Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hadházi Anita- ("Törekedtem arra, hogy korhű legyen, ugyanakkor olvasmányos, friss.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Hadházi Anita írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Örökölt múlt c. könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Üdvözlök minden kedves olvasót! Hadházi Anita vagyok, végzettségemet tekintve magyar-német szakos tanár. Dunakeszin élek a férjemmel, egy budapesti multinál dolgozom. A munkám mellett hobbiból írok, de szeretek bringázni, túrázni, főzni és olvasni is.

Örökölt múlt   c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A kéziratot 2020-ban kezdtem el írni, kb. 8-9 hónapba telt, mire befejeztem az első verziót. Előtte és közben is bújtam a korabeli regényeket, valamint rengeteg tényirodalmat is olvastam a régenskorról. Emlékszem a covid alatt volt olyan külföldi könyvrendelés, ami meg sem érkezett, és e-könyvben kellett végül megrendelnem.

Forrás: Hadházi Anita írói oldala

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az Örökölt múlt a kétszáz évvel ezelőtti Angliába repít vissza. Törekedtem arra, hogy korhű legyen, ugyanakkor olvasmányos, friss. A kor szokásait, jellegzetességeit, történelmi eseményeit, nagy alakjait úgy szőttem a történetbe, hogy hitelessé tegyék, ne pedig agyonnyomják a cselekményt.

Az Örökölt múlt című könyved miben különbözik a többi történelmi romantikus regénytől ? Tudsz erről mesélni?

Szerettem volna ötvözni a korhűt, a klasszikust a mai olvasó számára élvezetes, friss stílussal és fordulatos, párbeszédes cselekménnyel. Törekedtem rá, hogy hitelesen ábrázoljam a kort, de a szöveg semmiképp ne legyen történelemkönyv ízű. A szereplőim megformálásánál is fontosnak tartottam, hogy hűek legyenek a korabeli életfelfogáshoz, szokásokhoz, a döntéseik pedig logikusnak hassanak az akkori mérce szerint is.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A munkahelyemen 2017-ben kaptam egy kupont (munkám elismeréseként), amit külsős tréningre is felhasználhattam. Olvasni mindig is imádtam, és úgy éreztem, itt a lehetőség, miért ne próbálnám ki a kreatív írást. Így jelentkeztem a Magyar Íróképző egyik tanfolyamára.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A történelmi romantikusok mellett a krimik nagy rajongója vagyok. Nem kizárt, hogy ebben a zsánerben is kipróbálom magam. Persze a romantikus szál itt is elmaradhatatlan lenne. Az én nyomozóm tuti beleszeretne a gyanúsítottba.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Jaj, imádom azt az érzést. Le is fotózom a képernyőt  Hiába tudom, hogy még ezerszer át kell írnom, olvasnom, akkor is megvan a varázsa. Hogy kész. A maga módján kerek, csak még át kell gyúrni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokat gondolkodtam álneveken, inkább nem sorolnám fel, mennyi opció volt az évek alatt. De igazán egyiket sem éreztem önazonosnak. Úgy voltam vele, az olvasók könnyebben megjegyzik a magyar neveket.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A történelmi romantikus mindig közel állt hozzám, a régenskorért töretlen a rajongásom évtizedek óta. Gimis voltam, amikor először láttam a hatrészes Büszkeség és balítéletet. Akkor még nem lehetett ledarálni a sorozatokat, hétről hétre vártam a következő részt. Azt hiszem, akkor szerettem bele a régensségbe. Szívesen olvasok a korról, úgy érzem, ebben a zsánerben otthonosan mozgok.

Forrás: Hadházi Anita írói oldala

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tudatos és impulzív egyszerre. Ha írós időszak van, minden nap szorítok időt arra, hogy haladjak a kézirattal. Mielőtt nekikezdek, vázlatot írok, részleteset, jelenetekre lebontva, amihez nagyjából tartom is magam. A jeleneteken belül viszont teljesen az adott pillanat dönti el, mi kerül bele, és sokszor az átírásnál is szinte a semmiből jönnek odaillő mondatok, ötletek, hogyan lehetne még jobb a történet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szeretem írni a felfokozott, érzelmileg fűtött jeleneteket, a párbeszédeket, de minden olyan részt, ahol valami nyomot, hamisnyomot, fordulatot írok. Nehéz megírni a nagyjeleneteket, amiket tudatosan kell felépíteni, átgondolni. De konkrétan nem szeretem részek nálam az írásban nincsenek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Először csak az alapötlet van meg. Például egy fiatal, városi lány akarata ellenére vidékre költözik. Aztán telnek a hetek, és mint egy hógolyó hízik a történet. Könyvek, filmek, képek, zenék, korabeli történetek ihletnek meg leginkább.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem bele-beleolvas és véleményezi, valamint bétaolvasóknak szoktam még elküldeni a szöveget. Amíg nincs meg az első vázlat, nem szívesen mutatom meg senkinek, de miután kész vagyok a félkész szöveg első verziójával, nyitott vagyok a javaslatokra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelenik?

Büszkék rám, ugyanakkor féltenek is. Nagyon fontos nekem a támogatásuk, főleg, hogy sok lemondással jár, ha az ember ír. Leginkább a férjem érzi a bőrén azt sok-sok órát, amit elvonulva, a gép előtt görnyedve töltök. Az írás időigényes hobbi, de törekszem rá, hogy minden fontos dologra jusson idő.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Szeretném, ha 2023 ugyanolyan aktív lenne írás szempontjából, mint az előző év. Bízom benne, hogy idén is megjelenhet könyvem. A készülő kézirat mellett pedig azon munkálkodom majd, hogy a már megjelent regényem minél több olvasóhoz eljusson.

A könyvet itt tudjátok  beszerezni:

NewLine Kiadó

Hadházi Anita írói oldala

Előolvasás: Abby Winter-Veda Sylver: Chicagói (vég)játszma - ("A történetben fordulatokban nem volt hiány, izgis részek voltak benne a történetben,nem lehetett unatkozni.")

Szeretném megköszönni Abby Winter-Veda Sylver írónőknek, hogy megint lehetőséget adtak, hogy elolvashassam Miami ál(ar)ca című könyvének a folytatását a Chicagói (vég)játszma című könyvét. Nem számítottam erre, hogy elolvashatom megjelenés előtt a könyvet. Az első részt szerettem, másodikat egyenesen imádom.

