2018. június 9., szombat

Gergely Melinda: Új életre ébredve (Beleolvasó)

Gergely Melinda: Új életre ébredve 1.c. könyvből az utolsó két részét hozom. Nemsokára lesz második részből is részlet belőle. Addig is olvassátok az utolsó kettőt.

Gergely Melinda: Új életre ébredve 1.



Tartalom:

Csupán néhány embernek adatik meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal, elölről kezdje az életét. A fiatal és gyönyörű lány már akkor tudja, hogy egy egészen új életre nyitotta ki a szemét, amikor felébred a hatalmas, isten háta mögötti birtokon. Emlékek nélkül, összezavarodva teljesen rá van utalva a megmentőjére, Krisztiánra. Egy komor és megkeseredett férfira, aki csúf arca ellenére szinte első perctől kezdve beférkőzik a lány szívébe.

Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)


"- Meglehet - sóhajtott a lány. -De ki lehet képes ilyesmire? Mi történhetett velem? Mégis ki gyűlölhet engem ennyire? - kérdezte könnyeivel küszködve.
- Ne bánkódj, gyermekem, nem éri meg a könnyeket -simogatta meg Magda a fejét együttérzően. - Itt biztonságban vagy, senki sem bánthat téged.
- Igen. Így van - válaszolt, letörölve a könnyeit s közben mosolyogni próbált. 
   Ez lehet az oka annak a félelemnek, amit a férfi közelében érez, nem alaptalanul. Bár a múltjára nem emlékszik, ez mégis beleégett az agyába, akár a forró pecsét. Már nem is volt benne olyan biztos, hogy emlékezni akar a szörnyű és kegyetlen múltra. Abban a pillanatban elhatározta, hogy ezt a félelmet, ami gyökeret eresztett benne, legyőzi bármi áron és tövestül tépi ki a szívéből. Eközben azt is eldöntötte, hogy elnyeri ennek a komor és megkeseredett embernek a bizalmát. Mert őt, soha, senki nem bánthatja többé. Krisztián sem.
   Nem tudta elfeledni a sebhelyeket a hátán. Másra sem tudott gondolni, csakis arra, hogy ki és miért tehette ezt vele. Ki lehet ilyen kegyetlenségre képes? Milyen ember egyáltalán az ilyen?
   Magda közben felöltöztette, megszárította és megfésülte a haját, aztán elment, hogy lecserélje az ágyneműt és behívja Krisztiánt.
   A lány addig a tengerzöld csempét csodálta és a fürdő elegáns berendezését. Minden csodaszép volt. Neki mégis legjobban a fürdőkád feletti, mozaik csempéből kirakott sellőlány tetszett. 
   Annyira elbámészkodott, hogy észre sem vette, amikor a férfi megjelent az ajtóban. Már csak arra lett figyelmes, hogy Krisztián egy szó nélkül ölbe kapja és visszaviszi  az ágyába. Lassan letette őt, aztán két lépést hátrált, és csak nézte. A férfi abban a pillanatban azt kívánta, bárcsak ne lenne a heg az arcán, mert a "Szépség és a szörnyeteg"-ből idézve "ugyan ki lenne képes megszeretni egy szörnyeteget". Ez a replika viszont szinte már a mottójává vált.
   Akarata ellenére vonzalmat érzett a lány iránt. Olyan szép volt, ahogy ott feküdt az ágyon védtelenül, magányosan, akárcsak ő. Hosszú, szőke haja szétterült a párnán, mint valami mesebeli hercegnőnek, és aranylott a napfényben, az arca kipirult, a meleg fürdő után, de a kék szemei olyan szomorúan csillogtak, amikor a tekintetét rá emelte, hogy szinte megsajnálta s a legszívesebben átölelte volna.
   A lány nyomban észrevette, hogy Krisztián nem úgy néz rá, mint máskor, nem gyűlölettel és haraggal, hanem kedvesen és megértően. Talán ebből merítette a bátorságot, ahhoz hogy megszólaljon:
- Köszönöm, hogy segítettél -mosolygott szomorúan a lány. - Kérlek bocsáss meg, hogy annyi gondot okozok neked. Én igazán nem akarok a terhedre lenni. Annyira sajnálom - mondta miközben eleredtek a könnyei. Nagyon megviselte őt az iménti szörnyű felfedezés.
- Ugyan már - ült le mellé a férfi letörölve a könnyeit - semmi baj. A szavai, talán most először, lágyan csengtek, nem tudta megállni, hogy kedves legyen hozzá.
   A lánynak pedig jobban szüksége volt valakire, mint bármikor. Azok a sebhelyek a hátán a lelkét is megsebezték. Zokogva borult a férfi vállára, mintha csak egy régi jó barátja lenne, nem pedig az a goromba fráter, akit megismert.
   Krisztán nagy meglepetésére olyan gyöngédség járta át a lelkét, amelyre nem számított. Ettől viszont csak még inkább megrémült. Hátrább akart húzódni de olyan kétségbeesettnek tűnt, hogy nem volt szíve megtenni, hiszen érezte, milyen nagy szüksége van most a lánynak rá. Ezért inkább átölelte, pedig tudta jól, a tűzzel játszik, mert olyan érzéseket keltett benne, amelyeket minden erejével próbált elfeledni. Félt, ha túl közel engedi őt a szívéhez, összetöri majd, pedig a darabjait talán még most sem sikerült összeszednie.
   A lányt villámcsapásként érte a férfi erős kezének gyöngéd érintése, ami körbefonta a hátát, szinte begyógyítva rajta a hegeket. Mintha egy gyönyörű felemelő érzés csapott volna a szívébe. Hirtelen minden sérelmet elfelejtett, amit a férfi okozott, és a félelem, ami mindeddig gyötörte lelkét, tovatűnt. Már egy csöppet sem félt Krisztiántól, inkább lovagnak tekintette, mintsem szörnynek. Még inkább hozzá bújt védelmet keresve a karjaiban. Lassacskán megnyugodott, de a férfit még mindig nem engedte el. Úgy kapaszkodott belé, akár egy fuldokló a mentőövébe a háborgó tengeren. 
   Krisztiánnak viszont már- már kínossá vált a helyzet, így óvatosan eltolta magától a lányt, aki  csak abban a pillanatban jött rá arra, hogy mit csinál. Épp annál az embernél keres menedéket, aki a legjobban gyűlöli őt. Szégyenkezve hajtotta le a fejét.
- Ne haragudj - suttogta szomorúan. - Nem lett volna szabad így kiborulnom.
- Ez igaz - helyeselt a férfi.- De ez az én hibám. Nem lett volna szabad olyan durván beszélnem veled. Végül is nem a te hibád, hogy gondoznom kell téged. Én hoztalak a házamba ahelyett, hogy kórházba vittelek volna, -folytatta Krisztián kicsit mogorvábban és csípősebben, mint akarta, aztán felállt.
- De már megbántad, igaz? Ne is tagadd! Tudom, hogy így van - sajnálkozott. - De kérlek ne gyűlölj emiatt! - mondta szomorúan a férfi szemébe nézve. Nagyon bántotta a tudat, hogy gyűlöli őt és nem is sejti, milyen nagy szüksége lenne most egy barátra.
   Krisztiánt szíven találták a lány kétségbeesett szavai, mintha a fal, amit önmaga köré emelt, gyengülni látszott volna. 
- Nem gyülöllek - felelte meglepően kedvesen mélyen a szemébe nézve.                 "Bármennyire is akarlak, sajnos nem tudlak gyűlölni"- tette hozzá gondolatban a férfi.  Nem tudta volna tovább elviselni sem a lány mélyreható tekintetét, sem pedig a közelségét, ezért inkább távozott. Jobban mondva úgy elviharzott, hogy majdnem fellökte Magdát a lépcsőn, aki épp a lányhoz tartott.
- Mi a baj édes fiam?- kérdezte a nő Krisztián aggodalmas arcát látva. Jól ismerte őt, hisz már gyerekkora óta a családjánál dolgozott, nagyon sokat vigyázott rá és a nővérére is, főleg ha a szüleik üzleti ügyben utaztak el. Szinte a fiának tekintette, s a férfi sem volt ezzel másként.
- Jajj, Magda, kérlek ne haragudj - fogta meg a kezét a nőnek, aki kissé megtántorodott. - Majdnem elestél.
- Azért az még messze volt -mosolygott a nő.- De mond csak, miért vagy ilyen zaklatott? Már megint udvariatlan voltál szegény lányhoz, nem igaz? - kérdezte Magda szemrehányóan.
- Most nem - sóhajtott a férfi. - De olyan nehéz kedvesnek lenni hozzá. Ha ránézek, eszembe jut a múlt. De ami a legrosszabb, hogy gyűlölni sem tudom őt. Valahogy nem megy - mondta elgondolkodva.
- Nem is kell gyűlölnöd őt, édes fiam! - veregette meg a vállát mosolyogva Magda. -Felejtsd végre el a régi sebeket! Nem minden lány egyforma. Az a te hibád, fiam, hogy képtelen vagy megbízni bárkiben, és mindenki előtt bezárod a szívedet, nehogy valaki újra megsebezzen. De aki túl sokáig óvja a szívét a fájdalomtól, egy reggel arra ébred, hogy végleg egyedül maradt öreg napjaira - mondta a nő elgondolkodva, mintha csak önmagáról beszélne, aztán elsietett a férfi mellett, nehogy az meglássa a szemében csillogó könnyeket.
   Krisztián viszont így is rájött arra, hogy Magda saját tapasztalatból beszélhet, épp ezért engedte őt el szó nélkül. Nem akarta tovább feszegetni a témát. De azért a nő szavai igencsak gondolkodóba ejtették. Soha sem jár el sehová, remeteként él ezen a kihalt birtokon. Esélye sincs nőkkel ismerkedni. Talán maga a sors vezérelte az útjába ezt a lányt, új esélyt adva ezzel neki a szerelemre. Ez a lány lehet az utolsó esélye a boldogsághoz. De vajon képes lenne-e szeretni őt így, ilyen arccal? Nem sok reményt fűzött hozzá. Ezért hamar el is hesegette ezeket a gondolatokat, inkább a munkájába temetkezett az irodájában."




  A könyvet itt tudod beszerezni:

Sylvia River: Reményhajsza (Beleolvasó)

Hoztam is újabb részletet a könyvből az RH1-ből. Jövő héten már ugrunk előre kicsit a történetben. A következő rész már kicsit izgalmasabb lesz. S hamarosan újabb részleteket fogok megosztani a történetekből.


Sylvia River: Reményhajsza 
(Reményhajsza 1)



Tartalom:



John ​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz. 

A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása. 
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak. 
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is. 
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…



Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)


"– Gyorsan egy papírt és egy írószerszámot! Itt van a fejemben egy dal, le kell írnom! – hirtelenkedett a gitáros.
Bonnie gyorsan szerzett papírt, ceruzát és Richie már írta is a hangjegyeket. Amikor elkészült, együtt elkezdték dúdolni a dallamot, majd Bonnie-nak jutott eszébe a szöveg. Alig fél óra alatt elkészült egy vadonatúj dal, amelynek a címe Freedom, azaz Szabadság lett.
Elérkezett a vacsoraidő is, de Johnnak még nyoma sem volt. Richie azt javasolta, hogy minden a megszokott módon történjék és vacsorázzanak meg. Hamarosan az esti mese idején is túl voltak, de ekkor már a gitáros is komolyan aggódott barátjáért. Tudta, hogy bármi történjék is, az énekes semmi pénzért nem hagyná ki az estnek azt a meghitt pillanatát, amelyet kislányával tölthet, ezért azt javasolta Bonnie-nak, hogy menjen be a lányokhoz, hallgassák végig a mesét, ő pedig addig megkeresi Johnt.
Az énekesnő bement a gyerekekhez, Richie pedig felült a motorjára, és zenésztársa keresésére indult.
A lányok Bonnie ölelésében végighallgatták a mesét, de nagyon hiányolták a férfit. Kathy Donovan már az ötödik mese vége felé járt, amikor győzött a kimerültség és a lánykák végre elszenderedtek.
Az énekesnő lement a nappaliba, ott várta, hogy a fiúkról valami hírt kapjon. Még félóra eltelt, mire megcsörrent a telefon. Richie színtelen, fakó hangon közölte, hogy Johnt baleset érte, nagy valószínűséggel elgázolták, állapota válságos. Elmondta, hogy az énekes éppen a műtőben van, megmondta a kórház nevét és címét, majd bontotta a vonalat.
Bonnie még akkor is a fülére szorította a telefont, amikor abban már csak süket csend honolt. Bement a konyhába, közölte a hírt Abigaillel és Kathyvel, elkérte a házvezetőnőtől a férfi terepjárójának kulcsát, megkérdezte, hogyan jut el a kórházba, majd elindult.
Az épületben kis keresgélés után rátalált Richie-re, aki hátát a falnak támasztva, a műtő előtti folyosón állt. Odament hozzá, a gitáros pedig vigasztalóan átölelte. Néhány perc múlva megérkeztek a rendőrök, hogy beszéljenek Fraserrel. Kifaggatták a férfit, hogy ivott-e John alkoholt, mielőtt elindult; van-e ellensége, aki az életére akar törni; mióta van jogosítványa, illetve járművezetői gyakorlata. Richie készségesen válaszolt a kérdésekre, nem hallgatott a családi háttérről és a feleség szájából elhangzott fenyegetésről sem. Mivel a rendőrök éppen elég indítéknak tartották az elhangzottakat, kiadták a körözést Dorothea ellen, majd megköszönték a férfi segítségét, és távoztak."


A könyvet itt tudjátok beszerezni :

2018. június 7., csütörtök

Anne L. Green: Ördögi Kisértés

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Anne L. Greennek és Álomgyár Kiadónak a lehetőséget, hogy elolvashattam ezt a fantasztikus, imádnivaló könyvet, Ördögi kísértést.
ALG név  garancia mindenki számára.



Anne L. Green: Ördögi kisértés


Tartalom:

Reggie ​Reynolds a Las Vegas-i rámenős csirkefogók gondtalan életét éli: szórja a pénzt és gátlástalan módon használja ki a nőket. Minden este hatalmas összegeket kockáztatva teszi meg a tétjeit a Bellagio kaszinó játékasztalainál. Az életet játéknak fogja fel, elszántan hiszi, hogy kivétel nélkül mindent ő irányít. Hozzászokott a fényűzéshez, és ahhoz, hogy neki senki sem mondhat nemet.
Egy napon azonban szembesül a visszautasítással, amikor Victoria Sawyer szemrebbenés nélkül fordít neki hátat. Abban a pillanatban, ahogy Reggie belenéz Vicky haragos, igéző zöld szemeibe, a játszma elkezdődik. Gyors, szenvedélyes, spontán és kíméletlen módon kívánja leigázni vágyai tárgyát. A csábítás hazai terep számára, és bármire képes, hogy minden megkezdett partiból nyertesen kerüljön ki. Egy olyan játszma veszi kezdetét kettőjük között, aminek a kimenetele azonban még előtte is homályos.
Reggie-t sokként éri, hogy az ő életét is egy felsőbb hatalom befolyásolja. Rá kell ébrednie, hogy ő sem mindenható. Azok a dolgok ugyanis, amelyek a felismeréshez vezető úton fontossá válnak számára, mint az egészség, a szabadság, a szerelem és a boldogság, pénzzel nem megvásárolhatók. Kemény leckét kap a barátságról, megbocsátásról, és arról, hogy az élet törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.

Véleményem
5/5

Elvesztettem. Megfogott. Nem engedett el.
Fantasztikusan izgalmas és rém szórakoztató lett a könyv. Imádom, amikor megy a macska-egér játék. És tagadják maguk és mások előtt is, hogy bizony nem szerelmesek, nem éreznek a másik iránt semmit. Pedig még a vak is látja.
Letehetetlen volt a könyv. Egy nap alatt befaltam az egészet. Anne történetei már csak ilyenek. Elvarázsolnak, és fogva tartanak. Nem hiába imádom az írónő stílusát.
Ebben a történetben most kicsit több olyan mondatok vannak, amin elgondolkodtam. Előző köteteihez képest ez több volt, mint szórakoztató. Izgalmas, fordulatos, szenvedélyes és izgató.
Reggie Reynolds az önfejű, beképzelt fickó, aki azt hiszi pénzzel mindent, megvehet. Csak hogy szembe találja magát Vickyvel.

Reggie, az élet rövid és egy napon azon kapod majd magad, hogy végtelenül magányos vagy. Eljön majd az idő, amikor a húszas lányok észre sem fognak venni.

Azzal, nővel, aki az életet teljesen feje tetejére állítja. Mindketten hordoznak mély és fájdalmas titkokat. Vicky szégyelli bevallani élete legsötétebb titkát. Van egy húga Kelly, aki hálátlan kis perszóna. Nem igazán kedveltem meg. Igazából annyira nem tudtam a mellékszereplőkre figyelni, mert teljesen lefogott Reggie és Vicky hadakozása, játékossága és, hogy Vicky akár mennyire is tiltakozik ellene a teste mást, mond. Akarja őt mindenestül.

Engem nem szokás levegőnek nézni.

Történet előre haladtával Reggienek be kell látnia, hogy bizony őt is elkapta a szerelem nem is kicsit. Visszatért régi kedvencünk Drew és Chrissi. Olyan jó volt kicsit róluk is olvasni. S naná, hogy zöld szemű szörnyeteg felbukkant Vickynél. Aranyos volt nagyon, hogy féltékenykedett. Tetszett, mert akkor neki sem közömbös Reggi.

Az a férfi még nem született erre a földre, aki engem birtokolhatna. A barátnőm fogalmazott úgy: "Vicky, te rosszabb vagy, mint a betonoszlop. Aki téged ledönt majd, az előtt én is mélyen meghajolok"

ALG név garantált szórakozást nyújt minden kedves olvasónak, aki kezébe fogja a könyvet. Izgalmas nagyon, mert sok akadályokon és sok félreértéseken kell keresztül menniük. Sokan együtt, de külön is vesztüket akarják. Mindenhol veszély leselked rájuk. Viszont a szerelemük egyre erősebb, akárhogy akarják egymás előtt titkolni. Nagyon élveztem a csipkelődős, piszkálódós beszélgetésüket. Néha már – már direkt csinálják, és mintha élveznék is egymással a csipkelődést.

Nem teheted ezt velem, velünk! Majd én leszek a lábad, ha úgy érzed, nincs erőd járni. Én leszek a karod, ha nem lesz erőd felemelni. Én ott leszek, éjjel és nappal is. Küzdeni fogunk! Nem adjuk fel!

Hosszú lesz az útjuk mire egymás mellett, kötnek ki. És ez az út alatt derülnek ki kik az igazi barátok, ellenségek. Az utolsó oldalakon is tartogat némi meglepetést a szerző. Kívánom a szerzőnek még sok - sok ilyen izgalmas, szenvedélyes történetet. Minden háziasszonynak, hajadonnak és aki imádja a romantikát ajánlom ezt a könyvet.


A könyvet itt tudod beszerezni:

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket 2.rész

Nemrégiben indítottam el a rovatot, mely Ismerjük meg közelebbről a szerzőket. Így újabb szerzőt kértem meg, hogy meséljen kicsit magáról, kezdetekről. Hogyan indult el az írói pályára. Ezen a héten Katie Francoise szerző mesél most nektek. Fogadjátok szeretettel Álomgyár egyik tehetséges szerzőjét.


Katie Francoise



Magamról

Nagycsaládban nőttem fel, négy gyermek közül, a harmadikként jöttem a világra. Azt hiszem, mondhatom azt, nagyon jó gyerekkorom volt. Nővérem, aki tíz évvel idősebb nálam, mindig anyáskodott felettem, és próbált tanácsokkal ellátni az élet minden terén. (Még a mai napig is ezt teszi, amit köszönök neki.) Bátyámmal, aki nyolc évvel idősebb nálam, nagyon közel álltunk egymáshoz, és mivel én fiús lány voltam, mindenbe bele tudott vonni. Amennyire gyerekként minden fiús csínytevésben benne voltam, úgy mire felnőtté váltam, és elkezdtem csajosodni, ő pedig elkerült a családi háztól és saját családja lett, már nem tudtunk annyi időt egymással tölteni. Sajnos, hogy elkerültem Magyarországról, ez a távolság is közénk állt. Húgommal, aki hat évvel fiatalabb nálam, gyerekként nem volt felhőtlen a kapcsolatom, mert mindig azt akarta, amit én, és nem számított a korkülönbség számára. Mára a lehető legjobb testvéri viszonyunk lett, és mindenben számíthatunk egymásra. A szüleink mindig mindenben segítettek mindannyiunknak, már- már erőn felül és nem tettek különbséget köztünk.


A nevem

Azért választottam szerzői álnevet, mert az első regényemnél, még a családom sem tudta, hogy írok és kiadják a könyvem. A lehető legtovább akartam titokban tartani és ez sikerült is. Mikor elkezdtük reklámozni az Egy igaz szerelem történetét, csak mosolyogva néztem, hogy anyukámnak tetszik a könyv, érdekli, de nem tudta ki a szerzője. Aztán mikor megvolt a könyvbemutató pontos dátuma, akkor már elárultam neki és az egész családnak így már mindenki jelen volt az eseményen.



A kezdetek

Fiatalon verseket írogattam (amit édesanyámtól örököltem) illetve rajzoltam,(amit édesapámtól örököltem) Emlékszem, az egyik versel, úgy hetedikes koromban, még díjat is nyertem. Nagyon büszke voltam magamra. 🙃😊Aztán valahogy elmaradt az életemből ez a dolog és csak nagyon sokára, jött újra elő. Maga az írás mindig vonzott, de soha nem éreztem úgy, hogy késszel állok megmutatni másoknak a történeteimet. Aztán az egyik alkalommal beszélgettem a barátnőmmel Gizussal, és ő volt az a személy, aki rávett, adjam le a kéziratot.

Az íróságom célja.

Szeretném azt elérni, hogy az olvasók, akik az én regényeimet válasszák, kikapcsolódhassanak, és elmenekülhessenek a mindennapok elől arra a kis időre, míg a könyvet bújják. Számomra fontos, hogy a mai rohanó világban, az olvasó, félre tudja tenni a problémáit és akár „egy másik életet élni” amíg olvas, hogy ezzel is feltöltődhessen. Hiszem azt, hogy egy jó könyvvel ez elérhető.



Az íróságom oka

Nagyon sok dolog történt már velem az életem folyamán, amiből én az írásba menekültem. Míg a kézirat készül, addig én is egy „másik világban” élek, így nincs időm a problémákon gondolkodni, bár az érzések, amik bennem vannak, mindig belekerülnek a regényeimbe.


Kiadott könyveim (időrendben)




Egy igaz szerelem története (2015)




Utolsó. Esély. (2016)



Bosszú A harag ébredése (2017)





Bosszú Halálos vonzódás (2017)




Készülőben lévő regényeim

A jövőről még nem szeretnék beszélni, de azt elárulhatom, hamarosan befejezem a következő kéziratot és leadom.



Amit még tudni lehet rólam

Bárhol, bármikor képes vagyok írni, csak legyen a közelemben toll és papír. Sokszor volt az, hogy éjszaka aludtam, aztán hirtelen felébredtem, mert eszembe jutott valami és leírtam. Ezért az éjjeliszekrényem fiókjában mindig van toll és füzet.
Mindig megnézem a véleményeket, amik sokszor segítenek is, bár a kritikákat nem szeretem. Azt vettem észre, hogy a ma, akik úgy gondolják, elmondják, a véleményüket egy- egy regényről összekeverik a vélemény és a kritika fogalmát. Szerintem az emberek inkább kritikusak és ez nem jó. Sokszor azt érzem, már csak azért is olyat írnak, amivel úgy hiszik, jól oda lehet szúrni a szerzőnek. (természetesen, tisztelet a kivételnek!!) Hála istennek azért vannak olyanok is, akik a véleményükkel segítik a munkámat és ezt köszönöm nekik!

Szeretek találkozni az olvasóimmal, amire sajnos nem sokszor kerül sor, ezen igyekszem változtatni, bár a Facebookon mindig elérhető vagyok. Remélem, a könyvhéten sikerül minél több emberrel találkoznom, és ha van rá mód egy pár mondatot akár beszélgetnem.

A szerzőt itt tudjátok megtalálni:

2018. június 6., szerda

Baráth Viktória: Egy év Rómában

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Álomgyár Kiadónak és Baráth Viktória szerzőnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Egy év Rómában c. könyvet. Nagyon imádtam a történetet. Igazán megfogott és nem nagyon akartam abbahagyni, féltem, hogy akkor el kell búcsúzni Jonathan és Leilától. Fantasztikus volt elolvasni.


Baráth Viktória: Egy év Rómában



Tartalom:

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.
Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.
Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?
Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.



