Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?

 Cory Doctorow: 

A nagy elszaródás
Miért romlott el hirtelen minden, és mit tehetünk ellene?

„Nem vagy egyedül. Az internet egyre gyorsabban zuhan össze. A szolgáltatások, amikre támaszkodunk és amiket valaha szerettünk, egyszerre válnak mind szarkupaccá.”

Az internet pocsék hely lett – Cory Doctorow elmondja miért, és mit tehetünk ellene?

Megjelenés: március 17.
Fordító: Bari Máriusz
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 352 oldal

 

Leírás

 

A digitális tér nem romlott el magától, valaki szándékosan rontotta el. Cory Doctorow A nagy elszaródás című kötete pontos és kíméletlen diagnózis arról, hogyan silányultak le a legnagyobb online platformok: előbb a felhasználókért versenyeztek, aztán a hirdetőkért, végül a részvényesek rövid távú profitjáért, és közben mindenki más veszített. Doctorow nem dühös publicista, hanem technológiai bennfentes, aki közérthetően mutatja meg, miként torzítják el a monopóliumok, az adatkapzsiság és a rosszul szabályozott piacok az internetet.

 

A nagy elszaródás egyszerre oknyomozó esszé és túlélőkalauz: feltárja, miért lett a közösségi média kiszámíthatatlanabb, az online kereskedelem egyre drágább, a digitális kultúra pedig egyre szűkebb. Konkrét példákon keresztül bizonyítja, hogy a folyamat nem technológiai szükségszerűség, hanem tudatos üzleti stratégia. És ami még fontosabb: megmutatja, hol lehet beavatkozni. Ez a könyv azoknak szól, akik nemcsak használni akarják az internetet, hanem érteni is, mi történik vele, és vissza akarják követelni tőle azt, amit elveszített.

 

Az „enshittification” kifejezés mára túlmutat önmagán: kulturális ikonná vált, amely egyetlen szóba sűríti a digitális korszak kiábrándultságát. A fogalom nemcsak széles körben elterjedt, hanem az év szavává is választották, jelezve, hogy Doctorow diagnózisa nem marginális panasz, hanem kollektív tapasztalat. Ritka pillanat, amikor egy technológiai elemzés nyelvi fordulattá, majd közérzeti tükörré válik, A nagy elszaródás pontosan ilyen könyv.

 

Fülszöveg

 

Nem csak te érzed így – az internet tényleg pocsék hely lett. De miért, és mit tehetünk ellene?

 

A nagy elszaródás korában élünk: egy olyan korszakban, amikor az életünket átszövő, fontos online szolgáltatások lassan teljesen használhatatlanná és élvezhetetlenné válnak. Az egész rettentő frusztráló és kiábrándító, ráadásul néha egyenesen félelmetes is.

 

Ez a könyv nemcsak felismeri a problémát, hanem megoldást is kínál rá.

 

Amikor Cory Doctorow megalkotta az enshittification kifejezést, nem csupán egy szórakoztatóbb módot keresett arra, hogy elmondja: „minden rosszabb lett.” Egy sokkal pontosabb diagnózist adott a digitális világ állapotáról, és arról, hogyan hat ez mindannyiunk életére (spoilerveszély: nem jól).

 

Az egykor csodálatos internetet elfoglalták a platformok (Google, Facebook stb.), amelyek szinte varázslatos ígéreteket tettek a felhasználóknak, és eleinte tényleg hozták is az elvártakat. De amint elég embert sikerült magukhoz láncolniuk, elkezdték kihasználni őket, hogy kielégítsék az üzleti ügyfeleik igényeit. Ezután jött az üzleti ügyfelek kifacsarása, mert a platformok mindent maguknak akartak. Végül azonban ez a vesztükhöz fog vezetni.

 

Doctorow érvelése telibe talált: amint nevet kapott, nyilvánvalóvá vált, hogy az elszaródás mindenhol ott van. Az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta, és a Black Mirror 2025-ös évadát is nagyban inspirálta.

 

Most pedig a szerző túlmutat a bénító „úgyis mindennek vége” érzésen. Megmutatja a konkrét döntéseket, amelyek idáig vezettek minket, hogy kik hozták őket, és ami a legfontosabb: hogyan lehetne mindezt visszacsinálni.

 

A szerzőről

 

Cory Doctorow 1971-ben született Torontóban, jelenleg Los Angelesben él. Az első könyve 2001-ben jelent meg, amit azóta számos további regény, novelláskötet és tényirodalmi mű követett. Legismertebb munkái a Kis testvér című, számos díjjal kitüntetett és New York Times bestseller ifjúsági disztópia, valamint A nagy elszaródás, melynek alapját Doctorow 2023-ban megalkotott szava, az enshittification adja, amivel azt hivatott kifejezni, hogy az internet pocsék hely lett. Ez a kifejezés annyira jól ragadta meg a korszellemet, hogy az Amerikai Nyelvészeti Társaság 2023-ban az év szavának választotta. Doctorow az írás mellett különböző non-profit szervezeteknek dolgozik, és több egyetemen is tanít vendégoktatóként. Folyamatosan publikál tudományos és SFF témákban, állandó rovata van a Locus magazinnál, társalapítója a Boing Boing portálnak és népszerű blogot vezet saját oldalán, a craphound.com-on.

A könyvről írták

"Néha egy kifejezés olyan találó, olyan világos és időszerű, hogy több lesz egyszerű divatszónál." - The New Yorker

 

"Doctorow kétségtelenül tudja, hogyan tegyen maradandóvá egy gondolatot." - Financial Times

 

"Doctorow világosan megfogalmazza, miért tűnik egyre több szolgáltatás egyre rosszabbnak az Amazontól az Instagramig." - The Guardian

 

"Meghökkentően meggyőző pamflet." - Kirkus Review

 

Idézetek a kötetből 

 

„De amikor egy szektor öt vállalatra – vagy négyre, háromra, kettőre, vagy netán csak egyre – zsugorodik, eltűnik a kollektív cselekvés problémája, marad helyette a belterjesség, az iparági vezetők közötti elkerülhetetlen összejátszás. Végül is egy olyan iparágban, ahol néhány vállalat ural mindent, a vezetők többsége valószínűleg az összesnél vagy legalábbis a legtöbbnél megfordult már. Ismerik egymást, együtt nőttek fel, és egymás társasági életének szereplői.”

 

„Nehéz túlbecsülni, milyen varázslatos volt a Google a kezdetekben. Igazi varázslat volt rádöbbenni, hogy miként lehet pár perc alatt rávenni idegeneket, hogy felvegyenek és elvigyenek bárhová a taxifuvarár töredékéért, nem valami olcsó Uber-trükk. (A titok az volt, hogy minden fuvaron rengeteget buktak.) A Google olyasmit csinált, ami addig senki másnak nem sikerült: értelmet adott az egész internetnek. A Google megjelenése előtt mind olyan keresőmotorokat használtunk, amik vesztésre álltak a spammerekkel szemben – akik már megtanulták kijátszani a Lycoshoz hasonló, kezdetleges rangsorolási algoritmusokat. Működtek az olyan primitív trükkök, hogy beírtad a macska szó száz szinonimáját az oldaladra fehér betűkkel, hogy ne lehessen látni, és hopp, az oldalad a macska keresésre az első helyre került.”

 

„Az ipari forradalom kapitalistáit megelőző feudális urak vagyona a járadékokból épült fel. Az arisztokrácia hatalmas birtokokkal rendelkezett, ezeken éltek „a földhöz kötött” parasztok, akik nem költözhettek el a földesúr engedélye nélkül. A parasztok „szabadon” művelhették a földeket, és művelték is, mert minden egyes parasztnak éves bérleti díjat kellett fizetnie a földesúrnak – függetlenül attól, hogy terméskiesés volt, aszály, árvíz vagy éppenséggel tűzvész. A földesurak tartották kezükben a termelés legfontosabb tényezőjét, a földet, és bérleti díjat szedtek a parasztoktól, akik viselték az ültetéssel és vetéssel járó összes kockázatot. A földesurak minden esetben megkapták a pénzüket. Nem rossz üzlet, ha összejön. Az ipari forradalom a feudalizmust alakította át kapitalizmussá. Ahhoz, hogy a kapitalisták textilgyárainak legyen elég gyapjúja, a mezőgazdasági közösségeknek átadott földeket „be kellett keríteni” – elzárni a köz elől és juhlegelőként hasznosítani. A parasztokat elűzték a földekről – ami kapóra jött a kapitalistáknak, mert a földjüktől megfosztott parasztok már nem tudták ellátni magukat, így rákényszerültek, hogy beálljanak bérmunkásként dolgozni a textilgyárakba.”

 

Agave Könyvek

Az új világrend - A finn elnök, Alexander Stubb könyve a hatalom rejtett logikájáról

 Alexander Stubb: 

A hatalom háromszöge

„A nemzetközi kapcsolatokban léteznek pillanatok, amikor ráeszmélünk, hogy a világ változik, de még nem tudjuk pontosan, merre tart.”

Avagy az új világrend egyensúlyának helyreállítása egy bennfentes tolmácsolásában

Megjelenés: február 24.
Fordító: Orosz Ildikó
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 336 oldal

 

Leírás

 

Alexander Stubb A hatalom háromszöge című könyve ritka politikai műfaj: egyszerre belülről látott, személyes tapasztalatokra épülő elemzés és kifejezetten olvasmányos útmutató arról, hogyan rendeződik át a világ a szemünk előtt. Stubb nem elméletet gyárt, hanem terepmunkát végez: miniszterelnökként, külügyminiszterként és európai döntéshozóként pontosan tudja, hogyan működik a geopolitika a szalagcímek mögött.

 

A könyv központi állítása provokatív és sajnos fájdalmasan aktuális: a 21. század hatalmi logikáját ma már nem a régi, kétpólusú „Kelet–Nyugat” felosztás írja le, hanem egy új háromszög: Globális Nyugat, Globális Kelet és Globális Dél. Stubb világosan, konkrét példákkal és meglepően józan hangon mutatja meg, miért omlik össze a régi rend, hogyan szerveződnek át szövetségek, és miért vált a befolyás, az energia, a technológia és az ellátási láncok kontrollja a politika valódi frontvonalává.

 

A hatalom háromszöge nem akadémiai szakkönyv, hanem modern politikai túlélőkalauz: annak a világnak a térképe, amelyben mindannyian élünk. Stubb egyik nagy erénye, hogy nem riogat, nem moralizál és nem ideológiai pamfletet ír, hanem segít értelmezni: megmutatja, miért lett egyszerre törékenyebb és kiszámíthatatlanabb a nemzetközi rend, és miért nem engedheti meg magának Európa (és benne Magyarország sem), hogy pusztán nézőként figyelje ezt az átrendeződést. Ez a könyv ezért egyszerre szól újságíróknak, döntéshozóknak és minden olvasónak, aki szeretné érteni, hogyan lett a geopolitika újra a mindennapjaink része.

 

Fülszöveg

 

A második világháború után kialakult, majd a hidegháborút követően diadalmasan kiteljesedő liberális világrend ma látványosan széthullóban van. A multilaterális együttműködés helyét egyre inkább a multipoláris rivalizálás és nyílt konfliktusok veszik át. A korábban megszilárdult globális normák erodálódnak. Ami ezután következik, az az évszázad további menetét is meghatározza majd, így létfontosságú, hogy új nemzetközi keretrendszert találjunk, és újra­egyensúlyozzuk a világhatalmi viszonyokat.

 

A hatalom háromszögében Alexander Stubb, Finnország elnöke azt állítja, hogy most éppen egy történelmi fordulóponton vagyunk, olyan pillanatban, mint 1918, 1945 vagy 1989. Egy új nemzetközi rendszer körvonalazódik, amelyet három fő pólus határoz meg: a globális Nyugat, a globális Kelet és a globális Dél. A középpontban az Egyesült Államok és Kína élesedő versengése áll, amely kétoldalú megállapodásokon és regionális szövetségeken keresztül próbálja befolyásolni a világ jövőjét – ám végső soron a globális Dél dönt majd arról, hogy az emberiség az együttműködés felé halad, vagy tovább töredezik.

 

Stubb, aki diplomataként, akadémikusként és politikusként is évtizedeket töltött a nemzetközi porondon, személyes tapasztalatait és szakmai meglátásait ötvözve szenvedélyes kiáltványt fogalmaz meg a méltóságteljes külpolitika és az értékalapú realizmus mellett. Egyúttal arra figyelmeztet: ha a Nyugat nem tanul meg újra figyelni és hallgatni a világ többi részére, elveszítheti a helyét abban a világrendben, amelyet valaha ő maga épített fel.

 

A szerzőről

 

Alexander Stubb Finnország tizenharmadik elnöke, korábban az ország miniszterelnöke, külügyminisztere és pénzügyminisztere volt. A firenzei Európai Egyetemi Intézet Transznacionális Kormányzási Iskolájának igazgatója és professzora, valamint az Európai Beruházási Bank alelnöke is volt. Diplomáit a Furman Egyetemen és a College of Europe intézményében szerezte, doktori fokozatát pedig a London School of Economicson védte meg. Jelenleg Helsinkiben él.

 

A könyvről írták

„Ritka, hogy egy külpolitikai szakember valódi tudományos művet alkosson, de Alexander Stubbnak ez sikerült. Pontosan rátapint korunk nemzetközi rendszerének legsúlyosabb gyengeségére, és zseniális tervet vázol annak orvoslására.” - Fareed Zakaria, CNN

 

„Ez a könyv nem is lehetne időszerűbb és szükségesebb egy olyan korban, amikor a geopolitikai bizonytalanság mindent áthat. Finnország elnöke, Alexander Stubb egyszerre politikai elemző és tapasztalt államférfi, aki új irányt mutat egy fenntarthatóbb nemzetközi rend felé. Emlékeztet arra, hogy mindannyiunknak van felelőssége, és szenvedélyes, felemelő kiáltványt fogalmaz meg a demokrácia és a globális együttműködés védelmében.” - Fiona Hill, a Brookings Intézet vezető kutatója, az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának volt európai és orosz ügyekért felelős igazgatója

 

„Alexander Stubb Európa egyik legélesebb eszű, legtapasztaltabb és legmegfontoltabb politikai vezetője. Könyvében amellett érvel, hogy a történelem egyik fordulópontján állunk, és hogy az értékalapú realizmus lehet az egyetlen válasz a Kelet, Dél és immár Nyugat felől érkező kihívásokra. Csak remélhetjük, hogy Európa meghallja a szavát.” - Timothy Garton Ash, a Szólásszabadság szerzője

 

„A hidegháború utáni világrendből egy új, bizonytalan rendszer felé tartunk, és Alexander Stubb pontosan diagnosztizálja, hogyan jutottunk idáig, majd meggyőző megoldást kínál az egyensúly helyreállítására. Értékalapú realizmuson nyugvó, méltóságteljes külpolitikája új, pragmatikus és optimista víziót ad a nemzetközi kapcsolatok jövőjére.” - Michael McFaul, a From Cold War to Hot Peace szerzője

 

„A történelem visszatért, és bosszút áll. A hatalom háromszögében Alexander Stubb meggyőzően érvel amellett, hogy a jövőt a Nyugat, a Kelet és a Dél közötti hatalmi küzdelem dönti el. Szenvedélyes, cselekvésre ösztönző könyv, amely azt üzeni: az empátia, nem az erő a kulcs egy stabilabb világ felé.” - Ian Bremmer, politikatudós, az Eurasia Group elnöke

 

„Ez nem egyszerűen egy újabb könyv a világrend átalakulásáról, hanem az „új világkáosz” kézikönyve, egy tudós‑államférfi tollából. Stubb olvasmányosan visz be a hatalom kulisszái mögé, ahol olyan vezetőkkel találkozik, mint Putyin, Trump vagy Hszi Csin-ping. Lenyűgöző anekdotákkal és éleslátó elemzésekkel teli kötet, amely nélkülözhetetlen útmutató a következő évek geopolitikai zűrzavarában.” - Mark Leonard, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának igazgatója

 

„Merész kísérlet a geopolitikai szintézisre egy olyan gondolkodótól, aki nemcsak beszél, hanem cselekszik is a hatalom köreiben, sőt, golfozott is Donald Trumppal.” - Niall Ferguson, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének vezető kutatója

 

„Alexander Stubb ritka, talán egyedülálló jelenség: egyszerre államfő és közéleti gondolkodó. Finnország elnökeként hitelesen és éleslátással beszél az Európa előtt álló kihívásokról, és új könyvében pontos képet ad a formálódó új világrendről.” - Gideon Rachman, a Financial Times külpolitikai főszerkesztője

 

„Alexander Stubb mélyen átgondolt, mégis nyíltan provokatív képet fest a globális rend átalakulásáról. Könyve az inkluzív multilateralizmus mellett érvel, és emlékeztet: az emberi boldogság és fejlődés alapja továbbra is a nemzetek közötti együttműködés. Világrendre van szükségünk, ahol a hatalmasok nem tiporhatják el a gyengéket.” - Cyril Ramaphosa, Dél‑Afrika elnöke

 

„Ha Európában választanom kellene valakit, aki a világ állapotáról beszél, Alexander Stubb lenne az. Tapasztalata, intellektuális rálátása és tisztánlátása nélkülözhetetlen ebben a korszakban. Ez a könyv mind a döntéshozóknak, mind az olvasóknak kötelező.” - William Hague, az Egyesült Királyság volt külügyminisztere

 

„Volt európai parlamenti képviselőként, külügy- és miniszterelnökként, most pedig államfőként Alexander Stubb páratlan rálátással értékeli a világot. Azt vizsgálja, vajon lehetséges‑e egy új, realista, de mégis multilaterális világrend, és hogy képes‑e a Nyugat választ adni a Dél igényeire. Nemcsak olvasásra, hanem elgondolkodásra is érdemes könyv.” - Carl Bildt, Svédország volt miniszterelnöke és külügyminisztere

 

„Alexander Stubb műve a lehető legjobb pillanatban született. A geopolitikai erővonalak átrendeződése közepette történelmi tudását, diplomáciai tapasztalatát és elemzői éleslátását egyesíti, hogy segítsen eligazodni ebben a korszakban. Nincs ma nála alkalmasabb ember, aki világos irányt mutathatna.” - Børge Brende, a Világgazdasági Fórum elnöke, Norvégia volt külügyminisztere

 

Idézetek a kötetből

 

2Saját tapasztalatból tudom, hogy a multilaterális diplomácia bonyolult dolog. Enélkül azonban nem tudjuk újjáépíteni a világrendet.”

 

„A demokratikus vezetők óhatatlanul egyik válságból a másikba sodródnak. Az ellentétek állandóak, a kompromisszumok kulcsfontosságúak, de nehézkesek. A viták beépülnek a rendszerbe, az új kommunikációs technológiák pedig csak még inkább ráerősítenek erre. Ugyanakkor az, ami a demokráciát kaotikussá teszi – hogy a különböző népek az eltérő nézőpontok tisztességes és nyílt mérlegelése révén kormányozzák magukat –, egyben az is, ami létfontosságú benne. A liberális demokrácia, az esélyegyenlőség és a szabadság együttese adja az alapokat, amelyek miatt ezek az országok a boldogságtól az életminőségig, a gazdasági stabilitástól az egy főre jutó GDP-ig, a biztonságtól a védelemig és az oktatástól az egyenlőségig minden globális rangsorban az élmezőnyben szerepelnek. Ez pedig nem véletlen.”

 

„A demokráciáknak az elkövetkező évtizedekben számos kérdésre kell választ adniuk. A legfontosabbak között szerepel, hogy miképpen lehet frissíteni a politikai és gazdasági modelleket egy olyan világban, amelyben a technológia a legfőbb hajtóerő. A technológia és a közösségi média fejlődése a demokráciáknak vagy a diktatúráknak kedvez-e? Képes-e a demokrácia megbízható kormányzati rendszert kialakítani a 21. század kihívásainak kezelésére?”

 

„A globális Dél korántsem homogén tömb. Ezek az államok az ENSZ-ben és más fórumokon új nemzetközi gazdasági rendet, új információs rendet, új kulturális rendet és a nemzetközi együttműködés új módszereit – röviden: új globális rendet – követeltek. Igyekeztek hallatni a hangjukat, de a nagyhatalmak csak akkor hallgatták meg őket, ha az érdekeiknek megfelelt. Azóta nem sok minden változott.”

 

„Összességében elmondható, hogy a különböző regionális konfliktusok (belső konfliktusok, regionális célokat követő külső szereplők és proxyháborúk) az elmúlt 15 évben jelentősen megsokasodtak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy akik az egyik színterén partnerek, egy másikon ellenfelek lehetnek. Törökország például NATO-tag és az Egyesült Államok szoros partnere, Szíriában azonban az Egyesült Államok által támogatott kurdok esküdt ellensége. Oroszország fontos partner volt az ISIS elleni harcban, míg Kelet-Európában egyértelműen agresszor.”

Agave Könyvek

Ki dönt helyetted? – Két disztópia a túl közeli jövőről

 Ki dönt helyetted? – Két disztópia a túl közeli jövőről

 

Ritkán adódik olyan alkalom, amikor két különböző szerző, két eltérő hang egyszerre ugyanarra a kérdésre tapint rá: mi történik velünk, ha a technológia már nem csak körülvesz minket, de egyenesen újraírja az identitásunkat? Ray Nayler és Daryl Gregory regényei e ponton találkoznak, az 1984 vagy a Mátrix legelgondolkodtatóbb pillanatait idézve.

Mindkét regény a baljósan közeli jövőbe tekint, de egyiket sem a technológia érdekli igazán. Inkább az a kérdés, mit jelent embernek maradni egy olyan világban, ahol a döntéseket algoritmusok hozzák, az emlékeink módosíthatók, a halál pedig már nem feltétlenül végleges állapot. Ezek a könyvek nem technológiai víziók, hanem az emberi moralitás terepasztalai.

Ray Nayler regénye, Az elásott csatabárd egy olyan globális berendezkedést mutat be, ahol a hatalom és a mesterséges intelligencia összefonódása látszólag hatékonyabb, igazságosabb világot ígér, de az árát az emberek fizetik meg. A történet politikai thrillerként indul, majd lassan, kíméletlen pontossággal válik egzisztenciális kérdések sorává: ki dönthet helyettünk, és meddig engedjük át a felelősséget?

Daryl Gregory könyve, a Valódiak voltunk más irányból közelít, de ugyanoda érkezik. Olyan korban játszódik, melyben kiderült, hogy világunk csupán egy digitális szimuláció. Egyszerre megható és nyugtalanító regény az emlékezésről, a veszteségről és arról, hogy mi történik az érzelmeinkkel, ha már nincs tétje az életnek.

Ez a két könyv együtt ideális mindazoknak, akik a sci-fiben az elgondolkodtató kérdéseket és problémafelvetéseket keresik. Azoknak, akik szeretik, ha egy regény nemcsak szórakoztat, hanem utána napokig ott marad a fejükben. És azoknak is, akik a Black Mirrorban ábrázolthoz hasonló mély és emberi kérdésekre kíváncsiak.

Két nézőpont, egy közös félelem és egy közös felismerés arról, hogy a jövőre nem kell várnunk, mert már elkezdődött.

Laird Barron: Az Imágó szekvencia és más történetek – Megjelenik februárban!

 Laird Barron

Az Imágó szekvencia és más történetek

Weir∂ ZÓNA

Megjelenik február végén!

Multiverzum Kiadó

Ez nem az a könyv, amit egy este alatt letudsz.

Az Imágó szekvencia és más történetek a kortárs weird fiction egyik alapműve: a kozmikus horror hagyományát a jelenbe rántja, és tudatosan nem ad megnyugtató válaszokat. Ezek a novellák lassan dolgoznak – visszatérnek, átalakulnak, és más jelentést hordoznak, mint első olvasásra.

A történetek a fizikai és a pszichológiai horror határán mozognak: nyomozás, menekülés, felismerések és annak a fokozatos belátása, hogy nem minden érthető meg, és nem minden élhető túl.

Multiverzum Kiadó, 2026

Fordította: Farkas Balázs, Juhász Viktor és Sárpátki Ádám

Szerkesztette: Botos Kitti

Borítóterv: Botos Kitti

A Weir∂ Zóna sorozatról

A kötet a Weir∂ Zóna sorozat nyitódarabja, mely a Multiverzum Kiadó weird irodalmi sorozata. Olyan elbeszélések gyűjtőhelye, amelyek a horror, a fantasztikum és a realitás határmezsgyéjén mozognak, ahol a valóság megbillen, a furcsa nem eszköz, hanem állapot. Ezek a történetek nem kínálnak megnyugtató magyarázatokat, inkább kérdéseket vetnek fel: a valóság törékenységéről, az emberi tapasztalás korlátairól és az ismeretlen jelenlétéről. 

Fülszöveg

A kozmikus rémtörténetek hagyományához, amelyet olyan szerzők alapoztak meg és tökéletesítettek, mint H. P. Lovecraft, Peter Straub és Thomas Ligotti, csatlakozik Laird Barron díjnyertes szerző, akinek irodalmi hangja a groteszket, az ördögit és az eltorzultat ritka intenzitással és lenyűgöző mesterségbeli tudással idézi meg.

Ebben a Shirley Jackson-díjas kötetben kilenc hátborzongató, kozmikus horrortörténet kapott helyet, köztük a World Fantasy Díjra jelölt kisregény, Az Imágó szekvencia, az International Horror Guild Díjra jelölt Szívószerv, valamint A Fekete Lajhár Körmenete. Ezek az elbeszélések – amelyek mindegyike mesteri alkotás – együttesen egy sokkoló ciklust alkotnak, amelyben torz evolúció, terjedő káosz és rovarszerű kollektív tudat rejtőzik a Föld látszólag békés felszíne alatt.

A történetek színes szereplőgárdát vonultatnak fel: egy kiöregedett CIA-ügynök, egy Pinkerton-nyomozó, egy bukott színész, aki egy fejvadászcsapathoz csatlakozik… Barron elbeszélései erőteljesek; sebezhető, de keménykötésű férfiakat állítanak középpontba, akik megpróbálnak szembeszállni az éjszaka sötét pusztaságával. A kötet egészén átívelő témák – az elhagyatottság, a félelem és az identitás kérdései – egy közömbös, mindent felemésztő kozmosz hátterében bontakoznak ki.

„Laird Barron az egyik legtehetségesebb új hang. Olvassa el, borzongjon tőle és élvezze minden percét, ahogyan én!”

– Gordon Van Gelder, The Magazine of Fantasy & Science Fiction

A szerzőről

A szerző portréját Jessica M. készítette.

Laird Barron háromszoros Shirley Jackson-díjas amerikai író. Alaszkában született és nőtt fel, fiatalkorában többek között az építőiparban és a halászatban dolgozott, valamint husky kutyákat tenyésztett. Számos novelláskötet és több regény szerzője; írásai rangos irodalmi magazinokban és antológiákban jelentek meg. Munkásságát a kortárs weird fiction és horror egyik meghatározó alakjaként tartják számon.

Előrendelhető

Multiverzum Kiadó

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regényében a radikális aktivizmus belülről omlik össze

 Rachel Kushner: 

A teremtés tava

„Mi vagyunk azok, folytatta, akik mozognak. A Föld forog, és mi nem érezzük. Megszűntünk elhelyezkedni egy nagyobb rendszerben, egy nagy tervben. Elvágtuk a kötelet, gyermekeim.”

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regényében a radikális aktivizmus belülről omlik össze

Megjelenés: március 3.
Fordító: Ács Eleonóra
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 448 oldal

 

Leírás

 

A Booker-jelölt Rachel Kushner új regénye, A teremtés tava provokatív, feszült és kíméletlenül aktuális könyv. Egy volt amerikai titkosügynök történetét meséli el, aki fedett identitással beépül egy franciaországi radikális ököközösségbe, hogy belülről térképezze fel annak működését. Amit azonban talál, nem pusztán politikai szélsőségesség, hanem egy olyan zárt világ, ahol az ideológia lassan felülírja az emberi kapcsolatokat és a józan mérlegelést.

 

Kushner regénye politikai thrillerként indul, majd fokozatosan mélyebb kérdéseket tesz fel hatalomról, hitről és manipulációról. Nem ítélkezik, nem leegyszerűsít, hanem megmutatja, hogyan válik az elköteleződés önigazolássá, a közösség önmagát erősítő visszhanggá. A teremtés tava ereje éppen abban rejlik, hogy belülről láttatja azt a gondolkodásmódot, amely ma is egyre több társadalmi konfliktus mozgatórugója.

 

Az európai helyszín különös feszültséget ad a történetnek: Kushner amerikai nézőpontból, mégis érzékenyen és pontosan vizsgálja a kontinens politikai és ideológiai törésvonalait. A teremtés tava egyszerre izgalmas, nyugtalanító és gondolkodásra késztető regény. Olyan könyv, amely nemcsak szórakoztat, hanem vitára is ingerlő kérdéseket hagy maga után.

Fülszöveg

 

„Sadie Smith” – így mutatkozik be a francia vidéken található anarchista kommuna tagjainak a harmincnégy éves amerikai nő, aki tökéletes fedősztorival érkezik elvégezni küldetését. Sadie ugyanis ügynök, árnyékban mozgó megbízók parancsára igyekszik beépülni a célpontjai, a fiatal, radikális lázadók közé, akik forradalmat vizionálva az államhatalom felszámolásáról álmodoznak, ráadásul egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy tetté formálják az eszméiket. Sadie feladata: provokálni a tagokat, jelenteni róluk, és ha kell, megállítani őket. Bármi áron.

 

Azonban minden megváltozik, amikor felbukkan Bruno Lacombe, a radikálisok öreg mentora, a régmúlt megszállottja, aki csak e-mailben kommunikál a világgal, és aki szerint a modern élet problémáitól való szabaduláshoz nem a forradalom, hanem a visszatérés vezet – vissza az ősidőkig. Sadie, aki addig maga rángatta a szálakat, egyszer csak azt veszi észre: valaki más kezd játszani vele.

 

Rachel Kushner több irodalmi díjra jelölt regénye feszülten rétegzett thriller, szenvtelenül gyönyörű prózája egy olyan világba vezet, ahol a szerelem is fegyver, a múlt fikció, az igazság pedig csak egy újabb fedőtörténet. A teremtés tava hipnotikus olvasmány – kíméletlenül intelligens, sötéten ironikus és végzetesen lebilincselő.

 

A szerzőről

 

Rachel Kushner A teremtés tava, A Mars klub és más New York Times-bestsellerek szerzője. Írásaiért elnyerte a rangos Prix Médicis-díjat, valamint olyan további elismerések döntőse volt, mint a Booker-díj, a National Book Critics Circle-díj, a Folio-díj, és kétszer is jelölték az amerikai Nemzeti Könyvdíjra. Műveit eddig huszonhét nyelvre fordították le

A regényről mondták

 

„Teljesen beszippantott és lenyűgözött. A teremtés tava mesterien felépített, sodró tempójú noir, tele remek ötletekkel és igazi mélységgel. Rachel Kushner a generációja legizgalmasabb írója.” - Bret Easton Ellis

 

„A teremtés tava egyetlen hűvös, szellemes mozdulattal újrafogalmazza a kémregényt. Csak Rachel Kushner képes úgy egybefonni az ökológiai aktivizmust, a paranoiát és a nihilizmust, hogy abból egy feszültséggel teli, filozofikus thriller szülessen. Letehetetlen és elegánsan aljas könyv – ugyanakkor lírai elmélkedés fajunk eredetéről és végzetéről is. Egy ilyen ragyogóan mély regénynek nem volna szabad ennyire szórakoztatónak lennie.” - Hernan Diaz

Részlet a kötetből

 

„Mivel a tájékoztatókban, amelyeket kaptam, Bruno Lacombe Pascal Balmy és a Moulin tanítójaként és mentoraként szerepelt, az ő e-mailjeiben kerestem utalásokat arra, hogy Pascal és csoportja mit csinált, és mit tervez.

Hat hónappal ezelőtt földmunkagépeket tettek tönkre egy hatalmas ipari víztározó építésének helyszínén, egy Tayssac nevű falu közelében, nem messze a Moulintől. Öt hatalmas, egyenként több százezer euróba kerülő kotrógépet gyújtottak fel az éjszaka leple alatt. A dologgal Pascalt és csapatát gyanúsították, ám ez idáig bizonyíték nélkül.

Bruno Pascalnak küldött e-mailjei sok mindenre kiterjedtek, azonban semmi terhelőt nem találtam bennük Bruno azon állításán túl, hogy a víznek a talajban a helye, nem pedig ipari tározókban. Bruno azon lamentált, hogy az állam szerint jó ötlet lecsapolni a talajvizet a föld alatti barlangokból, tavakból és folyókból, majd hatalmas, műanyaggal kibélelt „óriástározókban” felfogni, ahol magába szívja a kioldódó mérgeket, amelyeket aztán a nap elpárologtat. Szerinte ez egy tragikus elgondolás, olyan pusztító hatású, amelyet talán csak az érthet meg, aki hosszabb időt töltött a föld alatt. Bruno szerint a vizet a természet már eleve felfogta a föld belsejében lévő saját, zseniális szűrő- és tárolórendszereiben.

Tudtam, hogy Bruno Lacombe civilizációellenes, aktivista szlenggel „anti-civver”. És hogy a délnyugat-franciaországi Guyenne megye – és annak ez a távoli szeglete, ahová épp megérkeztem – a korai emberek nyomait őrző barlangjairól ismert. Noha feltételeztem, hogy Bruno irányítja Pascal állami ipari projektek megállítását célzó stratégiáját, azt nem gondoltam volna, hogy Pascal mentora fanatikusan hisz egy bukott fajban.

Bruno szerint abban mindannyian egyetérthetünk, hogy a Homo sapiens volt az, aki az emberiséget a mezőgazdaság, a pénz és az ipar irányába vezette. Az a rejtély azonban, hogy mi történt a Neander-völgyivel és az ő szerényebb életével, máig megoldatlan. Az emberek és a Neander-völgyiek jó tízezer évig átfedésben élhettek egymással, írta Bruno, de azt még senki sem derítette ki, hogy a két faj kölcsönhatásba lépett-e és hogyan. Hogy esetleg tudtak-e egymásról, de kerülték a találkozást. Vagy ebben az egybeeső korszakban olyan kevesen éltek Európában, hogy az erdők, hegyek, folyók és havasok zord és járhatatlan tájain nem is tudtak a másik jelenlétéről. Másrészt viszont, mondta Bruno, a genetikusok megállapították, hogy keveredtek és közös utódaik születtek – ami biztos jele annak, hogy tisztában voltak a másik „jelenlétével”. Vajon ezek az egyesülések szerelmen alapultak? Vagy nemi erőszak történt, a háborúk örök velejárója? Bruno szerint ezt soha nem fogjuk megtudni.”

 

Agave Könyvek