Abby Winter-Veda Sylver

Chicagói (vég)játszma 

Tartalom:

Most, hogy annyi szenvedés és megpróbáltatás után Craiggel maguk mögött hagyták Miamit és Chicagóba költöztek, Lisbet fájdalmas emlékeit végre kezdik felváltani a boldog pillanatok. Úgy tűnik, minden adott ahhoz, hogy tiszta lappal kezdjék az életüket, semmi és senki nem állhat közéjük.
De Lisbetet időnként mégis kétségek gyötrik Craig múltját ismerve. Amikor rájuk borul egy újabb tragédia árnyéka, kénytelenek szembenézni az igazsággal. Vajon a napvilágra kerülő, féltve őrzött titok elválasztja őket egymástól? Vagy van olyan erős a szerelmük, hogy ezt is túlélje? Egyáltalán akarnak még küzdeni a másikért?
Miamiban lehullott az álarc, de az igazi végjáték a hideg, téli Chicagóban zajlik.

Véleményem

5/5

Mit is mondhatnék, igazából arra sem számítottam, hogy lesz folytatása a történetnek, nemhogy el is fogom olvasni. Csak gondolatban mertem elképzelni egy folytatást ennek a történetnek. Nagyon meglepődtem a felkérésnek, viszont megörültem a lehetőségnek, mert az első részt olvastam, már akkor tudtam, éreztem, hogy folytatódnia kellene a történetnek. S igazam lett.

Craig és Lisbet kapcsolata ott folytatódik, ahol az előző könyvben abba maradt. Csak megfejelve némi drámával, hisztivel és egy jó adag feszültséggel. Többiről ne is beszéljük.

Abby és Veda nagyszerű történetet hoztak össze, megint nagyon ütősre sikeredett. Mondjuk Lisbet hisztije kicsit túlzás volt, szerintem. Craig pedig egy makacs egy ember, annyi szent. De mindketten nagyon aranyosak voltak. S mindketten küzdöttek egymásért.

Mollyt imádtam, eléggé lökött egy nőszemély, van ám szövegei. Nem lehetne, hogy Molly is kapjon külön történetet? Olyan jó lenne róla is olvasni. Imádnám azt a könyvet is.

A történetben fordulatokban nem volt hiány, izgis részek voltak benne a történetben,nem lehetett unatkozni.

Reménykedtem, hogy történet végére minden helyre jön. Abby és Veda igazán kitettek magukért. Ez nagyon izgalmas, pörgős olvasmányban volt részem. Néha nevettem, néha szitkozódtam, átkoztam Craig-et majd áldottam a fejét… Lisbet, hát amennyire bírtam az előző történetben, úgy most kicsit idegesített a hisztije miatt, és állandó képtelen döntései, képzelgései miatt.

Szóval, ez a könyv nagyon ott van, tökéletes, igazi romantikus krimi a javából. Mind annak ellenére, hogy némely szereplőket nem nagyon bírtam.

Viszont a vége.. Na, az nagyon ütött, nem is kicsit. Került bele nem kicsi csavar a históriában. Erre igazán nem számítottam, hogy mivé fog alakulni az egész.

Remélem nem ez lesz az utolsó közös regényetek Abby, Veda. Nektek írnotok kell! Mert annyira jók vagytok ti ketten együtt.

Azoknak ajánlom, akiket nem zavar, ha krimi szál is van benne a romantika mellett. Akik szeretik, Abby és Veda könyveit.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Abby Winter írói oldala

Veda Sylver írói oldala

Előolvasás: Hadházi Anita:Örökölt múlt - ("Hadházi Anita első önálló debütáló regénye, mely számomra e szívem csücske lett. Könnyű, haladós, olvasmányos volt.")

Szeretném megköszönni Hadházi Anita írónőnek és NewLine Kiadónak, hogy lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasnom az Örökölt múlt című könyvét. Az biztos minden olyan olvasónak ajánlom, aki szereti a kosztümös romantikus könyveket.

Hadházi Anita:

Örökölt múlt

Tartalom

Mit ​teszel, ha a kastéllyal együtt a múltját is megöröklöd?

London, 1819. Sophie Plumbury zavartalanul éli előkelő életét, mígnem apja vidéki birtokot örököl, és lányaival azonnal költözni akar. A Plumbury családot gazos park, omladozó falú kastély és egy mogorva házvezetőnő fogadja Berrytonban. Sophie nem is lehetne csalódottabb, nem érti, apjának mi oka van rá, hogy egy rozoga házért hátrahagyja kényelmes életüket, az úri társaságot. Gőgös viselkedésével magára haragítja a környék lakóit, még a falu elhivatott orvosával, Oliver Doyle-lal is összetűzésbe keveredik.

A kastély ráadásul nemcsak huzatos, hanem titkokat is őriz, a birtok néhai uráról különös pletykák keringenek a faluban. Sophie-t hidegen hagyják a történetek, amikor azonban kiderül, hogy az édesanyja fiatalon sok időt töltött itt, rájön, hogy talán ez a kastély a kulcs az asszony titokzatos múltjához. De nem csak a birtok kelti fel az érdeklődését. Bár megfogadta, hogy soha többé nem áll szóba Oliverrel, a sors úgy hozza, hogy segítséget kell kérnie tőle.

Véleményem

5/5

Igazi bájos romantikus történet olyan korszakból, ahol ismerték a tisztességet, az őszinteséget, tiszteletet és tudták mi az a nagy betűs szerelem. Noha a történetben sok a titok, szégyen és félreértés is, viszont ettől lesz kerek a történet. Nem sablonos, nem tucat história. Nem egy csöpögős romantikus könyvet vettem kezembe. Hanem igazi múlt századi korokat idéz elő. Oly ritkán olvasok ilyen kosztümös romantikus kötetet. Őszintén megmondva, amikor kézhez kaptam nem igazán tudtam miről szól. Azt hittem a szokásos szerelmi történet lesz, amit (sajnos) tucatjával lehet olvasni manapság. Tisztelet a kivétel, azért akad jó is köztük. Mint, ahogy ez a kötet is bebizonyította, hogy lehet jót, jól megírni. Emlékeztek arra a tv filmsorozatra, ami Christie: Nehéz választás volt a címe? Olvasás közben jutott eszembe és arra gondoltam, milyen lenne már filmként is megnézni. Ugye? Mindvégig olyan volt mintha filmet néztem volna. Olivert Matt Barr színészt képzeltem el, Sophie-t pedig Lauren Lee Smith-t.

Hadházi Anita igazi, gyönyörű hamisítatlan romantikus történetet írt, imádom az 1800-as évek korhű történeteket olvasni. Akkoriban minden más volt. Írónő, élethű módon ábrázolta a kort, a helyszínt az adott idő divatjait.  Ráadásul nem kellett sok-sok részeken kivárni, hogy az adott karakter fejlődjön. Hisz Sophie sokat változott és előnyére, Oliver is sokat változott, rájött mi is a boldogság, mi a fontossági sorrend, mi az életben legfontosabb, hisz nemcsak a karrier, a tanulmányok lehetnek fontosak az ember életében.    

Tetszett az egész történet, szívesen olvasnék még későbbiekben írónőtől. Reménykedem, hogy nem ez lesz az utolsó megjelent kötete. Kellenek az ilyen történeket, nem hiába kedvencem ez a zsáner. Hadházi Anita első önálló debütáló regénye, mely számomra e szívem csücske lett. Könnyű, haladós, olvasmányos volt.  Sokat tudnék még írni, hogy mi tetszett benne, a szókincs, elbeszélő mód és az, hogy akkoriban tisztelettel szóltak a másikhoz.  Szóval, szívből ajánlom, aki szereti a kosztümös történeteket.  

A könyv NewLine Kiadónál jelenik meg 2022.novemberben.

Hadházi Anita Szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gáspár Virginia Olimpia - ("Nem én hiszek a történetemben, hanem a történet hisz bennem.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gáspár Virginia Olimpia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A dühös tűz fellángolása c. könyve jelent meg eddig, a NewLine Kiadó gondozásában, amit megrendelni kiadónál lehet, illetve elérhető a nagyobb terjesztőknél is. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Gáspár Virginia Olimpia (Gina) vagyok, egy örök optimista, igazi mosolygós természet. Férjemmel Budapesten, Újpalotán élünk, lakásunkat két macskával osztjuk meg. Magyar-kommunikáció szakon végeztem, tanári diplomát szereztem, de az élet más pályára sodort, történetesen az ügyfélszolgálat felé. Talán nem meglepő, hogy szeretek olvasni, zenét hallgatni, barátokkal társasjátékozni, néha pedig elmerülök a színezők világában is.
Mindig is érdekeltek az ifjúságot érintő témák, mint az olvasóvá nevelés, gyermekvédelem. Darvas Petrával ezért is álmodtuk meg, és hoztuk létre a Zsebkönyvbatik blogot.

 A dühös tűz fellángolása c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első kötet megírása nem igényelt nehéz kutatómunkát, de tanulást írástechnika terén annál inkább. Emiatt a tanulási folyamat miatt az első rész megírása elég hosszú idő volt, összességében talán tíz év is. Remélem, Nádasi Krisz is egyetért velem abban, hogy sokat fejlődtem írástechnikailag a szárnyai alatt. A történet rengeteget változott, és ért a fejemben, ahogy a szereplők is egyre kiforrottabbak lettek. Hosszú utat tettünk meg együtt, mire eljutottunk a kiadásig. Főszereplőjét, Holdát már tizenhárom évesen megalkottam a fejemben, mégis csak mostanra kerekedett ki a varázslatok világa bennem. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A helyszínek, az iskolai élet a valóságot tükrözik. A mágia világának kiépítésekor a wicca kultúrát és a rúnákat vetem figyelembe, tehát annak is van létező alapja. A többi már a fantázia, és inkább ez kap fő hangsúlyt a könyvben.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás kiskamaszkorom óta fontos szerepet töltött be az életemben, de már ovisként is ismert, vagy saját mesékkel szórakoztattam a nagyérdeműt bárhol, bármikor. Metrón, boltban kérés nélkül is. Főleg verseket fabrikáltam, de született egy befejezetlen regény is, amin érződtek a kor sorozatainak hatásai. Utólag vicces visszaolvasni. Valahol ott kezdtem el úgy érezni, hogy talán az írás az a tevékenység, amiben jó lehetek, amikor általános iskolai tanító nénim egyik fogalmazásomra annyit mondott: ez olyan Ginás fogalmazás. Megkezdtem szárnypróbálgatásaimat az írásban, és nem volt megállás. Először versek, aztán a regény. Mostanában gyakorlom a novellaírást is.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Már van több ötletem, amit a sorozat után dolgozok ki alaposabban. Ezek között már van olyan, ami nem az ifjúságnak szól. Egy kis misztikus szál mindig akad majd a műveimben, ezt képtelen leszek szerintem kihagyni, de meglátjuk, hogy milyen ötleteim lesznek még.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nagyon örültem, egy kicsit büszke is voltam magamra. Az összes író barátomnak rögtön meg is írtam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ott az a bizonyos utolsó mondat. Később pedig azon töprengtem, jó, de akkor most mit fogok csinálni? A válasz nyilván az, hogy írom a második részt, de annak elkezdéshez még túl izgatott voltam.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Nincs írói álnevem. Gondolkodtam különböző neveken, de valahogy mindig megmaradtam a saját nevemnél. Szeretem, talán mert kiskorom óta dicsérik, vagy csak tetszik, hogy a nővéreim húzták ki egy kalapból. Egyáltalán nem bánom, hogy saját néven írok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt hiszem igen, mindig is vonzott a fantasy világa. Bár az első regény, amit kamaszként kezdtem el, de soha nem fejeztem be, inkább a korabeli szappanoperákra hajazott. A Lélekboszorka krónikák világa az első, amit igyekeztem alaposan kidolgozni, és ez az első pillanattól kezdve fantasy volt.  

