Az Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem G. F. Lancer írót, hogy meséljen kicsit
magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az
interjúfelkérésemet. Az írónak Expulzió
című könyve jelent meg, amit Mogul Kiadó gondozásában,
amit a shop.konyvmogul.hu webshop
oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok
szeretettel!
Kérlek, mesélj
magadról, mit lehet tudni rólad?
A legnehezebb kérdésed talán ez,
mindig nehezemre esik magamról beszélni, de lássuk. Fekete Gábor vagyok,
negyven éves férfiember, gyakorlatilag az összes eddigi munkahelyem
összeköthető a fegyveres testületekkel, de erről a részéről az életemnek nem
szívesen beszélek, igyekszem lezárni a
dolgot. Jelenleg külföldön igyekszem a boldogulást megtalálni, több kevesebb-sikerrel.
Jelen állás szerint inkább kevesebb, remélhetőleg ez hamarosan változni fog.
Széles érdeklődési körrel, számos hobbival bírok, természetesen egyik ezek
közül az olvasás, kedvenc témaköröm a történelem, azon belül a hadászat,
harcászat érdekel leginkább, illetve a fegyverek természetesen. Rajongok az
ókorért, leginkább Róma mozgatja a fantáziámat. Emellett persze akad még néhány
számomra tetszetős időtöltés, a sport gyermekkorom óta része az életemnek, a
videotékás korszak menthetetlenül filmrajongóvá tett, de szívesen ülök be a PC
elé is játszani, ha pangás áll be a kognitív rendszeremben. Magyarán, ha kissé
le vagyok zsibbadva. Illetve a szerepjáték. Bármikor örömmel ülök asztalhoz
kiváló csapatommal, hogy orkokat henteljünk halomra, vagy fussunk egyet az
árnyakban. Egy javaslattal élnék irányodban e kérdést illetően. Az írói
oldalamra feltettem néhány, „Töredékként” nevesített irományt, ezekből úgy
gondolom hasznos információkat nyerhetsz.
Expulzió című
könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A kéziratot kábé három hónapig
írtam. Menet közben folyamatosan végeztem kutatómunkát, hiszen mégiscsak sci-fi
a műfaj, de maga a történet és a világ nem igényelt extrém mennyiségű
tudásanyagot. Kisregény, a sztori is egy szálon fut, és sok technikai adatot,
bigyót, rendszert én találtam ki. Leginkább a radioaktivitás kapcsán kellett
plusz tudásra szert tennem, ennek a témának kicsivel jobban utánaolvastam.
Történeteidben
mennyire van jelen fantázia és valóság?
Jó a kérdés. Maguk a sztorik
egyértelműen a fantáziám szüleményei. A sci-fi esetében bizonyos dolgokban
igyekszem nem túlságosan elrugaszkodni a valóságtól, például a fegyverkezelés
és a harceljárások esetében, próbálok kicsivel következetesebb maradni. Nyilván
a saját magam alkotta világ körülményei között. Számomra az érinthetetlen,
szemmel gyilkoló, sebezhetetlen félisteni főhősök köré íródott történetek sosem
voltak szórakoztatóak. Emiatt aztán sem a sci-fi, sem a fantasy témakörében nem
„dolgozom” ilyen karakterekkel. Szeretem nyomorgatni őket rendesen.
Mikor kezdtél el
írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Erre a kérdésre megközelítőleg pontos választ tudok adni.
Általános iskola, negyedik osztály. Rónaszegi Miklós egyik Kartal kötetét
olvastam újra úgy hetvenedjére és a regény egyik jelenetét újraírtam, a saját
elgondolásom szerint. Aztán rákaptam a dologra. Képregényeket is rajzoltam
egészen sokáig, de ez később a tankönyvek lapjairól rám tekintő híres és fontos
személyek napszemüveggel, tolldísszel és cigivel való felékszerezéséig
silányult.
Más zsánerben
tervezed kipróbálni magad?
Természetesen. A soron következő
regényem például fantasy, dark fantasy zsánerben íródott, de a horror sem áll
messze tőlem. Egyelőre azonban a sci-fi marad a fő csapásirány, mellette
folytatom persze a fantasy vonalat is, de azt csak afféle „firkálásként” írnám
le a jelenlegi munkatempót tekintve.
Milyen érzés
számodra befejezni egy kéziratot?
Természetesen felemelő. Az igazi
eufória azonban inkább akkor jön, amikor végre visszajeleznek, hogy a
szerkesztő kézhez kapta a kéziratot és elkezdhetünk dolgozni vele.
Miért pont ez az
írói álneved?
A Jason Slashert erősnek éreztek
a kiadónál. Nem is értem... Igazából ezen a néven is hetekig kotlottam, nagyon
nem vagyok jó ebben. Számomra nehezebb címet találni a kéziratnak, mint megírni
azt. Így voltam a név kérdéssel is. Aztán gondoltam a monogramomból
származtatok valamit. Így sikerült.
Mindig is ebben a
zsánerben szerettél volna írni?
Nem volt bennem ilyesfajta
céltudatosság. Mindig is több zsánerben írtam, illetve írok a mai napig. A
sci-fi számomra „kényelmes”, ha mondhatom ezt, mert annyira képlékeny, hogy
szinte bármi belefér.
Milyen érzés volt,
amikor az első könyved megjelent?
Felemelő.
Tervezett és
tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Az utóbbi. Egyértelműen látszik
az Expulzión is szerintem. Tisztában vagyok vele, hogy sokkal jobb történeteket
lehetne alkotni tudatos tervezéssel, következetes munkával, de nekem sajnos
nemigen megy. Sokszor azt sem tudtam mi történik majd tíz mondattal később.
Sokaknak ez imponál, de azt kell mondjam, hogy ami negatívnak mondható kritika
érte eddig a kisregényt, az ezzel kapcsolatos. Természetesen jogos, igyekszem
tudatosabban írni, de ez nem lesz gyors folyamat.
A köteteidben
vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Igazából nincs kedvencem, én
szeretem az egész sztorit. A végén sokat agyaltam, eléggé megosztóra is
sikeredett. Nem törekszem a klisés történetvezetésre, ami azt illeti, ez a
része tudatos volt.
Hogyan születik
meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Rátartiságnak tűnhet, hogy ezt
mondom, de az elsődleges inspirációs körülmény a zavarodott elmém, amiben
folyamatosan történet töredékek zajlanak. Született már írásom szerepjáték ülés
hatására, például eddig két karakterem előtörténete jelent meg nyomtatásban.
Jó, az egyik csak fog, ha a fantasy regényen elkezdünk ügyködni. Szóval a
Kalandmesterünket nevezhetem Inspirátornak...
Hatással voltak rám természetesen
írók, itt Harrison Fawcett, Nemes István (az összes írói álnevén kiadott
alkotásai) és Szergej Lukjanyenko munkásságát említeném meg elsősorban, de magában
a történeteim megszületésében semmi másnak nincs szerepe, mint hogy fényt
kapok, leülök a gép elé és elkezdem verni a billentyűzetet. Ha órák elteltével
még kikerekedett szemekkel dolgozom rajta, abból valószínűleg lesz valami. Ha
rövid idő elteltével már az államat vakarom, az jó eséllyel törlésre
ítéltetett.
Kik láthatják
először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít?
Van egy béta olvasóm, Kis
Sárkány, minden „nyers” részlet rajta megy keresztül. Véleményezi a kéziratot,
kemény szavakkal illeti olykor megingó munkakedvemet, tehát gyötör, hogy írjak
már és sokat segít a háttérmunkálatokban. Eleinte másoknak is elküldtem
előolvasásra a cuccot, de mivel sosem kaptam érdemi véleményt (a „Jó volt,
jöhet még” nem sokat segített), így mára egy fő maradt meg ebben a belső
körben.
Beleszólhat a
szöveg, történet alakulásába?
Nem. Illetve annyiban legfeljebb,
hogy ha az adott részlet sántít, érthetetlen, vagy logikai buktató került bele,
akkor természetesen ezt tudatja velem és én javítom. De én írom a történetet,
ehhez ragaszkodom. Már csak ilyen csökönyös vagyok
A családod miként
fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Hírértékkel inkább a megjelenés
bírt, az nem volt titok, hogy újra írok. Közel tíz év kihagyás előzte meg
ugyanis a mostani időszakot. Természetesen örömmel, büszkeséggel eltelve
fogadták.
Mit üzensz az
olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Nos, a Fekete Kéz munkacímmel meghirdetett fantasy kéziratom
szerkesztési munkálatait éppen a napokban kezdtük el. Munka az lesz vele bőven,
kapkodni egész biztosan nem fogunk vele, az eredmény, ami számít. Nem
ígérhetem, hogy idén még a könyvesboltok polcaira kerül, munka az lesz vele
bőven, de dolgozni fogunk rajta, az biztos. Közben persze firkálgatok, illetve
kacérkodom a Nuuvella nyújtotta lehetőségekkel is, de még nem jutottam dűlőre
ebben a kérdésben.
Kövessétek a szerzőt:
G. F. Lancer írói oldala
Instagram
Nuuvella
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
shop.konyvmogul.hu
Bookline
Libri
Líra