A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Multiverzium Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Multiverzium Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 7., szombat

A Multiverzum Kiadó őszi újdonságai




Robert Repino
Mort(e)

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó



Fordító: Zónai Melinda

Felelős szerkesztő: Péczely Dóra

 

Robert Repino Mort(e) című posztapokaliptikus sci-fijében egy ősi, bosszúvágytól fűtött hangyakirálynő egy biokémiai szer segítségével beszélő, intelligens és öntudatra ébredt állatokból sereget hoz létre, hogy leigázza az emberiséget és átvegye a Föld feletti uralmat. Ezzel kezdetét veszi a „névtelen háború”, amelynek végső célja az állatokon esett évezredes sérelmek megtorlása, az emberiség kiirtása.

 

A világ sorsa egy macska, Mort(e) kezében van, aki közönséges házimacskából lesz háborús hős és vonakodó messiás. Életveszélyes küldetéseken vesz részt, miközben a rettegett emberi biofegyver, az EMSAH-vírus nyomába ered. Ám valójában csak egyetlen dolog érdekli: hogy megtalálja barátját, Shebát, a kutyát. Bár Mort(é)t erősen kínozzák házikedvencként megélt pillanatai, de az emlékek bátorságot adnak neki, hogy leküzdje nemcsak az ember által irányított múltat, de felvegye a harcot a hangyák tervezte jövő szörnyűségeivel szemben is. A macska Sheba reménytelennek tűnő keresése közben átélt kalandjai során bepillantást nyerünk az összetört földi világ túlélőinek életébe, mely éppolyan félelmetes, mint szívszorító.

 

Robert Repino amerikai szerző első regénye sötét disztópia, de egyben fordulatos és izgalmas fantasy is, amely megjelenésének évében elnyerte az io9 popkulturális blog „Az év legjobb science fiction és fantasy regénye” díját.


Lovecraft / Baranger

Ctulhu hívása

 

Megjelent! Szeptember 4-én!

Multiverzium Kiadó


Fordító: Somogyi Gábor

Borítóterv és az album képei: François Baranger


Boston, 1926. Francis Thurston átlapozza azokat az iratokat, amelyeket nemrégiben rejtélyes körülmények közt elhunyt nagybátyja hagyott hátra. Hamarosan felfedez egy kultuszt, amely ősi és kimondhatatlan borzalmaknak hódol. Titokzatos gyilkosságok, véráldozatok a louisianai mocsarak mélyén, művészek, akik beleőrülnek rémálomszerű vízióikba és egy tengerből kiemelkedő félelmetes város. Thurston lépésről lépésre haladva rájön, hogy rokona túl közel került az igazsághoz: egy sötét kultusz hívei fel akarják ébreszteni az istenükként bálványozott alvó Cthulhut, hogy őrületbe és pusztulásba taszítsa az egész világot. A csillagok állása kedvező. Közel a vég?


H. P. Lovecraft Cthulhu hívása című műve, amely először 1928-ban jelent meg, az amerikai horrorirodalom egyik legnagyobb klasszikusa. Cthulhu, egy a csillagok közül érkezett ősi lény, aki a tenger fenekén mély álomba merülve várakozik rettenetes visszatérésére, az egész Lovecraft alkotta mitológia szimbólumává vált. François Baranger illusztrátort, aki korábban filmekkel és játékokkal is foglalkozott, már korán lenyűgözték Lovecraft lényei és a fantázia sötét bugyraiból származó látomásai. Ebben a könyvben arra vállalkozott, hogy festményein elevenítse meg Lovecraft legikonikusabb elbeszélését.


François Baranger művészete elegáns józanságról árulkodik; egy hátborzongató és gigantikus szépség baljós hatású és látványos víziói ezek. Nincs kétségem afelől, hogy magát Lovecraftot is megörvendeztette volna.”

 

John Howe


John Dickson Carr

A sorozatos öngyilkosságok esete

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó


Fordító: Bart István

Sorozatszerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

„Elképzelhetetlen, hogy öngyilkosságot követett volna el, viszont meggyilkolni képtelenség volt.”

 

Egy csavarosnál is csavarosabb krimi tele humorral, már amikor éppen nem meghal valaki… A múlt század negyvenes éveiben egy skót család tagjai egy ódon kastélyban gyűlnek össze, hogy fényt derítsenek a rejtélyes halálesetre, amely mindegyikük életére más-más módon, de jelentősen kihat… A történet nyomozója, dr. Gideon Fell – a termetes és éles elméjű tudós – segít felderíteni a Campbell családban bekövetkezett titokzatos, öngyilkosságnak tűnő, ám sok kérdést felvető halálesetet. A rejtélyek száma azonban egyre csak nő, így dr. Fellnek számos gubancot kell kibogoznia, mert a legendás detektívet nem az igazságszolgáltatás, hanem az igazság kiderítése érdekli. Ennek megtalálásához minden szereplő hozzásegíti valamivel, így lépésről lépésre derül fény a rejtélyekre, hogy aztán a végén egy igazán bonyolult helyzet álljon elő.

 

Az amerikai szerző, John Dickson Carr a „bezárt szoba rejtélyének” igazi mestere, a krimi halhatatlan klasszikusa. A sorozatos öngyilkosságok esete című bűnügyi története az egyik legagyafúrtabb krimije.


H. G. Wells

A felszabadult világ

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó



A fordítás Havas Lajos fordításának felhasználásával készült.

A szöveget az eredetivel egybevetette: Tarcsa Zoltán

Illusztrációk: Mészáros Emese

A borítót Leon Soderston Man in a Chemical World című festményének felhasználásával Bukodi Attila tervezte.

 

A felszabadult világ H. G. Wells páratlanul gazdag életművének méltatlanul elfeledett darabja. 1913-ban íródott merész történelmi vízióját egészen a XX. század második feléig rajzolja fel. Igazi retrofuturista tabló ez; sötét színekkel festi az emberiséget csaknem felemésztő grandiózus háborút, amelyet atombombákkal vívnak a harcoló felek, s ragyogó világossal a nacionalizmus, a gazdasági önzés és szűklátókörű gondolkodás ellenében diadalmaskodó Világállam létrejöttét. Filozófiai és történelmi gondolatfutamok, izgalmas elbeszélő részek és áldokumentarista részletek váltakoznak ebben a retrofuturista alapműben, amely utoljára száz évvel ezelőtt jelent meg magyarul, most pedig átdolgozott fordításban és kiadásának történetében először stílusában hozzáillő illusztrációkkal foghatnak kézbe a retrofuturista irányzat rajongói és a műfajjal csak most ismerkedő olvasók.


Szathmári Sándor

Kazohinia

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó




Felelős szerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Szathmári Sándor Kazohinia című disztópiája az egyik legkalandosabb történetű magyar regény, amely 1941-ben jelent meg, és már akkor is cenzorok keze vigyázta. Gulliver világhírű történeteinek sorába illeszkedik, és Huxley Szép új világ és Orwell 1984 című könyvei mellett van helye a könyvespolcon. Karinthy Frigyes és Babits Mihály is méltatta a hol sírásra, hol nevetésre fakasztó szatírát, amelynek angol nyelvű kiadása százezres példányszámban jelent meg.

 

Gulliver elhivatottan és hűen szolgálja hazáját, Nagy-Britanniát a hadiflottánál, mígnem egy nap hajótörést szenved, és egy szigeten tér magához. Ez az ismeretlen új világ Kazohinia. Érkezését követően a hinek közé kerül, akik látszólag tökéletes társadalmi rendszerben élnek. Gulliver megtanulja a nyelvüket, és napról napra azzal szembesül, hogy a hineknek nincsenek érzelmei, barátai, ahogy családjuk sincs.Gulliver képtelen elviselni a magányt, ezért azt kéri a hinektől, hogy vezessék a titokzatos behinek közé, hátha köztük emberi kapcsolatokat tud létesíteni. Ám belépve a világon belüli világba, minden megkérdőjeleződik, amit Gulliver valaha tudni vélt… A Gulliver ​utazása Kazohiniában és Utazás Kazohiniában címmel is megjelent szatírát most a szerző eredeti utószavával, A szegény csepűrágó dalával kiegészítve adjuk olvasóink kezébe.


Petőfi Sándor

A hóhér kötele

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó




Sorozatszerkesztő: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Petőfit elsősorban költőként tartjuk számon, de sokan ismerik és szeretik Útirajzok című prózakötetét is. Ám kevesen tudják, hogy szépprózai művei is tele vannak szenvedéllyel, különösen regénye, A hóhér kötele, amely egy szerelmi csalódás miatti bosszú története.

 

A főhős, Andorlaki Máté hetvenévesen meséli el hányatott életét, már az első fejezetben megnyerve magának az olvasót. Fiatalon beleszeret egy Róza nevű lányba, azonban az esküvőjük napján barátja, Ternyei Boldizsár egy olyan terhelő információt hoz nyilvánosságra, ami miatt nemcsak meghiúsul az esküvő, de tragédiák sorozata indul el… A kötettel tiszteleg kiadónk Petőfi Sándor életműve előtt születésének 200. évfordulója alkalmából.

 

 

Kaffka Margit

Színek és évek

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó


Sorozatszerkesztő: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna

 

„Független, erős, küzdésre képes asszonyok kora következik, akik erősen meg tudnak állni a bajban is…” Hogyan lehetséges és hogyan érdemes nőként érvényesülni a világban? Ezek még napjainkban is megosztó, sokféle szempontot mozgósító témák, nemhogy a 20. század elején! Pedig pontosan ezekre a kérdésekre keresi a választ Pórtelky Magda, a Színek és évek elbeszélője és egyben főszereplője. Az önmegvalósító élet vágya ott lakozik a fiatal, vidéki lányban, szemben a környezetében élőkkel, akik ragaszkodnak a hagyományos életmódhoz és szerepekhez. Ahogy telnek az évek, Magda szembesül vele, hogy csak úgy juthat előre az életben, ha alkalmazkodik, azaz férjhez megy egy társadalmilag hozzá illő férfihoz. De elég ennyi a boldogsághoz? A regényben örökös, bár hétköznapi harcok dúlnak nemcsak a szereplők között, hanem Magda lelkében is, ahogyan évről évre változik, és képes kívülről látni magát az idő hozta új nézőpontokból. Kaffka Margit hősnőjének története egyszerre mutat rá azokra a lehetőségekre, amelyek ma jóval elérhetőbbek, de arra is, hogy nem minden korábbi tapasztalatot érdemes veszni hagyni. Megjelenésekor a Színek és éveket a női egyenjogúság regényeként fogadták, de család- és történelmi regényként is olvashatjuk, és most, a 21. században is találhatunk benne új szempontokat az életünk értelmezéséhez. A regény modern, izgalmas nyelven mutatja be a dzsentrivilág változásait, és azt, hogyan rajzolódik ki a romantikus lányregények korából egy függetlenedni akaró, társadalmi kérdéseket boncolgató új világ képe.

 

 

Kosztolányi Dezső

Pacsirta

 

Megjelent!

Multiverzium Kiadó




Sorozatszerkesztő: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna

 

„Mennyit szenvednek a gyermekek a szülők miatt, és a szülők a gyermekek miatt.” Milyen élete lehet egy kisvárosi, szüleivel élő felnőtt lánynak, akit a széltől is óvnak, és akiért anyja és apja feláldozza az életét? És mi történik, ha ez a lány, akit Pacsirtának becéznek, egyetlen hétre elutazik? A Vajkay szülők napról napra visszatérnek ahhoz a színes élethez, amit a bezárkózásuk előtt éltek, mielőtt úgy döntöttek, meg kell óvniuk a lányukat a világ kegyetlenségétől. Azért, mert ők maguk is csúnyának tartják a lányukat… A magyar irodalom egyik legnagyszerűbb regényét tartja a kezében az olvasó, melyből pont száz éve, 1923-ban jelentek meg az első részletek a Nyugat folyóirat hasábjain. Bár a Pacsirta a századforduló egy képzeletbeli kisvárosában játszódik, alaphelyzete és felvetett kérdései, mint a szülő és gyermek viszony, vagy a közvetlen környezet és az ítélkezés hatása az ember életére a 21. században is élő problémák. A regény úgy idézi meg az Osztrák–Magyar Monarchia világát, hogy érzékelteti, de kimondatlanul hagyja, hogy ez a világ éppen megszűnt létezni. A színes mellékszereplők sorsán keresztül megmutatkozik a főváros és a vidék adta lehetőségek közti különbség, a politikai megosztottság és az emberi lét hol tragikus, hol komikus, a történelemmel együtt hömpölygő sokszínűsége.

 

A könyvek megrendelhetőek a kiadó webáruházában!

Multiverzium Kiadó

 

Megjelent - „Őrült, de zseniálisan és szórakoztatóan." ‒ Robert Repino: Mort(e)

Robert Repino
Mort(e)

 

Megjelent!

Multiverzium kiadó



Fordító: Zónai Melinda

Felelős szerkesztő: Péczely Dóra

Olvasószerkesztő: Lehotka Gábor

Borítóterv: Kapo Ng

Címlap illusztráció: Sam Chung @ A-Men Project


A kötetről

 

Robert Repino Mort(e) című posztapokaliptikus sci-fijében egy ősi, bosszúvágytól fűtött hangyakirálynő egy biokémiai szer segítségével beszélő, intelligens és öntudatra ébredt állato „Őrült, de zseniálisan és szórakoztatóan."kból sereget hoz létre, hogy leigázza az emberiséget és átvegye a Föld feletti uralmat. Ezzel kezdetét veszi a „névtelen háború”, amelynek végső célja az állatokon esett évezredes sérelmek megtorlása, az emberiség kiirtása.

 

A világ sorsa egy macska, Mort(e) kezében van, aki közönséges házimacskából lesz háborús hős és vonakodó messiás. Életveszélyes küldetéseken vesz részt, miközben a rettegett emberi biofegyver, az EMSAH-vírus nyomába ered. Ám valójában csak egyetlen dolog érdekli: hogy megtalálja barátját, Shebát, a kutyát. Bár Mort(é)t erősen kínozzák házikedvencként megélt pillanatai, de az emlékek bátorságot adnak neki, hogy leküzdje nemcsak az ember által irányított múltat, de felvegye a harcot a hangyák tervezte jövő szörnyűségeivel szemben is. A macska Sheba reménytelennek tűnő keresése közben átélt kalandjai során bepillantást nyerünk az összetört földi világ túlélőinek életébe, mely éppolyan félelmetes, mint szívszorító.

 

Robert Repino amerikai szerző első regénye sötét disztópia, de egyben fordulatos és izgalmas fantasy is, amely megjelenésének évében elnyerte az io9 popkulturális blog „Az év legjobb science fiction és fantasy regénye” díját.

 

Ajánlások

 

„Akárcsak világviszonylatban az Állatfarm, a Mort(e) is egy megható és gyönyörű történetet sző, izgalommal és rettegéssel fűszerezve. Nem hasonlít semmire, amit valaha olvastál, és hosszú ideig fogsz még beszélni róla azután is, hogy elolvastad.”

‒ Paste Magazine, 2015 Legjobb Könyve

 

„Ez a könyv egyszerűen hihetetlen, és az általam eddig olvasott egyik sci-fi regényhez sem fogható! Miközben Repino végigvezet az események során és bemutatja a teremtményeket, amelyekkel Mort(e) a kalandjai során találkozik, az olvasó alapos betekintést nyer ebbe a széttöredezett világba, amely legalább annyira inspiráló, mint amennyire szívszaggató. A történet még jóval azután is kísért, hogy elolvastam.”

‒ BookRiot.com: A legjobb novemberben olvasott könyve.

 

„A Mort(e) egy vad, apokaliptikus világba repíti az olvasót, amelyben az óriáshangyák olyan vírussal fertőzik meg az állatokat, amelytől amellett, hogy megvadulnak, emberszerű intelligenciára is szert tesznek. Mort(e) leghőbb vágya, hogy újraegyesüljön Shebával, a szomszéd kutyával, aki egykor megmutatta neki, mi a feltétlen szeretet. Barátja megtalálására indított utazása, hátterében a színtiszta racionalitás és a miszticizmus közötti ideológiai háborúval, furcsán megindító történetté fejlődik.”

‒ The Washington Post: A legjobb új sci-fi és fantasy regények

 

„Ördögien szórakoztató debütálás borzasztóan jó sci-fi-be ágyazva. A fajok közötti háborúskodás olyan vad leírása, amely elolvasása után bizonyára az összes háziállat-tulajdonos elgondolkodik, amikor cirmos cicája legközelebb elviharzik mellette.”

‒ Kirkus

 

„Repino olyan komolysággal és őszinteséggel, és nem utolsósorban ünnepélyes, már-már homéroszi nyelvezettel adja elő ezt a történetet, hogy forgatókönyvének minden fölháborító, esetleg potenciálisan értelmetlen aspektusát elfedi és semmissé teszi. Mort(e) pikareszk élete valami olyasmit idéz, mint a Tom Jones, vagy Mark Helprin A Soldier of the Great War cimű alkotása. Lebilincselő regény.”

‒ Barnes and Noble

 

„A Mort(e) összetett, elbűvölő és gyakran véres… teljesen magával ragadó debütálás.”

‒ The Boston Globe

 

„Kalandos lendületet kölcsönöz az allegorikus vezérfonalnak. Őrültség vajon? Minden bizonnyal! Olyan gyorsan fogod lapozni, amennyire csak tudod? Még szép! Robert Repino Mort(e) című regényének minden egyes oldala magával ragadó.”

‒ ElectricLiterature.com

 

„Ez a science fiction legjava. Repino egy vad, fantáziadús és teljesen eredeti történetet tár elénk, amelyben nyoma sincs cukormáznak. Pellengérre állítja a jelenlegi, háborúval terhelt, vallás uralta, szándékosan megosztott társadalmunkat.”

‒ LitReactor.com

 

„Ez a regény mindenféle szempontból őrültség, de mindez nagyon jól áll neki. Repino megőrzi tébolyult magabiztosságát, miközben Mort(e) háborús történetből detektívregénnyé változik.”

‒ Slate.com

 

„George Orwell Állatfarmja óta nem olvastam ennyire provokatív könyvet… Ez a történet több szempontból is mélyreható: érinti a pszichológia, a filozófia és a vallás kérdésköreit, miközben az állatvilág azon felismerésére helyezi a hangsúlyt, mely szerint pont azzá váltak, amit a legjobban gyűlöltek ‒ emberré. Egy jól megírt és lebilincselő mű áll előttünk, melynek sorait minden sci-fi és fantasy rajongó habzsolni fogja. Kifejezetten ajánlott George Orwell, Richard Adams és Vishnu Sarma Pancsatantrája kedvelőinek.”

‒ The Thugbrarian Review Blog

 

„Az orwelli példázat és a sci-fi/akcióthriller elemeit ötvözve, a Mort(e) egy precízen felépített vádirat sok mindenről, ami rosszul működik egy társadalomban, és egyben a helyes dolgok ünneplése is.”

‒ Matthew Gallaway, a The Metropolis Case szerzője

 

„A Mort(e) csodálatos és furcsa, sosem negédes, és mindig megdöbbentő.”

