H. P. Lovecraft - François Baranger: Rémület Dunwichben - Megjelenik október 31-én!

 H. P. Lovecraft – François Baranger 

Rémület Dunwichben

 

Sorszámozott, egyedi kiadás limitált példányszámban!

Megjelenik október 31-én!

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította: Galamb Zoltán

Borítóterv és az album képei: François Baranger

A kötetről

 

Dunwichben, Massachusetts egy távoli, sötét erdőkkel borított, homályos völgyek mélyén meglapuló kicsiny falujában, ahol még élnek a régi boszorkánytörténetek hagyományai, a föld alól előtörő furcsa zajokat visszhangoznak a rejtélyes kőkörökkel koronázott domboldalak.

Lavinia Whateley-nek, a környék egy magányos farmján élő egyszerű parasztasszonynak, ismeretlen apától származó gyermeke születik. A rút arcú és természetellenes ütemben növekvő Wilburt a falusiak bizalmatlanságától övezve az öreg Whateley, Lavinia atyja neveli fel. Az öreg Whateley-t mindig is körüllengte a boszorkányság gyanúja, és úgy tűnik, nagyatyja halála után az immár felnőtté vált Wilbur gyarapítani kívánja a megörökölt, istentelen tudást. E célból felkeresi az arkhami Miskatonic Egyetemet, hogy megszerezze a pokoli Necronomicon egy példányát, mellyel kiegészítheti saját, hiányos kötetét. Armitage professzor, megsejtve látogatója rosszindulatú szándékait, megtagadja kérését. A megszállott Wilbur az éjszaka sötétjében betör a könyvtárba, tragikus események láncolatát indítva el ezzel…

 

A sűrű erdők által borított völgyekben kecskefejők rikoltoznak, készen arra, hogy elkapják a haldoklók testéből kirebbenő lelket. Lovecraft ezúttal nem a Cthulhu hívása vagy Az őrület hegyei grandiózus és különleges tájaira invitálja olvasóit, hanem a szívének oly kedves Új-Angliába, ahol sok más története is játszódik. François Baranger, a híres illusztrátor, számos videójáték és film látványvilágának tervezője, akit mindig is lenyűgözött H. P. Lovecraft világa, most azt a „ciklopszi” feladatot tűzte ki célul, hogy e tájra kalauzoljon minket.

 

„Lovecraft világa lényegéből eredően ábrázolhatatlan. Műveiben maga is gyakran hangsúlyozza, hogy a bennük megjelenő rettenetes dolgok kívül esnek az érzékszerveinken keresztül megismerhető valóság keretein. Akkor hát hogyan képes erre mégis François Baranger? Mi a vezérelve? Nem tudom megmondani, de annyi biztos, hogy működik.”

 

Joann Sfar

A szerzőkről

 

Howard Phillips Lovecraft (1890–1937) amerikai írót ma a fantasztikus irodalom és a különleges atmoszfé­rájú rémtörténetek, a kozmikus horror egyik legnagyobb mestereként tartják számon. Életében azonban alig részesült elismerésben: műveit főként ponyvamagazinok közölték, a szélesebb közönség figyelmét nem sikerült elnyernie. Ennek ellenére életműve kétségtelenül a 20. század legjelentősebb írói közé emeli őt. Az 1970-es években kezdődött művei újrafelfedezése, kultikus szerzővé vált. Az általa megalkotott mitológia – melyben az emberiségnél ezerszer idősebb, felfoghatatlan hatalmú kozmikus lények jelennek meg – azóta is számtalan írót, zenészt, képzőművészt, filmrendezőt és játékfejlesztőt inspirál világszerte.

 

Lovecraft egyik legismertebb novellája, a Rémület Dunwichben, hátborzongató részletességgel idézi meg az elzárt, vidéki Amerika babonás világát. A történet lassan kibontakozó feszültsége, a fokozatosan feltáruló iszonyat és a természetfeletti jelenlét érzékeltetése a szerző sajátos kozmikus horrorjának markáns példája: olyan világba vezet, ahol az ember csupán parányi és kiszolgáltatott szereplő az univerzum ősi, megfejthetetlen erőinek színpadán.

 

François Baranger 1970-ben született, sokoldalú francia művész és illusztrátor. Pályafutása során számos nagy sikerű filmhez – köztük a Harry Potter, A titánok harca és A szépség és a szörnyeteg – valamint olyan elis­mert videojátékokhoz, mint a Heavy Rain vagy a Beyond: Two Souls készített látványterveket. Emellett számtalan könyvborító is fűződik a nevéhez. Első tudományos-fantasztikus regényét, a Dominium Mundit 2013-ban írta, ezt követte 2017-ben a The Domino Effect című thriller.

 

Lovecraft munkásságával fiatalon, elsősorban szerepjátékokon keresztül ismerkedett meg, és azóta is szenve­délyesen vonzódik minden fantáziavilághoz – különösen a providence-i író által teremtett kozmikus mitológiához. Hosszú éveken át álmodott arról, hogy egyszer kézbe vehesse Lovecraft műveinek egy illusztrált kiadását – végül úgy döntött, maga valósítja meg ezt az álmot. Elsőként a klasszikus Cthulhu hívását illusztrálta, majd a szenvedé­lyes munka nyomán megszületett Az őrület hegyei kétkötetes albuma is. Ezt követte a Rémület Dunwichben, amely tovább mélyíti Baranger sajátos, fenségesen nyomasztó látomását Lovecraft világáról.

 

A sorozat kapható, további kötetei:

Az első rész

A második rész

 

Az új kötet előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó

Grzegorz Musiał a PesText fesztivál vendége Budapesten

 Grzegorz Musiał a PesText fesztivál vendége Budapesten

Időpont: 2025. november 7. (péntek) 17 óra

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum

Moderátor: Fiala Borcsa

A beszélgetés nyelve lengyel, magyar tolmácsolással.

Tolmácsgépet biztosítanak.

(4) PesText 2025 // Grzegorz Musiał | Facebook

Programok

Grzegorz Musiał

A PesText egyik legkülönlegesebb vendége: lengyel író, költő és orvos, akinek pályája és személyisége önmagában is regényes.

Musiał a ’70-es években indult költőként, majd fontos résztvevője lett a független lengyel irodalmi életnek. Dolgozott szerkesztőként, Fulbright-ösztöndíjasként az Egyesült Államokban is alkotott, és műveiért számos rangos díjat kapott.

Ami igazán lenyűgöző benne, az a szenvedélyes és alapos kutatói attitűd. Legutóbbi regénye, az Én, Tamara Tamara Łempicka festő életének korai éveit meséli el. Musiał ehhez nemcsak archívumokat bújt, hanem Łempicka otthonában is lakott, sőt Mexikóban is kutatott, hogy a lehető leghitelesebb képet adhassa róla.

A szerző portréját Fundacja Clarté készítette.

Érdekességek Grzegorz Musiałról 

– A lengyel kortárs irodalom „megkerülhetetlen alakja”, ugyanakkor szakvizsgázott szemészorvos is.

– Gyerekkorában műkorcsolyázó szeretett volna lenni.

– Négy irodalmi folyóirat alapítása és szerkesztése fűződik a nevéhez.

– A Lengyel PEN Club tagja, és a Lengyel Szépírók Szövetségének alapítója.

– Több alkotói ösztöndíj résztvevője volt Iowában, Washingtonban és Skóciában.

– Łempicka művészetével 1975-ben találkozott először, egy londoni metrómegálló plakátján – ez indította el benne a több évtizedes kutatást.

– Az „Én, Tamara” írása közben bejárta a festő életének minden fontos helyszínét, és Łempicka mexikói házában is élt.

– A regény különlegessége, hogy Łempicka hangja is megszólal benne – a festőnő magnószalagra mondja el életét barátjának, Pablónak, ezek a visszaemlékezések adják a könyv szívét és ritmusát.

