2018. június 3., vasárnap

Sylvia River Reményhajsza (Reményhajsza 1.)

Megint egy újabb beleolvasót hozok nektek. Ezúttal Sylvia River szerzőtől Reményhajsza c. könyv sorozatából az első részét. Egy kis részlet kerül fel a blogra és remélem lesz több is. Nagyon ajánlom nektek ezt a történetet, mert ebben megtalálható a rock, akció, szerelem és krimi is. Izgalmas, pörgős cselekmény tarkítják Nem is, szaporítom tovább a szót. Így megmutatom nektek miről is, szól a történet.



Sylvia River: Reményhajsza
(Reményhajsza 1.)



Tartalom:


John ​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz. 
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása. 
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak. 
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is. 
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…


Részlet a könyvből
(Szerző engedélyével)

Miután a férfi kiment, Bonnie dúdolva lezuhanyozott, majd lement a nappaliba. Azonban, már semmi sem volt olyan nyugodt a házban, mint addig, ugyanis hazatért Dorothea Kenderson, John felesége.
Amikor Bonnie leért a lépcsőn, Dorothy éppen a kávéját kevergette. Kenderson összefont karral állt, annyira távol a feleségétől, amennyire csak lehetett. A házvezetőnő pedig éppen felfelé sietett a lépcsőn, mert szólni akart Kathynek, hogy készítse fel Stephanie-t az anyjával való találkozásra.
A még hivatalos feleség beszélgetést kezdeményezett a férjével, miután szúrós pillantással szemügyre vette Bonnie-t:
– Mi van Johnny, újabban az óvodából szerzed be az éppen aktuális szeretődet? Miért lakik itt? Megállapodtunk abban, hogy én sem hozok ide senkit, de te sem!
– Ugyan semmi közöd hozzá, mert ez továbbra is az én házam, de csak hogy tudd: a hölgy az együttes új tagja és nem a szeretőm! Miért jöttél? Csak pénz kell, vagy kitaláltál valami mást is, csak hogy felbosszants? – hallatszott a dühös válasz.
– Látni szeretném a lányomat! El akarok válni tőled, és ezt jöttem veled megbeszélni!
– Nagyszerű! Az első értelmes gondolat, amit a házasságunk ideje alatt hallottam tőled. Sajátod, vagy szerezted?  – felelte gúnyos mosollyal a szája sarkában a férfi.
– Mindjárt nem fogsz annyira vigyorogni, szívecském! Stephie velem jön most, te pedig csak havonta egyszer láthatod majd! – vágott vissza az asszony.
– Ugyan nem néztem utána, de mióta kapja meg a felügyeleti jogot egy ilyen felelőtlen, csavargó, jövedelemmel és lakással nem rendelkező, kábítószerrel élő alkoholista, mint te? – érdeklődött immár rezzenéstelen arccal az énekes.
– Már jó ideje tiszta vagyok és gondoltam erre is! Beszereztem egy ideiglenes végzést, hogy amennyiben valaha megcsaltál, akkor nálam helyezik el Stephanie-t a jogerős bírói ítéletig. Mindezt pedig, a gyerek védelmében. Márpedig, Jennifer a barátnőd volt, ezt mindenki tudja! Úgyhogy, szólhatsz Kathynek, hogy csomagolja össze Stephie ruháit, mert már most magammal viszem!
– Mutasd azt a végzést! – szólt John a feleségéhez.
Az asszony átadta neki az iratot, így a zenész egyből látta, hogy teljesen szabályos és hivatalos. Elkomorodott, fogalma sem volt róla, hogy most mit fog tenni. Egyben azonban teljesen biztos volt: nem fogja engedni, hogy a felesége elvigye a gyereket. Ebben a válságos pillanatban futott be Richie, és a nappaliban szinte megfagyott a levegő.
Dorothea arra számított, hogy a férje már nem tartja a kapcsolatot Richie-vel, illetve, hogy a kompromittáló papírfényképeket John megsemmisítette dühében. Az énekes a gitáros kezébe nyomta a végzést, úgy várta, hogy barátja hogyan fog reagálni. Fraser, amikor addig a kitételig ért, hogy a gyermek felügyeleti jogát azért bízzák az anyára, mert a férj házasságtörést követett el, szélesen elmosolyodott:
– Dorothea, kedvesem! A válaszlépést már most borítékolom neked, tehát bizonyítanod kell hamarosan a saját fedhetetlenségedet, de én vagyok rá a tanú, hogy nem vagy az! Egyébként érdekelne, hogy miként bírtad ki röhögés nélkül, amikor ezzel érveltél a saját igazad mellett?
– Ki hinne neked, Richie? A férjem legjobb barátja vagy, természetes, hogy mindent megtennél azért, hogy a gyerek maradhasson! Akár hazudhatsz is, vagy esetleg bizonyítani is tudod, amit állítasz?
– Ő nem tudja, ellenben én igen, édes – gúnyolódott John, miközben a páncélszekrényből elővette a bizonyítékul szolgáló fényképeket. – Milyen érzés, amikor a saját fegyvered fordul ellened?
– Jobban tennéd, ha addig elmennél, amíg hitvesedet jókedvében találod – javasolta Richie.
– Ezt még mindannyian meg fogjátok bánni! – sziszegte a nő, és terve bukása miatt irgalmatlanul dühösen, elhagyta a házat.


A könyvet itt tudjátok beszerezni :