2021. április 29., csütörtök

Twister Media Kiadó [bekezdés]-díjas írók összeültek és csináltak egy szuper videót az olvasóiknak. Azóta hatalmas nagy projektjükké vált. - ("Szerettük volna egy izgalmas, online programsorozattal feldobni az otthonülésre kényszerült olvasók estéit, hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, ami ezekben az érdekes időkben mindenkiben felgyülemlett. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyire ráéreztünk ezzel az igényekre: ki voltak, ki vannak éhezve az emberek a társasági életre, ami a könyvklubhoz kapcsolódó olvasói aktivitáson is látszik. ")"

Rendhagyó poszttal jövök, ma bemutatom nektek a Könyvklubot, amelynek keretei közt a Twister Media [bekezdés]-díjas írói csapatának néhány tagja beszélget különböző irodalmi témákról. Szeretném, ha Ti is megismernétek a munkájukat. Azt gondolom, érdemes őket figyelni, hallgatni.

A könyvklub oszlopos tagjai:

Tarja Kauppinen, Sas Ágnes, Nagy Sándor Ádám, N. Nagy Zoltán, Demeter Norbert és Papp- Szabó Vanília

 

Készültem pár kérdéssel nekik. Fogadjátok szeretettel a válaszaikat!

 


 

Milyen indíttatásból jött létre a Könyvklub?

NNZ: A Könyvklub elsődlegesen azért jött létre, mert úgy éreztük, hogy a pandémia által okozott bezártság megfosztotta az érdeklődőket az olyan fórumoktól, ahol az írással és olvasással kapcsolatos témákat lehet átbeszélni.

Norbert: Amellett, hogy egy új platformon is meg akartunk mutatkozni, ebben a formában szerettük volna pótolni az olvasókkal elmaradt személyes találkozásokat. Ezen kívül nem titkolt célunk volt az is, hogy az érdeklődők jobban megismerhessék a [bekezdés]-díjas írókat. A dolog bejött, sok rendszeresen visszajáró nézőnk van, szuper kis közösség alakult ki ezalatt a néhány hét alatt.

NSÁ: A klub létrejöttéhez köthető indok az volt, hogy írók beszélgessenek egymással és a közönséggel érdekes témákban az írásról, olvasásról, alkotásról általában.

Tarja: Az ötlet ősszel született, amikor beharangozták a második járványhullám miatt a kijárási tilalmat. Szerettük volna egy izgalmas, online programsorozattal feldobni az otthonülésre kényszerült olvasók estéit, hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, ami ezekben az érdekes időkben mindenkiben felgyülemlett. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyire ráéreztünk ezzel az igényekre: ki voltak, ki vannak éhezve az emberek a társasági életre, ami a könyvklubhoz kapcsolódó olvasói aktivitáson is látszik. Egy jópofa, rendszeres programsorozatot szerettünk volna létrehozni az irodalomkedvelő közönség számára, amely annyival több egy egyszerű műsornál, hogy bekapcsolódhatnak a nézők is, sőt, igyekszünk mindenkinek megadni a lehetőséget arra, hogy hozzászólásaik által részt vehessenek az adásban.

Vanília: Unatkoztunk a karantén-időszak alatt, és kreatív emberek lévén nemcsak a saját estéinket szerettük volna feldobni, hanem másokét is. Mivel írók vagyunk, adott volt, hogy az írással-olvasással kapcsolatos témában hozzunk létre valamit. És itt jött a képbe egy korábbi ötlet, egy könyvklubnak az ötlete. Mondhatni a karantén adta meg azt a lökést, amire a könyvklubnak szüksége volt ahhoz, hogy megszülessen.

Ágnes: Ha jól emlékszem, akkor kezdődött a könyvklub szervezése, amikor mi, a 2019-es évfolyam bekerültünk. Ehhez több szerencsés és szerencsétlen tényezőnek együtt kellett állnia. Egyrészt, a COVID-járvány alapvetően megváltoztatta az emberek szabadidős szokásait, és az internet minden eddiginél kikerülhetetlenebb tényezővé vált. A másik dolog, hogy legtöbben elsőkönyves, vagy az első könyvük megjelenése előtt álló szerzők vagyunk. A [bekezdés]-programban az a különleges, hogy nemcsak a regényünk jelenik meg, de az írói karrierünk beindításában is rengeteg segítséget kapunk. Egyébként is rendszeresen vannak megbeszéléseink, valódi kis közösség vagyunk. Azt gondolom, hogy a könyvklub ebből organikusan fejlődött ki, a kiadóvezetőnk már régóta szeretett volna egy olyan platformot, ahol rendszeresen megmutatjuk magunkat. És végül, de nem utolsósorban: biztosan nem jött rosszul az sem, hogy a 2019-esekkel érkezett Demeter Norbi, akinek volt már hasonló irányú tapasztalata, és a mai napig (nagyon profin) ő vezeti az adásaink többségét.

Mi a célja a klubnak? 

NNZ: A Könyvklub elsődleges célja, hogy teret adjon az írókat és olvasókat is foglalkoztató témáknak azzal, hogy a műsorban résztvevők kivesézik azokat, és közben aktívan reagálnak az olvasói hozzászólásokra. 

Norbert: Abban mindannyian egyetértettünk, hogy sok misztikumot és kételyt kell eloszlatni az íróság minbenlétéről. Szeretnénk betekintést engedni az alkotásba, meg akarjuk mutatni, hogyan zajlanak bizonyos folyamatok, és hogy mennyire sokszínű ez az egész, amit írásnak nevezünk. Nincsenek benne bejáratott vagy éppen rossz utak, hiszen mindenki másképp mesél és máshogyan alakítja a történeteit. Emellett a könyvklub jó lehetőséget biztosít arra is, hogy az olvasók elmondhassák a véleményüket az adott témákban, és nemcsak velünk, szerzőkkel, hanem egymással is megvitathassák az észrevételeiket, meglátásaikat.

NSÁ: Az írók és az olvasóik között idővel kialakul egy kis „fal”, a klub egyik célja ennek az akadálynak a lebontása, hogy mi is megismerhessük az olvasóink véleményét, és ők is a miénket a választott témákról, ezáltal közelebb hozva az alkotókat az alkotásaikat fogyasztókhoz.

Tarja: Az eredeti célunk az volt, hogy irodalommal kapcsolatos témákról beszélgessünk interaktívan, a nézőket is bevonva, de idővel kibővültünk, biztos pont lettünk egy járvány sújtotta világban, és alig féléves működésünk során máris kialakult egy „kemény mag” azon olvasókból, akik minden adáson aktívan részt vesznek, és hozzászólnak, beszélgetnek egymással és persze velünk is a kommentszekcióban. Amikor elkezdtük ezt a projektet, nem is gondoltuk, hogy ilyen erős közösségépítő hatásunk lesz. Óriási örömünkre szolgál a rengeteg nagyszerű, tartalmas hozzászólás, és az, hogy nemcsak előadunk egy passzív hallgatóságnak, hanem valós párbeszéd alakul ki a közönséggel, ami nem ér véget az adások befejeztével, hanem hét közben is folytatódik. Az olvasók, nézők írnak, reagálnak, és most már bizton állíthatjuk, hogy ez a műsor nemcsak arról a hét-nyolc emberről szól, akik szerepelnek benne, hanem mindazokról is, akik az éteren keresztül rendszeresen csatlakoznak hozzánk.

Vanília: A célja, hogy az írás-olvasás témakörön belül számunkra fontos témákra reflektáljunk. Megismertessük a gondolatainkat, a világnézetünket a nézőkkel, és természetesen, hogy létrejöjjön egy párbeszéd köztünk meg az olvasók között.

Ágnes: Szerintem ezt az előző kérdésben már részben megválaszoltam. A könyvklubnak talán az a legfőbb célja, hogy a kiadó olvasói megismerjenek minket, és hogy őket is közösséggé szervezzük. Fontos elem a műsorban, hogy reagálunk a nézői kommentekre (még ha én pont nem is tudok, mert általában telefonról vagyok), és ők is gyakran reagálnak egymáséra, úgyhogy ebben azt hiszem, nagyon sikeresek vagyunk. Az én személyes célom pedig az, hogy olyan témákról beszélhessek, amiket fontosnak tartok. A kortárs zsánernek csomó társadalmi relevanciája van, amit nemzetközi szinten is csak most kezdünk el felfejteni, még mindig erős a sznobizmus a popkultúrával szemben. Az egyik kedvenc adásom például a romantikus irodalmat övező ellenszenvről szólt, amiben pro és kontra oldalról is felmerültek tök jó érvek; például, hogy a femininnek vélt dolgoknak milyen mélyen gyökerező társadalmi elutasítottsága van, vagy hogy a romantikus narratívákban felmerülő konfliktusok nagyon gyakran egészségtelenné teszik az ábrázolt párkapcsolatot, ez azonban sokszor nincs megfelelően kezelve. Ezek például olyan témák, ahol nagyon fontos az írói-olvasói tudatosság.

Hány részesre tervezitek? 

NNZ: Nincs megtervezve, hány rész lesz. Addig csináljuk, amíg vannak érdekes témáink és persze nézőink. Reméljük, ez még sokáig így marad.

Norbert: Nem beszéltük ezt meg előre, szerintem addig csináljuk, ameddig van miről beszélgetnünk, amíg érdekes témákat tudunk boncolgatni és persze, ameddig a nézőket, az olvasókat is érdekli egy-egy ilyen diskurzus.

NSÁ: Ezt még magunk sem tudjuk, de amíg a témák el nem fogynak, és az érdeklődés sem halványul, mi itt leszünk, a kezdeményezésnek nincs záró időpontja.

Tarja: Hosszú távra tervezünk, mert egyre inkább látjuk, hogy űr maradna utánunk, ha abbahagynánk.

Vanília: Ameddig van téma, illetve résztvevők, addig mi szívesen csináljuk. Jöttek visszajelzések, hogy bizonyos témákat érdemes lenne részletesebben is kibeszélni, de természetesen új ötleteket is várunk a nézőktől.

Ágnes: Bevallom, azt sem tudom, hogy most hányadik résznél tartunk. Valószínűleg még sok ilyen lesz, mivel van egy állandó közönség, akik kéthetente rendszeresen leülnek és néznek minket, illetve a mi oldalunkon is akad bőven muníció.

Kaptatok-e visszajelzést, és ha igen, milyet az eddigi a kezdeményezésetekre? 

NNZ: Az élő adások alatt nagyon sok hozzászólás érkezik az adott témákkal kapcsolatban, amelyek egyértelműen pozitív visszajelzésnek tekinthetők.

Norbert: Sok visszajelzés érkezik a live alatt és a könyvklubon kívül is, és ezek alapján úgy tűnik, hogy szeretik, szükségesnek tartják az olvasók ezt a típusú kapcsolattartást is.

NSÁ: Bár nem annyira sok adásban fordultam meg még, amennyire tudom és láttam, a visszajelzések pozitívak, az olvasóknak többnyire tetszenek az adások, és a témákat is érdekesnek találják. Persze nem minden téma vált ki ugyanakkora érdeklődést, de erre számítottunk is.

Tarja: Én a magam részéről rengeteg visszajelzést kapok. Adás végén elkezd rezegni a telefonom, jönnek a „szuperek voltatok megint, el tudtalak volna hallgatni titeket éjfélig is” típusú üzenetek, valamint számos olvasó írásban folytatja a témák kivesézését, és utólag mondja el, ami az adásba nem fért bele. Annyira nevettem, amikor először használta valaki az „egyik kedvenc szereplőm” kifejezést valamelyikünkre, mostanra azonban alighanem minden nézőnek vannak kedvenc szereplői, ahogy a „kedvenc rész” kifejezés is beépült már a köztudatba.

Szerda-csütörtök magasságában már gyülekezni szoktak az „Ugye lesz live ezen a héten is?” jellegű üzenetek a közösségi oldalaimra, és bízvást állíthatjuk, hogy elkötelezett közönségünk gyűlt össze e röpke fél esztendő alatt. Olvasóink izgulnak értünk és velünk, kapcsolódnak hozzánk, és úgy várják a következő adást, mint egy filmsorozat legújabb részét. Az érdeklődést és az elkötelezettséget tekintve mi lettünk az irodalmi talkshow, a virtuális közösségi összeröffenési lehetőség.

Vanília: Vannak visszatérő nézőink és olyanok is, akiket az adott téma érdekel. Mindkét tábortól pozitív visszajelzéseket kaptunk, mi pedig örülünk, hogy szeretnek minket nézni.

Ágnes: Kaptunk, vegyeseket. Tegyük hozzá, hogy egy élő adást hiába beszélünk meg előre, nem sikerülhet mindig ugyanazt a színvonalat hozni. Nekem is vannak olyan beszélgetések, amiket jobban szeretek és szívesebben nézek vissza. Tény, hogy szakmai látásmódban és világnézetben is különbözőek vagyunk, ez magával hozza, hogy a nézők nem értenek mindig mindenkivel egyet, de pont emiatt érdekes a műsor. Ami nagyon pozitív, hogy mindig vannak hozzászólások, és hogy sikerült egy állandó nézőszámra beállnunk. Illetve, többen írtak már a facebook oldalamra vagy a személyes profilomra, hogy a könyvklub miatt lettem szimpatikus nekik, az ilyesmi mindig nagyon jó érzés.

Milyen témákat fogtok érinteni a beszélgetések alatt? 

NNZ: Rengeteg téma van még a tarsolyunkban a populárisabbaktól kezdve egészen a nagyon szakmai ötletelésekig, de egyelőre ezek legyenek a mi titkaink.

Norbert: Minden könyvklubban igyekszünk olyan témát felvetni, ami nemcsak minket, szerzőket, vagy éppen a szárnyaikat bontogató írókat érdekelhet, hanem az olvasókat, a nézőket is foglalkoztatja. A cél a beszélgetés, a kommunikáció, a véleménycsere. Foglalkozunk majd az olvasási szokások megváltozásával, de beszélgetünk majd vallásos, spirituális irodalomról is. Emellett tervben van egy portré jellegű műsor is, amiben a [bekezdés]-díjas szerzőket ismerheti meg közelebbről az olvasóközönség.  

NSÁ: Erre nehéz pontosan válaszolni, de nagy vonalakban, továbbra is megmaradunk az írás és az olvasás témaköréhez kapcsolódó kérdéseknél, amelyeket igyekszünk legjobb tudásunk szerint körbejárni.

Tarja: Spoiler nélkül annyit árulhatok el erről, hogy van egy máris több oldalas ötletlistánk, ami folyamatosan bővül az olvasói javaslatok (és persze a saját elképzeléseink) alapján. A kiindulópont az irodalom, ez azonban igen tág fogalom, és én a magam részéről szeretem az emberi oldalát meglátni mindennek, így a könyveknek is. A száraz tényeknél sokkal érdekesebb a lélek, ez az én vezérelvem a jövőbeni adások témáira nézvést. Igyekszünk érinteni mindazon témákat, amik az olvasói igények alapján beérkeznek, és feldobni őket a magunk nézőpontjával, szemléletével, hiszen ez a legszebb az egészben: az emberi tényező, ahogy egy könyv savát-borsát is a karakterek és az ő személyiségük adja meg.

Vanília: Rengeteg témaötletünk vár még kidolgozásra, de annyi biztos, hogy változatos témákkal készülünk. Szeretnénk betekintést adni a nézőknek abba, hogyan dolgozunk, kedvenc könyveinket beszéljük ki, illetve a vallást is jobban körbejárjuk majd.

Ágnes: Én most elég sűrű időszak előtt állok. Egy hónap múlva kezdődnek a vizsgáim, és nem titok az sem, hogy orvostanhallgatóként állandó klinikai önkéntes vagyok. Azért írom le ezeket, hogy senki ne lepődjön meg rajta, ha a most következő időszakban nem fog sokat látni az élő adásokban. A következő pár adásban nem leszek benne, és arról, hogy a nyár közepén mivel fogok visszatérni, még nem tudok nyilatkozni, mivel ezeket az adásokat egyelőre még nem terveztük meg. Arról, hogy a többiek miről fognak beszélgetni, pedig meghagyom, hogy ők nyilatkozzanak.

 

A videókat megtekinthetők a linkekre kattintva


5 tévhit a zsánerről 1.rész [bekezdés]

Tanulható-e az írás? 2.rész [bekezdés]

Kötelező olvasmányok 3. rész [bekezdés]

Kritikák és vélemények 4. rész [bekezdés]

Könyves adaptációk 5. rész [bekezdés]     

Magyar vagy külföldi 6. rész [bekezdés]

2021. április 25., vasárnap

Maradj otthon! 20.rész-Twister Media - ("Ez a jeles hónap, vagy úgy mondanám bejegyzésem, 1 évvel ezelőtt indítottam el, azzal a céllal, hogy magyar kiadókat, szerzőiket támogassam őket. A pandémia sajnos senkit sem kímél. Így, gondoltam egy merészet és elindítottam Maradj otthon! rovatomat.")

Maradj otthon! 20. részével érkezem, következő rovatomban Twister Media Kiadót fogom bemutatni nektek. Szinte mindegyik könyvet beszereztem, kivéve Martin Kay 2. részét és Papp-Szabó Vanília könyvét. De egyszer majd meg lesz. Most azokat mutatom, amik nekem meg vannak fizikai formában, mindegyik író [Bekezdés]-díj pályázaton nyerték meg a lehetőséget, hogy egy szuper könyvet adjanak ki. 

Ez a jeles hónap, vagy úgy mondanám bejegyzésem, 1 évvel ezelőtt indítottam el, azzal a céllal, hogy magyar kiadókat, szerzőiket támogassam őket. A pandémia sajnos senkit sem kímél. Így, gondoltam egy merészet és elindítottam Maradj otthon! rovatomat. Azóta is igyekszem minden kiadót, annak magyar szerzőit bemutatni. Én ezzel a móddal szeretném támogatni a kiadókat, és szerzőiket. Bízom benne, hogy sok olvasónak tudok ezzel segíteni, és szerzőket is, hogy egymásra találjanak.  

E jeles napon pedig Twister Media Kiadóra esett. Az ő köteteiket mutatom be, ami jelenleg meg van nekem. Bíztatok mindenkit, ha van rá mód, követetlenül a kiadótól szerezzétek be a könyveket.

 

 


 Alynne Webb:
Az utolsó

Tartalom:

Háború ​fenyeget a Varázslók Világában. Az ezeréves béke inogni látszik. A rendek közötti viszály átível az emberek világába is, ahol a mágia nem több puszta tündérmesénél.

Tara a gimisek mindennapjait éli. Amikor édesanyja bejelenti, hogy új állást kapott egy kisvárosban, és búcsút kell mondaniuk addigi életüknek, a lány azt gondolja, ennél rosszabb nem is történhetett volna. Csakhogy az új házban és a városban senki és semmi nem az, aminek látszik.
Öccsével, Bennyvel leleplezik Nicholast, a ház fogságába száműzött varázslót, aki szellemként tengeti életét. A két testvér segít neki kiszabadulni a fogságból, amivel felkeltik Derwin, a rettegett sötét-mágus figyelmét. A testvérpárból préda lesz.
Tarának gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni azokat, akik fontosak a számára. Küzdelmei során azonban nemcsak arra döbben rá, hogy az eddig ismertnek hitt világa mögött húzódik egy ismeretlen másik, hanem arra is, hogy a feladat, melyet magára kellett vállalnia, talán sokkal nagyobb, mint amivel elbír

 N.Nagy Zoltán:
Keselyű

Tartalom:

A ​Babits-gyilkosságok sötét játszmájában nincsenek válaszok, csak újabb holttestek.

Magyarország, 2014.
Szigeti Zalán nyugodt élete pillanatok alatt fenekestül felfordul, amikor a háza melletti játszótéren a szeme láttára égetnek el egy embert. Hamar világossá válik számára, hogy a gyilkos macska-egér játékba kezdett vele, amelyben nemcsak a saját élete a tét, de a családja is veszélybe kerül.
A szövevényes nyomozás vezetője, Budai László rendőr alezredes meg van róla győződve, hogy a tettes azonos a 25 évvel korábban órásmesterként dolgozó Keselyű Richárddal, aki majdnem két tucat embert ölt meg, mielőtt 1989-ben nyoma veszett.
Ahogy a múlt árnyai megelevenednek a jelenben, egyre több jel mutat arra, hogy a gyilkosságok kapcsolódhatnak a költőfejedelem, Babits Mihály életéhez.
Zalán a rendőrséggel párhuzamosan kutatja a sötét összefüggéseket, de a holttestek száma egyre csak nő, és a halálos játszmában senki nem lehet biztonságban.

Mi köze van Babits Mihálynak egy sorozatgyilkoshoz? Létezik-e a titokzatos Keselyű? Ahhoz, hogy eljusson a súlyos titkok között lappangó igazsághoz, Zalánnak egyedül kell szembenéznie a rá vadászó gyilkossal.

 Frey Éva:
Allegórium


Tartalom:

A ​Másfélék közöttünk járnak, beépültek társadalmunkba, ám megvannak asaját, sötét céljaik. Vérrel táplálkoznak. Napjaink technikai fejlődése egyre nehezebbé teszi számukra, hogy titokban tevékenykedjenek. Egyedül ráadásul még egy vámpírnak sem könnyű. Ezért a két mostohatestvér – Jevgenyij és Oleg – csoportot alakítanak, hogy együttes erővel próbáljanak meg életben maradni. Harmadik fivérük, Igor halálos ellenségük, akinek azonban meg vannak számlálva a napjai. A csupán tizenhét éves Nadja az ő rokona, bár a lány nem tud semmit származásáról, ahogyan a Másfélék világát sem ismeri, váratlanul mégis az események középpontjába kerül. Úgy tűnik, hogy Nadja élete döntő fontosságú a csoport – és talán a teljes faj – fennmaradása vagy eltűnése szempontjából. A Szentpéterváron, Rostockban és Helsinkiben játszódó nagyívű történet atmoszféráját az északi helyszínek zord hidege teremti meg.

Intrikában gazdag, borongós, vérbeli vámpírregény ez, mely finoman felépített allegória is egyben. Hogy pontosan minek az allegóriája, annak eldöntése az olvasó feladata.

 Csóti Lili:
Hetedvérig

Tartalom:

Rosenwyn Blair számára összejöttek a dolgok.
Anyja szülővárosába költözik, melynek máskor viszálykodó lakossága egyvalamiben biztosan egyetért: őt kimondottan utálják.
Újonnan megismert családja egy rakás hátborzongató boszorkányból és őrült unokatestvérből áll, ami lehetne akár vicces is, de nem az.
Egyetlen barátja egy veszedelmes démon.
És ha mindez még nem lenne elég, egy gyilkossági ügybe keveredik, miközben természetfeletti ellenfelei üldözőbe veszik.
A tél beköszöntével pedig az elszigetelt településen összecsapnak az e világi és túlvilági erők.

A Hetedvérig sötét atmoszférájú, mégis remek humorú young adult fantasy, melynek misztikus krimielemei a legváratlanabb helyeken képesek meglepni olvasóit.

 Tarja Kauppinen:
A nép igazsága

Tartalom:

Havasfelföld ​a fertő és a métely világa, alantas, szentségtelen vidék. Csak a legmegátalkodottabbak maradhatnak életben itt, s Leiden nem tartozik közéjük, így hát menti az irháját. Bár ne tenné…
Hősünk a frontra kerülve egykettőre ráeszmél, hogy mindennél van rosszabb. Hogy a könyörtelen valóság gyakran felülmúlja a képzeletet is, s hogy a sors a héroszok szerepét sem mindig a legrátermettebbekre osztja.

Karcos humorú szatíra egy idegen, mégis ismerős világban, mely maró gúnnyal világít rá az emberi természet fonákságaira. Pszeudotörténelmi drogtúra lelkünk legmélyebb bugyraiba. Spirituszmámoros ámokfutás a nihilbe. Egy száraz, sötét kacaj.
Havasfelföld hantolatlan gyalázattól fertéztetett tájain barangolva szembenézhetünk a bennünk lakozó árnyakkal, s az őrült, ugyanakkor megrendítően valószerű kalandok közepette a szemükbe kacaghatunk.
Fergetegesen cinikus, letehetetlen olvasmány a történelem és a fantasy rajongóinak.

HA MEGRAGADHATNÁD A TÖRTÉNELEM KEREKÉT, MERRE FORDÍTANÁD?

 Krausz Emma:
Osztálykép

Tartalom:

 Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.

 Nagy Sándor Ádám:
Embertelen vidék

Tartalom:

A ​modern civilizáció elpusztult, áldozatául esett az emberiség agressziója miatt kitört háborúknak.

Tizenhét év telt el az utolsó világégés óta, a túlélők a Tar névre keresztelt terület foglyaiként tengetik napjaikat, a túlélésért való állandó küzdelem pedig lassan felőrli az emberségüket: banditák basáskodnak felettük, gépszörnyetegek terrorizálják őket, a börtönük falául szolgáló ködfal pedig elveszejt bárkit, aki bemerészkedik az ölelésébe…

Az emberiség haldoklik, a csontjain rohadó utolsó húsdarabokon pedig az új világ dögevői ülnek tort.

Kevesen küzdenek másért, mint a saját túlélésükért, ezalól pedig a mechanikus torzszülötteket irtó vakmerő harcosok sem képeznek kivételt. A többi ember szemében kegyetlen, önző számkivetettek, akik a mindössze egyetlen tehetséggel rendelkeznek, az pedig az élet kioltása. Többségük rá is szolgált erre az ítéletre. Vadászoknak nevezik őket, közéjük tartozik egy fiatal kardforgató, Varjú is, aki már több életre elég borzalmat látott, akinek a fején óriási vérdíj van egy város pusztulása miatt. A férfi egyedül vándorol a kegyetlen földön, maga sem tudja mi után kutatva…


Martin Kay:
Eastern

(Eastern 1.)

Tartalom:

A Titánokkal vívott háborúban porrá lett földön Yuko hírhedt törvényen kívüli. Az elárvult lányt már csak szíve haragja élteti. Konok kitartással űzi Corbent, a gyűlölt zsoldosvezért, hogy elégtételt vegyen élete megnyomorítóján. Útja során nem várt társaságba botlik nővére egykori kedvese személyében. Vajk, az életunt kalandor egyetlen célja, hogy felderítse szerelme halálának körülményeit. Az elkövető nyomai a rettegett zsoldossereghez vezetnek.

Yuko és Vajk kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék Corbent, a rájuk leselkedő veszélyek mellett azonban saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Hiába a kettejük között kibontakozó érzelmi kötelék, ha a zsoldosvezéren való elégtételt más módon képzelik el. Vajon sikerül felülkerekedniük önös érdekeiken egymás javára?

Martin Kay mesterien kombinálja a YA klasszikus elemeit a manga akciódús cselekményvezetésével egy fantasztikusan felépített posztapokaliptikus westernvilágban.Könnyed és humoros, letehetetlen olvasmány.

 

A könyvet itt szerezhetitek be:

Twister Media Kiadó

Twister Media webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Erdős Zsuzsanna - ("Nagyon szeretem, amikor személyes üzeneteket kapok az olvasóktól, ha rám írnak a közösségi oldalakon. Mostani elzárt világunkban csodálatos érzés, amikor még ilyenkor is dedikálást kérnek tőlem (igen, megoldjuk így is).")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Erdős Zsuzsanna írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. 4 könyve jelent meg eddig, amiket Menő Könyvek Kiadó (Líra hálózat) oldalán lehet megrendelni.:

 

Vedd már észre!  2017.

Még sincs vége!  2018.

Hidd el végre!     2020.

Légből kapott szerelem 2021.

 

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy Budapest környéki városban élek a családommal. Férjnél vagyok, két már nagykorú lányom van, a kisebbik most végzős az ELTE-n, a nagyobbik pedig a doktori disszertációjának megvédésére készül. Végzettségemet tekintve okleveles üzemgazdász vagyok, jelenleg egy bankban dolgozom tanácsadóként. 

Könyveid megírása sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az első három könyvem egy trilógia, könnyed hangvételű tiniregények, ezek írása során szinte kizárólag a fantáziámra hagyatkoztam. Idén januárban jelent meg negyedik regényem, egy repülőgép katasztrófa köré szövődő ifjúsági történet, amelyhez elképesztő mennyiségű katasztrófa filmet megnéztem, szakkönyveket és a netet bújtam, sőt „valódi” pilótákkal is sikerült beszélnem. Magát a regény első változatát kb 4-5 hónap alatt írtam meg munka mellett. Általában ha lendületben vagyok, körülbelül ennyi az átlagom. 

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Kizárólag valóságon alapuló történeteket írtam eddig, olvasásban és az írásban is meglehetősen távol áll tőlem a fantázia világ. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Idestova nyolc éve, hogy egy csendes augusztusi vasárnap egyszer csak elkezdtem írni. Nem mondom, hogy csak úgy hipp-hopp azonnal ment. Az első negyven-ötven oldal maga volt a kínszenvedés, mert minden, amit leírtam sután hangzott, számtalanszor átírtam és még mindig nem találtam jónak. Aztán valahogy egyszer csak kezdett könnyedébben menni, a mondatok simábban formálódtak. Ekkor persze még nem láttam meg olyan hibákat, amiket – egy kiváló szerkesztővel a hátam mögött – ma már magam is észreveszek, illetve tudatosan kerülök. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a negyedik regény kéziratából már szinte semmit nem kellett kihúzni. Ez volt kezdetben a legnagyobb hibám, a felesleges, a történethez semmit hozzá nem adó locsogás…  

 


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Ezen még nem gondolkodtam, egyelőre nagyon jól érzem magam az ifjúsági regények között. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Megkönnyebbülés, a jól végzett munka feletti öröm, valami ilyesmi. Meg egy kis drukk, hogy mit fog hozzá szólni a szerkesztőm…

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Érdekes módon soha meg sem fordult a fejemben, hogy álnéven írjak. Nem tudom, ha jobban belegondolok, valójában mindig is azt szerettem volna, hogy a valódi nevemen ismerjenek meg. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, a kisebbik kislányom akkor volt tizennégy éves, amikor az első ifjúsági regényemet írtam, a kamaszkor kellős közepén voltunk, első kézből kaptam minden tapasztalatot! Azóta ő kinőtt belőle, de én még mindig nem… 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A mai napig emlékszem arra a csodálatos májusi napra 2017-ben, amikor a férjem hazahozta a kiadótól az első megjelent könyvem tisztelet példányait. Csak ültem a doboz mellett, és zokogtam. Szinte meg sem mertem érinteni őket. Ez valami leírhatatlan érzés. Aznap éjjel, mint valami kisgyereknek a plüss állatkája, egy példány velem volt az ágyban. Éjszaka többször felébredtem, újra és újra megnéztem, hogy nem tűnt-e el a nevem róla…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az első könyv „csak úgy lett””. Aztán a többi már nem volt ennyire spontán, hiszen kiadói megrendelésre írtam őket, és bizonyos fokig egyeztetem velük a cselekmény szálat. Magát a cselekményt meg szoktam tervezni, vázlatokat, gondolatokat jegyzek le, de nem egyszer előfordult, hogy írás közben jutott eszembe valami egészen más. Ilyenkor jön az újra tervezés. 

 

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy voltak olyanok, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenceim, amikben szinte tobzódok írás közben. Alapvetően romantikus alkat vagyok, az életben kifejezetten konfliktus kerülő, így mindig fáj a szívem, amikor problémákat, keserves vagy kemény szituációkat írok, de ilyenkor mindig a már kitalált megoldás, a kivezető út lebeg a szemem előtt, magyarul az „én már tudom mi lesz” átsegít ezeken a részeken is. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igyekszem mindig olyan témákhoz nyúlni, amikben valamennyire otthon vagyok, vagy kifejezetten érdekel, vagy valami más módon kötődöm hozzá. Pokolian félek például a repüléstől, és egyszer csak eszembe jutott, hogy akkor miért is nem írok erről a témáról? Így született meg végül a „Légből kapott szerelem”… 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindig a lányaim! Azt kell, hogy mondjam, ők a legnagyobb kritikusaim, és egyáltalán nem elfogultak, sőt! Amikor az első könyv készült, a kisebbik lányom még mereven elzárkózott attól, hogy elolvassa („mi van? anyám nem egy író.., mi ez a hülyeség, hogy könyvet ír”) de most már gyakorlatilag ő az első számú olvasóm. A nagyobbik lányom egyik diplomáját magyar szakon szerezte, így mondhatni szakmabeli, az ő véleménye is nagyon fontos számomra, a tanácsait mindig megfogadom.  


A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Együtt sírtak, együtt nevettek velem, drukkoltak, hogy sikerüljön kiadatni, vigasztaltak, amikor sorra kaptam az elutasításokat. Az első könyvem dedikálásakor fantasztikus érzés volt magam mellett tudni őket! Tudom, hogy büszkék rám. 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható tőled az  idén?

Nagyon szeretem, amikor személyes üzeneteket kapok az olvasóktól, ha rám írnak a közösségi oldalakon. Mostani elzárt világunkban csodálatos érzés, amikor még ilyenkor is dedikálást kérnek tőlem (igen, megoldjuk így is). Arra biztatnék mindenkit, hogy nyugodtan írjon…jót, rosszat. Előbb utóbb biztosan válaszolok. A „normálisan” megfogalmazott kritikákból igyekszem tanulni. És hogy mi várható? Elkezdtem már egy újabb történetet, az előzőekben leírtak alapján, gondolom nem meglepő, hogy ismét csak ifjúsági regény lesz. A trilógia váltott szemszögben íródott, a Légből kapott szerelmet pedig egy lány meséli el. Talán annyit elárulhatok, hogy ezúttal fiú lesz a főszereplő és sem konfliktusokban, sem humorban nem lesz hiány. Sajnos nagyon leköt a „polgári” foglalkozásom, így meglehetősen lassan haladok vele, de talán jövő tavaszra könyv formájában is testet ölt majd, de ez természetesen a kiadótól is függ.

 

A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Erdős Zsuzsanna

2021. április 23., péntek

Előolvasás: Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben ( Rózsakői rejtélyek 2.) - ("Izgalmas, rejtélyes olvasmány volt. Eléggé furán érzem magam, hogy vége lett. Szerettem volna még többet olvasni, még egy fejezetet ebből. Judit elérte nálam azt, hogy mindig azt érezzem, hogy kell olvasnom. Hogy várjam nagyon folytatást.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Megyeri Judit írónőnek, hogy elolvashattam a Csontvázak a szekrényben (Rózsakői rejtélyek 2.) c. könyvet, melynek a folytatása Holttest az Ambróziában című könyvének. Ebben a történetben Alex és Liza szerelmi történetét, és titkait olvashatjuk. A könyvet NewLine Kiadó gondozásában fog megjelenni május. 10-én.


Megyeri Judit:
Csontvázak a sötétben

(Rózsakői rejtélyek 2.)

Tartalom:   

Ha ​a legmocskosabb titkod napvilágra kerül, a következmények beláthatatlanok…
Alex azt hitte, nem tartogat semmilyen meglepetést a jövő. Ugyanaz a munka az apja cégénél, ugyanazok az arcok a bulikban, ugyanolyan nők az ágyában. Aztán előkerül a lánya, akiről eddig nem is tudott, és a mindennapjai fenekestől felfordulnak. Apává kell válnia, de fogalma sincs, hogyan csinálja, ráadásul valaki nyilvánosságra akarja hozni a múltja legsötétebb foltját, amivel romba döntheti az egész életét.

Liza azt hitte, jó ötlet Rózsakő közelébe költözni. Így legalább a barátnője, Flóra mellett lehet, akit nemrég majdnem megölt egy őrült gyilkos. Állást vállal a szomszéd város gimnáziumában, közben görcsösen igyekszik bizonyítani, hogy nincs szüksége komoly kapcsolatra, és semmit sem jelent neki Alex meg a hónapokkal korábban együtt töltött éjszakájuk. A férfi zsarolója azonban mindent összezavar.

Alex és Liza folyton hajba kapnak, izzik körülöttük a levegő, mégis együtt kell kideríteniük, mi áll a fenyegetések mögött. Szimpla zsarolás vagy valami jóval több? Egyre közeledik a halloween, ám a csontvázak nemcsak ünnepi díszként szolgálnak, hanem egymás után potyognak ki a szekrényből...

Látogass el Rózsakőre egy újabb izgalmas kalandra, és nyomozz együtt a szereplőkkel!


Véleményem
5/5

Mit is mondhatnék Judit zseniális történetet alkotott ismét. Tartsa csak meg a szokását. Imádom a történeteit olvasni, mindig is szerettem, illetve ma is szeretem a romantikus krimiket olvasni. Igazából kimondottan csak az ő könyveit olvasnám szívesen bármikor. Mert annyira jól lett felépítve, hogy nem lehetett tudni, hogy ki is a gyilkos igazából. Annyi karaktert sorakoztatott fel, hogy szinte mindenkinek volt indítéka Alex és Liza felé, de inkább Alex felé.

Alex és Liza párost az első kötetből ismerhettem meg, már akkor tudtam, hogy kell nekik is egy külön történet. Nagy kedvencem voltak abban a kötetbe, de most hogy külön történetet kapott még jobban megszerettem őket. Mindkettőjüknek sok lelki sebekkel kell megküzdeniük, de különösen Alexnek. Lelkiismeretfurdalása végig követhető volt a történetben. Aztán ott van Alex lánya Pipi. Jaj, de édes kisleányzó. Vannak ám szövegei, imádom. Jó ötlet volt benn tartani a történetben. Így kerek az egész. Lizát el tudnám képzelni, anyaként.

Izgalmas, rejtélyes olvasmány volt. Eléggé furán érzem magam, hogy vége lett. Szerettem volna még többet olvasni, még egy fejezetet ebből. Judit elérte nálam azt, hogy mindig azt érezzem, hogy kell olvasnom. Hogy várjam nagyon folytatást. Mert holtbiztos, hogy lesz. Kedvenc párosom Újvári és Emma, a hacker lány. Izzik a levegő, kettőjük közt és senki nem veszi észre. Kíváncsian várom, hogy egy rendőr és egy hacker kapcsolatából mi mi sülhet ki ebből. Mert remélem, hogy harmadik kötetén az ő történetüket írja meg.
Bent és Flórát jó volt olvasni, nagyon élveztem az történetüket is. Csak az nem tetszett, hogy Flóra apja nem fogja fel, hogy már nem tér vissza Márkhoz. Talán a következő történetben végre elfogadja.
Mindenesetre ebben a könyvben sem hiányozhat a nyomozás, a verekedés, vér és az izzadság. Na meg a hullák. Az kimaradhatatlan…

Egy szóval szívből ajánlom annak, aki szereti a romantikus-krimiket, ez a könyv letehetetlen, izgalmas, borzongató és titkokkal tarkított történetet kapunk. Igencsak lehet vakargatni a fejünket, hogy vajon ki a gyilkos-zsaroló. Mesterien szövi a szálakat az írónő, hogy a legutolsó oldalakon derüljön ki, hogy ki a tettes. Zseniális! Még Agatha Christie is megirigyelhetné.

A könyvet itt tudod beszerezni: 

Megyeri Judit - Jud Meyrin

NewLine Kiadó

2021. április 22., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kucsora Zsolt - ("Köszönöm, hogy vagytok, nem csak magam örömére, ugyanannyira nektek is írom a regényeket. Mi értelme lenne kinyomatni, ha nincs olvasó, nincs célközönség? Jó érzés adni valamit, szeretek írni, de ugyanannyira nagy öröm, ha el is olvassák azt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az  Kucsora Zsoltot írót, hogy meséljen egy kicsit magáról és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Eclipse című sorozat könyve jelent meg eddig, amiket az Olvasnimenő Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.   



Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Épp most kérdeztem meg feleségem az első melléknévről helyesli-e. Helyesli, szóval én egy családcentrikus férj, apa, vállalkozó, munkásember vagyok, aki igyekszik holmiféle hobbit fenntartani ebben a megbolondult világban. Kevéske szabadidőmet az autós hobbimban élem, ami már számtalan útra vezetett az elmúlt évek alatt. Neki, avagy ennek a szenvedélynek köszönhetem az írást is.

A Christine, avagy egy autóverseny története című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Benzin csorog az ereimben, de azért körültekintő vagyok. Néha a Google-lel dolgozom együtt, viszont van, amikor a könyvekből merítek ötleteket. Utóbbiból leginkább akkor, ha olvasás közben valami mélyen érint, amitől kitágulnak a szemeim, vagy erősen rácsodálkozom. Ezek a dolgok belém vésődnek és úgy érzem, jó dolog megosztani másokkal. Ha mondjuk könyvből merítek némi érdekességet, amire aztán felépítek néhány sort, azt is ellenőrzöm a világhálón, stabil erőforrásokból természetesen. Mondjuk, igaz néha ott is vannak badarságok, ész nélkül semmit nem lehet. Rengeteg munka volt mindkét könyv. A Christine az első könyvem, megmagyarázhatatlanul sok munka és utómunka volt vele, imádtam, de a napokban érzem leginkább, kicsit elfáradtam. A harmadik könyvem végénél járok jelenleg.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Első regényem önéletrajzként íródott, aztán végül fiktív kalandregénnyé vált… ennek nagyon hosszú a miértje. Míg ez az első igaz történeten alapszik, második könyvem a Rémálom a NASCAR-on már teljes egészében fikció sztori. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Évekig szinte minden szabadidőm és gondolatom az autóm körül forgott, aztán amikor 2017-ben hosszú időre távol került tőlem - egy hatalmas átalakuláson esett át -, muszáj volt elterelnem gondolataimat más irányba, elkezdtem írni az élettörténetemet. Jó hosszúra sikerült, pár hónapra rá jött az ötlet, hogy kellene kezdeni vele valamit. Innen indult az egész.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Már alig várom, hogy mesekönyvet írjak!!! Két kisfiam van. Az ötletet ők adták.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az írás rendkívül megterhelő, időigényes dolog. Szenvedély nélkül nem működik, nagy próbatétel több téren is. Szeretek írni, viszont a finis mindig kifacsar. Amikor már semmi nem csöppen a félbevágott citromból, na, akkor még egy kicsit szorítani kell. Az utolsó cseppet is ki kell nyomni a szövegből. Lehetne még húzni, de egyszer úgy is el kell engedni. Erre mondjuk jó dolognak tartom a határidőt… ha nem lenne, talán sose készülnék el. Mindig eszembe jut valami, amivel fel tudom turbózni a sztorit. Ja, a kérdésre válaszolva, jó érzés, - nagy sóhaj - és nem egy pohár whiskyvel szoktam ünnepelni.


Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen

Nincs álnév. Ehhez ragaszkodom. Nem szeretnék elbújni semmi elől. Az nem én vagyok. Ami a szívemen, az a számon, ha valamit rosszul csinálok, esetleg valakit megbántok, viselem következményeit.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem terveztem az írást. Csak úgy jött. Talán a korral, talán a változás hozta, ami az ember életében évek múltán magától jön. Jelenleg úgy gondolom, felnőtt könyvek terén nem szeretnék más zsánerben írni. Próbáltam. Nem is oly rég leadtam egy novellát, ami meg is jelent egy könyvben, de nem az igazi. Nem jött ki az a valami, mi az autós regényeimnél kitör innen belülről. (Most a szívemen tartom a kezem.)

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ha tudtam volna repülni, fölmentem volna a csillagokig. Még így is majdnem sikerült.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mára már mindkettő.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Regényeimben a barátaim és a párom erős karakterek. Nem csak ott, az életben is leírhatatlanul szeretem őket. Őszinte és segítőkész emberek, mindenben támogatnak, ez tükröződik a sorok közt, és az olvasó átérzi. Ezt tudom, mert kaptam már ennek kapcsán üzenetet, ez is rendkívül jó érzéssel töltött el. Jó érzés, hogy ott az esély, az olvasó is megszeretheti ezeket az embereket.

Nehézségek is akadnak természetesen. Néha visszafogom magam, mert ha leírnám azt, ami a fejemben van, akkor vagy nem jelenhetne meg a könyv, vagy komplett idiótának könyvelne el az olvasó. Viselkedni kell. Talán majd egyszer ez is kijön valamilyen formában, valamelyik írásban. Technikailag nincs olyan, ami nehéz. Egy kis utánajárással, tanulással mindent meg lehet oldani.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valamilyen inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A hobbim az autóm, és ami körülötte van. A múlt, a jelen, és a jövő. Egy Mitsubishi Eclipse gépjármű tulajdonosa vagyok. Ma már saját szobája van, csomó díja, szép történetei, és megjósolhatatlan jövője. Nekem ez adja az ihletet  és az ötleteket. E köré építem az őrült gondolataimat. Amit nem tudok a való életben megvalósítani, amiről mondjuk lemaradtam valami miatt, vagy amit soha nem tudnék elérni, azt papírra vetem. Elvégre az írásban nincs olyan, hogy lehetetlen.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Csak egy személynek küldtem el a teljes kéziratokat, Nádasi Krisznek. Ő a szerkesztőm, lektorom, tanárom, ha ő nincs, könyv sincs. Mindenben segít, ha valahol elakadok, nem jutok dűlőre, felkeresem és rögvest segít. Örökké hálás leszek neki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Még most is csak pislognak, mint hal a szatyorba.


Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén?

Köszönöm, hogy vagytok, nem csak magam örömére, ugyanannyira nektek is írom a regényeket. Mi értelme lenne kinyomatni, ha nincs olvasó, nincs célközönség? Jó érzés adni valamit, szeretek írni, de ugyanannyira nagy öröm, ha el is olvassák azt.

Hogy mi várható idén? Jelenleg ugye az Eclipse harmadik részén dolgozom. Sajnos nem tudom megmondani, mikor fog megjelenni. Ez az év ugye felforgatott mindent, sajna nálam is, nem szeretnék ész nélkül a falnak rohanni, ezért azt mondom, idén nem sok százalékot adok a harmadik könyv megjelenésének.

Az érdeklődőknek és a bizonytalanoknak pedig azt üzenném, adjanak egy esélyt. Ha valami újra vágynak és nyitottak az új dolgok kipróbálásra, csak ajánlani tudom könyveimet.

Ölelek mindenkit és vigyázzatok magatokra.

Köszönöm a lehetőséget.

Én köszönöm!


A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Olvasnimenő

Kucsora Zsolt - Eclipse

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gigi Forte - ("Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gigi Forte írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Gigi Forténak Levelek címmel jelent meg könyve eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán, a Líra, Book24 és az Álomgyár Webshopján lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az eredeti nevem Kovács Ágnes, 27 éves vagyok, Budapesten élek a szüleimmel és a testvéreimmel. Hármunk közül én vagyok a legidősebb, egy öcsém és egy húgom van. Végzettségem szerint történelem- olasz szakos tanár vagyok, de jelenleg pályázatkezelési referensként dolgozom egy irodában. Nagy vágyam, hogy egyszer visszatérjek a tanári pályára. Hobbijaim az olvasás,  az írás mellett a színház, és a mozi. Nagyon szeretem a társas összejöveteleket, szívesen folytatok értelmes, tartalmas beszélgetéseket az emberekkel.

Levelek című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem mondhatnám, hogy sok kutatómunkát igényelt volna a „Levelek”, de meg kell hagyni, sok munkám volt vele. Az első sorokat közel négy évvel ezelőtt írtam le, a kézirat közel két évvel ezelőtt lett kész, és most lett belőle nyomtatott könyv.  

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Levelek története 99%-ban fikció, de a regény alapdilemmáit a valóság ihlette, és szerintem ez a könyv különösen tanulságos lehet a tízen-huszonéves korosztály számára, akiknél az írásbeli kommunikáció átvette a vezető szerepet az utóbbi években.

A jövőben tervezek egy olyan könyvet is írni, amelyben több lesz a valós elem, valamint olyanokat, amelyek meglátásom szerint a mai kor kihívásait, problémáit feszegetik. Mindezt olyan fiatal karaktereken keresztül szeretném az olvasók elé tárni, akikben szinte bárki, vagy legalábbis sokan magukra ismerhetnek. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez nehéz kérdés.  Az olvasás és képzelődés szeretete az egész életemet végigkísérte. Mindig sok könyvet tartottunk otthon. Édesanyám minden este felolvasott nekünk gyerekkorunkban.  Klasszikus meséket és ifjúsági regényeket. Nekem ez nagyon sokat jelentett, és a mai napig nagyon hálás vagyok édesanyámnak, amiért fontosnak tartotta a meseolvasást. Később persze, amikor már tudtam olvasni, önállóan is kezembe vettem a könyveket. Minden történetet, amit olvastam, vagy akár filmen láttam, és valamiért megfogott, tovább gondoltam. Sosem elégedtem meg a mesék végén a boldog befejezéssel, mindig elkezdtem gondolkodni a szereplők azt követő életén. Persze szomorú történeteket is olvastam, vagy láttam épp eleget, ezeknél pedig mindig azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetett volna az adott történetnek boldog vége. Órákig tudtam magam szórakoztatni a fantáziálással. Ez volt a kedvenc időtöltésem kisiskolás koromban. 17 éves koromban kezdtem el írni az első regény kezdeményemet, de az akkor még nem volt elég érett a kiadásra. Aztán több történetbe is belefogtam, és természetesen sokat olvastam mellette. Így ért össze fejemben Klára története.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom, lehet. Majd ahogy hozza az élet. Az biztos, hogy szeretnék történelmi könyveket is írni a későbbiekben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szuper. Nekem a „Levelek” az első megjelent regényem, de van már más kéziratom is, amit befejeztem. Amikor a „Levelek” kézirata kész lett, nagyon boldog voltam, és igazán büszkén vettem a kezembe az első bespirálozott verziót, amit egy kedves ismerősöm nyomtatott ki nekem. Később több jóbarátom is elolvasta a kéziratot, ők javasolták, hogy próbáljam meg kiadatni. De akkor még nehezen tudtam elképzelni, hogy valóban könyv lesz belőle, csak álmodoztam róla. Nagyon örülök, hogy végül mégis megjelenhetett.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A nagypapám, akit nagyon szerettem, mindig „Gigi”-nek hívott gyerekkoromban. Sajnos őt már több mint tíz éve elveszítettük, neki szerettem volna emléket állítani. A „Forte” szó olaszul azt jelenti, erős. A környezetemben nagyon sokan mondják, hogy erős vagyok, és tudom, hogy igazuk van. Ezért választottam ezt a nevet. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus. Nagyon megható, hogy olyan ismerőseim is gratuláltak, akikkel évek óta alig, vagy egyáltalán nem beszéltem. Igazából akkor fogtam csak fel, hogy megjelent, amikor meghozta a csomagküldő szolgálat az első példányokat. Még van néhány példány a szobámban, és annyira jó érzés ránézni, kinyitni, és belelapozni. Vannak pillanatok, amikor el sem hiszem, hogy tényleg én írtam. Nagyon klassz érzés. Még mindig tart. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút impulzív. A legváratlanabb pillanatokban kapok ihletet. Bár most jelent meg az első könyvem, már van más kézirat is a tarsolyomban, és azt figyeltem meg, hogy amikor elkezdek írni egy történetet, először csak jeleneteket látok, amiket hosszú időbe telik összegyúrni. Van, amikor hónapokig nem érzek rá késztetést, hogy hozzányúljak egy-egy sztorihoz. 

 Forrás: Gigi Forte hivatalos szerzői oldala

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, a boldog jelenetek a kedvenceim. Van belőle több is a könyvben.  Az egyik előolvasóm azt mondta, hogy olyan ez a könyv, mint az élet. Szerintem igaza volt, mert a főhősnőm sokszor kerül nehéz választás elé, és ezek a helyzetek engem is kihívás elé állítottak. Nem azért, mert nem tudtam, mit akarok leírni, egyszerűen érzelmileg magával ragadott némelyik jelenet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sok időt töltök zenehallgatással. Általában ilyenkor születnek az új ötletek, és a jeleneteket is zenehallgatás közben szoktam kidolgozni. De inspirálnak a kiadós beszélgetések, különböző tapasztalatok, élmények, szóval elég sok minden. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A családomnak mutatom meg először. Nagyon fontos édesanyám, és a nagymamáim véleménye. A cselekménybe a „Levelek” esetében nem akartak beleszólni, de én elég makacs vagyok, nem is feltétlenül engedném. Ha valamiben bizonytalan vagyok, akkor magamtól is odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hogy szerintük ez jó-e így, vagy sem. Közeli barátaim véleményét is ki szoktam kérni, és hálás vagyok a biztatásukért. Meg kell jegyeznem, hogy azért a család, a barátok egy kicsit mindig elfogultak, de van olyan előolvasóm is, aki köntörfalazás nélkül megmondja, hogy hol, és min kéne változtatnom. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsére stabil családi hátterem van.  A szüleimnek nagyon hálás vagyok, mert mindig támogatták az elképzeléseimet, mindig hittek, és bíztak bennem. Így volt ez az írással kapcsolatban is. Most, hogy megjelent az első könyvem, nagyon boldogok, és büszkék rám. Az egész rokonság nagyon örül. Mindenki szurkol, hogy sikeres legyen a könyv.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. Olvassátok el, mert érdemes! J Még az idén szeretném megjelentetni a második regényemet, amely megtörtént eseményeken, jórészt saját, gyermekkori tapasztalataimon alapuló könyv lesz. Nagyon érdekes kérdéseket vet majd fel, de erről majd néhány hónap múlva…

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Gigi Forte hivatalos szerzői oldala

NewLine Kiadó 

2021. április 20., kedd

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó Agave Könyvek Kiadónál -("„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” Publishers Weekly")

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó c. könyv az Agave Könyv Kiadónál. Kívánságlistámra is tettem ezt a könyvet. Nagyon kíváncsivá tett engem. Szeretem a krimiket, és szívesen elolvasnám. Szóval mindenképp kell ez a könyv is.

 

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó
(Eight Detective)

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematikai vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!”

– Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! New York Times-bestseller

Szerzője

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna



Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul.
Kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel, az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.

A detektívtörténetek aranykorának idején Grant McAllister, a matematika professzora kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét. Harminc év elteltével A White-gyilkosságok címet viselő novelláskötet felkelti egy kiadó figyelmét, ezért Julia Hart, az éles eszű, rámenős szerkesztő a csendes mediterrán szigetre utazik, hogy találkozzon a visszavonultan élő Grant McAllisterrel. A kiadó szeretné új kiadásban megjelentetni a férfi kötetét, ezért Julia és Grant közösen nekilátnak a történetek szerkesztésének. Julia nemcsak a történetek mélyére akar leásni, hanem Grant múltjába is, aki mintha titkolna előle valamit.

Azonban a Grant által írt történetek mindegyikében akadnak alig észrevehető következetlenségek, amelyek sehogyan sem stimmelnek. És amelyek egy valódi gyilkosságra, egy azóta is megoldatlan bűntényre utalnak. Ahhoz, hogy Julia kiderítse az igazságot, túl kell járnia Grant eszén. 

Debütáló regényében Alex Pavesi egyszerre tiszteleg Agatha Christie előtt, és csavarja meg a klasszikus detektívtörténetek műfaját. A Nyolc nyomozóban újra bizonyítást nyer, hogy a legjobb bűnügyi rejtélyek azok, amelyek minden szabályt megszegnek.

Remek metakrimi izgalmas utalásokkal.

 

Ajánlások 



„Ritkán esik meg velem, hogy egyetlen nap alatt kiolvassak egy könyvet, de a Nyolc nyomozót nem bírtam letenni. Ravasz, elegáns, gyönyörűen felépített történet, amely megérdemli a közönségsikert. Legszívesebben tapsoltam volna a végén.”
Alex North, A Suttogó című regény New York Times-bestseller szerzője

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.”
The New York Times

„Pavesi könyvétől csak kapkodja a fejét az olvasó. Egyszerre krimi, óda a könyvekhez (akárcsak A szél árnyéka) és A tehetséges Mr. Ripley-t idéző, pattanásig feszült történet. Michael Connelly és Lisa Gardner legjobb könyveihez fogható, merész és váratlan fordulatokkal, amitől minden oldalon leesik az állunk. Ilyen minden ízében eredeti krimit, mint amilyen a Nyolc nyomozó, régen láttunk.”
A. J. Finn, a Nő az ablakban című regény New York Times-bestseller szerzője

„Alex Pavesi az év, sőt talán minden idők egyik legzseniálisabb detektívtörténetét tette le az asztalra. Tűpontos stílus, csípős párbeszédek és egy hihetetlenül csattanós befejezés. Elképesztő debütálás!”
Samantha Downing, az Elbűvölő feleségem szerzője

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.”
Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.”
Publishers Weekly

Alex Pavesi

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó az első regénye: a kötet a megjelenését követően komoly kritikai sikert aratott, húsz országba keltek el a fordítási jogai.

 



Részlet a kötetből

„Mr. Brownnak át kellett másznia egy lelakatolt kis fakapun, hogy az ösvényre léphessen. A kapu közepén ütött-kopott felirat lógott: „Az ösvény biztonsági okokból lezárva.”
- Nos, velem bizonyára kivételt tenne a rendőrség - jegyezte meg halkan, majd könnyedén átmászott a kapun.
Az ösvény mindkét oldalát sűrű növényzet nőtte be. Bal oldalon szúrós, sűrű rekettyebokrok és pihe-puha hanga fonódott egymásba mintha a jó és a rossz bábjátékát táncolnák a sárga és lila virágok, egészen a sziklaszirt széléig, majd végig a meredek sziklafalon, amely alatt békésen hullámzott a tenger fénylő víztükre. Az ösvény jobb oldalán meredeken emelkedő domboldalt sűrű növényzet borította, melyet helyenként fák tarkítottak. Ha Mr. Brown balra nézett, a bokrok eltakarták előle a sziklaszirt szélét, de kétszáz méterrel előrébb, ahol az ösvény a tenger felé kanyarodott, látta a szirt párját. A hatalmas kiterjedésű fehér tömböt itt-ott szürke és vörösbe játszó kövek pettyezték, alján gumószerű, éjfekete kőmeder terült el. Kellemetlen hely a földet éréshez, gondolta magában Mr. Brown. Megkérdezte Wildtól, milyen állapotú volt Mrs. Allen holtteste: az asszony nyakát törte, szeme felpüffedt és befeketedett. Húsának egy része hiányzott a jobb karjából, testének ugyanezen, oldalán négy bordája is összetört, miután a kövekre zuhant. Feltehetően egy víz alatti sziklára esett, mivel egyik felszíni kődarabon sem találtak vérnyomokat. Végig kellett evezniük a parton egy kis csónakban, hogy kihalásszák a vízből a testét. „Foyle védelmére szolgál - mondta Wild felügyelő -, hogy talán soha nem találtuk volna meg a holttestet, ha nem fúj azonnal riadót. Ha viszont másként tesz, attól csak bűnösnek tűnt volna, nem igaz?” Mr. Brown óvatos léptekkel haladt az ösvényen. A bokrokkal sűrűn benőtt sziklaperem és a meredeken emelkedő domboldal tele volt mindenféle szeméttel, szórólapokkal, cigarettacsikkekkel, csomagolópapírral, de Mr. Brown semmiféle terhelő bizonyítékot nem vélt felfedezni a hulladék néma darabkái között. A talaj nem volt elég puha ahhoz, hogy lábnyomok maradhassanak rajta. Ennek ellenére a férfi néhány méterenként meg-megállva gondosan szemügyre vette az ösvény mindkét oldalát, sétapálcájának fejével félrebillentve kalapját, s közben a némaságba burkolózó domboldal és a tenger hirtelenjében mindent betöltő kékje között forgolódott. Néhány perc elteltével egy kisebb, sötét színű és szabálytalan alakú kődarabhoz ért, amely az ösvény közepén hevert. Előrehajolt, hogy szemügyre vegye, majd megrázta a fejét. Szokatlanul száraz kutyagumi volt. A tengerbe pöckölte a sétabotja végével, végignézte, ahogy a mélybe zuhan, majd visszafordult Mrs. Epstein felé azon tűnődve, vajon a baleset idején az ösvényen tartózkodott-e a kutyája. Ekkor döbbent rá, milyen szeszélyesen, mégis észrevehetetlenül tekergőzik az ösvény, amióta útnak eredtek rajta. A Whitestone House-nak nyoma sem volt, ahogyan Mrs. Epsteinnek sem. Mr. Brown semmi említésre méltót nem látott, sem hátrapillantva, sem előretekintve. Az ösvény ezen szakasza valóban elszigetelt volt. Tökéletes gyilkossági helyszín. Csakhogy mégis akadt egy szemtanú, legalábbis Gordon Foyle elmondása szerint. Egy jachton, odakint az öbölben.
- Nocsak, nocsak - töprengett Mr. Brown, és hunyorogva nézte a tengert.
Száz méterrel előrébb valami fehéret vett észre egy hangabokor közepén, szinte világított a sötétzöld háttérben. Elég mélyen megbújt ahhoz, hogy bárkinek is feltűnhetett volna korábban, de Mr. Brown megfigyelőkészsége majdhogynem természetfeletti volt, és ő méltán lehetett híres róla. Sétapálcájával beletúrt a növényzetbe, gyakorlott, türelmes mozdulatokkal a bot köré fűzte a fehér szövetet, majd kihúzta a bokorból. Egy fehér sálat szedett fel, mely galandféreg módjára tekergőzött a bokor ágai közt. Végigsimított a világos színű matérián kesztyűbe bújtatott ujjaival. Egyértelműen egy nőé lehetett, és látszott rajta, hogy nemrég még viselték. Nem volt rajta vér, de az egyik végén egy bakancs sarkának halvány lenyomata látszódott. Ez mindent megmagyaráz, gondolta Mr. Brown. Vanessa Allen a lánya elmondása szerint sálat is viselt a halála napján, de nem találták meg a holttestén. A rendőrség úgy vélte, a ruhadarab a tengerbe veszett. Mr. Brown összehajtogatta a sálat, a zsebébe tette, és a fűbe törölte a sétabotja végét. Mr. Brownnak Miss Jennifer Allen révén lett köze az ügyhöz. A fiatal nő az anyja halála után két nappal kereste fel londoni otthonában.
- Úgy tudom, önnek több ízben is sikerült megfejtenie olyan ügyeket, amelyekben a rendőrség kudarcot vallott - mondta.
Miss Allen szeme vörös volt ugyan a sírástól, mégis rendkívül nyugodt és higgadt ifjú hölgy benyomását keltette. Mr. Brown bevezette a szalonba.
- Nos, egyszer-kétszer sikerrel jártam. Miben lehetek a segítségére?
A lány közölte vele az ügy részleteit, beleértve a saját változatát is az eseményekről. Azon a bizonyos reggelen éppen az otthonában reggelizett. Az ablakból rálátott a házuk előtti kertre és a gyalogösvényre, figyelte, ahogy az anyja útnak indul, megküzdve a széllel.
- Mindössze ennyit láttam, mígnem egyszer csak megjelent az orvos. Nagyjából fél órával később. Hogy közölje velem, mi történt.
- Sajnálom. Nagyon nehéz lehetett magának - jegyezte meg Mr. Brown. Miss Allen leszegte a fejét.
- Szegény Gordon! A rendőrség természetesen mindenáron bitófára akarja juttatni.
A férfi bólintott.
- És maga azt reméli, sikerül bizonyítanom az ártatlanságát?
Miss Allen a nyakához érintette a kezét, és a tenyerébe zárta az ezüstmedált, amelyet viselt.
- Nem tudom, mi lesz velem, ha felakasztják.”

 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó

webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó