Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Lisabeth Tale írónőt, hogy meséljen
kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az
interjúfelkérésemet. Az írónak egy könyve jelent meg eddig, amit kizárólag az
írónő weboldalán lehet megrendelni.
Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.
Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Először is köszönöm a felkérést, aminek szívesen teszek eleget.
Röviden magamról: házasságban élek, két kamasz fiút nevelek, háztartást
vezetek, dolgozok, edzésre járok.
Próbálok nyitott szemmel, nyitott
szívvel létezni, bár az egyre növekvő „zajban” egyre nehezebb eligazodni. Annak
ellenére (vagy inkább pont azért), hogy küzdő sportot űzök, a békére,
toleranciára, megértésre törekszem. Nehéz kibillenteni a lelki egyensúlyomból.
A Léleksuttogás című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A könyv megírása nem igényelt klasszikus kutatómunkát, hiszen hétköznapi dolgokról szól. Nagyon sokáig dédelgettem magamban a történetet, leírni nem tartott sokáig, hiszen minden részletét ismertem már, mint egy többször végig nézett filmet. Pár hónap volt csupán a legépelése.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
50-50% a fantázia és a valóság. A szereplők és a történet fikció, a barátság, szerelem, család, hit, remény pedig a valóság.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
Már gyerekként is szerettem olvasni, élveztem, ahogy magával ragadott a képzeletem. Egy idő után már nem elégedtem meg az olvasással, hanem saját történeteket kezdetem kreálni, amiket aztán lejegyeztem és megosztottam az osztálytársaimmal.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Nem, nem tervezem. Nem mondom, hogy soha nem próbálok ki más zsánert, de jelenleg nincs tervben.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Olyan, mintha kiürültem volna. Ijesztő, hogy vége van.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
Ismét az iskolás évekre kell visszapillantanom, hiszen már azóta használom ezt a nevet. Nagyon banális, anno a Mese Bözske „gúny” nevet fordítottam le, kezdetleges angolossággal. Így lettem Lisabeth Tale.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Igen. Úgy gondolom, hogy mindenki életében központi téma a szerelem, a párkeresés, a párválasztás. Hölgyek és urak esetében is, bizony! Ezért is írtam meg úgy a könyvet, hogy férfi és női szemmel is mesélem a történetet E/1-ben.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Eufórikus! Felejthetetlen az a pillanat, mikor kézbe vehettem az első nyomtatott példányt!
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Egyértelműen impulzív. Számomra az ihlet az impulzus, ami életre kelti a történetet. Nem tervezem meg, hogy kik legyenek a szereplők, milyen személyiségük legyen, hogyan nézzenek ki, mi legyen a történetük. Minden egyszerűen csak megszületik, lesz. Szerintem ez a mese és a történetírás lényege ebben a zsánerben.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Persze, hogy vannak kedvenc jeleneteim! Például nagyon szerettem megírni az első kórházi jelenetet vagy a családlátogatás nyitó pillanatait is. Szerencsére egy jelenet megírása sem okozott gondot.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A zene az, ami segít szárnyra kapni, álmodni. A heavy metaltól a komolyzenéig bármi, ami megérinti a szívemet, inspirálhat.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
A kész kéziratot három, teljesen különböző habitusú barátnőmnek adtam oda olvasásra. Mindegyik más-más hibára mutatott rá, más dolgokat szerettek, és más dolgokat nem szerettek a könyvben. Volt észrevétel, amit megfogadtam, volt, amit nem. A javítások elvégzése után küldtem el a könyvet korrektúrára, lektorálásra Palaics Eszter szerkesztőmnek.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Hitetlenek voltak és furcsállották, hogy könyvírásba kezdtem. Volt olyan családtagom, aki csak akkor hitte el, amikor a kezébe adtam a tiszteletpéldányt.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Fogalmazódik bennem egy új történet, de az idén nem várható a megjelenése. Jelenleg a népszerűsítés elviszi minden energiámat és konokul a realitás talaján tart. Ez a magánkiadás nagyon nagy hátul ütője, sajnos. Ám egy történet, ha meg akar születni, akkor meg is fog. Már ismerem a főhősöket, már megéltem egy-egy jelenetet. Kitartás, hamarosan jön az Álomnaplók című könyvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése