Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Baróthy Borbála írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, eddig három e-könyve jelent meg Napos oldalad, Piper és Kártyák kiterítve címmel. Hamarosan az Első Szó Kiadó gondozásában fog megjelenni Veled (nem) elem túl című könyv és Jaffa Kiadó gondozásában Kacat konyhája címmel.
A Napos oldalad, Piper és Kártyák kiterítve és az új kötet Veled (nem) elem túl címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Mind a három regény egy korábbi regényem, a húszas éveim legelején írtam őket, van, amelyiket pedig 18-19 évesen. Kezdetben ezek wattpad-regények voltak, aztán –leginkább az olvasóim kedvéért- megjelentek nyomtatásban egy kisebb, induló kiadónál. Ezt az utóbbit azóta megbántam. Én magam még nem tudtam, hogy zajlik a kiadás menete, nem értettem hozzá, és sajnos azt kell mondanom, az a kiadó sem volt a helyzet magaslatán, így a könyvek szerkesztés nélkül lettek kinyomtatva, ami hatalmas hiba volt. Most, évekkel később is kapok minden hónapban üzenetet olvasóimtól, hogy keresik a könyveimet, és végre megint volt időm, és költségkeretem arra, hogy újra életet leheljek a regényekbe. Kerítettem magamnak egy szerkesztőt, és egy grafikust, akikkel közösen mind a három – illetve most már mind a négy regénynek új életet adtunk: Javítva lettek, sok minden átírásra került bennük, vannak bennük teljesen új részek is. És persze mindegyik kapott egy teljesen új köntöst is, a grafikusomnak köszönhetően.
A legtöbb kutatómunkát egyébként a Napos oldalad és a Kártyák kiterítve igényelte, a helyszínek miatt leginkább. A Napos oldaladnál bele kellett ásnom magam a katonai létesítmények rejtelmeibe, a rangsorozásba, a fegyverhasználatba. A Kártyák kiterítve megírása közben rengeteget bújtam az Egyesült Államok térképét, a maffia szervezetekről szóló históriákat, és az önvédelem formáit. Persze a Piper is igényelt kutatómunkát, de mivel az gyakorlatilag a Piroska és a Farkas egy modern újragondolása, ezért könnyebben ment, leginkább a boszorkány praktikákban kellett olvasgatnom, de mivel ez a téma alapvetően is közel áll hozzám, ezért nem volt nehéz dolgom.
A Veled (nem) élem túl, régen egyébként Váratlan Vonzalomként jelent meg. Én az új címét sokkal jobban szeretem. Szintén sokat kellett bújnom az Egyesült Államok térképét, és túlélési stratégiákat, kiránduló útvonalakat. De ez sem volt olyan nehéz feladat, mint a feljebb említett két regény esetében.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Fele-fele arányban általában. A Kártyák kiterítve, a Napos Oldalad és a Veled (nem) élem túl valós helyszínen, „halandó” szereplőkkel, létező világban játszódnak, persze ezekben is vannak olyan elemek, amik a valóságban nem lennének annyira hitelesek, de hát ez a szépsége az írásnak.
A Piper részben valóságos világban játszódik, erősen fantasy elemekkel. Maga a város is kitalálta, ahol főszereplőink élnek, és mindkét főszereplő emberfeletti képességekkel rendelkezik.
Ezzel szemben a legújabb regényem egy high-fantasy, ez már teljes világépítést igényelt, semmi valóságos nincsen benne. A címét még nem árulom el, de már gőzerővel dolgozunk rajta, jelenleg egy kiadónál van a kézirat. Ezzel párhuzamosan elkezdtem dolgozni egy dark romance trilógián is, ahol szintén helyet kapnak fantasy (leginkább boszorkány) elemek.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nagyjából, ahogy megtanultam leírni a nevemet. Amióta tudok írni, naplót vezetek. Ebből következik pedig, hogy életem során legalább 20-25 naplót írtam tele eddig. Ez pedih a hagyományos értelemben vezetett naplókra vonatkozik, ugyanis szinte mindenre van egy külön naplóm. Határidő napló, álomnapló, motivációs napló, manifesztációs napló, önismereti napló. Stb.
Az első befejezett történetem egy fanfiction volt, egy magyar fiú bandáról. Ezután következtek a regények, a Napos oldalad, az (akkori nevén) Váratlan Vonzalom, a Kártyák kiterítve, és a Piper. Ezután következett egy pár éves írói blokk, amikor nem írtam semmit. Az törte meg ezt a blokkot, hogy lett egy kiskutyám, Kacat, aki a social mediában lett igen ismert. A Jaffa kiadó adta ki a kutyabarát receptkönyvemet, ’Kacat konyhája’ néven, ami hatalmas löketet adott az újbóli folytatáshoz, és hogy újra magamra találjak, mint író.
Hozzá kell tenni, hogy magát az írást sosem hagytam fel teljesen. Jelenleg is újságíróként dolgozom.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
A két legújabb regényem, a high-fantasy és a dark romance új zsánerek számomra és kihívás is, de elképesztően élvezem. Nehéz elképzelnem azonban, hogy romantika nélkül írok meg egy könyvet, mert ez mindig fókuszban volt a regényeimben (kivétel persze a Kacat konyhája), azonban nem zárom ki, mert például a pszichológia-thriller és horror regények is nagy kedvenceim.
Kb. fél éve elkezdtem írni egy igaz történetes pszichológiai-önismereti könyvet írni, egy engem ért elég kemény megpróbáltatásról, ami a netes jelenlétemhez az influenszer léthez kapcsolódik. Nagyon nehéz megírni, ezért lassan haladok vele, egy ideje félre is tettem, mert végre helyre jöttem lelkileg, de abszolút nincs elvetve, feltett szándékom, hogy befejezem és nyomtatásban is megjelentetem. A címét elárulom: Ne foglalkozz vele!
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Leginkább megkönnyebbülést, izgatottságot érzek egy-egy befejezett kéziratkor, úgy érzem rögtön meg akarom mutatni a világnak. Igazi büszkeséget azonban csak akkor szoktam érezni, ha valamilyen formában meg tud jelenni az adott kézirat.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Jelenleg nincs írói álnevem, az új regényeimen már a ’Borbála A. Baróthy’ nevet használom, utalva az új vezetéknevemre, amit az esküvömkor vettem fel és azért ilyen formában, mert azt érzem, hogy pozitív hatással van a marketingre, ha minél nemzetközibb egy író neve.
Régen használtam az ’April’ álnevet a profiljaimhoz, tiktokon még most is ’kedvesapril’ a felhasználó nevem (érdekesség, hogy a Kártyák kiterítve főszereplőjét is így hívják) régen gondolkodtam rajta, hogy álnéven írjak, de mindenki mindig azt mondta, hogy olyan szép és különleges nevem van, hogy igazán kár lenne helyette álnevet választani. Ezt ma már én is így gondolom.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Mindig is romantikus történeteket írtam, igen, ez illik leginkább hozzám.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Erre nehéz válaszolni, mert nem tudom pontosan körülhatárolni, hogy melyik érzem „elsőnek”. Először a Váratlan Vonzalom jelent meg nyomtatásban, de mint említettem egy kis, kezdő (és személyes véleményem, hogy felkészületlen) kiadónál jelent meg, és bár örültem neki, és minden ismerősöm odáig volt, már akkor is éreztem, hogy ez azért nem az igazi így. Sokáig arra gondoltam, akkor fogom először igazán írónak érezni magam, ha egy kiadó köt velem olyan szerződést, amiben vállalják a kiadás költségeit és országos terjesztésbe adják a könyvemet. Ez a Kacat konyhájával meg is történt és bár elképesztően büszke vagyok és hatalmas dolognak tartom, hogy az országban bármelyik könyvesboltba bemegy az ember, megtalálja a könyvemet, és még fizetnem sem kellett ezért, ez még sem egy romantikus regény, ami az én igazi zsánerem. Minden megjelenés, beleértve az új köntösben megjelent e-könyveket, egy büszkeség és egy újabb lépcsőfok. De az igazi célom, hogy azt elérjem, mint a Kacat konyhájával, csak az egyik romantikus regényemmel.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Mikor hogy. Szeretek mindent megtervezni tudatosan, de az első négy könyvemet teljesen impulzívan írtam. Egyszer csak jött az ihlet, leültem a laptopom elé, és órákig fel sem álltam. A Kacat konyhája elképesztő tervezést igényelt, és a két új regényemhez is most már használok külön füzetet, fájlokat, pinterestet boardot az ötletekhez, a történet vezetéshez, az előre kitalált párbeszédekhez, a karakterkövetéshez. Ez régen nem volt jellemző rám, de most már nem is tudnák máshogy írni.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Mindig vannak kedvenc jeleneteim, ezek olvasom újra a legtöbbször. Általában a párbeszédek közt vannak ezek a kedvenc jelenetek. Az új high fantasyban és a dark romanceban amit írok (mindkettő sorozat) már sokszor van nagyon nehéz dolgom a világépítés és az egymásra épülő történetszálak miatt.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Klisének hangzik, de sokszor álmomban jön az ötlet. Én mindig is alvászavaros voltam, képes vagyok a tudatos álmodásra is és alvási paralízisben is részem volt nem egyszer. Egy éjszaka alatt akár 4-5 álmomra is emlékszem élénken. Az új dark romance egy ilyen álomból született például. Az első négy regényemet valós események/emlékek ihlették, vagy legalábbis az ötletet valós történések adták, de a többi ezzel kapcsolatban legyen az én titkom.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A két legközelebbi barátnőm. Ők mindig lelkesen olvassák el az új fejezeteket, és adnak visszajelzést, ötleteket, segítenek, ha elakadok valamiben. Gyakorlatilag ők a bétáim.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Ez nálam valahogy mindig is ott lógott a levegőben, így talán „várták” is. De természetesen nagyon büszkék rám, eddig a családban én vagyok az egyedüli író, amit nagyon élvezek.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Stay tuned. Úgy érzem, még rengeteg történet van a tarsolyomban, és alig várom, hogy olvashassátok őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése