Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a
Emma ZR írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek
Hurrikán című könyve jelent meg, mely online blogregényként működött. Az írónő oldalán lehet
ingyenesen letölteni a Hurrikán című blogregényét. (Ajánlom!)
Íme, az
interjú, fogadjátok szeretettel!
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Van három befogadott kutyám és
két befogadott cicám
Az egyik kedvenc mondásom az,
hogy: ne sírjon a k*rva, ha b*ssszák. – Szóval, ha vállalok valamit, akkor azt
véghez is viszem, és nem szoktam azon kínlódni, hogy nehéz vagy nincs kedvem
hozzá.
És nagyon érzékeny ember vagyok.
Sok mindenen meghatódok, elpityeredek, sírok. Ezt akár egy-egy kedves komment
is képes kiváltani belőlem.
Szerintem a világot a szeretet és
a hit képes megváltoztatni.
A Hurrikán c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott
az írás folyamata?
A Hurrikán ennél jóval hosszabb utat járt már be. Ahogy az Előszóban
is említem, még tízen x éve írtunk egy közös történetet Sz. E.-vel, egy barátnőmmel,
és az adta az ötletét.
Kutatómunkát leginkább a Londoni környezet igényelt. Például van egy
rész, amikor Carolyn Williamre uszítja a rajongóit egy estélyen, William pedig
megkéri a testőrét, hogy kapja el a nőt. Egy limuzinba kerülnek, ahol William
elveszi Carolyn táskáját, hogy megtudja a lakcímét. Értelemszerű lenne, hogy a
személyijét kaparintja meg, és arról tudja meg a lakcímét – más országban. Angliában
az embereknek nem nagyon van személyi igazolványa – jogosítványon/útlevélen van
rajta a lakcímük, aki pedig se nem vezet, se nem utazik, az hivatalos ügyben a
nevére szóló számlával tudja magát igazolni.
Ez nekem annyira furcsa volt és hihetetlen, hogy órákon át nyomoztam,
igaz-e.
A másik, hogy a Dream of Doom egy világhíres zenekar. Át kellett
látnom, hogy milyen folyamatok szükségesek ahhoz, hogy működni tudjanak. Eddigi
életem során már jó pár magyar zenekart megismertem és közvetlen közelről is
tapasztalhattam, hogyan folyik egy turné sorozat, hogyan szerveznek meg egy
fellépést, kik vesznek részt a folyamatokban – tehát ez egy jó kiindulási alap
volt.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A karakterek kitaláltak, a
regények is fantáziák. Ugyanakkor szerintem, minden történetnek meg kell, hogy legyen
a saját logikája, a saját valósága, a saját törvényei és szabályai. Ezek nem
baj, ha nem igazodnak a valósághoz, azonban a saját világukban működniük kell.
Online regényként indult, majd nyomtatott lett a vége, milyen érzés?
Furcsa. Nagyszerű. Nagyon sírtam,
amikor a kezembe vettem. És még most is elpityeredtem, ahogy az eszembe jutott.
Miért online-on kezdtél írni? Mennyivel jobb online regényt írni?
Még nagyon-nagyon-nagyon régen,
kamasz éveimben, írtam a merengőre fanficeket. Azokat tényleg „online írtam”, a
Hurrikán viszont nem online kezdődött, az már egy kész, befejezett történet
volt, amit online osztottam meg az emberekkel.
Az online írást én úgy
értelmezem, hogy fejezetről-fejezetre találod ki a történetet, és töltöd fel
különböző platformokra. Ennek azért vannak buktatói. (De van pozitív oldala
is).
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
A szokásos sztori: amióta
megtanultam írni, írok. De mindig úgy voltam vele, hogy nem fogom komolyan
venni: túlságosan féltem, hogy nem leszek elég jó, túlságosan féltem, hogy
pofonokat fogok kapni, amikkel aztán nem tudok majd mit kezdeni Túl fontos volt
az írás ahhoz, hogy komolyan vegyem. Ezért csak írogattam, fanficeket, másokkal
együtt, verseket, novellákat, regényeket.
Aztán teljesen másfelé ment az
életem tovább, és ezt az „írogatást” is abbahagytam.
„Úgyse lehetek benne elég jó.” –
gondoltam én.
Jártam az utamat, sok mindent
tapasztaltam és sok mindent tanultam. És… két és fél évvel ezelőtt arra
gondoltam, hogy miért ne próbáljam meg? Miért ne foglalkozhatnék ezzel? Miért
ne lehetne ez a szakmám, a hivatásom?
„Mert nem vagy elég jó” – súgta
az a gonosz kis hang.
Én pedig azt gondoltam:
„Akkor addig tanulok, ameddig
elég jó nem leszek.”
És ha pofont kapok?
Akkor felállok. Felszívom magam.
Tovább megyek.
Nem szabad félelemben élnünk. Én
nagyon féltem és nagyon szorongtam.
…és kicsit még mindig félek, és
kicsit még mindig szorongok… de nem hagyom, hogy ez gátoljon az életemben.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Én erre nem úgy tekintek, hogy
más zsánerben kipróbálom magam, hanem úgy, hogy ha van valami, amit meg akarok
írni, akkor azt zsánertől függetlenül teszem meg. Sokféle történet kavarog a
fejemben, és engem nem szokott érdekelni, hogy hova sorolhatók. Olyan író akarok lenni, akinek az
írástechnikai eszköztára kitűnő – emiatt pedig bármilyen típusú történetet meg
tudok majd írni.
Tavasszal több novellaíró
pályázatra is írtam (sci-fit, fantasyt, szépirodalmat, mágikus realizmust –
ezeknek a keverékét). Múlt évben egy antológiába is bekerült egy
szépirodalmi-disztópiám.
Engem nem a zsáner érdekel.
Hanem a történet.
Van kedvenc íród? Szoktál más műveket olvasni?
Kedvenc íróm nincs, kedvenc
regényeim/könyveim vannak. Nagyon szeretem Kafkától a Kastélyt, Murakami
Harukitól az 1Q84-t, igen Orwell 1984-t is. Nagy rajongója vagyok On Sai Vágymágusok
sorozatának (mikor lesz már folytatás???????), de Huxley Szép új világát is meg
kell említenem, mert nagy hatással volt rám. Gabriel García Márquez Száz év
magánya is nagy kedvenc. De kedvelem még Bret Easton Ellis regényeit, és szerintem
Chuck Palahniuk eddig megjelent összes kötetét is olvastam már. Vonnegut összeset
is, de nem tudnám azt mondani, hogy kimondottan szeretem, viszont volt valami,
ami megfogott a stílusában. Michel Houllebecq munkásságát is nyomon követem.
Valójában én úgy látom, hogy
korszakaim vannak: volt egy időszak, amikor nagyon sok szépirodalmat olvastam,
aztán a nihilista írók kötetei csúsztak nagyon, majd fantasy/sci-fi, történelmi
romantikusok, fantasy-romantikus. Mostanában pszichológiával és írástechnikával
foglalkozó könyveket olvasok.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Üres. Olyankor nagyon üres
vagyok. Rengeteg energiát rakok beléjük, és utánuk időre van szükségem, hogy
visszatöltekezzek.
Amúgy én egy kéziratot se fejezek
be. Csak megtanulom őket elengedni.
Nem
gondolkodtál még írói álnéven? Ha van, akkor saját neveden kiadni a könyved?
Jobb szeretem az írói álnevemet.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Ezt fentebb kifejtettem.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Még nem jelent meg. Csak a
Hurrikánból vannak nyomtatott példányok - de nem kaphatók kereskedelmi
forgalomban.
Amúgy valószínűleg sírni fogok.
Nagyon!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Hát… annak a megtanulása, hogy
minél jobban tudjak írni, teljesen tudatos. Sok írástechnikai kurzuson részt
vettem már, és tervezek is még részt venni egy jó páron. Sokat gondolkodom
rajta, hogyan tudnék valamit jól megvalósítani egy novellában, vagy regényben,
milyen írástechnikai eszközöket használjak és hogyan.
A történeteket is folyton pörgetem
magamban. De amikor elkezdek írni, az flow – ott lekapcsol az agyam tudatos
része, és átadom a helyet a tudatalattimnak (azt veszem észre, hogy ő a maga
módján nagyon tudatos). Általában egy regényt 2-hét 1-hónap alatt írok meg
(előtte fejben már ezerszer végiggondolom), és utána még legalább 3-4xer át
kell írnom, mielőtt azt tudom rá mondani, hogy kábé oké és nagyrészt a helyén
vannak a dolgok.
Aztán jön egy lektor/szerkesztő, aki
pedig elmondja, hogy nem.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket
nehezen tudtál megírni?
Igen, szoktak kedvenc jeleneteim
lenni. Általában egy romantikus-erotikus regény ötlete onnan jön, hogy eszembe
jut egy nagyon feszült jelenet, ami szeretném, ha akkor és ott azt a hatást
tenné, amit én kigondoltam. És ehhez szoktam aztán a karaktereket megalkotni, a
múltjukat, a szokásaikat, és minden mást.
Volt, amit nehezen tudtam
megírni. Például nemrég befejeztem egy „dark romance” regényt, aminek az első
része nagyon dark, a második része meg nagyon romance lesz. És abban volt több
jelenet is, amik a határaimat súrolták, és valamiért „rossz volt őket írni”.
Szóval ezt elkezdtem felgöngyölíteni magamban, hogy miért érzek így… és miután
megfejtettem, gond nélkül megírtam őket.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet,
amihez nyúlsz?
Jön egy ötlet egy jelenetre, és azt kezdem el
visszagöngyölíteni. Vagy egy gondolat, amit szeretnék élvezhetően megmutatni.
Írás közben mindig zenét hallgatok,
segít fókuszálni, minden regényemhez külön playlistem van.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava
számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Rékának, egy barátnőmnek szoktam
elküldeni, miután végeztem vele. Beleszólni
pedig kinek szabad? Olyan lektornak/szerkesztőnek, akiben megbízok. Másra úgysem hallgatnék. És rájuk is csak
akkor, ha az egész történetet olvasták.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Tartom magam hozzá, hogy még nem
„jelent meg könyvem”. A Hurrikánból vannak nyomtatott példányok. A férjem
támogat… és talán ideje lenne szólnom a szüleimnek is…
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Egy érzékien feszült regény biztosan. És pár
beleolvasó a kész kézirataimba, talán novellák is. Jövőre pedig… várjátok ki,
szeretem a meglepetéseket!
A könyvet itt tudjátok letölteni ingyen.
Hurrikán
Emma ZR
.jpeg)
