Ingyen könyv? Naná! Tudok neked ajánlani. - Bakos Péter e-kötetei

Nemrégiben instagramon lehetőség nyílt Bakos Péter író eddig megjelent könyveit ingyen letölteni e-könyvként. Az írótól nyomtatottan meg van nekem Tudattestek első része, de sajnos anyagi okok miatt nem tudtam beszerezni a többi könyveit. Így megörültem, hogy ingyen lehetővé tette letöltésre.

Bakos Pétertől már olvastam az Az elnök trhiller könyvét recenzióként, az kedvencem lett.

Az eddig megjelent kötetei:

Bakos Péter

Tudattestek

(Tudattestek 1.)

Tartalom

Képzelj el egy életet, ahol nem kell aggódnod az elmúlás miatt. Hunyd le a szemed.

Milyen lenne, ha az általad ismert világ összes problémája már nem létezne? Mihez kezdenél a lehetőségekkel és az életeddel?

Egy ilyen világban élek. Nincsenek vírusok, éhezés, szegénység, sem pedig halál. Az öröklét elérhető mindenki számára. Csupán két hét, és a tudatom átkerül egy olyan testbe, amiben örök időkig létezhet. Túl kevés idő. Nem vagyok benne biztos, hogy hátra szeretném hagyni az emberi testem, az érzéseket, amiket megélhetek így.

A napfényt. A szerelmet. Őt.

Lehet választani az öröklét és egy szerelem közt?

Választhatok…

De néha a választás lehetősége csupán illúzió.

Bakos Péter

Feltámadás

(Tudattestek 2.)

Tartalom

Emma egy olyan világban él, ahol az öröklét nemcsak álom, hanem a valóság része. Az élete azonban már az első naptól kezdve hazugságokra épül. Ebben a hamis világban, ahol az igazság magában rejti a halált, és a halál az igazságot, Emma kénytelen szembenézni a kérdéssel: mi az igazság és mi a hazugság ebben az örökkévalóságra ítélt létben?

Lehet-e szeretni emlékek nélkül? Lehet-e boldogulni szeretet nélkül egy olyan világban, ahol az öröklét ígérete valójában csak egy illúzió, és a hatalom, amely mögötte áll, pusztító? Emma előtt áll a kihívás: képes-e egy halandó legyőzni a halhatatlanokat, vagy mindez csak hiú ábránd marad?

Emma története a küzdelemről szól – a hatalom ellen, a feledés ellen, az öröklét ellen. Ahogy múltjának titkai feltárulnak, az igazság utat törhet magának, és mindent megváltoztathat. De vajon van-e esélye egy halandónak a halhatatlanokkal szemben? Vagy csupán egy üres illúzió az emberi halandóság győzelme az örökkévalókkal szemben?

Bakos Péter

Végjátszma

(Tudattestek 3.)

Tartalom

Miközben utoléri a múlt, és meg kell küzdenie azzal, hogy elfelejtse Briant, Emma nem kerülheti el, hogy szembenézzen a jövőjével és az apjával.

Vajon a tudatszív meg tud törni? Lehet boldog befejezés a gyász árnyékában? Emma végül meg tud magának bocsátani?

A vég ugyanolyan elkerülhetetlen, mint a sors kegyes és kegyetlen pillanatai. A kérdés, hogy hozhat-e egy új, boldog kezdetet?

A Tudattestek-trilógia utolsó kötetéből, amelyben Emma története a végéhez ér, mindenre megkapjuk a választ.

Bakos Péter

Az elnök

Tartalom

Amikor megcsörren a telefonom, nincs visszaút. Miniszterelnökként rengeteg döntést hoztam már, de egyik sem volt ilyen végzetes. A családom, a barátaim, sőt az egész ország biztonsága forog kockán, és a múltam sötét titkai, amelyeket gondosan őriztem.

A telefon túloldalán egy rejtélyes hang parancsol; követnem kell az utasításait, ha életben akarok maradni. Harcolnom kell a családomért, miközben folyamatosan választások elé állít. Mindeközben minden reményem és bizalmam, Levente, a biztonsági főnököm kezében nyugszik.

Az óra ketyeg, és minden perc drámai döntéseket követel tőlem.

Vajon Levente képes lesz megvédeni? El tudom kerülni az elkerülhetetlent, vagy az ellenségem diadalmaskodik, és minden titkom nyilvánosságra kerül? Egy kíméletlen, idővel szembeni harc, ahol minden döntés sorsdöntő lehet.

Bakos Péter

Elégtétel

Tartalom

Az élet vajon ott és akkor ér véget, mikor elveszítjük azt, aki az egyik legfontosabb, és akit a legjobban szerettünk?

