Előolvasás: Arbi Herds: Veszélyes igazságok - ("Összességében ez a könyv nagyon bejött nekem, szívesen olvasnék még többet az írónőtől, remélem, folytatja az írást, mert van benne plusz, amiét érdemes olvasni.")

Szeretném megköszönni Arbi Herds írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam a könyvét a Veszélyes igazságok címmel. Az írónő honlapján le lehet tölteni ingyen a könyvet, szívből ajánlom nektek. Igazi romantikus erotikus történetet kaptam kézhez, jó volt elmerülni benne, a vége meg… Áhh, hagyjuk is…

Arbi Herds:

Veszélyes igazságok

 Tartalom:

Sophie már mindent előre megtervezett.

Miután édesapja és nővére tíz évvel ezelőtt magára hagyta őt és édesanyját, akit pár évre rá szintén elveszített, semmi más nem lebegett a szeme előtt, csak az előre eltervezett élet elérése. Aztán minden megváltozik, mikor nővére visszatér egy idegen férfi oldalán.

Az addig tudatosan irányított élete fenekestül felfordul. Szembe kell néznie családja titkaival, és olyan érzéssekkel, amilyeneket még sosem tapasztalt. Sophie kénytelen megkérdőjelezni mindent, amit eddig helyesnek gondolt.

Rájön, hogy az igazság nem csak veszélyes, de tönkre is teheti az egész életét.

Véleményem

4/5

Tyűha, ez aztán nagyon ott van. Annyira, hogy majdnem buszon maradtam. Ajánlom! Mindig is szerettem a romantikus erotikus könyveket. Abi Herds nagyot alkotott. Kikapcsolt, teljesen belefeledkeztem az olvasásban, annyira magával ragadt. Nem mondom, hogy tökéletes, de megéri elolvasni. Kiindulásnak jó. Sőt! Ezek után szívesen olvasnék még többet az írónőtől. Colint eleinte nem csíptem, ez van. Érdekes stílusa van. Érződik rajta a titokzatosság. Egyik percben akarja Sophie-t, másik percben meg elküldi a ... Tudjátok. Ezt nem igazán tetszett. Viszont történet előrehaladtával kezdenek titkok nyomasztóvá válni. Egyre érdekesebb szereplők kerülnek be a történetben. Nagyon rég olvastam már ebben a zsánerben történetet. Jól esett a lelkemnek. Izgalmas, titokzatos, fülledt erotikával van megspékelve ez a történet. Kikapcsolt, megfogott.

Összességében ez a könyv nagyon bejött nekem, szívesen olvasnék még többet az írónőtől, remélem, folytatja az írást, mert van benne plusz, amiét érdemes olvasni tőle. Veszélyes igazságok című történetet eltudnék képzelni egy sorozatot is aká, vagy esetleg elbírt volna az utolsó oldalon pl két-három évvel későbbi részt, hogy vajon mi történt velük. A történet végére olyan érzésem volt, hogy nem teljesen zárult le az egész, hiába derültek ki a borzalmas titkok, még mindig van valami...

Négy csillagot fogok adni, mert annak ellenére, hogy nagyon tetszett, szerettem olvasni, én úgy érzem, van még hova fejlődnie az írónőnek. Az alap már meg van, zsáner is, amit remélem, nem változtatja meg. Érdemes írnia. Mert végre azt mondhatom, hogy nem lett a képembe tolva túlságosan a titkok, rejtélyek és főleg a kibontakozása, kellően fel lett építve a történetet. 

Szívből ajánlom, akik szeretik a romantikát, titkokat, rejtélyeket. 

Itt található  meg a könyv:

Arbi Herds írói oldala

Beleolvasó: Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról - ("– Tegnap is megmondtam, hogy felejtsd el! – Anyára néztem, aztán megfogtam egy kis ásót, és rádobtam a földkupacra a talicskában. – Nem tudtok annyi pénzt felajánlani, hogy a kölykökkel szarakodjak. Idén már nem. ")

Tiszlavicz Mária: Madarat tolláról című könyvéből újabb részletet hozok nektek. Az előző részletben csajok beszélgettek, a mostani részletben Ábel és Gina gondolatait, érzéseit olvashatjátok.

Tiszlavicz Mária.
Madarat tolláról

Tartalom:

Gina ​és Ábel látszólag két külön világban élnek. Gina szeretne mindenkinek megfelelni: a családjának, a barátainak, csak a saját vágyainak nehéz. Ábel egy autóbaleset következtében hallássérültté válik, elveszíti a magabiztosságát és a céltudatosságát – egyetlen barátja marad, Feri, a szárnyaszegett harkály. 
Nyughatatlanul keresik a helyüket az emberek között, elfogadásra vágynak, amikor egy nyári táborozás során útjaik keresztezik egymást, és életük váratlan fordulatot vesz. Egy találkozás a medvével az erdőben olyan események sorozatát indítja el, melyek következtében Gina és Ábel kénytelen átértékelni eddigi vélekedéseiket. Mit jelent az őszinte barátság? Képesek vagyunk-e meghaladni egykori önmagunkat, tévedéseinket és hibáinkat? Meg tudunk-e bocsátani és nyitottabbá válni?

Tiszlavicz Mária már sokszor bebizonyította, mennyit jelentenek neki a hétköznapi színes mesék és az emberi lélek titkai. A Madarat tolláról jól bemutatja a fogyatékossággal kapcsolatos félelmeinket, ugyanakkor a nyitottsággal járó feloldozást is. A kisregény egy valódi és érzékeny történet a barátságról, az elfogadásról és a szerelemről.

 

ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

– Dobd vissza! – kiáltotta Soma, és odakocogott. – Passzolj!
A fiú nem reagált semmit, csak lépett egyet hátra, egyenesen a labdára.

2. 

Ábel

– Nem kéne ezt csinálnod, nem te vagy a kertész! – mondta anya a fészerajtóban, amikor meglátta, hogy a talicskával babrálok.
– De én akarom csinálni.

Jött a szokásos Vigyázz magadra! dumával. Legalább arról már korábban letett, hogy üljem végig az eligazítást. Úgyis minden évben ugyanazt mondták el, csak most kiegészítették a medvével. Röviden: maradj a villanypásztoron belül! Ahogy azt Móricka elképzelte… Láttam Zsombor meg a haverja arcát, amikor kijöttek az ebédlőből az eligazítás után – a tanárok totál beletették a zabszemet a seggükbe.
– Biztos nem akarsz inkább a gyerekek között lenni? Olyan jó feladatokat szoktatok kitalálni Zsomborral! – próbálkozott még egyszer anya. Reméltem, utoljára.
– Tegnap is megmondtam, hogy felejtsd el! – Anyára néztem, aztán megfogtam egy kisásót, és rádobtam a földkupacra a talicskában. – Nem tudtok annyi pénzt felajánlani, hogy a kölykökkel szarakodjak. Idén már nem. – Kitoltam a talicskát a fészerből. Anya a vállamra tette a kezét, az álla megfeszült, miközben az alsó ajka vészesen lefelé konyult. Egek, el ne bőgje itt magát nekem! Igazán továbbléphetne már. Leráztam a kezét, és gyorsan kimondtam, ami eszembe jutott: – Majd elleszek Ferivel, összedobok valami madáretetőt meg egy harkályfát, vagy mit tudom én.
Anya nem szólt, csak pislogott rám a szemüvege mögül, azzal a könnyes, annyira-sajnállak-kisfiam! nézésével, amit úgy utálok! De most legalább nem borult sírva a nyakamba. Félsiker. Elindultam a talicskával. Igazából nem volt mit csinálni a kertben, de nem akartam a többi gimissel bratyizni, inkább úgy tettem, mint akit teljesen lekötött a virágföld. Innen legalább megnézhettem a csajokat, akiket Zsombor hozott. Nem is rossz a felhozatal. Az a barna kicsit véznának tűnt, de a sárga- vörös hajú elég dögösnek nézett ki. Kár, hogy úgy belezombult a mobiljába! Dorina jutott róla az eszembe, és akaratlanul is megszorítottam a lapátot. Hosszan kifújtam a levegőt. Azért még szar volt, sőt ha nagyon akartam, bevallhattam magamnak, hogy még fájt, amit a fejemhez vágott tavaly, de legalább egy sóhajjal le tudtam tenni a témát.
Valahol a közelben egy tücsök ciripelt. Fura, hogy az ilyen zajokra hogy felfigyelek. Mintha ezek is a dobozon belül lennének, velem együtt.
Nagyon meleg volt, a pólómmal töröltem le az arcomról az izzadságot. Ilyenkor aztán éreztem, hogy élek. Királyság, ja, de tényleg! Ezt kell mondani, nem? Még ha nem is éreztem úgy.
Felálltam, hogy valahol máshol keressek valami tennivalót. A sárga-vörös hajú csaj úgyis csak vihorászott a barátnőjével, Zsombor meg szokás szerint kosarazott a haverjával. Idén már helyből elérte a palánkot. Csalás.
Tettem egy lépést hátra, és azelőtt tudtam, hogy gáz van, hogy megéreztem a gömbölyű, instabil izét a lábam alatt. Aztán minden gyorsan történt. A talicska kiesett a kezemből, én megtántorodtam, kaszáltam a karommal, nehogy hanyatt essek, de csak azt értem el, hogy orra buktam. Próbáltam tompítani az esést, de a kezem lecsúszott a talicska földes pereméről, és óriásit zakóztam. Bevágtam a könyököm meg az oldalam. Elsötétült a világ, de azért éreztem, hogy oldalra dőlök, neki a virágládának.
Na, leértem. Mekkora bukás!
És hogy teljes legyen a lebőgés, váratlanul a virágföld, amit alig két perce lapátoltam a cserépbe, a nyakamba zúdult.
Kösz, tényleg, ez még kellett!
Megpróbáltam lesöpörni magamról a földet, de a kezemet elnézve, csak rontottam a helyzeten.
Felpillantottam. Mindenki rajtam röhögött, Zsombor meg a haverja, sőt a két lány is. Akkor már eljutott a fülembe a tompa nyekergés. A fekete hajú, medvealkatú srác alig bírt megállni a lábán, miközben felkapta a labdát, és felém fordult. Annyira röhögött, hogy egy szót sem értettem abból, amit mondott.
De baromira nem is érdekelt.
Feltápászkodtam, felrántottam a talicskát, belevágtam azt a rohadt ásót, és elindultam. A tábor kapujában a kiskölykök nem győztek elugrani az utamból, és valamiért ezt roppant jó játéknak gondolták – ez volt a szerencséjük, mert ha bármelyik is ott maradt volna előttem, kegyetlenül áttolom rajta a talicskát, az tuti.

3.
Gina

– Ez ehetetlen.
– Szerintem annyira nem.
Nem tudom, Reni megértette-e, amit mondtam, mert tele volt a szám. Nekem ízlett a paprikás krumpli, virslit főztek bele, nem mócsingos meg porcogós kolbászt, amilyet nagyi szokott. Ráadásul sokkal kellemesebb szagok terjengtek a levegőben, mint a suli menzáján. Inkább emlékeztetett egy étteremre, mint egy tábor étkezőjére. Műanyag, tiszta abroszok meg karcsú vázában színes művirágok az asztalokon, a falakon – mint megtudtuk – egy helyi művész festményei. Leginkább színes papírra mázolt még színesebb vonalakra emlékeztetett mind, de feldobták a fehér falakat. A nyitott ablakokon néha betévedt egy méhecske meg halvány virágillat. 

A könyvet itt tudod beszerezni: 

Tiszlavicz Mária írói oldala

Ez-Könyvek Kiadó

Kiss Virág: Angyali szerelem - ("Először is a szereplők kedvelhető karakterek. Aranyosak, kedvesek, és ennyi. Szívesen olvastam volna még többet róluk, részletes jellemrajzokkal, hogy mennyit fejlődik a karakter a történet végére. ")

 Néhány héttel ezelőtt vásároltam meg Kiss Virág: Angyali szerelem c. kis könyvét. A címe miatt vettem meg, mert szeretem az olyan történeteket, ahol angyalok vannak benne. Nos, érdekes volt ez a történet. 

Kiss Virág:
Angyali szerelem

Tartalom:

 Hogy találnak egymásra Laura és Daniel? Megpróbáltatások sora várja
őket. Egy titkárnő és egy labdarúgóedző véletlen találkozásából örökké tartó szerelem szövődik? A lányt többször megcsapja a halál szele, vajon túléli a találkozást?
Lebilincselő kicsit misztikus olvasmány.

Vélemény
2,5 / 5

Nos kicsit nehéz helyzetben vagyok. Bár az alaptörténet tetszett, a kivitelezés hagy némi kívánni valót.
Először is a szereplők kedvelhető karakterek. Aranyosak, kedvesek, és ennyi. Szívesen olvastam volna még többet róluk, részletes jellemrajzokkal, hogy mennyit fejlődik a karakter a történet végére.
A történetből is lehetett volna több, részlet gazdag. Én látok benne potenciált, de így hogy keveset ír róla az írónő...
Olvasás közben úgy éreztem, mintha egy színházi forgatókönyvszerűséget olvasnék.
A mondatok nagyon rövidek voltak, érdemes lett volna hosszabb írni, részletesebben. Többet írni a helyről, az emberekről, az érzésekről.
Szeretem az angyalos történeteket, örültem, hogy ilyet olvashatok. De sajnos nem érzem hitelesnek az angyali ábrázolását. Sajnos.
Mivel rövid a történet 44 oldalas, novellának vagy előzmény történetnek nevezném, és emiatt rövid véleményt tudok mondani.
Őszintén megmondom, bár tetszett, érdekesnek találtam a sztorit, de tovább kellene még dolgozni rajta, gyakorolni. Akkor még jobb lenne az egész történet.
Mindezek ellenére szívből ajánlom a könyvet.

Az írónő könyvét itt tudod megvenni:

E-könyveim

Kiss Virág: Angyali Szerelem  

Abby Jimenez: A póráz két végén - ("Voltak kedvenc jeleneteim. Ilyen például Jason családja bemutatása, az ismerkedésük fázisai és az sms-ek, hívások. Imádtam.Jason és Sloan olyan aranyosak voltak. ")

Pár hónappal ezelőtt vettem meg Abby Jimenez: A póráz két végén című kötetet. A  Barátnak tartalaknak a folytatása. Az első részben lehetett megismerkedni Sloant és Brandont. Mikor megtudtam, hogy lesz folytatása, már akkor tudtam, hogy kell nekem ez a könyv. Abby Jimenez írónő szuper könyvet alkotott. 

Abby Jimenez:
A póráz két végén

Tartalom:

Két évvel a vőlegénye elvesztése után, úgy tűnik, Sloan Monroe már sosem fog tudni visszatérni megszokott életéhez. Mindent megváltoztat azonban a kóbor kölyökkutya, aki „vigyél-haza” nézésével teljesen leveszi a lábáról. Új kedvence, Tucker mellett végre kezd visszatalálni önmagához, ezért végképp rosszul érinti, amikor a kutyus eredeti gazdája, Jason hosszú hetek után válaszol a leveleire. Tucker gazdája zenész és éppen Ausztráliában turnézik. Na de a lényeg: vissza akarja szerezni a kutyáját, akit Sloan nem akar harc nélkül odaadni.
De mi van, ha ez a Jason igazán szereti Tuckert? Az eleinte flörtölős üzenetváltásaik hosszú telefonbeszélgetésekké alakulnak, és Sloan nem tagadhatja, hogy valami kialakult kettejük közt. Jason szexi, kedves és vicces. Vajon mi történne, ha személyesen is találkoznának? De a valódi kérdés inkább az, hogy a világsiker kapujában álló Jason vajon meddig maradna mellette. Kibírna Sloan egy újabb szerelmi csalódást?


Véleményem
5/5

Az írónőtől nem az első kötete volt, amit olvastam. Hiszen az előző történetnek Barátnak tartalak a folytatása, de ezúttal Sloan történetével indul. Onnan, hogy Brandon meghalt, és két évvel később megismerkedik egy vicces, romantikus pasival. Aki vidámságot hoz Sloan életében, s rájön ideje végre talpra állnia. Fájdalom, az elvesztése, a szerelmünk hiánya nem fog megszűnni, ha megismerkedünk valakivel.  Sloan sokáig nem is gondolt arra, hogy valaha is szerelmes lesz.

Nagyon tetszett a történet. Voltak kedvenc jeleneteim. Ilyen például Jason családja bemutatása, az ismerkedésük fázisai és az sms-ek, hívások. Imádtam.Jason és Sloan olyan aranyosak voltak. Tetszett, egészen addig, míg bele nem szólt Lola. De aztán később, ahogy olvastam a végén, már más szemmel kezdtem nézni rá. Borzasztóan sajnáltam őt, így már világos volt minden.

Kedvencem Tucker, Jason kutyája. S, igen, tényleg vonzza a csajokat. Imádtam ezeket, a részeket, főleg mikor megrágta Sloan fehérneműit. A jókat kuncogtam.

A másik legnagyobb kedvenc részem, amikor Jason felmegy a színpadra, és énekel, Sloannak. Aztán a dal végén elmondja, mit érezz iránta, nah azon elkezdtem pityeregni. Annyira édes volt. Teljesen el tudtam képzelni magam előtt a koncertet, az embereket és Sloant is.

Voltak olyan részek, amiért Sloant fejbe kólintottam volna. De Kristin szuper barátnő, hogy képes volt mindig felnyitnia a szemét. És ez pont jó. Nagyon jó volt Kristinről, Joshról és a gyerekéről olvasni. Nem lettek elhanyagolva, mint más történeteknél szokott lenni.

Mindenesetre a történet vége felé kellett egy kis dráma, hogy mindketten értékelni tudják a másikat, és azt, hogy mi a fontos. De sok minden ki is derül, hogy még sem úgy van, ahogy az elején gondolták, történik. Nekem nagyon bejött, és szívesen olvasnék még az írónőtől további könyveket.

Szívből ajánlom azoknak, akik könnyed kis romantikus történetre vágynak. Ez a történet abszolút nem akar több lenni, mint amit nyújtani akar.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó

Bookline 

K. M. Holmes: Miénk a pillanat - (Megmondom, nem tudok hibát találni ebben a történetben. Három nap alatt kiolvastam. Egyszerre vigyorogtam., csapkodtam és anyáztam egy sort. Különféle érzelmeket csalt ki belőlem ez a történet, tetszett az a rész, a könyvben, hogy voltak visszaemlékezések mindkettejük részéről és igazából végén derült ki, hogy teljesen másként emlékeztek vissza. ")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm az írónőnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasnom a következő könyvét a Miénk a pillanat c. kötetét. K. M. Holmes, ugye nem gondoltad komolyan, hogy beérem ezzel a két könyvvel? Kérem a következőt. Annyira tudtam, hogy imádni fogom ezt a kötetet is. Nathan és Helena kapcsolata, forró szenvedélyes, igazi kis romantikus történet volt számomra. Köszönöm, kedves írónő, hogy odaláncoltál engem. 

K. M. Holmes:
Miénk a pillanat

Tartalom:

Bűvölet zongoraszóra 
Helena Jones azért érkezik Los Angelesbe, hogy interjút készítsen barátnője, Camie nagy sikerű filmsorozatának szereplőivel. Arra azonban nem számít, hogy az élete hamarosan a feje tetejére áll. Az interjú helyszínén szembetalálkozik egy ismerős, igéző szempárral, melynek tulajdonosa Nathan volt, akivel élete legperzselőbb éjszakáját töltötte évekkel ezelőtt, majd a férfi szépen felszívódott. 
Ám a véletlenek sorozata még csak most kezdődik. Egy bárban, ahol zongorahangok kíséretében változik meg minden körülötte, rábukkan apja titkos múltjára és újra Nathan bűvkörébe kerül. Vajon meddig lesz képes harcolni az érzelmeivel és ezzel a lélegzetelállító pasival? Van kiút a kétségbeesett sóvárgásból? 
Ha csak hárítania kell, az menni fog – véli Helena. 
Vagy mégsem?

Véleményem:
5/5

Ejh... Mit tett velem, K. M. Holmes írónő. Hát nem megint fantasztikus könyvet írt? Nagyon jól szórakoztam rajta. Imádtam, olvasni.

Nathan nem kis pályás fickó, ha valamit akar azt el is éri. Mondjuk a tesója sem elveszett lélek. Nagyon örültem, hogy szerepeltek Camie és Miguel. Imádom őket. Olyan aranyosak együtt. Na, de térjünk vissza Nathan-re és Helena-ra. Helenát kedveltem, mert ahogy ő is, én is a kedvelem a zongorát. Bár nem tudok zongorázni, engem is elvisz a zenéje, egy másik világba. Helenának gyógyír a zene, a lelkére. Sokat szenvedhetett… Főleg miután egy csúnya, fájdalmas családi titok került felszínre, amit felkavarta a lelkét.

Mason a másik kedvencem. Anyám, borogass. Ütődött ez a fickó, komolyan. A szövegei fenomenálisak. Legyen külön története neki is. Ajj, de olvasnám nagyon, biztos jó szövegei lennének.Azt hittem, hogy Nathan nem fogja bírni Masont, de nagyot tévedtem.

Őszintén megmondom, nem tudok hibát találni ebben a történetben. Három nap alatt kiolvastam. Egyszerre vigyorogtam., csapkodtam és anyáztam egy sort. Különféle érzelmeket csalt ki belőlem ez a történet, tetszett az a rész, a könyvben, hogy voltak visszaemlékezések mindkettejük részéről és igazából végén derült ki, hogy teljesen másként emlékeztek vissza. S ebből adódik a sok konfliktus, a bizalom hiánya és a meg annyi kérdés, hogy vajon azt érzik egymás iránt? Vajon tényleg, az volt az első szikra, amikor először találkoztak? Álom volt csupán vagy véresen komoly valóság. Faltam a betűket, hogy megtudja, tényleg az volt-e. Hiába éreztem végig, hogy ők ketten bizony egymásnak vannak teremtve, ha egyikük vagy a másikuk nem jön rá, mit is éreznek valójában.

Ezekután továbbra is várom írónő következő könyvét. Szívből ajánlom minden romantikus lelkű olvasóimnak, érdemes megvenni és elolvasni. Tanácsolom, hogy az első részét is vegyétek meg,

 

 A könyvet itt tudjátok megvenni:

Álomgyár Kiadó

K. M. Holmes írói oldala

Interjú K. M. Holmes írónővel - ("Kedvenc karakterem? Tyűha! Mindegyik az lett :) Mindegyiket másért szerettem írni. ")

Köszönöm K. M. Holmes írónőnek, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Írónőtől a Tiéd a főszerep c. könyvét olvastam el, már akkor tudtam, hogy nagyot fog robbantani. Hiszen egy érzéki, szenvedélyes történetet alkotott, mely szinte folytatásért kiáltott.Nemrég, a napokban jelent meg a Miénk a pillanat c. könyve, Nathan és Helena történetét meséli el. Ebből kifolyólag az írónőről, könyveiről és a karaktereiről fogunk beszélgetni.Tartsatok velünk!

(Forrás: K. M. Holmes írói oldala.)

1.

Kérlek, mesélj kicsit magadról! Honnan jött az ötlet, hogy írj?

Először is, köszönöm a megkeresést, és nagyon örülök, hogy tetszett az első könyvem. Mit mondhatnék magamról? Talán beszélhetnék a szenvedélyemről, amely nem csak az írás, hanem a könyvolvasás is. Mert tényleg érzelmekkel bírok velük kapcsolatosan. Mindegyik elolvasott könyvemhez gyengéd szálak fűznek, és mindegyik tovább él bennem. Ezért is mondom, hogy engem az olvasás tanított meg írni, de természetesen nem állok meg ezen a ponton, nemsokára kezdek egy írói tanfolyamot, amit már nagyon várok! Az „ötlet”, hogy írjak, nem jött, hanem velem született. Gyerekkorom óta alkotok, és nagyon szerencsésnek gondolom magam, hogy bizonyos részeim kibontakozhatnak az írás által.

2

Mennyire volt nehéz elindulni, és kiadót keresni? Hogyan találtál az Álomgyár Kiadóra? Milyen érzés velük dolgozni?

Nem mondom nehéznek, az élet ebben elkényeztetett. Persze ez nem egy olyan dolog, ami csak az ember ölébe hullik, mert rengeteg munka előzte meg, de az első kézirat, amit elküldtem az Álomgyár kiadónak - megjelent. Hiába próbálnám meg szavakba önteni, úgyse tudnám megfogalmazni azt az érzést, ami bennem volt, amikor felhívtak és közölték, hogy a kézirat kiadásra alkalmasnak bizonyult. Kizárólag bennük gondolkoztam, nem fordultam más kiadóhoz, valamiért azt éreztem, hogy ennek a csapatnak a része akarok lenni. Fiatalok, energikusak, lelkesek és annyira kedvesek! No, meg kicsikét dilisek, de ezt csak halkan súgom...

3.

Az élő bejelentkezés alatt hallottam, három kötet tervezel, és volt, aki megkérdezte, hogy Amy is kap-e külön történetet. Tudnál erről mesélni?

Igen, jelenleg három (romantikus-erotikus) történet vár megírásra, vagyis már csak nagyjából kettő és fél. Azért nem több a számuk, mert egyszerűen nem engedem meg az agyamnak a további történetek kitalálását, mert néha a való életben is jelen kell lennem. :) Amy-nek nem tervezek külön történetet, de nagyon jó érzés, hogy a mellékszereplőkhöz is így ragaszkodtok! A Tiéd a főszerep után Nathan története tervezett volt, Damian pedig némi nyomás hatására indult el, de addig nem kezdtem bele a történet a megírásába, míg nem éreztem, hogy kellő izgalommal és lendülettel meg tudom tenni. Ám már nyakig benne vagyok, és alig várom, hogy ti is megtudjátok, milyen az élete Camie után.

(Forrás: K. M. Holmes írói oldala.)

4.

Van kedvenc karaktered? Melyiket volt legnehezebb megírni?

Kedvenc karakterem? Tyűha! Mindegyik az lett :) Mindegyiket másért szerettem írni. A legnehezebb talán Damian volt, a jófiúkkal gondban vagyok :) Persze még nem bontakozott ki teljesen, szóval az Enyém a végszó c. könyvben majd kiderül, hogy milyen is valójában...

5.

Hogy érzed magad? Milyen érzés volt számodra, hogy ilyen nagy rajongó tábora van neked és könyvednek? Számítottál ekkora nagy sikerre?

Az izgalom minden nap a maximumon pörgette a szívem, nagyon vártam az első reakciókra. Nem sokan mernek egy első könyves szerzőnek bizalmat adni. Pedig valahol minden írónak el kell kezdeni... Aztán jöttek az újabb és újabb pozitív véleményezések, és szépen, lassan kialakult körém egy szeretetgyűrű. Egy bázis. És most ezzel a csoportomban lévő emberekre utaltam, akik egész egyszerűen velem lélegeznek és izgulnak, vagy ha kell, drukkolnak és biztatnak. Csodálatos érzés, amikor létrehozol valamit, és elismerik a munkád. Az pedig még felemelőbb, ha tudatják is az emberrel!

6.

Mesélj kicsit az írásról. Van inspiráció, múzsád, amitől jobban tudsz írni? Esetleg hallgatsz zenét, ha igen, mit?

Engem minden inspirál. Lehet az egy jó film, egy könyv, zene, vagy egy jelenet, amit meglátok az utcán. Vagy egyszerűen egy érzés, amit keltenek bennem ezek a dolgok. Nagyon szeretek olvasni, amit már mondtam is, legfőképp azért, hogy ihletet szerezzek. Nem úgy, hogy ugyanazt megírjam, amit olvasok, mert látod, hogy egyébként sem alkalmazok elcsépelt, tipikus és sablonos jeleneteket, de valahogy olyan hatással van rám egy jó regény, hogy rögtön megjön a kedvem az íráshoz. Gondolatokat ébreszt bennem,és ez az igazi inspiráció számomra. Zenében mindenevő vagyok. Hangulat kérdése, hogy éppen milyen stílusút hallgatok.

7.

Melyik párost volt könnyebb megalkotnod? Miguel & Camie vagy Nathan & Helena párosát?

A Tiéd a főszerep kapcsán, amikor a történetet kitaláltam még az volt a fejemben, hogy Damian-Camie. Miguel csak mellékszerepet kapott volna, de valahogy az ő kettősük teljesen átformálta a regényt. Én magam szerettem meg őket annyira, hogy kidobjam a terveimet, és átgondoljam a sztorit. Nathan-Helena kettőse pedig a szívem csücske lett, szerintem remek páros lettek, őket is nagyon szerettem írni, és talán könnyebb is volt.

8.

A borítók nagyon szépek, nekem különösen a második tetszik jobban. Milyen együtt dolgozni Ádámmal? Mennyire könnyű összehozni egy borítót? 

Ádám egy varázsló. Tényleg. Képzeleteket valósít meg, és mindezt nagyon ízléses, és igényes módon teszi. Az egész koncepció, miszerint legyen dupla borító az ő ötlete volt. A borítón szereplő személyek képei viszont az én kutatómunkám eredményei. De Németh Renátát sem hagynám ki a dicséretből, mert az ő munkája is nagyban hozzájárult, hogy a könyv ilyen szép legyen.

9.

Családod, barátaid miként fogadták, hogy írásra adtad a fejed?

Senkinek nem volt ellenvetése. :) Mindenki örömmel fogadta, bíztattak, és velem izgultak!

10.

Mi jön most? Lesz új történet, könyv a közeljövőben? Mik a terveid?

Jelenleg az Enyém a végszó megírásán dolgozom, aztán jöhet a többi. Bízom benne, hogy sok olvasóm lesz, és egyre szélesebb körben, fogják olvasni a regényeimet, mert szeretnék egy fordulatos, történetekkel teli világba kalauzolni mindenkit!

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Álomgyár Kiadó
Líra
Bookline
 

S. A. Locryn: Gyufaláng - ("Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort.")

Szeretném megköszönni S. A. Locryn írónőnek azt, hogy lehetőséget kaptam elolvasni a számomra legszebb történelmi romantikus történetet, a Gyufaláng című kötetét. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányozni fog Tamás és Sándor. Később biztosan újra fogom majd olvasni. Mert ez a történet holtbiztos, hogy nem egyszeri olvasós

S. A. Locryn:
Gyufaláng

 

Tartalom

 Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

 Véleményem
5/5

 Nemrég fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mi lehet Sándorral és Tamással. Mariannal, Karcsival és Bencével. Vajon mi történhetett velük?

Írónőnek olyan történetet sikerült írnia, hogy még később is ezen rágódjak, ami nagy ritkán fordul elő velem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire a szívembe fogom zárni Tamást és Sándort. Élethűen mesélte el a történetüket, mintha maga is ott lenne, vagyis nem, hanem valaki elmesélte, és ő pedig megírta.

Ez akár a valóságban is megtörténhetett volna. Egy olyan időben, korszakban, ahol az ilyen szerelemért halál járt volna. De ők ketten dacoltak mindennel. Hiszen a szerelem a legerősebb a világon.

Mindent legyőz, világokat dönt romba. El sem tudom képzelni, milyen lehetett az élet a háborúban, és utána az életbe visszarázódni. Nem merek belegondolni sem. Ez a történet iszonyatosan lelkivilágomba tört. Féltettem őket, hogy ne legyen semmi bajuk.

Ez a történet a szerelemről, szabadságról és az életben maradásról szólt. Egy olyan világban, ahol ezért meglincselik, megölik az embert. Ez a történet rávilágít arra, hogy történjen bármi, a sors vagy az univerzum mindig kitalál valamit. Összehozza, akiket össze kell hozni.

És ami még tetszett az - az, hogy S. A. Locryn olyan dolgot tett, amit eddig soha egy író nem tett volna. Olyan apróságot csempészett bele a történetbe, hogy szinte fel sem fogtam, mennyire fontos szál lehetett a cselekmény sodrásában.

Az egész történetben Tamással tudtam azonosulni. Az ő szemével, érzéseivel bepillanthattam az álarca mögé. Átéreztem, miken mehetett keresztül, és miket kellett megtennie még, hogy elérje a számára kijelölt boldogságot. Flashbackek, vagyis a visszaemlékezések nagyon ott vannak, így értelmet nyertek, hogy mikor, hogyan találkoztak a szereplők, és elképzelhetjük, milyen lehetett frontvonalon harcolni. Néha úgy éreztem, mintha magam is ott lettem volna, hallani véltem a sipító hangokat.

Izgultam, vártam, mi lesz a vége. Hogy vajon beteljesül végre a szerelmük, a kapcsolatuk? Mi lesz ezután? Forogtak az agyamban a kérdések. Sokszor félre kellett tennem, mert volt olyan jelenet, amit nem bírtam olvasni. Ilyen volt Sándor kínzása, Tamás elvesztett családjának titka, a bántalmazások és sok minden más.

Ezért is tartott számomra sokáig kiolvasni a könyvet. S. A. Locryn méltán lehet büszke. Fantasztikus történetet írt. Zseniális! Ezek után kíváncsian várom, mivel fog előrukkolni. 

Ha rajtam múlna, 100 csillagot adnék. Semmi kivetni való hibát nem találtam. Egyszerűen fantasztikus. Ezt mindenkinek el kell olvasnia.

Szívből ajánlom nektek ezt a nem mindennapi történetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

S.A. Locryn írói oldala

Book Dreams Kiadó 

 

Beleolvasó: Szabó Tamás: Holdvíz

Néhány hónappal ezelőtt Szabó Tamás: Holdvíz c.kötetéből már hoztam nektek beleolvasót. De most újra hozok egy kis részletet ezúttal a cápás jelenetből. Három részletet mutatok nektek, bízom benne, hogy tetszeni fog.

Szabó Tamás:

Holdvíz

Tartalom:

Zolit, a burokban nevelkedett, milliomos egyetemista ficsúrt sokkolja a hír: „örökölt” egy 16 éves lánytestvért apja, a néhai KGB-tiszt után! A két tinédzser kapcsolatát nagyban befolyásolja, hogy külön nőttek fel, nem is tudva egymásról. A báty tanácstalan; hogyan viszonyuljon a hányatott sorsú, öntörvényű kis vadóchoz, aki egyből felforgatja az ő nyugodt életét?

Mikor a lány minden addiginál nagyobb zűrbe keveredik és eltűnik Brazíliában, a fiú kénytelen otthagyni mindent; Noémi után ered, majd a Polícia korruptságát látva maga kutatja fel a húgát. Vajon képes felnőni a feladathoz, és egyedül megmenteni őt? Túlélik a testvérek könyörtelen megpróbáltatásaikat távol az otthonuktól, vagy elbuknak az alvilággal, a természeti erőkkel, illetve az önmagukkal vívott harcban, hogy beteljesedjék a családi karma?

ENGEDÉLLYEL

Hajnalodott. Két nap telt el azóta, hogy otthagytam Noémit a bóján. Tovább kell mennem! A szárazföld csábítóan közel lapult. De éreztem, hogy ez az utolsó néhány kilométer keményebb lesz, mint az eddigi szakasz együttvéve. Óriási akaraterőre volt szükségem ahhoz, hogy visszacsobbanjak a tengerbe, és folytassam az utat. Küzdöttem a fájdalom, a fáradtság és a beletörődés ellen. Olybá tűnt, mintha már évek óta küzdeném magam előre ebben a keserű-sós világban. Halászhajók horgonyoztak előttem, párszáz méterre lehettek... Ismét egy nagy csobbanást érzékeltem a szemem sarkából. Odakaptam a fejem. Egy pillanatra mintha láttam volna egy sötétszürke test körvonalait. De nem voltam biztos benne, hogy az, aminek gondolom. Talán csak a kimerültség űzött gonosz tréfát a képzeletemmel. Az érzés, hogy nem vagyok egyedül, minden eddiginél erősebb volt. A part felé néztem... Istenem, pedig már olyan közel járok hozzá! 

Megismétlődött a csobbanás néhány méterrel előttem; ezúttal szinte felrobbanni látszott a víz. Most már éreztem is a felszín alatt a nagy valami által keltett lökéshullámot. Ide-oda forgolódtam. Nem láttam, de tudtam, hogy itt van valahol a közelben. Talán alattam. Az apró hullámok szeszélyesen kergették egymást körülöttem, ám valami kitűnt közülük. Nem illett ide. Bár ugyanolyan szürkéskék színe volt, mint otthonának, az óceánnak, nem a víz részét képezte. Merthogy az áramlattal és a hullámokkal ellentétesen haladt. 

Ez a valami egy háromszög alakú uszony volt. Hol lassan, hol sebesen mozgott, néha eltűnt, máskor pedig magasan a felszín fölé tornyosult. Körülöttem ólálkodott, és én fáradtam követtem a tekintetemmel. 

Most már semmi kétség. Itt van... Figyel engem. Érzékeli minden egyes mozdulatomat. Lebuktam a víz alá. A búvárszemüvegem bepárásodott, de így is láttam rajta keresztül azt a nagy, félelmetes testet. Tízméternyire lehetett. Ott volt, aztán beleolvadt a mélység sötétjébe…Vajon milyen faj lehet? A jövevény elnyújtott nyolcasokat írt le körülöttem. Elúszott mellettem, aztán visszajött. Ez rám vadászik... Becserkészett engem! Biztosan régóta követ. Talán csak egy delfin.Egyre csak szűkültek azok a nyolcasok körülöttem. 

– Ne! Menj innen, hagyj békén, menj... Talán még a szívverésemet is hallja. Ekkor nagy sebességgel elúszott mellettem. A hátúszója nyílegyenesen szelte a habokat. Felsikoltottam, és belélegeztem egy nagy adag vizet. A farokúszója nem föl-le irányban mozgott, hanem a halakra jellemző oldalirányú, söprő mozdulattal. Vagyis akkor ez nem delfin. Hanem egy cápa. Iszonytató, fekete félelem szállt meg. A Miatyánkot kezdtem el motyogni. Tudtam, nem az én zsírtalan, szárazföldi húsom az ő ermészetes tápláléka. A legtöbb cápa összetéveszti az embert egy fókával. Legrosszabb esetben belém fog harapni... Ám hiába észleli, hogy a cupákom nem megfelelő a számára, és hiába hagy békén ezután, egyetlen próbaharapás is végzetes lehet idekint, ebben a legyengült állapotban. Ismét jött, de most abból az irányból, amire nem számítottam. Hozzám is ért, fájdalmasan súrolva fedetlen lábfejemet, ahol már nem takarta a búvárruha. A bőre rendkívül érdes volt; sokezer éles, apró, fogas pikkely fedte. Mintha csiszolópapír lett volna. Így kóstolt belém először. Vérfelhő lebegett körülöttem a bőrünk súrlódása nyomán, és ez csak fokozta a ragadozó vadászösztönét. Egyre magabiztosabb lett a mozgása. Egy nagy hullám megemelt, így fölülről jobban ráláthattam. A kurva életbe… mekkora! 

Bepánikoltam. Tudatszűkült állapotban kapálóztam a part felé. Hátulról támadott, alulról bökte meg az orrával a csípőmet, és felfordított. Mintha csak egy mozdony jött volna nekem. Megpördültem a tengelyem körül, s éreztem, hogy egy pillanatra kiemelkedem a felszín fölé. Mikor aztán észbe kaptam, láttam, hogy ismét a víz alatt vagyok.

A könyvet itt tudjátok megvenni:

Maxim Könyvkiadó

Szabó Tamás írói oldala