 Véleményem
5/5



Nagyon gondolkodtam mit is, írhatnék. Nem hiába tartott ilyen sokáig elolvasni. Húzni, halasztani akartam.
Nem szerettem volna, hogy hamar vége legyen. Szerző igencsak tabunak számító történetet hozott. Egy nő szerelmes lehet -e egy megszentelt papba? Illetve mit érezhet a pap? Összeegyeztethető a vallás és a szerelem? Tiltott viszony, szerelem bűn-e Isten szemében?
Sok -  sok kérdés kavargott a fejemben. Leila ultimátumot kapott a kiadótól. Vagy ír vagy, megbontják a szerződést. Egy évig Rómába kell mennie. Ott kell megírni egy történetet, naplót vezetnie...
Mikor oda ért nem gondolta, hogy sokat fog változni az  egy év alatt. És, hogy mennyi mindent át kellett értékelnie az életben. Rájön, hogy az életben mik a fontossági sorrend, mi az, amiért érdemes élni és változni is.

Nagyon hangulatos, kedves kis történet. Mely Baráth Viktória olyan gondolatokat fogalmazott meg, ami megállná a helyét a valós életben. Fantasztikus, hogy hogyan bánik a szavakkal. Mely két emberről szól, két megtört szív. Valaha be fognak gyógyulni a lelki sebek, lehetnek újra szerelmesek? A két szív egymásra találhat? Történet két főhőse egy írónő és egy pap. Nem egy szokványos romantikus történetet kaptam kézhez. Mélyebb témában nyúlt bele, mint depresszió, lelkiválság és egy fájdalmas kis ember elvesztése… Mély nyomokat hagyott Leila lelkében. Ugyanakkor Raymond atya is vezekel. Tragédia árnyékolja be az életét. Vajon képes elfeledni a múltat és a jelennel foglalkozni? Erre Leila adhat csak választ. Izgalmas, és lélektani történet ez a könyv. Egy év hosszú idő ahhoz lelkileg rendbe jöjjön és életét is helyre, hozza. Eleinte mély és szoros barátság alakul ki Raymond atyával. Bemutatja a kapcsolatukat, hogy formálhat mély, bensőséges és katarzis szerelemmé. Nem mondom, hogy nem hibáztak mindketten, de a szerelem, amit éreznek egymás iránt erősebb bárminél. Szurkoltam nagyon, hogy együtt legyenek.  Ha egy könyvet kellene ajánlom, mit olvass nyáron. Akkor ez az! Megéri mindenkinek elolvasni a gyönyörű történetet. Elvarázsol, megfojt, és nem enged el. Nagyon együtt tudtam érezni Leilával. Amikor boldog volt én is az  voltam, amikor szomorú volt én is. Amikor rájött mit is érez Raymond atya iránt, szintén döbbenten és értetlenül álltam, hogy akkor hogyan tovább. Hisz egyszerre szenvedélyes és tiltott érzés ez. Azt hiszem ez eddigi legjobb munkája Baráth Viktóriának. Képes volt egekig emelni ugyanakkor mélységeiben dobni az olvasót. 


Kedvenc idézetek:

"-Megfogadtam a tanácsát. – böktem ki. – Szó szerint akkor álltam fel az asztaltól, mielőtt elindultam megkeresni, és amit közben éreztem, az… Leírhatatlan! Mintha a valódi énem egy apró kis szilánkja újból a felszínre került volna. Fájt leírnom és visszaolvasnom mindent, kibaszotttul fájt, de a végén megkönnyebbültem, és úgy éreztem, hogy felszabadultam a terheim egy része alól. És ahogy újra és újra elolvastam, mi is történt velem az elmúlt napokban, rábukkantam arra, hogy miről is akarok írni. Hogy mi az a téma, ami folyton a fejemben jár, ami nem hagy nyugodni, és ami nélkül nem lennék képes egy mondatot se írni.
- És mi az ? 
- Maga"

"-(…) Mindenkinek elmondtam, hogy miért jött ide és sokan támogatták az ötletet. A fiatalabb generáció megérti, hogy a külvilágnak meg kell ismernie minket és az életünket, hogy ne érezze annyira távolinak és idegennek az egyházat."

"Nem értettem, hogy az atya miért támogat ennyire, és mért érzi fontosnak, hogy segítsen pont nekem, de minden egyes nap erőt adott, mint Angelónak."

"-Szólhatna már az öregnek odafent, hogy vegye lejjebb a termosztátot, mert lassan felgyulladok!
Nagyot nevetett, ami mindig a napom fénypontja volt.
-Már csak pár hét , és itt az ősz – válaszolta.
-Addigra főtt csirke leszek!
-Kár , hogy senki nem lakna jól magával.
Folyton beszólt , hogy alig eszem,de nem tehettem róla, hogy nem voltam soha éhes."


A könyvet itt tudod beszerezni:

2018. június 5., kedd

Sylvia River: Reményhajsza (Beleolvasó)

Megint hoztam nektek újabb részletet Sylvia River: Reményhajsza c. könyvből. Holnap estére hozom még egy utolsót,aztán ugrunk egy kicsit a történetben. 



Sylvia River: Reményhajsza
(Reményhajsza 1.)



Tartalom:

 John ​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz. 
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása. 
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak. 
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is. 
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…


Részlet a könyvből:
(Szerző engedélyével)



Amint becsukódott utána a kapu, John felhívta telefonon Eric Jacksont. Megbízta az ügyvédet a váláshoz szükséges hivatalos formanyomtatványok kitöltésével és azok azonnali benyújtásával. Az ügyvéd azzal biztatta, hogy Dorothy semmiféle indokkal nem kaphatja meg a kislányt, tekintettel az életmódjára, a gyerek eddigi életvitelére, és tartózkodási helyére. Megbízójának ígéretet tett arra is, hogy a lehető legrövidebb időn belül, gyorsított eljárással fogja a megfelelő lépéseket megtenni. Arra is figyelmeztette az énekest, hogy legyen nagyon óvatos, mert az asszony ezek szerint, már mindenre képes, nem riad vissza semmitől. Kenderson komoran hallgatta a jogászt, Bonnie és Richie pedig tapintatosan távozott, visszamentek inkább a stúdióba.
Már csak az ügyeletes technikus volt a helyiségben, így Richie leült egy székre, és a kezébe temette az arcát. Nem akarta soha többé látni Dorothea-t, mert attól félt, hogy megfojtja a nőt.
Olyan gyűlöletet érzett barátja felesége iránt, hogy az szinte fájdalmat okozott neki. Iszonyatos önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy egyáltalán szólni tudjon hozzá. A gitáros teljes mértékben, tisztában volt vele, hogy amit érez, nem az elhagyott, kihasznált szerető dühe. Gyűlölet és megvetés kavargott benne, mert a nő kisded játéka nagyon könnyen a Johnnal való barátságukba kerülhetett volna, ha az énekes nem olyan jól látja át felesége szándékát, és ha valaha egy szikrányit is szerette volna a nejét.
Bonnie nem akarta megzavarni Richie-t, hiszen baráti beszélgetéseik során a fiúk elmondták, hogy ki, hogyan élte meg ezt az érzelmi vihart, és várta, hogy a gitáros valamelyest megnyugodjon. A kezébe adott egy pohár vizet, magára hagyta a férfit és átment a házba, hogy megnézze Johnt.
A szőke férfi mozdulatlanul állt háttal a bejáratnak és bámult kifelé az ablakon. Bonnie odalépett mellé és megfogta a kezét. John ránézett, rámosolygott, magához húzta s miközben a homlokára nyomott egy puszit, csak ennyit suttogott:
– Ne haragudj, de mivel megállapodtunk, hogy senkinek sem kötjük az orrára a kettőnk dolgát, kénytelen voltam letagadni, hogy…
– Értelek és köszönöm – bújt újdonsült szerelméhez a nő és a továbbiakban némán várta, hogy az énekes végre megnyugodjon. A férfi csendesen arra kérte, hogy maradjon a házban, majd közölte, hogy egy kicsit elmegy motorozni, mert ki kell szellőztetnie a fejét. Az énekesnő csak bólintott, John pedig magára hagyta. A zenész az udvaron felült a motorjára és eszeveszett tempóban kiszáguldott a kapun.
Richie éppen jött ki a stúdióból, amikor látta barátját a motorján elsuhanni. Bement a házba, barátian átölelte Bonnie vállát és így szólt:
– Csak akkor fog megnyugodni, ha egy kicsit kitombolta magát. Láttam már tőle ilyet, ha nem is sokszor. Nem gyakori dolog ez nála, de ilyen súlyos esetekben csak ez segít, hogy feldolgozza az adott problémát. Különben is! Mindennel remekül haladunk, akár szünetet is tarthatnánk pár napig. Persze ismerem, ebbe úgysem fog belemenni és talán jobb is, ha ismét a munkára koncentrál.
– Azért kíváncsi lennék rá, hogyan reagálna, ha egy morzsányit szerette volna valaha is Dorothy-t!
– Alapfelállásként én már nem élnék, de lehet, hogy Dorothea sem. Ő pedig nagy valószínűséggel, éppen a börtönben ülne, kettős gyilkosságért.
– Minden komoly dolgot elviccelsz? – nevetett fel John feleségének érkezése óta először Bonnie.
– Ha lehet, akkor igen. Mondd, milyen érzés ismét független nőnek lenni? Lehetek az első, aki gratulál a sikeréhez Ms. Hagman?
– Lehetnél, de lecsúsztál róla – mosolygott ragyogóan a lány. – Különben meg, nem változott semmi. Eddig is remekül éreztem magam, már csak hab a tortán, hogy hivatalosan is független vagyok. Érzésnek pedig tökéletes! – ragyogott Fraserre az énekesnő mosolya.



A könyvet itt tudjátok beszerezni :

2018. június 3., vasárnap

Sylvia River Reményhajsza (Reményhajsza 1.)

Megint egy újabb beleolvasót hozok nektek. Ezúttal Sylvia River szerzőtől Reményhajsza c. könyv sorozatából az első részét. Egy kis részlet kerül fel a blogra és remélem lesz több is. Nagyon ajánlom nektek ezt a történetet, mert ebben megtalálható a rock, akció, szerelem és krimi is. Izgalmas, pörgős cselekmény tarkítják Nem is, szaporítom tovább a szót. Így megmutatom nektek miről is, szól a történet.



Sylvia River: Reményhajsza
(Reményhajsza 1.)



Tartalom:


John ​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz. 
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása. 
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak. 
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is. 
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…


Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)

Miután a férfi kiment, Bonnie dúdolva lezuhanyozott, majd lement a nappaliba. Azonban, már semmi sem volt olyan nyugodt a házban, mint addig, ugyanis hazatért Dorothea Kenderson, John felesége.
Amikor Bonnie leért a lépcsőn, Dorothy éppen a kávéját kevergette. Kenderson összefont karral állt, annyira távol a feleségétől, amennyire csak lehetett. A házvezetőnő pedig éppen felfelé sietett a lépcsőn, mert szólni akart Kathynek, hogy készítse fel Stephanie-t az anyjával való találkozásra.
A még hivatalos feleség beszélgetést kezdeményezett a férjével, miután szúrós pillantással szemügyre vette Bonnie-t:
– Mi van Johnny, újabban az óvodából szerzed be az éppen aktuális szeretődet? Miért lakik itt? Megállapodtunk abban, hogy én sem hozok ide senkit, de te sem!
– Ugyan semmi közöd hozzá, mert ez továbbra is az én házam, de csak hogy tudd: a hölgy az együttes új tagja és nem a szeretőm! Miért jöttél? Csak pénz kell, vagy kitaláltál valami mást is, csak hogy felbosszants? – hallatszott a dühös válasz.
– Látni szeretném a lányomat! El akarok válni tőled, és ezt jöttem veled megbeszélni!
– Nagyszerű! Az első értelmes gondolat, amit a házasságunk ideje alatt hallottam tőled. Sajátod, vagy szerezted?  – felelte gúnyos mosollyal a szája sarkában a férfi.
– Mindjárt nem fogsz annyira vigyorogni, szívecském! Stephie velem jön most, te pedig csak havonta egyszer láthatod majd! – vágott vissza az asszony.
– Ugyan nem néztem utána, de mióta kapja meg a felügyeleti jogot egy ilyen felelőtlen, csavargó, jövedelemmel és lakással nem rendelkező, kábítószerrel élő alkoholista, mint te? – érdeklődött immár rezzenéstelen arccal az énekes.
– Már jó ideje tiszta vagyok és gondoltam erre is! Beszereztem egy ideiglenes végzést, hogy amennyiben valaha megcsaltál, akkor nálam helyezik el Stephanie-t a jogerős bírói ítéletig. Mindezt pedig, a gyerek védelmében. Márpedig, Jennifer a barátnőd volt, ezt mindenki tudja! Úgyhogy, szólhatsz Kathynek, hogy csomagolja össze Stephie ruháit, mert már most magammal viszem!
– Mutasd azt a végzést! – szólt John a feleségéhez.
Az asszony átadta neki az iratot, így a zenész egyből látta, hogy teljesen szabályos és hivatalos. Elkomorodott, fogalma sem volt róla, hogy most mit fog tenni. Egyben azonban teljesen biztos volt: nem fogja engedni, hogy a felesége elvigye a gyereket. Ebben a válságos pillanatban futott be Richie, és a nappaliban szinte megfagyott a levegő.
Dorothea arra számított, hogy a férje már nem tartja a kapcsolatot Richie-vel, illetve, hogy a kompromittáló papírfényképeket John megsemmisítette dühében. Az énekes a gitáros kezébe nyomta a végzést, úgy várta, hogy barátja hogyan fog reagálni. Fraser, amikor addig a kitételig ért, hogy a gyermek felügyeleti jogát azért bízzák az anyára, mert a férj házasságtörést követett el, szélesen elmosolyodott:
– Dorothea, kedvesem! A válaszlépést már most borítékolom neked, tehát bizonyítanod kell hamarosan a saját fedhetetlenségedet, de én vagyok rá a tanú, hogy nem vagy az! Egyébként érdekelne, hogy miként bírtad ki röhögés nélkül, amikor ezzel érveltél a saját igazad mellett?
– Ki hinne neked, Richie? A férjem legjobb barátja vagy, természetes, hogy mindent megtennél azért, hogy a gyerek maradhasson! Akár hazudhatsz is, vagy esetleg bizonyítani is tudod, amit állítasz?
– Ő nem tudja, ellenben én igen, édes – gúnyolódott John, miközben a páncélszekrényből elővette a bizonyítékul szolgáló fényképeket. – Milyen érzés, amikor a saját fegyvered fordul ellened?
– Jobban tennéd, ha addig elmennél, amíg hitvesedet jókedvében találod – javasolta Richie.
– Ezt még mindannyian meg fogjátok bánni! – sziszegte a nő, és terve bukása miatt irgalmatlanul dühösen, elhagyta a házat.


A könyvet itt tudjátok beszerezni :