‒ Cat Rambo, a Near + Far szerzője

 

„Egy állatias regény, amely leleplezi, valójában mennyire bestiálisak is vagyunk mi, emberek. Robert Repino Mort(e) című regénye ötletes, magával ragadó és ütős.”

‒ Ismet Prcic, a Shards szerzője

 

„Készülj fel egy eddig soha nem látott posztapokaliptikus kalandra, amely során az állatok kétlábú lényekké alakulnak át, majd felemelkednek, hogy megöljék saját ’gazdáikat’.”

‒ Barbara Theroux, Fact & Fiction Könyvesbolt (Missoula, MT)

 

 

A szerzőről



Robert Repino a Mort(e), a Culdesac, a D'Arc és a Malefactor című regények írója, amelyek a kritikusok által is elismert Névtelen háború sorozat részei (Soho Press, 2015, 2016 és 2017). Az ő nevéhez fűződnek a Spark and the League of Ursus és a Spark and the Grand Sleuth című regények is (Quirk Books, 2020 és 2021).

 

Repino az Emerson Főiskolán szerzett kreatív írásból MFA diplomát. Jelenleg a Gotham Writers' Workshop-ban dolgozik oktatóként. Napközben az Oxford University Press szerkesztője.



Részlet a kötetből

 

2. FEJEZET

A HYMENOPTERA UNUS RTÉNETE


A királynő mindent látott. Szeme és csápjai szomjazták az egyre több és több információt, az illatokat, színeket és szavakat. Milliárdnyi lányának köszönhetően a Kolónia egyre mélyebbre hatolt az emberek világába, miközben ő éberen figyelt, és szívta magába az összes tapasztalást boldogan, amiért a dolgok alakulása minden elképzelését felülmúlta. Az ő elméje volt az egész Kolónia elméje, amely most lüktetett a növekedéstől, fényt fakasztva a sötétségből.
És ez felemésztette őt.
Ám ő a Hymenoptera Unus volt, a Különc Királynő lánya, akit az emberek az ördög kezének neveztek, az alvilág uralkodónőjének. Az ezzel járó felelősség és az átkozott gyötrelem egyedül őt terhelte. Soha, senki nem érthette meg, amit ő tud – főként a lányai, de az emberek és a felszínen élő állatok sem, akiket ő maga, holmi élő istent játszva szabadított föl a rabszolgaság alól. Gyermekei mindent föláldoztak volna érte, amiért hálás is volt, ám a világot képtelenek voltak az ő szemén keresztül nézni. Ők sosem éreznék magukat egyedül, hiszen egy egész részei voltak, ahogyan megbánást sem éreznének soha, mert az nem szolgálna számukra semmiféle célt.

Noha teste több ezer éves volt, elméje az egész Kolónia kollektív emlékezetének nyújtott otthont. Minden győzelmet, vereséget és szörnyű halált népe a kémia nyelvén rögzített, és az ő agyában tárolt. Egyetlen halál is épp elég borzalmas; ő többmilliárdnyit élt meg az évezredek során.

A névtelen háború derekán elérkezett a nap, amikor az emberek kis híján felfedezték búvóhelyét, amely az óceán közepén újonnan létrehozott Sziget mélyén rejtőzött. A föld remegett fölötte a harci gépeiktől. Bombákat és ásószerkezeteket hoztak magukkal, és ezerszámra érkeztek csizmáikkal dübörögve a talajon. A hatalmas, bálnaméretűre puffadt testű Királynő az üregében feküdt, több helyet elfoglalva, mint az egész Kolónia, amelyben a világra jött. Bármennyire szörnyen fejlett volt is az agya – hiszen szörny volt ő teljes egészében –, teste továbbra is magatehetetlen tojásrakó gépezetként működött, fogságban tartva lényét. Ezért nem engedhették túl közel jutni az embereket. Táncot lejtettek volna a teteme fölött, miután felgyújtották, azt gondolván, hogy beteljesítették a próféciát, amelyet varázskönyveik és kuruzslóik jövendöltek. A Kolónia nem így fog megszűnni, erre megesküdött. Több száz évnyi tervezés után vágott bele a háborúba, és addig nem fogja abbahagyni, amíg az összes ember meg nem hal, és a világot a benne élő összes lénnyel együtt a saját elképzelése szerint újjá nem teremti.

A talaj tovább remegett és morajlott, miközben az emberek a rovarokkal harcoltak odafönt. Újabb robbanás rázta meg az üreget, fellazítva némi földet, amely a padlóba csapódott. Az emberek immár rettegtek tőle, ami határozott visszafejlődést mutatott, mert míg egy sarokba szorított állat egyértelmű fenyegetést jelentett, a kihalással szembenéző ember kiszámíthatatlanná vált.

Körülötte nyüzsgő lányai rendületlenül nyalogatták hatalmasra duzzadt hasát, hogy tisztán tartsák a kosztól és a kórokozóktól, miközben ő ütemesen préselte ki magából a tojásokat. Ha az egész üreg beomlana, és szolgálólányai fejét szegnék, akkor is folytatnák a nyalást, amíg agyuk végleg le nem kapcsol a vér- és oxigénhiány miatt. Odaadásuk határtalan volt.

Óriási, az embereknél is hatalmasabbra tenyésztett dolgozók sora hurcolta állkapcsában az Alfa katonák duzzadt, szinte átlátszó lárváit. Ketté tudták harapni az embert, képesek voltak felborítani a tankot, és elbírták a rájuk zúduló számtalan lövedéket és ágyúgolyót. Miután ezek a szuperkatonák kikeltek, a Királynő teljesítette ősi küldetését: egyenként összeérintette velük csápjait, amivel átadta nekik a tudását. Természetesen nem az összeset, hanem épp csak annyit, amennyivel teljesíteni tudták feladatukat. Annál többet úgysem lettek volna képesek kezelni. A lányai is csupán követték a parancsait, nem elemezgették őket, vagy gyötrődtek miattuk, mint ő.

Aznap kihívást jelentett eldöntenie, mit osszon meg az új katonákkal. A Kolónia már nagyon közel került az emberek fölötti győzelemhez, mégis gyorsan elveszíthettek volna mindent. Sok-sok évvel ezelőtt saját anyjának, az úgynevezett Különc Királynőnek is ugyanerről kellett döntést hoznia. És a Különc akkor úgy döntött, hogy a Hymenopterának ad át mindent. Onnantól ez jelentette a Hymenoptera számára a hatalom, ám ugyanakkor minden szenvedése forrását is. Bármennyire is gyűlölte ezt az ajándékát, ha akkor nem fogadja el, a Kolónia réges-régen megbukott volna, és az emberek győznek.

Aznap a Királynő egy összefoglalót a háborúról és a Kolónia történelmét ültette be az Alfákba, egészen a nagyanyjáig, az Eltűnt Királynőig visszanyúlva. Az ő bukása robbantotta ki a konfliktust az emberek és a hangyák között. Ez a bolond királynő évezredekkel korábban uralkodott, és mivel bármilyen csekély ellenállás nélkül óriási területeket és föld alatti üregeket tartott a hatalma alatt, az egész bolygó jogos urának képzelte magát. Az ő faja volt a legrátermettebb a vezetésre: nem gátolta őket érzelgősség, félelem, és a tévhit sem, hogy az egész világot csak nekik teremtették.

Különc lárvakorában az Eltűnt Királynő túl későn vette észre, hogy a Kolónia vesztésre áll az emberekkel szemben, s ennek köszönhetően elveszítette a földet, élelmet, vizet és a többi teremtmény fölötti uralmát. És amíg az Eltűnt Királynő képtelen volt felfogni a körülötte ólálkodó veszélyt és tétlenül várakozott, egy seregnyi ember söpört végig a földön lerombolva a hangyabolyokat, amelyek városukkal szembeni ellenállásuk jeléül épültek. Sarujuk bűze és lépteik dübörgése túl későn.