Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Sziasztok!
Jelenleg egyetemen tanulok, szabadidőmet pedig a túrázásnak és a könyvek világának szentelem. Utóbbitól olykor ismereteim bővítését, olykor a valóságtól való elszigetelődést várva. De bármit is keresek az adott pillanatban, a könyvek sosem hagynak cserben.
A Évszázadok pillanata címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás
folyamata?
A regény egy olyan alternatív síkon játszódik, melynek alapjai saját világunk alappilléreit követik. Erre épül rá a fantasy. Így néhány hosszabb keresgélésen kívül saját fantáziámnak adtam át a terepet.
Maga az írás folyamata négy hónapig tartott.
Amikor csak időm engedte, lelkesen vettem elő a laptopot. Vártam, hogy ismét
saját világomba csöppenve éljem ki kreativitásomat.
A munkálatoknak azonban még nincs vége. A háttérben még mindig zajlik a szerkesztés folyamata, hogy a végén egy mások számára is értékes könyvvé válhassanak a fiókban pihenő szavak.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
Fantasy lévén elég erősen keveredik a képzelet és a számunkra is megszokott hétköznapi világ. Igyekszem a kettőt úgy felhasználni, hogy azt az érzést hagyja az olvasóban, miszerint a világunkban több rejlik a látszatnál.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Amióta az eszemet tudom, mindig is az írás volt a hobbim. Emlékszem, hogy már általánosban külön füzetet szenteltem a kis szösszeneteimnek, amiket még a suliba is bevittem. Először versekkel, majd novellákkal próbálkoztam, de hamar a regényt éreztem leginkább magaménak. Azzal vagyok képes leginkább egy idegen ember lelkivilágát, reakcióit és az ebből adódó fejlődést megfigyelni. Számomra ugyanis ez tesz egy történetet jó történetté. Hiszen sokszor a valóságban sem az számít igazán, hogy mi történik, hanem azok, akikkel megélhetjük.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?
A fantasy ennél a kötetnél egy hihetetlen szabadságot adott. Így elsődlegesen ezen a vonalon maradnék. De szeretem a kihívásokat, így igyekszem nem lekorlátozni magam. Meglátjuk, mi lesz a vége.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Akkor egy kicsit minden kerekebbé válik. A lyukak betömődnek és egy teljességérzet uralkodik el rajtam. Végigvezettem karaktereimet életük legnehezebb útjain, aminek a végén megpihenhetnek. Ezáltal én is fellélegezhetek, egy egyedi utazás emlékét zárva le.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Az írás egy gyönyörű álom. Így egy álnévvel különítem el ezt az álmot a hétköznapoktól.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Rengeteg kisebb történet, magamnak írt regény van a hátam mögött. Őszintén megvallva, ezek egyike sem volt fantasy. Így talán magamat leptem meg a legjobban, hogy ennyire megtaláltam önmagan ebben az új műfajban. Még eldől, hogy ez egy egyszeri alkalom, vagy egy életre szóló kötelék.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Egyelőre még elképzelni is nagyon nehéz, de az biztos, hogy egy életcélom fog teljesülni.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás
vagy impulzív?
Inkább impulzív. A következő főcselekményt igyekszem mindig előre kitalálni, de azon belül az érzelmeknek adok teret. Nem egyszer volt olyan, hogy valamit előre kitaláltam, de az adott jelenethez érve karakter idegennek éreztem a döntést. Pedig arra építettem a következő történéseket. Így azóta sokkal inkább lehetséges “halvány irányokat” látok a fejemben, semmint határozott cselekményvezetést.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Természetesen
vannak kedvenc jelenetek. Utólag átolvasva pedig azokon kell a legtöbbet
szerkesztenem. Annyira magával ragad a hév és beleélem magam, hogy épp a
választékosság veszik el.
Nehezen pedig pont azok a jelenetek jönnek, amik közvetlenül egy jövendőbeli kedvenc jelenet előtt vannak. Ott rendesen izgulva sürgetem szegény karaktereimet. Ennek ellenére igyekszem azokat sem elkapkodni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A saját fantáziám sosem hagy cserben. Alapvetően gyakran csordulnak túl bennem az érzelmek, amik segítségével jön az ihlet. Mindig van valami, amit szívesen kiírnék magamból, még ha egy teljesen más kontextusban is. Ez jó a könyvnek és jó terápia nekem is.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Egyelőre még nincsenek állandó előolvasóim, de tanácsot bárki adhat. Ha pedig úgy érzem adhatok a szavára, akkor hallgatok rá.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Kis értetlenség és büszkeség. De alapvetően az írás az én kis titkos menedékem.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Egyelőre még nehéz elhinni, hogy lesznek olvasóim. Olyan sok könyv van, és olyan könnyen veszik el egy első könyves író alkotása. Így minden egyes embernek hihetetlen hálás leszek, aki megszavazza majd nekem a bizalmat! Remélem, hogy átadhatok majd egy felejthetetlen érzést az Évszázadok Pillanata című regényemmel. Egy érzést, amit magatokkal vihettek napokon, de akár éveken keresztül is.
Köszönöm
a lehetőséget és a figyelmet!
Én köszönöm!
A borítóterv változtatás jogát fenntartja az Első Szó Kiadó és Wisan Sára írónő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése