A legjobb Stephen King-regényeket idézi J. D. Barker vadonatúj kötete

 J. D. Barker: 

Valami az emeleten

„Istenem, bárcsak másként alakult volna. Rengeteg mindent szeretnék visszacsinálni.”

A legjobb Stephen King-regényeket idézi J. D. Barker vadonatúj kötete

Megjelenés: szeptember 30.
Fordító: Sepsi László
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 480 oldal

Leírás

J.D. Barker neve garancia a hideglelős, fordulatos történetekre, a Valami az emeleten pedig a legnyugtalanítóbb és legizgalmasabb regénye a Dracul és a Szíve helyén sötétség óta. A történet középpontjában egy látszólag hétköznapi ház áll, ahol a padlás titka lassan felőrli szereplőink idegeit és így persze az olvasóét is. Barker mesterien építi a feszültséget: nem a sokkoló pillanatokkal kezdi, hanem azzal a finom, alattomos nyugtalansággal, ami egyre inkább beszüremkedik a mindennapokba, és amivel tökéletesen idézi meg mentorát, Stephen Kinget.

Ez a regény nemcsak szórakoztató thriller, hanem tükröt is tart: arról mesél, mennyire félünk attól, amit elzárunk, elhallgatunk, vagy amit talán saját magunkban őrzünk a “padláson”. A pszichológiai mélység és a borzongató hangulat ritka elegye teszi különlegessé.

A Valami az emeleten azoknak szól, akik szeretik a horror/krimi/thriller műfajok közti crossovereket és elvárják, hogy egy könyv az olvasás után is velük maradjon, és suttogjon a háttérben, mikor leoltjuk a villanyt. Izgalmas, fontos és maradandó élmény, Barker ismét bebizonyítja, hogy a modern thriller egyik legnagyobb mestere.

Fülszöveg

Egy kísértetház születéséhez valakinek előbb meg kell halnia.

New Castle-ben, az álmos partvidéki kisvárosban a tizenhét éves Billy Hasler élete hamarosan borzalmas fordulatot vesz. Amikor legjobb barátja, David Spivey örököl egy titokzatos házat egy közeli szigeten, úgy tűnik, tökéletes helyet találtak arra, hogy együtt töltsék az utolsó nyarukat a főiskola előtt. Nincsenek szülők. Nincsenek szabályok. Nincsenek következmények.

Miközben elmélyednek a sziget sötét történelmében, felébresztenek egy ősi, gonosz erőt, amely generációk életére volt hatással. Az ártatlannak induló nyári kaland hamarosan vérfagyasztó lidércnyomássá fajul.

A Valami az emeleten hátborzongató történet barátságról, áldozathozatalról és az emberi értelem számára felfoghatatlan sötétségről. J.D. Barker ezúttal a horror műfajában engedte szabadjára a képzeletét, története letehetetlen az utolsó dermesztő pillanatig.

A szerzőről

Jonathan Dylan Barker 1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című folytatásokkal pedig trilógiává bővült. Barker azóta is töretlenül ír, többek közt a Szíve helyén sötétség, A hívás és a Zárt ajtók mögött című regényei újabb közönségkedvencek lettek. Hazai rajongói nagy örömére a szerző 2024-ben Budapestre is ellátogatott.

Részlet a kötetből

„A nevem Billy Hasler.

Gyerekkoromban David Spivey volt a legjobb barátom. Közel tizenegy éve nem mondtam ki hangosan a nevét. Annak is már legalább kilenc éve, hogy leírtam, és ellentmondásos érzések kavarognak bennem, amiért most papírra vetem. Viszont azt tanácsolták, hogy meg kell tennem, úgyhogy tessék. Szerintük jót fog tenni, de akaratlanul arra gondolok, hogy ez valójában rájuk vonatkozik, nem rám.

Sokan a megnyugvás valamiféle esélyét várják tőlem. Őszintén szólva ez hatalmas kérés. Még odáig sem jutottam el, hogy magamban lezárjam a dolgokat.

Azt mondták, ha mindezt továbbra is magamban tartom, elfojtva, akkor növekedni fog a nyomás, és egy napon lehet, hogy egyszerűen…

Babluumm.

Oké, ez butaság, de az orvosokól hallottam.

Anyám is ezt mondja.

A megmaradt barátaim úgyszintén.

A rendőrök meg pláne. Már nem keresnek fel olyan gyakran, mint régen, de még mindig előfordul. Mundie feladta. Sandy Lomax rég nyugdíjba ment, de ez nem tartja vissza az újoncokat a kis őrsünkről, hogy bekopogjanak az ajtómon.

Üdv, olvastam az aktát, és esetleg rá tudna szánni pár percet, hogy beszéljünk Whaley rendőrfőnökről és a fiatalokról?…

Eleget mondok nekik ahhoz, hogy békén hagyjanak.

Épp annyit, hogy felfogják, rengetegen kifacsartak előttük, akár egy mosogatószivacsot, és már semmivel sem szolgálhatok.

Még ezt a keveset – ezt a néhány elejtett szót – is mindig árulásnak érzem. Árulásnak Mattyvel, Izzie-vel, Chloeval, Kirával és még Alesiával szemben is, az egyezségünkkel szemben, de mindenekelőtt Spivey-val szemben (mindenki Spivey-nak szólította, még az anyukája is, amit mindig furcsának találtam), mert mi tartottunk össze a legtovább, és a mi kötelékünk volt a legerősebb. Kitartott, amikor mások elkezdtek megtörni.”

Agava Könyvek