Grzegorz Musiał

Én, Tamara

Prae Kiadó, 2024

Fordította: Mihályi Zsuzsa

Szerkesztette: Németh Gábor Dávid

Borítóterv: Imagine Creative Consulting Kft. és Szalay Miklós

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu) 

A regényről

Tamara Łempickát mindenki ismerte, aki az 1920-as és ’30-as évek Párizsában alkotott: Picasso, André Gide, Jean Cocteau, Gertrude Stein, Coco Chanel, Marlene Dietrich. Az első női világsztár volt a művészek közt, akinek élete egy regény lapjaira kívánkozott: ezt a kötetet tartja kezében az olvasó.

Extravagáns, zseniális festő volt, és az egyik legbátrabb nő a korban. Nem tagadott meg magától semmit, az alkotást inspiráló szerelmi hódításokat, sőt a bódítószereket sem, és könnyen oldozta fel magát a bűnök alól. Függetlenségével számos sebet ejtett szerettein, művészetéért gyakorta komoly áldozatot hozott, ami olykor őt is összetörte.

Grzegorz Musiał, a lengyel irodalom megkerülhetetlen figurája végigkövette Tamara életútját. Łempicka Mexikóban, a Popocatépetl vulkán lábánál fekvő Cuernavaca településen töltötte élete utolsó évtizedét. A szerző itt kötött szoros barátságot Victor Contreras mexikói szobrásszal, aki Tamara társa volt az életben, és alkotói hagyatékának örököse. Azt is lehetővé tette, hogy Musiał a festő házában, kedves tárgyai között lakjon.

Az 1920-as, ’30-as évek Párizsa betekintést enged az ellenállhatatlan, dekadens, pezsgő művészvilágba, hogy rajta keresztül jobban megismerjük a kubista és art deco művek, valamint alkotóik belső vívódásait, vágyait és a művészetek iránti rajongásunk eredetét.

 

Idézet a regényből:

„...hogyan győzzem meg ezt a züllésben és luxusban tobzódó tömeget, amely elözönli a bulvárokat a hiúság világának fővárosában, hogy éppen nekem, a járda szélén lépkedő, mindenki számára ismeretlen lengyel nőnek, akit tizenvalahány hónapja képen törölt egy csekista, aztán megerőszakolt egy alkoholista kokainfüggő, és aki lótetemszeletet evett reggelire egy olyan városban, amelyet feldúltak a bolsevikok, akiket itt imádtak – éppen nekem van olyan tehetségem, amilyen korábban senkinek sem volt, hmmm… Artemisia Gentileschi óta?... És véghez viszem azt, amit megígértem a szép Antoniónak Firenzében: megváltoztatom ezt a kort.

Nem ők diktálják nekem a ritmust, hanem én nekik.”

Részlet a kötetből

Az első nap Párizsban

TAMARA HANGJA: Elszöktem Oroszországból, aztán egy évig rostokoltam Stockholmban és Koppenhágában, míg végül eljutottam Párizsba. Szép tavaszi délelőtt volt, a húszas évek legeleje. A lengyelek – a világ nagy örömére – seggbe rúgták a bolsevikokat Varsónál, a bolsevikok viszont felégették Grúziát, és nem sokkal később két rémség: Benito és Adolf megkezdte a menetelést, hogy átvegye a hatalmat. Vonattal mentem Londonból Párizsba, megérkeztünk a Gare du Nord peronjára, és kiszálltunk mi ketten: egy négyéves forma kislány, és a másik is fiatal még, de lélekben már öreg, Tamara, akit meggyötört az élet, és erősebbnek bizonyult nála.

Két évig tartott az utam Európán át, amely a tűz ölelte Szentpétervárról indult, és legszívesebben kitörölném az életrajzomból. Olyan volt ez a két év, mint egy kopott hanglemez, amely szinte már nem is szól, mert elakadt egy barázdában, és csak egyetlen nevet hajtogat: Tadeusz, Tadeusz… Minden gondolatom, minden lélegzetem, minden szívdobbanásom: vele, róla, érte. Az arca: szemből, félprofilból, profilból. A szeme – amikor nevet, amikor szikrát vet a fény a szempillája hegyén, vagy amikor szomorú, és a görög szobrok tekintetére emlékeztet, akik a Tirrén-tenger fölött röpködő sirályokat figyelik. A világ összes többi része csak megfakult dagerrotípia volt, vázlatos formák és hangok a múltból.

Elsőként Stockholm tűnt fel, csodaszép volt a ködben, úgy vibrált a szórt fényben és a vízben tükröződve, mint egy érzékeny Ruisdael-tájkép. Sziklákon magasodó vörös templomtornyokat láttam, nagy, masszív kőházakat, ahol vikingek laknak a marcona feleségeikkel. Ott, abban a városban, amelyhez a családomból – Maurycy bácsit leszámítva – senkit sem kötött semmi, zajlott le a családi „könny- és zsebkendőkomédia”, ahogy az ilyen fogadtatásokat nevezte Saint-Simon. Aztán amikor Malwina már jól kisírta magát a nyakamba csimpaszkodva és megcsipkedve Kizette arcocskáját, kijelentette, hogy most ideje összepakolni, és „minél gyorsabban útnak indulni Varsóba”. Izgatott volt és boldog, már bebútorozta nekünk a konstancini házat, ahol Tadeusz és én végre „megteremthetjük magunknak” (értsd: neki) „a többnemzedékes házasságot, ahogy illik”. Nem hatottak az érvek, hogy Lengyelországban véres háború dúl az éppen Varsó mellett hadakozó bolsevikok ellen, és ha ebben a csatában nem a lengyelek győznek, márpedig nincs nagy esély a győzelemre, akkor nagyon hamar olyanok lesznek Varsó és a többi lengyel város utcái, mint a szentpéterváriak. De Malwina csak ezt hajtogatta: „Nem, nem és nem! Nem akarok semmiféle Párizst, semmiféle Koppenhágát!” Döbbenten néztem rá, mert ez a bámulatos makacsság nagyobb volt mindennél, amire én ebben a pillanatban képes voltam. Csak az józanította ki, amikor ebédnél Maurycy kelletlenül odavetett néhány szót: akik most vissza akarnak térni Varsóba, ne számítsanak arra, hogy támogatni fogja őket Párizsból, ahová Stefával együtt átköltöznek… De Malwina ne aggódjon… mindig lehet pirogot sütni és pultról árulni, ahogy azt a legtöbb társaságbeli hölgy teszi Varsóban. Biztos jövedelmező lesz, mert Lengyelországban nagyra értékelik a jó konyhát.

Malwina egész napra bezárkózott, hogy kisírja magát a Gamla Stanban, Stockholm óvárosában lévő lakásunk kis szalonjában, ahol természetesen megint csak Maurycynek köszönhetően volt tető a fejünk fölött, aki a Crédit Lyonnais svéd fiókjának vendégei számára tartotta fenn ezt a szállást. Reggel Malwina komoran, némán került elő, és elkezdett csomagolni, hogy Stifterékkel tarthasson. Én úgy döntöttem, itt várok tovább, mint egy koppenhágai szirén, nézem a tengeren a kikötőbe tartó vitorlásokat és gőzhajókat, amelyekkel még mindig nem érkezett meg az én Odüsszeuszom… És imádkozom, hogy kibírjam, ne vegyek be végül valami arzénfélét. Égette az ujjaimat a svéd útlevél, gyűlöltem a nyelvet, amit itt az utcán beszéltek, és amelyen a pincérrel érintkezett a Konzul aznap este. Tudtam, hogy bélyeget égetett a szívembe az az éjszaka, ugyanolyat, amilyet rossz emberek vassal égetnek a borjak oldalába. Meg vagyok bélyegezve… a szégyennel? Így kell nevezni. Milyen lesz most az életem? A férjem oldalán? Hazudnom kell neki? Tegyek úgy, mintha hűséges feleség lennék? Vagy szembesítsem inkább a tényekkel – amit viszont nem áll ki a szerelmünk. Egyelőre semmi hírem felőle. A Konzul biztosította Maurycyt arról, hogy Oroszországban „folyik a nyomozás”, és „minden jó úton halad”, és a férjemet biztosan nem küldik valamilyen szolovki pokolba, és nem is lövik agyon. Nem hittem a Konzulnak, még kevésbé azoknak, akik őt Oroszországban „biztosították” arról, hogy „dolgoznak az ügyön”. Mennyi ideig lehet „dolgozni” az „ügyön”? Még mindig égetett a csekista összehúzott szemének pillantása, aki ott állt hosszú bőrkabátjában nyomorúságos kis szobánk közepén – szerelmünk utolsó menedékében, ahonnan úgy űztek ki minket, mint a vérző kismadarakat, hogy tébolyultan repüljünk az ismeretlenbe. A durva szívű, hazug szemű Oroszország emléke, amely a karmai között tartja a férjemet, kioltott minden reményt, és csak a rózsafüzért szorongattam azokban a pillanatokban, amikor már legszívesebben a Balti-tenger csattogó, szürke hullámokat vető mélyébe vetettem volna magam. Mert nem imádkozhattam. Mert az égiek segíthettek volna megtalálni a férjemet, de nyilván nem akartak. Istent hibáztattam, amiért csúfot űz belőlem, bár azt is be kellett vallanom, hogy sok-sok évig én sem tettem a kedvéért semmit… Akkor miért kellene törődnie velem?

És most – Párizs, egy tavaszi délelőtt.

Megvásárolható a kiadó webáruházában: 

Én Tamara – Prae Kiadó (praekiado.hu)

Nicholas Mazza Irodalomterápia – Könyvbemutató az Őszi Margón október 12-én!

 Nicholas Mazza Irodalomterápia című kötetének bemutatója az Őszi Margón október 12-én

ESEMÉNY

 

Időpont: 2025. október 12. (vasárnap) 15 óra

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kamaraterem

(1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20.)

Mit adhat az irodalom a lélek gyógyításában? Hogyan válhat egy vers vagy történet segítő társunkká a nehézségek feldolgozásában?

Az irodalom segít megérteni önmagunkat és másokat, kifejezni érzéseinket, új nézőpontokat találni. Most mindez kézzelfogható formában is elérhető Nicholas Mazza hiánypótló művének köszönhetően, amely végre magyarul is elérhető.

 

Ez a könyv azokhoz szól, akik hisznek a szavak formáló erejében – irodalomterapeutákhoz, pedagógusokhoz, segítő szakemberekhez és minden olyan olvasóhoz, akit érdekel, hogyan kapcsolódhat össze az olvasás és belső világunk gyógyulása.

 

A beszélgetés résztvevői:

dr. Béres Judit – a könyv fordítója, a PTE BTK egyetemi docense, irodalomterapeuta

Péczely Dóra – a kötet szerkesztője, irodalomterapeuta

Moderátor: Berta Bea – irodalomterapeuta, tanár

 

A fesztiválon a kötet kedvezménnyel megvásárolható.

 

A kötetről

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította: Béres Judit

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Fülszöveg

 

Az irodalomterápia évtizedek óta hivatalosan elismert, világszerte bizonyítottan hatékony terápiás forma, amely a nyelv és az irodalom erejével, és a bennük rejlő terápiás potenciál révén hat. Dr. Nicholas Mazza Irodalomterápia című könyve e csodálatos módszer alapműve, amelynek harmadik, 2022-ben bővített és átdolgozott, magyar nyelvű kiadását tartja kezében az olvasó.

 

Nicholas Mazza olyan nemzetközi hírnevű mesternek számít az irodalomterápia területén, mint Irvin D. Yalom a pszichológiában és a pszichoterápiában. A könyv többek között a metafora, a narratíva, a naplóírás, a történetmesélés, az irodalom- és biblioterápia, a költészet és a kapcsolódó művészetek terápiás vonatkozásaival és klinikai alkalmazásával foglalkozik. A kötet a szerző életművének szintézisét is adja, összefoglalva Mazza közel negyvenéves munkásságát, ami nemcsak a különféle célcsoportok irodalomterápiájának gazdag tapasztalati anyagába enged betekintést, hanem az irodalomterápia elméletének és alkalmazásának legtöbbet hivatkozott modelljét (RES-modell) is kidolgozza, és számos konkrét példán keresztül bemutatja.

