Shannon Eric Denton–David Hartman: Kraken – Megjelenik május 4-én!

 Shannon Eric Denton–David Hartman

Kraken

 

Megjelenik május 4-én!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2026

 

Fordította: Botos Kitti

Borítóterv és illusztráció: David Hartman

 

Fülszöveg

Shannon Eric Denton író és David Hartman rajzoló alkotásában egy izgalmas történet bontakozik ki egy félig ember, félig szörny hősről, aki azért küzd, hogy megakadályozza, hogy a nácik ősi borzalmakat szabadítsanak a világra.

A természetfeletti erőkkel átszőtt 1930-as években egy vakmerő kalandor, Kraken egy másik dimenzióban tett utazásból tér vissza, hogy megállítsa a misztikus náci inváziót, mielőtt a sötétség felemészti a világot.

 

„Shannon Eric Denton egy őrületes, sodró lendületű történetet mesél el, amitől még több Krakenre fogsz vágyni! Az oldalak felrobbannak a szörnyek, nácik és kalózok tobzódásától, mindez a hamisítatlan David Hartman-stílusban! Brockmolla!”

– Rob Zombie (Halloween, 1000 halott háza)

 

„H. P. Lovecraft és Indiana Jones elszállt, vad keveréke ez az izgalmas, hátborzongató és egyben fergetegesen szórakoztató történet mutánsokról és szörnyekről, hősökről és gonosztevőkről, valamint kemény és veszélyes női karakterekről. Torkon ragad, és nem ereszt. Denton és Hartman telitalálata!”

– Don Coscarelli (Fantazma, A vadak ura)

 

Részlet a kötetből

Megrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó

UFO-k és valóság – Egy volt hírszerző könyvében elmondja, mit tud a Pentagon

 Luis Elizondo: 

Anomáliák
A Pentagon titkos nyomozása az ismeretlen után

Nem is azt mondom, hogy ez nem őrületes, hanem azt, hogy ez az igazság.”

UFO-k és valóság – Egy volt hírszerző könyvében elmondja, mit tud a Pentagon

Megjelenés: május 12.
Fordító: Beke Cz. Zsolt
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás, 352 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

Luis Elizondo, a Pentagon egykori titkos programjának vezetője első kézből számol be az amerikai kormány UFO-észlelésekkel kapcsolatos vizsgálatairól. Az Anomáliák betekintést nyújt abba, hogyan próbálta a hadsereg és a hírszerzés értelmezni az azonosítatlan légi jelenségeket, és milyen következtetésekre jutottak ezek biztonsági, tudományos és stratégiai jelentőségéről.

 

Miért aktuális most?

Az elmúlt években az UFO-kérdés kilépett az összeesküvés-elméletek világából: a Pentagon hivatalos jelentéseket tett közzé, kongresszusi meghallgatások zajlottak, és egyre több hiteles forrás erősíti meg, hogy az azonosítatlan légi jelenségek valós vizsgálatok tárgyai. Az Anomáliák egy olyan bennfentes beszámoló, amely segít megérteni, mi áll a nyilvánosság elé kerülő információk mögött – és miért vált ez a téma a 21. század egyik legizgalmasabb biztonságpolitikai és tudományos kérdésévé.

 

Leírás

 

Az Anomáliák egy ritka nézőpontból közelít egy sokáig perifériára szorított témához: nem egy kívülálló spekulációja, hanem belülről látott folyamatok története. Elizondo könyve azt a feszültséget ragadja meg, amely a nyilvánosságra hozható információk és a nemzetbiztonsági szempontok között húzódik, és amely hosszú időn át meghatározta, mit tudhatunk meg ezekről a jelenségekről.

 

A kötet egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem szenzációhajhász válaszokat kínál, hanem megkísérli megmutatni a kérdés komplexitását. Hogyan vizsgálható tudományos módszerekkel egy olyan jelenség, amelynek már maga a természete is bizonytalan? Hol húzódik a határ a technológiai fölény, a félreértelmezés és a valódi ismeretlen között? És mit kezd egy intézményrendszer azzal, ami a meglévő kereteibe nem illeszkedik?

 

Az Anomáliák nem lezárni akarja a vitát, hanem új szintre emeli: a szenzáció helyett a bizonytalanságot, a spekuláció helyett a vizsgálatot állítja középpontba. Egy könyv arról, hogyan változik meg a gondolkodásunk, amikor kénytelenek vagyunk komolyan venni azt, amit korábban lehetetlennek – sőt, nevetségesnek – hittünk.

 

Fülszöveg

 

A Pentagon azon programjának egykori vezetője, amely az azonosítatlan repülő tárgyakat (UFO) – mai nevükön: azonosítatlan rendellenes jelenségeket (UAP) – vizsgálta, most először tárja fel a régóta rejtegetett titkokat, amelyek nemcsak a nemzetbiztonságra, hanem a világegyetemről alkotott képünkre is messzemenő következményekkel lehetnek.

 

Luis „Lue” Elizondo hosszú időn át magas rangú hírszerzési tisztviselőként és különleges ügynökként dolgozott, akit 2009-ben az Egyesült Államok kormánya egy rendkívül érzékeny, titkos programba vont be az UAP-ok vizsgálata céljával. Feladatának ellátásához Elizondónak az amerikai hadsereg legbizalmasabb programjaiban szerzett több évtizedes tapasztalatára kellett támaszkodnia, ám még így sem volt felkészülve arra, ami várt rá. Többek között az, hogy az amerikai kormány hosszú ideje, árnyékban működve kutatja ezeket a jelenségeket, és milyen elképesztő energiát fordít arra, hogy mindezt titokban tartsa.

 

Éveken át Elizondo és kollégái ott álltak egy minden korábbinál nagyobb rejtély és eltussolás frontvonalában: azonosítatlan járművek, amelyek látszólag semmibe veszik a fizika ismert törvényeit – akár levegőben, víz alatt vagy az űrben –, már legalább a második világháború óta szabadon közlekednek a bolygónkon. A hadsereg, a CIA, sőt még korábbi amerikai elnökök is tisztában voltak azzal, hogy az emberiség valójában nincs egyedül az intelligens életformák között. Az UAP-okat irányító nem emberi intelligencia rendszeresen megfigyeli a legérzékenyebb katonai létesítményeinket, sőt be is avatkozott katonai és nukleáris műveletekbe. Az UAP-okkal kapcsolatba került katonák és hírszerzők gyakran komoly egészségkárosodást szenvedtek, és minderről nemcsak Amerikában, hanem világszerte készültek beszámolók.

 

A tét óriási. Az Anomáliák: A Pentagon titkos nyomozása az ismeretlen után egy első kézből származó, leleplező beszámoló a Pentagon egyik legszigorúbban őrzött titkáról, és egyúttal felhívás is: ideje szembenéznünk az emberiség legnagyobb, létezésünket érintő kérdéseivel.

 

A szerzőről

 

Luis Elizondo a Miami Egyetemen mikrobiológia és immunológia szakon végzett, majd katonai szolgálatra jelentkezett, szolgált Dél-Koreában és az Egyesült Államokban, később pedig hírszerző tisztként dolgozott Afganisztánban és a Közel-Keleten.

 

1998-tól különleges hírszerzési műveletekben vett részt Latin-Amerikától a Közel-Keletig. 2003 után Washingtonban dolgozott terrorelhárítási és kémelhárítási ügyeken, majd vezető beosztásban az amerikai hírszerzés több központi szervénél, köztük az ONCIX-nél és az ODNI-nál. Ő vezette a Pentagon titkos UAP-vizsgálati programját (AATIP), amelynek létezését a New York Times tárta fel 2017-ben. Ugyanabban az évben Elizondo kilépett a védelmi minisztériumból, hogy nyilvánosan is felhívja a figyelmet az azonosítatlan légi anomáliák (UAP) nemzetbiztonsági kockázataira.

 

Azóta is aktívan szerepel a nyilvánosság előtt – hírműsorokban, dokumentumfilmekben, többek között a History Channel Unidentified című sorozatában –, és kormányzati szereplőkkel együttműködve küzd az UAP-ügyek átláthatóságáért.

 

Idézetek a kötetből

 

„A történészek között ádáz vita zajlik az úgynevezett nagyember-elmélettel kapcsolatban. Az elmélet szerint a történelem jelentős része megmagyarázható olyan bátor és egyedülálló személyek színre lépésével, akik megkérdőjelezték a status quót, majd a megjelenésükkel járó visszafordíthatatlan változások pedig végérvényesen új irányba terelték a történelmet. Az olvasók belátására bízom, hogy Lue Elizondót is ezen emberek közé sorolják-e. Annyit azonban biztosan elmondhatok: Lue tagadhatatlanul központi szerepet játszott, hogy az emberek miként tekintenek az azonosítatlan anomáliás jelenségekre.”

„Miután több amerikai hírszerző ügynökségnél is megfordultam, 2008 végén a Pentagonban kezdtem el dolgozni. Nem sokkal később az életem gyökeresen megváltozott, amikor egy furcsa és fokozottan bizalmas hírszerzési program tagja lettem – korábban még csak nem is hallottam hasonlóról. A program az úgynevezett azonosítatlan anomáliás jelenségek, vagyis az UAP-ok – ezeket hívja a nagyközönség UFO-knak – globális rejtélyét vizsgálta. Majdnem egy évtizeden át álltam az emberi történelem legnagyobb paradigmaváltásának élvonalában, miközben megértettem, hol a valódi helyünk az univerzumban. Legalább a II. világháború óta zavartalanul bukkannak fel világszerte azonosítatlan repülő járművek és a következő generációt meghaladó technológiák – beleértve a jelenlegi fizikai ismereteinknek ellentmondó mozgásokat levegőben, vízben és űrben. Ezeket a járműveket nem emberi kéz alkotta. Nem az emberiség az egyetlen intelligens életforma a világegyetemben, és nem is mi vagyunk az alfa faj. Tudom, ezt elsőre nehéz megemészteni, de fel kell készülnünk mindenre. Ez még csak a kezdet.”

 

„Idővel a kollégáimmal megértettük, hogyan működnek ezek a rejtélyes UAP-ok, és hogy milyen céljaik lehetnek a mögöttük álló, nem emberi intelligenciáknak. Míg az UAP-ok egyes aspektusait tekintve jogos a titoktartás, nem hiszem, hogy az embereket nem kellene tájékoztatni arról az alapvető tényről, hogy nem mi vagyunk az egyetlen intelligens életforma a világegyetemben. Az Egyesült Államok kormánya más kormányokkal együtt úgy döntöttek, hogy az állampolgáraiknak nincs joguk ehhez a tudáshoz, de ezzel egyáltalán nem értek egyet. Megértem, ha mindez most őrületesnek tűnik. Nem is azt mondom, hogy ez nem őrületes, hanem azt, hogy ez az igazság.”

 

Agave Könyvek

5 év szünet után érkezik Christopher Moore vadonatúj regénye a magyar olvasókhoz

 Christopher Moore: 

Múzsa a díványon

„Klimt nyelvén már ott volt, hogy ő Gustav Klimt, a kurva életbe, a bécsi szecesszió mozgalmának alapítója és vezéralakja, a leghíresebb festő az egész Osztrák–Magyar Monarchiában, a bécsi előkelő közönség kedvence, akinek Európa minden jelentős múzeuma udvarol, hogy kiállíthassa a képeit, és akkor rajzol cickót, amikor csak kedve szottyan.”

5 év szünet után érkezik Christopher Moore vadonatúj regénye a magyar olvasókhoz

Megjelenés: február 10.
Fordító: Pék Zoltán
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 400 oldal

 

Leírás

 

Christopher Moore Múzsa a díványon című regénye pontosan azt nyújtja, amit a szerző legjobb műveitől várunk és megszoktunk: szellemes irodalmi játékot, kulturális utalásokkal sűrűn átszőtt történetvezetést és egy olyan alapötletet, amely egyszerre provokatív és meglepően emberi. A viktoriánus kor tudományos megszállottságait és erkölcsi képmutatását kifordító regény középpontjában az élet mesterséges teremtésének vágya áll, de Moore-t nem a horror, hanem az abszurd és a morális következmények érdeklik.

 

A Múzsa a díványon különleges erénye, hogy a klasszikus Frankenstein-mítoszt nem újrameséli, hanem újragondolja: finom iróniával, váratlan nézőpontváltásokkal és egy szerethetően groteszk szereplőgárdával. A regény egyszerre intelligens paródia és komoly kérdéseket felvető próza az emberi felelősségről, a teremtés etikájáról és arról, mit jelent „élőnek” lenni.

 

Moore humora ezúttal is pengeéles, de sosem öncélú: a poénok mögött valódi irodalmi tudás, ritmusérzék és karakterépítés húzódik meg. A Múzsa a díványon ideális belépőpont új olvasóknak, miközben a régi rajongók számára is frissnek hat. Egy regény, amely egyszerre szórakoztat és gondolkodásra késztet.

Fülszöveg

  

Bécs, 1911. Gustav Klimt, a világhírű festő, a bécsi felső tízezer kedvence észrevesz egy meztelen nőt, aki holtan hever a Duna-parton. Tudja, hogy hívnia kéne a rendőrséget, de nem bírja megállni, hogy előbb ne rajzolja le. Ám miközben rajzol, a nő felköhög. Életben van!

 

A műtermében Klimt és az egyik modellje/múzsája, Wally gondoskodnak a vízbe fúlt lányról, aki nem emlékszik, kicsoda, vagy hogyan került a vízbe. Klimt a Judith nevet adja neki az egyik leghíresebb képe után, és elhatározza, hogy segít neki emlékezni.

 

Sigmund Freud és Carl Gustav Jung segítségével Judithnak eszébe jut, hogy száz éve az északi sarkvidéken volt egy ládába zárva, köszönhetően egy Victor Frankenstein nevű embernek, és hogy többször is járt az Alvilágban.

 

De akkor hogyan kerül ide, Bécsbe? És miért üldözik annyian, köztük Geoff, a croissant-zabáló északi ördögkutya?

 

Legújabb regényében Christopher Moore a századelő európai művészvilágát tárja elénk a tőle megszokott különc karakterekkel, szellemes leírásokkal és persze sajátos humorral.

A szerzőről

 

Christopher Moore 1957-ben született az ohiói Toledóban. Az édesapja autópályarendőr volt, az édesanyja pedig bolti eladó. A tanulmányait az Ohio Állami Egyetemen kezdte, majd a Santa Barbara-i Brooks Fotográfia Intézetben folytatta. 19 éves korában költözött Kaliforniába, 2003-ban pedig Hawaiira. Jelenleg San Franciscóban él. Az első könyvének – Ördögöd van – 1992-es megjelenése előtt ácsként, bolti eladóként, éjszakai portásként, biztosítási ügynökként, pincérként és rock and roll DJ-ként dolgozott. Azóta sikert sikerre halmoz a regényeivel, melyek közül a legismertebb a Biff evangéliuma, illetve a Vérszívó démonok, Totál szívás és Csak egy harapás című kötetekből összeálló Love Story-trilógia. Moore eddigi legutolsó regénye 2025-ben jelent meg Múzsa a díványon címmel.

A szerző köteteiről írták

„Ezt nem lehet csak úgy kitalálni – kivéve Christopher Moore esetében.” - Washington Post

 

„Az amerikai humor egyik legeredetibb hangú alkotója.” - Kirkus Reviews

 

„Christopher Moore egy nagyon beteg ember – a szó lehető legjobb értelmében.” - Carl Hiaasen

Részlet a kötetből

 

„Elektromos tűz révén született jégbe és gyötrelembe, soha nem volt hozzá hasonló. Egy évszázaddal később egy hajnalon Bécsben a híres festő, Gustav Klimt éppen hazafelé tartott az Operából egy gazdag özveggyel töltött élvezetes este után, és holtan találta a Duna-csatornában.

