Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az írónőt, Diana Huntot, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek a Titokzatos útitárs című könyve jelent meg eddig, amit NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
A párommal és egy zokni tolvaj törpetacskóval élek Budapesttől nem messze, Vácott. Az írás mellet kézápoló és műköröm építőként töltöm el a hasznos perceimet a hétköznapok során. Idén áprilisban töltöttem be a 29. életévemet. Hobbim nincsen, de igyekszem minél produktívabban elölteni a szabadidőmet. A kreativitásomat élem ki számos területen.
Titokzatos útitárs című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Körülbelül fél év alatt írtam meg az eredeti hosszabb verziót. Néhány dolognak természetesen utána néztem, de nem olyan szinten kellett beleásnom magam a kutatómunkába, mint a most készülő könyvemnél.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A Titokzatos Útitárs története teljes mértékben a fantáziám szüleménye. Persze morzsák találhatóak benne, amiket a környezetemből illesztettem be, de 90%-ban természetesen fikció.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Igazából az ötletek mindig is ott lapultak a fejemben, de valahogy sosem volt időm írásban kifejteni. Ez volt az első, amely egy kerek egésszé állt össze. Az életem pedig úgy alakult tavaly a vírushelyzetnek „köszönhetően”, hogy lehetőségem lett ezt több száz oldalban mások elé tárni.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Ezzel a kérdéssel nagyon beletaláltál! A készülőben lévő könyvemmel éppen ezt tettem. A Titokzatos Útitárs egy erotikus kalandregény, a mostani viszont egy izgalmas, feszültségekkel teletűzdelt thriller lesz.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Mint első könyves író, nagyon vegyes érzésekkel voltam tele. Egyszerre örültem, hogy végre elküldhetem egy kiadónak, ugyanakkor nem akartam elengedni. A lehető legjobb formában akartam kiadni a kezem közül. Ezért beleestem abba a hibába, hogy újra és újra javítgattam. Ezzel csak egy baj van: a végtelenségig lehet csinálni.Végül nagy levegőt vettem és egy nap rányomtam a küldés gombra. Életem legnehezebb kattintása volt….
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Sokáig vívódtam, hogy álnevet használjak-e. Végül hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, szeretném különválasztani az írói és a magánéletem. A keresztnevemet megtartottam, mivel azt mindig is szerettem. A görög mitológia szerint Diána a vadászat istennője, innen jött a Hunt vezetéknév.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
A válaszom egyértelműen igen. Abban tudom elképzelni magamat, amilyen könyveket én is szeretek olvasni. Izgalmas, csavarokkal teli regények, amiben egy kis romantika és persze erotika is szerepet kap.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Amikor a futár meghozta a könyvemet lesokkolódtam. Megmondom őszintén, nem tudtam egyből örülni. Kellett egy kis idő, mire eljutott a tudatomig, hogy amit hónapokig a gépem kijelzőjén láttam, az most nyomtatott formában a kezemben tarthatom. Természetesen a sokk hatás mérhetetlen örömbe váltott át.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Határozottan impulzív. Ha éppen nem érzem az ihletet, akkor nem erőltetem magamra. Viszont ha elkap a gépszíj, akkor nincs mese, írnom kell! Az elképzeléseim az esetek 99%-ban este jutnak eszembe, mikor már aludni készülök. Amikor leteszem a fejem a párnára, akkor robbannak be új koncepciók. Ezeket még félálomban is lejegyzem magamnak.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Kimondottan kedvenc jelenetem nincs, de a vonaton játszódó részeket különösen szeretem. Ami leginkább nehezemre esett, azok a feszültség keltő oldalak voltak. Egy filmben egyszerűbb vizuálisan megjeleníteni az ilyen jeleneteket. Ott segítenek a hangok, a kamera állások és a fények játékai. Ezzel szemben egy írónak mindent pontról pontra az olvasó elé kell tárnia. Pontos leírást kellett adnom arról, ami az én fejemben játszódott. Csak így érhettem el azt, hogy velem együtt izguljanak az olvasók.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Két dolog ihlet meg igazán. A környezetem és a zene. Ha a megfelelő pillanatba talál meg a tökéletes zeneszám, akkor olyan érzelmek, gondolatok, indulatok szabadulnak fel bennem, amiből megszületik a következő történetem.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Két ilyen személy van. Az egyik anyukám, a másik pedig a párom testvére. Ők ketten elfogultság nélkül tudnak kritizálni, nekem pedig pont erre van szükségem. A tanácsaiknak rengeteget köszönhetek.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Anyukám és a párom már a kezdetektől tudták, miért ülök órákat a laptopom előtt.A többiek viszont csak akkor szembesültek vele, miben mesterkedtem, amikor a kiadó pozitív elbírálását megkaptam.Természetesen mindenki nagyon örült és büszkék voltak rám.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Előreláthatóan ősszel szeretném megjelentetni a következő regényem. A történetét tekintve egy elmegyógyintézetben dolgozó pszichiáter izgalmakkal és nem várt eseményekkel teli életébe nyerhet majd bepillantást az olvasó. Akit érdekel az emberi elme sokoldalúsága, a disszociatív személyiség zavar, mindemellett élvezi, ha bonyodalmakat okozó kérdések tömkelegével találja szembe magát, annak ezt a történetet mindenképpen ajánlani tudom.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
