Brett O'Conor ezúttal is várható újabb kötete, még hozzá májusban!

Brett O’Conor írónak májusban ékezik Azután I. - Fej vagy írás következő regénye. Személy szerint ezt is nagyon várom. hogy az A Mészárost is. Most bemutatom a borítót és a fülszöveget az Azután II. – Dupla vagy semmi.

 

AZUTÁN

II. rész

Dupla vagy semmi

Borító Petris Ariel munkája

Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak.

Egy új fenyegetés, bevetések és az egykori országokon átívelő akciók sora.Új parancs és egy újabb halálos veszedelem.

Jeff Winter őrnagy és harcedzett katonái szinte még ki sem pihenhették előző bevetésük sérüléseit, máris újabb feladattal bízzák meg őket.

Miután a kommandó megakadályozta a támadást, amely végleg kipusztíthatta volna a maradék emberiséget, túlélők egy csoportja felveszi a kapcsolatot a Zónával. Egyezséget ajánlanak. Egyezséget, amelynek azonban ára van.

Ha vállalják a feladatot, egy időre háttérbe kell szorítaniuk saját érdekeiket, viszont minden perc késlekedés végzetes lehet. Mert az Öreg-kontinens túlélői közül, nem minden csoport nézi jó szemmel a ténykedésüket. És mindeközben az áruló sem tétlenkedik. Lehet-e választani, amikor a tétlenség eredménye a lehetséges rossz, de a cselekvés sem hoz egyértelműen jót?

- Nem fogom szépíteni a dolgot!– nézett végig Jeff viharvert kommandósain. – Vissza nem tudunk menni, de ha folytatjuk és rajtavesztünk, a Zónának is vége!

- Volt már ilyen máskor is, nem?– tárta szét a kezeitszínpadiasan Ray, aztán fapofával hozzátette. – Nálam van fejsze.

Az őrnagy felnevetett, majd sorban a többiek is követték a példáját. Ez már az ő poénjuk volt.

- Főnök! – kezdett bele Ole vigyorogva. – Tényleg azt hiszed, hogy ezek után mi csak kicsiben akarunk játszani?

- Egyszer már megcsináltuk. Most duplázzunk!Dupla vagy semmi. – mondta John és a Chico felé nyújtott tenyerébe csapott.

Vitória félrehajtotta a fejét, aztán az FR2-es tusára ütött. Felnézett és tekintetét a parancsnokéba fúrta.

- Én veled tartok, akár így, akár úgy döntesz!

- Szerintem már nincs vesztenivalónk. – dörmögte Madox. – Adjunk nekik!

A könyvet itt tudjátok elérni

Brett O’Conor Author

Brett O'Conor: A Vérengző - ("Ahogy olvastam, olyan filmszerűen pörgött a fejemben a cselekmény. Egyébként olyan Gyilkos elmék sorozat féle érzésem volt… Mindig történt valami, egy perc üres járat nem volt.")

Pár hónapja készítettem az íróval egy interjút, és kaptam tőle egy könyvet Az üreg címmel, eközben Bookmate appon is találtam pár könyvet. Mely egyiknek el is kezdtem, és most róla fogok írni véleményt. Ezúton is köszönöm az írónak, hogy elolvashattam az A Vérengző című krimi thriller könyvet, abszolút nagy kedvenc lett.

Brett O’Conor

A Vérengző

Tartalom

Idaho ​retteg és a környező államokban sem tanácsos sötétedés után az utcákra lépni. De már az otthonokban sincsenek biztonságban az állampolgárok. Kegyetlen sorozatgyilkos szedi áldozatait és a helyi, illetve állami rendőrök is tehetetlenek. Lenny Maraccio, az FBI vezető különleges ügynöke évek óta a könyörtelen hóhér nyomában van, de a gyilkos mindig egy lépéssel előtte jár. Az államban egyre többen gondolják úgy, hogy jót tenne a vérfrissítés nyomozásnak és Maraccionak félre kellene állnia. Ő azonban nem akar félreállni. Személyes küldetésének tekinti a gyilkos elfogását.
Maraccio egyedül dolgozik az ügyön, társai már rég kikoptak mellőle. Mert a vezető ügynök egy kissé nyers. Egy kissé karcos. És egy kissé már ki is égett.
A közvélemény nyomására az FBI Maraccio mellé rendeli Jim Donaghue különleges ügynököt, aki nemrég oldott meg egy hasonló ügyet a távoli Delawareben. Eddig Donaghue is egyedül dolgozott. Mert egy kissé nyers. Egy kissé karcos. És egy kissé már ki is égett.
A két veterán ügynöknek össze kell csiszolódnia, hogy elkapják a sorozatgyilkost. Amíg a siker érdekében próbálnak egymáshoz idomulni, meg kell vívniuk a szenzációéhes sajtóval, akiket alig érdekelnek az érdemek, ellenben jól felfújnak minden kudarcot. És mindezt úgy tálalják, mintha titokban a Vérengzőnek drukkolnának. Az ügynököknek ki kell kerülniük a gáncsoskodó bürokratákat és politikusokat is, akik egyre hangosabban követelik az eredményeket.
Maraccio és Donaghue belevetik magukat a munkába. Éjt nappallá téve dolgoznak, államokon keresztül üldözve láthatatlan ellenfelüket, aki közben sorra szedi áldozatait. A két ügynököt nem érdekli a szenzáció és nem érdeklik a babérkoszorúk. Az öldöklésnek akarnak véget vetni és a gyilkosságok nyomában járó rettegésnek. Egy nem várt fordulat talán a kezükre játszik, hogy elkaphassák hírhedt ellenfelüket.
Vajon sikerül nekik? Vagy a Vérengző ismét kicsúszik a kezeik közül?

Véleményem

5/5

Hol is kezdjem. Először is nagyon szeretem az ilyen könyveket, ahol véres, izgalmas és nem derül ki rögtön ki a gyilkos. Nagyon örülök, hogy Bookmate-n rábukkantam, több könyvvel egyetemben. Sokat nem gondolkodtam, hogy melyikkel is kezdjem, hiszen a borító adott hozzá. Na, meg a fülszöveg is, és két FBI ügynökről szól a könyv.

Maraccio és Donaghue kedvenc páros, bírtam, ahogy ugratták egymást és egyikük sem kedvelte a főnököt. Ahogy olvastam, olyan filmszerűen pörgött a fejemben a cselekmény. Egyébként olyan Gyilkos elmék sorozat féle érzésem volt… Mindig történt valami, egy perc üres járat nem volt.

De aztán a történet felénél kezdett kissé felpörögni az események. Író nagyon jól tudja keverni a lapokat, Mindenki gyanús volt és mégis… Egy icipici sejtésem sem volt, hogy ki lehetett a Vérengző, aki évek óta szedi az áldozatokat. S pont ettől volt izgalmas, hogy mindenki gyanús lehet. Sőt, akár a Philip, a főnök.

De, amikor kiderült az utolsó oldalakon, hát majdnem dobtam egy hátast. Emelem a kalapom. Pont ő rá nem gondoltam, tátva maradt a szám. Vissza kellett lapoznom, hogy hol sikkadt el a figyelmem.

Újabb kedvencet avatok, Brett O’Conor elképesztő vagy! Szóval, írj még többet. Én vevő lennék a többi történetedre.

Szívesen olvasnék  Jim Donaghue ügyeiről is. Mondtam, hogy szeretem a thriller könyveket? Ritkán találok jó könyvet és ritka, hogy merem is ajánlani. De ezt a könyvet nagyon merem ajánlani, akik izgalmas könyvet keresnek. Nagyon megéri elolvasni.

A könyvet itt tudjátok megvenni:

Brett O'Conor: A Vérengző

P.C.Harris: Árnyoldal - ("Mit is mondhatnék, még mindig nagyon ütős tudott lenni ez a történet. Tele titkokkal, rejtélyekkel és szenvedéllyel. ")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és P. C. Harris írónőnek, hogy elolvashattam bővített kiadásban az Árnyoldalt. Mikor meg láttam, hogy lesz Árnyoldal először azt hittem, hogy utánnyomás lesz. De nem! Hanem bővített és csodás élfestést kapott a könyv, és bővített történetet. Nem semmi! Álmomban nem gondoltam, hogy megkaphatom. 

Köszönöm!

P. C. Harris

Árnyoldal

(bővített kiadás)

Tartalom

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.

A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.

Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?

Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Véleményem

5/5

Mit is mondhatnék, még mindig nagyon ütős tudott lenni ez a történet. Tele titkokkal, rejtélyekkel és szenvedéllyel. Újrajátszás óta vártam, hogy klassz regénnyel lepjen meg az írónő. De nem gondoltam volna, hogy új köntösbe bújtatva jelenik meg Árnyoldal. Mostanában a kiadó nagyon erre hajlik némelyik könyveknél, új, bővített és élfestett köteteket adnak ki. Ami nem baj, az olvasók bolondulni fognak érte, ahogy én is.

Tudom, hogy ünnepek környékén fogok neki kezdeni olvasni, sajnos valahogy nem nagyon volt kedvem olvasni. Így januárra elkezdem, és most befejeztem a könyvet.. A borító és az élfestett lapjai gyönyörűek. Ha valaki pár hónapja azt mondja, hogy lesz nekem élfestett könyveim, el sem hiszem.

Félve fogtam neki olvasni, mert nagyon vigyázni akarok. Annyira szép.David és Rachelle története vicces, erotikus, szenvedélyes kapcsolattá alakul át. Ahogy lapozgatom, hogy rakódik össze a történet szálai, úgy derülnek ki a titkok. Hisz, elég jól ismerem a történetet, még évekkel ezelőtt olvastam.Nagyon örültem, hogy újra lesz ez a könyv. Ráadásul bővítve.. Igazándiból nem sokat változott, csak bővítette a történetet  itt-ott. Személy szerint az ilyen bővítésekkel nincs bajom. Sőt, nagyon is jó. Még izgalmasabbá teszi történetet. Egyébként Shane továbbra is a kedvencem, ahogy régebben is.

Jó volt újra kézben venni az Árnyoldalt, és elolvasni. Hiányzott ez a könyv. S most döbbentem rá, hogy milyen rég olvastam. Ahogy akkor, most is ez a könyv az egyik kedvencem lett. Ahogy régebben, úgy most is azt tudom mondani, hogy nagyon jó, imádtam olvasni, egy élmény volt olvasni.

Hálásan köszönöm még egyszer a lehetőséget! Szívből ajánlom nektek ezt a könyvet, érdemes elkezdeni.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

Álomgyár Kiadó

Országos Könyvtári napok Abonyban, könyvbemutató Király B. Izabella: Szkíta ethosz című könyv.

Nemrégiben voltam helyben, Abonyban egy könyvbemutatón, Király B. Izabella könyve Szkíta ethosz bemutatóján. Engem mindig is érdekelt a magyar történelem, az ősmagyarság. Csak sajnos nagyon-nagyon kevés ilyen dolog jön velem szembe. Ezért is örültem, mikor meg láttam e felhívást az eseményre. Így hát elmentem, meghallgattam, amit Izabella mesélt.

Érdekes dolgokat mondott és nagyon sok olyan volt, amiről halvány fogalmam nem volt. Ez jó löket volt számomra, hogy tovább érdeklődjek e téma iránt.

Ha esetleg valaki bővebben szeretné tudni előadáson elhangzott mondanivalóra itt elolvashatja bárki.

A könyvbemutatót, Pusztainé Erika nyitotta meg, majd Király B. Izabella tartott beszédet, és mutatta be könyvét a Szkíta ethosz címmel. Az előadás végeztével, finomságokkal, és itallal kínálták a megjelent résztvevőket.

Pusztainé Erika nyitotta meg a könyvbemutatót.

Király B. Izabella, kezében
 a megjelent könyvével.

Egy élmény volt ott lenni, hallgatni az előadást. Elgondolkodtatott, hogy mi mindenről nem tudhatunk még, és mi van, amit tudunk?

Az biztos, hogy érdekes előadás volt számomra. Hálásan köszönöm, hogy jelen lehettem és fotózhattam is.

Pusztainé Erika virággal köszönte Izabellát, a bemutató után lehetőség nyílt könyvet vásárolni és dedikáltatni. Sajnos nem tudtam élni a lehetőséggel, de egyszer majd lesz alkalmam rá.

Mosonyi Mara: A szirt - ("Annak ellenére, hogy lassan kezdtem el, nehezen tudtam beleélni magam elején, később egész gyorsan kiolvastam. Sőt, faltam is a lapokat. Mosonyi Mara nagyon izgalmas, titokzatos történetet írt.")

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak és Mosonyi Mara írónőnek, hogy elolvashattam A szírt, című könyvet. Tudom, tudom sokára kezdtem el olvasni, de nagyon megérte.

Az írónőtől már olvastam tőle könyvet, tudtam mire számíthatok. De ennél jóval többet kaptam. Izgalmat, fantasztikus olvasásélményt, jó kis csavaros történet.

Mosonyi Mara
A szírt

Tartalom

Mindnyájan ​ott voltak a tragédia éjszakáján.

Mindnyájan takargatnak valamit.

Mindnyájan veszélyben vannak.

Mason elit családból származó, jóképű exkatona. Titokzatos sérülése után visszatér szülővárosába, St. Chapelbe, hogy tisztázza a több mint tíz éve elhunyt barátnője halálának körülményeit. Biztos benne, hogy nem baleset történt…

Madeline az „Ukrán” dúsgazdag lánya, aki számkivetettként élt az előkelő diákok között. Most a város polgármesterének felesége, és úgy tűnik, nem örül Mason visszatérésének.

Felix pultosként dolgozott, és piti stiklikkel egészítette ki jövedelmét, ám a tragédia után felszívódott. Sokak szerint börtönben van, mások úgy gondolják, rég halott, de egy nap Madeline látni véli St. Chapelben.

Paul a focicsapat ünnepelt sztárja volt, majd elköltözött a városból, ám most nagy üzleti tervekkel tér vissza.

Újabb gyilkosság történik, miközben régi szerelmek lángolnak fel, gyermekkori barátságok erősödnek meg vagy érnek véget, s a kiújuló konfliktusok viharában a szereplőknek nemcsak egymással, hanem saját lelkiismeretükkel is meg kell küzdeniük.

Mosonyi Mara titkokkal teli, kisvárosban játszódó regénye minden ízében izgalmas és fordulatos. Garantáltan magához láncol!

Véleményem
5/5

Nem is tudom, hol is kezdjem.  Nehezen kezdtem el olvasni a könyvet. Eleinte nem igazán fogott meg, így kicsit félretettem. Később megint elkezdtem, akkor meg a munkám miatt nem tudtam kellően elolvasni.
Később pedig elővettem, mondtam magamban ezt kell olvasni. S tessék alig 3 nap alatt olvastam ki. Nagyon megérte kicsit tologatni, mert most így azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó, izgalmas, abszolúte nem tudtam mi lesz a vége.

Kicsit meg is lepett, bár azért vége felé sejtettem... Csak hát... Egy titok, egy rejtély mire nem képes az ember, hogy titok maradjon.
Tetszett a visszaemlékezések, valahogy ez sokkal érdesebbek voltak. Érdekes volt, hogy Mason volt a fő kulcsa a történetnek, de mégis végén szinte minden kocka helyre kerül és kiderül, hogy valamilyen szinten mindenki hibás.

Nagy igazság, hogy gyerekként bizony sok hülyeséget csinálunk. S ez nemcsak fikció, valós is. Egy biztos, izgalmas krimi történet egy kis romantika szállal fűszerezve.
Végre nem valami tökéletes karaktert kaptam. Mason és Madeline páros izgis. Adok-kapok beszólások tetszett. Főleg az is, hogy nemcsak nekik, de mindenki másnak is van bibije. Ez teszi izgalmassá a sztorit, ez, hogy senki sem tökéletes ez a legjobb. Nem kell mindig tökéletes szereplő, kifejezetten örülnék.

Annak ellenére, hogy lassan kezdtem el, nehezen tudtam beleélni magam elején, később egész gyorsan kiolvastam. Sőt, faltam is a lapokat. Mosonyi Mara nagyon izgalmas, titokzatos történetet írt. Tele sok-sok kérdéssel, mi történt A szirtnél?  Miféle titok terheit kell cipelnie Masonnek. Milyen titkot őríz Ched, Maddie, Felix és Paul? A titok mely összeköti őket ennyi év után is.

Még néhány nap után is csak erre a könyvre tudok gondolni. Rég olvastam már, hogy napokkal később is erre gondoljak. Egyébként még annyit mondanék, hogy igazán filmbe illő történet. Szerintem megérné hogy egy klassz film legyen belőle.

Szívből ajánlom, akik szeretik a titkokat, rejtélyeket.

 A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

Mosonyi Mara írói oldala

Álomgyár Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Selena B. Lowell-("Leírhatatlan, elképesztő… Igazából fel sem fogtam, hogy a saját könyvemet fogom a kezemben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, felkeresett az írónő, egy interjú erejéig Selena B. Lowell, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy a felkeresett. Az írónőnek eddig több kötete jelent meg, de többek között egy nagyon érdekes sorozatát lehet olvasni az Egy TikToker a barátom mely 1-2 része már megjelent, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy kis faluban élek, ott is születtem. Nagyon szeretek utazgatni, és imádom az állatokat. Az írás az én szenvedélyem, és terápiám. Az írás mellett több más dolgokkal is foglalkozom. A lényeg, hogy soha nem unatkozom.

Egy TikToker barátom sorozat könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem tartott sok kutatómunkával, hiszen a helyszíneken jártam, és ismerem. És rengeteget segítettek a könyvben szereplő barátaim is, hogy még valóságosabban át tudjam adni a könyv lényegét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Van benne fikció is és valóság is. Arányaiban nem tudnám megmondani, hogy mennyi, inkább az olvasók fantáziájára bíznám ezt.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Volt egy hatalmas törés az életemben, és akkor nem tudtam, hogyan tovább. Először csak az érzéseimet akartam kiírni magamból, hogy könnyebb legyen, aztán beleépítettem egy fantázia világot is. Így íródott meg az első könyvem. Ezek után rájöttem, hogy én ezt akarom csinálni, mert ez tart életben. Hát így kezdődött ez a szenvedély…

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Boldog vagyok, de egyben szomorú is, mert hiányérzetem támad, hiszen annyira benne vagyok a könyveimben. De aztán belegondolok, hogy újabb történetet oszthatok meg az olvasóimnak, vagy a leendő olvasóimnak, és ez boldogsággal tölt el.

Fent vagy TikTokon, mennyire befolyásol téged vagy az olvasóid? Érdemes íróként fent lenni?

Érdekes dolog ez, mert pár évvel ezelőtt még nem szerettem a TikTokot, és nem is tudtam mit kezdeni vele. Aztán ráéreztem az ízére, és nagyon szeretek TikTok videókat készíteni. Nekem sokat segít, hogy megismerhessék a könyveimet akár egy részlet vagy pár mondat erejéig. Ez által többen kedvet kaptak már, hogy elolvassák a könyveimet. Ezért úgy gondolom, hogy érdemes íróként fent lenni ezen a platformon.

Kerültek már ki onnan olvasók ezen a platformon?

Merem mondani, hogy a legtöbb olvasóm erről a platformról származik. Innen is puszilom őket.

Egy TikTokker egy sorozat, nem is akármilyen sorozat. A főszereplőket valakiről mintáztad? Kik voltak, akik  ihletet adtak a történeteidhez?

Nem titok, hogy a két főszereplő, két ismert TikTokerről lett mintázva, akik a való életben is barátok. Az egyikük Fabien Tietjen (Lukas), aki az első két kötet borítóján is szerepel, a másik pedig Williwhex (Klaus).

A második kötetben feltűnik még két fontosabb főszereplő, akik a saját nevükön szerepelnek. Ők szintén ismert TikTokerek.

Hány részt tervezel? Lesz-e más köteted ezen kívül?

Egy részesre terveztem, sosem gondoltam volna, hogy lesz második rész, viszont még egy harmadik rész biztosan lesz. Aztán ki tudja még, hogyan alakul.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan, elképesztő… Igazából fel sem fogtam, hogy a saját könyvemet fogom a kezemben. Na jó, kicsit büszke voltam magamra, mert soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy valaha is én könyvet fogok írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvemben vannak kedven jeleneteim. Az árnyékfalu horror könyvemben kifejezetten sok. Persze a TikToker könyvekben is, mert néha jó nosztalgiázni. 

A TikToker második részét volt elég nehéz volt megírnom, hiszem érzelmi kavalkádok dúltak bennem a magánéletemben is, és így a könyvben is. Ezt több olvasóm is jelezte, hogy érzékelték olvasás könyvben, amely még hitelesebbé tették a történetet, mert velem együtt sírtak és nevettek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mivel nem élek unalmas életet, így mindig van miből táplálkoznom.

Legfőképp emberek inspirálnak. De vannak adott helyzetek is, amelyek ihletett adnak nekem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy nagyon jó barátnőm és egyben előolvasóm is Fülöp Ági. Ő az, aki legelőször olvashatja el a kéziratomat. A kézirat alakulásába nem engedek senkit beleszólni, viszont az ő véleménye számomra nagyon fontos, mert sokszor a kéziratban olyan dolgokat vesz észre, amit én egyáltalán nem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Erre az évre két könyvet terveztem, de sajnos eléggé csúszásban vagyok velük.

Amin most dolgozom a Tell me About Tomorrow - Mesélj a holnapról címet kapta. Ez a romantikus könyv Cooper Noriega TikToker emlékére készül, természetesen a szülei beleegyezésével. A csodás L.A.-be kalauzolom el majd az olvasókat. A sztori fő műfaja romantikus, de boncolgatni fogok komolyabb témákat is (depresszió, öngyilkosság stb). Szóval lesz szerelem, humor, dráma, népszerűség, TikTok, fájdalom és minden, ami ezt a történetet teljessé varázsolja majd.

A történet részben megtörtént eseményeket tartalmaz, a szereplőket pedig ismert TikTokerek formázzák majd meg.

A  másik könyv egy pszicho - thriller, MR: TOXIC címmel. Egyenlőre csak annyit, hogy aki szereti a beteg történeteket, az most megkapja. Szintén valós eseményeket tartalmaz majd… Úgyhogy az üzenem mindenkinek, hogy érdemes várni a könyveimre, mert lesz itt minden. Ezeken kívül pedig még mindig sok történet van a fejemben.

Írónő köteteit a NewLine Kiadó oldalán szerezhetőek be.

Selena B. Lowell szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rupa Zoltán - ("Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Rupa Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak eddig egy kötete jelent meg James Walley és a Tiltott Mágus felemelkedése címmel, mely magánkiadásban adta ki.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia! Rupa Zoltán vagyok, és az írás a szenvedélyem. A James Walley és A Tiltott Mágus Felemelkedése című könyvem magánkiadásban jelent meg, és nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek ma veletek.

James Walley és a Tiltott Mágus Felemelkedése című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Igen, a könyv rengeteg kutatómunkát igényelt, hiszen fantasy témájú, és szerettem volna egyedi világot teremteni. Az írás folyamata hosszú volt, de körülbelül egy évig tartott a teljes könyv megírása.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteimben a fantázia és valóság szorosan összefonódnak. Szeretek valóságalapú elemeket belecsempészni a fantasy világba, hogy az olvasók könnyebben azonosulhassanak a karakterekkel és a történettel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás iránti szenvedélyem már gyermekkoromban kezdődött. Mindig is szerettem mesélni és képzeletbeli világokba menekülni. Az első komolyabb írói kísérletemet a Általános iskolában ha jól emlékszem éppen a 7. évfolyamot tapostam.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Biztosan! Bár a fantasy a szívem csücske, érdekelnek más műfajok is. Jelenleg is dolgozom egy kriminovellán, és tervezek próbálkozni sci-fi és romantikus témákkal is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az érzés leírhatatlan! Az írás folyamata sok kihívást tartogat, de a befejezés pillanatában minden fáradság megérte. Izgatott és elégedett vagyok.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Az írói álnév tényleg fontos döntés, de én úgy érzem, hogy a saját nevemen szeretnék az olvasókkal kommunikálni. Az írásaim részei vagyok, és szeretném, ha az olvasók megismerhetnének személyesen is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mindig is vonzódtam a fantasy világokhoz. A képzelet szabadsága és a karakterek sokszínűsége mindig is lenyűgözött.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése felemelő élmény volt. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor a saját történetedet tartod a kezedben egy könyv formájában.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Az írásomban mindkét elem jelen van. Van egy alapvető tervezési fázis, de szeretem, ha a történet és a karakterek is vezetnek néha.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Minden jelenetnek megvan a maga varázsa, de természetesen vannak olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez. Az egyik legnehezebb rész az volt, amikor el kellett búcsúznom a karaktereimtől.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt szerte a világból merítem. Lehet az egy szép táj, egy érdekes történelmi esemény, vagy akár egy álom. Az ihlet bárhonnan jöhet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

 Első olvasóim általában jó barátaim vagy családtagjaim. Az ő véleményük fontos számomra, mert őszinte visszajelzéseik segítenek finomhangolni a történetet. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nem nagyon volt támogató, sőt kifejezetten nem is foglalkoztak azzal, hogy sikerült valamit alkotnom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson! Továbbra is izgalmas történeteket, videókat osztok meg veletek. És köszönöm, hogy megvásároljátok a könyvem. Áldott, Békés Ünnepeket Kívánok mindenkinek!

A könyvet ezen a webshop oldalon tudjátok megrendelni.

James Walley 

Tudtad-e? Makai Bálint

Tudtad-e? rovatomban Makai Bálint író hét érdekességet osztott meg velünk. Assziszin angyalok I. címmel, Publio gondozásában jelent meg .

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Julia RedHood - (" Ami mostanság motivál a hátborzongató témák, természetfeletti, a jövőben ezekre fókuszálok majd. Sose voltam romantikus író, ez többször is bebizonyosodott számomra, egyszerűen képtelen vagyok boldog szerelemről történetet írni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Julia RedHood írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek 12 könyve jelent meg eddig és kettő antológiában is részt vett. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Jelenleg kisgyerekes anyuka vagyok, egy a szlovák határhoz közeli településen élek, és hobbiként írok, ha időm engedi. Hat éven át ingyenes e-könyveket töltöttem fel Google Playre, de most is tervezek ilyet. Szeretem megajándékozni az embereket. Mivel az írás a szórakozásom, nem érzem szükségét annak, hogy minden könyvemért pénzt kérjek.

Tizenkét könyved jelent meg, ezsok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

12 könyvem közül jelenleg hét érhető el. Egy megjelenése napokon belül megtörténik, először e-könyv formában. Hét évig tartott a könyvek megírása, azután kezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal, hogy sikert értem el egy pályázaton. A nagyon régi írásaim közül hármat tartok a fiókomban, szerkesztésre várnak, tehát újra meg fognak jelenni valamikor. A legtöbb kutatómunkát Védtelenül-sorozatom igényelte, mert két betegség szerepel benne. Két évig tanulmányoztam az Osteogenesis Imperfectát (csonttörékenység), és egy évig az alsóvégtag bénulást. Ennek a sorozatomnak az első kötete fog megjelenni nemsokára, a másodikat novemberben tervezem beküldeni a kiadómnak.

Az antológiában is részt vettél, milyen érzés volt, hogy bekerült az egyik történeted?

Az első volt számomra meglepetés (Stigma). A második antológiának nemcsak szerzője voltam, hanem a kiadás folyamatában is segítettem, a KIC alapítója adott nekem lehetőséget arra, hogy tagja legyek a szerkesztőségnek. Most is készülőben van két kötetünk, egy verseskötet és egy fantasy antológia.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő ugyanannyira jelen van. Fantasy zsánerű írásaimban is keverem a valóságot a kitalált világgal. Épp egy misztikus thrilleren dolgozom, amire szintén jellemző két világ összemosódása.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

14 évesen, amikor megnéztem egy dokumentumfilmet egy gyilkosról, ez nagyon inspirált. Akkoriban Anne Rice rajongó voltam, és nyilván imádtam a vért, gyilkolást, vámpírokat. Azóta 13 év telt el, de a depresszív, sötét hangulat megmaradt, romantikus könyveimre is gyakran jellemző.

Gondoltál már arra, hogy nyomtatott formában add ki?

Ebben az évben három könyvem jelent meg nyomtatásban. El is adtam a legtöbbet, párat őrzök magamnál, hogy teljesen azért ne fogyjon el.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Két zsánerben írok (romantikus dráma, thriller), és ez így is marad, újat egyelőre nem szeretnék. Ami mostanság motivál a hátborzongató témák, természetfeletti, a jövőben ezekre fókuszálok majd. Sose voltam romantikus író, ez többször is bebizonyosodott számomra, egyszerűen képtelen vagyok boldog szerelemről történetet írni. Ezért van az, hogy olyan elemekkel rakom tele a regényeimet, ami feszültséggel tölti meg. Leginkább a depresszió és a félelem ábrázolása megy jól.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Elégedettség érzése tölt el, mintha befejeztem volna egy feladatot.

 Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Utálom az eredeti nevemet. Nem látnám szívesen a könyveimen. Stephen King egyik könyvéből vettem a keresztnevet, mert olyan sokszor olvastam, és megtetszett. A vezetéknév az eredeti nevemre utal.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Rossz. Mert elrontottam. Mivel nyomtatás volt csak egyszerűen felgyújtottam. Ezen még ma is nagyon jót nevetek. (Nem tudom, van-e még egy ilyen elvetemült ember, mint én.) Mentségemre szóljon, húszéves voltam.

Hogyan jutottál Helma Kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni, mit kell tenni?

Én külsős író vagyok, és az Ágenda a kiadóm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ez is-is. Történettől függ.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legutóbb megjelent könyvem minden egyes fejezete nehéz volt, de ez az egyetlen, amiben egy teljes fejezet vált a kedvencemmé.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Csak úgy megszületnek. Ülök és eszembe jut. Ha kicsit eltávolodok a könyvtől, zene szokott inspirálni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Jelenleg senki se szól bele. Az írás folyamata számomra egyéni élmény, csak akkor javíttatom ki, ha teljesen kész.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Férjem mindenben támogat. Ott volt velem az első dedikálásomon is és büszkén állt mellettem. Ez szerintem mindent elárul.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mi várható? Védtelenül-sorozatom első két kötete e-könyvként. Illetve Wattpadon is írok, mert nagyon szeretek, ott egy thriller könyvem fejeződik be hamarosan, illetve egy sötétebb, romantikus fantasyt kezdek el utána.

Ágenda Kiadó

Julia RedHood írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kozári Bálint - ("Ha olvastátok a művemet, nagyon hálás vagyok érte, ha pedig még véleményetek is van róla, ne habozzatok megosztani azt velem! ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kozári Bálint írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Ami a sötétben rejtőzködik novellás könyve jelent meg, amit a Helma Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

            Kozári Bálint vagyok, 26 éves. Jelenleg Pesten élek és dolgozom, mint szoftverfejlesztő mérnök. Az írás egészen fiatal korom óta foglalkoztatott, és régen gyakran gondolkodtam azon, hogy ebből szeretnék megélni. Mostanra pont fordítva gondolom, mindenképpen azt szeretném, ha az írás mindig egyfajta hobbi és kikapcsolódás lenne számomra. A munkám mellett rendszeresen tartok foglalkozásokat a Codecool programozóiskola diákjainak is, szerintem ez a leghálásabb feladataim egyike.

Ami a sötétben rejtőzködik című novellakönyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

            Ha visszagondolok, az az érzésem, hogy nagyjából egy évig írtam, viszont ez meglepően távol áll a valóságtól. 2022 márciusában kezdtem el az első novellát, és október-november táján fejeztem be az utolsót, szóval nagyjából fél év volt. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy terjedelemtől függetlenül bármit ír az ember, az kutatómunkát igényel. Azt mondanám, hogy a novellák közül mindössze a harmadik – az Összetört szívek – igényelt a hosszához képest relatíve sok kutatómunkát. Sok fizikai jelenségnek mélyebben utána kellett néznem, amiket nagyjából ismertem, de nem voltam elég biztos a tudásomban.

Ez a könyv egy sorozat része, hány részesre tervezed?

            Szerintem a novellák világának többségében lenne még mit elmesélni, én pedig szeretem ezeket bontogatni. A Mélység c. novellában például rengeteg olyan szereplő volt, akik a főhős történetében csupán mellékszereplők voltak, azonban nekik is megvan a maguk múltja, jelene és jövője, amik megérnének egy saját írást. Az Evergreen hőse, Lucas is érdemelne egy folytatást, bár előreláthatólag sosem fogja megkapni. Ami az utolsó novella – Aaron Hunter, az újságíró – egyik szereplőjét, Clarissát illeti, az ő eredettörténetét kibontó íráson jelenleg is nagy erőkkel dolgozom. Persze rengeteg, a novelláktól független ötletem is van, szóval nehéz megmondani, mi fog ténylegesen megvalósulni, és mi nem.

Gondolt-e már arra, hogy nyomtatott formában adod ki?

Annyira nem foglalkoztat a téma, az én véleményem az, hogy a nyomtatott forma olyan, mint a szivárvány, aminek nincs egy arannyal teli üst a tövében. Túl a nyomtatási költségen és a kivágott fákon egyéb olyan dolgokat is felvet, amikkel nem szívesen foglalkoznék. Régebben jelent meg egy könyvem nyomtatott formában, és nem meglepő módon minden ismerősöm dedikált példányt szeretett volna. Nem szeretek dedikálni. Ha lehetek teljesen őszinte, engem boldoggá tesz, hogy egyelőre csak e-book és hangoskönyv formájában érhető el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

            Szeretem azt hinni, hogy nagyjából fele-fele arányban. Ha valamilyen fantasztikus elem be is kerül valamely írásomba, azért szeretem, ha az attól független részek továbbra is a valóság, a természet, a fizika törvényeinek megfelelően működnek. Fontosnak tartom a koherens világalkotást is. A helyszínek sokszor kitaláltak, leginkább azért, hogy ne kelljen térkép előtt ülve írnom. Ez nekem is ad némi szabadságot, és közben nem kell azon aggódnom, hogy egy létező település lakói egy napon panasszal élnek, amiért valótlanul mutattam be az otthonukat. A legutóbbi novelláskötetem során kifejezetten sokat kísérleteztem a valóságot és képzeletet elválasztó határvonallal, és megkockáztatnám, hogy az arányok tekintetében nem lett két egyforma mű benne. Amit még a valóság szempontjából fontosnak tartok, hogy nagyon sok olyan helyzet vagy interakció van egy-egy történetben, amit szinte változtatás nélkül a saját életemből emelek át. Szerintem ezek a beszélgetések, szituációk valóságossá teszik a tetőpontok közti „intermezzo”-kat.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

            Egészen kiskoromtól kezdve szerettem történeteket elmesélni, akár sajátot, akár már létező hősök történeteit másképpen. Ez utóbbi valamennyire meg is maradt a mai napig, szeretek közismert témákat viszonylag egyedi nézőpontból bemutatni. A Mélység c. novellában például a vallás és az ember kapcsolatát vizsgáltam, az Összetört szívekben a tudomány határain elmélkedtem.

            A valódi írást, azt mondanám, kamaszkoromban kezdtem. Hogy miért, azt nehezen tudnám megmondani, számomra valahogy van egy szépsége annak, ha egy kerek, egész történet összeáll a fejemben, és sikerül megörökítenem. Ha tudnék rajzolni, biztos inkább lerajzolnám őket, mert az gyorsabban menne. Ennek hiányában kénytelen voltam azzal főzni, ami a rendelkezésemre állt.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

            Egyelőre nem. Így is elég sok minden keveredik szerintem egy-egy írásomban, ha nem figyelek oda. Horror, thriller, fantasy, sci-fi… Szerintem az egyik legtisztább érzés a világon a félelem. Általában, amikor írok, ennek valamilyen formáját igyekszem átadni az olvasónak. Főleg olyan formáit, amiről tudom, hogy már mindenki szembesült vele élete során. Pattanásig feszült idegek, mielőtt kinyitunk egy ajtót vagy egy szekrényt. Sűrű szívdobogás, miközben végigsétálunk egy sötét folyosón. Vagy az a kellemetlen érzés, mikor látszólag minden rendben van, de mégis tudod, hogy valami rossz fog történni. Szerintem ilyen érzések átadására ezek a zsánerek a legmegfelelőbbek, ezért egyelőre nem tervezek szakítani velük.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

            Itt fontos elkülöníteni, mit értünk befejezés alatt. Számomra ugyanis a folyamat legnehezebb része az utólagos átolvasásokat végigcsinálni. Az elütések, esetleges helyesírási hibák kijavítása gyors és könnyű folyamat, a probléma mindig akkor kezdődik, ha stilisztikailag kezdem el javítgatni. Tudom, hogy akárhányszor olvasom át, mindig lesznek olyan részek, ahol elégedetlen vagyok a megfogalmazással, a kifejezésmóddal. Gyakran átírom, és következő átolvasásra rájövök, hogy sokkal rosszabb lett. Azt szoktam mondani, ez a része a könyvnek sosincs befejezve, csak abba van hagyva. Tehát a kérdésre a válasz: az utolsó karaktert leütni kellemes, felszabadító érzés. Az utolsó átolvasás végére érni inkább olyan „végre szabad vagyok”, de közben mindig ott marad egy kis szorongás is bennem. Tudom, hogyha még egyszer átolvasnám, biztos lenne még valami, amit megint át akarnék írni.

Hogyan jutottál Helma kiadóhoz? Illetve, akik szeretnének bejutni mit, kell tenni?

            Ebben sajnos keveset tudok segíteni, valójában a Helma kiadó, azon belül Pregh Balázs keresett meg 2022 elején. Korábban elértem egy előkelő második helyezést az évente megrendezésre kerülő Preyer Hugo novellapályázaton, ezért a pályázat weboldalán azóta is szerepelek a díjazottak között. Balázs ez alapján talált meg, és kötött össze a kiadó ügyvezető igazgatójával, Dvariecki Bálinttal. Éppen abban az időben kezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, szóval cseppet sem terveztem komolyabban visszatérni az íráshoz, a napjaimat kitöltötte a munka. Viszont mikor Bálint ismertette a Helma kiadó célkitűzéseit, szóba került az is, hogy igyekeznek látássérültek és vakok számára „fogyasztható” tartalmat gyártani – ezért főként e-book és hangoskönyv formában adnak ki műveket. Mivel a menyasszonyom szintén látássérült, azonnal szimpatikus lett a kiadó, és – ha jól emlékszem – azon melegében rábólintottam a lehetőségre. Vicces tény, hogy akkoriban nem is volt semmiféle kész mű a kezemben, ezután kezdtem csak el írni a kötet első novelláját.

            Ezt természetesen azóta sem bántam meg, rendkívül kedves és korrekt emberek dolgoznak a kiadónál, öröm velük együttműködve haladni. Ami a bejutást illeti, a Helma kiadó honlapján van egy külön rész új szerzőknek, ahol egy egyszerű internetes űrlap segítségével lehet jelentkezni.  

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Ha esetleg írói álneved van, miért választottad?

            Sokat gondolkodom rajta, leginkább azért, mert írás közben olyan gondolatokat osztok meg, amiket a mindennapi életben jellemzően nem. Ezért nem is vagyok oda érte, ha az ismerőseim által ismert Kozári Bálint keveredik az íróval. Viszont ezen egy álnév aligha segítene, inkább igyekszem a nagy egészre figyelni, és megpróbálom a saját nevemet írói névvé tenni. Ha eljönne az a pillanat, hogy többen ismernék a nevemet az írásaim miatt, mint bármi más okból, akkor az megoldaná a problémát. Persze ha ez valaha be is fog következni, akkor nem mostanában.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

            Nem, tizenöt évesen még biztosan nem, akkoriban a fantasyt imádtam a legjobban. Szerintem valamikor tizenhét-tizennyolc éves koromban kezdődött a szerelmem a félelem érzésével, azóta viszont szinte mindig azon dolgoztam, hogy ezt valamilyen formában átadhassam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

            Nagyszerű. Én nagyon szeretek tartalmat gyártani, és mindig úgy vagyok vele, ha mindössze néhány embernek tetszik vagy okoz pár jó pillanatot, akkor már megérte dolgozni vele.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

            Ha impulzívan írok valamit, akkor tudom, hogy azt sosem fogom megjelentetni sehol. Most már tudom, de az eddig vezető út sok csalódással volt kikövezve. Az a probléma, hogyha egy adott érzelmi állapotban megszáll az ihlet, és írok valamit, ami abban a pillanatban egyébként nagyon jónak tűnik, az pár nap múlva már egyedül azért fog vállalhatónak érződni, mert én emlékszem arra az állapotra, amiben írtam. Felelevenít bennem kellemes emlékeket. Más viszont nem élte azt át, szóval ők simán csak nem fogják élvezni.

            Ha pályázatra írok – vagy bármilyen más formában azzal a céllal, hogy megjelenjen valahol –, akkor száz százalékban mindent szeretek megtervezni, akár hagyom is magamban érni heteken át, hogy biztosra menjek: amit ma kitaláltam, az két hónap múlva is tetszeni fog, nem kell letagadnom.

            Nemrég egy fiatal írópalánta kikérte a véleményemet az írásai kapcsán, nekem pedig nagy gyengeségem, hogy imádok tanácsot adni. Ő kifejezetten impulzív író, minden egyes írása egyfajta felfokozott érzelmi állapotban történik, és azt próbálja megörökíteni. Tetszettek a művei, némelyik annyira, hogy arra biztattam, foglalkozzon még vele, mert simán lehetne belőle egy novella vagy regény, ami önmagában is megállja a helyét. A válaszaiból viszont úgy vettem ki, már nem szeretne tovább foglalkozni ezekkel, nem szeretne változtatni rajtuk. Sajnos ez jól összefoglalja, miért nem lehet csak impulzívan írni: azok nem olyan művek, amikkel később szeretnénk foglalkozni. Vagy már nekünk sem tetszik annyira, vagy pedig nem akarunk rajta változtatni, mert számunkra az egy adott érzelmi pillanat hiteles megörökítése. Akárhogyan is, általában a fiókban marad. Ezzel persze semmi gond nincsen, én magam is szoktam hirtelen felindulásból írni, de mindig előbb tisztázom magamban: ez nem lesz kiadva, nem fog megjelenni, nem megy pályázatra. Ez csak az enyém.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

            Szeretem azokat a jeleneteket, ahol egy olyan érzést próbálok leírni egy cselekménysorral, amit egyébként nehéz lenne szavakba önteni. A novelláskötetnél maradva jó példa erre, amikor Lucas a hangok forrását kutatja, vagy amikor Dick az ágyneműs ládát pakolja ki. Ha azt mondanám, hogy „éreztél már olyat, hogy keresel valamit, és aztán egyre közelebb és közelebb érsz, amikor pedig azt hiszed, már nem juthatsz közelebb, akkor még közelebb jutsz?”, az olyan bugyután hangzik, és szerintem a legtöbb ember nem értené, mire gondolok. Viszont a cselekménybe ágyazva lehetséges, hogy olyan kellemes, bizsergető érzést vált ki: „ilyen már velem is volt”.

            A lezárások mindig nehezen mennek. Főleg azért, mert ha rajtam múlna, én sosem zárnék le semmit, a végtelen folytatásokban hiszek. Ennek ellenére néha erőt veszek magamon, és úgy fejezek be egy történetet, hogy minden szálat elvarrok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

            Az örök kérdés, amire mindenki kíváncsi – én is. Azt mondanám, az ideális folyamat a következő lenne: találok egy múzsát, egy inspiráló személyt, aki megihlet. Elgondolkodom rajta, hogy ő milyen helyzetben tudna kiteljesedni. Elhelyezem térben és időben, és ha úgy érzem, ez kevés, akkor köré álmodok egy világot. Ez a világ eleinte tökéletesen szinkronban van az illetővel, és adok pár napot az elképzelésnek: ha bármilyen bonyodalom eszembe jut, ami egy érdekes történetet eredményezve, akkor elkezdem kidolgozni, egyébként újragondolom a világot.

            A valóságban persze ez ritkán történik meg, sok történetemben egyáltalán nincs olyan szereplő, akit egy valódi emberről mintáztam, vagy csak egy-egy mellékszereplő. Ezek a történetek általában egy kisebb fajsúlyú inspirációból erednek, ez szinte bármi lehet: egy kép, egy kifejezés, egy beszélgetés, amit hallottam az utcán sétálva… A kötet utolsó novellája esetében például az egyetlen kiindulási alapom az volt, hogy milyen lenne, ha egy nárcisztikus személy olyan hatalomhoz jutna, amellyel kiélheti a legvadabb vágyait is. Emellett tudtam, hogy a maffiáról is szeretnék írni, és szerettem volna egy Clarissához hasonló karaktert. Mindent ebből raktam össze a tervezés stádiumában.

            Persze ez még mindig nem a vége, mert előfordul az is, hogy menet közben döntök úgy, hogy a cselekmény túlzottan lapos, banális, nincsenek benne valódi fordulatok. Így történt az Összetört szívek esetében is, kénytelen voltam a történet második felét teljesen átírni. Ha pedig nincs kedvem átírni, akkor egyszerűen megy a kukába, és az egész folyamat újrakezdődik.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

            Jelenleg senki, de ezen egyébként változtatni szeretnék. A folyamat úgy nézett ki a legutóbbi kötet esetében, hogy megálmodtam, megírtam a novellát, addig csiszolgattam, hogy én már valamennyire elégedett legyek vele, ekkor küldtem el Bálintnak, és ő, mint a kiadó hangja, adott visszajelzést. Mostanság viszont egyre többet gondolkodom azon, hogy jó lenne néhány olyan ember, akik menet közben is hozzászólnak, akár fejezetről fejezetre – vagy tartalmi egységről tartalmi egységre –, és ezáltal már menet közben is formálódhatna a történet a visszajelzéseik alapján. Persze sok minden máson is szeretnék változtatni a folyamat kapcsán, de nincs rá garancia, hogy valóban fogok is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

            Nemrég töltöttem pár napot a szüleimmel, amikor már a kezemben voltak a kérdések, szóval édesanyámtól megkérdeztem ezt. Azt válaszolta, hogy nagyon örült, és mindenkinek dicsekszik vele azóta is. Szerintem ez a családom többségére igaz. A menyasszonyommal, Rékával már jó néhány éve együtt élünk, szóval talán őt érintette legközelebbről az írás folyamata. Általában este vonultam el írni a dolgozószobámba, de ezt sosem nehezményezte, mindig mindenben támogatott, és szinte napi szinten jelezte, mennyire büszke rám – pedig akkor még csupán az írás stádiumában voltunk, nem is lehettünk benne biztosak, hogy valóban ki lesz adva. Nyáron a nagy melegben kifejezetten nehezen tudok bármire koncentrálni, még este is nagyon nyögvenyelősen megy az írás, napi 2-3 oldal helyett már az is csoda, ha háromnegyed oldalt megírok két-három óra alatt. Emiatt sokat nyavalyogtam, mert kellemetlennek éreztem, hogy már egy hónapnál is több eltelt, de még semmit nem tudtam felmutatni a kiadónak az új novellával kapcsolatban. Réka szerencsére ilyenkor is mindig mellettem volt, és megnyugtatott.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

            Ez a kérdés kifejezetten érzékeny pontra tapintott. Sajnos az idei projektek nem úgy alakultak, mint év elején terveztem. Korábban egy Helmás podcast során nyilatkoztam ezekről a tervekről, az új regényötletemről, amelyet meg szeretnék valósítani. Nem sokkal később bele is vágtam, de az első két-három fejezet után több okból is kénytelen voltam pihenőpályára tenni ezt a könyvet. Ezután belevágtam abba a regénybe, amiről már korábban írtam, amely Clarissa háttértörténetét hivatott kibontani. Ennek már több, mint a fele kész, szóval nincs kizárva, hogy még az idén lesz belőle egy kész kézirat, amit bemutathatok a kiadónak. Ha így is lesz, idén már biztos nem lesz belőle kész e-book, szóval azt mondanám, idén már ne nagyon várjatok tőlem semmit.

            Ezt leszámítva azt tudom üzenni az olvasóimnak, amit általában szoktam ilyen helyzetben: tartsuk a kapcsolatot! Ha olvastátok a művemet, nagyon hálás vagyok érte, ha pedig még véleményetek is van róla, ne habozzatok megosztani azt velem! Az olvasói vélemények alapján tudom felmérni, hogy Titeket mi érdekel, és nem kevesebbet állítok, minthogy ez befolyásolhatja, hogy bizonyos történetek milyen sorrendben készülnek el, vagy elkészülnek-e egyáltalán.

Helma Kiadó