Baráth Viktória: Egy év Rómában

~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Álomgyár Kiadónak és Baráth Viktória szerzőnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Egy év Rómában c. könyvet. Nagyon imádtam a történetet. Igazán megfogott és nem nagyon akartam abbahagyni, féltem, hogy akkor el kell búcsúzni Jonathan és Leilától. Fantasztikus volt elolvasni.

Baráth Viktória: Egy év Rómában

Tartalom:

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

 Véleményem

5/5

Nagyon gondolkodtam mit is, írhatnék. Nem hiába tartott ilyen sokáig elolvasni. Húzni, halasztani akartam.

Nem szerettem volna, hogy hamar vége legyen. Szerző igencsak tabunak számító történetet hozott. Egy nő szerelmes lehet -e egy megszentelt papba? Illetve mit érezhet a pap? Összeegyeztethető a vallás és a szerelem? Tiltott viszony, szerelem bűn-e Isten szemében?

Sok -  sok kérdés kavargott a fejemben. Leila ultimátumot kapott a kiadótól. Vagy ír vagy, megbontják a szerződést. Egy évig Rómába kell mennie. Ott kell megírni egy történetet, naplót vezetnie...

Mikor oda ért nem gondolta, hogy sokat fog változni az  egy év alatt. És, hogy mennyi mindent át kellett értékelnie az életben. Rájön, hogy az életben mik a fontossági sorrend, mi az, amiért érdemes élni és változni is.

Nagyon hangulatos, kedves kis történet. Mely Baráth Viktória olyan gondolatokat fogalmazott meg, ami megállná a helyét a valós életben. Fantasztikus, hogy hogyan bánik a szavakkal. Mely két emberről szól, két megtört szív. Valaha be fognak gyógyulni a lelki sebek, lehetnek újra szerelmesek? A két szív egymásra találhat? Történet két főhőse egy írónő és egy pap. Nem egy szokványos romantikus történetet kaptam kézhez. Mélyebb témában nyúlt bele, mint depresszió, lelkiválság és egy fájdalmas kis ember elvesztése… Mély nyomokat hagyott Leila lelkében. Ugyanakkor Raymond atya is vezekel. Tragédia árnyékolja be az életét. Vajon képes elfeledni a múltat és a jelennel foglalkozni? Erre Leila adhat csak választ. Izgalmas, és lélektani történet ez a könyv. Egy év hosszú idő ahhoz lelkileg rendbe jöjjön és életét is helyre, hozza. Eleinte mély és szoros barátság alakul ki Raymond atyával. Bemutatja a kapcsolatukat, hogy formálhat mély, bensőséges és katarzis szerelemmé. Nem mondom, hogy nem hibáztak mindketten, de a szerelem, amit éreznek egymás iránt erősebb bárminél. Szurkoltam nagyon, hogy együtt legyenek.  Ha egy könyvet kellene ajánlom, mit olvass nyáron. Akkor ez az! Megéri mindenkinek elolvasni a gyönyörű történetet. Elvarázsol, megfojt, és nem enged el. Nagyon együtt tudtam érezni Leilával. Amikor boldog volt én is az  voltam, amikor szomorú volt én is. Amikor rájött mit is érez Raymond atya iránt, szintén döbbenten és értetlenül álltam, hogy akkor hogyan tovább. Hisz egyszerre szenvedélyes és tiltott érzés ez. Azt hiszem ez eddigi legjobb munkája Baráth Viktóriának. Képes volt egekig emelni ugyanakkor mélységeiben dobni az olvasót. 

Kedvenc idézetek:

"-Megfogadtam a tanácsát. – böktem ki. – Szó szerint akkor álltam fel az asztaltól, mielőtt elindultam megkeresni, és amit közben éreztem, az… Leírhatatlan! Mintha a valódi énem egy apró kis szilánkja újból a felszínre került volna. Fájt leírnom és visszaolvasnom mindent, kibaszotttul fájt, de a végén megkönnyebbültem, és úgy éreztem, hogy felszabadultam a terheim egy része alól. És ahogy újra és újra elolvastam, mi is történt velem az elmúlt napokban, rábukkantam arra, hogy miről is akarok írni. Hogy mi az a téma, ami folyton a fejemben jár, ami nem hagy nyugodni, és ami nélkül nem lennék képes egy mondatot se írni.

- És mi az ? 

- Maga"

"-(…) Mindenkinek elmondtam, hogy miért jött ide és sokan támogatták az ötletet. A fiatalabb generáció megérti, hogy a külvilágnak meg kell ismernie minket és az életünket, hogy ne érezze annyira távolinak és idegennek az egyházat."

"Nem értettem, hogy az atya miért támogat ennyire, és mért érzi fontosnak, hogy segítsen pont nekem, de minden egyes nap erőt adott, mint Angelónak."

"-Szólhatna már az öregnek odafent, hogy vegye lejjebb a termosztátot, mert lassan felgyulladok!

Nagyot nevetett, ami mindig a napom fénypontja volt.

-Már csak pár hét , és itt az ősz – válaszolta.

-Addigra főtt csirke leszek!

-Kár , hogy senki nem lakna jól magával.

Folyton beszólt , hogy alig eszem,de nem tehettem róla, hogy nem voltam soha éhes."

A könyvet itt tudod beszerezni:

Baráth Viktória Szerzői oldala

Álomgyár Könyvesbolt