A cilinderes-frakkos Klimt megtorpant a Rossauer hídon a rakpart betonlépcsőjén heverő halvány levendulaszínű alak láttán. A nő a hátán feküdt, meztelen felsőteste a lépcsőkön, karja széttárva, csípője és lába csupán illékony-fehérnek tűnt a sáros víz felszíne alatt. Sárga haja tincsekben kígyózott le a lépcső szélén, lebegtette a lassú áramlat.

Klimt körülnézett, hátha talál valakit, akinek szólhatna, de ebben az órában senkit sem látott, pedig a távolból hallotta lovak patáinak kopogását és a Ringstrassén közlekedő villamosok elektromos zúgását. Lekapta a fejéről és a hóna alá vágta a cilinderét, majd lesietett a hídról a csatornaparti lépcsőhöz.

Negyvennyolc éves volt, eleve robusztus testalkatát még jobban megerősítette a vívás és a festőállvány előtti ácsorgás. De nem leplezhette középtáji domborulatát, amelyet a Café Tivoliban reggelire nagy adagban fogyasztott, jó sok kuglófnak meg tejszínhabnak köszönhetett. Kopaszodó üstökén szőke hajszálak elszánt szigete árválkodott, rövid, hegyes szakálla pedig illett a huncut mosolyhoz, mely oly gyakran húzta ráncba szeme sarkát.

Szaporán lépkedett lefelé a lépcsőn, bár a legcsekélyebb sejtelme sem volt, mihez kezd majd, amikor odaér. A nő mintha az ő valamelyik festményéből csusszant volna ki: a Vízikígyókból vagy az Aranyhalakból, azokból a fantáziamotívumokból, amelyekben sápadt, hajlékony nők siklanak közömbösen a vágy medencéiben. Azokból a festményekből, amelyeket több ezer vázlatrajz és fiatal modellekkel a műteremben eltöltött több száz óra eredményezett, mégis csak ebben a pillanatban, a holttest fölött állva ötlött fel benne, hogy akárcsak ez a szegény, vízbe fúlt lány, a festményeken szereplő egyik nő sincs tudatában az ő jelenlétének.

Tudta, hogy rendőrt kellene hívnia, vagy még inkább orvost, de csak állt és bámulta a nőt. Bőrének levendulaszín foltjain hajszálnál is finomabb fehér vonalak rajzolódtak ki, mintha egy művész gondosan felskiccelte volna az alakját, végtagjainak körvonalait, majd kiradírozta volna. Vagy inkább akvarellel pingálta viaszos papírra. Különös volt. Ugyanakkor lenyűgöző. Az életben nem lehetne látni a vonalakat, futott át a fején, mert a lány az életben sosem lenne ilyen színű. Ezzel a gondolattal előhúzott a kabátja belső zsebéből egy bőrkötésű jegyzetfüzetet, és egy ceruzacsonkkal nekilátott felvázolni a lány alakját.”

Agave Könyvek

Két év kihagyás után végre folytatódik Richard Osman Csütörtöki nyomozóklub-sorozata

 Richard Osman: 

Oltári vagyon

„A netről meg lehet tanulni bombát gyártani. Már ha tudod, hol keresd hozzá az infót. Elmondják, mit vegyél, és azt is, honnan. És aztán hogyan rakd össze az egészet. Még videók is vannak. Símaszkos fickók csavarhúzóval a kezükben. Drótokat forrasztgatnak betongarázsokban pofás kis munkapadokon. A kockázatokról már kevesebb szó esik.”

Két év kihagyás után végre folytatódik Richard Osman Csütörtöki nyomozóklub-sorozata

Megjelenés: november 11.
Fordító: Orosz Anna
Nyomdai kivitelezés: keménytáblás és puhatáblás kiadás is, 352 oldal

Leírás

Richard Osman új regénye, az Oltári vagyon ismét bizonyítja, miért vált a Csütörtöki nyomozóklub-sorozat a kortárs brit krimi egyik legnagyobb sikertörténetévé. A szerethető, idős amatőr nyomozók ezúttal sem tudnak nyugodtan pihenni: egy elegáns esküvőn elhangzó, ártatlannak tűnő üzenet újabb, veszélyekkel teli kalandba sodorja őket, ezúttal a digitális vagyon, a rejtett kódok és a modern bűnözés világában. Osman ezúttal is hibátlanul keveri a fanyar humort a mély emberismerettel: miközben hősei a rejtély után kutatnak, valójában a gyász, a barátság és az újrakezdés kérdéseivel is szembenéznek.

Az Oltári vagyon nem csupán szellemes, több rétegű krimi, hanem finoman megírt, érzelmileg is gazdag történet arról, hogyan lehet méltósággal, kíváncsisággal és derűvel élni, még akkor is, ha a világ körülöttünk folyamatosan és nem épp kívánalmainknak megfelelően változik. Intelligens, emberi és mélyen szórakoztató, ráadásul kötetre-kötetre egyre jobb.

Fülszöveg

Kinek van ideje gyilkosságokra, ha egy esküvőt kell megtervezni?

Csendesen telik az év a csütörtöki nyomozóklub tagjainál. Joyce-t lefoglalják az ültetési rendek és a nyitótáncok. Elizabeth gyászol. Ronnál családi gondok vannak, Ibrahim pedig továbbra is a kedvenc bűnözője terapeutája.

Ám amikor Elizabethtől segítséget kér egy esküvői vendég, akinek az életére törnek, a csütörtöki nyomozóklub tagjait újra megcsapja a hajsza szele. Egy gonosztevőnek egy megfejthetetlen kódra fáj a foga, és addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi.

A banda egy minden eddiginél robbanékonyabb nyomozás kellős közepébe csöppen. Vajon képesek lesznek időben megfejteni a kódot és a gyilkossági ügyet?

A szerzőről

Richard Osman író, producer és televíziós műsorvezető. A csütörtöki nyomozóklub-regényei világszerte több millió példányban keltek el, és számos könyveladási rekordot megdöntöttek. Az Oltári vagyon a sorozat ötödik, legújabb része, míg az első kötetből készült filmadaptáció már megtekinthető a Netflixen. Osman tavaly Gyilkosokra utazunk címmel egy új történetbe is belekezdett, főszerepben egy detektívtrióval, amit ugyancsak kirobbanó sikerrel fogadtak a rajongók világszerte. Mindkét sorozatból várhatóak újabb könyvek. Osman jelenleg Londonban él feleségével, Ingriddel és macskáikkal, Liesllel és Lottie-val.

Mások a kötetről

“A szerzőre jellemző megnyerő stílus az utolsó oldalig.” - Lee Child

“Szívet melengető, bölcs és rafinált.” - Val McDermid

“Osman egyre jobb.” - Shari Lapena

“Izgalmas, megható történet, amin hangosan nevettem.” - Mark Billingham

“Fantasztikus élmény!” - The Guardian

“Egyszerre humoros és lélekmelengető.” - Harlan Coben

“Annyira izgalmas, amennyire szellemes.” - Evening Standard

“Rafinált, emberséges, szívet melengető, megható és NAGYON vicces.” - Marian Keyes

Részlet a kötetből

„Igen, igen, egy ideje nem írtam. Bocsika.

Biztos el sem tudták képzelni, merre járhatok. Talán megfordult a fejükben, hogy elszöktem a Bahamákra egy rendőrkutya-kiképzővel. Igazság szerint a minap épp erről álmodtam. Aztán felriadtam Alan ugatására, aki meglátott egy mókust az ablakban.

Csupán annyi történt, hogy teljesen lefoglalt az esküvő, még gondolkodni sem jutott időm semmiről. Minden olyan gyorsan történt.

Ott voltak a virágok, az esküvői torta… mondják, hogyan lehet egy torta ennyire drága? Csak tojás, cukor meg egy kis margarin, nem? Tudom, szép díszítéssel, de akkor is. Aztán a ruha, na, az jó kis muri volt, Mimóza koktélt ittunk. Sőt, még körmösnél is jártam. Persze láttam már ilyen szalonokat kívülről, de idegenkedtem tőlük. Végül nagyon kedvesek voltak, talán megyek máskor is, esetleg egy következő esküvőre készülve.

Holnap lesz a nagy nap. Csütörtöki menyegző? Ne is mondják! Miért kell nálunk mindig mindennek csütörtökön történnie?

Nem mindennap megy férjhez az ember egyetlen gyermeke. Az itt lakók között egyeseknek már az unokái házasodnak, Joanna viszont kivárt, és azt hiszem, jól tette. Bár éveken át az ellenkezőjét hajtogattam. Ha belegondolok, hogy tavaly ilyenkor még a fociklub elnökével járt…

Paul előtt.

Vele az interneten ismerkedtek meg. Gyakran hallom az emberektől – na jó, Rontól –, hogy nekem is így kellene randiznom, de aggaszt, hogy mindenkit csak a hitelkártyaadataim érdekelnének. Ibrahim a lelkemre kötötte: soha ne áruljam el senkinek a kutyám nevét, mert megszerzik a jelszavamat. Hiába mondtam neki, hogy egyetlen jelszavamban se szerepel Alan, kötötte az ebet a karóhoz. Szóval ha az emberek megkérdezik, hogy hívják Alant, azt válaszolom: Joyce-nak. És ha aztán az én nevemet kérdezik, udvariasan elköszönök.

Említettem a virágokat, a tortát, a ruhát meg a többit, azt viszont nem, hogy Joannával ezeken mind hajba kaptunk, sőt sok minden máson is. Például azon, hogy nászinduló helyett csak Backstreet Boys lesz. Odáig jutottunk, hogy azt kellett mondanom: „Ha nem akarod, hogy segítsek, szólj”, mire ezt felelte: „Anyu, nem akarom, hogy segíts”, amin elsírtam magam, erre ő is, és azt mondta, természetesen szeretné, hogy segítsek, én pedig azt, hogy tudom én jól, hogy beleártom magam a dolgába. Szegény Ibrahim pedig pont a jelenet kellős közepén lépett a szobába, aztán szép nyugodtan ki is hátrált. Mondtam már, hogy nem hülye, kivéve kutyák és jelszavak ügyében.”

Puhatáblás

Keménytáblás

H. P. Lovecraft - François Baranger: Rémület Dunwichben - Megjelenik október 31-én!

 H. P. Lovecraft – François Baranger 

Rémület Dunwichben

 

Sorszámozott, egyedi kiadás limitált példányszámban!

Megjelenik október 31-én!

 

Előrendelhető a kiadó webáruházában!

Multiverzum Kiadó

Multiverzum Kiadó, 2025

 

Fordította: Galamb Zoltán

Borítóterv és az album képei: François Baranger

A kötetről

 

Dunwichben, Massachusetts egy távoli, sötét erdőkkel borított, homályos völgyek mélyén meglapuló kicsiny falujában, ahol még élnek a régi boszorkánytörténetek hagyományai, a föld alól előtörő furcsa zajokat visszhangoznak a rejtélyes kőkörökkel koronázott domboldalak.

Lavinia Whateley-nek, a környék egy magányos farmján élő egyszerű parasztasszonynak, ismeretlen apától származó gyermeke születik. A rút arcú és természetellenes ütemben növekvő Wilburt a falusiak bizalmatlanságától övezve az öreg Whateley, Lavinia atyja neveli fel. Az öreg Whateley-t mindig is körüllengte a boszorkányság gyanúja, és úgy tűnik, nagyatyja halála után az immár felnőtté vált Wilbur gyarapítani kívánja a megörökölt, istentelen tudást. E célból felkeresi az arkhami Miskatonic Egyetemet, hogy megszerezze a pokoli Necronomicon egy példányát, mellyel kiegészítheti saját, hiányos kötetét. Armitage professzor, megsejtve látogatója rosszindulatú szándékait, megtagadja kérését. A megszállott Wilbur az éjszaka sötétjében betör a könyvtárba, tragikus események láncolatát indítva el ezzel…

 

A sűrű erdők által borított völgyekben kecskefejők rikoltoznak, készen arra, hogy elkapják a haldoklók testéből kirebbenő lelket. Lovecraft ezúttal nem a Cthulhu hívása vagy Az őrület hegyei grandiózus és különleges tájaira invitálja olvasóit, hanem a szívének oly kedves Új-Angliába, ahol sok más története is játszódik. François Baranger, a híres illusztrátor, számos videójáték és film látványvilágának tervezője, akit mindig is lenyűgözött H. P. Lovecraft világa, most azt a „ciklopszi” feladatot tűzte ki célul, hogy e tájra kalauzoljon minket.

 

„Lovecraft világa lényegéből eredően ábrázolhatatlan. Műveiben maga is gyakran hangsúlyozza, hogy a bennük megjelenő rettenetes dolgok kívül esnek az érzékszerveinken keresztül megismerhető valóság keretein. Akkor hát hogyan képes erre mégis François Baranger? Mi a vezérelve? Nem tudom megmondani, de annyi biztos, hogy működik.”

 

Joann Sfar

A szerzőkről

 

Howard Phillips Lovecraft (1890–1937) amerikai írót ma a fantasztikus irodalom és a különleges atmoszfé­rájú rémtörténetek, a kozmikus horror egyik legnagyobb mestereként tartják számon. Életében azonban alig részesült elismerésben: műveit főként ponyvamagazinok közölték, a szélesebb közönség figyelmét nem sikerült elnyernie. Ennek ellenére életműve kétségtelenül a 20. század legjelentősebb írói közé emeli őt. Az 1970-es években kezdődött művei újrafelfedezése, kultikus szerzővé vált. Az általa megalkotott mitológia – melyben az emberiségnél ezerszer idősebb, felfoghatatlan hatalmú kozmikus lények jelennek meg – azóta is számtalan írót, zenészt, képzőművészt, filmrendezőt és játékfejlesztőt inspirál világszerte.

 

Lovecraft egyik legismertebb novellája, a Rémület Dunwichben, hátborzongató részletességgel idézi meg az elzárt, vidéki Amerika babonás világát. A történet lassan kibontakozó feszültsége, a fokozatosan feltáruló iszonyat és a természetfeletti jelenlét érzékeltetése a szerző sajátos kozmikus horrorjának markáns példája: olyan világba vezet, ahol az ember csupán parányi és kiszolgáltatott szereplő az univerzum ősi, megfejthetetlen erőinek színpadán.

 

François Baranger 1970-ben született, sokoldalú francia művész és illusztrátor. Pályafutása során számos nagy sikerű filmhez – köztük a Harry Potter, A titánok harca és A szépség és a szörnyeteg – valamint olyan elis­mert videojátékokhoz, mint a Heavy Rain vagy a Beyond: Two Souls készített látványterveket. Emellett számtalan könyvborító is fűződik a nevéhez. Első tudományos-fantasztikus regényét, a Dominium Mundit 2013-ban írta, ezt követte 2017-ben a The Domino Effect című thriller.

 

Lovecraft munkásságával fiatalon, elsősorban szerepjátékokon keresztül ismerkedett meg, és azóta is szenve­délyesen vonzódik minden fantáziavilághoz – különösen a providence-i író által teremtett kozmikus mitológiához. Hosszú éveken át álmodott arról, hogy egyszer kézbe vehesse Lovecraft műveinek egy illusztrált kiadását – végül úgy döntött, maga valósítja meg ezt az álmot. Elsőként a klasszikus Cthulhu hívását illusztrálta, majd a szenvedé­lyes munka nyomán megszületett Az őrület hegyei kétkötetes albuma is. Ezt követte a Rémület Dunwichben, amely tovább mélyíti Baranger sajátos, fenségesen nyomasztó látomását Lovecraft világáról.

 

A sorozat kapható, további kötetei:

Az első rész

A második rész

 

Az új kötet előrendelhető a kiadó webáruházában

Multiverzum Kiadó