszont hogy a kérdésre is válaszoljak. Picit fura érzés volt, mikor először láttam a kész borítót. Azt éreztem, hogy a gondolataim és a szavaim végre megtalálhatják azokat, akiknek szükségük van ré.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Leülök,
és karakter szerepeket veszek fel, aztán írok, írok és írok. A végén a
fejezetekből könyv lesz. Mondhatni nem én viszem a sztorit, hanem a karakterek.
Vannak fixpontok, de a karakterek reakciói visznek A-ból B-be.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Az
épp megjelenőben a kedvenc jelenetem a végső harc, illetve a főgonosszal vívott
harc metálzenére egy lángoló épület tetején.
A következőben, amit meg szeretnék jelentetni pedig egy jelenet, ahol a három
főhős szinte koreografált jazz improban mészárol revolverekkel egy démon hordát.
Ne bántsatok, fura vagyok
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Sokat merítek látott dinamikákból. Akár valós vagy kitalált szereplőék. Például Gerybe sokat adtam magamból. A következő regényem főhősébe meg sokat adtam Alucardból és Vaasból… (Napszemüveg meg revolver…) A jelenetek megkoreografálásához meg zenékhez nyúlok. Használom a ritmikát a szövegben és a harcok leírásához is. A történet vezetése a fő sztori szál meg … Nos, csak úgy jön… Bevallom, az elején sose tudom hova fut ki a sztori.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Van egy kedves barátom, aki elolvassa az irományaim. Rengeteget segít pl a logikai bakikban. Viszont magát a sztorit nem írom át senki kedvéért. Akinek meg szava lenne, az úgysem olvassa. Szóval a világ ilyen.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Hát még nem tudják, majd észre veszik, mikor vastagabban vágom a szalámit… Mármint akarom mondani, majd ha kijött a könyv ráérek elmondani nekik.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Idén? Kibontok egy katanával egy pezsgőt az tuti… A következő regényem címe és fülszövege is kikerül… Nem tudom, nem szeretek ígérgetni, de még idén szívesen beadnék egy dedikálást is… De ami tuti az a szarkazmus az irónia, meg hogy rengeteget hallják a „Nem hivatalos, de nemzetközileg elismert túsztárgyló” kifejezést.
Álnév: Rédgery !!! Ízlelgesd.. "Rédgery - A néma hősök útja " hmmm fincsi..
VálaszTörlésVégre egy író aki nem magasról beszél! A kép alapján tényleg ott az Alucard Ihlet. Viszont ha a könyvben is ezt a stílust hozza, akkor hű olvasó leszek!
VálaszTörlés