Az AI-forradalom nem úgy működik, ahogy azt eladták nekünk – Cory Doctorow Budapesten

 Cory Doctorow: 

A nagy összeomlás
Mesterséges intelligencia a buborék kipukkanása után

„A fordított kentaur az az ember, akit besoroznak egy gép asszisztensének.”

Az AI-forradalom nem úgy működik, ahogy azt eladták nekünk – Jön Cory Doctorow új könyve, és érkezik a szerző Budapestre

 

Megjelenés: szeptember 8.
Fordító: Bari Máriusz
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 240 oldal

 

Miről szól a könyv?

Cory Doctorow ezúttal a mesterséges intelligencia körüli ígéreteket és félelmeket veszi célba. A nagy összeomlás azt vizsgálja, mire képes valójában az AI, mire használják a vállalatok, és mi történik, amikor az ember és a gép együttműködésének ígérete megfordul: már nem a technológia segíti az embert, hanem az ember válik a technológia kiszolgálójává.

 

Miért aktuális most?

A mesterséges intelligencia néhány év alatt technológiai kérdésből gazdasági és társadalmi üggyé vált: vállalatok milliárdokat költenek rá, munkahelyeket szerveznek át miatta, miközben továbbra sem világos, mely ígéretei válthatók valóban valóra. Doctorow könyve ebben a pillanatban kérdez rá arra, ki profitál az AI-forradalomból, ki viseli a kockázatait, és milyen technológiai jövőben érdemes gondolkodnunk. A kötet megjelenésekor azonnal New York Times bestseller lett.

 

Leírás

 

A nagy elszaródásban Cory Doctorow azt mutatta meg, hogyan silányítják le saját szolgáltatásaikat a technológiai óriásvállalatok, amikor a felhasználók érdekei helyett a minél nagyobb profit válik elsődlegessé. A nagy összeomlás ugyanennek a gondolatmenetnek a következő állomása: Doctorow szerint az AI-ról folyó vita egyik legnagyobb hibája, hogy hajlamosak vagyunk magát a technológiát összekeverni azokkal az üzleti érdekekkel, amelyek meghatározzák a felhasználását.

 

Doctorow sem a mesterséges intelligencia rajongóinak, sem az apokaliptikus jövőképek híveinek nem kegyelmez. Szerinte sokkal kevésbé érdekes, hogy egyszer öntudatra ébrednek-e a gépek, mint az, hogy mit tesznek velünk már ma azok az emberek és vállalatok, akik a gépeket irányítják. A technológiai hype, a befektetői várakozások, az automatizáció ígérete és a munkavállalók kiszolgáltatottsága ugyanannak a rendszernek a részei.

 

A nagy összeomlás ezért nem AI-ellenes kiáltvány, hanem provokatív technológiai-gazdasági esszé arról, hogyan választhatjuk külön a valóban hasznos innovációt a köré épült mítoszoktól. Doctorow kérdése végső soron nem az, hogy lesz-e élet a mesterséges intelligencia után, hanem az, ki fogja meghatározni, milyen legyen az.

 

Cory Doctorow-val ráadásul most személyesen is alkalom nyílik találkozni, a világhírű szerző ugyanis a BrainBar meghívására Budapestre érkezik, ahol szeptember 17-én, 18:30-tól a Magyar Zene Háza színpadán bemutatja a technológiai monopóliumok veszélyeit és azt, hogyan nyerhetjük vissza az irányítást digitális eszközeink és adataink felett. 

 

Fülszöveg

 

A nagy elszaródás szerzőjének új könyve rövid, provokatív kalauz arról, mi a jó, a rossz és az ostobaság a mesterséges intelligenciában, és mindabban, ahogyan beszélünk róla.

 

A mesterséges intelligencia (MI) példátlan hírverés közepette érkezett meg: egy olyan techipar fűtötte, amely kétségbeesetten próbálja fenntartani saját, indokolatlanul magas értékeltségét, méghozzá a végtelen pénzügyi növekedés ígéretével. Noha az MI szinte minden valós alkalmazása eddig jóval szerényebb eredményt hozott a vártnál, a piac máris több mint 16 billió dollárra becsüli a technológia jövőbeli értékét. Ennek a számnak azonban csak akkor van értelme, ha az MI a bérből élő emberi munkaerő hatalmas tömegeit váltja ki.

 

Ahhoz, hogy ez az „érték” igazolhatónak tűnjön, minden MI-ről szóló történetnek elkerülhetetlen, világformáló szenzációként kell megjelennie. Még a robotapokalipszisről szóló rémtörténetek is ugyanennek a stratégiának a részei: azt a célt szolgálják, hogy az MI félelmetes erejébe vetett hitet erősítsék.

 

Doctorow szerint létfontosságú, hogy átlássunk ezen a hírverésen, és meglássuk a valódi történetet. Nem elég megérteni, mire képes a technológia; azt is látnunk kell, kinek az érdekében és kinek a rovására működik. Ebből a nézőpontból az MI története valóban drámai: akkora befektetési buborékot hozott létre, amely már az egész világgazdaságot veszélyezteti.

 

A nagy összeomlás című könyvében Doctorow – ahogyan A nagy elszaródásban is tette – egyszerre mutatja meg, hogyan jutottunk ebbe a súlyos helyzetbe, és hogyan mozdulhatunk el egy olyan „MI utáni” élet felé, ahol végre az eszközök dolgoznak értünk, nem pedig mi őértük.

 

A szerzőről

 

Cory Doctorow 1971-ben született Torontóban, jelenleg Los Angelesben él. Az első könyve 2001-ben jelent meg, amit azóta számos további regény, novelláskötet és tényirodalmi mű követett. Legismertebb munkái a Kis testvér című, számos díjjal kitüntetett és New York Times bestseller ifjúsági disztópia, valamint A nagy elszaródás, melynek alapját Doctorow 2023-ban megalkotott szava, az enshittification adja, amivel azt hivatott kifejezni, hogy az internet pocsék hely lett. Ez a kifejezés annyira jól ragadta meg a korszellemet, hogy az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta. Doctorow az írás mellett különböző non-profit szervezeteknek dolgozik, és több egyetemen is tanít vendégoktatóként. Folyamatosan publikál tudományos és SFF témákban, állandó rovata van a Locus magazinnál, társalapítója a Boing Boing portálnak és népszerű blogot vezet saját oldalán, a craphound.com-on.

 

A nagy elszaródásról írták

 

"Néha egy kifejezés olyan találó, olyan világos és időszerű, hogy több lesz egyszerű divatszónál." - The New Yorker

 

"Doctorow kétségtelenül tudja, hogyan tegyen maradandóvá egy gondolatot." - Financial Times

 

"Doctorow világosan megfogalmazza, miért tűnik egyre több szolgáltatás egyre rosszabbnak az Amazontól az Instagramig." - The Guardian

 

"Meghökkentően meggyőző pamflet." - Kirkus Review

 

Idézetek a kötetből

 

„Ugyan nem használok ötleteléshez MI-t vagy más automatizált, illetve véletlenszerű szöveggeneráló eszközt, de erkölcsi kifogásom sincs ellene. Sok író számára a generált szöveg maga termékeny eszköz lehet kiváló munkák létrehozásához. A dadaisták „cut-up” technikája például abból állt, hogy kivágtak mondatokat egy kéziratból, majd összekeverték őket, hátha így váratlan szókapcsolatokra bukkannak. Írók egész sora rajong Brian Eno és Peter Schmidt „Oblique Strategies” kártyapaklijáért, amely ötvenöt, rejtélyes utasításokat tartalmazó lapból áll („Légy az első, aki nem csinál meg valamit, amit még senki más nem csinált meg”). A szürrealisták pedig imádták az „Exquisite Corpse” játékot, amelyben az alkotók felváltva folytatják egymás szövegét, miközben mindenki csak az előző rész utolsó mondatát láthatja. Ma is tudomásom van sok íróról, aki chatbottal dolgozik, és remek dolgokat hoz létre velük: ötletek vagy ötletváltozatok mérlegelésére használják, promptírással tesztelik a határaikat, vagy éppen javítási javaslatokat kérnek tőlük. Ahogy mondtam, én nem így használom az MI-t, de ismerek olyat, aki igen – és szeretem is, amit ír.”

 

„Az automatizáláselméletben (az automatizálás akadémikus tudományágában) kentaurnak azt a személyt nevezik, akit egy gép segít. Képzeljük el egy okos ember fejét, karjait és kezeit egy erős lótesten. Ha biciklizünk, vagy autót vezetünk, kentaurrá válunk; ugyanígy akkor is, amikor a tévé távirányítóján megnyomjuk a némítás gombot a reklámszünetben. Hallókészülékkel is kentaurrá válunk, és akkor is, amikor számológéppel szorzunk össze nagy számokat. Kentaurnak lenni fenséges dolog. Az egész írói pályám egyetlen hosszú kentaurtörténet volt: a használt IBM Selectrictől, amelyet a szüleim vettek nekem hat-hét éves koromban, hogy játsszak vele, egészen az Apple II Plusig, amelyet kilencévesen kaptam, és amellyel elkezdődött a jobbnál jobb íróeszközök töretlen sora: helyesírás-ellenőrzőkkel, verziókezeléssel, együttműködési funkciókkal, automatikus mentésekkel és egyéb csodákkal. A legjobb az egészben, hogy én dönthetem el pontosan, mely funkciókat használom. Magamnak dolgozom, szóval ha nem akarom bekapcsolni a helyesírás-ellenőrzőt – dehogy akarom! –, az az én dolgom. Senki sem várja el tőlem, hogy több oldalt írjak pusztán azért, mert kaptam egy új eszközt. Pár éve egy volt tanítványom megkért, hogy próbáljam ki az általa fejlesztett LLM-eszközt, amely elméletileg segít párbeszédeket írni és karaktereket kidolgozni. Tíz percig szórakoztam vele, aztán soha többé nem nyúltam hozzá. Senki sem vádolt meg azzal, hogy nem vagyok csapatjátékos, vagy hogy keresztbe teszek egy nagyszerű tervnek, amelynek célja a hatékonyságnövelés és a költségcsökkentés, ha nem akarok MI-vel dolgozni. Néha, amikor nagyon elakadok, tollal írok egy jegyzetfüzetbe. Ez csak nekem számít, és ez jól is van így. A fordított kentaur ezzel szemben az az ember, akit besoroznak egy gép asszisztensének.”

Lumen Kiadó