 

Mazza műve alapos, sokrétű és izgalmas, így az irodalom terápiás alkalmazása iránt érdeklődők, a módszert éppen tanulók vagy a már terapeutaként dolgozók is kimeríthetetlen és hasznos kézikönyvként használhatják.

 

Ajánlások

 

„Ez a könyv, amely az irodalomterápia területén a legátfogóbb mű, a szerző elkötelezett, odaadó munkáját tükrözi. Az Irodalomterápia című könyvet írójának széles körű tudása, tapasztalata és mély meggyőződése itatja át, és valódi kincsesbányája a pszichológiai el- méleteknek, kutatásoknak, oktatási és gyakorlati alkalmazásoknak egyéni, páros, családi, csoportos és közösségi szinten. A mostani, jelentősen átdolgozott harmadik kiadásban Nicholas Mazza tovább szélesíti a látókört a legfrissebb kutatási eredményekkel, esetta- nulmányokkal és versekkel. Emellett három fontos új fejezet szól a Covid-19-pandémiáról, a spiritualitásról, valamint a futás és az írás inspiráló, a mentális jóllétet előmozdító élmé- nyeiről. A fejezetek végén a szerző kérdésekkel arra ösztönzi az olvasót, hogy reflektáljon a bemutatott anyagra.”

– Geri Giebel Chavis PhD, professor emerita, St. Catherine University, St. Paul (Minnesota), okleveles irodalomterapeuta és pszichológus

 

„Az Irodalomterápia harmadik kiadásában Mazza jelentősen bővítette a kutatási beszámolókat, valamint szélesített és elmélyítette a klinikai anyagot, ezáltal korszerű és valóban átfogó leírást ad az irodalomterápia területéről. Új fejezetek kerültek a kötetbe az irodalomterápiáról a pandémia, a spiritualitás és a futás nézőpontjából, kiterjesztve az irodalomterápia alkalmazhatóságát a hétköznapi létünkben is fontos szerepet betöltő, speciális területekre. A szerző szakmai tapasztalatai mellett személyes élményeket is megoszt az olvasóval, jelentősen gazdagítva a könyvet, és mélyen tanulságos és inspiráló bizonyítékát nyújtva az irodalomterápia erejének és szépségének.”

– Alma M. Rolfs LICSW, PTR, okleveles irodalomterapeuta, pszichoterapeuta, okleveles irodalom-pszichoterapeuta, a National Association for Poetry Therapy (NAPT) korábbi elnöke

 

„Az Irodalomterápia harmadik kiadásában Nick Mazza, a szavak erejének világszínvonalú, vezető szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember életében micsoda változást képes előidézni az írás és az olvasás. A szavaknak jelentőségük van! Gazdagítják életünket, elősegítik a belátást és a változást. Mazza jól érthető, olykor rendkívül megható példákkal, egyebek között személyes történetekkel is szemlélteti ezt a hatás- mechanizmust. A költészet és a metaforák tudatosítják bennünk emberi mivoltunkat, és azt is, amit segítségükkel megosztottunk a múltban és a jelenben. A mélyen beágyazott szavak segítenek abban, hogy átvészeljünk akadályokat és bánatot, de abban is, hogy felülemelkedjünk az izoláció és a fájdalom nehéz időszakain, és megoldást találjunk a problémáinkra. Amikor kisebb-nagyobb sikereinket ünnepeljük, akkor is a szavak révén éljük át az öröm, a boldogság és a hála érzését. A pandémia, a spiritualitás és a személyes fejlődésről szóló új fejezetek ebben a legújabb kiadásban újabb mélységet adnak a már eleve mély és a terület klasszikusának számító szövegnek. A különböző hátterű mentális egészségügyi szakemberek, de az élet bármely területén tevékenykedő egyének egyaránt és több szempontból is hasznosnak találhatják ezt a könyvet, függetlenül attól, hogy hol és merrefelé tartanak az életben.”

