Ismerjük meg közelebbről a
szerzőket! rovatomban,
Lombosi Gábor
íróval készítettem interjút. Gábornak jelenleg egy megjelent
novellája van Ágenda Kiadó gondozásában A
pillanat súlya és a másik
Mielőtt sötét lett
címmel.
Kérlek, mesélj magadról,
mit lehet tudni rólad?
Számomra az alkotás először
traumaírásként indult, majd az első könyvem megjelenése után
hivatássá vált – egy olyan hivatássá, amit egy betegség által
okozott, nehezített munkaerőpiaci kényszerhelyzet szült. Az
említett betegség okán éjszaka nem igazán tudok aludni, így az
én aktív időszakom akkor van, mikor mindenki más már kényelmesen
alszik. Olyankor, az éj leple alatt, a kiskutyámmal az ölemben
kezdem el írni a történeteimet a saját kis kuckómban, ami egyben
az életterem is. Mindig is imádtam a kis lakásokat, így évekkel
ezelőtt vettem egy lakókocsit, amit a szüleim udvarán helyeztem
el. Saját kezemmel újítgatom, szépítgetem, és teszem a saját
kis otthonommá.
Hány éves kortól ajánlod
a novellásköteteid?
A pillanat súlyát bátran
ajánlom 12+ felett, egy könnyed sci-fi, ami sok társadalmi kérdést
boncolgat.
A Mielőtt sötét lett egy
kicsit más kategória, azt inkább a 16+, hiszen a tartalma
sajnálatos módon érinti ezt a generációt. Azonban, ha nagyon
szigorú szeretnék lenni, inkább 18+ címkét ragasztanék rá.
Fontos megjegyeznem olvasás előtt: aki tudja magáról, hogy
érzékeny bizonyos témákra, vagy szülő, aki gyermekének szánja,
a tartalmi figyelmeztetéseket kérem, olvassa el.
A pillanat súlya
és a most készülő Mielőtt
sötét lett
történeted kiknek ajánlod, miről szól?
A pillanat súlya:
Alapvetően egy sci-fi köntösbe bújtatott könyv, mivel a jövőben
játszódik, de örök érvényű társadalmi kérdéseket boncolgat.
Például az igaz hit és a vallási fanatizmus örök harcát egy
cseppnyi romantikával. A könyv fejezetenkénti szemszögváltós
szerkezetben vezeti az olvasót. A fő konfliktust három
diktatórikus rendszer alkotja egy atomháború utáni világban. A
Földön egymásnak feszül a fanatikus iszlám és a fanatikus
kereszténység, míg Ereboson, egy idegen bolygón, az emberiség
egy ateista diktatúrát épített ki. A főszereplőnk, Levente, egy
magyar erebosi katona, aki titokban vallásos. Általa ismerjük meg
a múltat és Erebost, valamint a célját, miszerint vissza szeretne
menni a Földre. A muszlim és a keresztény világot Mirjamon
keresztül ismerjük meg jobban. A történet az igaz hit és a békés
együttélés irányába halad, miközben a karakterek belső
vívódásait és a fanatizmus kegyetlenségeit követjük nyomon.
Azoknak ajánlom, akik nem egy
lézerharcos, tudományos magyarázatokkal és jövőbeli
találmányokkal tarkított történetet keresnek, hanem egy emberi,
karakterközpontú, akár ma is aktuális kérdésekre reflektáló
történetet szeretnének olvasni, aminek az előzménykötete már
folyamatban van.
A kötet végén helyet kapott
álnéven egy másik történet is, ami a barátságról és a
szórakozásról szól, ami tragikus végkifejletbe torkollik.
Mindenképp szerettem volna, hogy helyet kapjon benne, tanulságul a
jövő generációjának, hogy vigyázzunk és figyeljünk egymásra,
mert az élet könnyen szomorú fordulatokat vehet.
A Mielőtt sötét lett:
Erről nehéz írni úgy, hogy ne lőjem le a poént, ugyanis ez egy
Young Adult pszichológiai thriller, puzzle-szerkezettel. Az alapja
egy trauma, a gyászfeldolgozás és a bűntudat. Flóra, a
főszereplőnk, egy érettségi előtt álló lány, aki nem sokkal
korábban veszítette el a legjobb barátnőjét, amiért saját
magát hibáztatja. A cselekmény az ő barátságukat mutatja be, és
vezeti az olvasót a tragikus végkifejletbe. De vajon mi történt
valójában? Ezt sajnos nyilvánosan nem árulhatom el, de egy dolgot
elmondhatok: semmi nem az, aminek látszik!
Azoknak ajánlom, akik
szeretnek érzelmi magasságokba és mélységekbe is vándorolni, és
szeretik, ha a történet átveri vagy félrevezeti őket
Egy-egy novellás történet
mennyi ideig tart meg írni?
Változó. A pillanat súlya
10 évig pihent. Az előzménye jelenleg 40 oldalnál tart.
A Mielőtt sötét lett esetén
óriási alkotói mámor vagy megszállottság kapott el. Így napi
8-9 óra feszes munka volt, ezért relatíve hamar végeztem vele.
Főállású íróként minden
időmet az írásnak szentelem.
Miért pont novella?
Én alapvetően nem szeretem a
sallangokat, nem az olvasó idejét szeretném rabolni, hogy harminc
oldalon keresztül ugyanazt a cselekményhez érdemben semmit sem adó
tölteléket olvassa csak azért, hogy meglegyen a terjedelem, és
azt mondhassam: tessék, négyszáz oldal, olvassátok. Nekem nem ez
a célom, hanem az, hogy tartalmilag, érzelmileg lekössem az
olvasót, és minőséget nyújtsak a mennyiség helyett. Ezért a
történeteim feszesek és könnyen darálhatóak, ami a mai rohanó
világban szerintem nem egy rossz dolog.
Ha valaki novellát
szeretne, hogyan álljon neki? Mit tanácsolsz?
Nyilván ez nem szentírás,
mindenki másképp, máshogy ír. De az én szubjektív tanácsom az,
hogy álljon össze a fejében az egész történet. Először
jegyzeteljen, építse fel a vázat, és arra építkezzen. Tervezze
meg előre, mi a célja vele, milyen hatást szeretne elérni, milyen
felvezetést, cselekményfolyást, karakterdinamikát szeretne. Ezt
követően építse fel a történetét, de ne féljen módosítani
ezen. A váz segítség, de nem kőbe vésett dolog. Ha jön egy új
ötlet, egy írói kép, írja bele, ha nem borítja fel teljesen az
alaptervet. Ha meg nulláról kéne kezdeni miatta, mérlegeljen,
megéri-e. Ha igen, csinálja, ha nem, írja le az ötletet – egy
következő novellában már a kezében lesz egy jó alap.
Illetve amit még fontos
figyelni, az a logika. Sokszor az író, mivel ismeri a saját
történetét, belefeledkezik abba, hogy igen, ő tudja, mi miért
történik. De mikor elolvasod, felejtsd el, amit ismersz és tudsz,
és tedd fel a kérdést magadnak: Mire utal ez? Mit jelent ez? Mit
sugall ez a rész? Ha a válasz egyértelműen abba az irányba
mozog, amerre a cselekményedet vinni szeretnéd, akkor jól
csináltad. Amennyiben nem, akkor sajnos bele kell nyúlnod még,
hogy a megfelelő irányba tereld az olvasódat. Ez sokszor nagyon
nehéz tud lenni, miközben lázban égsz, hogy írsz egy zseniális
történetet, de próbálj az olvasó fejével gondolkodni.
Egy utolsó tanács: ne add
fel. Senki sem úgy születik, hogy tudja ezeket, az írás egy
folyamatos fejlődési folyamat. Kutass, tanulj, járj utána, és
örülj minden apró sikernek!
Miért pont ezt a zsánert
választottad?
Őszintén, nem szoktam
zsánert választani: csak jön egy ötlet, és tervezek, utána
kutatok egy kicsit, hogy maga a váz/elképzelés melyik zsánerbe
tartozik. Ezután elolvasom a zsánerjellemzőket, és írok. De sok
esetben szeretem összemosni a határokat. Például a Pillanat súlya
esetében ez nem egy klasszikus sci-fi, inkább egy több zsánerből
felépülő, rétegzett kategória.
Miért pont ez az álneved?
Ha esetleg nem az, gondolkodtál ezen?
Álnevet csak akkor használok,
amikor jogi okból szükséges.
De sokat gondolkodtam az új
könyvem esetén – mivel más zsáner –, hogy legyen-e
marketingcélú álnév, de végül jelenleg nem éreztem szükségét.
Mikor kezdtél el írni,
hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Nehéz téma, de lássuk. Tíz
évvel ezelőtt a barátaimmal szórakozni mentünk, de sajnálatos
módon eggyel kevesebben értünk haza aznap éjjel. Ekkoriban sokat
olvastam, és gondoltam, kiírom magamból a fájdalmam, így leírtam
az egész nap eseményeit egy kis novellában. Ez sokat segített
lelkileg feldolgozni, mi is történt. Be akartam adni egy
pályázatra, amibe sajnos nem került be, viszont az Agenda Kiadónak
mikor elküldtem, felfigyeltek rám. Sajnos a terjedelem miatt nem
jelenhetett meg akkor. Ezt követően elkezdtem írni egy sci-fit,
amit félbehagytam.
Majd elérkeztünk a jelenbe:
egyik éjszaka úgy döntöttem, hogy nekifutok még egyszer,
felvettem a kapcsolatot az Agendával, és jeleztem, hogy mindenképp
ki szeretném adni. Befejeztem a sci-fit, és június 19-én,
pontosan tíz évvel a trauma után kiadásra került A pillanat
súlya. Amit nagyon jól fogadott a közösség, úgy éreztem, révbe
értem. Ez akkora löketet adott nekem, hogy itt határoztam el azt,
hogy nemcsak szenvedélyként, nemcsak írásként, hanem hivatásként
tekintek az egészre.
Milyen érzés számodra,
amikor befejezed a kéziratod?
Furcsa érzés mindig, és
egyben izgalommal tölt el, mert tudom, hogy kezdődik az utómunka,
és hamarosan elindul a megjelenés körüli hajtás is.
Furcsának azért mondanám,
mert sosem tudhatom, mennyire lett jó, kiből mit vált ki, vagy
hogyan fogadja az, aki ismeri az előző könyvemet. De ez sosem
akadályozott abban, hogy kiadjam. Nem tetszhet minden mindenkinek,
mindig lesz, akinek valami épp nem szimpatikus. És egyértelmű,
hogy egy író nem egy precíz gép, aki mindig ugyanolyat képes
írni: vannak gyengébb és vannak erősebb történetek. Ezt a részt
az utókorra bízom, hogy hova, miket sorol be.
Kik láthatják először a
kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik
beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Az új könyvem kapcsán
indítottam el a nagykövetprogramom, így ők első kézből
olvassák és véleményezik, illetve szólhatnak bele a
gyengeségekbe vagy hibákba. Ezenkívül van egy zseniális
korrektorom, akinek a segítsége az egyik legfontosabb, hogy
minőségi könyv legyen. Rajtuk kívül természetesen a kiadó az,
aki még nagyon fontos szakmai háttér.
Tehát ez a hátország
látja, véleményezi és szólhat bele elsőnek. Ami számomra
iszonyatosan fontos, hiszen az író gyakran szövegvak a saját
írására.
A családod miként fogadta
a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Mindig támogattak benne.
Természetesen örültek a megjelenésnek is.
Zárásképpen, mit üzennél
a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?
A világ sokszor nehéz és
kegyetlen tud lenni. Ám ahogy én megtaláltam a magam örömét és
menedékét az írásban, bízom benne, hogy az olvasók is meglelik
majd ugyanezt az örömet a könyveimben.
A jelenlegi olvasóimtól egy
kis türelmet kérek: már készül az előzménykötet, így
hamarosan újra kalandozhatnak a világomban.
Az új olvasóknak pedig csak
annyit üzennék: jó barangolást kívánok a történeteimben!
Remélem, hogy a világom magával ragad titeket, és velem tartotok
ezen a közös úton.
Weboldal
Instagram
Facebook
.jpg)