A bosszú hajszája kegyetlenül pörgeti az embereket, és olykor önmagukat is elveszítik azok, akik utána szomjaznak.

Jack határozott célkitűzéssel élt, kész volt mindent megtenni, hogy bosszút álljon az őt ért tragédia miatt, amíg nem találkozott Jess-szel. A lány megváltoztatott mindent, és Jack élete bonyolultabbá vált, mint valaha.

Felül lehet kerekedni a bosszún? Jacknek lehetősége van arra, hogy megmentse önmagát a pusztító szenvedélytől? És vajon az érzelem és a bosszú között létezik összefonódás, ahol az áldozat elkövetővé válik, az elkövető pedig áldozattá?

Ebben a lebilincselő és titokzatos történetben a bosszú és a múlt rejtélyei olyan szálakká fonódnak, amelyeket nehéz szétválasztani. Jack és Jess a titkok hálójában rekednek, és egyetlen kérdés marad: képesek túlélni a felbukkanó igazság terhét?

Bakos Péter instagram oldal

Emberek, a borítók mögött! Barbra Tattoo - ("Külföldön már teljesen elfogadott, itthon még barátkoznak a műfajjal, Ilonka Annát ezért is tartom igazi ritka kincsnek a magyar írói piacon.")

Köszönöm Barbra Tattoo-nak, hogy jelentkezett az interjúra az Emberek, a borítók mögött! rovatomban. Barbra munkáit az instagram oldalán találhatóak, többek között a Ilonka Anna írónő borítóit is tervezte.

Kérlek, mesélj arról, hogyan jött a borítókészítés ötlete és mióta foglalkozol vele?

Gyerekkorom óta a rajz az életem része. Művészeti iskolába jártam, díszítőfestő a szakmám, majd 21 évesen tetoválóként találtam meg a helyem. A borítótervezés és az illusztrációkészítés tulajdonképpen véletlenül csöppent az életembe. Mindig is szerettem olvasni, és amikor újra visszataláltam az olvasáshoz, valamint megismertem Ilonka Anna írásait, elkezdtem kacérkodni a gondolattal, milyen jó lenne kipróbálni magam borítótervezőként. 2023-ban Anna szinte „meghallotta a gondolataimat”, és amikor felkért a Gondoltad volna? című könyve borítójának megtervezésére, nagyon izgatott lettem.

Mit gondolsz BL regényekről?

Az egyik kedvenc zsánerem a BL, ami szerencsére minden nehézség és szigorítás ellenére egyre nagyobb teret kap. Külföldön már teljesen elfogadott, itthon még barátkoznak a műfajjal, Ilonka Annát ezért is tartom igazi ritka kincsnek a magyar írói piacon.

Milyen volt együttműködni Ilonka Anna írónővel? Illetve más szerzőkkel?

Az elején őszintén szólva még azt sem tudtam pontosan, mit csinálok – csak azt tudtam, mit szeretnék. Anna teljes bizalommal volt felém, ami nagy biztonságot adott. A borítótervezés teljesen más alkotási és tervezési folyamat, mint amit addig csináltam, ezért elvégeztem egy mesekönyv-illusztrátori képzést Rátkai Kornél vezetésével, aki nagyon sokat segített megérteni, hogyan épül fel egy jó borító vagy belső illusztráció. Szeretek írókkal dolgozni, rá tudok hangolódni az adott könyvre – ebben szerencsésnek érzem magam.

Milyen témában szeretsz dolgozni? Van egy kedvelt irányod vagy témád, esetleg mindegy, milyen univerzumban/stílusban alkotsz? Illetve el szoktad olvasni a könyvet, amihez a borítót készíted?

Leginkább fantasy, dark romance, BL és romantikus könyveket olvasok, ezek állnak hozzám közel, de sok más műfajban is szívesen kipróbálom magam. Belső illusztrációknál volt, hogy előtte elolvastam a könyvet, máskor csak egy adott fejezetet vagy bekezdést kapok meg. Karaktertervezésnél külső és belső tulajdonságok alapján dolgozom. Borítótervezésnél viszont sokszor még el sem készült a könyv, amikor már a borítón dolgozom – néha előbb kész van a borító, mint maga a könyv. Ilyenkor megkapom nagyjából, miről szól, milyen hangulatú a történet, és ez alapján kezdek el ötletelni.

Hobbiként gondolsz rá vagy esetleg ez munka?

Sokszor inkább hobbinak, kikapcsolódásnak érzem a borítótervezést a tetoválás mellett, mert nincs fizikális emberi kontaktus, és szabadabban kísérletezhetek, kipróbálhatok új dolgokat. Nehéz ezt munkának nevezni, ha az ember ennyire élvezi. Imádom a folyamatot, ahogy a vázlatokból kialakul a végleges verzió.