– Samuel T. Gladding PhD, a tanácsadás professzora, Wake Forest University, a The Creative Arts in Counseling 6. kiadásának szerzője

 

„Ez a sokrétű kötet közérthetően tárja az olvasó elé az irodalomterápia történetét és céljait. Az olvasó közvetlen képet kap a szakterületről, és megismeri a módszerben rejlő potenciált. Klinikai példák, versek és életszerű esetleírások világítanak rá, hogy az irodalomterápia milyen erőt fejt ki a személyes fejlődésben és az emberi kapcsolatokban. Az Irodalomterápiát a szakma eddig is nagyszabású, enciklopédikus műnek tekintette, amely bemutatja az irodalomterápia történetét, elméletét, filozófiáját, a kapcsolódó kutatásokat, klinikai tapasztalatokat és gyakorlati alkalmazását is a különböző korosztályok és csoportok körében. A szerző e gazdag terápiás terület minden elképzelhető alkalmazásához tudományos áttekintést, számos klinikai példát és irodalmi forrást is felvonultat. A könyv hihetetlen információgazdagságát a megértés mélységével ötvözi. Idézi Søren Kierkegaard-t és Tupac Shakurt. Ez a könyv az irodalomterápia bibliája.”

– Beth Jacobs PhD, a Writing for Emotional Balance szerzője

 

„Amikor felmerült a kérdés, hogy melyik nemzetközi irodalomterápiás szakirodalmat lenne érdemes magyarra fordítani, a választás hamar Nicholas Mazza könyvére esett. Ha már fordítunk, fordítsuk le a terület jelenleg legfontosabb szakkönyvét! Mazza olyan nemzetközi hírnevű mesternek számít az irodalomterápia területén, mint Yalom a pszichológiában és a pszichoterápiában. Munkássága eddig sem volt ismeretlen a hazai szakemberek előtt, neve több mint egy évtizede rendszeresen felbukkan cikkek és könyvek hivatkozásaiban, leginkább a Poetry Therapy. Theory and Practice 2003-as első és 2017-es második kiadása kapcsán. E nagyszabású mű az első megjelenése óta eltelt több mint húsz évben három javított, bővített kiadást ért meg, és most a harmadik, a 2022-es alapján készített magyar fordítást tartja kezében az olvasó.”

– Dr. Béres Judit, a kötet magyar fordítója

 

A szerzőről

Nicholas Mazza PhD, a Florida State University College of Social Work (Tallahassee) professzora és dékán emeritusa. Jelenleg független kutató és klinikai/oktatási tanácsadó. Florida állam működési engedélyével pszichológus, klinikai szociális munkás, család- és párterapeuta. Több mint 40 éve foglalkozik az irodalomterápia gyakorlatával, kutatásával és oktatásával. A Journal of Poetry Therapy: The Interdisciplinary Journal of Practice, Theory, Research and Education alapítója (1987) és máig főszerkesztője. A National Association for Poetry Therapy korábbi elnöke és jelenlegi elnökségi tagja. 1997-ben megkapta az irodalomterápia úttörőinek járó Pioneer Award díjat az NAPT-től.

 

Számos publikációt jegyez tudósként és költőként. Az irodalomterápia mellett a krízisin- tervenció, a halál és a traumák, a családterápia, a csoportmunka, a klinikai elméletek és modellek, valamint a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazásának területén is jelen volt mint gyakorló szakember és oktató, illetve ezekben a témákban is publikált. A négykötetes Expressive Therapies sorozat szerkesztője, Charles Figley és Brian Bridemellett a Death and Trauma: The Traumatology of Grieving (1997, Taylor & Francis) című kötet társszerkesztője.

 

Dr. Mazza 2011-ben megalapította a Florida State University (FSU) College of Social Work Arts and Athletics Community Outreach Programot, amely a veszélyeztetett fiata- loknak nyújt támogatást. Szintén az FSU-n indította el az Arts and Community Practice Specialized Studies Programot.

