A hülyeség filozófiája
Hülyék, idióták és hülye idióták
Megjelenik szeptember végén!
Figura Könyvkiadó, 2026
Fordította: Veress Dávid
Szerkesztette: dr. Dávid Gyula
Borító és kötésterv: Kiss Barnabás
Fülszöveg
Hülye vagyok. Akárcsak te. Sőt, idióta vagyok. Épp mint te. Időnként hülye idióták is tudunk lenni. Az az idióta játssza a legnagyobb szerepet az életedben, aki reggelente szembenéz veled a tükörben. Ez a könyv arra szeretne lehetőséget nyújtani, hogy eltűnődhess a saját hülyeségeden, és ne csak másokban ismerd fel – amire egyébként bőven adódik alkalom.
Örömmel „hülyézünk” vagy „idiótázunk” le másokat, még akkor is, ha alkalomadtán a saját korábbi énünket ítéljük tök hülyének. Ez az önfelismerés általában azonban elmarad. Ez a könyv ellát néhány tanáccsal ahhoz, hogyan ne legyünk túlságosan hülyék vagy idióták.
„Az ember lehet hülye, idióta vagy hülye idióta egy területen, és okos egy másikon. De aki egy területen hülye idióta, hajlamos más területeken is annak lenni, mivel a hülye idiótát nagyobb fokú magabiztosság jellemzi, mint azt, aki »csak« hülye vagy idióta.”
Beleolvasó
„Hülye vagyok. Akárcsak te. Sőt, idióta vagyok. Épp mint te. Időnként hülye idióták is tudunk lenni. Az én hülyeségem és idiótaságom csekélyebb jelentőséggel bír a számodra, mint a sajátod. Elvégre az az idióta játsza a legnagyobb szerepet az életedben, aki reggelente szembenéz veled a tükörben. Ez a könyv arra szeretne lehetőséget nyújtani, hogy eltűnődhess a saját hülyeségeden, és ne csak másokban ismerd fel – amire egyébként bőven adódik alkalom.
Örömmel „hülyézünk” vagy „idiótázunk” le másokat, még akkor is, ha alkalomadtán a saját korábbi énünket ítéljük tök hülyének. Ez az önfelismerés hol hirtelen jön, hol hosszabb időt vesz igénybe, általában azonban elmarad. Egyfajta önsegítő könyv ez tehát, néhány – kétségtelenül nagyon általános – tanáccsal ahhoz, hogyan ne legyünk túlságosan hülyék vagy idióták.
A hülyeség filozófiájának szükségességét többek között sokak közösségi médiában tanúsított magaviseletével lehet alátámasztani. Egyszerűen a rossz gondolkodás és az abból fakadó viselkedésformák özöne érhető tetten. Mivel az idióták hajlamosak kitűnni, a hülyeség és az idiótaság mértékét könnyen túlbecsülhetjük. Mindenesetre, úgy tűnik, hiány nincs belőle.
Mi, emberek, szinte határtalanul ostobák tudunk lenni. Amint arra az angol író, Terry Pratchett (1948–2015) rámutat: „Ha az ember egy nagy kapcsolót helyezne valami barlangba egy táblával, amelyen az áll, hogy »Világvége-kapcsoló. KÉRJÜK, NE NYÚLJON HOZZÁ!«, még megszáradnia sem lenne ideje rajta a festéknek.” Kevesen vagyunk ennyire idióták, néhányan mégis azok. Rengeteg hülyeség kitelne mindannyiunktól, vannak azonban, akikre ez a tulajdonság olyannyira jellemző, hogy elsősorban ez határozza meg őket.
Azért vagyunk mindnyájan hülyék, mert a hülyeség elválaszthatatlanul összefügg a gondolkodási képességünkkel. A „hülyeség”, ahogyan arra ebben az esszében tekintek, a gondolkodási képességünk kihasználatlanságát, az „idiótaság” pedig ugyanezen képesség rossz használatát jelöli. A „hülyeség” és az „idiótaság” fogalmát nem rajtunk kívül álló körülmények okozta hiányosságokhoz kötjük, hanem olyan hibákhoz, amikért jogosan lehet bírálni minket. Én azokról írok, akik „normális” vagy még magasabb szinten működnek.
Persze, nem is olyan ritkán felmerülhet a kérdés, hogy a kommentszekciókban és egyéb fórumokon megnyilvánuló emberek egy részének kognitív működési szintje egyáltalán „normálisnak” nevezhető-e, és korántsem egyszerű eldönteni, hol húzzuk meg a határt a „normális” és a „nem-normális” között – ebbe a vitába azonban nem bocsátkozom bele.
Ellenben szem előtt tartom azokat a magas intelligenciával rendelkező embereket, akik ennek ellenére minősülnek egyszerre hülyének és idiótának. Például attól még, hogy valaki képes matematikai bravúrokra, vagy világelső az új rákgyógyszerek kifejlesztésében, még lehet olyan hülye, mint a sötét éjszaka, vagy valóságos idióta sok más téren. Sőt, talán hajlamosabb rá, mivel az egyik területen szerzett képessége azt a megalapozatlan hitet ébresztheti benne, hogy minden másban is kiváló. Sokakkal találkoztam már, akiknek elmondásuk szerint magas az IQ-juk. Annyi közös bennük, hogy nem tűnnek különösebben okosnak, és gyakran semmi említésre méltó teljesítményt nem tudnak felmutatni. Természetesen vannak olyanok is, akiknek magas az IQ-juk, okosak és el is értek valamit, de az IQ-juk számánál általában sokkal fontosabb dolgok kötik le őket.
Mindannyian teszünk idióta dolgokat. Nem én tűnődtem el először azon, hogy mégis miért nem ellenőriztem, hogy tényleg lekapcsoltam-e a biztosítékot, mielőtt nekiestem acélfogóval a villanyvezetéknek. Ilyen helyzetekben a világ azonnal visszajelzi, hogy nem jártunk el különösebben körültekintően. Nagyjából meg szoktuk úszni ezeket a helyzeteket, és legalább egy darabig nem követjük el ugyanazt a hibát, azonban nem mindig végződik szerencsésen a dolog. Az úgynevezett Darwin-díjon mindig jót lehet derülni, bár tragikus módon csak azoknak ítélik oda, akik valamilyen apró szolgálattal hozzájárultak az evolúcióhoz azáltal, hogy látványosan ostoba vagy idióta módon lelték halálukat, vagy váltak terméketlenné, és ezáltal vonták ki magukat a génállományból. Az egyik kedvencem az a kanadai ügyvéd, aki legjobbnak látta élőben demonstrálni egy bizonyos ablaküvegtípus törhetetlen mivoltát, ezért nekivágta magát a huszönötödiken. Az üveg kiállta a próbát, az ügyvéd azonban nem ellenőrizte az ablakkeret megfelelő teherbíróképességét, ami szerencsétlenségére elengedte az üveget. Nem meglepő módon tízből kilenc díjazott férfi.
A világ visszajelzése vizsgaeredmény formájában is érkezhet. Dolgozatjavítás közben rendszeresen bele lehet futni olyan hallgatókba, akiknek jóllehet fogalmuk sincs a tananyagról, mégis igyekeznek legjobb tudásuk szerint válaszolni az adott kérdésre. Egyiküknek az elsietett általánosítások (például: minden hátsó sorban ülő hallgatón fehér póló van) és a tudományos törvények közötti különbséget kellett megragadnia, amit a következőképp oldott meg: „a különbség az, hogy a tudományos törvényeket a király hozza.” A javító ilyenkor elmosolyodik, megvakargatja a fejét, és igyekszik rekonstruálni, mi járhatott a hallgató fejében, majd még szélesebb mosoly ül az arcára, amikor rájön, hogy az illető többek között a tudományos és a jogi törvények közötti különbséget sem érti.
Ez az esszé a filozófia erény-episztemológia nevű ágához tesz hozzá egy kevéskét. Az „episztemológia” a görög episztémé (’ismeret, tudás, tudomány’) és logosz (’szó, érv, elmélet’) szavak összetétele, vagyis ismeretelmélet. Az „erény” a görög areté fordítása, ami azt írja le, hogy mit jelent kiválónak lenni. Az erényetika tehát annak a tana, hogy hogyan lehetünk kiváló cselekvő lények, az erény-episztemológia pedig annak, hogy hogyan lehetünk kiváló megismerő lények az erényekkel kapcsolatban. Az esszé kiemel néhány jellemvonást annak kapcsán, hogyan és miért múljuk magunkat alul megismerő lényként. Az arrogancia, a szűklátókörűség, a makacsság, az érvekre való érzéketlenség, a hibák beismerésének hiánya vagy képtelensége, a felületesség és a hanyagság mind gátolja a józan gondolkodást. Ha épeszű szeretnél maradni, ezeket a tulajdonságokat fel kell tudnod ismerned és le kell küzdened magadban.
Immanuel Kant (1724–1804) megkülönbözteti a lélek „fogyatékosságait” és „betegségeit”, és úgy véli, hogy kategorikus határ húzódik a kettő között. Én inkább fokozatos átmenetet látok itt, mivel a lélek „fogyatkozása” könnyen betegségbe csaphat át, ha kellően szélsőségessé válik. Amikor például összeesküvés-elméletekre hajlamos emberekkel állunk le vitatkozni, gyakran nem világos, hogy a határ melyik oldalán állnak, bizonyos esetekben pedig nehéz nem arra jutni, hogy ez nem puszta hülyeség vagy idiótaság, hanem valóságos őrültség, olyannyira meghaladja az emberi racionalitás minden észszerű mércéjét. Az idiótaság számomra kicsit olyan, mint a légypapír. Túl sok órát töltöttem el az életemből szinte bármiről szóló abszurd összeesküvés-elméleteknek vagy az alternatív gyógyászat legőrültebb elképzeléseinek szentelt honlapokon. Valószínűleg nem lettem bölcsebb tőle, de kétségtelenül megvolt a maga szórakoztató értéke.
Itt ellen lehetne vetni, hogy egyszerűen hülyének bélyegzem azokat, akik nem értenek velem egyet – ami valóban hülyeség volna, ha egészében ad hominem érvelést folytatnék, vagyis a személyeket támadnám a nézeteik helyett. Ebben az összefüggésben azonban nem az a döntő, hogy pontosan milyen nézeteket vallasz, hanem hogy miért teszed. Nem azért vagy hülye, mert tévedsz. A tévedésed módja határozza meg, hogy hülye vagy-e. Lehetnek teljesen helytálló nézeteid egy kérdést illetően, azonban ha hülye módon jutottál hozzájuk, hülye vagy. Olyan ez, mint az ittas vezetés: attól még, hogy épségben hazaértél anélkül, hogy bárkiben kárt okoztál volna, ugyanúgy részegen vezető idióta maradsz.
A hülyeség és az idiótaság nem ismeri fel önmagát – vak a hülyeségre és az idiótaságra. Ugyanakkor a belátás lehetősége mindig adott, mivel mindannyian képesek vagyunk egyszerre több gondolat befogadására, ilyenképp pedig felismerhetjük önmagunkban a hülyeséget és az idiótaságot is, ha nyitottak vagyunk arra a tényre, hogy ezek bennünk is jelen vannak. Mások hülyeségét és idiótaságát a sajátunkénál sokkal könnyebb felismerni, amint arra A hegyi beszéd is helyesen rámutat: „Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”
A filozófia alapvetően az önreflexióról szól, arról a munkáról, aminek során az ember a saját gondolkodási szokásait és szemléletmódját tudatosítja. Ezt az önismereti munkát senki sem végezheti el helyetted. Neked magadnak kell megtenned. Egy ilyen könyv legfeljebb abban segíthet, hogy tudatosítsa benned a hülyeségre, az idiótaságra és a hülye idiótaságra való hajlamodat, illetve rámutasson néhány dologra azzal kapcsolatban, hogyan és miért mész fejjel a falnak. Utána viszont rajtad múlik, hogy kezdesz-e vele valamit – tudva, hogy ez vég nélküli, sziszifuszi munka.”
Kapható a kereskedelmi hálózatokban!
%20(21).jpg)