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus érzés. Elsőre. Aztán egy kicsit ijesztő. Már bárki elolvashatja, amit írtál. Nincs megállás, felvállaltad (ön)magad. Az olvasói visszajelzéseket éppen olyan izgatottan vártam, mint az értékeléseket a molyon. Még akkor is, ha az olvasása közben már kaptam pozitív visszajelzést az olvasótól. A könyvesboltba bemenni és látni a saját könyved kirakva valami elképesztő érzés. Pláne, ha egy olvasó küld róla képet neked. Remélem, sok fiatalhoz eljut, és szeretni fogják Holdáék történetét.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Tudatos, abban az értelemben, hogy reggel korán kelek, és igyekszem a készülő könyvvel foglalkozni. Ha nem is konkrét jelenetet írok meg, ötletelek, árnyalok egy szereplőn, esetleg átnézem az eddig megírt jeleneteket. Impulzív, hiszen ha eszembe jut valami, akkor rögtön kapom elő a lepkés füzetet, vagy ha nem otthon vagyok, a telefont, és leírom az ötletet.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, vannak kedvenceim. Például Holda első utazása az égi sztrádán, vagy Laura harca a démonnal. Több kedvenc is köthető Holdához és Áronhoz, de Kevinhez és Tamarához is. Látod, nehéz egy-egy jelenetet kiragadnom, mert valahogy a kerek egész nőtt a szívemhez.Legnehezebben Laura elrablásának jelenetét írtam meg. Nem volt könnyű úgy összerakni, hogy érthető és izgalmas is legyen. 

Fotó:Darvas Petra

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mindennapok, ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni. Egy szó, mondatfoszlány, egy rovar, ami ki akar jutni a buszból, de akár egy félrehallás is beindíthatja a fantáziámat. A zenét is sokszor használom ihletforrásként, és az írótársakkal folytatott beszélgetések, ötletelések is rengeteget segítenek. Biztos vagyok abban is, hogy sokszor nem is tudatosan használom fel azt, ami inspirált.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Először a béták (főként írótársak) és Krisz látják teljes egészében a történetet. Az ő javaslataik nyomán megyek tovább. Az írás közben felmerülő kérdéseimet általában hozzám közel álló barátokkal beszélem meg, akik szintén írók.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Támogattak, bátorítottak, és úgy érzem, nagyon büszkék rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Szeretnék író-olvasó találkozókat, a Zsebkönyvbatik is előkelő helyen szerepel a fontossági listán. Írói facebook, instagram oldalamat rendszeres tartalommal megtölteni, valamint költői facebook és instagram oldalamon is igyekszem aktív lenni, már csak azért is, mert a NewLine Kiadó gondozásában két verseskötetem is megjelent ebook formában. Az érdeklődők keressenek meg a közösségi oldalakon, de szívesen válaszolok üzenetben feltett kérdésekre is.    

NewLine Kiadó

Gáspár Virginia Olimpia szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Sáfrán Judit - ("A regény telis-tele van leírásokkal, talán ezen részek megfogalmazása jelentette számomra a legnagyobb kihívást. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Sáfrán Judit írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1) c. könyve jelent meg eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme. az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad? 

Sziasztok, először is köszönöm szépen a felkérést és a bemutatkozási lehetőséget!
Sáfrán Judit vagyok, és idén töltöttem be a 27. életévemet. Budapest élek, egy zöldövezetes külkerületben. Végzettségemet tekintve okleveles közgazdász vagyok, és manapság egy igazán népszerű területen, a megújuló-energia iparban dolgozom.
Az irodalom mindig is közel állt hozzám, a szabadidőmben szívesen olvasok, mégis az írás az, ami megadta számomra a legnagyobb örömet és szabadságot.

Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1) könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írisz emlékei egy képzeletbeli világban játszódik. Ettől függetlenül a helyi könyvtárat több alkalommal felkerestem információk pontosítása érdekében. A regényben nagy szerepet kapnak az égitestek, ezért a holdról több könyvet is kikölcsönöztem, és az arról olvasott tények alapján alakítottam a történetet.

Hogy meddig tartott az írás folyamata? A regény éveken keresztül formálódott, csiszolódott. Előfordultak jelenetek, melyek megírása több napot, hetet vettek igénybe. Mostanság igyekszem minden héten, több alkalommal leülni a gép elé, hogy az írást tudatosan beépítsem az életembe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A most megjelent regényem szinte teljes mértékben a fantázia szüleménye. A regényben megjelenő lények, szerkezetek és a hitvilág is távol áll a hétköznapiságtól. A történet egy kitalált világban, országban kap helyet, ahol egy bizonyos nemzet, a dálok sorsa forog kockán.

A valóságból csupán egyetlenegy helyszínt kölcsönöztem, mely a történet elején jelenik meg egy bár képében. Néhány karaktert valós személyről mintáztam, bár utólag visszagondolva, hiába próbáltam valósághoz hűen megalkotni őket, teljesen mások lettek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már egészen gyerekkoromban megmutatkozott az írás iránti szeretet. Általános iskolásként naplót írtam és meséket találtam ki. Akkoriban részt vettem novellapályázatokon is. Tinédzserként azt szerettem volna, hogy az írás mindig is az életem része legyen, ezért olyan pályát szerettem volna választani, ami ehhez közel áll. A sors mégsem így hozta, de ez nem szegte a kedvemet. Az írás iránti vágy erősebb volt bennem, ennek eredménye pedig pont a napokban született meg.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre szeretnék a fantasy zsánerében maradni, hisz elkezdtem egy regényt, ami korántsem ért még véget. Viszont nem vetem el a gondolatát annak, hogy más műfajban is kipróbáljam magamat. Mindenképp szeretnék majd fiatal felnőtteknek szóló romantikus regényt írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Évekkel ezelőtt fejeztem be Az írisz emlékei első verzióját. Emlékszem, éjfél volt és nagyon megérintett, hogy leírtam a „vége” szót. Akkor nem igazán tudtam elhinni, hogy a történet végére értem. Azt hiszem, nem akartam elengedni a kitalált karaktereim kezét, ezért kezdtem bele a történet átdolgozásába. 2021-ben tettem pontot az Örökölt királyság 1 végére, akkor fellélegeztem, és nekiláttam a kiadó keresésnek.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A saját nevemen írok. Megfordult a fejemben, hogy írói álnevet válasszak, de azt nem éreztem volna magamhoz közelinek. A családom tisztelete miatt szerettem volna fenntartani a Sáfrán nevet.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ez nem volt kifejezetten tudatos döntés. Gyerekként a kaland és a mese műfaja állt hozzám közel, ami hamar átformálódott a fantasyba. A legtöbb könyv, amit olvasok, a fantasy zsánerében íródott, valószínűleg ezért terelődtem ebbe az irányba.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra az írás egyfajta önmegvalósítás, ezért amikor végre a kezembe foghattam az első könyvemet, azt éreztem, megvalósult a legnagyobb gyerekkori álmom. Nem nagyon tudtam elhinni. Percekig csak néztem a borítót és mosolyogtam. Oly rég vágytam már erre az érzésre, hogy talán fel sem fogtam, hogy ez a valóság.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tudatosnak mondanám. Általában váratlanul megjelenik egy ötlet a képzeletemben, amit meg szeretnék örökíteni. Ez a késztetés vezet arra, hogy leüljek gépelni. Napközben a folyamatos teendők mellett nehéz időt szakítani az írásra, viszont esetenként, amikor csönd és nyugalom van, már egészen más a helyzet. Akkor jön el az alkotás pillanata.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az Örökölt királyság 1-ből a regény fő helyszínén, a Dáliában játszódó jelenetek a kedvenc részeim. A Luna hetéről szerettem a leginkább írni, azok a jelenetek könnyedek, szórakoztatóak. A vicces részeket kifejezetten szeretem, csak kár, hogy olyan kevés van belőlük.

A regény telis-tele van leírásokkal, talán ezen részek megfogalmazása jelentette számomra a legnagyobb kihívást. A párbeszédeket könnyebben tudom a papírra vetni, mint egy tájleírást, az előolvasói vélemények alapján érdekes módon mégis az apró részletek bemutatásában mutatkozik meg az erősségem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Reggel, a buszon ülve, olvasás közben szokott megszállni az ihlet. A hirtelen jött ötleteket gyorsan fel szoktam jegyezni, nehogy elillanjanak.

A külföldi nyaralások kifejezetten nagy hatással vannak rám, a legelvontabb ötleteim akkor születnek. A fő inspirációs forrásaim a templomok, ott valamiért mindig eszembe jut, hogyan kellene folytatni egy adott jelenetet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A regény első verzióját évekkel ezelőtt a barátnőim olvasták. Mindannyiuknak más volt róla a véleménye, de természetesen a legjobb barátaim szava számított a leginkább. Miattuk több jelenetet is átírtam. A családtagjaim közül is sokan olvasták a történeteimet, mindig meghallgattam őszinte tanácsukat. A tavaly elkészült kéziratot két kedves magyar tanárnővel olvastattam át, akkor már az ő szakmai meglátásukra hagyatkoztam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Régóta tudják, hogy írok, ezért nem lepődtek meg. Talán akkor már komolyabban vettek, amikor a NewLine kiadó visszajelzett, hogy szívesen kiadnák a regényt. Mindannyian nagyon örültek, a megjelenésnek pedig annál inkább. Meg is ünnepeltük.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A napokban jelent meg Az írisz emlékei nyomtatott verziója, de tervezem e-book formájában is kiadni. A megjelenés körülbelül a következő félév második felében várható. Idén buzgón dolgozom az Örökölt királyság 2. részén, melyet jövőre a kezükbe foghatnak az olvasók, ha elég gyorsan haladok. Remélem, számukra is annyira kedves lesz a sorozat, mint nekem.

 

A könyvet itt tudod beszerezni:

NewLine Kiadó

Sáfrán Judit szerzői oldala

Előolvasás: Sáfrán Judit: Az írisz emlékei ( Örökölt királyság 1.) - ("Ahogy haladtam a történet olvasásával, néha úgy éreztem, mintha filmet néznék, filmszerűen peregtek az események.")

Szeretném megköszönni NewLine Kiadónak és Sáfrán Judit írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt a könyvet Az írisz emlékei (Örökölt királyság 1.) címmel. Mit is mondhatnék egy elképesztő, izgalmas és eseménydús könyvet kaptam kézhez. Már most nagyon várom, hogy elolvashassam a második részt. Kíváncsian várom, hogy hány részesre tervezi a kötetet az írónő. Mindent akarom!

 

  Sáfrán Judit:
Az írisz emlékei
(Örökölt királyság 1.) 

Tartalom: 

Egy ​lány, aki mindent elfelejtett.
Egy férfi, aki sötét titkot őriz.
Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével, igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel.
Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát.
A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét.
Vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje?
El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?

 

Véleményem
5/5

Bár a molyon 14 éves kortól ajánlott olvasni, de szívből ajánlom minden felnőtt olvasóimnak a könyvet. Igazán szórakoztató, egyedi színvonalas történetet olvastam.. Nem gondoltam volna, hogy fantasy zsánerben lehet még újat alkotni, és mégis, Juditnak sikerült. Szeretem a leírós történeteket, ahol elmerenghetem, hogy milyen is lehet az adott világ, az emberek stb. Ebben a könyvben akad ám leírás, ami nagyon tetszett. Sok mindent kiemelhetnék, de inkább csak egyet mondanék. A zene. Ez nagyon tetszett. Hogy miért? Mert nekem is fontos a zene, szeretem. Illetve a kötődés, ez új számomra. Nagyon tetszik.

Eleinte Cylia-t nem bírtam, annyira idegesítő és zavaró volt számomra, de később történet másik felében kezdtem megkedvelni, ahogy Eriket is a nagy pof… akarom mondani a szájával együtt. Kein a kedvencem Héronnal együtt. Imádom őket. Sophie-ról nem igazán tudok róla mit írni, kissé semleges karakternek tartom, ott is van, de nincs is. Mindenesetre a csipet csapat a kedvencem.

A királyi családokkal, nincs gondom, igazából nem sokat lehet tudni róluk, ahogy Cylia szüleiről sem. Megkockáztatnám, kijelenteni, hogy szerintem (személyes véleményem) még többet írhatott volna a családokról, mindenről. Hiszen csak picikét kaptunk mindenből. Jó pár szereplő felbukkant, és kicsit hiányolom ki kicsoda igazándiból. Chlodvig-ról sem sokat lehet tudni, Solóról sem, csak Klein vissza emlékezéseiből lehet tudni ki is ő valójában.

Maga a történet egyedi volt számomra, feszültséggel teli kezdés, már rögtön az elején. Nem volt felesleges járat. Ahogy haladtam a történet olvasásával, néha úgy éreztem, mintha filmet néznék, filmszerűen peregtek az események. Sok mindent megtudtam, de mégis, sok minden nincs tisztázva, ahogy fentebb is írtam, de bízom benne, hogy folytatásban sok mindenre fény derül majd. Sok érdekességet olvastam, ami számomra új volt ebben a kötetben. Ahogy az elején írtam, Sáfrán Judit egyedi világot épített fel, nem is gondoltam, hogy lehet ilyen szép, gyönyörű. Egyszerű, olvasmányos nyelvezettek íródott az egész, ez tetszik. Szeretem az ilyen könnyedebb hangvételű könyveket olvasni.

Az biztos, hogy mindenképpen szeretném, ha nyomtatott formában kezembe tudni ezt a kötetet, biztos vagyok, hogy újra olvasós lesz ez a könyv. Szívből ajánlom, minden fantasy rajongónak. Érdemes beszerezni, elolvasni. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Sáfrán Judit szerzői oldala

NewLine Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Varga Gy. Brian - ("Igyekszem olyan cselekményt teremteni, ami a fantáziámból születik, de mégis életszerű, és valóságosnak tűnhet. Maga a téma is kicsit más lesz, mint az előző könyvé.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Varga Gy. Brian írót, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Két nap az élet c. könyve jelent meg eddig, amit a NewLine  Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget a bemutatkozásra!

Számomra mindig egy kicsit nehéz mesélni magamról, mert sosem tudom, mi az, ami érdekelhet másokat. Magyarország északnyugati csücskében, Várbalogon élek. Könyvelőként dolgozom, mellette pedig, ha az időm és az energiám még engedi, írok. Az írás számomra mindig kikapcsolódást jelent, még ha ugyanúgy dolgoztatni is kell az agyam, mint munka közben. Jól esik ezáltal egy kicsit kiszakadni a valóságból.

Két nap az élet című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Alapvetően nem igényelt sok kutatómunkát. A történet helyszínéül a saját lakóhelyemet választottam, hiszen miről lehet a legjobban és a leghitelesebben írni annál, amit az ember ismer? Annak azonban, hogy a regény cselekményének időszakában mondjuk milyen zene volt nagy sláger, vagy egy film pontosan mikor is került bemutatásra, utána kellett néznem, mert bár akkor voltam én is általános iskolás, mint a szereplőim egy része, az ilyen részletekre nem tudtam pontosan év szerint visszaemlékezni.

Az írás folyamata nálam mindig attól függ, mennyire érek rá, és mennyire vagyok fáradt ahhoz, hogy kinyissam a szövegszerkesztőt, és folytassam a történetet. A munkámból adódóan mindig inkább az év második fele az, ami kicsit lazább, olyankor jobban haladok. De még így is egy ilyen hosszúságú regényt, mint a Két nap az élet (430 oldal) legalább másfél-két évembe telik megírni. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A regényem cselekménye jórészt kitalált, azonban tartalmaz valós, megtörtént eseményeket is. Ezeket azért szőttem bele a történetbe, hogy egy kicsit bemutassam, milyen volt akkor az élet a faluban, ezzel pedig számos olvasóban sikerült emlékeket ébresztenem. Sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mennyire jó volt ez a kis időutazás a kilencvenes évekbe, és bevallom, saját magamnak is jól esett erről az időszakról írni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már általános iskolás koromban elkezdtem írni. Szerettem a fogalmazásokat, nyertem pályázaton is, és az a gondolat, hogy egyszer regényt fogok írni, 12-13 éves koromtól kezdve ott motoszkált a fejemben. Talán emiatt is tanultam tovább a gimnázium után újságíró szakon, hogy egy kicsit közelebb kerülhessek ehhez a területhez. Az élet persze másfelé sodort, de kitartottam amellett, hogy ezt megcsinálom, és tavaly meg is született az eredménye.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem, de nem mondom azt, hogy soha nem fog erre sor kerülni. Régebben eljátszottam a gondolattal, sőt a vázlatát is leírtam már két teljesen más jellegű történetnek, de hogy milyen zsánerben, azt most nem árulom el, mert ha egyszer megvalósítom, legyen egy akkori meglepetés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Furcsa. Olyan, mintha egy hosszú hónapokig tartó barátságnak vagy ismeretségnek szakadna vége. A szereplőim addigra mindig hozzám nőnek, és olyankor el kell búcsúznom tőlük, magukra kell hagynom őket, és ettől ürességet érzek magamban. Ugyanakkor örülök, hogy egy újabb történetet sikerült elmesélnem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A Brian nevet még akkor találtam ki magamnak, amikor gyerekként kezdtem el írni. Akkor csupán szórakozásból, most azonban két dolog miatt került ez a név a borítóra: egyrészt az igazi nevem nagyon gyakori, másrészt, amikor eldöntöttem, hogy mégis ezt választom, az jutott eszembe, hogy innen indultam, kezdetben Brian voltam, akkor miért ne lehetnék most is az? Azt vallom, az ember soha ne felejtse el, hogy honnan indult. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert alapvetően ez áll hozzám a legközelebb. Szeretem a vidéki életet, szeretem azokat a könyveket, amelyek faluban, kisvárosban játszódnak, amelyekben egyszerű, hétköznapi emberek a szereplők, a cselekmény pedig akár valóság is lehetne. Szerintem helytől függetlenül mindig történik valami az emberekkel vagy az emberek között, amit el lehet mesélni, és itt sem annyira unalmas az élet, mint az sokan gondolják.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Amikor a kiadó rábólintott a kéziratra, elég hihetetlen volt, mert korábban már próbálkoztam több kiadónál és pályázatokon is. Ment át előszűrőkön a mű, de a kiadásig sosem jutott még el. Most azonban végigjárni egy könyv születésének az útját a kézirattól a kész könyvig csodálatos élmény volt, nem beszélve arról, hogy a környezetem mennyire büszke volt rám.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tervezettnek mondanám. Régebben szabályosan beépült a napirendembe, megvolt, hogy a nap mely órájában ülök le, és írok. Vagy ha nem írok, akkor is valamiképpen foglalkozom a regénnyel, átolvasom mondjuk az előző fejezetet, javítok benne. Egy ismert író egyszer azt mondta, hogy olyan, hogy ihlet, nincs. Eleinte nem értettem, miért mondja ezt, de az írás igenis lehet tudatos tevékenység, és most már én is elértem arra a szintre, hogy ha nem vagyok hozzá túl fáradt, akkor bármikor képes vagyok folytatni a cselekményt.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindkettőből van. Ráadásul sokszor képes vagyok annyira átélni mindazt, amit írok, hogy magam is nevetek vagy sírok a szereplőkkel együtt. Viszont vannak olyan helyzetek, amikor az ember megreked, és olyankor elég nehéz kilábalni a mocsárból, amiben benne ragadt. Nemrég éppen megint így jártam: egy olyan élethelyzetről írok, és olyan közegbe helyeztem az egyik szereplőmet, amiben annyira nem vagyok otthon, és ez számomra nagy kihívást jelent most. Bízom viszont abban, hogy sikerül úgy megírnom ezeket a fejezeteket, hogy az nekem és az olvasóknak is tetsszen majd.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igyekszem leírni az olyan ötleteket, amelyeket első gondolatra ki lehet bontani, ami köré lehet cselekményt építeni. Ezek az ötletek spontán jönnek, de később is ott motoszkálnak a fejemben. Ami biztos, hogy egy történetnek nálam mindig megvan az eleje és a befejezése, hogy honnan hová szeretnék eljutni. Ami a kettő között van, az az írás folyamata alatt fejlődik ki, és sokszor az egyik esemény hozza magával a másikat, és olyan irányba visz, amilyenre először nem is számítottam. Ennek ellenére még sosem történt olyan, hogy egy történetnek másféle befejezése lett, mint amit elsőre terveztem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kollégáim azok, akik elsőként elolvassák a műveimet, és véleményt alkotnak róluk. Ha valami hiányos, ott kérdéseket tesznek fel, és rávilágítanak olyan dolgokra, ami valóban kimaradt, és pótolnom vagy éppen módosítanom kell. Rajtuk kívül van egy kedves barátom, akinek megmutattam az egyik kézirat első felét (a teljes akkor még nem készült el), ám neki mostanság elég sok a dolga, a munkája mellett tanul, és más egyéb is akad, így nem várom el tőle, hogy még ezzel is foglalkozzon, hiszen mindenkinek szüksége van a pihenésre. Amióta pedig az első regényem megjelenése környékén megismerkedtem Hugyec Anikó íróval, a szakmai dolgokat és kérdéseket is van kivel megbeszélnem. Előolvasói vagyunk egymás műveinek, észrevételt teszünk vagy éppen elismeréssel jutalmazzuk egymás munkáját. Anikóval nagyon jó viszony alakult ki közöttünk, és remélem, hogy ez még nagyon sokáig így marad.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Eleinte nem mindegyikük vette komolyan, és végig abban a hitben voltak, hogy ez számomra csak egy hobbi, egy időtöltés. Részben igaz is, mivel a munkám mellett csinálom, de ugyanakkor mégis megvolt bennem a kitartás és a bizonyítási vágy, hogy az, amiről gyerekként álmodoztam, megvalósuljon. Akkor vált számukra valósággá az egész, amikor a kezükbe vették a kész könyvet. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tavaszra tervezem a második regény megjelenését, amely A kék orchidea címet viseli. Ennek a történetnek szintén Várbalog a helyszíne, de nem kapcsolódik a Két nap az élethez, korban sokkal később játszódik. Ebben már nem nagyon kaptak helyet valós események, egy-egy rendezvény kivételével, amelyek a falu életéhez hozzátartoznak. Igyekszem olyan cselekményt teremteni, ami a fantáziámból születik, de mégis életszerű, és valóságosnak tűnhet. Maga a téma is kicsit más lesz, mint az előző könyvé. Emellett év végére szeretnék még egy karácsonyi kötettel hozzájárulni az ünnepre való hangolódáshoz. 

 A könyveket itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Varga Gy. Brian írói oldala

Előolvasás: Gáspár Virginia Olimpia : A dühös tűz fellángolása (Lélekboszik krónikák 1.) - ("Gáspár Virginia Olimpia írónőre érdemes felfigyelni. Ritkaság számba megy, hogy hazai terepen, magyar nevekkel ráadásul fantasy történetet alkosson valaki. Virginia megtette. Ezért lett számomra legkedvesebb történet ez a könyv.")

Szeretném megköszönni Gáspár Virginia Olimpia írónőnek, hogy megjelenés előtt elolvashattam az első kötetét A dühös tűz fellángolása (Lélekboszorka Krónikák 1.) címmel. Szerencsésnek mondhatom, hogy egyedi és fantasztikus könyvet olvashattam el. Az írónő egy nem mindennapi történetet írt, ráadásul hazai helyszíneken játszódik, még hozzá Újpalotán.

 Gáspár Virginia Olimpia
A dühös tűz fellángolása
(Lélekboszorka Krónikák 1.) 

Tartalom:

Boszorkányok? Látók? Őrzők?

Veres Holda megrémül, amikor Laura elájul az iskolaudvaron. Kiderül barátnőjéről, hogy látó, de mielőtt felfognák ennek jelentését, a lány váratlanul eltűnik.
Holda barátságot köt egy alakváltó fiúval, annak félvámpír ikertestvérével és a zavarba ejtően jóképű Áronnal. Ők hárman segítenek neki barátnője keresésében, és hamarosan az is világossá válik, hogy Holda sem átlagos végzős gimnazista.
Miközben Laurát egy boszorkány tartja fogva, Holda egyre jobban kiismeri újonnan szerzett képeségét és azt a mágikus világot, amely fátyolként öleli körbe Magyarországot.
Megállja a helyét ebben az ismeretlen világban?
Milyen gyorsan készül fel a rá váró küzdelmekre?
Képes lesz kezelni a benne fellángoló dühös tüzet?

Fordulatos történet a mágiával átszőtt újpalotai panelek között.

Véleményem
5/5

Gáspár Virginia Olimpia írónőre érdemes felfigyelni. Ritkaság számba megy, hogy hazai terepen, magyar nevekkel ráadásul fantasy történetet alkosson valaki. Virginia megtette. Ezért lett számomra legkedvesebb történet ez a könyv. Nehéz számomra megírnom a véleményt, hogy ne legyen spoileres. Izgalmas, fordulatokkal teli történet volt.

Tetszett, hogy eredeti helyen, Újpalotán íródott a történet, magyar nevekkel stb. Virginia egy csodálatos, varázslatos világot épített fel. Több volt leírás a világokról, a boszorkákról, démonokról és látókról. Ezt nagyon szerettem. A karaktereket egytől egyik bemutatta a jellemüket, kik ők és mik.

Jó pont, mert sajnos nagyon kevés olyan fantasy könyv van, ami ilyen részletességgel íródik. Szeretem, ha több van emögött, mint ami.Voltak benne kedvenc jeleneteim, pl az, amikor Holda lefejelte a mentorát. Ezen  jót kuncogtam. Aztán volt egy karakter, akit istennek se tudtam ki ő valójában, Nyílttörés! Ki a fene lehet abban a maskarában?  Remélem a következő, részben megtudhatom végre.  S vajon Vanda és

Mindig is szerettem/szeretem az e fajta boszis, látós stb könyveket. Nagyon megörültem, hogy az írónő megkért, hogy nem-e elolvasnám. Rögvest igent mondtam. Örülök, hogy elolvashattam. Szerettem volna elnyújtani az olvasás élményét.  Nem akartam befejezni. Gyors, pörgős, eseménydús volt számomra. Mindennek meg volt a helye a történetnek. Kedvenc karaktereim igazából nincsenek, mert mindegyik szerethető volt, kivéve a gonosz boszi. Na, őt nem szeretem.Talán esetleg a két rendőrről lehetne kicsit bővebben írni, beleszőni jobban a történésekben, kíváncsi lennék rájuk.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagy élmény lesz olvasni. Igazándiból, arra lettem volna kíváncsi, mit tud nyújtani, ami más fantasy könyvek nem tudtak még. Őszintén bevallom sokat adott ez a történet. S legeslegjobban az volt, hogy magyar helyeken, magyar városokban vannak félvámpírok, farkasok, boszik, látok stb. Ezek után tuti, oda költözöm.

Várom már most a következő részt. Szóval összegezve, érdemes lesz oda figyelni az írónőre, reménykedem, hogy a sorozat befejezése után sem hagy fel urban fantasy írásával. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

 Gáspár Virginia Olimpia Szerzői oldala

Előolvasás: Darvas Petra: Mágusok kelyhe ( Hópelyhek májusban 2.) -("(...) egy élmény volt újra Navatlonban lenni, sok mindenre fény derült, de ugyanakkor sok kérdés is felmerült. Hol elzárt egy szálat, hol megnyitott egyet, hogy véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Petra egyedi, varázslatos világot nyitott meg nekünk olvasóknak. Egyszerű, könnyű, olvasmányos történet. Sehol üresjárat, sehol egy unalmas rész.")

Szeretném megköszönni Darvas Petrának, hogy lehetőséget adott, hogy elolvashassam a második regényét a Mágusok kelyhe (Hópelyhek májusban 2.) c. kötetét. Ahogy az első kötetét is, ezt is nagyon imádtam olvasni. Már most hiányoznak a srácok, Navatlon. Első részt szerettem olvasni, de a második részt imádtam. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a harmadik kötetben. 

 Darvas Petra:
Mágusok kelyhe
(Hópelyhek májusban 2.)

Tartalom:

Nem minden portál, ami villan.
Vagy mégis?
Navatlonban a méltóságok egymás ellen fordulnak, a herceg eltűnik, Borrao az apját megmentő elixírért indul. Tigrato sem pihen: egy különleges kehely segítségével varázserőt szerez.
Mielőtt találkoznak, Gary, Emma és Lora varázslatos és veszélyes események során egyre jobban kiismerik képességeiket. Sorsuk már nemcsak a gloxántól, hanem a Mágusok Kelyhétől is függ – mindkettőt el kell lopniuk a helytartó erődjéből. Gary tudomására jut, mit követett el nagyapja a múltban, és egyszerre értelmet nyer Tigrato indítéka is.
A cél felé tartva kalandos útjukat titkok, hazugságok, egymás közti súrlódások is nehezítik.
Bár sürgeti őket az idő, letérnek az útról, hogy támogassák Borraót feladatában. Vajon ez mennyiben hátráltatja a csapatot? A fiú is viszonozza majd a gesztust?
A siker egyre biztosabbnak tűnik.
De a mágiának más terve van.

 Véleményem
5/5

Hűha! Nem is tudom, mit mondjak. Azt mondják, hogy nem mindig lehet überelni az első részt. Igaz ez filmre, sorozatokra és könyvekre. Bár a sorozatoknál évadok érvényes.

Mágusok kelyhe, több mint egy regény, történet. Az ember óhatatlanul úgy érzi legszívesebben Navatlanonban menne, és segítene a hercegnek és többieknek. A második rész tökéletes, abszolút nagyon ott van. lé már sajnáltam, hogy nem olvashattam tovább. Már most hiányzik ez a szeleburdi csapat. Itt már komolyabb dolgok történnek, rémisztő, veszélyes dolgok. Nehéz úgy elmondanom, hogy se semmit se kotyogjam ki a regényből. Így inkább azt mondom, hogy imádtam olvasni, vége fe

Hálás vagyok Darvas Petrának, hogy megalkotta ezt a csodát. Ezt a történetet. Lehetőséget adott, hogy elolvashassam a folytatást. Mindig félek, hogy vajon a folytatás milyen lesz.. Unalmas lesz? Vagy netán lapos történetté válik? Mennyire fogja az író felkelteni az olvasót másodjára?

Szerencsére nem így történt. Sőt, sokkal jobb, mint az első. Voltak humoros részek, szívfájdító történések és csavarok ráadásul.

Borrao egy kész rejtvény, komolyan, nem tudom, mikor mit higgyek...Lora egy dilis csaj, de pont ezért imádom, Emma egy komoly leányzó. Gary, hát Gary.... Ármin, hát nem is tudom. Olyan semmilyen fazon. Viszont van egy fickó, akit laposra verném egy serpenyővel. Vazil... nagyon irritáló...

Kedvenc jelenetem, amikor Lora és Borrao együtt vannak,  és később Emma Borraóval. Picit csalóka volt Lorával a kettejük kapcsolata, mert azt gondoltam, hogy ők ketten esetleg... De kit tudja.

Mindenesetre egy élmény volt újra Navatlonban lenni, sok mindenre fény derült, de ugyanakkor sok kérdés is felmerült. Hol elzárt egy szálat, hol megnyitott egyet, hogy véletlenül se lankadjon a figyelmünk. Petra egyedi, varázslatos világot nyitott meg nekünk olvasóknak. Egyszerű, könnyű, olvasmányos történet. Sehol üresjárat, sehol egy unalmas rész.

Igyekeztem lehető leglassabban kiolvasni, hogy kiélvezhessem minden pillanatát. Már most nagyon várom a következő regényt.

Ha fantasy rajongó vagy, és szeretet a titkokat, kalandokat és a humort, akkor ezt neked találták ki. Lépj be te is Navatlonban. Garantáltan imádni fogod. 

 

A könyvet itt tudod előjegyezni:

NewLine Kiadó

Darvas Petra Szerzői Oldala