Megint hoztam nektek újabb részletet Sylvia River:
Reményhajsza c. könyvből. Holnap estére hozom még egy utolsót,aztán ugrunk egy kicsit a történetben.
Sylvia River: Reményhajsza
(Reményhajsza 1.)
Tartalom:
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak.
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is.
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…
Részlet a könyvből:
(Szerző engedélyével)
Amint becsukódott utána a kapu,
John felhívta telefonon Eric Jacksont. Megbízta az ügyvédet a váláshoz
szükséges hivatalos formanyomtatványok kitöltésével és azok azonnali
benyújtásával. Az ügyvéd azzal biztatta, hogy Dorothy semmiféle indokkal nem
kaphatja meg a kislányt, tekintettel az életmódjára, a gyerek eddigi
életvitelére, és tartózkodási helyére. Megbízójának ígéretet tett arra is, hogy
a lehető legrövidebb időn belül, gyorsított eljárással fogja a megfelelő
lépéseket megtenni. Arra is figyelmeztette az énekest, hogy legyen nagyon
óvatos, mert az asszony ezek szerint, már mindenre képes, nem riad vissza
semmitől. Kenderson komoran hallgatta a jogászt, Bonnie és Richie pedig tapintatosan
távozott, visszamentek inkább a stúdióba.
Már csak az ügyeletes technikus
volt a helyiségben, így Richie leült egy székre, és a kezébe temette az arcát.
Nem akarta soha többé látni Dorothea-t, mert attól félt, hogy megfojtja a nőt.
Olyan gyűlöletet érzett barátja
felesége iránt, hogy az szinte fájdalmat okozott neki. Iszonyatos önuralomra
volt szüksége ahhoz, hogy egyáltalán szólni tudjon hozzá. A gitáros teljes mértékben,
tisztában volt vele, hogy amit érez, nem az elhagyott, kihasznált szerető dühe.
Gyűlölet és megvetés kavargott benne, mert a nő kisded játéka nagyon könnyen a
Johnnal való barátságukba kerülhetett volna, ha az énekes nem olyan jól látja
át felesége szándékát, és ha valaha egy szikrányit is szerette volna a nejét.
Bonnie nem akarta megzavarni
Richie-t, hiszen baráti beszélgetéseik során a fiúk elmondták, hogy ki, hogyan
élte meg ezt az érzelmi vihart, és várta, hogy a gitáros valamelyest
megnyugodjon. A kezébe adott egy pohár vizet, magára hagyta a férfit és átment
a házba, hogy megnézze Johnt.
A szőke férfi mozdulatlanul állt
háttal a bejáratnak és bámult kifelé az ablakon. Bonnie odalépett mellé és
megfogta a kezét. John ránézett, rámosolygott, magához húzta s miközben a
homlokára nyomott egy puszit, csak ennyit suttogott:
– Ne haragudj, de mivel
megállapodtunk, hogy senkinek sem kötjük az orrára a kettőnk dolgát, kénytelen
voltam letagadni, hogy…
– Értelek és köszönöm – bújt
újdonsült szerelméhez a nő és a továbbiakban némán várta, hogy az énekes végre
megnyugodjon. A férfi csendesen arra kérte, hogy maradjon a házban, majd
közölte, hogy egy kicsit elmegy motorozni, mert ki kell szellőztetnie a fejét.
Az énekesnő csak bólintott, John pedig magára hagyta. A zenész az udvaron
felült a motorjára és eszeveszett tempóban kiszáguldott a kapun.
Richie éppen jött ki a stúdióból,
amikor látta barátját a motorján elsuhanni. Bement a házba, barátian átölelte
Bonnie vállát és így szólt:
– Csak akkor fog megnyugodni, ha
egy kicsit kitombolta magát. Láttam már tőle ilyet, ha nem is sokszor. Nem
gyakori dolog ez nála, de ilyen súlyos esetekben csak ez segít, hogy
feldolgozza az adott problémát. Különben is! Mindennel remekül haladunk, akár
szünetet is tarthatnánk pár napig. Persze ismerem, ebbe úgysem fog belemenni és
talán jobb is, ha ismét a munkára koncentrál.
– Azért kíváncsi lennék rá,
hogyan reagálna, ha egy morzsányit szerette volna valaha is Dorothy-t!
– Alapfelállásként én már nem
élnék, de lehet, hogy Dorothea sem. Ő pedig nagy valószínűséggel, éppen a
börtönben ülne, kettős gyilkosságért.
– Minden komoly dolgot
elviccelsz? – nevetett fel John feleségének érkezése óta először Bonnie.
– Ha lehet, akkor igen. Mondd,
milyen érzés ismét független nőnek lenni? Lehetek az első, aki gratulál a
sikeréhez Ms. Hagman?
– Lehetnél, de lecsúsztál róla – mosolygott
ragyogóan a lány. – Különben meg, nem változott semmi. Eddig is remekül éreztem
magam, már csak hab a tortán, hogy hivatalosan is független vagyok. Érzésnek
pedig tökéletes! – ragyogott Fraserre az énekesnő mosolya.
A könyvet itt tudjátok beszerezni :
