Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Aux Eliza - ("Hatalmas álmom volt mindig is, hogy egy nap könyvként láthassam viszont az alkotásaimat. Azt hittem, ez az újdonságérzet és lelkesedés elmúlik, minél több könyvem lesz .")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomban Aux Eliza írónővel beszélgettem, akinek harmadik regénye jelent meg az Eleven Kiadónál, Írósuli 1, A könyvek városa címmel. Aux Elizának eddig Ózonőrök és Mögöttem a jövő címmel jelentek meg regényei.

 

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

11 éves korom óta írok, már akkor is a fantasy állt közel hozzám. Harry Potter fanfictionökkel szerettem meg írni, és utána kinőttem a világot, már sajátokban gondolkodtam. A HP iránti szeretetem mind a mai napig megmaradt.

Ez a harmadik regényed, milyen érzés, hogy már harmadikat tartod a kezedben?

Hatalmas álmom volt mindig is, hogy egy nap könyvként láthassam viszont az alkotásaimat. Azt hittem, ez az újdonságérzet és lelkesedés elmúlik, minél több könyvem lesz (eleve nem számítottam arra, hogy egy nap 3 könyvet tudhatok a magaménak, túl jó volt, hogy igaz legyen). Az az igazság, hogy a lelkesedés nem múlt el. Mind a három könyvemért végtelenül hálás vagyok.

Nem először írsz fantasy zsánerben, számodra mennyire nehéz vagy könnyű írnod?

A kreativitással nincs problémám, viszont a világépítés logikai részével annál inkább. Ezért végeztem el a Fantasy világépítés kurzust még anno a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájában, ami szerintem sokat segített. Nem állítom, hogy tökéletesen írok, de tudatosabban mindenképp, és igyekszek folyamatosan fejlődni. A szerkesztési folyamatok is sok mindenre rávilágítottak.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

A kedvenc karakterem az Írósuliban lányok közül Dixy, mert nagyon bírom a lázadó karaktereket. Megkérdeztem magamtól a regény írása előtt, hogy a három közül melyik testvér története izgalmas a leginkább, és nekem egyértelműen ő volt az. Fiúk közül pedig Kardex, mert egy kicsit irigylem azt, akit majd a történetben összehozok vele.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni? Térképek ilyesmik mennyire fontos egy könyvben? Kell, vagy mellőzhetőek?

A térkép extra a könyvben, de én nagyon szeretem az olyan fantasy regényeket, amik mellett egy ilyen kis színes megtalálható. Amikor Kocsondi Nelli grafikus elvállalta a térképet, ugrándoztam a lelkesedéstől. Szerintem csodás munkát végzett! A térkép szerintem segíthet az olvasóknak jobban bevonódni a történetbe, de nem elengedhetetlen egy fantasy regényhez tenni ilyesmit.

Szerintem ahhoz, hogy valaki bármilyen zsánerben jót tudjon alkotni, muszáj ismernie az olvasóközönséget, a piaci helyzetet, a már megjelent könyveket a témában. Nem csak az írói fogások elsajátítása miatt, de ez tiszteletadás is a zsáner és az írók felé. Ha engem nem vonzana más írók fantasy könyve, miért vonzana bárkit az enyém?

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A könyvek városa olyan számomra, mint egy puha takaró, amibe belebújhatok, ha a való világ csúf vagy zord. Íróként hiányoltam egy olyan világot, ahol az írás és a könyvek állnak a középpontban, és megírtam. Vázlatot mindig szoktam készíteni a könyveimhez, ez segít abban, hogy a dramaturgia ne csússzon szét. A szereplőkről is készítettem leírást a vázlatfüzetembe, mert elég feledékeny vagyok, és néha elfelejtettem volna, hogy Dixy amúgy szőke hajú például.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Harry Potter, még csak nem is gondolkodtam a válaszon.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Élvezze ki a világot. Simuljon bele, képzelje el, hogy ő is a kitalált világának az utcáin lépdel. Milyen illat van? Hogy néznek ki a házak? Min gondolkodnak az emberek/varázslények ott? Gondolja végig, hogy nézne ki egy napja abban a világban, vagyis élje meg a kreativitását.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

A fantasy mellett realista romantikus, lélektani novellákat is szoktam írni, és most nagyon piszkálja a fantáziámat egy ifjúsági sulis regény, ahol nincs semmilyen varázslatos elem. Az ifjúsági vonaltól azonban egyelőre nem tervezek elszakadni.

A borító szuper, ki álmodta meg? Hogyan jön létre a borító?

Ofra Dóra tervezte a borítót, közösen beszéltük át a kiadóval és vele, hogy mit szeretnénk látni a terven, és szerintem is nagyon megkapó, figyelemfelkeltő lett a végeredmény! Minden apró részletről szerettük volna, ha elárul egy kis utalást a könyv tartalmáról (pl. Dixy arckifejezése, a fekete bögre a hátsó borítón, a repkedő könyvek, stb.).

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Az Írósuli annyiból nem egy tipikus fantasy, hogy többféleképpen értelmezhető. Az első, legkézenfekvőbb értelmezés a tipikus varázsiskola, a mágia jelenléte egy, a mi világunk mellett párhuzamosan létező alternatív városban. A másik, kicsit elvontabb értelmezés pedig az írásra, a szavak erejére utal. Ebből a nézőpontból a szavak hatalmas erővel bírnak, és lehet velük alkotni és pusztítani, ami a mi világunkban is igaz, még mágia nélkül is, a varázslat inkább szimbolikusan kifejezi itt ezt az erőt. Az olvasó bármelyik nézőpontból megközelítheti a regényt.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Olvasson és írjon sokat. Merüljön el a képzeletében. Ne féljen kilépni a megszokott sémákból, és élvezze a folyamatot. Röviden: álmodjon nagyot.

Eleven Kiadó

Libri

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aux Eliza - ("Ha valami nagyon mélyen érint, valaki nagyon megbánt, nagy örömet okoz, fájdalmat okoz, stb, akkor azt a sok felgyülemlett érzést ki kell adnom magamból, és az írás számomra terápiás jellegű.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Aux Eliza írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ózonőrök c. könyve jelent meg, amit a Könyvmolyképző Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

23 éves vagyok, és magyar irodalmat, nyelvtant és könyvtárt tanulok az egyetemen. Nagyon szeretek olvasni, sorozatozni, zenét hallgatni, és természetesen írni is. A kedvenceim a romantikus és fantasy történetek, de rajongok a disztópiákért is (ha nem túl ijesztőek).

Az Ózonőrök c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Olyan sokat nem, mivel a könyv gyerekeknek íródott, ezért szándékosan nem akartam belemenni a tudományos fejtegetésekbe, illetve szakszavakba. Egy olyan közös nevezőt akartam találni a környezetvédelem kapcsán, amit az olvasók könnyen meg tudnak érteni, és befogadhatónak találnak. A kutatás inkább az ózonőrök életmódjával kapcsolatos volt, hogy ők milyen életet élnek, hogyan segítik a környezetet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Valamilyen szinten a valóságból táplálkoznak a történeteim, főleg a szereplők vagy a realista történeteim helyszínei pl. iskola. A szereplőket néha egy az egyben ismerőseimről mintázom, de ezt sosem mondom el nekik, és mindig megváltoztatom a szereplők nevét, nehogy rájöjjenek. De általában rájönnek. Viszont olyan is volt már, és azon nagyon nevettem, hogy valaki megkérdezte, hogy egy közös ismerősünkről mintáztam-e egy szereplőt, mert olyanok a megszólalásai. Én pedig nem róla mintáztam, de szerintem nem akarta elhinni, mert mindig ezt csinálom. De eddig mindig jó szereplőkként testesültek meg az ismerőseim, rossz szerencsére még nem volt.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

11 éves voltam, amikor beleszerettem a Harry Potter univerzumába, és elkezdtem fanfiction történeteket olvasni és írni. Ez volt a katalizátor számomra, évekig írtam ilyen történeteket. Utána éreztem, hogy kezdem kinőni a Potterverzumot, és saját világokat akarok kitalálni. Ekkor tértem át a fanficokról a saját világos regényekre. Innen pedig nem volt megállás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Kacérkodok egy erotikus realista regény írásával, illetve írtam mesét, ifjúságit, gyerektörténetet, middle grade regényt, és szeretnék még a disztópiákkal is megpróbálkozni. Azt hiszem, egyelőre ennyit szeretnék.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon jó, mint egy frissítő fürdő, csak ez szellemi felfrissüléssel jár számomra. Büszke vagyok rá, hogy sikerült, és hálás, amiért idáig eljutottam. Sok kéziratot befejeztem már, és mindig ilyen volt. Felemelő érzés, és csak még jobban motivál, hogy többet írjak.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Volt az idők során pár. A felnőtt erotikus írásaim Leta Hollin néven futnak, míg a fanfiction oldalakon Halenka néven vagyok fent. De én szeretem az eredeti nevemet, az Aux Elizát, szerintem nagyon jól kiválasztották ezt nekem a szüleim, mert mindig megkérdezik, hogy ez álnév-e.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A fő profilom szerintem a young adult, ezért meglepett, hogy middle grade lett az első könyvem. Nem hittem, hogy valaha is írni fogok ilyet. Aztán mégis megtörtént. Erre csak annyit tudok mondani, hogy jó a komfortzóna meg minden, de az igazi élet azon kívül kezdődik.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Mindig erről álmodtam. Az írás és a könyvkiadás életem nagy célja volt, és földöntúli boldogság járt át, amikor megtudtam, hogy megtörténik. Nagyon sok mindenen mentem keresztül akkoriban, és amikor írt egy üzenetet a kiadóvezető, hogy vállalják a kiadást, akkor is épp egy kórházi váróban vártam vizsgálatra valamikor karácsony előtt 2021-ben. Egy évem volt feldolgozni ezt a hírt, de szerintem azóta sem sikerült, minden nap meglep, hogy van egy könyvem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A főbb vázlatpontok tudatos tervezés részei, előre leírom és kitalálom, hogy mi történjen a könyvben, és csak utána írom meg. Így nem kalandozok el mindenfelé, és valamennyire tudom tartani az irányt. Nekem a vázlat olyan, mint egy térkép.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenc jelenetem minden spoiler nélkül valahol a könyv felénél van, amikor Melánia rájön dolgokra önmagával kapcsolatban, és ez megváltoztatja az egész látásmódját. Azt érzelmileg nagyon közel érzem magamhoz. Nehéz volt megírni pont ezt a részt, a közepét. Vagyis hát inkább a szerkesztés volt itt a bonyolultabb szerintem, mert sok részt kellett módosítani, de úgy érzem, megérte.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában valamilyen nagy élménnyel. Ha valami nagyon mélyen érint, valaki nagyon megbánt, nagy örömet okoz, fájdalmat okoz, stb, akkor azt a sok felgyülemlett érzést ki kell adnom magamból, és az írás számomra terápiás jellegű.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az új kéziratomat először egy nagyon kedves író-szerkesztő barátnőm, Nagy Viktória látta, az ő véleménye sokat számít nekem, és ő mindenképp beleszólhat a szöveg alakulásába, mert tudom, hogy jobb lesz a meglátásaitól a kézirat. De ugyanígy novelláimat látta már először Koós Patrícia (szintén író-szerkesztő) barátnőm, aki szintén nagyon megbízható és hasznos tanácsokkal segített formálni a szövegeimet, és nagyon hálás vagyok a segítségért mindkettőjüknek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig támogattak, és szerintem nagyon fontos egy támogató közeg. Nélkülük valószínűleg feladtam volna, ha nem bátorítanak. Ezért csak ajánlani tudom, hogy keressen magának minden író egy ilyen jó közeget, ha nem otthon, akkor barátoknál, írók között, ahol megtalálja, mert nagyon sokat segít.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Egyelőre annyit tudok mondani, hogy nem várt utakat próbálok felfedezni, és kalandozom. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de a Facebook oldalamon (Aux Eliza) hírt adok, amint van fejlemény.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző Kiadó

Aux Eliza

Aux Eliza: Ózonőrök - ("Eliza könyve pedig nagy élmény volt elolvasni, remélem, nem fogja abbahagyni az írást. Remélem, hogy fog még ilyen hasonló történetet írni.")

Recenzió

Szeretném megköszönni Könyvmolyképző Kiadónak és Aux Eliza írónőnek, hogy elolvashattam a nem mindennapi történetet az Ózonőrök címmel. Nagyon szerettem olvasni, nemcsak szórakoztató volt, de tanulságos és elgondolkodtató volt számomra.

Aux Eliza

Ózonőrök

Tartalom:

 Veszélyben a világ… és csak együtt menthetik meg!

Líviusz az ózonőrök mindennapi életét éli, már amennyire hétköznapi dolognak számít varázserővel felügyelni a természetet. Ám az ózonőrök egy nem várt akadályba ütköznek: a környezetszennyezés miatt a Föld irányíthatatlanná vált, és teljes a káosz. Líviusz nyomozásba lendül, hogy rájöjjön a megoldásra.

Melánia egész életében a testvérei árnyékában élt. Mindig mindenben jobbak voltak nála, és ami talán a legfontosabb: nekik volt szupererejük. De amikor kiderül, hogy közeledik a világvége, a lánynak esélye nyílik bizonyítani a rátermettségét. Ha meg tudná menteni a bolygót, végre őt is elismernék.

Lehet, hogy több minden van a háttérben, mint pár eldobott műanyag palack? Vajon sikerül megmenteni a bolygót, mielőtt túl késő lesz?

A Regényes Természet pályázat különdíjasa.

Fedezd fel a titkait!

Véleményem

5/5

Őszintén megmondom, nagyon meglepődtem mikor Eliza rám írt, hogy nem-e lenne kedvem elolvasni a megjelent könyvét. Szégyen ide, szégyen oda, nem tudtam, hogy megjelent a könyve. Holott ezer éve követem Eliza bejegyzéseit az fb-n. Gondolom ti is tapasztaljátok, hogy nem minden bejegyzés ér el hozzátok, így hozzám se nagyon. Ezért számomra külön meglepetés és megtisztelő egyben, hogy rám gondolt, igent mondtam, mert már a címe is figyelemfelkeltő volt számomra. Meg aztán nagyon kevés ifjúsági regényt van szerencsém olvasni. Eliza könyve pedig nagy élmény volt elolvasni, remélem, nem fogja abbahagyni az írást. Fog még ilyen hasonló történetet írni.

Ózonőrök nem egy szokványos ifjúsági könyv, hanem nagyon tanulságos történet. Az emberek nemtörődömsége, a testvérek egymáshoz viszonyulása, titkok lelepleződése, megoldások mind-mind hozzájárultak, ahhoz hogy tökéletes olvasmányt kapjunk.

A korhatárt nyugodtan lejjebb lehet vinni, sőt le is lehet venni. Hiszen semmi olyan nincs, ami egy 7-10 éves gyermek ne tudna elolvasni. Sőt kötelezővé tenném minden iskolás számára ezt a könyvet. Mert szerintem ők jobban megtudnák érteni, mit jelent, hogy a bolygónkat védeni kell.

Talán érdemes lenne felnőtteket is megcélozni… Bár ki tudja, vajon megértenék, mi történik a világban, hiszen nem is fikció ez a történet. Nagyszerűen valóságosan Világosan leírta, hogy mi emberek miben vagyunk hibásak.

Igazából nincs kedvencem ebben, történetben, mindegyik testvért kedvelem a maguk módján. Kicsit sajnálom, hogy ennyire rövid lett a történet, szívem szerint olvastam volna még. Tetszett az egész történet, kikapcsolt, elgondolkodtatott. Szeretem, ha történetben nemcsak fikció az egész, hanem valós események, történetek íródnak. Ilyen pl a környezet, klíma változás. Igazi valós események zajlanak a világban, nemcsak a könyvben.

Egyszóval nekem nagyon tetszett ez a történet, ráadásul sok jó idézetet ki tudtam mazsolázgatni a könyvből. Hálásan köszönöm Elizának, hogy elolvashattam. Nagyon elgondolkodtam, hogy mit, hogyan kellene változtatni a világhoz, a bolygónkhoz való viszonyán.

Érdemes elolvasni ezt a könyvet. Szívből ajánlom nektek! Eliza pedig, folytasd tovább, több van benned, mint gondolnád. Gratulálok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző Kiadó

Aux Eliza írói oldala