A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tarandus Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tarandus Kiadó. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. szeptember 3., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hatala Csenge - ("Ha egyet kellene kiemelnem, folyamatosan mosolyogtam, amikor a Treat Williamsről szóló részt írtam, mert az a találkozás hihetetlenül felemelő és álomszerű volt.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Hatala Csenge írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Hírzárlat, Requiem és Úton c. könyvei jelentek meg. Mivel én először olvastam írónőtől, az Úton című könyve jelent meg a Tarandus Kiadónál.  Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Fotó: Széles Laura

Úton c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az Egyesült Államokba jegyzetfüzetekkel érkeztem. Mivel nem tudtam, mi vár rám, nem vittem a laptopomat, kézzel jegyzeteltem le minden éjjel a nap történéseit. Az anyag alapját 45 nap utazás, majdnem ugyanennyi város és 10 ezer megtett kilométer jelentette – autóval. Ez a sodrás, a minden percben valami más történik, szinte csak kapkodom a fejem érzése megjelenik a regényben is. Miután visszatértem Magyarországra, begépeltem a szöveget, először vázlatként, majd mondatokká formáltam ezeket a vázlatokat és az írási folyamat csak ezután kezdődhetett. Kutatómunkára is szükség volt, még akkor is, ha a történetek nagy részét odakint hallottam.

Hatala Csenge weboldal  (amit itt látsz kép, itt valóban az USA-regény jegyzetei között fekszem) 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően a dokumentumregények és dokumentumfilmek világából jövök. Ezeknél kötelező jelleggel az igazságot tárjuk fel. Igaz történeten alapuló játékfilmeknél vagy regényeknél azonban megesik, hogy különféle okok miatt fikciós elemekkel is dolgozunk. Az Úton című könyvem rengeteg ponton hasonlít a korábbi munkáimhoz, hiszen útinaplóról, korrajzról, valamilyen szinten az amerikai élmények dokumentációjáról van szó, de ahogy azt a bevezetőben is jelzem, „Ez egy igaz történet. Kivéve a kitalált részeket.”

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolában írogattam, az első könyvem (Hírzárlat) anyagát 14 évesen kezdtem el összerakni. A magyartanáraim folyamatos támogatását élveztem, amiért nem győzök elég hálás lenni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Azt hiszem, az alkotók tipikus problémája engem is elkísér, azaz, hogy nem fejezek be kéziratot, csak abbahagyok. Van az a megmagyarázhatatlan belső fék, amikor úgy érzem, ha most tovább írok, akkor nem építem, hanem elrontom a szöveget. Ilyenkor szoktam abbahagyni. Aztán leteszem hetekre, hónapokra, hogy más perspektívából tudjak utána ránézni az adott írásra, de attól tartok, ha nem lennének ezek a belső fékek, (vagy a határidők) a végtelenségig írnék.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyszerre tűnt nem eviláginak és nagyon ismerősnek.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettőre volt már példa, de azt hiszem az impulzív alkotás egy kicsit közelebb áll hozzám, olyankor más mélységei tárulnak fel a léleknek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Hírzárlat és a Requiem írása közben végig valamiféle súly nehezedett rám. Ha először hoz nyilvánosságra valamit az ember, főleg, ha egy tragédiáról van szó, az azért sok szempontból megterhelő tud lenni.

A kedvenc jeleneteim kérdéskör kicsit más, mert az Útonnál saját élményeket vettem alapul, és azokat újraélni mindig boldogsággal töltött el. Ha egyet kellene kiemelnem, folyamatosan mosolyogtam, amikor a Treat Williamsről szóló részt írtam, mert az a találkozás hihetetlenül felemelő és álomszerű volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Olyan témákról írok, amik magukkal ragadnak. Mindig azt mondom, hogy vagy szerelemmel dolgozom, vagy sehogy. Ez a regényeimre is igaz. A Hírzárlatnál szinte adott volt a téma. Balassagyarmatiként az ottani túszdráma története elég mélyen hatott rám. A Requiemnél már évtizedek óta jártam Karthago koncertekre. Az Úton pedig személyes ihletésű volt.

Minden alkotófolyamatomnál elmondható, hogy rengeteget inspirálódom más művészeti ágakból, mint a zene vagy a színház. Az Útonnál a fő sodor a Red Hot Chili Peppers zenéje és Orbán Józsi (100 Folk Celsius) volt, de rengeteg más művészt is megemlítek, Bródytól kezdve a P. Mobilon át Molnár Tomiig, de a teljesség igénye nélkül, idézek például ifj. Vidnyánszky Attilától is.  

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak mentoraim, akik a legtöbb írásomat ismerik, akár olyanokat is, amik végül a fiókban maradtak. Ők kíméletlenül őszinték velem, sokszor kemény kritikát is megfogalmaznak, így rengeteget tanulhatok tőlük és fejlődhetek általuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelentek?

Szerencsés vagyok, hogy egy támogató családból származom, így nemcsak együtt örültek velem, hanem fuvarral és biztatással is segítettek, mikor melyiket kívánta meg az adott helyzet.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az Útonnal szeretnék minél több olvasót elérni, és minél több rendezvényen találkozni is velük, személyesen. Az érdeklődőket kérem, hogy figyeljék az oldalaimat, mert rengeteg meglepetéssel készülök. 

Hatala Csenge írói oldala

2023. augusztus 14., hétfő

Előolvasás: Hatala Csenge: Úton - ("Abszolút év egyik legjobbja lett. Nagyon szeretem a leírásokat, történelmi helyeket, stb. Tetszett, ahogy bemutatja Amerikát. Az embernek az az érzése lenne, hogy fogná a motyóját és repülőre ülne. ")

Szeretném megköszönni a Kiadom a könyvemet és Hatala Csenge írónőnek, hogy elolvashattam Úton c. könyvet, mely számomra nyár egyik legizgalmasabb története. Ha jól tudom igaz történetként íródott, akkor le a kalappal. Külön jó pont, mert szeretem az ilyen fajta történeteket is olvasni.

Hatala Csenge
Úton

Tartalom

A ​harmincas író Sam és a hetvenéves tiszteletbeli nagybátyja, az amerikai ex-tengerészgyalogos Bill hathetes road tripre mennek az Egyesült Államok észak-keleti részére.
Sam szűk családban nőtt fel, így nem áll tőle távol tiszteletbeli rokonokat avatni. Az egyetemi évei alatt Orbán Józsival, az ismert zenésszel alakít ki apa-lánya kapcsolatot, aki leviszi Samet egy művészklubba, ez pedig örökre megpecsételi a lány sorsát.
Amerikában Bill veszi át a már elhunyt Józsi szerepét és igyekszik támogatni Samet, hogy a közelmúltban felhalmozott negatív élményeit hátrahagyva ismét magára találhasson. Így Sam az utazások során a gyerekkori álmai után ered. Órákig sétál New York gigantikus épületei között, felfedezi Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers frontemberének szülővárosát, és találkozik a kultikus Hair Bergerével, Treat Williams-szel, aki Sinatrát énekelve kalauzolja őt végig az amerikai vidéken.
Sam megfordul rovarokkal ellepett motelben, vendég nem szerető luxusszállodában, bámulja a naplementét, délibábot és szivárványt, utazik tízezer kilométert, és rengeteg meghökkentő és tanulságos történetet gyűjt, miközben a múltjára, ezen belül a művészvilág napos- és árnyoldalaira, az itt tapasztalt kapcsolati buktatókra, a Nógrád megyében eltöltött gyermekévekre, és általában a magyar és amerikai viszonyokra is reflektál, de útitársáról is számos érdekesség derül ki.

Véleményem
5/5

Kiadom a könyvemet, egy jelentkezés során kerültem be a molyzónában, ahol friss megjelenés előtt álló könyveket lehet olvasni.

Hatala Csenge: Úton c. könyvre esett a választásom. Jól tettem.
Abszolút év egyik legjobbja lett. Nagyon szeretem a leírásokat, történelmi helyeket, stb. Tetszett, ahogy bemutatja Amerikát. Az embernek az az érzése lenne, hogy fogná a motyóját és repülőre ülne. 
Mindig is szívem vágya Amerika, azon belül minden nagy város látogatása. Legfőképp New York és Chicago, vagy Washington. Ki tudja, talán egyszer eljutok. Mindenesetre a könyv olvasása által, képzeletben ott vagyok.

Néha úgy éreztem a szereplők nem is kellettek volna benne, annyira vitte magával a leírások. Az jutott eszembe, mi lenne, ha volna külön kis könyv Úton mellé, még részletesebb történelmi írások az eddig meglátogatott városokról.
Tök jó lenne, nem? 
S eszembe jutott az is, hogy ilyen könyvet nem is olvastam, de szívesen bevállalnék egy hasonlót. Az biztos, hogy Csengétől remélem, nem utoljára olvasok. Egy ilyen hasonlót tőle bármikor.

Sam-ről nem gondolná az ember, hogy harmincéves korára bevállal ilyet, hiszen ilyen korban a család az első,gondolom én. S lám ,ilyen kiránduláson, kalandokon vesz részt Bill nagybátyjával. Nehezen tudom megírni, hogy ne spoilerezzem el. Hisz ezt el kell olvasni, érezni kell azt, amit a könyv ad.

A szabadságot, álmok megvalósulása, emlékek felidézése, és az izgalom, hogy utazhasson kilométerekre.

Szóval, ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki kicsit is kirándulni akar képzeletben Amerika útjain. Nagyon megéri.

 A könyvet itt tudjátok beszerezeni:

Hatala Csenge írói oldala

Hatala Csenge webshop