 

Tagja az NAPT, az American Psychological Association (APA) és a National Association of Social Workers (NASW) szervezetnek. Szerkesztőbizottsági tagja volt a The Arts in Psychotherapy, a Journal of Family Social Work, a Journal for Specialists in Group Work, a Social Work és a Journal of Sociology and Social Welfare folyóiratnak.

 

A szerző bevezetője

Az Irodalomterápia: Elmélet és gyakorlat harmadik kiadása nehéz időkben jelenik meg: itt van velünk a Covid-19, a belföldi terrorizmus (lásd Capitol Hill), a tömeges lövöldözések, erősödik a rasszizmus és még lehetne sorolni. A magány, a szorongás és a kétségbeesés állandóan jelen van.

Az irodalomterápia különösen alkalmas a magány kezelésére, habár a magány nem szerepel Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM), mert a társadalmi elszigeteltséghez van köze és nagyon szubjektív. Az írás lehetővé teszi a nagyon személyes önkifejezést és/vagy a magányosság érzésének érvényesítését. Az írás csoportban vagy közösségi formában segíthet az interperszonális kapcsolatok előmozdításában. A költészet hangot, konstruktív cselekvést és reményt ad. Gondoljunk csak a fi afroamerikai költőre, Amanda Gormanra, aki fellépett Biden elnök beiktatásán, majd később a futball Super Bowl félidejében. Ezáltal a költészet igenis elismerést és megerősítést nyer. A költészet hangot ad a problémáinknak és az erős- ségeinknek is. A költészet személyiségfejlesztő és gyógyító képessége iránti széles körű érdeklődést mutatják azok a cikkek, amelyek népszerű magazinokban, például a National Geographicban (Pelley 2021) és a Business Insiderben (Kalter–Santner 2021) jelennek meg.

Könyvem új kiadása tovább bővíti az irodalomterápia alkalmazási területeit és technikáit. A kutatási bázis is növekedett különösen az írás/költészet és az agyi aktivitás tekintetében. Figyelmet kapnak olyan új témakörök is, mint az LMBTQ+ populáció, a nemi identitás, a fogyatékkal élők, a veteránok, a természet és a sokféleség. Az újonnan írt fejezetekben szó esik spiritualitásról, világjárványról, valamint egy személyes beszámoló formájában költészetről és futásról is. Valójában szoros a kapcsolat a szakmai és a személyes fejlődés között Minden fejezet végén három elmélkedésre ösztönző kérdés szerepel.

Ezt a könyvet unokáim, Cole és Hadley cseperedése ideje alatt írtam. Sokat tanultam szerető lányomtól, Nicole-tól mindabból, amit anyaként és óvónőként tesz.

Amint azt az Irodalomterápia: Elmélet és gyakorlat első kiadásában is megjegyeztem, ez a mű „elsődleges szöveg azok számára, akik érdeklődnek az irodalomterápia, az írás és a költészet, a gyógyítás, a biblioterápia és a narratív terápia iránt. Ez a könyv ugyanakkor szándékom szerint kiegészítő szöveg is azok számára, akik a művészetterápiák és a művészetek közösségi gyakorlatban való alkalmazása iránt érdeklődnek.” A második folytatta a munkát, hogy „megalapozza a gyakorló segítő szakemberek, az oktatók és/vagy kutatók számára az irodalomterápia alapvető elveit és technikáit”.

A mostani, harmadik kiadás bőségesen kínál új szakirodalmat és korszerű gyakorlati alkalmazásokat megannyi módszerhez és célcsoporthoz. Befejezésül egy Robert F. Kennedytől származó idézettel vetnék egy pillantást a kezdetekre:

„Keveseknek adatik meg az a nagyság, hogy befolyásolni tudják a történelmet, de mindannyian befolyásolhatunk kisebb eseményeket, amikből összességében összeáll a jelen generáció történelme.”

Remélem, hogy szerény munkám az irodalomterápia további fejlődéséhez vezet, és hatással lesz a klinikusok, az oktatók és a humán szolgáltatásokban dolgozók szakmai közösségeire.

Nicholas Mazza

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó