Ma este egy exkluzív történelmi meleg regényről hozok nektek beleolvasót. S. A. Locryn: Gyufaláng címmel, ami hamarosan a véleményem is felkerül majd a blogomra. Most egy részletet hozok nektek, bízom benne tetszeni fog. Engem meggyőzött teljesen.
S.A. Locryn:
Gyufaláng
Tartalom:
Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsony előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult
őrmesterre. Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg
kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?
ENGEDÉLLYEL
1947.12.24
Sándor úgy döntött, eleget álltak már a hidegben, ezért intett a
macskának, hogy menjen a dolgára, közben nem felejtette el megnyugtatni,
hogy ha visszajönne, csak be kell kéretőznie. A macska erre puha
léptekkel elügetett, és eltűnt a szomszéd lakásban. Ezután Sándor
becsukta a bejárati ajtót, karon fogta Tamást és a konyhába vezette.
Azalatt
a pár méter alatt, ami a szintén majdnem teljesen üres konyhától
elválasztotta őket, többször meg kellett állniuk. Annyira heves
rohamokban tört rá a köhögés Tamásra, hogy lihegett, és alig állt a
lábán, mire Sándor végre le tudta ültetni az egyik magasabb
konyhaszékre.
Tamás az asztal szélébe kapaszkodott, miközben
átcsapott rajta még egy köhögéshullám, ami szinte minden tagját görcsbe
rántotta. Önkéntelen mozdulattal vette el a felé nyújtott zsebkendőt,
azonnal a szája elé tartotta, és felköhögött minden váladékot, ami csak
fel tudott szakadni a tüdejéből. Észre sem vette, hogy mire lélegzethez
jutott, Sándor már ki is vette a zsebkendőt a kezéből, és megszabadult
tőle. Nem lepődött meg ezen az előzékenységen, a fronton ennél
gyomorpróbálóbb dolgokat is tettek egymásért
– Szerencsére nem véres – rázta fel Sándor hangja.
Tamás
nem tette szóvá a döbbenetét, amit afölött érzett, hogy Sándor megnézte
a zsebkendőt. Fordított helyzetben minden kétséget kizáróan maga is ezt
tette volna. Inkább csak egy szó nélkül bólintott, és még egyszer
megtörölte a száját, majd a szemét is. Nem szerette, hogy könnyezik a
köhögéstől.
Miután ismét látott, és a köhögési inger is nyugton
hagyta végre, volt módja összerakni mindazt, amit Sándor lakásáról
megtudott. Feltehetőleg majdnem minden ablaka az utcafrontra nézett,
kivéve a konyhát, ahol most voltak, mert az a körgangra nyílt. Hatalmas,
tágas szobák voltak a lakásban, egyértelműen túl nagy egyetlen
embernek. Tamásnak több esze volt annál, hogy szóvá tegye.
A második
dolog, amit észrevett, hogy szinte mindent por borít, kivéve a lakás
gyakran használt részeit. Mint például a háló, vagy a konyha. El is
merengett rajta, hogy Sándor tényleg ennyire nemtörődöm lett-e, mióta
hazatért, hogy ennyire nem foglalkozik a saját otthonával. Mintha csak
megérezte volna a gondolatait a másik, választ adott neki.
– A
szemközti épület bombatalálatot kapott valamelyik utolsó bombázásban. A
légnyomás miatt betörtek az utcára néző ablakok. Amikor hazajöttem
süvített a szél a csupasz falak között. Sok időbe telt találni valakit,
aki hajlandó volt gyorsan megcsinálni az ablakokat, és jó munkát is
végzett. Meg eleinte nem is foglalkoztam vele. De így karácsony előtt
mégis meg kellett terveznem, mit milyen sorrendben csináltatok meg a
lakásban.
– És azt sem szereted, ha emberek vannak körülötted –
tippelte meg az elbeszélés folytatását Tamás, és Sándor arcának
rándulását látva biztos volt benne, hogy rátapintott az igazságra.
– Nem – rázta meg lemondóan a fejét Sándor –, nem bírok emberek közt lenni, nem bírom a zajokat, a szagokat. De honnan tudod?
–
Onnan, hogy én sem bírom. – Tamás próbált biztatóan elmosolyodni, de
úgy sejtette, nem sikerült. Majd egy pillanatra félre nézett, és inkább
visszafordította a beszélgetés irányát. – Mikor készült el az utolsó
ablakod?
Sándor ajka felfelé görbült, és Tamás már ennyiből tudta,
mennyire hálás neki, hogy olyan egyszerű dolgokról beszélhetnek, mint
betört ablakok megjavíttatása.
– Még nincs egy hete. Szívem szerint
halasztottam volna még. Egyébként sem zavar a hideg, meg a por. A
fronton ennél rosszabbat is el kellett viselnünk. De, amikor hallottam
az alsó szomszédot arról panaszkodni, hogy karácsonyra hóvihar
várható... mert érzi a csontjaiban... Meg a macska miatt is jobb a
meleg.
Tamás elmosolyodott ennek hallatán. Majd szinte azonnal
elkomorodott. Próbálta elfedni vonásai hirtelen változását, és az arcán
tartani a mosolyt. De az, ahogy a tekintetéből eltűnt a fény, nem
kerülte el Sándor figyelmét. Nem értette ezt a hirtelen változást, de
azt sem tudta, hogyan kérdezhetne rá. Ezért inkább nekiállt előkészülni a
reggelihez.
Kipakolt pár dolgot a konyhapultra, aztán kinyitotta a
fridzsidert, hogy kivegye a tojást is. Egy pillanatra elmélázott a
nyitott ajtó mellett, ujjai megfeszültek a fogantyún. Végzett egy gyors
fejszámolást, hogy az, amit előző nap bevásárolt, meddig lesz elég. Arra
jutott, hogy a két ünnep közt mindenképp kell még egyszer vásárolnia.
A könyvet itt tudjátok beszerezni:
Book Dreams Kiadó
S. A. Locryn Szerzői oldala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése