Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Selena B. Lowell-("Leírhatatlan, elképesztő… Igazából fel sem fogtam, hogy a saját könyvemet fogom a kezemben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, felkeresett az írónő, egy interjú erejéig Selena B. Lowell, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy a felkeresett. Az írónőnek eddig több kötete jelent meg, de többek között egy nagyon érdekes sorozatát lehet olvasni az Egy TikToker a barátom mely 1-2 része már megjelent, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy kis faluban élek, ott is születtem. Nagyon szeretek utazgatni, és imádom az állatokat. Az írás az én szenvedélyem, és terápiám. Az írás mellett több más dolgokkal is foglalkozom. A lényeg, hogy soha nem unatkozom.

Egy TikToker barátom sorozat könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem tartott sok kutatómunkával, hiszen a helyszíneken jártam, és ismerem. És rengeteget segítettek a könyvben szereplő barátaim is, hogy még valóságosabban át tudjam adni a könyv lényegét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Van benne fikció is és valóság is. Arányaiban nem tudnám megmondani, hogy mennyi, inkább az olvasók fantáziájára bíznám ezt.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Volt egy hatalmas törés az életemben, és akkor nem tudtam, hogyan tovább. Először csak az érzéseimet akartam kiírni magamból, hogy könnyebb legyen, aztán beleépítettem egy fantázia világot is. Így íródott meg az első könyvem. Ezek után rájöttem, hogy én ezt akarom csinálni, mert ez tart életben. Hát így kezdődött ez a szenvedély…

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Boldog vagyok, de egyben szomorú is, mert hiányérzetem támad, hiszen annyira benne vagyok a könyveimben. De aztán belegondolok, hogy újabb történetet oszthatok meg az olvasóimnak, vagy a leendő olvasóimnak, és ez boldogsággal tölt el.

Fent vagy TikTokon, mennyire befolyásol téged vagy az olvasóid? Érdemes íróként fent lenni?

Érdekes dolog ez, mert pár évvel ezelőtt még nem szerettem a TikTokot, és nem is tudtam mit kezdeni vele. Aztán ráéreztem az ízére, és nagyon szeretek TikTok videókat készíteni. Nekem sokat segít, hogy megismerhessék a könyveimet akár egy részlet vagy pár mondat erejéig. Ez által többen kedvet kaptak már, hogy elolvassák a könyveimet. Ezért úgy gondolom, hogy érdemes íróként fent lenni ezen a platformon.

Kerültek már ki onnan olvasók ezen a platformon?

Merem mondani, hogy a legtöbb olvasóm erről a platformról származik. Innen is puszilom őket.

Egy TikTokker egy sorozat, nem is akármilyen sorozat. A főszereplőket valakiről mintáztad? Kik voltak, akik  ihletet adtak a történeteidhez?

Nem titok, hogy a két főszereplő, két ismert TikTokerről lett mintázva, akik a való életben is barátok. Az egyikük Fabien Tietjen (Lukas), aki az első két kötet borítóján is szerepel, a másik pedig Williwhex (Klaus).

A második kötetben feltűnik még két fontosabb főszereplő, akik a saját nevükön szerepelnek. Ők szintén ismert TikTokerek.

Hány részt tervezel? Lesz-e más köteted ezen kívül?

Egy részesre terveztem, sosem gondoltam volna, hogy lesz második rész, viszont még egy harmadik rész biztosan lesz. Aztán ki tudja még, hogyan alakul.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan, elképesztő… Igazából fel sem fogtam, hogy a saját könyvemet fogom a kezemben. Na jó, kicsit büszke voltam magamra, mert soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy valaha is én könyvet fogok írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvemben vannak kedven jeleneteim. Az árnyékfalu horror könyvemben kifejezetten sok. Persze a TikToker könyvekben is, mert néha jó nosztalgiázni. 

A TikToker második részét volt elég nehéz volt megírnom, hiszem érzelmi kavalkádok dúltak bennem a magánéletemben is, és így a könyvben is. Ezt több olvasóm is jelezte, hogy érzékelték olvasás könyvben, amely még hitelesebbé tették a történetet, mert velem együtt sírtak és nevettek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mivel nem élek unalmas életet, így mindig van miből táplálkoznom.

Legfőképp emberek inspirálnak. De vannak adott helyzetek is, amelyek ihletett adnak nekem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy nagyon jó barátnőm és egyben előolvasóm is Fülöp Ági. Ő az, aki legelőször olvashatja el a kéziratomat. A kézirat alakulásába nem engedek senkit beleszólni, viszont az ő véleménye számomra nagyon fontos, mert sokszor a kéziratban olyan dolgokat vesz észre, amit én egyáltalán nem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Erre az évre két könyvet terveztem, de sajnos eléggé csúszásban vagyok velük.

Amin most dolgozom a Tell me About Tomorrow - Mesélj a holnapról címet kapta. Ez a romantikus könyv Cooper Noriega TikToker emlékére készül, természetesen a szülei beleegyezésével. A csodás L.A.-be kalauzolom el majd az olvasókat. A sztori fő műfaja romantikus, de boncolgatni fogok komolyabb témákat is (depresszió, öngyilkosság stb). Szóval lesz szerelem, humor, dráma, népszerűség, TikTok, fájdalom és minden, ami ezt a történetet teljessé varázsolja majd.

A történet részben megtörtént eseményeket tartalmaz, a szereplőket pedig ismert TikTokerek formázzák majd meg.

A  másik könyv egy pszicho - thriller, MR: TOXIC címmel. Egyenlőre csak annyit, hogy aki szereti a beteg történeteket, az most megkapja. Szintén valós eseményeket tartalmaz majd… Úgyhogy az üzenem mindenkinek, hogy érdemes várni a könyveimre, mert lesz itt minden. Ezeken kívül pedig még mindig sok történet van a fejemben.

Írónő köteteit a NewLine Kiadó oldalán szerezhetőek be.

Selena B. Lowell szerzői oldala

Csák Viktor: Silent Zone ("Ez a második legjobb zombis könyv, mely magyar írótól olvastam.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Csák Viktor írónak, hogy elolvashattam Silent Zone című zombis könyvét. Ez a második legjobb zombis könyv, mely magyar írótól olvastam. Év egyik legjobbja lett. Remélem folytatni fogja az írást, mert egy ilyen történet után kiváncsian várom, mivel rukkolna elő.

Csák Viktor:

Silent Zone

Tartalom

Cassius és Abigail hét éve járja a pusztaságot, ahol valaha Észak-Amerika virágzó városai álltak. A sokat látott férfi még a járvány elején vette szárnyai alá a fiatal lányt, akinek próbált mindent megtanítani a túlélésről. Feladata azonban nehéz: egyaránt meg kell küzdenie a veszett vadakká változott fertőzöttekkel és a fosztogatókkal, sőt, néha még Abigaillel is, aki egyre többször gondol mást a túlélésről, mint Cassius.Vajon mi a kötelességük? Segíteni, akin csak tudnak, vagy a legjobb, ha csak magukkal és a saját életükkel törődnek?

Amikor találkoznak egy elpusztult telep két túlélőjével, Daviddel és Megannal, úgy döntenek, hogy segítenek nekik eljutni az egyik kolóniába, ahol Megan biztonságban megszülheti gyermekét. Csakhogy a megpróbáltatások java még hátravan, és a hosszú út során nemcsak a veszettektől kell tartaniuk.

Véleményem

5/5

Először is tudom, kis milliószor le van már húzva erről a történetről a bőr, de mégis tudott újat mutatni.  Izgalmas volt, nem ült le a sztori, sőt még jobban pörgette az eseményeket. Sokszor kapkodtam a fejem, hogy merre hány méter. Annyira magával ragadt az egész. Teljesen odáig vagyok. Zombik teljesen más voltak, mint amit eddig tudtuk róluk. Új! Nagyon is!

A kezdés nagyot ütött. Annyira elevenemben mart. Olvasni erről rosszabb, mint filmként vagy sorozatként látni. Mert írásban, minden részletesen van írva, az érzelmek, tettek jobban ki vannak fejtve. S ugye, én eléggé vizuális vagyok, sokkal elevenebbnek tűnik. Bele élem magam, előttem van a cselekmény, fejemben játszódik le.

Cassius, nos, hát valahol megtudom érteni, a tetteit, amit mond, ahogyan csinálja. Egy olyan világban, sajnos nem lehet hibázni, megbízni sem senkiben. Abigail pedig nagyon gyerek, de a helyzetre való tekintettel gyorsan fel kellett nőnie. Jól megragadja az író, egy tini érzelmeit. Érdekes volt látni, hogy Abigail egyszerre akar felelős felnőttnek látszani, miközben ott bujkál a gyermeki énje.

Cassius pedig apaként próbál viselkedni Abigal-el szemben, de mégis mintha megtudnák fojtani egy kanál vízben. Szerettem őket. Vártam mikor civakodnak megint.

Plusz, amit kiemelnék és személy szerint, nagyon szeretek a könyvekben azaz, a múltbeli ugrások.  Ki milyen ember volt a katasztrófa előtt. Ezt szeretem. Gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha spin-off sorozatot írni ebből. Aztán ott vannak a történet további szereplőik. Vajon ők kik lehetnek? 

Csák Viktor zseniális zombis könyvet írt. Zombis téma lerágott csont, tudom, de mégis ez a történet szuper lett. Miért? Mert nem hagyományos zombikról ír, és nemcsak ők vannak a történetben, az emberek is. Nem csodálom, hogy sikeres lett a könyv külföldön. S remélem ide haza is sokan szeretni fogják. Én biztosan, nagyon kedvencem lett.

Egyébként Cassiust, Chris Hemsworth-ként képzeltem el. Nem tudom miért. De ez van!Kíváncsi lennék, hogy gondolkodik-e az író a folytatásán. Mert szerintem érdemes lenne. Sőt, örülnék is neki.

Mindenesetre minden zombis rajongóknak nagyon ajánlom ezt a könyvet. Megéri elolvasni.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Csák Viktor

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rupa Zoltán - ("Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rupa Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig egy kötete jelent meg James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése címmel, mely magánkiadásban adta ki.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Rupa Zoltán vagyok, és az írás a szenvedélyem. A James Walley és A Tiltott Mágus Felemelkedése című könyvem magánkiadásban jelent meg, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ma veletek.

James Walley és a Tiltott Mágus Felemelkedése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, a könyv rengeteg kutatómunkát igényelt, hiszen fantasy témájú, és szerettem volna egyedi világot teremteni. Az írás folyamata hosszú volt, de körülbelül egy évig tartott a teljes könyv megírása.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben a fantázia és valóság szorosan összefonódnak. Szeretek valóságalapú elemeket belecsempészni a fantasy világba, hogy az olvasók könnyebben azonosulhassanak a karakterekkel és a történettel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni. Az első komolyabb írói kísérletemet a Általános iskolában ha jól emlékszem éppen a 7. évfolyamot tapostam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Biztosan! Bár a fantasy a szívem csücske, érdekelnek más műfajok is. Jelenleg is dolgozom egy kriminovellán, és tervezek próbálkozni sci-fi és romantikus témákkal is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés leírhatatlan! Az írás folyamata sok kihívást tartogat, de a befejezés pillanatában minden fáradság megérte. Izgatott és elégedett vagyok.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Az írói álnév tényleg fontos döntés, de én úgy érzem, hogy a saját nevemen szeretnék az olvasókkal kommunikálni. Az írásaim részei vagyok, és szeretném, ha az olvasók megismerhetnének személyesen is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is vonzódtam a fantasy világokhoz. A képzelet szabadsága és a karakterek sokszínűsége mindig is lenyűgözött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése felemelő élmény volt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor a saját történetedet tartod a kezedben egy könyv formájában.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Az írásomban mindkét elem jelen van. Van egy alapvető tervezési fázis, de szeretem, ha a történet és a karakterek is vezetnek néha.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Minden jelenetnek megvan a maga varázsa, de természetesen vannak olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Az egyik legnehezebb rész az volt, amikor el kellett búcsúznom a karaktereimtől.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt szerte a világból merítem. Lehet az egy szép táj, egy érdekes történelmi esemény, vagy akár egy álom. Az ihlet bárhonnan jöhet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 Első olvasóim általában jó barátaim vagy családtagjaim. Az ő véleményük fontos számomra, mert őszinte visszajelzéseik segítenek finomhangolni a történetet. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nem nagyon volt támogató, sőt kifejezetten nem is foglalkoztak azzal, hogy sikerült valamit alkotnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson! Továbbra is izgalmas történeteket, videókat osztok meg veletek. És köszönöm, hogy megvásároljátok a könyvem. Áldott, Békés Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

A könyvet ezen a webshop oldalon tudjátok megrendelni.

James Walley 

Tudtad-e? Makai Bálint

Tudtad-e? rovatomban Makai Bálint író hét érdekességet osztott meg velünk. Assziszin angyalok I. címmel, Publio gondozásában jelent meg .

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Julia RedHood - (" Ami mostanság motivál a hátborzongató témák, természetfeletti, a jövőben ezekre fókuszálok majd. Sose voltam romantikus író, ez többször is bebizonyosodott számomra, egyszerűen képtelen vagyok boldog szerelemről történetet írni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Julia RedHood írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek 12 könyve jelent meg eddig és kettő antológiában is részt vett. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Jelenleg kisgyerekes anyuka vagyok, egy a szlovák határhoz közeli településen élek, és hobbiként írok, ha időm engedi. Hat éven át ingyenes e-könyveket töltöttem fel Google Playre, de most is tervezek ilyet. Szeretem megajándékozni az embereket. Mivel az írás a szórakozásom, nem érzem szükségét annak, hogy minden könyvemért pénzt kérjek.

Tizenkét könyved jelent meg, ezsok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

12 könyvem közül jelenleg hét érhető el. Egy megjelenése napokon belül megtörténik, először e-könyv formában. Hét évig tartott a könyvek megírása, azután kezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal, hogy sikert értem el egy pályázaton. A nagyon régi írásaim közül hármat tartok a fiókomban, szerkesztésre várnak, tehát újra meg fognak jelenni valamikor. A legtöbb kutatómunkát Védtelenül-sorozatom igényelte, mert két betegség szerepel benne. Két évig tanulmányoztam az Osteogenesis Imperfectát (csonttörékenység), és egy évig az alsóvégtag bénulást. Ennek a sorozatomnak az első kötete fog megjelenni nemsokára, a másodikat novemberben tervezem beküldeni a kiadómnak.

Az antológiában is részt vettél, milyen érzés volt, hogy bekerült az egyik történeted?

Az első volt számomra meglepetés (Stigma). A második antológiának nemcsak szerzője voltam, hanem a kiadás folyamatában is segítettem, a KIC alapítója adott nekem lehetőséget arra, hogy tagja legyek a szerkesztőségnek. Most is készülőben van két kötetünk, egy verseskötet és egy fantasy antológia.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő ugyanannyira jelen van. Fantasy zsánerű írásaimban is keverem a valóságot a kitalált világgal. Épp egy misztikus thrilleren dolgozom, amire szintén jellemző két világ összemosódása.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

14 évesen, amikor megnéztem egy dokumentumfilmet egy gyilkosról, ez nagyon inspirált. Akkoriban Anne Rice rajongó voltam, és nyilván imádtam a vért, gyilkolást, vámpírokat. Azóta 13 év telt el, de a depresszív, sötét hangulat megmaradt, romantikus könyveimre is gyakran jellemző.

Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában add ki?

Ebben az évben három könyvem jelent meg nyomtatásban. El is adtam a legtöbbet, párat őrzök magamnál, hogy teljesen azért ne fogyjon el.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Két zsánerben írok (romantikus dráma, thriller), és ez így is marad, újat egyelőre nem szeretnék. Ami mostanság motivál a hátborzongató témák, természetfeletti, a jövőben ezekre fókuszálok majd. Sose voltam romantikus író, ez többször is bebizonyosodott számomra, egyszerűen képtelen vagyok boldog szerelemről történetet írni. Ezért van az, hogy olyan elemekkel rakom tele a regényeimet, ami feszültséggel tölti meg. Leginkább a depresszió és a félelem ábrázolása megy jól.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Elégedettség érzése tölt el, mintha befejeztem volna egy feladatot.

 Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Utálom az eredeti nevemet. Nem látnám szívesen a könyveimen. Stephen King egyik könyvéből vettem a keresztnevet, mert olyan sokszor olvastam, és megtetszett. A vezetéknév az eredeti nevemre utal.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Rossz. Mert elrontottam. Mivel nyomtatás volt csak egyszerűen felgyújtottam. Ezen még ma is nagyon jót nevetek. (Nem tudom, van-e még egy ilyen elvetemült ember, mint én.) Mentségemre szóljon, húszéves voltam.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?

Én külsős író vagyok, és az Ágenda a kiadóm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ez is-is. Történettől függ.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legutóbb megjelent könyvem minden egyes fejezete nehéz volt, de ez az egyetlen, amiben egy teljes fejezet vált a kedvencemmé.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Csak úgy megszületnek. Ülök és eszembe jut. Ha kicsit eltávolodok a könyvtől, zene szokott inspirálni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Jelenleg senki se szól bele. Az írás folyamata számomra egyéni élmény, csak akkor javíttatom ki, ha teljesen kész.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Férjem mindenben támogat. Ott volt velem az első dedikálásomon is és büszkén állt mellettem. Ez szerintem mindent elárul.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mi várható? Védtelenül-sorozatom első két kötete e-könyvként. Illetve Wattpadon is írok, mert nagyon szeretek, ott egy thriller könyvem fejeződik be hamarosan, illetve egy sötétebb, romantikus fantasyt kezdek el utána.

Ágenda Kiadó

Julia RedHood írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kozári Bálint - ("Ha olvastátok a művemet, nagyon hálás vagyok érte, ha pedig még véleményetek is van róla, ne habozzatok megosztani azt velem! ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kozári Bálint írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Ami a sötétben rejtőzködik novellás könyve jelent meg, amit a Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

            Kozári Bálint vagyok, 26 éves. Jelenleg Pesten élek és dolgozom, mint szoftverfejlesztő mérnök. Az írás egészen fiatal korom óta foglalkoztatott, és régen gyakran gondolkodtam azon, hogy ebből szeretnék megélni. Mostanra pont fordítva gondolom, mindenképpen azt szeretném, ha az írás mindig egyfajta hobbi és kikapcsolódás lenne számomra. A munkám mellett rendszeresen tartok foglalkozásokat a Codecool programozóiskola diákjainak is, szerintem ez a leghálásabb feladataim egyike.

Ami a sötétben rejtőzködik című novellakönyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

            Ha visszagondolok, az az érzésem, hogy nagyjából egy évig írtam, viszont ez meglepően távol áll a valóságtól. 2022 márciusában kezdtem el az első novellát, és október-november táján fejeztem be az utolsót, szóval nagyjából fél év volt. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy terjedelemtől függetlenül bármit ír az ember, az kutatómunkát igényel. Azt mondanám, hogy a novellák közül mindössze a harmadik – az Összetört szívek – igényelt a hosszához képest relatíve sok kutatómunkát. Sok fizikai jelenségnek mélyebben utána kellett néznem, amiket nagyjából ismertem, de nem voltam elég biztos a tudásomban.

Ez a könyv egy sorozat része, hány részesre tervezed?

            Szerintem a novellák világának többségében lenne még mit elmesélni, én pedig szeretem ezeket bontogatni. A Mélység c. novellában például rengeteg olyan szereplő volt, akik a főhős történetében csupán mellékszereplők voltak, azonban nekik is megvan a maguk múltja, jelene és jövője, amik megérnének egy saját írást. Az Evergreen hőse, Lucas is érdemelne egy folytatást, bár előreláthatólag sosem fogja megkapni. Ami az utolsó novella – Aaron Hunter, az újságíró – egyik szereplőjét, Clarissát illeti, az ő eredettörténetét kibontó íráson jelenleg is nagy erőkkel dolgozom. Persze rengeteg, a novelláktól független ötletem is van, szóval nehéz megmondani, mi fog ténylegesen megvalósulni, és mi nem.

Gondolt-e már arra, hogy nyomtatott formában adod ki?

Annyira nem foglalkoztat a téma, az én véleményem az, hogy a nyomtatott forma olyan, mint a szivárvány, aminek nincs egy arannyal teli üst a tövében. Túl a nyomtatási költségen és a kivágott fákon egyéb olyan dolgokat is felvet, amikkel nem szívesen foglalkoznék. Régebben jelent meg egy könyvem nyomtatott formában, és nem meglepő módon minden ismerősöm dedikált példányt szeretett volna. Nem szeretek dedikálni. Ha lehetek teljesen őszinte, engem boldoggá tesz, hogy egyelőre csak e-book és hangoskönyv formájában érhető el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

            Szeretem azt hinni, hogy nagyjából fele-fele arányban. Ha valamilyen fantasztikus elem be is kerül valamely írásomba, azért szeretem, ha az attól független részek továbbra is a valóság, a természet, a fizika törvényeinek megfelelően működnek. Fontosnak tartom a koherens világalkotást is. A helyszínek sokszor kitaláltak, leginkább azért, hogy ne kelljen térkép előtt ülve írnom. Ez nekem is ad némi szabadságot, és közben nem kell azon aggódnom, hogy egy létező település lakói egy napon panasszal élnek, amiért valótlanul mutattam be az otthonukat. A legutóbbi novelláskötetem során kifejezetten sokat kísérleteztem a valóságot és képzeletet elválasztó határvonallal, és megkockáztatnám, hogy az arányok tekintetében nem lett két egyforma mű benne. Amit még a valóság szempontjából fontosnak tartok, hogy nagyon sok olyan helyzet vagy interakció van egy-egy történetben, amit szinte változtatás nélkül a saját életemből emelek át. Szerintem ezek a beszélgetések, szituációk valóságossá teszik a tetőpontok közti „intermezzo”-kat.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

            Egészen kiskoromtól kezdve szerettem történeteket elmesélni, akár sajátot, akár már létező hősök történeteit másképpen. Ez utóbbi valamennyire meg is maradt a mai napig, szeretek közismert témákat viszonylag egyedi nézőpontból bemutatni. A Mélység c. novellában például a vallás és az ember kapcsolatát vizsgáltam, az Összetört szívekben a tudomány határain elmélkedtem.

            A valódi írást, azt mondanám, kamaszkoromban kezdtem. Hogy miért, azt nehezen tudnám megmondani, számomra valahogy van egy szépsége annak, ha egy kerek, egész történet összeáll a fejemben, és sikerül megörökítenem. Ha tudnék rajzolni, biztos inkább lerajzolnám őket, mert az gyorsabban menne. Ennek hiányában kénytelen voltam azzal főzni, ami a rendelkezésemre állt.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

            Egyelőre nem. Így is elég sok minden keveredik szerintem egy-egy írásomban, ha nem figyelek oda. Horror, thriller, fantasy, sci-fi… Szerintem az egyik legtisztább érzés a világon a félelem. Általában, amikor írok, ennek valamilyen formáját igyekszem átadni az olvasónak. Főleg olyan formáit, amiről tudom, hogy már mindenki szembesült vele élete során. Pattanásig feszült idegek, mielőtt kinyitunk egy ajtót vagy egy szekrényt. Sűrű szívdobogás, miközben végigsétálunk egy sötét folyosón. Vagy az a kellemetlen érzés, mikor látszólag minden rendben van, de mégis tudod, hogy valami rossz fog történni. Szerintem ilyen érzések átadására ezek a zsánerek a legmegfelelőbbek, ezért egyelőre nem tervezek szakítani velük.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

            Itt fontos elkülöníteni, mit értünk befejezés alatt. Számomra ugyanis a folyamat legnehezebb része az utólagos átolvasásokat végigcsinálni. Az elütések, esetleges helyesírási hibák kijavítása gyors és könnyű folyamat, a probléma mindig akkor kezdődik, ha stilisztikailag kezdem el javítgatni. Tudom, hogy akárhányszor olvasom át, mindig lesznek olyan részek, ahol elégedetlen vagyok a megfogalmazással, a kifejezésmóddal. Gyakran átírom, és következő átolvasásra rájövök, hogy sokkal rosszabb lett. Azt szoktam mondani, ez a része a könyvnek sosincs befejezve, csak abba van hagyva. Tehát a kérdésre a válasz: az utolsó karaktert leütni kellemes, felszabadító érzés. Az utolsó átolvasás végére érni inkább olyan „végre szabad vagyok”, de közben mindig ott marad egy kis szorongás is bennem. Tudom, hogyha még egyszer átolvasnám, biztos lenne még valami, amit megint át akarnék írni.

Hogyan jutottál Helma kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni mit, kell tenni?

            Ebben sajnos keveset tudok segíteni, valójában a Helma kiadó, azon belül Pregh Balázs keresett meg 2022 elején. Korábban elértem egy előkelő második helyezést az évente megrendezésre kerülő Preyer Hugo novellapályázaton, ezért a pályázat weboldalán azóta is szerepelek a díjazottak között. Balázs ez alapján talált meg, és kötött össze a kiadó ügyvezető igazgatójával, Dvariecki Bálinttal. Éppen abban az időben kezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, szóval cseppet sem terveztem komolyabban visszatérni az íráshoz, a napjaimat kitöltötte a munka. Viszont mikor Bálint ismertette a Helma kiadó célkitűzéseit, szóba került az is, hogy igyekeznek látássérültek és vakok számára „fogyasztható” tartalmat gyártani – ezért főként e-book és hangoskönyv formában adnak ki műveket. Mivel a menyasszonyom szintén látássérült, azonnal szimpatikus lett a kiadó, és – ha jól emlékszem – azon melegében rábólintottam a lehetőségre. Vicces tény, hogy akkoriban nem is volt semmiféle kész mű a kezemben, ezután kezdtem csak el írni a kötet első novelláját.

            Ezt természetesen azóta sem bántam meg, rendkívül kedves és korrekt emberek dolgoznak a kiadónál, öröm velük együttműködve haladni. Ami a bejutást illeti, a Helma kiadó honlapján van egy külön rész új szerzőknek, ahol egy egyszerű internetes űrlap segítségével lehet jelentkezni.  

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha esetleg írói álneved van, miért választottad?

            Sokat gondolkodom rajta, leginkább azért, mert írás közben olyan gondolatokat osztok meg, amiket a mindennapi életben jellemzően nem. Ezért nem is vagyok oda érte, ha az ismerőseim által ismert Kozári Bálint keveredik az íróval. Viszont ezen egy álnév aligha segítene, inkább igyekszem a nagy egészre figyelni, és megpróbálom a saját nevemet írói névvé tenni. Ha eljönne az a pillanat, hogy többen ismernék a nevemet az írásaim miatt, mint bármi más okból, akkor az megoldaná a problémát. Persze ha ez valaha be is fog következni, akkor nem mostanában.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

            Nem, tizenöt évesen még biztosan nem, akkoriban a fantasyt imádtam a legjobban. Szerintem valamikor tizenhét-tizennyolc éves koromban kezdődött a szerelmem a félelem érzésével, azóta viszont szinte mindig azon dolgoztam, hogy ezt valamilyen formában átadhassam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

            Nagyszerű. Én nagyon szeretek tartalmat gyártani, és mindig úgy vagyok vele, ha mindössze néhány embernek tetszik vagy okoz pár jó pillanatot, akkor már megérte dolgozni vele.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

            Ha impulzívan írok valamit, akkor tudom, hogy azt sosem fogom megjelentetni sehol. Most már tudom, de az eddig vezető út sok csalódással volt kikövezve. Az a probléma, hogyha egy adott érzelmi állapotban megszáll az ihlet, és írok valamit, ami abban a pillanatban egyébként nagyon jónak tűnik, az pár nap múlva már egyedül azért fog vállalhatónak érződni, mert én emlékszem arra az állapotra, amiben írtam. Felelevenít bennem kellemes emlékeket. Más viszont nem élte azt át, szóval ők simán csak nem fogják élvezni.

            Ha pályázatra írok – vagy bármilyen más formában azzal a céllal, hogy megjelenjen valahol –, akkor száz százalékban mindent szeretek megtervezni, akár hagyom is magamban érni heteken át, hogy biztosra menjek: amit ma kitaláltam, az két hónap múlva is tetszeni fog, nem kell letagadnom.

            Nemrég egy fiatal írópalánta kikérte a véleményemet az írásai kapcsán, nekem pedig nagy gyengeségem, hogy imádok tanácsot adni. Ő kifejezetten impulzív író, minden egyes írása egyfajta felfokozott érzelmi állapotban történik, és azt próbálja megörökíteni. Tetszettek a művei, némelyik annyira, hogy arra biztattam, foglalkozzon még vele, mert simán lehetne belőle egy novella vagy regény, ami önmagában is megállja a helyét. A válaszaiból viszont úgy vettem ki, már nem szeretne tovább foglalkozni ezekkel, nem szeretne változtatni rajtuk. Sajnos ez jól összefoglalja, miért nem lehet csak impulzívan írni: azok nem olyan művek, amikkel később szeretnénk foglalkozni. Vagy már nekünk sem tetszik annyira, vagy pedig nem akarunk rajta változtatni, mert számunkra az egy adott érzelmi pillanat hiteles megörökítése. Akárhogyan is, általában a fiókban marad. Ezzel persze semmi gond nincsen, én magam is szoktam hirtelen felindulásból írni, de mindig előbb tisztázom magamban: ez nem lesz kiadva, nem fog megjelenni, nem megy pályázatra. Ez csak az enyém.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

            Szeretem azokat a jeleneteket, ahol egy olyan érzést próbálok leírni egy cselekménysorral, amit egyébként nehéz lenne szavakba önteni. A novelláskötetnél maradva jó példa erre, amikor Lucas a hangok forrását kutatja, vagy amikor Dick az ágyneműs ládát pakolja ki. Ha azt mondanám, hogy „éreztél már olyat, hogy keresel valamit, és aztán egyre közelebb és közelebb érsz, amikor pedig azt hiszed, már nem juthatsz közelebb, akkor még közelebb jutsz?”, az olyan bugyután hangzik, és szerintem a legtöbb ember nem értené, mire gondolok. Viszont a cselekménybe ágyazva lehetséges, hogy olyan kellemes, bizsergető érzést vált ki: „ilyen már velem is volt”.

            A lezárások mindig nehezen mennek. Főleg azért, mert ha rajtam múlna, én sosem zárnék le semmit, a végtelen folytatásokban hiszek. Ennek ellenére néha erőt veszek magamon, és úgy fejezek be egy történetet, hogy minden szálat elvarrok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

            Az örök kérdés, amire mindenki kíváncsi – én is. Azt mondanám, az ideális folyamat a következő lenne: találok egy múzsát, egy inspiráló személyt, aki megihlet. Elgondolkodom rajta, hogy ő milyen helyzetben tudna kiteljesedni. Elhelyezem térben és időben, és ha úgy érzem, ez kevés, akkor köré álmodok egy világot. Ez a világ eleinte tökéletesen szinkronban van az illetővel, és adok pár napot az elképzelésnek: ha bármilyen bonyodalom eszembe jut, ami egy érdekes történetet eredményezve, akkor elkezdem kidolgozni, egyébként újragondolom a világot.

            A valóságban persze ez ritkán történik meg, sok történetemben egyáltalán nincs olyan szereplő, akit egy valódi emberről mintáztam, vagy csak egy-egy mellékszereplő. Ezek a történetek általában egy kisebb fajsúlyú inspirációból erednek, ez szinte bármi lehet: egy kép, egy kifejezés, egy beszélgetés, amit hallottam az utcán sétálva… A kötet utolsó novellája esetében például az egyetlen kiindulási alapom az volt, hogy milyen lenne, ha egy nárcisztikus személy olyan hatalomhoz jutna, amellyel kiélheti a legvadabb vágyait is. Emellett tudtam, hogy a maffiáról is szeretnék írni, és szerettem volna egy Clarissához hasonló karaktert. Mindent ebből raktam össze a tervezés stádiumában.

            Persze ez még mindig nem a vége, mert előfordul az is, hogy menet közben döntök úgy, hogy a cselekmény túlzottan lapos, banális, nincsenek benne valódi fordulatok. Így történt az Összetört szívek esetében is, kénytelen voltam a történet második felét teljesen átírni. Ha pedig nincs kedvem átírni, akkor egyszerűen megy a kukába, és az egész folyamat újrakezdődik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

            Jelenleg senki, de ezen egyébként változtatni szeretnék. A folyamat úgy nézett ki a legutóbbi kötet esetében, hogy megálmodtam, megírtam a novellát, addig csiszolgattam, hogy én már valamennyire elégedett legyek vele, ekkor küldtem el Bálintnak, és ő, mint a kiadó hangja, adott visszajelzést. Mostanság viszont egyre többet gondolkodom azon, hogy jó lenne néhány olyan ember, akik menet közben is hozzászólnak, akár fejezetről fejezetre – vagy tartalmi egységről tartalmi egységre –, és ezáltal már menet közben is formálódhatna a történet a visszajelzéseik alapján. Persze sok minden máson is szeretnék változtatni a folyamat kapcsán, de nincs rá garancia, hogy valóban fogok is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

            Nemrég töltöttem pár napot a szüleimmel, amikor már a kezemben voltak a kérdések, szóval édesanyámtól megkérdeztem ezt. Azt válaszolta, hogy nagyon örült, és mindenkinek dicsekszik vele azóta is. Szerintem ez a családom többségére igaz. A menyasszonyommal, Rékával már jó néhány éve együtt élünk, szóval talán őt érintette legközelebbről az írás folyamata. Általában este vonultam el írni a dolgozószobámba, de ezt sosem nehezményezte, mindig mindenben támogatott, és szinte napi szinten jelezte, mennyire büszke rám – pedig akkor még csupán az írás stádiumában voltunk, nem is lehettünk benne biztosak, hogy valóban ki lesz adva. Nyáron a nagy melegben kifejezetten nehezen tudok bármire koncentrálni, még este is nagyon nyögvenyelősen megy az írás, napi 2-3 oldal helyett már az is csoda, ha háromnegyed oldalt megírok két-három óra alatt. Emiatt sokat nyavalyogtam, mert kellemetlennek éreztem, hogy már egy hónapnál is több eltelt, de még semmit nem tudtam felmutatni a kiadónak az új novellával kapcsolatban. Réka szerencsére ilyenkor is mindig mellettem volt, és megnyugtatott.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

            Ez a kérdés kifejezetten érzékeny pontra tapintott. Sajnos az idei projektek nem úgy alakultak, mint év elején terveztem. Korábban egy Helmás podcast során nyilatkoztam ezekről a tervekről, az új regényötletemről, amelyet meg szeretnék valósítani. Nem sokkal később bele is vágtam, de az első két-három fejezet után több okból is kénytelen voltam pihenőpályára tenni ezt a könyvet. Ezután belevágtam abba a regénybe, amiről már korábban írtam, amely Clarissa háttértörténetét hivatott kibontani. Ennek már több, mint a fele kész, szóval nincs kizárva, hogy még az idén lesz belőle egy kész kézirat, amit bemutathatok a kiadónak. Ha így is lesz, idén már biztos nem lesz belőle kész e-book, szóval azt mondanám, idén már ne nagyon várjatok tőlem semmit.

            Ezt leszámítva azt tudom üzenni az olvasóimnak, amit általában szoktam ilyen helyzetben: tartsuk a kapcsolatot! Ha olvastátok a művemet, nagyon hálás vagyok érte, ha pedig még véleményetek is van róla, ne habozzatok megosztani azt velem! Az olvasói vélemények alapján tudom felmérni, hogy Titeket mi érdekel, és nem kevesebbet állítok, minthogy ez befolyásolhatja, hogy bizonyos történetek milyen sorrendben készülnek el, vagy elkészülnek-e egyáltalán.

Helma Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Aux Eliza - ("Ha valami nagyon mélyen érint, valaki nagyon megbánt, nagy örömet okoz, fájdalmat okoz, stb, akkor azt a sok felgyülemlett érzést ki kell adnom magamból, és az írás számomra terápiás jellegű.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Aux Eliza írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ózonőrök c. könyve jelent meg, amit a Könyvmolyképző Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

23 éves vagyok, és magyar irodalmat, nyelvtant és könyvtárt tanulok az egyetemen. Nagyon szeretek olvasni, sorozatozni, zenét hallgatni, és természetesen írni is. A kedvenceim a romantikus és fantasy történetek, de rajongok a disztópiákért is (ha nem túl ijesztőek).

Az Ózonőrök c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Olyan sokat nem, mivel a könyv gyerekeknek íródott, ezért szándékosan nem akartam belemenni a tudományos fejtegetésekbe, illetve szakszavakba. Egy olyan közös nevezőt akartam találni a környezetvédelem kapcsán, amit az olvasók könnyen meg tudnak érteni, és befogadhatónak találnak. A kutatás inkább az ózonőrök életmódjával kapcsolatos volt, hogy ők milyen életet élnek, hogyan segítik a környezetet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Valamilyen szinten a valóságból táplálkoznak a történeteim, főleg a szereplők vagy a realista történeteim helyszínei pl. iskola. A szereplőket néha egy az egyben ismerőseimről mintázom, de ezt sosem mondom el nekik, és mindig megváltoztatom a szereplők nevét, nehogy rájöjjenek. De általában rájönnek. Viszont olyan is volt már, és azon nagyon nevettem, hogy valaki megkérdezte, hogy egy közös ismerősünkről mintáztam-e egy szereplőt, mert olyanok a megszólalásai. Én pedig nem róla mintáztam, de szerintem nem akarta elhinni, mert mindig ezt csinálom. De eddig mindig jó szereplőkként testesültek meg az ismerőseim, rossz szerencsére még nem volt.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

11 éves voltam, amikor beleszerettem a Harry Potter univerzumába, és elkezdtem fanfiction történeteket olvasni és írni. Ez volt a katalizátor számomra, évekig írtam ilyen történeteket. Utána éreztem, hogy kezdem kinőni a Potterverzumot, és saját világokat akarok kitalálni. Ekkor tértem át a fanficokról a saját világos regényekre. Innen pedig nem volt megállás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Kacérkodok egy erotikus realista regény írásával, illetve írtam mesét, ifjúságit, gyerektörténetet, middle grade regényt, és szeretnék még a disztópiákkal is megpróbálkozni. Azt hiszem, egyelőre ennyit szeretnék.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon jó, mint egy frissítő fürdő, csak ez szellemi felfrissüléssel jár számomra. Büszke vagyok rá, hogy sikerült, és hálás, amiért idáig eljutottam. Sok kéziratot befejeztem már, és mindig ilyen volt. Felemelő érzés, és csak még jobban motivál, hogy többet írjak.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Volt az idők során pár. A felnőtt erotikus írásaim Leta Hollin néven futnak, míg a fanfiction oldalakon Halenka néven vagyok fent. De én szeretem az eredeti nevemet, az Aux Elizát, szerintem nagyon jól kiválasztották ezt nekem a szüleim, mert mindig megkérdezik, hogy ez álnév-e.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A fő profilom szerintem a young adult, ezért meglepett, hogy middle grade lett az első könyvem. Nem hittem, hogy valaha is írni fogok ilyet. Aztán mégis megtörtént. Erre csak annyit tudok mondani, hogy jó a komfortzóna meg minden, de az igazi élet azon kívül kezdődik.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Mindig erről álmodtam. Az írás és a könyvkiadás életem nagy célja volt, és földöntúli boldogság járt át, amikor megtudtam, hogy megtörténik. Nagyon sok mindenen mentem keresztül akkoriban, és amikor írt egy üzenetet a kiadóvezető, hogy vállalják a kiadást, akkor is épp egy kórházi váróban vártam vizsgálatra valamikor karácsony előtt 2021-ben. Egy évem volt feldolgozni ezt a hírt, de szerintem azóta sem sikerült, minden nap meglep, hogy van egy könyvem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A főbb vázlatpontok tudatos tervezés részei, előre leírom és kitalálom, hogy mi történjen a könyvben, és csak utána írom meg. Így nem kalandozok el mindenfelé, és valamennyire tudom tartani az irányt. Nekem a vázlat olyan, mint egy térkép.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenc jelenetem minden spoiler nélkül valahol a könyv felénél van, amikor Melánia rájön dolgokra önmagával kapcsolatban, és ez megváltoztatja az egész látásmódját. Azt érzelmileg nagyon közel érzem magamhoz. Nehéz volt megírni pont ezt a részt, a közepét. Vagyis hát inkább a szerkesztés volt itt a bonyolultabb szerintem, mert sok részt kellett módosítani, de úgy érzem, megérte.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában valamilyen nagy élménnyel. Ha valami nagyon mélyen érint, valaki nagyon megbánt, nagy örömet okoz, fájdalmat okoz, stb, akkor azt a sok felgyülemlett érzést ki kell adnom magamból, és az írás számomra terápiás jellegű.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az új kéziratomat először egy nagyon kedves író-szerkesztő barátnőm, Nagy Viktória látta, az ő véleménye sokat számít nekem, és ő mindenképp beleszólhat a szöveg alakulásába, mert tudom, hogy jobb lesz a meglátásaitól a kézirat. De ugyanígy novelláimat látta már először Koós Patrícia (szintén író-szerkesztő) barátnőm, aki szintén nagyon megbízható és hasznos tanácsokkal segített formálni a szövegeimet, és nagyon hálás vagyok a segítségért mindkettőjüknek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig támogattak, és szerintem nagyon fontos egy támogató közeg. Nélkülük valószínűleg feladtam volna, ha nem bátorítanak. Ezért csak ajánlani tudom, hogy keressen magának minden író egy ilyen jó közeget, ha nem otthon, akkor barátoknál, írók között, ahol megtalálja, mert nagyon sokat segít.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Egyelőre annyit tudok mondani, hogy nem várt utakat próbálok felfedezni, és kalandozom. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de a Facebook oldalamon (Aux Eliza) hírt adok, amint van fejlemény.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző Kiadó

Aux Eliza

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ria Anne Donovan - ("A kedvenc jeleneteim azok a részek, amik az igazi barátságot jelképezik.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ria Anne Donovan írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Alina & David c. e-könyv jelent meg, amit a Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok! Először is, köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek.

Nagyon szeretek kirándulni és olvasni. Szabadidőmben, ha tehetem, a kutyámmal foglalkozom, és igyekszem különböző platformokon folyamatosan jelen lenni, hogy tarthassam a kapcsolatot az olvasóimmal.

Alina & David  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Alina & David egy hirtelen ötletből valósult meg. Én csak leültem, elkezdtem írni, és ezután a karakterek szinte magukat alkották meg. Én az írás folyamata közben kutattam a lehetséges színhelyek után. Persze a vázlata megvolt az első lépésekhez. A regény három vagy négy hónap alatt született meg.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Talán a rohanó világnak köszönhetem ezt a történetet. Felnőttként sokszor eszembe jutott a gyermekkorom és a régi barátaim. Így kezdtem felépíteni magát a regényt. A szereplőkkel történtek, leginkább fikciók.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Életem legelső versét szeretett nagyapám halála után írtam. A versírás egészen mai napig életem része. Az írás által kezdtem feldolgozni a traumatikus élményeket 14 éves koromtól fogva. Az Alina & David nem sokkal édesanyám halála után íródott, 2018- ban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igazából, én csak elkezdek írni, és a végén derül csak ki, hogy milyen műfajba sorolható a regény.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt örülök, hiszen hozzáadtam valamit az irodalomhoz. Másrészt bennem van a félelem is, hogy fog-e tetszeni az embereknek a kész regény.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Ria Anne Donovan az írói álnevem. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Sosem terveztem csak konkrét zsánerben írni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A mai napig alig akarom elhinni, hogy e- könyvként fent van, a legkeresettebb webshopokban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív számomra az írás.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenc jeleneteim azok a részek, amik az igazi barátságot jelképezik. Igen, voltak olyan részek, amiket nehéz volt megírni. Ilyen volt például az autóbaleset, vagy a támadás a parkban.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Engem mindig is az élet inspirált, és persze a könyvek, amiket eddig olvastam 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A folyamatban lévő kéziratot csak egy- egy ember láthatja, akik már az írás folyamatában is véleményt mondanak. De a történeteim szinte magukat formálják.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Édesanyám sajnos ezt nem élhette meg. Nagymamám pedig már elég idős, így nem nagyon érti már ezeket a dolgokat. De a hozzám közel állók nagyon örültek, hogy hallgattam a szavukra és pályázatokon próbáltam megismertetni magam. A mai napig sokan állnak mellettem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Még semmi biztosat nem mondhatok így előre, de lehetséges, hogy idén még okozok meglepetéseket. Addig is, köszönöm, hogy mellettem álltok, és hogy részesei lettetek egy álom megvalósulásának.

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Helma Kiadó

Ria Anne Donovan írói oldala