Milyen érzés volt számodra, amikor először felkértek? Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor a kész termék a kezedben volt?

Az első felkérés mindig különleges volt – valami új kezdete. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire szerves része lesz az életemnek. Minden új megkeresésnél nagyon izgatott vagyok, és minden projektnél szeretném átugrani azt a bizonyos láthatatlan lécet, és még jobbat, még ütősebbet készíteni. Amikor először láttam a kezemben a kész könyvet, fizikai formában, elsírtam magam. A tetoválás is egy életre szól, amit készítek, és nagyon felelősségteljes munka, de egy könyv túlél minket – és ha egyszer már nem leszek, a rajzom akkor is ott lesz egy könyvespolcon.

Átlagban mennyi idő alatt van kész egy tervezés és milyen színekkel, szoktál dolgozni? Kapsz hozzá támpontot, hogy hogyan is kellene kinéznie?

Mivel nem fotókat szerkesztek, hanem digitálisan megrajzolom a borítókat, ezért ez időigényesebb folyamat. Az elején egy borító akár 10 órát is igénybe vett, ma már átlagosan 4 óra alatt elkészülök, de ez attól is függ, mennyire összetett a kép. Egy fekete-fehér illusztráció általában 4–5 óra, egy színes, részletes illusztráció 10-14 óra.

A borító tematikáját ki dönti el? Mennyi beleszólásod van abba, hogy mi szerepeljen a képen? Általában együtt tudsz dolgozni az írókkal?

Általában van egy alapötlet, amit szeretek megtartani, de a részleteket sokszor rám bízzák, szerencsére szabad kezet kapok. A folyamat során folyamatosan küldöm az alakuló képeket, hogy lássák, merre haladunk, min kell változtatni. Elég bensőségesen kezelem ezt a folyamatot, nem futószalagon gyártom a borítókat, hiszen az író története az én felelősségem is: a borítónak kell elérnie, hogy valaki levegye a könyvet a polcról.

Eddigi munkáid közül, melyik volt számodra a legkönnyebb és a legnehezebb? Van kedvenced?

Nem tudok külön legkönnyebb vagy legnehezebb munkát kiemelni, mert mindig az aktuális a legnehezebb – aztán amikor elkészül, rájövök, hogy nem is volt olyan lehetetlen. Amikor pedig látom az interneten, hogy milyen gyönyörű képeket, videókat készítenek egy régebbi borítómmal, újra beleszeretek az adott könyvbe.

A kiadó vagy a szerző mennyire szól bele a munkádba? Jobb, ha pontos instrukciókat kapsz, vagy szereted, ha rád bízzák a feladat részlettel?

Eddig főleg írói megkereséseim voltak, így velük dolgozom együtt. Sokat beszélgetünk a hangulatról, az elképzelésekről. Néha kapok vázlatokat, firkákat is, amik sokszor nagyon viccesek, de szeretem őket, mert egyből látom, mit szeretne az író. Volt, hogy AI-val generált referenciaképet kaptam, ezzel sincs gond, mert az alapötletet látom rajta. A színeket is átbeszéljük, hogy harmonikus legyen, de hogy végül hogyan működik a képen, az már az én feladatom.

Külön szerencsésnek érzem magam, mert például Lisa Merrick pont egy olyan író, akivel pillekönnyű a közös munka. Rengeteget beszélgetünk a karakterekről és az adott jelenetekről, és a Rage and Freedom sorozathoz belső illusztrációkat készíthetek, ami még közelebb hozta hozzám ezt a világot. Mára annyira a részemmé vált, hogy minden egyes illusztrációnál szinte együtt lélegzem a történettel.”

Hogyan látod, magad mondjuk, 5 év múlva fogsz borítókat tervezni?

A borítótervezés és az illusztráció remélem, még nagyon sokáig velem marad a tetoválás mellett. El tudom képzelni, hogy hosszú távon akár csak ezzel foglalkozzam, ha egyszer elfáradok a tetoválásban – mert a rajzot sosem fogom tudni elengedni. A terveim között szerepel egy mesekönyv illusztrálása is, ami megint egy nagyon izgalmas feladat lesz, és valószínűleg még idén megvalósul. Rengeteg tervem és ötletem van, és ki tudja, még mi minden vár rám a jövőben.

Instagram

Tiktok

Markovics Botond új regénye egyszerre űropera, testhorror és kapitalizmuskritika

 Markovics Botond: 

Bionauták

A hatszoros Zsoldos Péter-díjas szerző új regénye egyszerre űropera, testhorror és kapitalizmuskritika

Megjelenés: június 9. – Ünnepi Könyvhét
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 306 oldal

 

 

Miről szól a könyv?

A Bionauták egy idegen, élő égitest belsejébe vezet, ahol a klasszikus űrutazás helyét a szó szerint húsba vágó felfedezés veszi át. A történet középpontjában egy fiatal örökös és egy tapasztalt űrfelfedező kényszerű szövetsége áll, akik egy hatalmas, biológiai organizmusként működő világ mélyére merülnek. Ahogy haladnak előre, egyre világosabbá válik, hogy a környezetük nem pusztán egzotikus díszlet, hanem egy komplex, saját törvények szerint működő rendszer, amelyben az emberi jelenlét inkább zavaró tényező, mint uralkodó erő.

 

Miért aktuális most?

A regény központi dilemmája – mit kezd az emberiség azzal, amit nem ért, de ki akar használni – különösen élesen rezonál a jelen technológiai és gazdasági folyamataira. A Bionauták nemcsak a felfedezés romantikáját bontja le, hanem azt is megmutatja, milyen könnyen válik az ismeretlen kizsákmányolásának terepévé. Egy olyan korszakban, amikor a biotechnológia, az űrkutatás és a nagyvállalati érdekek egyre szorosabban fonódnak össze, a könyv felvetései – érző rendszerek határainak figyelmen kívül hagyása, a profit logikájának mindent felülíró ereje – nyugtalanítóan ismerősnek hatnak.

 

Leírás

 

Az új regény kétségkívül a korábbi Brandon Hackett írói álnevet végleg maga mögött hagyó Markovics Botond eddig legambiciózusabb alkotása, ami már eleve a teljes cselekményt egy sosem látott, eredeti közegbe helyezi. A Bionauták egyik legnagyobb erénye eközben, hogy radikálisan újragondolja az idegenség fogalmát: nem humanoid fajokkal vagy klasszikus civilizációkkal dolgozik, hanem egy olyan biológiai rendszerrel, amelynek működése alapjaiban kérdőjelezi meg az emberi érzékelés határait.

 

Az ország legnépszerűbb, immáron hatszoros Zsoldos Péter-díjas sci-fi írója, Markovics Botond aprólékosan felépített világa egyszerre érzéki és fenyegető. Itt a „táj” nemcsak környezet, hanem aktív, reagáló közeg. A regény feszes tempója mögött fokozatosan bontakozik ki egy mélyebb réteg, amely az emberi kíváncsiság és önhittség természetét vizsgálja, miközben egyre világosabbá válik, hogy a feltárás vágya nem feltétlenül jár együtt a megértés képességével.

 

A Bionauták egy duológia első része, melynek folytatása és zárása Bionauták a végtelenben címmel az őszi Könyvfesztiválra érkezik majd.

 

Fülszöveg

 

A Sirius A csillag körül keringő karneusz nem bolygó és nem aszteroida: egy hatszáz kilométer átmérőjű, kőzetbőrrel védett élőlény, amelynek testéből az emberiség évtizedek óta bányássza a különböző luxusélelmiszerek, kozmetikumok és gyógyszerek alapanyagát. A kitermelésből született meg a Venter-dinasztia multimilliárdos vállalatbirodalma és a Föld kényelmes hazugsága, hogy a karneusz nem érző lény.

 

Yis Venter, a család ifjú örököse a csillaghoz érkezve egy életre szóló kalandot remél: végre találkozhat a legendás űrfelfedezővel, a húsbányászatot irányító Julia Pollarddal, és bejuthat a karneusz belsejébe, ahová a legtöbb ember sosem merészkedne.

 

Ám nem tudja, hogy Pollardot csempészettel vádolják meg, és a családja nem látogatóba érkezik, hanem elszámoltatni a nőt. Pollard azonban nem tolvaj, és nem adja meg magát. Felismeri, hogy Yis védelmet jelenthet a számára, ezért menekülése során magával ragadja a fiút.

 

Miközben Yis és Pollard a karneusz egyre veszélyesebb részeibe sodródik, a húsvilág mélyén idegen szervek, makrofág ragadozók, eltűnt expedíciók és titkos bázisok mögött felsejlik egy fenyegetés, amelynek árnyékában a Föld hatalmi játszmái jelentéktelenné zsugorodnak.

 

Markovics Botond új regénye grandiózus sci-fi-odisszea a hús univerzumában. Egy sodró tempójú történet a felfedezés megszállottságáról, a személyes áldozatokról és egy idegen entitásról, amely talán egyfajta ítélet az egész emberiség felett.

A szerzőről

 

Markovics Botond 1975-ben született közgazdász, többszörös Zsoldos Péter- és Monolit-díjas író. Az első írásai és az azokat követő regényei Brandon Hackett álnéven jelentek meg több mint húsz éven át, elválasztandó az írást a hivatalos munkájától. A 2023-as Felfalt kozmosz óta viszont polgári nevén publikál. Botond regényeit 2012 óta az Agave Könyvek jelenteti meg, legújabb műve a Bionauták.

Részlet a kötetből

 

„Amint Yis Venter magához tért a Sirius A csillaghoz tartó űrutazás kétéves hibernációjából, eddig soha nem tapasztalt, mardosó éhséget érzett. Többen figyelmeztették, hogy az út legkellemetlenebb része az ébredés lesz, amikor a teste azonnal követelni kezdi az energiát, a valóság azonban kíméletlenebbnek bizonyult, mint képzelte.

Miután az android segédek izomlazítót és reanimációs szérumot fecskendeztek reszkető tagjaiba, kábán, merev izmokkal küzdve a csillaghajó lakosztályának panorámaablakához botorkált, és azonnal megpillantotta a szürke kisbolygóra emlékeztető karneuszt, körülötte a félkör alakú Sarló űrállomással.

Hát megérkeztek végre!

A családi ékkő, ahogy az apja nevezte a lényt, mintha csak egy birtokolható tárgy lenne.

Pedig Yis számára nyilvánvalóan élőlény volt: egy tetszhalott, idegen életforma, aminek a testéből a munkásaik húst bányásztak. Egyesek szerint nem bányászat volt ez, hanem kínzás, azonban független biológusok megállapították, hogy a karneusz nem érző életforma, így nem is okozhattak neki fájdalmat. Ez alapján pedig az Intersztelláris Bíróság engedélyezte a kitermelést.

Persze hogy engedélyezte, hiszen vacsorára a bírók is sült karneuszhúst ettek. Az egész Föld a karneuszból lakmározott, mármint azok a kiváltságosok, akik meg tudták fizetni.

Yis egy titokzatos, idegen leviatánt látott maga előtt, és most a közelségétől a torkában dobogott a szíve. Gyerekkora óta el akart jutni ide, és még az sem riasztotta el, hogy az utazás oda-vissza több mint négy évre kiszakította a földi életből.

Négy év! Ennyivel idősebb lesz minden barátja, míg ő továbbra is húszéves marad. Teljesen kiesik az életükből. De ha közben elfelejtik, akkor nem is voltak igazán a barátai.

A Csillagevő pályamódosításba kezdett, és ahogy az ablak a Sirius A felé fordult, a vakító erejű, kristálykék fényözön váratlan hevességgel ragyogta be a lakosztályt, és szinte perzselte Yis arcát.

Hamarosan átszállnak a kőbőr rétegébe ékelt talapzatokon függő Sarló állomásra, ahol találkozhat Julia Pollarddal, az egykori híres űrfelfedezővel, a húskitermelés jelenlegi igazgatójával. Azt ugyan nem teljesen értette, hogy Pollard miért vállalt el egy ilyen unalmas menedzseri pozíciót, de majd ezt is megkérdezi tőle. Hallani akarta a történeteit a Beta Hydri-expedícióról, és arról, hogy mi minden rejtőzhet a karneusz testében. Mert biztos volt benne, hogy a nő számos utazást tett már a hústárnáknál mélyebbre is.

A korgó gyomra visszarángatta a valóságba.

Egy szilikonbőrű android meghozta a Venterek szárnyas V-címerével ékesített, a nyomtatástól még meleg ceremóniaöltönyét, és miközben ő felöltözött, felszolgálta az ebédjét is. Yis falni kezdte a vérbormártásban úszó, félig átsütött, tenyérnyi karneuszszínhúst, és ebben a pillanatban úgy érezte, hogy soha ilyen finomat nem evett még.

Közben az android lágy hangon sorolni kezdte a napirendjét:

– A helyi idő: 13:18. Az átszállás 14:50-kor kezdődik, ami alatt javaslom a Sarló állomás biztonsági protokolljának, valamint a karneuszbiológia alapjainak áttekintését. Becsült dokkolás a Sarlóra 17:55-kor. A fogadási ceremónia 18:15-től kezdődik.

Nyílt az ajtó, és Daria nagynénje sietett be a kabinba, a nyomában Ned Freemannel, a család proktorával.

Daria Venter a génterápiának köszönhetően százéves kora ellenére is fiatalos külsővel rendelkezett, ezüstszínű haját lófarokba fogva viselte, olívazöld nadrágkosztümje pedig tökéletesen illett különc személyiségéhez.

Ned első ránézésre csupán egy átlagos férfinak tűnhetett: szénfekete, göndör haj, csokoládébarna bőr, széles arccsont, erős borosta, rókára emlékeztető tekintet. Fehér ing, sötét nadrág. Fegyelmezett, visszafogott, és általában nem keltett különösebb feltűnést. Yis azonban tudta, mire képes: genetikai programozása és a testébe ültetett csúcstechnológiás eszközök révén akár egy komolyabb algoritmussal és egy kisebb hadsereggel is könnyen felvette a versenyt.

– Farkaséhes vagy te is, igaz? – kérdezte a nagynénje.

– Még annál is éhesebb! – felelte Yis tele szájjal.”

Agave Könyvek

Pierre Vasarely és Philippe Dana: Vasarely regényes évszázada – Második, bővített kiadás!

 Pierre Vasarely és Philippe Dana

Vasarely regényes évszázada

Második, bővített kiadás

 

Megjelenik májusban!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Fordította (az Epilógussal bezárólag): Vígh Árpád.

Az Utószót és a Függeléket Halápi Blanka fordításának átdolgozásával Jeney Zoltán és Balogh Endre készítette. Szaklektor (az Utószó és a Függelék kivételével): Kárpáti Kata. Szerkesztette: Balogh Endre. Olvasószerkesztő: L. Varga Péter. A borítót Szalay Miklós készítette Willy Maywald fotójának felhasználásával. A borító és a hátsó fül fotóit Pierre Vasarely bocsátotta a magyar kiadás rendelkezésére.

 

Könyvbemutató a budapesti Francia Intézetben május 12-én, kedden 17 órától

ESEMÉNY

Pierre Vasarelyvel Bősze Ádám beszélget.

 

A beszélgetés tolmácsolással hallgatható.

A könyv a helyszínen megvásárolható, a szerző dedikálja is kötetét.

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött

Regisztrációs link

 

A kötetről

Victor Vasarely a 20. századi képzőművészet egyik legjelentősebb alakja, az „optikai festészet”, azaz op-art legfontosabb alkotója. Művei mindenütt óriási sikert arattak, nemcsak a galériákban és kiállításokon, de a populáris kultúrában is. Ebből a regényes életrajzból kiderül, honnan indult és hová jutott: a pécsi születésétől a budapesti tanulóéveken át franciaországi letelepedéséig. Végigkísérjük a szegénységtől a gazdagságig, az ismeretlenségtől a világhírig. A pikáns családi legendákból megismerjük szerelmeit, szenvedélyeit, és azt is megtudjuk, hogyan kapcsolódott össze életében művészet, üzlet és szerelem.

Mindemellett megelevenedik előttünk a 20. század közepi Párizs mozgalmas kávéházaival, füstös és fülledt szalonjaival, galériáival, a kor legnagyobb festőivel és zenészeivel, filmeseivel, művészlegendákkal, galériatulajdonosokkal. Látjuk Franciaországot és Magyarországot a második világháború alatt, Párizs szerepének változását a nemzetközi művészvilágban és műkereskedelemben, Amerika mind nagyobb vonzerejét, New York lehetőségekkel teli csillogását. Végül tanúi vagyunk a francia vidéken eltöltött időskornak, a két fiú és az unoka felnövésének, egy művészcsalád konfliktusoktól sem mentes kiteljesedésének.

Pierre Vasarely nem antik szobrot farag nagyapjának Philippe Dana újságíró közreműködésével, hanem lüktető családtörténetet ír, amelyben a 20. század kis- és nagytörténelme kavarog, és amiben a művészi elit világa és a vasárnapi gyöngytyúk is elfér. A végeredmény az invenciózus mester, Victor Vasarely életének és munkájának története, az alkotóé, aki mindenben izgalmas lehetőséget talál. Jelen, második, kibővített kiadás számára Pierre Vasarely a mából visszatekintve összefoglalta azokat az eseményeket, melyeket az 2019-es kiadásban nem említett, és azokat, melyek annak megjelenése óta történtek.

 

Részlet a kötetből

 

„Párizs, 2017. szeptember

 

Munkások dolgoznak védősisakkal a fejükön egy VIII. kerületi épület előtt. Alig van forgalom ebben az utcában, amely a Szajna-parttól indul és a szuperelegáns Montaigne sugárútba fut bele. A sürgölődés oka néhány lépéssel odébb található. A Bayard utca 22-nél, hogy egész pontosak legyünk. Ott sürgölődik a sok kamion és daru. A fémlemezek közé bezúduló szél fütyölése különös melódiává áll össze.

Az RTL névre módosult Luxemburgi Rádió és Televízió foglalja el ezt a épületet 1936 óta.

A rádióállomás éppen költözködik. A külvárosban, Neuilly-sur-Seine-ben lesz az új otthona. A médiumok aranyhármasa végóráit éli. Az örök rivális Europe 1 szintén elhagyni készül háromszáz méterre odébb található székhelyét. A Radio Monte Carlo, ez a valaha a legnagyobb adóknak is kihívást jelentő dél-franciaországi rádió már rég feladta a közeli, Magellan utcai helyiségeit, és RMC néven egyszerű hírcsatorna a párizsi körgyűrű déli peremén. Az idők a nadrágszíj összehúzásáról szólnak. A kávéházak az utolsó túlélői ennek az egykor nyüzsgő negyednek, melyek még mindig tele vannak újságírókkal, műsorvezetőkkel és az adások meghívottjaival. A Chez Savy és az időközben Café mode-ra keresztelt L’Athénien a televíziózás előtti évek radio days-einek utolsó szimbólumai. A pultnál, Gauloise- és Gitane-füstben a negyed munkásai és alkalmazottai versengenek az adó sztárjaival a szabad bárszékekért. Ma, és még néhány hétig a Hexagon leghíresebb hangjaival lehet találkozni ebben a nagy sürgölődésben.

Nincs többé hallgatottsági vetélkedés. Az RTL, amely hosszú időn át fej fej mellett haladt riválisaival, most már egyértelműen Franciaország leghallgatottabb rádiója. Ám a közvélemény-kutatások sem tudják eloszlatni azt a szomorúságot, amely ennek az 5000 négyzetméternyi irodával rendelkező, hatalmas és személytelen épületnek a költözése fölé borul. Egy szép korszak vége ez a szűkös, de meleg hangulatú helyiségekben. 2017 nyara óta állványok éktelenkednek a homlokzat teljes hosszában. A munkák kezdete előtt, ahogy a szabályok előírják, tábla jelezte az épületen ezeknek a célját: „Az utcai homlokzat fém díszburkolatát, Victor Vasarely művét, mikroperforált ponyvával váltjuk fel.”

A zaj fülsiketítő, takarítógépek és légkalapácsok dolgoznak. Le kell bontani a harminchárom, egyenként tizennyolc méteres alumíniumlemezekből álló dekorációt, amely az épület öt emeletét borítja. A kompozíción hat koncentrikus fekete kör látható, és Oerveng, vagyis Örvény a címe. Ez a 288 négyzetméteres műalkotás 45 éve szolgálja a rádió identitásának vizuális megjelenítését.

Minden a hetvenes évek elején kezdődött. A Bayard utcában 1910 körül neo-egyiptomi stílusban épített ház három szintjét egy ötemeletes modern blokkal toldották meg. A két épületrészt fél évszázad választja el. Az RTL igazgatója, Jean Farran akkor arra kér művészeket, álmodjanak meg egy olyan eredeti alkotást, mely újszerű és látványos módon öltözteti fel és szimbolizálja a rádió székházát. Három terv marad versenyben. Egy olyan korban, amikor az épületek homlokzatának a szépsége csupán kevés embert izgat, találkozik a rádió kezdeményezése az alkotók lelkesedésével. Carzou egy tündérpalotát, a káprázatok palotáját képzeli el, mely feledteti a múlt nosztalgiáját. A homlokzatot ezüstös fémvonalak kusza hálózata eleveníti meg, tükrökkel, színes üveggömbökkel, fényjátékokkal. A második terv egy XX. századi katedrális képzetét kelti, égbe nyúló tornyokkal, kígyózó vonalakkal, körökkel, korongokkal, egy varázslatos modern fémvilág lenyomataként. Georges Mathieu, aki már készített egy freskót az ORTF székháza számára, gyantával vegyített okkersárga betont használ egy tranzisztor belső világának megjelenítéséhez. Végül az RTL igazgatósági tanácsa Vasarelynek a fiával, Yvarallal együtt kidolgozott tervét fogadja el, melyet a művész így ír le: „Az elektromosság, az elektronika megváltoztatják a világot, mióta a hírek másodpercenként 300 000 kilométeres sebességgel érnek el bennünket. Ezt a gyorsaságot, ezt a sugárzást szerettük volna hullámformákra fordítani, melyek pillanatok alatt továbbítják az információt, legyen az politikai, tudományos, művészi vagy irodalmi. A rádió és a televízió lép a könyvek és a könyvtárak helyébe. Csodálatos tudni, hogy abban a másodpercben, amikor egy esemény bekövetkezik, az nemsokára egy pillanat alatt mindenki tudomására jut, a föld bármely pontján. Mi ezt a gondolatot fokálisan elmozdult körökre fordítottuk.” Yvaral ezt még a következőkkel egészíti ki: „Az egyes elemekből kiindulva megemeltük, aztán sorba rendeztük őket a térben, hogy rajzolatuk körkörös hatást keltsen. Programozott elektronikus fénycsóvák pásztázzák majd a szürkére és vörösre anodizált alumínium anyagot. Az így megvilágított tömegek a hullámzás érzetét keltik.”

A különböző lemezek a bejárat fölött, amelyen keresztül ezentúl a látogatók érkeznek, a rádióhullámok terjedését elevenítik meg. Hasonlóan nagyigényű, egy építésznek és egy médiumnak otthont adó épület szövetségéből született látványtervnek a megszületéséhez legközelebb majd a Canal+ csatorna elnökének, André Rousselet-nak és Richard Meiernek a találkozásakor lehetünk tanúi. Utóbbi egy elegáns fehér épületet álmodott a Szajna mentén az André-Citroën rakparton, melyet 1992-ben avattak fel. A sors iróniája, hogy később ebben kapnak majd helyet az Europe 1 csatorna irodái és stúdiói.

1972. január 25-én egész Párizs ott tolong az RTL folyosóin, azon az estélyen, amelyen felavatják a Vasarely által újjávarázsolt épületet. A csatorna valamennyi sztárja jelen van. Olyanok, mint Maurice Favières, Guy Lux, Fabrice, Anne-Marie Peysson, Ménie Grégoire, André Torrent vagy Jean-Bernard Hebey. A franciák nemcsak a hangjukat, de az arcukat is ismerik. A mozgóképpel kísért és a közösségi hálókat elárasztó adások ideje még nem jött el, de a műsorvezetők, az autók hátsó szélvédőjére ragasztott matricáknak hála, hamar ismertté váltak. A ceremóniamester, Philippe Bouvard 18.30-tól hajnali 2-ig élő adásban van a nagy stúdióban. Fogadja a számos megjelent személyiséget, akik aztán a folyosókon, a lépcsőkön, a minden emeleten felállított büfék körül nyüzsögnek tovább. A legnagyobb sikere a hatodikon található, orosz különlegességek kóstolójának van. Mindez egyenes adásban. Egymást követik a sztárok interjúi. Valamennyi egyenruhás hoszteszen fülhallgató. A meghívottakat végigkalauzolják a süppedő padlószőnyeggel borított irodák labirintusában, majd a narancssárga plasztik lépcsőkön a stúdiók felé indulnak. A tetőn egy vörös és fehér színű léggömb teszi teljessé ennek a fényes estének a díszletét. Óránként rövid hírösszefoglaló emlékeztet arra, hogy azért a Föld forog.

Egy este erejéig a világ közepe a Bayard utcában található, melyet lezártak a forgalom elől, hiszen Jérôme Savard Nagy Cirkuszvarázsa éppen ott nyújt látványosságot. Legfrissebb produkciója, a Roland Topor által írt Robinson Crusoe utolsó magányos napjai óriási sikert arat. Ebben a rendezője által romantikus operának nevezett hatalmas revüben hastáncosok, álzebrák és valódi tyúkok, egy tűzköpő és egy afro-kubai mambo zenekar egyesíti a cirkusz és a music-hall elemeit. Az elegáns negyednek ebben a kis utcájában, az ország legnépszerűbb csatornájának hála, az emberek felfedezhetik a jobbára inkább az egyetemi negyed pódiumain megszokott alternatív avantgárd színházat is, amely a négy éve, 1968-ban indított erkölcsi felszabadulás hullámain lovagol.

A házon belül nyilván könnyebben találkozhat az ember azokkal az ismert szereplőkkel, akiket például az „Állj, vagy még” közönsége szeret. A Hit Parade sztárjai mind ott vannak. A fényképészek Claude François-t és Carlost igyekeznek megörökíteni. Joe Dassin aranygombos zakójában hosszasan időzik a bejárat előtt, miközben autogramokat osztogat rajongóinak. Benn, az RTL helyiségeiben híres színészekkel és olyan sportbajnokokkal lehet találkozni, mint a Formula 1-es pilóta, Jean-Pierre Beltoise vagy Michel Jazy, aki valóságos szimbóluma a francia atlétikának, mely hasonlókban nem nagyon bővelkedik. A háromezer meghívott virágcsokorral és egy Dior márkájú parfümmel távozhat. Nagy ünnep ez a Harminc Dicsőséges Év Franciaországában. Az utolsó a fekete arany válsága és az olajárak elszállása előtt. Vasarely és Yvaral voltak a díszvendégei az optimista évek utolsó estélyének.”

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó