Interjú Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónővel, akinek három kötete jelent meg eddig. Legutóbb a Ködcsempész címmel, Delta Vision Kiadónál

Nemrégiben jelent meg Tarja Kauppinen/Koppány Tímea írónőnek a harmadik regénye, a Ködcsempész, mely nálam már kívánságlistás. A kötet a Delta Vision Kiadó gondozásában jelent meg, az Ammerúnia sorozat részeként. Ez a kötet különleges a maga szempontjából, hisz Koppány Tímea néven jelent meg. Nekem többszöri elolvasás után esett le, hogy más név van a borítón, ami bizonyítja, hogy igen, lehet saját névvel is kiadni könyvet.

Ez már a harmadik köteted, mesélnél róla? Miről szól? Kinek ajánlanád?

A Ködcsempész egy önállóan is olvasható grimdarkfantasyregény, melyhez nem szükségesek háttérismeretek. Ahogy mondtad, Ammerúnián játszódik – ez az elfek és egyéb lények lakta világ több mint húsz éve színesíti a Delta Vision és a Cherubion kiadók palettáját, a benne korábban megjelent regényeket Eric Muldoom és Hernád Péter jegyzik. Ebben a világban játszódik a Ködcsempész, mely, amint említetted is, több szempontból egyedi: például ez az első női szerzős Ammerúnia-regény. Aki találkozott már a világgal korábban, annak lesznek benne ismerős dolgok, de a megírásakor prioritás volt, hogy előzetes ismeretek nélkül is érthető legyen, hiszen várható volt, hogy sokan ennek a regénynek a lapjain fognak először találkozni Ammerúniával.

Mint említetted, névváltoztatás is történt, hiszen ez más jellegű szöveg, mint a korábbi regényeim. Aki azokat szerette, az ezt is fogja (ezt az olvasói vélemények is bizonyítják), akiknek azonban Havasfelföld túl morbid vagy túl reális volt, a Ködcsempész azoknak is ajánlott. Egy sötét, elfet próbáló világban járunk, a főszereplő pedig egy rablógyilkos, aki a maga módján mégis a szívünkhöz nő– aki szereti a dark/grimdarkfantasyt, annak érdemes kézbe vennie a Ködcsempészt.

Miről szól: egy férfiról, aki zsákutcába jutott, de a maga eszközeivel megpróbál kitörni. Az erkölcs ködös határmezsgyéjén vezető útját különféle karakterű nők szegélyezik, és egy züllött szerzetesrend nehezíti. Vajon szentesíti a cél az eszközt? Vajon meddig mehetünk el a túlélésért? A Ködcsempész egy nagyon lendületes történet felnőtt (nemtini!) főszereplőkkel.

Úgyhogycseppet sem ifjúsági irodalomról van szó, nem is annyira a korhatáros tartalom miatt, inkább azért, mert a karakterek életkoránál, helyzeténél fogva a felnőtt korosztályt érintő kérdéseket taglal.

Az előző két kötethez képest mennyire volt nehéz vagy könnyebb megírnod a Ködcsempészt?

Más volt, de miután belerázódtam a világba, bizonyos szempontból könnyebb. Amikor egy már létező fantasy világra írsz, az olyan, mintha egy olyan országban játszódna a történeted, ahol még sosem jártál – mindent meg kell tudakolni róla, mindent. A munka a háttéranyag, a már megjelent és a készülő ammeres szövegek rendkívül alapos tanulmányozásával, sokszori átolvasásával és kijegyzetelésével kezdődött, közben azonban működésbe lépett a fantáziám, és megformálta Ködcsempész karakterét. Mivel a nyelvi világa inkább a klasszikus fantasykre hajaz, a nyelvi regisztert csak szoknom kellett. Magát a történetet pedig elég gyorsan és lendületesen írtam meg, azt hiszem, érződik is rajta, hogy nem sokszor „tettem le a tollat” menet közben.

Milyen érzés Koppány Tímeaként, saját néven megjelenni? Előző két köteted Tarja Kauppinen néven került ki.

Azért használok immár két nevet, hogy elkülönítsük egymástól a zsánereket. Ez egy klasszikusabb, kevésbé botrányos/gyomorforgató történet, ezért sincs szükség hozzá idegen névre.

Miért pont fantasy, Ködcsempész történettel folytattad írásod?

Már jó ideje dolgoztam ezen a projekten, csak mostanra érett be. 2021-ben ismerkedtem meg Ammerúnia világával, majd a sorozatszerkesztő, Eric Muldoom invitálására csatlakoztam a kis létszámú, ám összetartó és aktív íróműhelyhez. Mivel extrovertáltságom dacára kritikus mértékben bizalmatlan vagyok, korábban fel sem merült bennem a közös alkotás gondolata, az íróműhely azonban egy új utat mutatott a számomra, amely immár több mint két esztendeje fontos része az életemnek.

Két év alatt írtam meg tehát a Ködcsempészt, bár ebből az első év nem írással, hanem kutatással telt. Azaz ekkor is írtam, csak mást: egy előkészületben lévő, többszerzős Ammerúnia-kötetet (Sötételf – Maszkok címen), amelynek során a Ködcsempész első ötletcsírái megfogalmazódtak bennem. Maga az írás talán fél év lehetett, ami az én mércémmel mérve elég rövid, de azért is tudtam ilyen hamar megírni, mert előzőleg nagyon alaposan beleástam magam Ammerúnia világába.

Mi a véleményed a hazai fantasy műfajról? Mennyire látod kelendőnek a fantasyt?

Ez azért nehéz kérdés, mert a fantasynek is számos megközelítése létezik. Én azt vallom, hogy a fantasy a valóságnál is valóságosabb lehet, hiszen több eszköze van az emberi természet bemutatására.

A célom nem csupán szórakoztató történetek írása egy fiktív világban. Számomra akkor jó egy fantasy, ha hihető. Ha olyan életszerűek a karakterek, hogy bármikor szembe jöhetnének az utcán. Egy jó fantasy a mágikus elemek dacára is életszerű, hiteles.

Mennyire látom kelendőnek: a Ködcsempész megjelenése előtt tartottam attól, hogy korábbi olvasóim közül sokan le fognak morzsolódni a zsánerváltás miatt. Noha valóban elmaradtak azok, akik nem mernek belevágni egy fantasybe (innen is biztatom őket, hogy vágjanak bele bátran – akinek a korábbi műveim tetszettek, ebben sem fog csalódni!), ezzel párhuzamosan jöttek új olvasók is, akiket épp a fantasy zsáner vonzott be. Ez azt mutatja, hogy a zsánernek van egy stabil rajongótábora, és akadnak olyan külsősök is, akik ugyan ritkán vesznek a kezükbefantasyt, de azért nem zárkóznak el tőle.

Bízom abban, hogy a Ködcsempész új olvasókat fog hozni a fantasy zsánernek a korábbi, fantasyt kevésbé preferáló közönségem felől is.

Úgy tudom, hogy jelenleg a Delta Vision és a Fumax foglalkozik fantasy műfajjal? Igaz?

(Ez csak az én véleményem, gondolatom.Ha esetleg tévednék, elnézést kérek.)

Több kiadó is foglalkozik fantasyvel jelenleg Magyarországon, de valóban a DV az egyik éllovas.

Közel vagy távoli jövően fogsz még fantasy zsánerben írni, vagy teljesen mással rukkolsz elő?

Igen, jelenleg előkészületben van a Ködcsempész folytatása, valamint két másik Ammerúnia-kötet (az egyik a már említett Sötételf – Maszkok), melyeken írótársaimmal együtt dolgozunk.

 A fotók Tarja Kauppinen/Koppányi Tímea szerzői oldalról kerültek fel.

Itt rendeld meg a regényt

Delta Vision Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarja Kauppinen - ("A rendszer ellenségét szívből írtam, erős érzelmi töltetet fektetve bele.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarja Kauppinen írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A rendszer ellensége című könyve nemrég jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A rendszer ellensége a második regényem. Bár nem teljesen azonos irány az elsővel, akiknek az tetszett, azoknak ez is fog. Kevert zsáner, nehezen behatárolható: egy, a mai Magyarországhoz hasonló, fiktív világban játszódó mágikus realista történet politikáról, intrikáról, bűnözésről és drogokról, sok karakterfejlődéssel, esendő, szerethető szereplőkkel, leheletfinom „szerelmi” szállal, és nagyon morbid fekete humorral, kizárólag felnőtteknek.

A rendszer ellensége c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A rendszer ellenségét szívből írtam, erős érzelmi töltetet fektetve bele. Ugyanakkor kellett hozzá kutatni is, például feltérképezni olyan helyszíneket, amelyek a regényben felbukkanó, fiktív helyek valóságalapját adták. Mivel az egyik férfi főszereplő egy teljesen iskolázatlan munkás, a másik pedig egy menő politikus, mindkettejükhez sok háttérmunka kellett, hogy életszerűen meg tudjam formálni őket. Náluk valamelyest könnyebb volt írni most a női főszereplőt, aki ugyan szintén teljesen más személyiség, mint én, viszont olyan kihívásokkal szembesül a regényben, amelyekkel a női olvasók könnyen tudnak azonosulni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Valóság és fantázia keveredik A rendszer ellenségében. Mind a szereplők, mind a világa nagyon valószerű, mert olvasóként is zavar, ha sok fantasztikus lény vagy elem van egy könyvben. Még ha fiktív is egy történet vagy egy világ, szilárd lábakon kell állnia, a valóság pedig kitalált lények és hasonlók nélkül is épp elég érdekes, így ilyenekkel nem terhelem az olvasót. A rendszer ellensége egy drogos-bűnözős politikai fejlődésregény, némi mágikus realizmust is tartalmazó világban. (Nagyíts rá a borítóra! A csávó egy lángoló várost néz a képen, ami utal a cselekmény egy részletére, valamint szimbolikus is.)

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2017 óta publikálok, pályázati sikerek folytán. Azt figyeltem meg, hogy alapvetően kétféle író van: aki azért ír, hogy elmeneküljön a valóságtól, és aki azért ír, hogy szembenézzen vele. Én az utóbbiak közé tartozom: még a fikciós szövegeim is a valóságból táplálkoznak. A realitástól elrugaszkodott, varázslatos szövegekhez olvasóként sem tudok kapcsolódni, még mágikus realista regényemben, A rendszer ellenségében is két lábbal állok a valóság talaján.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Jelenleg írok klasszikusabb fantasyt is, részben az olvasói igényekre reagálva. A világa és a szereplői mások lesznek, mint az eddigiek, de a törzsolvasóimnak nem fog csalódást okozni készülő, a zsánerkritériumok közé jobban illeszkedő művem sem. Erkölcsileg szürke és szerethetően gyarló karakterek, valamint nagyon választékos nyelvezet ebben is lesz. Fontos megjegyeznünk továbbá, hogy készülő regényem is a felnőtt korosztályt célozza meg - nem pedig a fiatal felnőtteket, és semmi esetre sem az ifjúságot.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A kézirat befejezése nem egy pontosan meghatározható időpillanat, hiszen hiába adom le a szöveget a kiadónak, még egy csomó munkafázis hátravan, mire elnyeri végleges formáját. A rendszer ellenségének nagyon jó szerkesztője volt, nagyon hasonlóan látjuk a világot és az irodalmat, ami segített a lehető legtöbbet kihozni a kéziratból. Ha van módja az embernek szerkesztőt választani, elsődlegesnek tartom azt, hogy jól megtaláljuk vele a közös hangot, hiszen ha mások az író és a szerkesztő elképzelései, mást akarnak kihozni a szövegből, az a közös munka rovására mehet.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Álnév, és rajtam ragadt, amit nem is bánok. De azért fogok a jövőben magyar néven is publikálni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Drogos-bűnözős mágikus realizmus, morbid humorral, csak felnőtteknek? Ha az oviban megkérdeznek, még nem biztos, hogy ezt mondtam volna. De ez az én „zsánerem”, ebben vagyok a leginkább önazonos, úgyhogy voltaképpen megvalósítottam önmagamat.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Borzasztó stresszes, mert épp tombolt a covid, nem lehetett rendezvényeket tartani, oltás még nem volt, és a feje tetején állt minden. A rendszer ellensége megjelenése sem ment zökkenőmentesen, mert a Libriben és a Lírában jelenleg még mindig csak előrendelhető (kell belőle nyomni még). Az alkalmazottak munkatempójától függően remélhetőleg a héten már ez a két könyvterjesztő is teljesíteni fogja az előrendeléseket, és a boltok polcaira is mielőbb kikerül. Addig is a kiadónál kapható, -20%-os bevezető áron, valamint a készlet erejéig tőlem is rendelhető.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Értelem és érzelem egyaránt kell az íráshoz. Ha nincs terv, vagy nem elég alapos a terv, a szöveg nem fog stabil lábakon állni, így a gondos tervezés elkerülhetetlen – mivel elég gyakorlatias ember vagyok, én szeretek is tervezni, kidolgozni a részleteket. Ugyanakkor az érzelmi tényező is elengedhetetlen, hiszen ez tölti fel szívvel, lélekkel a történetet. Ez kell ahhoz, hogy az olvasók megkedveljék a szereplőket, beléjük szeressenek, vagy azonosuljanak velük.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az egyik főszereplő otthonát egy létező, nagyon veszélyes környékről mintáztam. Bár földrajzilag nincs messze, igencsak elbizonytalanodtam a munkafolyamat során, hogy oda merjek-e menni terepszemlét tartani, mivel lakott ott egy ismerősöm, és rémtörténeteket mesélt róla. Bár nagyon hasznos az, ha egy, akár csak fiktív helyszínhez is valós ismereteket gyűjtünk, jó pár cikket találtam az adott helyszínen történt bűncselekményekről, így végül csak Google Streetview-on jártam be a környéket, valamint a neten található anyagok alapján igyekeztem minél többet megtudni róla.

Kedvenc jelenet: noha kilépés volt a komfortzónámból, nagyon szerettem írni a női főhős jellemfejlődését. Izgalmas kihívás volt egy tőlem idegen nő bőrébe bújni, és belehelyezkedni az élethelyzeteibe.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A rendszer ellensége részben építkezik az előző regényemből, de a kiadó- és zsánerváltás miatt bele kellett kalkulálnunk, hogy lesz sok új olvasó is, akik nem ismerik az előzőt, így semmi esetre sem írhattam meg úgy, mint egy folytatást. A rendszer ellensége önálló regény lett, amely csak igen lazán épít az előző könyvemre, és annak ismerete egyáltalán nem szükséges hozzá. Az írás során felhasználtam az olvasók visszajelzéseit, pl. mit vagy kit szerettek a legjobban, miről szeretnének többet olvasni, vagy melyek voltak a kedvenc részeik. Ezek az észrevételek fontos támpontot jelentettek, ám a könyv témájából eredően leszögezem, hogy semmiféle tudatmódosító szert nem próbáltam ki hozzá. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A rendszer ellenségét a szerkesztőm, Krizsai Fruzsina látta először, akinek nagy tapasztalata van szépirodalmi és fikciós kötetekkel. Együtt tökélyre csiszoltuk a szöveget, hogy minden smakkoljon benne.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Igyekszem külön kezelni a családi és az alkotói életemet, s bár pozitívak és támogatóak, kérésemre nem járnak a rendezvényeimre, könyvbemutatóimra, dedikálásaimra. (Ha eljönnének, nem tudnék teljesen az íróságra koncentrálni, fél szemem mindig a gyermekeimen lenne.) A férjem már a megjelenés után olvasta A rendszer ellenségét, épp a minap fejezte be. Mivel nem avattam be őt az alkotás folyamatába, az újdonság erejével hatott rá. Nagyokat röhögött a poénokon, és azt mondta, hogy bár az első is elég jó volt, ez sokkal, de sokkal jobb. Mivel elég kritikus ember, azt is megmondja, ha valami nem tetszik neki, el is hiszem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

A júliusi Galaktikában érkezik egy cli-fi, vagyis climate fiction novellám, amely egy ószövetségi történet parafrázisa. Ez a másik idei nagy büszkeségem A rendszer ellenségén kívül. Ezeken kívül már csak egy e-book van tervben idén, amelyben egy hard sci-fi novellám kapott helyet.

Kövess a közösségi médiában:

Tarja Kauppinnen irói oldala

Instagram

Rendeld meg A rendszer ellenségét a kiadótól, -20% kedvezménnyel:

Napkút Kiadó

Twister Media Kiadó [bekezdés]-díjas írók összeültek és csináltak egy szuper videót az olvasóiknak. Azóta hatalmas nagy projektjükké vált. - ("Szerettük volna egy izgalmas, online programsorozattal feldobni az otthonülésre kényszerült olvasók estéit, hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, ami ezekben az érdekes időkben mindenkiben felgyülemlett. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyire ráéreztünk ezzel az igényekre: ki voltak, ki vannak éhezve az emberek a társasági életre, ami a könyvklubhoz kapcsolódó olvasói aktivitáson is látszik. ")"

Rendhagyó poszttal jövök, ma bemutatom nektek a Könyvklubot, amelynek keretei közt a Twister Media [bekezdés]-díjas írói csapatának néhány tagja beszélget különböző irodalmi témákról. Szeretném, ha Ti is megismernétek a munkájukat. Azt gondolom, érdemes őket figyelni, hallgatni.

A könyvklub oszlopos tagjai:

Tarja Kauppinen, Sas Ágnes, Nagy Sándor Ádám, N. Nagy Zoltán, Demeter Norbert és Papp- Szabó Vanília

 

Készültem pár kérdéssel nekik. Fogadjátok szeretettel a válaszaikat!

 

 

Milyen indíttatásból jött létre a Könyvklub?

NNZ: A Könyvklub elsődlegesen azért jött létre, mert úgy éreztük, hogy a pandémia által okozott bezártság megfosztotta az érdeklődőket az olyan fórumoktól, ahol az írással és olvasással kapcsolatos témákat lehet átbeszélni.

Norbert: Amellett, hogy egy új platformon is meg akartunk mutatkozni, ebben a formában szerettük volna pótolni az olvasókkal elmaradt személyes találkozásokat. Ezen kívül nem titkolt célunk volt az is, hogy az érdeklődők jobban megismerhessék a [bekezdés]-díjas írókat. A dolog bejött, sok rendszeresen visszajáró nézőnk van, szuper kis közösség alakult ki ezalatt a néhány hét alatt.

NSÁ: A klub létrejöttéhez köthető indok az volt, hogy írók beszélgessenek egymással és a közönséggel érdekes témákban az írásról, olvasásról, alkotásról általában.

Tarja: Az ötlet ősszel született, amikor beharangozták a második járványhullám miatt a kijárási tilalmat. Szerettük volna egy izgalmas, online programsorozattal feldobni az otthonülésre kényszerült olvasók estéit, hogy oldjuk egy kicsit a feszültséget, ami ezekben az érdekes időkben mindenkiben felgyülemlett. Akkor még nem is gondoltuk, hogy mennyire ráéreztünk ezzel az igényekre: ki voltak, ki vannak éhezve az emberek a társasági életre, ami a könyvklubhoz kapcsolódó olvasói aktivitáson is látszik. Egy jópofa, rendszeres programsorozatot szerettünk volna létrehozni az irodalomkedvelő közönség számára, amely annyival több egy egyszerű műsornál, hogy bekapcsolódhatnak a nézők is, sőt, igyekszünk mindenkinek megadni a lehetőséget arra, hogy hozzászólásaik által részt vehessenek az adásban.

Vanília: Unatkoztunk a karantén-időszak alatt, és kreatív emberek lévén nemcsak a saját estéinket szerettük volna feldobni, hanem másokét is. Mivel írók vagyunk, adott volt, hogy az írással-olvasással kapcsolatos témában hozzunk létre valamit. És itt jött a képbe egy korábbi ötlet, egy könyvklubnak az ötlete. Mondhatni a karantén adta meg azt a lökést, amire a könyvklubnak szüksége volt ahhoz, hogy megszülessen.

Ágnes: Ha jól emlékszem, akkor kezdődött a könyvklub szervezése, amikor mi, a 2019-es évfolyam bekerültünk. Ehhez több szerencsés és szerencsétlen tényezőnek együtt kellett állnia. Egyrészt, a COVID-járvány alapvetően megváltoztatta az emberek szabadidős szokásait, és az internet minden eddiginél kikerülhetetlenebb tényezővé vált. A másik dolog, hogy legtöbben elsőkönyves, vagy az első könyvük megjelenése előtt álló szerzők vagyunk. A [bekezdés]-programban az a különleges, hogy nemcsak a regényünk jelenik meg, de az írói karrierünk beindításában is rengeteg segítséget kapunk. Egyébként is rendszeresen vannak megbeszéléseink, valódi kis közösség vagyunk. Azt gondolom, hogy a könyvklub ebből organikusan fejlődött ki, a kiadóvezetőnk már régóta szeretett volna egy olyan platformot, ahol rendszeresen megmutatjuk magunkat. És végül, de nem utolsósorban: biztosan nem jött rosszul az sem, hogy a 2019-esekkel érkezett Demeter Norbi, akinek volt már hasonló irányú tapasztalata, és a mai napig (nagyon profin) ő vezeti az adásaink többségét.

Mi a célja a klubnak? 

NNZ: A Könyvklub elsődleges célja, hogy teret adjon az írókat és olvasókat is foglalkoztató témáknak azzal, hogy a műsorban résztvevők kivesézik azokat, és közben aktívan reagálnak az olvasói hozzászólásokra. 

Norbert: Abban mindannyian egyetértettünk, hogy sok misztikumot és kételyt kell eloszlatni az íróság minbenlétéről. Szeretnénk betekintést engedni az alkotásba, meg akarjuk mutatni, hogyan zajlanak bizonyos folyamatok, és hogy mennyire sokszínű ez az egész, amit írásnak nevezünk. Nincsenek benne bejáratott vagy éppen rossz utak, hiszen mindenki másképp mesél és máshogyan alakítja a történeteit. Emellett a könyvklub jó lehetőséget biztosít arra is, hogy az olvasók elmondhassák a véleményüket az adott témákban, és nemcsak velünk, szerzőkkel, hanem egymással is megvitathassák az észrevételeiket, meglátásaikat.

NSÁ: Az írók és az olvasóik között idővel kialakul egy kis „fal”, a klub egyik célja ennek az akadálynak a lebontása, hogy mi is megismerhessük az olvasóink véleményét, és ők is a miénket a választott témákról, ezáltal közelebb hozva az alkotókat az alkotásaikat fogyasztókhoz.

Tarja: Az eredeti célunk az volt, hogy irodalommal kapcsolatos témákról beszélgessünk interaktívan, a nézőket is bevonva, de idővel kibővültünk, biztos pont lettünk egy járvány sújtotta világban, és alig féléves működésünk során máris kialakult egy „kemény mag” azon olvasókból, akik minden adáson aktívan részt vesznek, és hozzászólnak, beszélgetnek egymással és persze velünk is a kommentszekcióban. Amikor elkezdtük ezt a projektet, nem is gondoltuk, hogy ilyen erős közösségépítő hatásunk lesz. Óriási örömünkre szolgál a rengeteg nagyszerű, tartalmas hozzászólás, és az, hogy nemcsak előadunk egy passzív hallgatóságnak, hanem valós párbeszéd alakul ki a közönséggel, ami nem ér véget az adások befejeztével, hanem hét közben is folytatódik. Az olvasók, nézők írnak, reagálnak, és most már bizton állíthatjuk, hogy ez a műsor nemcsak arról a hét-nyolc emberről szól, akik szerepelnek benne, hanem mindazokról is, akik az éteren keresztül rendszeresen csatlakoznak hozzánk.

Vanília: A célja, hogy az írás-olvasás témakörön belül számunkra fontos témákra reflektáljunk. Megismertessük a gondolatainkat, a világnézetünket a nézőkkel, és természetesen, hogy létrejöjjön egy párbeszéd köztünk meg az olvasók között.

Ágnes: Szerintem ezt az előző kérdésben már részben megválaszoltam. A könyvklubnak talán az a legfőbb célja, hogy a kiadó olvasói megismerjenek minket, és hogy őket is közösséggé szervezzük. Fontos elem a műsorban, hogy reagálunk a nézői kommentekre (még ha én pont nem is tudok, mert általában telefonról vagyok), és ők is gyakran reagálnak egymáséra, úgyhogy ebben azt hiszem, nagyon sikeresek vagyunk. Az én személyes célom pedig az, hogy olyan témákról beszélhessek, amiket fontosnak tartok. A kortárs zsánernek csomó társadalmi relevanciája van, amit nemzetközi szinten is csak most kezdünk el felfejteni, még mindig erős a sznobizmus a popkultúrával szemben. Az egyik kedvenc adásom például a romantikus irodalmat övező ellenszenvről szólt, amiben pro és kontra oldalról is felmerültek tök jó érvek; például, hogy a femininnek vélt dolgoknak milyen mélyen gyökerező társadalmi elutasítottsága van, vagy hogy a romantikus narratívákban felmerülő konfliktusok nagyon gyakran egészségtelenné teszik az ábrázolt párkapcsolatot, ez azonban sokszor nincs megfelelően kezelve. Ezek például olyan témák, ahol nagyon fontos az írói-olvasói tudatosság.

Hány részesre tervezitek? 

NNZ: Nincs megtervezve, hány rész lesz. Addig csináljuk, amíg vannak érdekes témáink és persze nézőink. Reméljük, ez még sokáig így marad.

Norbert: Nem beszéltük ezt meg előre, szerintem addig csináljuk, ameddig van miről beszélgetnünk, amíg érdekes témákat tudunk boncolgatni és persze, ameddig a nézőket, az olvasókat is érdekli egy-egy ilyen diskurzus.

NSÁ: Ezt még magunk sem tudjuk, de amíg a témák el nem fogynak, és az érdeklődés sem halványul, mi itt leszünk, a kezdeményezésnek nincs záró időpontja.

Tarja: Hosszú távra tervezünk, mert egyre inkább látjuk, hogy űr maradna utánunk, ha abbahagynánk.

Vanília: Ameddig van téma, illetve résztvevők, addig mi szívesen csináljuk. Jöttek visszajelzések, hogy bizonyos témákat érdemes lenne részletesebben is kibeszélni, de természetesen új ötleteket is várunk a nézőktől.

Ágnes: Bevallom, azt sem tudom, hogy most hányadik résznél tartunk. Valószínűleg még sok ilyen lesz, mivel van egy állandó közönség, akik kéthetente rendszeresen leülnek és néznek minket, illetve a mi oldalunkon is akad bőven muníció.

Kaptatok-e visszajelzést, és ha igen, milyet az eddigi a kezdeményezésetekre? 

NNZ: Az élő adások alatt nagyon sok hozzászólás érkezik az adott témákkal kapcsolatban, amelyek egyértelműen pozitív visszajelzésnek tekinthetők.

Norbert: Sok visszajelzés érkezik a live alatt és a könyvklubon kívül is, és ezek alapján úgy tűnik, hogy szeretik, szükségesnek tartják az olvasók ezt a típusú kapcsolattartást is.

NSÁ: Bár nem annyira sok adásban fordultam meg még, amennyire tudom és láttam, a visszajelzések pozitívak, az olvasóknak többnyire tetszenek az adások, és a témákat is érdekesnek találják. Persze nem minden téma vált ki ugyanakkora érdeklődést, de erre számítottunk is.

Tarja: Én a magam részéről rengeteg visszajelzést kapok. Adás végén elkezd rezegni a telefonom, jönnek a „szuperek voltatok megint, el tudtalak volna hallgatni titeket éjfélig is” típusú üzenetek, valamint számos olvasó írásban folytatja a témák kivesézését, és utólag mondja el, ami az adásba nem fért bele. Annyira nevettem, amikor először használta valaki az „egyik kedvenc szereplőm” kifejezést valamelyikünkre, mostanra azonban alighanem minden nézőnek vannak kedvenc szereplői, ahogy a „kedvenc rész” kifejezés is beépült már a köztudatba.

Szerda-csütörtök magasságában már gyülekezni szoktak az „Ugye lesz live ezen a héten is?” jellegű üzenetek a közösségi oldalaimra, és bízvást állíthatjuk, hogy elkötelezett közönségünk gyűlt össze e röpke fél esztendő alatt. Olvasóink izgulnak értünk és velünk, kapcsolódnak hozzánk, és úgy várják a következő adást, mint egy filmsorozat legújabb részét. Az érdeklődést és az elkötelezettséget tekintve mi lettünk az irodalmi talkshow, a virtuális közösségi összeröffenési lehetőség.

Vanília: Vannak visszatérő nézőink és olyanok is, akiket az adott téma érdekel. Mindkét tábortól pozitív visszajelzéseket kaptunk, mi pedig örülünk, hogy szeretnek minket nézni.

Ágnes: Kaptunk, vegyeseket. Tegyük hozzá, hogy egy élő adást hiába beszélünk meg előre, nem sikerülhet mindig ugyanazt a színvonalat hozni. Nekem is vannak olyan beszélgetések, amiket jobban szeretek és szívesebben nézek vissza. Tény, hogy szakmai látásmódban és világnézetben is különbözőek vagyunk, ez magával hozza, hogy a nézők nem értenek mindig mindenkivel egyet, de pont emiatt érdekes a műsor. Ami nagyon pozitív, hogy mindig vannak hozzászólások, és hogy sikerült egy állandó nézőszámra beállnunk. Illetve, többen írtak már a facebook oldalamra vagy a személyes profilomra, hogy a könyvklub miatt lettem szimpatikus nekik, az ilyesmi mindig nagyon jó érzés.

Milyen témákat fogtok érinteni a beszélgetések alatt? 

NNZ: Rengeteg téma van még a tarsolyunkban a populárisabbaktól kezdve egészen a nagyon szakmai ötletelésekig, de egyelőre ezek legyenek a mi titkaink.

Norbert: Minden könyvklubban igyekszünk olyan témát felvetni, ami nemcsak minket, szerzőket, vagy éppen a szárnyaikat bontogató írókat érdekelhet, hanem az olvasókat, a nézőket is foglalkoztatja. A cél a beszélgetés, a kommunikáció, a véleménycsere. Foglalkozunk majd az olvasási szokások megváltozásával, de beszélgetünk majd vallásos, spirituális irodalomról is. Emellett tervben van egy portré jellegű műsor is, amiben a [bekezdés]-díjas szerzőket ismerheti meg közelebbről az olvasóközönség.  

NSÁ: Erre nehéz pontosan válaszolni, de nagy vonalakban, továbbra is megmaradunk az írás és az olvasás témaköréhez kapcsolódó kérdéseknél, amelyeket igyekszünk legjobb tudásunk szerint körbejárni.

Tarja: Spoiler nélkül annyit árulhatok el erről, hogy van egy máris több oldalas ötletlistánk, ami folyamatosan bővül az olvasói javaslatok (és persze a saját elképzeléseink) alapján. A kiindulópont az irodalom, ez azonban igen tág fogalom, és én a magam részéről szeretem az emberi oldalát meglátni mindennek, így a könyveknek is. A száraz tényeknél sokkal érdekesebb a lélek, ez az én vezérelvem a jövőbeni adások témáira nézvést. Igyekszünk érinteni mindazon témákat, amik az olvasói igények alapján beérkeznek, és feldobni őket a magunk nézőpontjával, szemléletével, hiszen ez a legszebb az egészben: az emberi tényező, ahogy egy könyv savát-borsát is a karakterek és az ő személyiségük adja meg.

Vanília: Rengeteg témaötletünk vár még kidolgozásra, de annyi biztos, hogy változatos témákkal készülünk. Szeretnénk betekintést adni a nézőknek abba, hogyan dolgozunk, kedvenc könyveinket beszéljük ki, illetve a vallást is jobban körbejárjuk majd.

Ágnes: Én most elég sűrű időszak előtt állok. Egy hónap múlva kezdődnek a vizsgáim, és nem titok az sem, hogy orvostanhallgatóként állandó klinikai önkéntes vagyok. Azért írom le ezeket, hogy senki ne lepődjön meg rajta, ha a most következő időszakban nem fog sokat látni az élő adásokban. A következő pár adásban nem leszek benne, és arról, hogy a nyár közepén mivel fogok visszatérni, még nem tudok nyilatkozni, mivel ezeket az adásokat egyelőre még nem terveztük meg. Arról, hogy a többiek miről fognak beszélgetni, pedig meghagyom, hogy ők nyilatkozzanak.

 

A videókat megtekinthetők a linkekre kattintva

5 tévhit a zsánerről 1.rész [bekezdés]

Tanulható-e az írás? 2.rész [bekezdés]

Kötelező olvasmányok 3. rész [bekezdés]

Kritikák és vélemények 4. rész [bekezdés]

Könyves adaptációk 5. rész [bekezdés]     

Magyar vagy külföldi 6. rész [bekezdés]

Ciki romantikust olvasni? 7.rész [bekezdés]

A történet vége? 8.rész [bekezdés]

Az irodalom peremvidékei 9. rész [bekezdés]

Ihleten innen és túl 10. rész [bekezdés]

Irodalomterápia 11. rész [bekezdés]

Ifjúsági irodalom 12. rész [bekezdés]

Karan-téma 13. rész [bekezdés]

 

A tagok:

Twister Media

Tarja Kauppinen 

N. Nagy Zoltán

Sas Ágnes

Demeter Norbert

Papp-Szabó Vanília

 Nagy Sándor Ádám

 

 A könyvklub következő műsorait itt találhatjátok:
Tarja Kauppinen

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarja Kauppinen - Mindenkiben megvan az igény arra, hogy valamilyen formában kifejezze a gondolatait, s akiben ehhez valamilyen alkotói hajlam is társul, abból művész lesz, akár irodalmár, akár zenész, vagy képzőművész.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarja Kauppinent, hogy meséljen kicsit magáról és a műveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónő [bekezdés]-díjas regényét, A nép igazsága című szatírát a Twister Media oldalán lehet megrendelni. 

 
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1987-ben születtem, házas vagyok, nagycsaládos, hívő keresztény, és nagy becsben tartom országunk kulturális örökségét. Az értékőrzés, a hazaszeretet és a hagyományos értékek tisztelete motivál írásra, ezeket kívánom az alkotásaim által szépirodalmi igényű, ugyanakkor szórakoztató formában kifejezni.

A nép igazsága című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Két évig írtam, 2016 nyarától 2018 júniusáig, ekkor küldtem be a [bekezdés] pályázatra, melyet meg is nyert. Sok kutatómunkát igényelt, igen, mert egy fiktív világot is hitelesen fel kell építeni, ki kell dolgozni az államszervezetet, a társadalmi berendezkedést stb. Mivel ezek a dolgok egyébként is érdekelnek, a világépítés az egyik kedvenc munkafázisom volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Két rész valóság, egy rész fantázia. A valóságtól elrugaszkodott szövegekhez, melyekben kitalált lények és hasonló, nem létező dolgok vannak, nehezen tudok kapcsolódni. Az én világom a realitás, és a hangsúly nem a fiktív földrajzi vagy tulajdonneveken van, hanem azon, hogy az ábrázolt jelenségek valósak legyenek, és elfogadható legyen a mű erkölcsi állásfoglalása.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindenkiben megvan az igény arra, hogy valamilyen formában kifejezze a gondolatait, s akiben ehhez valamilyen alkotói hajlam is társul, abból művész lesz, akár irodalmár, akár zenész, vagy képzőművész. Ezek mind a szubjektum megjelenési formái. Ha rajztehetséggel áldattam volna meg, alighanem képileg ábrázolnám mindazt, aminek kifejezőeszköze számomra a nyelv.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Van a „fiókban” egy-két bizarro vázlatom, de még nem tudom, hogy valaha is a nyilvánosság elé állok-e velük. Egyelőre maradok a szépirodalomnál.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Gyakorlatias ember vagyok, nem híve az érzelmeknek. Dolgom végezetten elküldöm a bétának, szerkesztőnek.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen? 

Természetesen álnév a Tarja Kauppinen, mert az igazi nevem hosszú és kacifántos, nem alkalmas írói névnek, rá sem férne egy könyv borítójára, hacsak nem két sorban. A Tarja Kauppinen név A nép igazsága világához kapcsolódik, mert északi hangulatú, ugyanakkor a magyar nyelvtől sem idegen.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Határozottan igen. Elsősorban szépirodalmárnak tartom magam, noha karrierem kezdetén kipróbáltam magam spekulatív fikciós és történelmi zsánerekben is, a magyar nyelvet művészi eszközként használó, etikai és társadalmi problémákat taglaló, a realitáshoz közel álló irodalom terepén mozgok a legotthonosabban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

2020 őszén jelent meg, egy szemhunyásnyival a második járványhullám előtt. Nagy kő esett le a szívemről, mert a covid miatt a 2020-as év számomra is elég stresszes volt.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Minden téren tervszerű és tudatos személyiség vagyok, aki szeret mindent pontról pontra átlátni és kézben tartani. Ugyanakkor a művészet lelke az impulzivitás, a legeredetibb alkotások akkor születnek, ha ki merünk lépni a szokásos keretek közül. Mondhatni, tervszerűen vagyok innovatív.

A nép igazságában vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenceim, igen. Szerettem írni a szereplők közötti dialógusokat, melyekben megmutatkoznak az emberi játszmák, a különböző karakterek szókincsén keresztül pedig nyelvi kísérletező hajlamom is kibontakozhatott.

Nehezebben haladtam az akciójelenetekkel, ezek a zsánerirodalomnak azon velejárói, melyek távolabb állnak tőlem. A harcjelenetek többségét utólag dolgoztam ki, hogy a szöveg jobban megfeleljen a kívánalmaknak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?  

 Az emberi természet és morál foglalkoztat. Szkeptikus vagyok napjaink trendjeivel szemben, s ez a kétely, valamint a hagyományos értékek megőrzésének vágya inspirál.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Bétáim között vannak olyan barátaim, írótársaim is, akik világnézete, erkölcsi felfogása jelentősen eltér az enyémtől, az az igazi mérce, ha a szöveg az ő rostájukon is átmegy.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az írás a magánügyem, igyekszem különválasztani a családi életemtől. Néhány rokonom olvasta, persze agyondicsérték, és büszkén felrakták a polcukra. Viszont a nagyszüleim például nem is tudják.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled  idén?

A tervek szerint egy spekulatív fikciós és egy szépirodalmi novella egy-egy antológiában.

 Kövessétek Tarját a közösségi médiában: 

Tarja Kauppinen írói oldal

Instagram 

Moly

 

Szerezzétek be A nép igazságát a legkedvezőbb áron a kiadótól.