Exkluzív könyvbemutató és dedikálás a Lurdy házban szeptember 26-án! - ("Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után.")

Veres Attila: A valóság helyreállítása

Exkluzív könyvbemutató és dedikálás a Lurdy házban szeptember 26-án!

 

Időpont: 2022. szeptember 26., hétfő, 19 óra

Helyszín: Lurdy Mozi (Budapest IX., Könyves Kálmán krt. 12-14.)

A szerzővel Csepelyi Adrienn író, műsorvezető, a WMN Magazin újságírója beszélget.

 Esemény

A rendezvényen Veres Attila korábbi köteteit is megvásárolhatják az érdeklődők exkluzív kedvezménnyel!

A belépőjegy ára magában foglalja az új kötet árát.

A könyv ezen az eseményen érhető el először, még a kereskedelmi forgalomba kerülése előtt!

Jegyek kaphatóak a Ticketportal országos hálózatában:

Veres Attila „A valóság helyreállítása” | TICKETPORTAL belépőjegyek karnyújtásra - színház, zene, koncertek, fesztiválok, musicalek, sport

Ugyanaz a város, mégsem ugyanaz a világ.

Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.

Veres Attila: A valóság helyreállítása

Új novelláskötettel tér vissza Veres Attila, a horrorirodalom hazai mestere. A valóság helyreállítása egy héttel a szerző amerikai debütálása előtt jelenik meg a Könyvfesztiválra.  A benne található tizennégy történettel a rövid idő alatt közönségkedvenccé, sőt, kultikussá vált alkotókorunk legsürgetőbb kérdéseire keresi a választ. Írásaiban elmosódik a határ valóság és fikció, regény és novelláskötet, horror és szépirodalom között.

A valóság helyreállítása nem csak az ősz, hanem 2022 legfontosabb hazai SFF könyves megjelenése. Igazi crossover darab, a szépirodal-mat kedvelők is rajonganak majd érte.

A kötetben megtalálhatóak a korábban, különböző antológiákban megjelent novellák, és olyan történetek is, amelyek kifejezetten a The Black Maybe-hez íródtak, valamint néhány vadonatúj, sehol máshol nem publikált novella.

Megjelenik szeptember 27-én!

Agave Könyvek kiadó

Fülszöveg

Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.

A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.

A kötet tizenöt írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.

A szerzőről 

Veres Attila Zsoldos Péter-díjas író, forgatókönyvíró. 1985-ben született Nyíregyházán, a Pécsi Tudományegyetemen végzett film szakon, és fél évet töltött az Oslói Egyetemen ösztöndíjasként. Magyarországon és külföldön is dolgozik filmforgatókönyveken.

Első, Odakint sötétebb című regénye 2017-ben jelent meg, ami azóta a magyar horror egyik mérföldkövévé vált. Egy évvel később, 2018-ban Éjféli iskolák címmel novelláskötetet írt, ami mostanra ugyancsak kultikusnak számít a műfaj rajongói körében, ráadásul az ebben található írásokra figyelt fel a nemzetközi színtér is: először a The Valancourt Book Of World Horror StoriesVol. 1-ban jelent meg Attilától egy novella Amerikában, majd 2022 őszén The Black Maybe címmel önálló novelláskötettel debütált. A gyűjteményt a horror legnagyobb nevei méltatták, például írt hozzá ajánlást Brian Evenson, LairdBarron és Nathan Ballingrud is, miközben a nemzetközi könyvszakmában fontos PublishersWeekly szaklap elismerő kritikát közölt róla.

Szabadidejében Attila kedveli a furcsa történeteket, az izgalmas, új tájakat és a bakelitlemezeket.

A szerzőkötetei az Agave Kiadónál:

Veres Attila

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Dee Dumas és Takács J. Mátyás - ("Felbuzdulva az első könyv okozta élményen, megállapodtunk Ritával egy új könyv elkészítésében is, aminek az alap vázát már el is kezdtük kidolgozni. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban két szerzővel készítettem interjút Dee Dumas-szal és Takács J. Mátyással beszélgettem. A két szerző, akik közösen írták meg a Játszma című könyvüket, mely való esemény ihlette történet. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadták a felkérésemet!

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, meséljetek magatokról, mit lehet tudni rólatok?

DD: Én 2019 óta saját vállalkozásomban dolgozom, van egy webáruházam, illetve 2021 őszén indult el a saját kiadóm, ahol igyekszem kezdő íróknak segíteni, hogy el tudjanak igazodni a könyvkiadás labirintusában. Az írás nagyjából 2010 környékén kerített hatalmába és 2014 decemberében meg is jelent az első regényem, a Marokkói szerelem első része, akkor még az Álomgyár Kiadó gondozásában. Az utolsó megjelent könyvem már a saját kiadómnál látott napvilágot 2021 májusában, A herceg háremében címmel. Mint ahogy a címek is mutatják eddig a romantika kedvelőinek kedveztem, ám idén szeptemberben, egy zsánerváltás következménye után, jön a Játszma című könyvünk, ami igazából egy átmenet lesz a romantika és a krimi között.

TM: Vidékről származom, 15 éve vagyok rendőr a fővárosban. Fő hobbim az olvasás, valahonnan innen is jöhetett ez az írás iránti érdeklődés. Mióta az eszemet tudom rendőr szerettem volna lenni. A 15-ből 13-at kábítószer bűnözés elleni területen dolgoztam, annak különböző szegmenseiben. Volt szerencsém belelátni sok egyéb fajta bűncselekmény-típusba és másfajta elkövetői körökbe is, de valahogy ez maradt a szívem csücske. 

A könyvetek sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

DD: Valójában én már elkezdtem egyszer ezt a könyvet és igazából be is fejeztem, ám mielőtt a nyomdába került volna, a sors összehozott Matyival. Aztán leültünk beszélgetni és ő, szinte a harmadik mondatával meg is semmisítette az én jól felépített könyvemet. De nem bánom, mert végre egy olyan ember keze is benne van a történetben, aki átélt bizonyos dolgokat, és nagyon nagy szerencsém volt, hogy szinte első kézből értesülhettem a kábítószercsempészek és dílerek mocskos világáról. Úgyhogy tulajdonképpen a kutatómunka nagy része az maga a társam volt. Kezdetben azért egymásra kellett hangolódnunk, nekem elég nehezen ment belelátni a bűnözők fejébe, és nem is volt minden zökkenőmentes, de nagyjából a könyv felénél szerintem elég jól összecsiszolódtunk. A végén már szinte fél szavakból is értettük egymást.

TM: Részemről inkább az emlékek felidézését jelentette, a könyvben szereplő sok-sok esemény más-más ügyekben külön-külön részletekben történt meg, természetesen annyit változtattunk a részleteken, hogy semelyik ügy ne legyen konkrétan felismerhető. Az írás maga meglepően gyorsan zajlott, valamikor januárban találkoztunk Ritával először, és körülbelül május elejére már kész is voltunk. Utána már csak a finomhangolások, javítások zajlottak. Ebben azért fontos szerepe volt annak, hogy amikor Ritával átbeszéltünk egy-egy részt, gyakorlatilag napokon belül küldte is a leírt részeket, aminek a sebessége engem ámulatba ejtett. Bevallom őszintén néha fel kellett kötnöm a gatyát, hogy tudjam tartani a tempót. Nálunk is nagyon sok szempontból feszített a tempó, de azért a könyvírás sebessége a kötetlensége ellenére mégis meglepően kemény tud lenni.

A történetben mennyire van jelen a fantázia és a valóság?

DD: Azt mindenképpen szögezzük le, hogy ez a könyv, ahogy az eddigi történeteim is, teljesen fiktív. Úgy ahogy le van írva a sztori, sosem történt meg. Nyilván azért van valóságalapja, hiszen például a regényben szereplő csempész útvonal egy létező útvonal. Illetve van még a történetben egy-két valóságon alapuló rész, gondolok itt a rendőri részekre, melyek abszolút valóságosak,de erről nem mondanék többet, hiszen nem szeretném lelőni a poént.

TM: Ahogy Rita is említette, a könyvben szereplő esemény ebben a formában és sorrendben sose történt meg, azonban én azt gondolom, meglepődne az olvasó, hogyha látná, hogy mennyi mindenben kapcsolódik a történet a valósághoz. Természetesen van benne egy kis fantázia, főleg a romantikus helyszíneknél, de maga a bűnügyi résznél igyekeztünk a lehető leghitelesebbek maradni, még ha ez esetleg néha a népszerűség rovására is megy. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan rész lesz, ahol azt tapasztalhatja az olvasó, hogy itt miért nem ez vagy az történt, de én kifejezetten nem szerettem volna, ha egy közhelyekkel telerakott pacsuli készül el, és szerencsére ebben Rita is abszolút partner volt. Olyan könyvet igyekeztünk írni, ami a szakmai oldal felé is hiteles tud maradni, és a „civil” olvasót is szórakoztatja. Úgy érzem egy pengeélen táncoltunk, hogy ez sikerüljön, nagyon kíváncsian várom a visszajelzéseket.

Miről szól, illetve kiknek ajánlanátok?

DD: Ha egy mondatban kellene elmondani szerintem annyi elég lenne, hogy a kábítószercsempészek, dílerek és a rendőrök „harcáról” szól, egy fiatal férfi szemszögéből nézve. Én igazából mindenkinek ajánlom, mert szerintem tanulságos, bár kissé nyers és szókimondó az eddigi regényeimhez képest.

TM: Egy klasszikusnak mondható, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket elkövető bűnözőről szól. Egészen a fiatal korától a teljes pályáját bemutatja. Szeretném kiemelni, hogy itt nem az utcai terjesztő, átlagemberek számára is érzékelhető karaktert igyekeztünk bemutatni, hanem egy igazi beszállítói rendszert, illetve annak működését, összefonódásait, illetve azt, hogy egy ilyen személy a misztikuma ellenére mégis mennyire átlagos valójában. Szívesen ajánlom bárkinek, akit érdekel ez a terület, de szívesen ajánlom azoknak is, akik csak egy könnyed szórakoztató krimire vágynak, mert valahol ez volt a cél, hogy ilyen stílusban mutassuk be ezt a világot.

Mikor kezdtetek el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

DD: Én nagyjából 2010 környékén kezdtem el, hobbi szinten, tulajdonképpen a magam szórakoztatására. Abban az időben ápolónőként dolgoztam egy budapesti klinika koraszülött intenzív osztályán, ami lelkileg sokszor elég megterhelő volt. Kellett valami, ami kicsit kikapcsol egy nehéz nap után. Igazából mondhatnám azt is, hogy egyfajta terápia volt számomra az írás.

TM: Nekem ez volt az első, ahogy korábban említettem inkább az olvasás oldalán voltam eddig. Nem tudom, hogy mennyire maradok ezen a területen, ez nyilván nagyban függ attól, hogy meddig érzem azt, hogy hiteles történeteket tudok vagy tudunk összerakni, illetve nyilván függ a visszajelzésektől is. Engem egyelőre szórakoztat a dolog, remélem minél tovább így is marad.

Más zsánerben is tervezitek kipróbálni magatokat? 

DD: Nálam ezt most pont egy zsánerváltás közepén kérdezted meg. Én eddig a romantika világában utaztam, a Játszma viszont inkább már krimi. Meglátjuk, mi sül ki belőle.

TM: Nem, én nem igazán. Nem érzem magam annyira kreatívnak, hogy egyéb, számomra ismeretlen területen is garázdálkodni merjek.

Milyen érzés volt számotokra, amikor befejeztétek a kéziratot?

DD: Huh, nem is tudom így hirtelen… Szerettem Matyival dolgozni, még akkor is, amikor úgy éreztem, hogy feladom, hiszen olykor soknak éreztem civilként elfogadni bizonyos dolgokat. Azt hiszem, az a legjobb szó, hogyha azt mondom, ürességet éreztem. Szerettem írni ezt a történetet, mert más, mint az eddigiek. A karakterek is hozzám nőttek, pedig nem olyan szerethetőek. Talán ezt a történetet volt a legnehezebb elengedni, mert adott valami pluszt, amit eddig hiányoltam magamból.

TM: Egyszerre megkönnyebbülés, hogy összeraktuk, és kész egy ekkora munka, másrészt egyfajta hiányérzet, hogy akkor most ezután mi lesz. Érdekes, mert ez az érzés abszolút ugyanolyan volt, mint amikor egy-egy nagyon nagy ügyet megcsináltunk. Ott az elégedettség, és az, hogy valamit letettünk az asztalra, másnap mégis egy kicsit „üresen” ébred az ember, hogy most akkor hogyan tovább.

Miért pont ez az írói álnevetek? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtatok még ezen?

DD: Egy hozzám közel álló ember hívott mindig Dee-nek, úgyhogy számomra ez adott volt. Olyan vezetéknevet igyekeztem találni mellé, ami nem tucat és inkább francia, mint angol, hiszen abból olyan sok van. De ugye a francia nevek elég kimondhatatlanok, ezért próbáltam úgy válogatni, hogy ne csak passzoljon a Dee-hez, hanem könnyű legyen kiejteni, így jött a Dumas.

TM: Nekem ez nem álnév. Régebben még gondolkodtam rajta, de mióta már többször nyilatkoztam vezetőként a saját nevemen, nem éreztem hogy bármi értelme lenne álnevet használnom. Plusz kicsit úgy voltam vele, hogy talán ez igazolja, hogy nem teljesen légből kapott a történet, amit leírunk.

Mindig is ebben a zsánerben szerettetek volna írni?

DD.: Én romantikus zsánerben kezdtem, de mindig is szerettem volna kipróbálni a krimit. Most pedig adódott egy lehetőség és éltem vele, közben pedig nagyon élveztem. Úgyhogy egy darabig biztos ebben maradok.

TM: Igen, én csak ebben gondolkodtam. Mindig is hiányoltam az ezzel a témával kapcsolatos krimiket. Sok emberöléssel, politikával kapcsolatos könyv jelenik meg, de csak a valódi komoly kábítószer terjesztőkkel kapcsolatos szórakoztató krimi nem nagyon. Szerettem volna bemutatni, hogy nem csak a vértől lehet egy krimi izgalmas.

Milyen érzés volt, amikor az első könyvetek megjelent?

DD: Először fel sem fogtam, hogy az én könyvemet tartom a kezemben. Borzasztóan izgultam, szinte remegtem, miközben úgy éreztem lebegek. És tulajdonképpen így a hetedik regényemnél sem változott a helyzet. Igazából ez az érzés leírhatatlan.

TM: Nekem ez lesz az első, nagyon várom már, bevallom, őszintén nagyon izgulok, főleg a visszajelzések miatt. Annak ellenére, hogy volt az életemben pár rázós szituáció, valahogy most mégis eléggé izgulok. Rita ki is nevetett ezért, mert neki már ez rutinból megy.

Természetes vagy tudatos folyamat számotokra az írás vagy impulzív?

DD: Egy kicsit mindhárom, azt hiszem. Igazából mindig egyfajta ösztön az, amiből később egy új történet születik. Elég csak egy szín, egy illat, egy szó, ami köré fel lehet építeni egy regényt. Ez utána átcsap tudatosságba, hiszen át kell gondolni, mit is szeretnék írni. A Piszkos alku tulajdonképpen így született meg. Amikor már tudom, hogy mit akarok, akkor viszont teljesen természetes az egész folyamat, mintha hónapokig ezen a regényen járt volna az eszem, csak leülök és írok.

TM: Erre nem tudok konkrétan válaszolni, mert nagyon rutintalan vagyok benne, de ha mindenképp választani kéne, akkor az impulzív felé hajlanék erős tudatos vonásokkal.

A köteteitekben vannak kedvenc jeleneteitek? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtatok megírni?

DD: Nem tudnék kiemelni egy kedvenc jelenetet egyik könyvemből sem. Valamiért minden jelenet kedvenc, hiszen így ad egy kerek egészet. Viszont a Játszmánál voltak részek, amiket nehezen írtam meg. Egyrészt, mint ahogy már említettem, civilként teljesen másképp láttam dolgokat, mint ahogy egy rendőr, másrészt pedig bizonyos részek lelkileg érintettek nagyon rosszul.

TM: Persze, több ilyen is van, főleg amiket megéltem a másik, a rendőri oldalról. (megj: a könyv nagyrészt bűnözői szemszögből mutatja be az eseményeket). Nem szeretném lelőni a poént, ezért nem konkretizálnám a jelenetet, legyen elég annyi, hogy ott, ahol rendőr is van a történetben, az különösen közel áll a szívemhez.

Hogyan születik meg egy-egy történetetek? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúltok?

DD: Eddig könnyű dolgom volt, kitaláltam, leírtam és megszületett a sztori. A Játszmánál más volt a helyzet, ott kellett egy társ, akire támaszkodni tudtam. Tulajdonképpen Matyi volt, aki inspirált, és nem engedte, hogy feladjam. Illetve nagyon sok filmet, dokumentumfilmet néztem, ahonnan azért egy kis ihletet is merítettem.

TM: Ahogy mondtam is, nekem az a 13 év ezen a területen nagyon impulzív volt, rengeteg inspirációt tudtam abból meríteni. Sok olyan dolgot tapasztalhattam meg, amit nemhogy civil emberek, de még rendőrök is kevesen tapasztalhatnak meg, és ezért hálás vagyok a sorsnak. Ezek sokszor nehéz pillanatok voltak, de visszanézve, mindegyikből nagyon sokat lehetett tanulni, és be kell vallanom, jó részét kifejezetten élveztem is.

Kik láthatják először a kéziratot? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, a történet alakulásába?

DD: Eddig ez a személy a szerkesztőm volt, az utolsó könyvemnél viszont a társam. Nagyjából fejezetenként haladtunk. Ő elolvasta, véleményezte, hozzáírt, noszogatott és ez így volt jó. Számomra az ő szava volt, ami ennél a regénynél számított. Aztán amikor elkészült, természetesen a szerkesztő következett, akinek a szavára szintén mindig adok.

TM: Nekem elsőre a feleségem, majd édesapám és a párja olvasták el, és mondták el róla a véleményüket. Ezen kívül pár kollégám, és az általam nagyon kedvelt Réti László író és kolléga véleményét kértem ki, ami alapján némi változtatásokat eszközöltünk, de a történet érdemi részén már nem változtattunk.

A családotok miként fogadta a hírt, hogy könyvet írtok, sőt meg is jelent?

DD: Az első könyvemet a férjem szorgalmazta, hogy adjuk ki… És velem örült. Most is örül és büszke rám, amint megjelenik egy újabb regényem, de mára már szinte természetesnek veszi, hiszen ez a hivatásom.

TM: Az én családom nagyon meglepődött, és nagyon örült is neki. Nincs a családunkban író, így nagy szó, hogy sikerült ezt végigcsinálni, és hogy egyáltalán belefogtam. Kíváncsian várják a végeredményt. 

Mit üzentek az olvasóitoknak, mi várható még tőletek az idén?

DD: Mivel itt az ősz, és a Játszma szeptember közepén érkezik, így idén már nem jelenik meg új történet tőlünk. Viszont tervben van egy újabb közös regény, ami ha jól halad a közös munka, jövő nyár környékén érkezik majd. Matyi elárulta a lényeget ezzel kapcsolatban, de a többi egyelőre maradjon a mi titkunk.

TM: Felbuzdulva az első könyv okozta élményen, megállapodtunk Ritával egy új könyv elkészítésében is, aminek az alap vázát már el is kezdtük kidolgozni. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy abban is kábítószerrel kapcsolatos témát járunk körül, és egy albán-szerb elkövetői körrel lesz kapcsolatos, mellyel párhuzamosan ebben már a rendőri oldalt is igyekszünk bemutatni. Én szeretném kérni, hogy aki elolvasta a könyvet, és ideje engedi, valamilyen formában juttasson el részünkre egy visszajelzést, hogy abból is tanuljunk.

A könyv itt tudjátok előjegyezni:

Soraya Kiadó

Dee Dumas írói oldala

Előolvasás: Dee Dumas és Takács J. Mátyás: Játszma - ("Ajánlom azoknak, akik olvastak már Dee Dumas-tól könyveket, és szívesen kipróbálnának egy új zsánerű könyvet főleg, hogy közös könyvet írt Takács J. Mátyással.")

Szeretném megköszönni Dee Dumas-nak és Takács J. Mátyásnak, hogy elolvashattam Játszma című könyvet, mely Soraya Kiadó gondozásában fog megjelenni. A történet megtörtént események ihlették.

Dee Dumas-Takács J. Mátyás

Játszma

Tartalom:

Martin, boldogan éli a gondtalan fiatalok életét egy előkelő budai házban a szüleivel. Az életében már mindennapossá váltak az éjszakai bulizgatások és a csinos lányok.

Ám egy váratlan tragédia összetöri őt és elindul lefelé a lejtőn, ahonnan – úgy tűnik – nincs megállás. Belekeveredik a kábítószercsempészet világába és egy szempillantás alatt veszít el mindent, ami számára fontos volt, köztük a legértékesebb dolgot, a szabadságát.

A férfi átértékeli az életét és igyekszik kilábalni a teljesen szétesett világából, de próbálkozásait sikertelenség övezi. Egészen addig, amíg fel nem bukkan egy múltbéli ismerős, aki munkát ajánl neki.

Martin életét tragédiák és sikerek, hullámhegyek és hullámvölgyek övezik. Vajon a férfi képes lesz végre talpra állni, vagy örökre az alvilág csapdájában marad?

Dee Dumas és Takács Mátyás közösen megírt, valóságos események ihlette története, a társadalom egyik legnagyobb problémáját tárja fel az olvasóknak, a lehető legrealisztikusabb módon, mely nem csak a fiatalokat érinti.

Véleményem:

4,5/5

Hát sajnos nem a kedvencem lett ez a történet, eleinte nehezen indult be az egész. De aztán, ahogy haladtam úgy fogytak az oldalak. Martin eleinte elkényeztetett ficsúrnak gondoltam, de szülei halála után minden megváltozott. Igazából innen éreztem, hogy valami fog majd történni vele. Hiszen egyik rossz döntést hozta, a másik után. Sajnálom, hogy ennyire megváltozik az élete. Egy rossz hibás döntés miatt, mely később ez határozza meg az élete alakulását. Érdekes volt olvasni, hogy miként tudd egy ember ennyire megváltozni. Mennyire tudd megváltozni az ember, hogy lát-e kiutat a rossz döntések alól. Ez egy intő példa, hogy miért ne hozzunk meggondolatlanul hibás életre szóló döntést. Ez iskola példája lehetne ez a könyv.

Végére sem tudtam igazán megkedvelni. Már csak, azért is szerettem volna, tudni mi történik a főhősünkkel. Maga a történet tetszett, mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen, ha valaki rossz döntést hozz, hogyan éli meg. A történet vége kissé meglepett, nem igazán erre számítottam. Nem kis pirinyó csavart dobtak be a történet végére.

Miért is adok 4,5 csillagot? Mert Dee Dumas írásait ismerem, viszont Takács J. Mátyásét sajnos nem. Most olvastam először közös írásaként az A játszmát, és azt érzem, hogy Mátyásnak írnia kellene több történetet, mert látok benne potenciált. Sőt egy önálló regényt is eltudnék képzelni. Meg aztán a vége olyan, hogyan nem gondoltam volna, hogy folytatása lesz.. Vagy lesz-e egyáltalán. Ajánlom azoknak, akik olvastak már Dee Dumas-tól könyveket, és szívesen kipróbálnának egy új zsánerű könyvet főleg, hogy közös könyvet írt Takács J. Mátyással. Őszintén megmondom Dee Dumas regényeit nagyon szeretem, a romantikus lelkét. De érdekes volt ez a könyv is, mely Takács J. Mátyással írt közösen.

Szívből köszönöm a lehetőséget és remélem nem egyszeri alkalom volt a közös munka. További sok sikert kívánok!

A könyvet itt tudjátok előjegyezni,

mely 2022.okt.17-én jelenik meg.

Soraya Kiadó

A Prae Kiadó programjai a Ménesi Kulturális Utcabálon szeptember 17-én

16:00:  Ultraibolya – Tóth Réka Ágnes zenés felolvasóestje, Matisz Flóra Lili zeneszerző-zenész közreműködésével.

Ultra Ibolya

17.00: Vasarely regényes évszázada – Gettó Katalinnal és P. Horváth Tamással Balogh Endre kiadóvezető beszélget.

Vasarely regényes évszázada

18:00: Kortárs magyar krimi – Bánhidi Lilla, Gráczer L. Tamás, Kolozsi László és L. Varga Péter, a kiadó szerkesztője beszélgetnek.

Házigazda: Balogh Endre kiadóvezető.

Gráczer L. Tamás:  A háromfa hölgye

Az Irodalmi Udvar programjainak a Balla Villa (Budapest XI., Ménesi út 55.) ad otthont.

A Kis Présház a pécsi borvidék boraiból hoz válogatást.

Ménesi Kulturális Utcabál - Napos Oldal

Prae Kiadó

Megjelenik a Magnólia imprintben szeptember 27-én! Irene Vallejo: Papirusz-A könyvek története az ókMi vagyunk az egyetlenek. Nincs más élőlény a Földön, aki történeteket szőne.")ori világban (El infinitoen un junco) - ("

IreneVallejo: 

Papirusz-A könyvek története az ókori világban

(El infinitoen un junco)

Megjelenik a Magnólia imprintben szeptember 27-én!

Agave Könyvek Kiadó

„Mi vagyunk az egyetlenek. Nincs más élőlény a Földön, aki történeteket szőne. Mesékkel űzzük el a sötétséget, elbeszéléseink segítségével tudunk együtt élni a káosszal, ősidők óta történeteket mesélünk a tűzhely mellett, és hosszú távolságokat járunk be, hogy eljuttassuk másokhoz is őket. És amikor megosztjuk egymással ugyanazokat a történeteket, megszűnünk furcsának lenni.”

Fordította: Boda Benjamin Gábor

A kötetről

IreneVallejo többszörösen díjnyertes műve barangolásra hív a szavakat téren és időn átmentő lenyűgöző találmány, a könyv világába. Bemutatja, hogyan készített könyvet az ember füstből, kőből, agyagból, nádból, selyemből, bőrből és fából, míg eljutott e-könyvolvasójáig.

A Papirusz – A könyvek története az ókori világban elvezet Nagy Sándor csatáinak helyszíneire, bebocsátást enged Kleopátra palotáiba és a fortyogó Vezúv lábánál fekvő Papiruszok villájába, megmutatja az első ismert könyvkereskedéseket és kéziratmásoló műhelyeket, de bejárja Oxford földalatti könyvlabirintusát és a leégett szarajevói könyvtárat is. Aktuális témákhoz nyúlva köti össze a klasszikusokat rohanó világunkkal: Arisztophanész a perbe fogott humoristák elődje, Szapphó a kortárs női íróké, Titus Liviusnak voltak elsőként rajongói, Seneca pedig a post-truth úttörője.

E mesés kalandnak azonban mindenek felett a könyveket évezredeken át óvó ezrek a főszereplői: tűzhely mellett mesélő asszonyok, tanárnők, bölcsek, könyvtárosok, írnokok, szerzetesnők, rabszolgák, fordítók és nyomdászok. Azok, akik hegyvidéki házukban vagy tengerparti otthonukban olvasnak; azok, akik energiától felrobbanó metropoliszokban adják át magukat a könyvek varázsának, és azok, akik békés külvárosokban merülnek bele olvasmányaikba. Egyszerű emberek, akiknek van, hogy fel sem jegyzi a nevét a történelem.

A Papirusz – A könyvek története az ókori világban már megjelenése évében, 2019-ben két díjat kapott hazájában, 2020-ban pedig elnyerte a legjobb spanyol nyelvű esszének járó nemzeti díjat, valamint a spanyol könyvesboltok legjobb ismeretterjesztő könyvnek adományozott éves kitüntetését.

A szerzőről

Irene Vallejo 1979-ben született Zaragozában. Már egészen fiatalon magával ragadta az ókori görög és római történelem.A Zaragozai és Firenzei egyetemeken végzett, és ókortudományból szerzett PhD-t. Gyakori előadó tudományos konferenciákon, és rendre jelennek meg írásai a legnagyobb spanyol lapokban és folyóiratokban.

A kötet kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webáruházában!

Irene Vallejo: Papirusz-A könyvek története az ókori világban

 Agave Könyvek Kiadó

Megjelenik Agave Könyvek Kiadónál Veres Attila: A valóság helyreállítása novellás kötete. ("Új novelláskötettel tér vissza Veres Attila, a horrorirodalom hazai mestere. A valóság helyreállítása egy héttel a szerző amerikai debütálása előtt jelenik meg a Könyvfesztiválra.")

Ugyanaz a város, mégsem ugyanaz a világ.  Egymás mellett létezünk benne, de más és más valóságokban.

 Veres Attila: A valóság helyreállítása

Új novelláskötettel tér vissza Veres Attila, a horrorirodalom hazai mestere. A valóság helyreállítása egy héttel a szerző amerikai debütálása előtt jelenik meg a Könyvfesztiválra. A benne található tizennégy történettel a rövid idő alatt közönségkedvenccé, sőt, kultikussá vált alkotókorunk legsürgetőbb kérdéseire keresia választ. Írásaiban elmosódik a határ valóság és fikció, regény és novelláskötet, horror és szépirodalom között.

A valóság helyreállítása nem csak az ősz, hanem 2022 legfontosabb hazai SFF könyves megjelenése. Igazi crossover darab, a szépirodal-mat kedvelők is rajonganak majd érte.

A kötetben megtalálhatóak a korábban, különböző antológiákban megjelent novellák, és olyan történetek is, amelyek kifejezetten a The Black Maybe-hez íródtak, valamint néhány vadonatúj, sehol máshol nem publikált novella.

Megjelenik szeptember 27-én!

Agave Könyvek Kiadó

Fülszöveg

Veres Attila, a horror és a weird irodalom hazai mestere és nemzetközileg is elismert szerzője egy új novelláskötettel tér vissza majdnem öt évvel a kultikussá vált Éjféli iskolák után. Ezekben a történetekben a démoni megszállottság járvány; a szerelem kutyaharapás; a komédia iszonyat – a valóság pedig csak hit kérdése.

A valóság helyreállítása a széthullás állapotairól szól. Szétesnek benne életek és közösségek, hitek és világok. Mi, akárcsak a szereplők, keressük a helyünket ebben a szétszakadó világban, és ha nem találjuk, akkor eltűnünk a semmiben.

A kötet tizenöt írásában Veres korunk legsürgetőbb kérdéseire keres választ a világ értelmezésével kapcsolatban. A történetek azonban rólunk szólnak és az országról, amelyben élünk – vagy sokszor csak létezünk. A lapokon elmosódik a határ az eksztázis és az iszonyat, a valóság és a fikció, a regény és a novelláskötet, a horror és a szépirodalom között.

A szerzőről

Veres Attila Zsoldos Péter-díjas író, forgatókönyvíró. 1985-ben született Nyíregyházán, a Pécsi Tudományegyetemen végzett film szakon, és fél évet töltött az Oslói Egyetemen ösztöndíjasként. Magyarországon és külföldön is dolgozik filmforgatókönyveken.

Első, Odakint sötétebb című regénye 2017-ben jelent meg, ami azóta a magyar horror egyik mérföldkövévé vált. Egy évvel később, 2018-ban Éjféli iskolák címmel novelláskötetet írt, ami mostanra ugyancsak kultikusnak számít a műfaj rajongói körében, ráadásul az ebben található írásokra figyelt fel a nemzetközi színtér is: először a The Valancourt Book Of World Horror StoriesVol. 1-ban jelent meg Attilától egy novella Amerikában, majd 2022 őszén The Black Maybe címmel önálló novelláskötettel debütált. A gyűjteményt a horror legnagyobb nevei méltatták, például írt hozzá ajánlást Brian Evenson, LairdBarron és Nathan Ballingrud is, miközben a nemzetközi könyvszakmában fontos PublishersWeekly szaklap elismerő kritikát közölt róla. Szabadidejében Attila kedveli a furcsa történeteket, az izgalmas, új tájakat és a bakelitlemezeket.

Könyvbemutató és dedikálás a Lurdy házban

Időpont: 2022. szeptember 26., hétfő, 19 óra

Helyszín: Lurdy Mozi(Budapest IX., Könyves Kálmán krt. 12-14.)

A szerzővel Csepelyi Adrienn író, műsorvezető, a WMN Magazin újságírója beszélget.

Bemutató 

A rendezvényen Veres Attila korábbi köteteit is megvásárolhatják az érdeklődők exkluzív kedvezménnyel!

A belépőjegy ára magában foglalja az új kötet árát.

A könyv ezen az eseményen lesz elérhető először!

Jegyvásárlás a Ticketportal országos hálózatában:

Veres Attila „A valóság helyreállítása” | TICKETPORTAL belépőjegyek karnyújtásra - színház, zene, koncertek, fesztiválok, musicalek, sport

Dedikálás a Könyvfesztiválon

Időpont: október 1., szombat 14 óra

Helyszín: G épület / 23-as stand

A szerző kötetei az Agave Kiadónál:

A kötet kedvezménnyel előrendelhető a kiadó webáruházában!

Veres Attila A valóság helyreállítása

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kővágó Sára - ("Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kővágó Sára írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Római ajánlat című kötete jelent meg, mely NewLine kiadónál kapható. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Debrecenben születtem és nőttem fel. A jogi egyetem miatt költöztem Budapestre, ahol azóta is élek. Volt szerencsém néhány hónapot eltölteni Angliában, ahova azóta is gyakran visszajárok.

Mindig is szerettem képezni magam, így munka mellett médiajogi szakjogász lettem, angolul és spanyolul tanulok, és a Magyar Íróképző képzéseire járok.

Szabadidőmben legszívesebben írni, olvasni és utazni szeretek, a tenger megszállottja vagyok. Tizenhárom éves korom óta cukorbeteg vagyok, ami fontos része az életemnek.

 Római ajánlat című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyv nem igényelt annyi kutatómunkát, mint egy történelmi regény, de igyekeztem odafigyelni arra, hogy ne legyen benne hiba. Az írás folyamata önmagában viszonylag rövid volt, mindössze négy hét alatt elkészült. Az utómunka (különösen a szerkesztés) ellenben hónapokat vett igénybe, de nagyon élveztem, szerencsére remek szakemberekkel volt lehetőségem együtt dolgozni. Az én kedvencem a szerkesztés és borítótervezés volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történetem teljes egészében a fantázia szüleménye, viszont fontos számomra, hogy minél hitelesebb legyen, az olvasó úgy érezze, ez megtörténhet akár vele is. Sophie története azért különleges számomra, mert sok olyan dologgal kell megküzdenie, amivel nekem is, így habár a történet kitaláció, az érzései sokszor valóságosak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az írás 2021. májusban kezdődött. A Római ajánlat egyik napról a másikra indult, előtte egyáltalán nem foglalkoztam írással.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A kedvenc zsánereim a fantasy és a romantikus regények. Egyszer szívesen kipróbálnám magam fantasy-ben, de ez lehet csak álom marad.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A Római ajánlat kiáramlott belőlem, minden nap öt-nyolc órát írással töltöttem, így egészen az utolsó betűig nem is gondoltam bele, hogy ebből könyv lesz. Egyszerűen csak jól esett átlépni egy másik világba a karanténból. Amikor befejeztem és kinyomtatva kezembe fogtam, akkor tudatosult bennem, hogy ebből tényleg lehet valami. Szürreális volt, kicsit a mai napig az.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Sokáig gondolkoztam azon, hogy saját néven, vagy írói álnévvel publikáljak. Szerettem volna megőrizni a nevemet, és szerencsére ma már sokan olvasnak magyaroktól, hiszen elképesztően jól írnak (akár saját, akár álnevet használnak az írók.) Emellett indítottam egy szavazást is egy írói csoportban, ahol fölényesen nyert a saját nevem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban nem gondolkodtam írásban, de úgy érzem, ez a zsáner az, ahol igazán otthonosan mozgok.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A Libribe szaladtam be zárás előtt, azon a napon, amikor megjelent. Az érzést, amit akkor éreztem, amikor először kézbe vehettem, sosem fogom elfelejteni. Azóta is félek, hogy nehogy valaki felébresszen és kiderüljön, hogy csak álmodtam.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Amikor leültem írni, én magam se tudtam, miről fog szólni a következő fejezet, de ahogy az ujjaim a billentyűzetre csúsztak megjelent előttem Sophie, és olyan volt, mintha ő mesélne nekem. Azért írás közben sokat jegyzetelek magamnak egy füzetbe, nehogy a későbbiekben eltérjek attól, amit már leírtam, de nem szeretek tervezni, élvezem, hogy a karaktereim alkotják meg a történetüket.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Római ajánlatban sok rész van, amit nagyon élveztem írni. A legkedvesebbek számomra Sophie és James, valamint Sophie és Aurora közös jelenetei. Vannak bizonyos dolgok, amik az elején nehezen mentek, de a szerkesztőm és néhány barátom segítségével ezekbe is beletanultam.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A Római ajánlat álmomban kezdődött. Hajnali kettőkor felébredtem, és a telefonomért nyúlva, félálomban bepötyögtem. Ezen nem is változtattam, úgy kezdődik a könyv, ahogy akkor elindult bennem a történet. Miután megírtam az első fejezetet, utána kezdtem el gondolkozni a többin. Sophie sokban hasonlít rám, míg Jameshez az ihletet az akkori kedvenc sorozatom (Peaky Blinders) főszereplője, Thomas Shelby karaktere adta.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A történetet írás közben egyedül unokatestvérem,Nóri olvashatta. Ő szólt, ha valami nem volt egyértelmű, és hihetetlen módon támogatott. A kész kéziratot a szüleim olvasták elsőként, emellett a legközelebbi barátnőim és a szerkesztőm.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A szüleim és a bátyám a teljes folyamatban támogattak. Nagyon büszkék rám, segítenek a nehezebb döntések meghozatalában, ott állnak a hátam mögött, történjen bármi. Velük beszélek meg mindent elsőként, ők a legnagyobb rajongóim.A családom mellett fontos megemlítenem a legközelebbi barátnőimet, akik lelkileg hatalmas támaszaim.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várhatómég tőledaz idén?

Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien szeretik Sophie történetét. Köszönöm a rengeteg üzenetet, pozitív értékelést, csodaszép fotókat. Felfoghatatlan, hogy alig négy hónap után már újranyomásra volt szükségünk.

A másik üzenetem, pedig az, hogy érdemes figyelni a szerzői oldalam, ugyanis ősszel hatalmas meglepetéssel készülök.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

NewLine Kiadó

Kővágó Sára szerzői oldala