Jelena Glazova
Naivitás
Megjelenik szeptember 16-án!
Prae Kiadó, 2023
Fordította: Kis Orsolya
Szerkesztette: Péczely Dóra
Borítóterv: Szabó Júlia Imola
Jelena Glazova a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon
Könyvbemutató szeptember 30-án, szombaton 20 órától a Millenárison
A szerzővel a Prae Kiadónál megjelent verseskönyveiről, valamint Szemjon Hanyin költővel a De nem úgy című legújabb kötetéről Vass Annamária beszélget.
Dedikálás a Prae Kiadó standjánál
Szeptember 29-én, pénteken 17-18 óráig.
Fülszöveg
Mi a legfontosabb az életben? Mi a pénz? Mi a közös a popzenében és a terrorizmusban? Elment-e Isten zuhanyozni, és azért nem hall minket?
Jelena Glazova új verseskötetében válaszokat keres társadalmunk legégetőbb kérdéseire, miközben merít a popkultúrából, filozófiából, buddhizmusból, s persze vallás és politika éktelen lármájából. Végül mindig ugyanoda jut vissza: az erőszakhoz. Nem elégszik meg látszatválaszokkal: nem kíméli a humanizmust és a feminizmust sem, tömör és erőteljes képeivel kíméletlenül odacsap, hogy megrengesse létezésünk alapzatát, amelyről azt gondoltuk, kikezdhetetlen. Folyamatosan rákérdez az emberi nyelv és kommunikáció ellentmondásos viszonyára, hiszen „a terjengősség és a jelentés hiánya hirtelen belülről öl”.
Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a halál edzőterembe megy és társkereső applikációban küldözget magáról képeket, Isten pedig nem válaszol többé semmire.
Rövid idézet a kötetből
„beástuk magunkat isten fáradhatatlan testébe
de az összeomlott
kitolt minket kívülre
arról álmodoztunk hogy teljesen be leszünk temetve ide
azt hittük eldőlt a jövőnk
nem jutott eszünkbe az elutasítás lehetősége
isten egyszerűen hallgatott
mi ezt nem ellenvetésként
hanem hallgatólagos beleegyezésként értelmeztük”
Részlet a kötetből
„isten feldarabolt teste
mindenhol szétszórva
ez a költészet”
a föld és az ég
fáira telepedett és
beszél a drón-orákulum
előtte arcra borul
egy kihidrogénezett hajú srác
söpri hajával a földet
festékkel bekent
szakadt ruhában
túl komolyan veszi a drónt
még akkor is ha az egy elhunyt hangján beszél
túl komolyan kérdezi meg
„fogunk-e örökké élni”
ha az izomszövet
adatfolyammá változik
és a drón az adatfolyam
leereszkedően leereszkedik
átrepül az orákulum porában
elterülő srác felett
orákulum-adatfolyam repül
a srác a porban fekszik
„a létezésnek abból a rétegéből
ahol minden szó megsemmisül”
hirtelen felbukkant a szó
de emberi volt vajon?
szent köntösben
agonizáló állatok vérére éhezve
„a nyers hús iránti olthatatlan szomjúság szállta meg”
a szertartás alatt a füstölőt rázva
rituális késsel hadonászott
elmormolt bizonyos varázsigéket
burkoltan kiabált
énekelt és köpködött
a magmába gabalyodva
kielégülés iránti szomjúsága miatt
kiszivárogtak a szavak
ragadósan recsegtek
a rituális kés szavai (…)
szavak mint holttestről
felszálló rovarok
szavak élesek mint
az ammónia szaga
egy mesterséges nyelv szavai
amelyek a XIII. századi dialektusok
és számok nyelvének metszéspontján születtek
nyilakkal és nehéz algoritmusokkal nyert
táblázatokba átvíve
ilyen volt a szó
súlyos mesterséges (…)
ez minden amit érdemeltek
„pszichológiai korlátok
elfojtott érzékenység
ösztönös késztetések
a civilizáció kényszerzubbonya
nagy pszichológiai problémák
passzivitás és függőség
patológiás hatalomvágy
nők elnyomása évszázadokon át
nárcisztikus passzivitás
izoláció zárt térben”
mondja a lány a fedélzetre mászva
észrevételeit
egy jegyzetfüzetbe írja
a fedélzeten kinyújtott lábbal ül
körülötte már elkezdődött a mozgás
különböző színű nők járkálnak körbe-körbe
körbejárják a vezérnőt
csak neki van joga kiemelni valakit
mindenkit aki a zsákmányára pályázik
halálra ítél
a vezérnő széttárt lábbal áll
a fején tükörpiramis
amelyben tükröződik tenger ég és fedélzet
mind abbahagyták amivel foglalkoztak
és hívására azonnal rohantak a hajóra
senki sem tudott ellenállni a kísértésnek
a hajó mozog a nők különböző testtartásokat vesznek fel
nemsokára többségüket
ledönti majd
a kemény kéz
de addig még nyugodtan sétálgatnak egyik oldalról a másikra
valaki azt mondja hogy szükségük van egy vezető figurára
könnyen alárendelődnek
a vezető lehetővé teszi számukra
más hajók meghódítását
rabolnak és gyilkolnak
és amikor a másik hajó elsüllyed
a vezető elveszi tőlük a hatalom jelképét
és megmérgezi saját szolgálóit
a lányok értetlenül zuhannak a lábai elé
a következő kikötőben egy új csapatot talál
akik kalandra éhesen boldogan másznak fel a hajólépcsőn
hiszen most leküzdik a pszichológiai korlátokat
újraélesztik az elfojtott érzékenység
ösztönös késztetéseit
levetik a civilizáció kényszerzubbonyát
megoldják a fő pszichológiai problémákat
megküzdenek a passzivitással és a függőséggel
kielégítik a kóros hatalomvágyat
megtagadják a több évszázados női elnyomást
újraélesztik a nárcisztikus passzivitást
és elkerülik a zárt térben való elszigeteltséget
A szerzőről
A portré a szerző saját képe.
Jelena Glazova (1979) lett költő, hang- és vizuális művész, Rigában él. A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál. Naivitás című verseskötete eredetileg 2021-ben jelent meg Lettországban.
Jelena Glazova korábbi kötete a Prae Kiadónál:
Sóvárgás (2021)
Mindkét kötet megrendelhető a kiadó webáruházában:
