Bookstagram Tour-Robert B. Bednar Duxorg - ("A történet szórakoztató is volt számomra, mert nem csak a tudomány része volt jelen benne, hanem emberi érzelmek, kíváncsiság is. Ráadásul remek humorral rendelkezik az író, ami számomra nagy dolog, mert szeretem, ha van humor a történetben, mert így nem kell aggódni amiatt, hogy száraz, unalmas az egész.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni az Olvasólámpás bloggerének, a Mogul Kiadónak és Robert B. Bednar írónak, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy először résztvehessek az általuk szervezett Bookstagram Tour-on. Az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem a Duxorg című könyv olvasására. Így nem is gondoltam, hogy sikerülni fog számomra.

 

 Robert B. Bednar:
Duxorg

 

Tartalom:

DUXORG ​„életre kel” és hamarosan több lesz, mint csak mesterséges intelligencia. Minden szál egy fiatalemberhez vezethető vissza. A szérum, mely őt különlegessé tette, eltűnt. Feltalálójának – Dr. Remcsiknek – menekülnie kell.

DUXORG szuperintelligenciájának közreműködésével és egy zseni kezei alatt egy ÚJ VILÁG megteremtése veszi kezdetét. A lehetőségek kimeríthetetlenek.

A program sikeres működése alapjaiban változtathatja meg a tudomány minden ágát. A világ egyik fele a tulajdonjogáért küzd, a másik fele veszélyt lát benne, s az eltiprására tör.
Az ellenségnek hatalmas az előnye.

A rendszer alapja egyetlen személyre épül. Aki Thomas Redford Junior. Nekik csak őt kell megtalálniuk, és elpusztítani. A veszély napról napra nő.

Vajon DUXORG misztikus, zöldszemű ügynökével és CyberKill segítségével képes lesz létrehozni és megvédi az ÚJ VILÁGOT?

TOM ideje fogyóban, együttműködésük DUXORG számára határidőhöz kötött.
Az óra ketyeg. A versenyfutás az idővel megkezdődik.

DUXORG, és az emberiség jövője a tét.

 

Véleményem
4/5

„Az erő és a Wallabies legyen velünk!”

Nagyon nehéz úgy véleményt alkotnom, hogy ne kotyogjak el a történetből semmit. Egy élmény volt elolvasni, sajnáltam is, hogy vége lett. Hiányozni fog az, hogy esténként előveszem a könyvet és olvasgatom. Tetszettek azok a részek, amikor álom/emlékképek voltak benne. A karakterekről nem sokat lehet tudni, hisz mindegyikükről egy-egy részt kaptam, és a következő részben fedi fel az író, hogy ki kicsoda. Nem igazán tudnék kedvenc szereplőt választani.

Kedvenc jeleneteim a könyv elején és a közepe tájékán vannak, ezek közül az egyik tandem-ugrásos rész, amin jókat nevettem. Mondanám, hogy egyszer kipróbálnám, de inkább kihagyom. Tom kicsit  dilis személyiség lehet. Kedvelem, mindig vártam az ő részét.

Eviana a másik nagyon érdekes karakter a történetben, ő hatalmas kérdőjel számomra. Nem tudom mi lesz vele, kíváncsian várom a következő kötetet, hogy megtudjam.

Maga a történet elgondolkodtató volt számomra. Olvasás közben felötlött bennem, hogy vajon mennyire lehet ez fikció? Hol tart most a tudomány? Mit tudunk valójában? Ez, és hasonló kérdések zakatoltak a fejemben.

A történet szórakoztató is volt számomra, mert nem csak a tudomány része volt jelen benne, hanem emberi érzelmek, kíváncsiság is. Ráadásul remek humorral rendelkezik az író, ami számomra nagy dolog, mert szeretem, ha van humor a történetben, mert így nem kell aggódni amiatt, hogy száraz, unalmas az egész.

Összességében ez egy remek könyv annak, aki szereti a sci-fit, kedveli a humoros történetmesélést.. Én mindenesetre nagyon várom a szerző következő regényét ennek a történetnek, hiszen érdekesen lett vége az első résznek.  Még egyszer köszönöm szépen a lehetőséget, hogy egy ilyen nem mindennapi történetet olvashattam. 

 

 Shop.könyvmogul

Mogul Kiadó 

Olvasólámpás

Bookline 

Libri 

Líra 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! G. F. Lancer -("Tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb történeteket lehetne alkotni tudatos tervezéssel, következetes munkával, de nekem sajnos nemigen megy.")

Az Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem G. F. Lancer írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Expulzió című könyve jelent meg, amit Mogul Kiadó gondozásában, amit a shop.konyvmogul.hu webshop oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A legnehezebb kérdésed talán ez, mindig nehezemre esik magamról beszélni, de lássuk. Fekete Gábor vagyok, negyven éves férfiember, gyakorlatilag az összes eddigi munkahelyem összeköthető a fegyveres testületekkel, de erről a részéről az életemnek nem szívesen beszélek, igyekszem lezárni  a dolgot. Jelenleg külföldön igyekszem a boldogulást megtalálni, több kevesebb-sikerrel. Jelen állás szerint inkább kevesebb, remélhetőleg ez hamarosan változni fog. Széles érdeklődési körrel, számos hobbival bírok, természetesen egyik ezek közül az olvasás, kedvenc témaköröm a történelem, azon belül a hadászat, harcászat érdekel leginkább, illetve a fegyverek természetesen. Rajongok az ókorért, leginkább Róma mozgatja a fantáziámat. Emellett persze akad még néhány számomra tetszetős időtöltés, a sport gyermekkorom óta része az életemnek, a videotékás korszak menthetetlenül filmrajongóvá tett, de szívesen ülök be a PC elé is játszani, ha pangás áll be a kognitív rendszeremben. Magyarán, ha kissé le vagyok zsibbadva. Illetve a szerepjáték. Bármikor örömmel ülök asztalhoz kiváló csapatommal, hogy orkokat henteljünk halomra, vagy fussunk egyet az árnyakban. Egy javaslattal élnék irányodban e kérdést illetően. Az írói oldalamra feltettem néhány, „Töredékként” nevesített irományt, ezekből úgy gondolom hasznos információkat nyerhetsz.

Expulzió című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kéziratot kábé három hónapig írtam. Menet közben folyamatosan végeztem kutatómunkát, hiszen mégiscsak sci-fi a műfaj, de maga a történet és a világ nem igényelt extrém mennyiségű tudásanyagot. Kisregény, a sztori is egy szálon fut, és sok technikai adatot, bigyót, rendszert én találtam ki. Leginkább a radioaktivitás kapcsán kellett plusz tudásra szert tennem, ennek a témának kicsivel jobban utánaolvastam.

 

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Jó a kérdés. Maguk a sztorik egyértelműen a fantáziám szüleményei. A sci-fi esetében bizonyos dolgokban igyekszem nem túlságosan elrugaszkodni a valóságtól, például a fegyverkezelés és a harceljárások esetében, próbálok kicsivel következetesebb maradni. Nyilván a saját magam alkotta világ körülményei között. Számomra az érinthetetlen, szemmel gyilkoló, sebezhetetlen félisteni főhősök köré íródott történetek sosem voltak szórakoztatóak. Emiatt aztán sem a sci-fi, sem a fantasy témakörében nem „dolgozom” ilyen karakterekkel. Szeretem nyomorgatni őket rendesen.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Erre a kérdésre megközelítőleg pontos választ tudok adni. Általános iskola, negyedik osztály. Rónaszegi Miklós egyik Kartal kötetét olvastam újra úgy hetvenedjére és a regény egyik jelenetét újraírtam, a saját elgondolásom szerint. Aztán rákaptam a dologra. Képregényeket is rajzoltam egészen sokáig, de ez később a tankönyvek lapjairól rám tekintő híres és fontos személyek napszemüveggel, tolldísszel és cigivel való felékszerezéséig silányult.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Természetesen. A soron következő regényem például fantasy, dark fantasy zsánerben íródott, de a horror sem áll messze tőlem. Egyelőre azonban a sci-fi marad a fő csapásirány, mellette folytatom persze a fantasy vonalat is, de azt csak afféle „firkálásként” írnám le a jelenlegi munkatempót tekintve.

Milyen érzés számodra befejezni egy kéziratot?

Természetesen felemelő. Az igazi eufória azonban inkább akkor jön, amikor végre visszajeleznek, hogy a szerkesztő kézhez kapta a kéziratot és elkezdhetünk dolgozni vele.

Miért pont ez az írói álneved?

A Jason Slashert erősnek éreztek a kiadónál. Nem is értem... Igazából ezen a néven is hetekig kotlottam, nagyon nem vagyok jó ebben. Számomra nehezebb címet találni a kéziratnak, mint megírni azt. Így voltam a név kérdéssel is. Aztán gondoltam a monogramomból származtatok valamit. Így sikerült.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt bennem ilyesfajta céltudatosság. Mindig is több zsánerben írtam, illetve írok a mai napig. A sci-fi számomra „kényelmes”, ha mondhatom ezt, mert annyira képlékeny, hogy szinte bármi belefér.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az utóbbi. Egyértelműen látszik az Expulzión is szerintem. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb történeteket lehetne alkotni tudatos tervezéssel, következetes munkával, de nekem sajnos nemigen megy. Sokszor azt sem tudtam mi történik majd tíz mondattal később. Sokaknak ez imponál, de azt kell mondjam, hogy ami negatívnak mondható kritika érte eddig a kisregényt, az ezzel kapcsolatos. Természetesen jogos, igyekszem tudatosabban írni, de ez nem lesz gyors folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igazából nincs kedvencem, én szeretem az egész sztorit. A végén sokat agyaltam, eléggé megosztóra is sikeredett. Nem törekszem a klisés történetvezetésre, ami azt illeti, ez a része tudatos volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Rátartiságnak tűnhet, hogy ezt mondom, de az elsődleges inspirációs körülmény a zavarodott elmém, amiben folyamatosan történet töredékek zajlanak. Született már írásom szerepjáték ülés hatására, például eddig két karakterem előtörténete jelent meg nyomtatásban. Jó, az egyik csak fog, ha a fantasy regényen elkezdünk ügyködni. Szóval a Kalandmesterünket nevezhetem Inspirátornak...

Hatással voltak rám természetesen írók, itt Harrison Fawcett, Nemes István (az összes írói álnevén kiadott alkotásai) és Szergej Lukjanyenko munkásságát említeném meg elsősorban, de magában a történeteim megszületésében semmi másnak nincs szerepe, mint hogy fényt kapok, leülök a gép elé és elkezdem verni a billentyűzetet. Ha órák elteltével még kikerekedett szemekkel dolgozom rajta, abból valószínűleg lesz valami. Ha rövid idő elteltével már az államat vakarom, az jó eséllyel törlésre ítéltetett. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít?

Van egy béta olvasóm, Kis Sárkány, minden „nyers” részlet rajta megy keresztül. Véleményezi a kéziratot, kemény szavakkal illeti olykor megingó munkakedvemet, tehát gyötör, hogy írjak már és sokat segít a háttérmunkálatokban. Eleinte másoknak is elküldtem előolvasásra a cuccot, de mivel sosem kaptam érdemi véleményt (a „Jó volt, jöhet még” nem sokat segített), így mára egy fő maradt meg ebben a belső körben.

Beleszólhat a szöveg, történet alakulásába?

Nem. Illetve annyiban legfeljebb, hogy ha az adott részlet sántít, érthetetlen, vagy logikai buktató került bele, akkor természetesen ezt tudatja velem és én javítom. De én írom a történetet, ehhez ragaszkodom. Már csak ilyen csökönyös vagyok

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Hírértékkel inkább a megjelenés bírt, az nem volt titok, hogy újra írok. Közel tíz év kihagyás előzte meg ugyanis a mostani időszakot. Természetesen örömmel, büszkeséggel eltelve fogadták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nos, a Fekete Kéz munkacímmel meghirdetett fantasy kéziratom szerkesztési munkálatait éppen a napokban kezdtük el. Munka az lesz vele bőven, kapkodni egész biztosan nem fogunk vele, az eredmény, ami számít. Nem ígérhetem, hogy idén még a könyvesboltok polcaira kerül, munka az lesz vele bőven, de dolgozni fogunk rajta, az biztos. Közben persze firkálgatok, illetve kacérkodom a Nuuvella nyújtotta lehetőségekkel is, de még nem jutottam dűlőre ebben a kérdésben.

Kövessétek a szerzőt:

G. F. Lancer írói oldala

Instagram

Nuuvella

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

shop.konyvmogul.hu

Bookline

Libri

Líra

 

 

 

G. F. Lancer: Expulzió - ("Szívből merem ajánlani az olvasóimnak, akik kedvelik a sci - fi, katonai könyveket. Nekem tetszett. Aki ráér, egy délután alatt ki is olvashatja.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni G. F. Lancer írónak, hogy elolvashattam Expulzió c. könyvét. Igencsak érdekes volt számomra, azt gondolom, hogy érdemes folytatnia az írását. Látok benne lehetőséget, potenciált, hogy nagyon jó könyveket, történeteket adjon ki. Mi sem bizonyítja az Expulzió című története.

G.F.Lancer:
Expulzió



Tartalom:

A Föld többé nem az emberek otthona. Nukleáris kataklizma sújtotta felszínét hamusivatagok borítják, az elemek elszabadultak, viharok tombolnak, szökőárak pusztítanak, a mélyben ismeretlen erők mozgolódnak. A valaha mindenható faj az űrbe kényszerült, kényelmetlen, szűkös lakóhajókra, elavult bázisokra és onnan igyekszik szörnyű bűneit jóvátenni. A Mars még nem lakható, a Föld pedig már nem az. Törekvéseiket, hogy meggyógyítsák az anyabolygót, rendre keresztülhúzza valamilyen ismeretlen erő.
Oliver ízig-vérig katona. Kissé kopottas már, az italt sem veti meg és olykor bizony eljár a keze, státuszra, rendfokozatra való tekintet nélkül. Küldetése felszámolás, ahogy mindig. Az ellenfél ismeretlen. Pia meg nincs.

 Véleményem
4/5

Pár nappal ezelőtt fejeztem be az olvasást, és még mindig azon agyalok, hogy mit is írjak.
A borító alapján arra gondoltam, hogy végre valami apokaliptikus történetet kapok, kaptam is. De!
Egy személyes fickó történetét olvashattam, mely néha vicces, komoly és rémisztő volt.
Kevés oldalszámmal olvastam, mely egész jól lehetett haladni. Viszont még tehetett volna még pár oldalnyit.
Gördülékeny, vicces, humoros és olvastatta magát.
Amikor befejeztem, azon gondolkodtam, hogy ez a történet kissé hasonlít az én vicces íróm egyik könyvére. Abban a történetben is meg volt a maga humorra, gúnyos, csípős beszólások. Tetszett, nem volt töménytelen magyarázat. Ami pont elég is a történet szempontjából.
Érzékletesen írja le a szereplő gondolatát, érzéseit a körülötte való történésekkel kapcsolatban.És nemcsak a szereplő érzéseit, hanem ami az emberiséggel történt. Nukleáris katasztrófa állapotok uralkodtak Hidegfejjel, már - már robot módon közelített mindenhez.
Ja, elfelejtettem megemlíteni ez egy katonai sci-fi, filmszerűen hatott, az egész történet. Eltudnám képzelni egy film alkotásként ezt a történetet, és tudnám is ki játszaná el a főszerepet. A gyerekkori kedvenc színészem Michael Biehn. Csak, hát sajna megöregedett szegényke, de akkor is őt szeretném
A befejezés hagy némi kívánnivalót, jó értelemben. Igazából nem is tudom mi lett a vége. Illetve ilyennek kellene lennie a befejezésnek? Számomra nagy kérdőjel lett a vége. S emiatt nem vagyok kibékülve a végével.
Mindenestre első könyves szerzőtől nagyon jó könyv. Kíváncsian várom legközelebb, mivel rukkol elő.
Erre a kötetre négy csillagot adok, bár tetszett, szórakoztatott. Én viszont azt tanácsolom, folytasd, több van benned, mit gondolnád.

Szívből merem ajánlani az olvasóimnak, akik kedvelik a sci - fi, katonai könyveket. Nekem tetszett. Aki ráér, egy délután alatt ki is olvashatja.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Mogul Kiadó

G.F.Lancer írói oldala

Gregus Gábor: Megjelöltek - ("Számomra az írótól ez az első kötete és azt hiszem későbbiekben is szívesen olvasnék könyvet tőle.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Gregus Gábornak, hogy lehetőségem nyílt elolvasni a Megjelöltek című könyvét. A könyvet Mogul Kiadó gondozásában jelent meg. Azt kell, hogy mondjam igen egyedi történetet, kaptam kézhez. Nem sok leírás van, így képzeletem nem szabhatott határt az olvasás közben. Ilyen is ritka, hogy így olvassak. Szeretem, ha van leírások, de ez mintsem változott semmit. Sőt!

 Gregus Gábor:
Megjelöltek



Tartalom:

A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással, életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?

Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már minden illúzióval, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán. Egészen addig, amíg meg nem pillant egy lila hajú lányt társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből. De az ősi ceremóniák szerint működő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.

Egy történet barátságról, szerelemről, gyűlöletről, bosszúról, párbajokról, és az élet értelméről. A titokzatos erővel megáldott, vagy épp megvert alakok, mindannyian keresnek valamit, ami számít. Éppen úgy, mint az átlagos emberek. Vannak köztük jók és rosszak, illetve olyan is akad, aki a világ végét hozhatja el az ezeréves energiával.

Véleményem
4/5

Mit is mondhatnék erről a könyvről, egy érdekes történetet olvastam…

Amikor megkaptam a könyvet, nem gondoltam volna, hogy egy régi ezer éves sorozatra fog emlékeztetni. Jó volt visszaemlékezni és gondoltam egyet majd újra belenézek, de addig is fogtam a könyvet, elolvastam.

 Az életet élni kell, nem olvasni róla.

Mindenesetre, elég sokáig tartott elolvasni, és nem azért mert unalmas volt. Csupán annyi, hogy nem fogott meg annyira. Sokszor félre kellett tennem, de így is annak ellenére, hogy nem fogott meg, húzott magához, hogy olvassam tovább. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz Szikrával, Herceggel, Indigóval és Pöröllyel. Na meg a többiekkel. Annak ellenére, hogy az egész kötet filozofálásból áll az egész, ez a része sokkal jobban tetszett. Ezeket szerettem olvasni.Egyedül Szikra és Pöröly beszélgetései tetszett, Indigó, ahogy később belépett Szikra életében. 

Milyen ironikus az idő viszonylagossága, amikor hosszú évszázadoknak egy másodperc alatt lesz vége, ha valaki egy adott pillanatban nem bizonyul elég gyorsnak…

Kedvencem Szikra, szerettem őt olvasni, a gondolatai, az érzései olyan emberi. Nem volt sablonos, nem voltak ismétlődő, felesleges mondatok. Egyszerű, letisztult történetet kaptam, amin nem kellett sokat agyalni rajta. Inkább az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy melyik jobb, élni vagy meghalni? Igazából meghalni sokkal könnyű, de élni még nehezebb. Gördülékeny, olvastatta magát, noha, ahogy fentebb említettem mindig félre kellett tennem… Nem mondhatom, hogy rém unalmas volt. Sőt!Számomra az írótól ez az első kötete és azt hiszem későbbiekben is szívesen olvasnék könyvet tőle.Viszont a vége elég gyorsan vége is lett. Azt hittem ennél részletesebb lesz a vége vagy legalább kapunk egy kis részletet későbbiekben, hogy mi lesz a szereplőkkel. Vagy esetleg a történet során miért kell/kellett harcolniuk, mi ennek az értelme. Igazából ez hiányzott benne, a magyarázat az egészre.De mégis élvezhető, könnyed kikapcsolódást nyújt, aki szereti az ilyen fantasy történeteket. Annak szívből ajánlom. 

 

A könyvet itt tudod megvenni:

Mogul Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ripszám Alexandra - ("Megfoghatatlan és talán nem is lehet ezt az érzést leírni. Megkönnyebbültem, hogy kész, vége, alkottam valamit, ugyanakkor a mindennapos rutin, hisz az alkotás egy folyamatos, állandó dolog, ami jelen van az író életében, véget ér.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Ripszám Alexandra  írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak két könyve Trauma– Egy család tragédiája és Trauma – Egy hazásság tragédiája címmel jelent meg eddig, amiket az Underground Kiadó és Mogul Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Először is köszönöm szépen a felkérést! Átlagember vagyok, mint bárki más, aki elmegy melletted az utcán. Dolgozom, vezetem a háztartást, olvasok, amikor időm engedi és nem utolsó sorban, a fennmaradó időmben írok. Szociális munkás végzettséget szereztem, így munkámnak köszönhetően találkozhattam olyan emberekkel, akiknek élethelyzetük cseppet sem mondható kellemesnek, egyszerűnek. Alkotásomra sok esetben ez is nagy hatást gyakorol.

 

Trauma című sorozatod sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

A kötetek nem igényeltek komoly kutatómunkát, tanulmányaimat használtam fel az adott élethelyzetek valós ábrázolásának elősegítésében.

Az írás folyamata, a történet megalkotása nem igényelt hosszú időt, mondhatnám, hogy ez volt a legegyszerűbb fejezete a könyvkiadásnak. A gondolatok egymást követően özönlöttek, alig győztem a laptop klaviatúráját csattogtatni.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet teljesen fiktív. Természetesen az említett élethelyzetek, események sajnos bárkivel megtörténhetnek, ezek lélektani levezetésében alkalmaztam a tanultakat, a különféle esettanulmányokat. A helyszíneket, ahol a történet játszódik, a valóságból emeltem át. A lakások, házak mind-mind olyan helyszínek, ahol jártam már, vagy éppen, ahol élek.

 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Miután megtanultam a szavakat papírra vetni, már alkottam. Eleinte verseket, aztán rövidebb-hosszabb történeteket, melyeket füzeteim hátuljába jegyeztem fel. Középiskolásként is folytatódott ez a szenvedély, de akkor még szó se volt könyvkiadásról, mindössze egy hobbi volt. Ezt a hobbit egyetem alatt magam mögött hagytam, egyetlen értékelhető alkotásom a szakdolgozatom volt ebben az időszakban. Az áttörésig egészen 2018-ig kellett várni. Ekkor érkezett el a pillanat, amikor laptopom elé ültem, és elkezdtem írni a Trauma sorozat első részét, az Egy család tragédiáját, melyet ebben az évben követett az Egy házasság tragédiája.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

A következő megjelenésre váró kötetem, mely teljesen elhatárolódik a fent említett könyvektől, leginkább pszichológiai thrillernek nevezném. Kicsit új, kicsit régi zsáner. Talán úgy fogalmaznék, hogy ugyanaz, de teljesen más. Ezt majd az olvasók eldöntik. A kicsit távolabbi jövőben viszont mindenképp tervezem egy történelmi regény kiadását. Ennek kutatómunkája már javában zajlik, a történet körvonalazódott, már csak kerek egésszé kell tennem.

 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod? 

Megfoghatatlan és talán nem is lehet ezt az érzést leírni. Megkönnyebbültem, hogy kész, vége, alkottam valamit, ugyanakkor a mindennapos rutin, hisz az alkotás egy folyamatos, állandó dolog, ami jelen van az író életében, véget ér. Pont, mint amikor kezedbe fogsz egy remek könyvet, ami teljesen magával ragad, és kiolvasod. Büszkeséget éreztem és boldog voltam.

 

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A könyvkiadás idején még Ripszám Alexandra volt a nevem. Nem gondoltam álnévre, őszintén szólva, eszembe sem jutott. Időközben férjhez mentem, és a Ripszám nevet magam mögött hagytam, így a következő kötet már, ha szigorúan vesszük, álnéven lesz kiadva.

 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni? 

Nem feltétlenül, sosem kategorizáltam az írásaimat. Mondjuk úgy, nem én kerestem ezt a zsánert, a zsánert jött, bekopogtatott az ajtón, és mint egy szellem, beosont. A fülemhez hajolt és ontotta magából a történetet. Tudom, ez egy kissé elvont megközelítés

 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon izgatott voltam, tűkön ülve vártam a pillanatot, előtte napokon keresztül aludni se tudtam. Elmondhatatlan extázis volt a megjelenés pillanata, olyan, amilyet mindenkinek át kellene élnie. A munkád elismerése, a learatott gyümölcs, amit gondosan, szeretettel nevelgetsz. Elképesztő volt.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az első két kötet impulzív volt. Ömlöttek a gondolatok, én pedig csak írtam és írtam. Magával ragadt és nem tudtam, és persze nem is akartam behúzni a féket. A következő regény tudatosabb volt, igyekeztem előre felépíteni minden apró részletét. Ez a kötet az előzőktől eltérően több kutatómunkát igényelt, igyekeztem minden részletét hitelesen visszaadni a leendő olvasónak, ami remélem sikerülni is fog pár hónapon belül.

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni? 

Hosszasan tudnék erre a kérdésre válaszolni, és tartok tőle, az egész cselekményt le is írnám így, vagy úgy. Kötetekre bontanám ezt a kérdésedet, azt pedig tovább egy kedvenc és egy nehezen megírt jelenethez.

Az első kötet esetében a kedvenc jelenetem, habár megjegyezném, nagyon nehéz választanom, talán a végkifejlet, az összecsapás teljes egésze. Amikor megírtam, bíztam benne, hogy az olvasók elégtételt kapnak azokért a sérelmekért, amiket a főhőseink addig elszenvedtek.

Legnehezebben megírt rész nem feltétlenül volt, inkább mentálisan volt kihívás a könyvben olvasható abúzus bemutatása.

A második kötet számomra legkedveltebb jelenete az utolsó fejezetekben található, amikor a két főszereplő útja újra egy vágányra ér.

A legnehezebben megírt részlet pont az ezt megelőző időszak leírása volt, a magány és egyedüllét, szenvedés, nélkülözés lapra vetése.

 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Az első kötet története egy dialógus által született meg. A képzeletemben egyszer csak megjelent egy jelenet, egy vita apa és lánya között. Általában szelektálok az ötletek között, ez viszont beette magát a fejembe. Gondolkodni kezdtem rajta, vajon milyen köntösbe bújtathatnám ezt a jelenetet? Lassan megszületett a gondolat, a történet fő csapásvonalai, ezután pedig csak fogalmaznom kellett.

A második kötet ötlete az első folytatásaként adott volt.

A következő, megjelenésre váró könyv története is hasonlóképp született meg. Itt is egy jelenet volt, ami először megszületett a fejemben egy éjszakai műszak során. Reggelre, mire végeztem, kitaláltam a történet vázlatát, a gerincét.

Történelmi témában készülő regényem kicsit más. Ott maga az alapgondolat, a gerinc jött létre először, idővel ehhez kapcsoltam az idegszálakat, hogy azok életre kelthessék a történet velejét.

 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába? 

A kéziratokat először kicsit távolabbi ismerősöknek szoktam kiadni próbaolvasásra, ezt követően javításra, véleményezésre. Minden kritikát meghallgatok, sok esetben kérdések merülnek fel ilyenkor az előolvasókban, ezeket szeretjük átbeszélni. Szívesen fogadom a véleményüket, változtatási javaslataikat, melyeket, ha nem ütköznek a saját logikai elképzeléseimbe, meg is szoktam fogadni.

 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az első könyvem titokban készült, szinte a megjelenés pillanatáig, egyedül a férjem tudott róla. Miután találtam kiadót, és megkezdtük az együttműködést, akkor a szűkebb baráti körnek is elárultam a tervem. Meglepettséget láttam az arcukon, de velem örültek, megjelenés után az elsők között olvasták a regényt. Az előolvasóimat persze már korábban beavattam, de kérésemre nem híresztelték a dolgot.

A második kötet készültét már jóval többen tudták.

A családom és barátaim támogató közösség, amiért roppant hálás vagyok nekik.

 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

Az interjú során többször is említettem a nyár elején várható megjelenést pszichológiai thriller kategóriában. Ennek a kötetnek Az elveszett tanú lesz a címe, pontos megjelenésről majd a Facebook   oldalon talál híreket a kedves olvasó. Amennyiben minden a terveim szerint alakul, év végére, jövő év elejére tervezek még egy kiadást. Ez a kötet kicsit visszakalandozik a Trauma sorozathoz, annak egy előzménykötete lesz, ugyanakkor a sorozattól független, önálló regényként is abszolút megállná a helyét. Címéről információt még nem tudok elárulni, úgy érzem, még nem találtam ki a befutót. A történelmi témában íródó regényem várható megjelenése jövő év vége, hacsak nem szól közbe egy másik történet, amit még ennél is jobban meg szeretnék írni. Remélem, sikerült kedvet csinálnom a jövőbeli megjelenésekhez, illetve a már megjelentekhez, ha még nem “randevúztak” a kedves olvasóval!

 

Még egyszer köszönöm a megkeresést! További szép napot kívánok minden kedves olvasónak!

 

Én köszönöm az interjút.

Interjú Alexander B. Hackman íróval, akinek hamarosan megjelenik Az utolsó huszonhét című kötete - ("Tizenéves koromban kezdtem az írást, de több időt csak huszonévesen fordítottam rá. ")

Köszönöm Alexander B. Hackman írónak, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az instagramon és az Imádom a könyveket oldalán, láttam, hogy megjelenik Az utolsó huszonhét című könyved, mely apokalipszis trilógiává bővül ki. Én nagyon szeretem az ilyen történeteket. Szívesen olvasok is, csak épp elég kevés hasonló témájú kötet van. Ezért is örültem nagyon, hogy újabb írót találtam, aki ír erről a témáról.

 

Hackman, kérlek, mesélj kicsit magadról. Mióta írsz, hogyan kezdtél neki?

Tizenéves koromban kezdtem az írást, de több időt csak huszonévesen fordítottam rá. A kitartás nem volt a legerősebb oldalam és a könyv, hát, hogy is mondjam… Szóval azt akarni kell, hogy megszülessen. A legeslegelső „könyvem” annyira korai volt, hogy magam hajtogattam a borítóját kék kartonból. A következő már egy kockás A/4-es spirálban jött össze. Amit aztán anyám félig legépelt. Innen jövök. 

Miért pont az írás?

Az van, hogyha eléd tesznek egy fehér lapot és az furán arra ösztönöz, hogy belekezdj egy történetbe, akkor valószínűleg lakozik benned egy író. Aztán ezt vagy tudatod a nagyvilággal, vagy ennyiben marad. Nekem annyi minden volt a fejemben, annyi történet tobzódott benne, annyiszor éreztem, hogy egy-egy sztorim izgalmas, hogy innen nem nagyon volt megállás.

Az utolsó huszonhét című könyvedben egy apokaliptikus világról írsz, miért pont emellett döntöttél?

Nagyon régen bennem van, hogy elmondjam nektek, hogy ez a dolog így nem fog tovább menni. Ez a létezés, ami a vágyak szüntelen ismételt kielégítéséről szól, óhatatlanul sem juthat el sehova. A világunk a fogyasztásról szól és nem a megérkezésről. Ezért nem találjuk a boldogságot sem. Én a fogyasztói társadalom egyik kazánfűtője vagyok. Tudom, hogy nem érkeztek meg sehová. Ez pedig zavar, évtizedek óta.

Miért pont ezt a műfajt választottad?

Fogalmam sincs, hogy mi a könyvem műfaja. Szerintem strandkönyv, de mivel ilyen zsáner nincs, ezért lett egy humoros disztópia, krimi, kalandregény jóízű keveréke. 

Mennyi ideig tartott megírnod ezt a történetet?

Most tartok szerintem a negyedik évnél és még nincs vége a szerkesztésnek. Vagyis sok. Nagyon sok. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a Mogul Kiadóval? Miként lehet bejutni, ha esetleg valaki szeretne egy próbát náluk?

Anikóval egy ismeretlen segítő kéz hozott össze a Facebookon. Elég jól értek a marketinghez, de a könyves világhoz semmit. Kellett valaki, aki segít piacra vinni a trilógiát. Volt jónéhány konzultációs körünk a kiadó tulajdonosával, aztán megkérdeztem, hogy egyénként van-e kedve elolvasni a történetet. Ezt mindig félve kérdeztem, mert már akkor is több mint ezer oldal volt. Azt mondta, elolvassa. Ez a hiteles történetünk. Egyébként nem tudom, hogy hogyan lehet bejutni a Mogul Kiadóhoz, nem kérdeztem - talán így.

Van-e esetleg valami különleges rituáléd az írásodhoz? Inspiráció?

Persze, hogy van. Menekülök a laptopommal helyiségről – helyiségre a lakásban, hogy valahol egy fél órára halljam a hangokat a fejemben. Ehhez viszem magammal a világ legszánalmasabb tejeskávéját, a fiam bögréjében (Gryiffindor; ha már itt tartunk). Inspiráció? Szerencsére szinte minden képes megmozgatni íróilag. Egy film, egy trailer, egy könyv sztorija, egy részlet valamiből, egy klip, egy festmény. Ötvenes, hatvanas évek zenéje. Szinte bármi. 

 A családod hogyan fogadta, hogy írsz, és hamarosan könyv formájában meg is jelenik?

Támogattak benne. Az elejétől fogva. Szerintem még örültek is, hogy ez a hobbim és nem valami sokkal rosszabb. 

Mit éreztél a történeted megírása közben?

Mindent. Mivel több, mint négy évig született, eközben hőgutától a gyomorgörcsig megvolt egy csomó mindent.

 

A történetet, vagy a világot alkotod meg magadban az írás előtt?

Ezen még sosem gondolkodtam. Azt hiszem a történet volt előbb és a világ abban a pillanatban létre is jött. Bár most, hogy kérdezed, azért sokat módosítottam rajta, főleg a szerkesztési fázisban kellett tekergetni a világon. Nem is keveset.  Szóval a történet volt az első. 

Melyik karaktereddel találkoznál, vagy cserélnél helyet?

Mikurával mindenképpen összefutnék. Nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán azért, mert olyan csajszi, aki úgy nagyjából szembe megy mindennel, ami nem fontos neki, és teszi ezt úgy, ahogy ő akarja. Mégsem válik egy pillanatra sem ellenszenvessé az önzése. De egyik szerepelővel sem cserélnék helyet. A kipusztulásnak nincs romantikája. Amikor egy világ összeomlik, a túlélők egyedül maradnak. A világvége jellegzetessége, hogy hátra fogsz hagyni mindenkit magad körül, tekintet nélkül annak nemére, korára és arra, hogy mennyire fontos neked. A világ túlélése egy csapás, ha csak a létfenntartásról szól. Egyedül meghalni szörnyű.  

 

Köszönöm az interjút!

 

A könyvet itt tudjátok előrendelni:

Mogul Kiadó

Alexander Hackman írói oldala