A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Holnap Magazin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Holnap Magazin. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 10., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mátyás Mónika - ("Csupán egy-két állandó bétám van, akik őszintén megmondják a véleményüket, de van, amikor teljesen idegenekhez fordulok, A világ bétái egyesüljetek! csoportban.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Mátyás Mónika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Pataki Sára naplója c. könyve jelent meg, melyet Holnap Magazin oldalán csak az e-könyvet lehet beszerezni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Németországban élek már tíz éve, egy korábbi gyenge próbálkozástól eltekintve nem foglalkoztatott az írás, mígnem egy napon (2019-ben) úgy döntöttem, hogy írok egy jó kis fantasyt. A kézirat pár hónap alatt el is készült. Közben elvégeztem egy íróképző tanfolyamot, majd jött egy újabb váratlan ötlet, így született meg a Pataki Sára naplója, amelyet aztán beküldtem a Holnap Magazin regényíró pályázatára, és legnagyobb meglepetésemre nyertem vele.

Pataki Sára naplója c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

2020 májusában kezdtem el írni, aztán decemberben adtam be a pályázatra.

Rengeteg kutatómunkát igényelt, mivel a könyvben szereplő helyek egyikén sem jártam, de szerettem volna hitelesen visszaadni az olvasóknak.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Pataki Sára naplója akár igaz történet is lehetne, de szerencsére a szereplők csak kitaláltak.

A másik kézirataim a fantasy kategóriába esnek, ezért ezekben minden csak a fantázia szüleménye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Stephanie Meyer Alkonyata olyan hatással volt rám, hogy 2011-ben rövid idő alatt megírtam jónéhány fantasy novellát, melyeket feltettem az azóta már megszűnt blogomra. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképp. Szeretném, ha az olvasóközönség végre megismerné a fantasy-író oldalamat is.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt jó érzés, másrészt tudom, hogy még rengeteg utómunka vár rám.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Mivel novellákat is írok, ezért szerettem volna szétválasztani a műfajokat és a nevemet ehhez igazítani. Először volt az írói álnevem (Mona Matthews), ami valójában a saját nevem angolos verziója. A Pataki Sárát is ezen a néven akartam először megjelentetni, de mivel a történet szereplői magyarok, ezért inkább a saját nevemet használtam. A fantasy történeteim viszont Amerikában játszódnak, ezért ehhez az írói álnevemet használom. Így különböztetem meg a romatikus és a fantasy zsánert egymástól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az urban fantasy világa az, amiben olvasni és írni is szeretek, persze azért a kezembe akadnak más zsánerű könyvek is.

Az, hogy az első könyvem a romantikus kategóriában jelent meg, a szerencsének köszönhető, de mindenképp a fantasy írók sorába szeretnék beállni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Sírtam, amikor megtudtam, hogy nyertem a regénypályázaton. Aztán jöttek a munkálatok, a szerkesztés, a lektorálás, a borító megtervezése. Először az e-könyv jelent meg, 2021 augusztusában. Nyilván nagyon örültem neki. A nyomtatott verzió pedig november végén jött ki.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Eddig ihlet alapján dolgoztam, sokszor menet közben találtam ki az eseményeket, és nem volt előre megtervezett vonal. Tehát csak nagyvonalakban gondolom ki, hogy mi történjen, aztán menet közben adja magát a többi.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen a kedvenc jeleneteim azok, a hol a két főszereplő végül összejön egymással, hiszen a szerelem minden történetemben jelentős szerepet kap.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Igyekszem filmeket nézni vagy az adott témában olvasni, hogy ihletet szerezzek, de általában ez nem sikerül. De az is lehet, hogy a tudatalattim ezt tárolja, és csak később használja fel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Csupán egy-két állandó bétám van, akik őszintén megmondják a véleményüket, de van, amikor teljesen idegenekhez fordulok, A világ bétái egyesüljetek! csoportban.

Néha egyébként teljesen elüt a béták véleménye, ilyenkor nekem kell eldöntenem, hogy kiét veszem figyelembe.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám. A szüleimnek a regényemből és az antológiákból is adtam egy-egy példányt.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A Pataki Sára naplója folytatása Ádám naplója címmel ez év őszén fog jelenni. Pontos dátumot még sajnos nem tudok.

A mairodalma.hu gondozásában nemsokára megjelenik egy antológia, amelyben az én novellám is szerepel.

 

Nyomtatásban eddig megjelent novelláim:

Mona Matthews: Az átok (Holdtitok)

Mona Matthews: A norvég vámpírnő (Fátyolszakadás)

Mátyás Mónika: A virágbolt (Szerelmes szavak)

Mátyás Mónika: A könyvesbolt (Cseresznyevirágzás)

 

Elérhetőségeim:

 Mona Matthews írói oldala

 Mona Matthews csoportja

Mona Matthews instagram oldala 

Köszönöm az interjút!

Én köszönöm!

2021. november 24., szerda

Mátyás Mónika: Pataki Sára naplója - ("Elmondani nem tudom mekkora hatással volt rám ez a könyv. Mondhatom, hogy szinte végig bőgtem az egészet. Bár fikció, mégis példát add, hogy nem kell feladni az életet, az álmainkat. Sári mindent megtett, amit csak lehetett. Élt, ahogy tudott, szeretett, ahogy tudott, őrült volt a maga módján.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Mátyás Mónika írónőnek, hogy elolvashattam nemrég megjelent Pataki Sára naplója című könyvét. El nem tudom mondani, mennyire lelkemre vettem ezt a történetet. Szinte végig bőgtem. Egyszerre volt kalandos, vidám és szomorú, fájdalmas történet. A könyvet Holnap Magazin oldalán lehet megrendelni.


 Mátyás Mónika:
Pataki Sára naplója


Tartalom:

Pataki Sári épp csak leérettségizik, amikor egy súlyos betegséggel kell szembesülnie.
Ennek ellenére szomszédjával, a meleg Ákossal elutazik a régóta tervezett európai körútra.
Az utazás végén megismerkedik Ádámmal, akivel többször randizik, de a rá váró műtét és kezelések miatt eltaszítja magától a fiút.
Hosszabb terápia és rengeteg fájdalom után, legyőzi a betegséget.
Elkezdi az egyetemet, de a gondolatai szinte állandóan Ádám körül járnak, aki azonban már messze jár.
Sikerül visszahódítania Ádámot és boldogok lehetnek, vagy az élet újra akadályt gördít eléjük?

Véleményem:
5/5 

Sokat tépelődtem, miként írjam meg a véleményemet. Talán ez az első ilyen, hogy nem jönnek a szavak, mondatok. Letaglózott, földhöz vágott, arcon csapott, és sok minden. Egy harcos, élni akaró, álmait megvalósító bátor nő történéseit meséli el ez a könyv. Lehet ez akár valódi történet is, hiszen sosem tudhatjuk, mikor jön el az a pillanat, a pillanat, amit mindent, mindenkit megváltoztat.
Gyönyörű utazás a szerelem, a bátorság és az önmegvalósítás felé...

Elmondani nem tudom mekkora hatással volt rám ez a könyv. Mondhatom, hogy szinte végig bőgtem az egészet. Bár fikció, mégis példát add, hogy nem kell feladni az életet, az álmainkat.
Sári mindent megtett, amit csak lehetett. Élt, ahogy tudott, szeretett, ahogy tudott, őrült volt a maga módján. Szerelmes, hű volt egy olyan ember iránt, aki szintén megtapasztalta a veszteséget. De mégis az élet fricskát adott nekik, harcoltak, hogy együtt lehessenek, harcoltak a boldogságukért.

Ez a történet szíven ütött engem, pedig olvastam már hasonlót, de mégis más volt számomra. Reménykedtem... Talán ezért.
A történet első fele nagyon tetszett, az utazás, a leírások mind-mind csodaszép. Olyan érzésem volt, mintha én is ott csücsülnék velük. Velük lettem volna, Sárival és Ákossal Valóra váltotta az álmait és nem egyedül tette ezt.

Azért volt bennem pici hiányérzetem. Másik felében már kevesebbet szerepelt Ákos, jó lett volna kicsit többet tudni róla, barátjáról. Mondjuk külön történetet, nem írna az írónő? Meg esetleg Ádámról is egy külön történetet is eltudnék képzelni.
Mindenesetre tetszett, szívből ajánlom, aki szereti e fajta történetet olvasni, de ajánlom 200-as zsebit, mert nagyon érzékeny történet.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holnap Magazin 

Mátyás Mónika-Monika Matthews írói oldala

2021. július 29., csütörtök

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Garajszki Rozika : Aminah - A szokás hatalma - ("Fenomenális, pedig az elsőben, amit kézbe vehetően kinyomtattak, csak két novellám volt. De attól is nagyon boldog voltam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Garajszki Rozika írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 1 saját könyve jelent meg eddig Aminah - A szokás hatalma címmel és három antológiában olvasható a novellái, amiket a Holnap Magazin Kiadó oldalán lehet megrendelni. Az Aminah-A szokás hatalma című regény a Líránál is kapható.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Garajszki Istvánné vagyok, de Pitka Rozália néven születtem Kecskeméten. Kisiskolásként Lajosmizsén laktunk, az irodalom szeretete is ott ívódott belém. Ott szerettem meg a könyveket, és még elsősként a fagyipénzemen titokban iratkoztam be a könyvtárba. Később Dabasra költöztünk, de itt is minden alkalmat megragadtam, hogy verset és prózát mondhassak egy-egy versenyen, vagy csak úgy az osztálynak. Írni is elkezdtem még tinédzserként, de az élet másfelé terelt, így az első próbálkozásaim elvesztek. Pár éve kezdtem újra, mert már tudok időt szakítani az írásra.

Aminah című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az írás kábé két-három hónapig tartott, de azért igényelt némi utánanézést, mert részben az arab világban kell a főszereplőnek élnie, léteznie. Ezekről egy kedves ismerősömtől is hallottam, de voltak dolgok, aminek a neten néztem utána.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Sokan mondják, hogy ez akár a valóság is lehet, mert hallottak hasonló eseteket, de azért ez mind csak fikció. Próbálom ötvözni a valóságból vett elemeket és az elképzeléseimet. Ebből kerekedik egy olyan történet, amire azt mondják, ez akár meg is történhetett volna.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tinédzserként kezdtem egy ifjúsági regénnyel, de valahogy nem tartottam jónak, és nem is vigyáztam a kéziratra, ami valóban kézirat volt, egy spirálfüzet lapjait írtam tele. Utána bekerültem a nagybetűs életbe, és az írás elmaradt, az olvasás is jóval kevesebb lett. De a fejemben azért éltek a történetek. Sőt sokszor mondtam azt egy filmre vagy könyvre, ezt én másképpen fejeztem volna be. Hát mikor újból tudtam magamra több időt szakítani, akkor ki is írtam magamból, amit lehetett.

 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre a szórakoztató, romantikus írások körül mozgok, nem tervezek más zsánert. A megírt novelláim nagy része is ebbe a zsánerbe sorolható, viszont más műfajban is írok. Vannak verseim, sőt a Gyóni Géza irodalmi kör által kiírt Szárnyalj velünk pályázat felnőtt kategóriáját is sikerült megnyernem egy jövőről szóló művemmel. Azóta az irodalmi kör lapjában, az Alkotóban rendszeresen jennek meg verseim és novelláim.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először azt érzem, végre kész! Majd rájövök, még mennyi mindent kell javítanom, átírnom, hogy még jobb legyen. Az Aminah című regényem is leadtam a pályázatra, ahol 105 pályázó közül sikerült az első tízbe kerülnöm. Mikor értesítettek, hogy bekerültem a kedvezménnyel kiadható regények listájába, én addigra már kissé átírtam a könyvet. Szerencsére nem volt gond, és az átírt verziót szerkesztették meg nekem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Végül is ez nem álnév. Garajszki Istvánné, Rozika vagyok. Az Istvánnét kihagytam, mert hát az nem igazán jó írói névként, így maradt a keresztnevem. Nem akartam álnevet, mert vállalom, amit leírok. A másik ok pedig, eleinte én is sokszor azért nem vettem meg könyveket, mert a név alapján nem tudtam, hogy magyar, én pedig a magyar szerzőket szerettem volna mindig is támogatni. Sokszor idő kellett hozzá, mire kiderítettem, ki is lapul a cifra és hangzatos írói név mögött.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Azt hiszem. Én is ezeket a könyveket szeretem olvasni. Bár mindig igyekszem komolyabb témát, valami tanulságot is belecsempészni az írásomba, de úgy, hogy ez szórakoztató legyen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fenomenális, pedig az elsőben, amit kézbe vehetően kinyomtattak, csak két novellám volt. De attól is nagyon boldog voltam. Most, mikor az Aminah megjelent, alig vártam, hogy végre megfoghassam. Ez csak az enyém. Tejes egészében az én írásom. Már a borító készítésénél teljesen oda voltam, Mert Somogyi Deák Mercédesz olyan klasszra rajzolta. BOLDOGSÁG! Csupa nagybetűvel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább tervezett. Már az a része, hogy minden este leülök a gépem elé, és írok. Vagy ha éppen nem vagyok jó formában, nem jönnek az ötletek, akkor javítok. Aztán van olyan, hogy javítás közben jön egy új ötlet, és törlök, majd újra írok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Is-is. Voltak olyan részek, ahol nagyon könnyen és gyorsan haladtam, de olyan is, ami elgondolkodtatott, milyen megoldást válasszak ahhoz, hogy elérjem a kitűzött célom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Néha egy híranyag, egy érdekes cikk, vagy egy dalszöveg az, ami megragad, elgondolkodtat. Ha sokat jár rajta az agyam, már tudom, hogy ebből lesz valami. Tovább gondolom, megoldást keresek hozzá, és már írom is. Tudom mivel szeretnék kezdeni, és hová akarok eljutni. Közben viszont még annyiszor változik, átalakul.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Él egy jó barátnőm Angliába. Minden novellám és regényem neki küldöm el először. Elolvassa, véleményez, én pedig javítok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örülnek neki. Bár a legelső regényemet elég hosszú ideig, egy évig titokban írtam. Csak az Angliában élő barátnőm tudta, min dolgozom minden áldott este, mert akkor még ő is itthon lakott. Azután, ahogy elkezdtem a novelláimat és a verseimet beküldeni a Holnap magazinhoz, és meg is jelentek, egyre inkább fény derült az esti elfoglaltságomra, és a családom is büszkén támogat. Bár azért a párom éjfél környékén már igyekszik ágyba parancsolni, mert sokszor kelek korán.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ha ez a regényem beváltja a hozzá fűzött reményeim, ha tetszeni fog az olvasóknak és jó visszajelzéseket kapok, akkor szóba jöhet még az idén újabb regény kiadása. Van miből válogatni, mert jelenleg hét kötetnyi kézirat lapul a gépemen. Párat már előolvasókhoz is eljuttattam, de nem akartam addig egyet sem megjelentetni, míg el nem érek valahol valami elismerést. Szerintem 105 műből első tízbe kerülni azért már talán jelent valamit.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holnap Magazin

Garajszki Rozika írói oldala

2021. július 25., vasárnap

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Amina - A szokás hatalma - ("Kikeresi Csaba számát, és hívja. A telefon hosszan kicsörög, Aminah türelmesen vár, de a srác nem veszi fel. Kicsit később megint újra próbálkozik. Most sem sikerül vele kapcsolatot teremteni. A lány megint elkezd kombinálni. Lehet, hogy már van új barátnője, hiszen nem találkoztak egész nyáron.")

Garajszki Rozika: Amina – A szokás hatalma című könyvéből hoztam egy hosszú részletet belőle. Emlékezés és fájdalmas részek következnek. Ha tetszett a részlet és olvasnád tovább a lenti bejegyzés alatt találhatod a vásárlási linkeket.

Garajszki Rozik:
Aminah- A szokás hatalma

Tartalom:

A ​befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt madár?


ENGEDÉLLYEL
RÉSZLET

Aminah – A szokás hatalma

Mónival a temetőben

Móni mindenképp ki szeretné egy kicsit rángatni barátnőjét ebből az állapotából. Már nincs mit tenni, és neki is jobb lenne, ha nem emésztené magát azóta is egyfolytában. Ez az őrületbe fogja kergetni!
Van egy ötlete.
– Mit szeretnél most csinálni?
Aminah hosszasan gondolkodik.
– Ne mondd, hogy nincs ötleted? – kérdezi újból Móni.
– De, már van. Kimenni a temetőbe. Vinnék virágot édesanyának.
– Jó. Akkor kimegyek veled. Mivel megyünk? – kérdezi, miközben arra gondol, nem biztos, hogy ez a legjobb terápia a felejtésre. De talán még ez is jobb, mintha most Aminah hazamenne, és az egész délutánját önsajnálattal, búskomoran töltené a budai villában. – Hát velük – biccent Aminah az őrök felé.
– Mindenhová ők visznek. Nélkülük nem létezhetek.
Közli velük, mit szeretne. Azok csak bólintanak. A feladatuk kiszolgálni a lány igényeit. Csak akkor mondhatnak nemet, ha a lány akarata veszéllyel járna az életére. Vagy ha azt Amir másként rendeli. Kimennek az épületből, és beülnek a sötétített üvegű golyóálló autóba. A magyar őr vezet, az arab pedig melléjük ül hátra. Még megállnak egy virágboltnál. Aminah a biztonságiak kíséretében, no meg Móniéban, hosszabb hezitálás után választ két gyönyörű csokrot. Az egyik fehér rózsákból, a másik rózsaszínű szegfűből van kötve. Kiérve a temetőbe a rózsákat az édesanyja, a másikat pedig nagyszülei sírjára helyezi. Majd egy puha anyagot vesz ki a zsebéből, és az egész márványfelületet áttörli a portól. Amikor végez, leül az édesanyja sírjának sarkára, és megint potyognak a könnyei. Móni próbál beszélgetni vele. Addig se sír talán.
– Te csajszi! Mikor voltál itt utoljára?
– Miért?
– Mert az előző csokrok is teljesen frissek! Mintha azokat is most hoztad volna. És most ezzel együtt van itt már három.
– Azokat tegnap hoztam.
– No, idefigyelj! Én megígérem, hogy máskor is kijövök veled, te meg azt ígérd meg, hogy hetente csak egyszer jössz!

– De én nem akarom édesanyát elhanyagolni. Gondoskodni szeretnék róla. Sajnos már másképp nem tudok – mondja halkan a lány. Nem hüppög, de a könnyei azért potyognak rendesen. Alig győzi törölni őket. – Én őt nagyon szeretem.
– Nem is azt kérem tőled, hogy elhanyagold! A heti egy alkalom az pont elég. Addig a virágok is kitartanak, és a sír is ápolt marad. Neked viszont más dolgod is akad. A többi napra mást kell programozni! Tavaly például rendszeresen, tanultál Csabával! Ahogy elnézlek, ezt az idén is be kell iktatnod. Biztosan rád fér! Ha így haladsz, még ő se tud rendbe kapni! Láttalak! Egy szót se voltál képes beírni a gépedbe.
– Kellene. De Csabát nem is láttam egész nap! Pedig hiányzik.
– Lehet, hogy közbejött neki valami, csak holnap kezd. Vagy átment másik szakra. Nem beszéltél vele?
– Még nem. Mást biztosan nem választott. Mindennél jobban szeretett volna orvos lenni. Meg talán mondta volna a nyáron.
– Akkor hívd fel! Kérdezd meg, miért nem jött be. Szerintem… tudod a számát!
Hatásszünetet tart a mondatban, és kacsint egyet a lány. Ő is tud a bimbózó kapcsolatról, és még támogatná is, de sajnos ő se okosabb Aminah-nál. Nem képesek kijátszani az édesapát.
– Tudom. Majd estére, ha egyedül leszek, felhívom.
– Oké! De el ne felejtsd!
Mónika előre arra gondol, ezzel barátnője legalább leköti magát, és addig se búslakodik. Hátha elüt legalább egy órát is a csevegéssel. Biztos lesz mit mondaniuk egymásnak ennyi idő után. Meg hátha Csaba jobb hangulatba tudja hozni. Esetleg visszaadná Aminah életkedvét, ami bizony nagyon kellene neki. Úgy tudja, a tragédia előtt már épp kezdődött közöttük valami, aminek szerinte folytatódnia kellene. Most nagyon kellene a lelkének egy picinyke boldogság. Otthon a budai villában Mónit visszaviszik az egyetemhez, Aminah-t pedig a budai villába fuvarozzák az őrök. A villa gyönyörű. Hatalmas, modern stílusú, rengeteg üveg felülettel, és gyönyörűen rendezett kerttel. Bent tágas terekkel, óriási szobákkal. A lány félrevonul a saját lakrészébe, és úgy helyezkedik el az ágyán, hogy az egyik kamera se lásson rá a mobiljára. Nem kell mindenkinek látnia, kit fog hívni.


Kikeresi Csaba számát, és hívja. A telefon hosszan kicsörög, Aminah türelmesen vár, de a srác nem veszi fel. Kicsit később megint újra próbálkozik. Most sem sikerül vele kapcsolatot teremteni. A lány megint elkezd kombinálni. Lehet, hogy már van új barátnője, hiszen nem találkoztak egész nyáron. Azon az egy híváson kívül, amit ő kezdeményezett, nem is beszéltek. Csaba nem engedheti meg magának, hogy külföldi számot hívjon. Az ő oktatását is először csak a pénz miatt vállalta. Hogy ki tudja fizetni az egyetemi költségeit, mert őt a szülei nem tudják segíteni. Míg nem ismerte a srác körülményeit, nem is akart mellette tanulni. Arra gondolt, őt ne oktassa az egyetem ügyeletes szívtiprója. Csak akkor kezdett belehúzni, mikor apja megfenyegette, ha rossz lesz az eredmény, Csaba repül, ő pedig megy az arab nagymamához, és ott kell majd egyetemre járnia. Na, az végképp nem lenne jó! Ott egész másként néznek a lányokra. Akkortájt tudta meg azt is, miért vállalta a korrepetálását Csaba. A két ok együttesen nagyobb odafigyelésre sarkallta. Meg közben a srácot is megkedvelte. Rájött, mégse olyan bunkó, sőt inkább érzékeny, és nagyon aranyos. A külső nem mindig meghatározó. Ezért inkább belehúzott a tanulásba. Ezek után sikerültek jelesre az akkori vizsgái. Lehet, hogy a srác csak örömében udvarolgatott neki? Nem is volt mögötte érzelem? Csak örült, hogy megmaradt a fizetése? És most ezért nem veszi fel a mobilt. Meg eltelt az egész nyár. Találhatott közben olyat, akit könnyedén meg is kapott. Veszélyek nélkül. Végül is több mint két hónap! Az is lehet, hogy csak ott hagyta valahol a mobilját. Ezt az utóbbit szeretné hinni. Behúzódik a takarója alá. Nem tud nyugodni, megpróbálja még egyszer, de ennek sincs eredménye. Közben a házvezetőnő vacsorázni hívja. Az is kicsit eltereli a figyelmét. A bátyjáról, Zakariáról kérdezgeti, mert a srác már régen nem járt Magyarországon. Miután a lány felvilágosítja, egyelőre nem is nagyon fog jönni, mert édesapjának a fő segítsége lett, megint visszavonul a szobájába, és újból hívni próbálja Csabát. Összesen vagy hatszor tett rá kísérletet, de a srác egyszer sem vette fel. Most ettől van elkenődve nagyon. Félredobja azt az átkozott mobilt, mert ugye az a hibás, és az ágyra dől. Újból csak sír. Sajnálja önmagát, sajnálja az anyját, és ezt az egész elcseszett világot, a sok szerencsétlen körülményt, amibe akaratán kívül keveredett. Majd megint erőt vesz magán, és eldönti, másnap reggel első dolga lesz kinyomozni, hol lehet Csaba. Ismer pár srácot a haveri köréből. Azoknál fog reggel kezdeni. Ám hamar rá kell jönnie, hogy ő hiába tervezett. Ezt egy pillanat alatt keresztülhúzta valaki.

  A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holanp magazain (ekönyv)

Garajszki Rozika írói oldala ­ 

Líra (Nyomtatott)

2021. július 20., kedd

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma-("Én hetekre padlót fogtam, apuka pedig a temetést intézte. Tudta, hogy itt szeretne nyugodni a szülők mellett. Hát most itt van. Idehozatta. Meg én is. Pedig lehet, hogy mellette kellene lennem. Vagy helyette. Én is ott voltam. Mi van, ha tévedtek? Én is tudok vezetni. Én is ülhettem volna a sofőrülésben. Ha én szállok ki arról az oldalról? Akkor most anyuka élhetne! Apuka pedig boldog lehetne vele. Rám úgyse figyel igazán.")

 Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma című könyvéből hoztam újabb részletet nektek. Ezúttal Aminah visszaemlékezik élete fájdalmas időszakára.


 Garajszki Rozika:
Aminah-A szokás hatalma


Tartalom:

A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?

 

ENGEDÉLLYEL

Visszaemlékezés a barátnővel

– Gyere, menjünk! Üljünk be a könyvtárba beszélgetni. Most úgyis alig vannak. Már mindenki a neten néz meg mindent.
– Nekem nincs semmi kedvem beszélgetni. Arrébb menni se, nemhogy a könyvtárig. Sőt. Még élni sincs. Karon ragadja Aminát, elindulnak a könyvtárba, és beülnek a sarokba. Ott biztosan nem háborgatja őket senki. Pláne, hogy a két testőr pont mellettük, a másik asztalnál foglal helyet, őket figyelve, és őrizve. A két hústorony láttán senki nem mer még csak közelíteni se.
– Anyuka a karomban halt meg! Olyan borzasztó volt, hogy le se lehet írni. Én azt az érzést még a legádázabb ellenségemnek se kívánom.
– Akkor meséld el! A temetés óta nem is találkoztunk. Te visszamentél Londonba, telefonon pedig nem akartam veled ilyenekről beszélni.
Meg azt mondják, amit az éteren áttárgyalsz meg, az nem titok többé. Most itt vagyok és hallgatlak. Hátha neked is jobb lesz, ha végre kiadhatod magadból. Esetleg megkönnyebbülsz!
– Talán sose lesz jobb. Soha! – kezdi Aminah, de megint könnyes lesz a szeme. Elég, ha csak visszagondol a tragédiára, már rögtön csak sírni támad kedve. – Éppen egy anyukával közös vásárlásból jöttünk haza. Vidámak voltunk, mert mindkettőnknek sikerült egy-egy szép ruhát venni. Meg Zakariának is találtunk egy jó pólót. Pont azon vacilláltunk, vajon mennyire fog majd örülni neki. Akkor éppen anyuka vezetett. Mert tudod, néha már én is szoktam. De akkor nem akartam. Csúcsforgalom volt. Ahogy a kapuhoz értünk, én távirányítóval nyitottam a kaput, és behajtottunk az udvarra. Akkor nekem nem volt semmi feltűnő. Beálltunk egészen a bejárat elé. Az a kaputól olyan huszonöt-harminc méter. Egyszerre nyitottuk az ajtót, és szálltunk ki. …Mély levegőt vesz a lány, és hüppögve mondja tovább.
– Ahogy becsaptam az ajtót, egy nagy durranást hallottam. Először azt hittem, én okoztam a csukással, de anyuka abban a pillanatban összeesett. Rohantam át az ő oldalára, közben egy motorost láttam elindulni, és elhajtani a kapunk elől. Én nem azzal, hanem anyucival foglalkoztam. Azt hittem, talán annyira megijedt, és azért esett össze. Elsőre semmit nem láttam rajta. Fel akartam emelni, de ahogy a hátát megfogtam, hogy megemeljem, a kezem csupa vér lett.


Torkom szakadtából kiabáltam, de addigra már ott volt a bejárati ajtótól a biztonságis. Ránézett, és azt mondta, „Sajnos menthetetlen.” … Érted?! Menthetetlen! … Csak tartottam térdre ereszkedve, és öleltem. Még mondani akart valamit, de nem jött ki érthető hang a torkán. Csak hörgött szegény. Hiába mozgott a szája. Sose fogom megtudni, mit szeretett volna még utoljára elmondani. Majd megfeszítette magát, és vége. Ráborulva sírtam. Nem sírtam, üvöltöttem! Addigra odaértek apukáék. Mellém térdelt, és elvette tőlem. Ölelte és csókolta. Hangosan zokogott, majd őrjöngött. „Ki merte ezt tenni? Esküszöm, meg fogom bosszulni, ha addig élek is!” Majd a bátyám is odatérdelt, és ketten ölelgették. Majd én melléjük. Hol egymást öleltük, hol édesanyát. … Fényes nappal! Délben! És hangtompító nélkül. A rendőrök azt mondták valószínűleg direkt, hogy megmaradjon a hanghatás. Hogy sose felejtsük el. Hát én nem is tudtam azóta se. Még mindig ott van az emlékezetemben az a hatalmas durranás. Meg a véres kezem! Szegénykét összekentem vele. Meg ahogy apuka öleli és csókolja az élettelen testét. Nagyon szerette őt. Anyuka volt a mindene. Azért költöztünk Londonba apu szüleitől, mert nem volt hajlandó anyuka mellé még egy arab nőt is feleségül venni, ahogy azt a nagymama szerette volna. Annyira szerette anyukát. És egy rohadt golyó, és nincs többé! Érted? … Dehogy érted! Én se értem.
– Nagyon sajnálom. Nem tudtam, hogy történt. Ez tényleg borzasztó.
Akkor nem beszéltünk róla.
– Nem. Én hetekre padlót fogtam, apuka pedig a temetést intézte. Tudta, hogy itt szeretne nyugodni a szülők mellett. Hát most itt van. Idehozatta. Meg én is. Pedig lehet, hogy mellette kellene lennem. Vagy helyette. Én is ott voltam. Mi van, ha tévedtek? Én is tudok vezetni. Én is ülhettem volna a sofőrülésben. Ha én szállok ki arról az oldalról? Akkor most anyuka élhetne! Apuka pedig boldog lehetne vele. Rám úgyse figyel igazán. 
– Ne emészd magad. Nem tudhatod a szándékot. Az ilyenek nem tévednek. És ha téged veszítenek el, akkor se lettek volna boldogok. Ilyet hogyan gondolhatsz? Tovább kell lépned! El kell felejtened!
– Nem tudom. Ezt nem lehet.
– Akkor ne gondolj rá! Gondolj valami vidám dologra! Mikor boldog voltál anyukáddal!

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni (Ekönyv)

Holnap Magazin   

Nyomtatott könyv

Garajszki Rozika írói oldala  

Líra

 

2021. július 12., hétfő

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma ("Ezen soha sem fogok túllépni. Ez lehetetlen. Az életem minden egyes pillanatában annak az átkozott napnak az emléke van előttem. Panaszkodna, de közben bejön egy professzor, és kezdődik az előadás.")

Megint jöttem egy újabb beleolvasóval, még hozzá Garajszki Rozika: Aminah-A szokás hatalma című könyvéből hoztam. Köszönöm az írónőnek, hogy megoszthatok részleteket a blogomon. A könyvet Holnap Magazin oldalán szerezhető be.


Garajszki Rozika:
Aminah-A szokás hatalma


Tartalom

 A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?

 

ENGEDÉLLYEL


Közben megint meghall valamit a prof.előadásából. Illetve a végéből. A következő előadásra ezt is nézzék meg. Mit?… És hol?… Azt látja, hogy a többiek lassan szedelőzködnek, és elindulnak az ajtó felé. No, majd most figyeli Csabát, hátha olyan helyen ült, hogy nem láthatta. De most sincs sehol. A végén, amikor már teljesen kiürült a terem, őt is felállítja a két megtermett óriás, és átülteti egy másik előadóba. Ott megint a tavalyi segítségét keresi Hasztalanul. Itt sincs. Pedig most nagyon nagy szüksége lenne rá. Már kezdtek nagyon jóbanlenni egymással. Csaba többször átölelte, egyszer meg is csókolta. Az a csók olyan gyönyörű volt. Hosszú és érzéki. Még a bőre is bizsergett tőle. Azóta se tudja elfelejteni. Most is biztosan meghallgatná. Neki kiönthetné a szívét. És még talán kicsit meg is tudná vigasztalni.Egy újabb olyan csók, és felengedne a jéggé dermedt szíve. De valamiért nincs. Pedig nyár óta nem is beszélt vele csak egyszer. Akkor még az édesanyja is élt. Stikában felhívta Londonból. Már nagyon hiányzott a srác neki. Legalább a hangját szerette volna hallani. Érdemes is volt. Még az éteren keresztül is olyan nagyon szépeket tudott neki mondani lágy búgó hangján. Nyugtatólag hatott rá. Boldog volt tőle hosszú ideig. De ez se volt sokáig titok. Legalábbis apja előtt nem. Édesapja gyorsan rájött, és kérdőre is vonta. Talán elhitte, hogy a tanulásról beszélgettek, de ez egyáltalán nem biztos. Fura képet vágott.Most miért nincs itt? Pedig most akkora szüksége volna egy kis megértésre, mint még soha. Az a búgó, meleg hang most talán megnyugvást adna háborgó lelkének. Szüksége lenne rá.  Meg talán Csaba erős ölelő karjára is. Szeretetre. Erre vágyna most nagyon! Mióta nincs édesanyja, nem is kapott ilyet. A bátyjától néha, de az nem ugyanolyan. Megint lehajtja a fejét, és könnyek szöknek a szemébe. Apja egészen más. Kemény ember. Érzi ugyan a szeretetét, de még alig-alig ölelte őt át. És erre most meg elküldte ide tanulni. El Londonból Budapestre. Se apuka, se testvér. Olyan egyedül van, mint még soha életében. Hiába vigyázzák minden lépését a biztonságiak, meg a budai villájukban is vagy húszan őrzik a testi épségét és a villa biztonságát, ő akkor is egyedül van. Még szólni sincs kihez. A testőrök nem nagyon beszélgetősek. Nem az a feladatuk. Megint az ajtó felé emeli könnyes tekintetét. Sóvárogva várja Csaba belépését. Nem jön. Ám mégis felcsillan a lány szeme. A srác helyett valaki mást lát meg az ajtónál. Ennek a személynek legalább ugyanannyira örül.


Mónika tekinget, amint belépett. Aminah felemeli a kezét. Jelez neki, hol van. A barátnő sebes léptekkel közelít, és levágja magát az Aminah mellett lévő helyre. A mögötte lévő arab biztonságis már abban a pillanatban le is fogja. Még Móni feneke szinte le se ért a székre, már mozdulatlanságra lett ítélve. A magyar őr szól angolul, hogy ne, mert ő már ismeri a lányt tavalyról, de addigra Aminah is rákiált a testőrre. Arabul beszél hozzá. – Ne bántsd! Ő a barátnőm! Mónika.
A testőr elengedi a lányt, aki most már üdvözli Aminah-t.
– Szevasz, csajszi! Hogy vagy? Egyébként kösz a fogadtatást!
És a biztonságis felé bök a hüvelykujjával.
– Bocsi az őr miatt. Még nem ismer. Borzasztóan érzem magam!
Ezen soha sem fogok túllépni. Ez lehetetlen. Az életem minden egyes pillanatában annak az átkozott napnak az emléke van előttem. Panaszkodna, de közben bejön egy professzor, és kezdődik az előadás. A lányok csendben lesznek. Móni jegyzetel a laptopjába. Aminah megint nem tud figyelni. Hiába van neki is az ölében a méregdrága gépe, ki se nyitja. Semmit nem ért az egészből. Hallja a hangot, de értelmezni már nem képes. Három nyelven beszél perfekt, mégis olyan érzése van, mintha az előadás egy negyediken menne. Mondjuk kínaiul. Nem képes az elméjébe férkőzni egyetlen elmondott mondat sem. Az egész egy értelmetlen hablatynak tűnik számára. Folyton édesanyja jut az eszébe. Meg a rengeteg rossz, ami azóta történt vele. Állandóan egyedül volt. Bezzeg míg élt az anyukája! Az olyan volt, mintha lett volna még egy barátnője. Mindent meg tudott vele beszélni. Még Csabát is. Mindenhová együtt mentek. Szerettek együtt vásárolni a család férfijainak. Anya volt a praktikusság, Aminah pedig a divat. Ketten együtt nagyon jókat hoztak össze. Azóta meg szinte sehová nem mehetett. Vagy csak díszkísérettel. Apja nagyon féltette, viszont alig ért rá vele beszélgetni, mert a nyomoztatással, és az üzlettel volt elfoglalva. Talán nem is ismeri igazán. Meg ő se tudott volna mosolyt csalni lánya arcára, mert ugyanolyan szomorú volt. Meg a bátyja is. Azelőtt sokat civódtak, hülyéskedtek, és beszélgettek, azóta viszont ő is bezárkózott. Más lett. Megint arra eszmél fel a gondolataiból, hogy ürül a terem. Móni löki meg a könyökével. 

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni (Ekönyv)

 
Nyomtatott könyv

 

2021. július 4., vasárnap

Beleolvasó: Garajszki Rozika: Aminah - A szokás hatalma- ("Üveges tekintettel bámul maga elé. Nincs igazán képben, hogy miről is szól az előadás. Ki is tartja? Sőt, azt se tudja igazán, hol is van most.")

Köszönöm Garajszki Rozika írónőnek, hogy Beleolvasó rovatomban néhány részletet megoszthatok Aminah – A szokás hatalma című könyvéből. Hetente két részt fogok majd hozni. Ha tetszett a részlet, és egyben olvasnád el a lenti bejegyzés alatt, fogod megtalálni a linket. A könyv Holnap Magazin gondozásában jelent meg.


Garajszki Rozika:
Aminah- A szokás hatalma

Tartalom:

A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?

 

BELEOLVASÓ
ENGEDÉLLYEL

 Aminah – A szokás hatalma
 

Az egyetemen

A gyönyörű barna bőrű, karakteres arcú, modellalkatú lány farmerben és fekete pulóverben fásultan ül a székében. Hosszú fekete haja összefogva, lazán a feje tetejére csavarva. Üveges tekintettel bámul maga elé. Nincs igazán képben, hogy miről is szól az előadás. Ki is tartja? Sőt, azt se tudja igazán, hol is van most. Meg talán még azt se, hogy a fenébe került ide. Ő jött magától, vagy úgy hozták. Miért kell itt lennie? Csak azért van itt, mert az a két kétajtós szekrény méretű fazon, aki minden lépését számon tartja, ide vezette, és ebbe a terembe ültette le. Sőt, most is itt ülnek mögötte. Egyetlen pillanatra sem téveszthetik a szemük elől. Ez a parancsuk. De magát Aminát nem igazán érdekli hol van. Nem is tudja, mit is gondolt édesapja. Hogy tudna ő most ilyen állapotban tanulni, amikor még az odafigyelésre is képtelen. Tavaly se ment neki igazán, pedig akkor még minden rendben volt körülötte. Igaz akkor egész más oka volt a nem tanulásra. Egyszerűen a barátnők, a vásárlás és a csavargás érdekelte jobban. A tanulástól legalábbis sokkal jobban. Elvégre csak tizenkilenc múlt akkor. Még nem érezte a súlyát, hiába tudta, hogy mindenképp orvos szeretne lenni. Úgy volt, ráér még. Majd úgyis behozza, hiszen, ha kicsit jobban ráfekszik, akkor minden oké. Könnyen kúsznak a fejébe a megjegyzendő példák. Most pedig, hogy minden, illetve csak egyvalami, de az nagyon összeomlott körülötte, hát nem érdekli semmi. Még önmaga sem, nemhogy a környezete! Mi van, ha az a golyó nem is az édesanyját, hanem őt akarta eltalálni. Ha mégis

neki szánták. Ezt még a saját apja sem tudta kizárni. Akkor még tutira nem. Most már talán. De még mindig sok a kétely. És az édesanyját is! Ki lőhetett rá? Miért kellett meghalnia? Ki a fenének árthatott annyira, hogy az életére törjön? Csak azért, hogy ő most teljesen egyedül legyen ebben a rohadt világban? Ebben a francos városban? Ez csak akkor volt gyönyörű számára, amikor mind a négyen itt voltak! A szülei, a bátyja, és ő maga. A család. Akkor még nagyon szeretett itt lenni. Tetszettek az éjszakai fényei, a nappali zsibongása, a hangulata, a forgataga, és minden, ami körülötte volt. Egészen más, mint London. Mikor a villájuk ablakából éjjel a Duna-partra nézett, hát, az mindig megfogta. Gyönyörű látványt nyújtott.

Eljátszott a gondolattal, hogy egyszer majd ő is ott sétálgathat kézen fogva, vagy esetleg derekánál átölelve Csabával az esti fényben lent a Dunánál. Csak néznék a fodrozódó vizet, meg egymást. Milyen gyönyörű lenne. Még a gondolattól is boldogabb lett. Vagy ha a kivilágított országházra tévedt a tekintete. No, az is meseszép tudott lenni. Most viszont. Ebből semmit nem érzékel. Egyszerűen nem képes felfogni, mi zajlik körülötte. Most aztán tök mindegy neki, hol van. Nincs olyan belső gondolat, ami felvidítaná. Mindenütt csak fásultan ülne. Eddig is őrizték minden lépését, de ezután, amíg teljesen ki nem derül minden, addig kétszer akkora a biztonsági kockázat, így az őrség is körülötte. Hogy is mondta apa? Ha az ő saját családja volt, akkor csak az anyja volt a célpont, ő mint a nagyszülők egyik kedvenc unokája nincs veszélyben. Hiszen őt és a bátyját nagyon szeretik. De ha valamelyik kiebrudalt üzleti ügyfél tette, akkor sajnos nem múlt el a nyomás. Akkor még bármi előfordulhat. Továbbra is megduplázott őrzést fog kapni. De ez most a legkevesebb, ami érdekli. Az egyedüllét sokkal jobban nyomasztja. Legalább a bátyját engedné ide az apja. De azt mondta, rá most otthon, Londonban van szüksége. Be kell segítenie a cégek irányításába. Akkor ő miért nem maradhatott Londonban? Ott legalább nem lenne olyan egyedül. Úgyse tud tanulni. Ez most magányosan nem megy. Talán még segítséggel se! Akkor miért kellett visszajönnie Budapestre? Igaz, legalább itt a temetőbe ki tud menni. Ez az egyetlen olyan dolog, ami most fontos neki. Édesanyját itt temették el, mert ő itt van otthon. Ő magyar volt. A nagyszüleihez közel sikerült édesapjának a sírhelyet megszerezni. Legalább ott ők együtt vannak. Megragad valami az előadásból. … Nézzenek utána a neten. … Ugyan minek? Ő semmiről nem akar tudni. Még a netről sem. Tök fölösleges. Jön egy újabb pontosan célzott lövés, és mindennek vége. Addig meg minek hajtsa magát? Nem is képes a figyelemre. Kár itt lennie. A laptopja az ölében, de halvány fogalma sincs, mit is kellene jegyzetelnie. Még ki se nyitotta. Nem tud az előadásra figyelni. Biztos, hogy ilyen állapotban az idén is segítségre lesz szüksége. Ebből egyedül nem fog tudni kimászni. Erről beugrik neki valami. Illetve valaki. Körülnéz hát a teremben. Üveges tekintete a tavalyi tanulótársát, Csabát keresi, aki talán a lelkét is ápolni tudná a tanulás mellett, de hiába, nem látja sehol. Pedig ha ő itt lenne! Talán ösztönzőleg tudna rá hatni.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni (Ekönyv)

Holnap Magazin

2021. június 27., vasárnap

Előolvasás: Garajszki Rozika: Aminah – A szokás hatalma - (" Őszintén megmondom nekem, nagyon tetszik. Ahogy egymásra néz a két fiatal, mindent elmond a könyvről. Kitartás, hűség, bizalom és szeretet, ez mind látszik a borítón. ")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Garajszki Rozika írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt az új könyvét, mely Holnap Magazinnál jelenik meg. A könyv címe pedig Aminah – A szokás hatalma címmel. Megtisztelő, hogy megjelenés előtt felkért, hogy olvassam el a könyvét és írjak véleményt. Köszönöm a lehetőséget.


 Garajszki Rozika:
Aminah – A szokás hatalma

Tartalom:

A befolyásos gazdag arab édesapa, Amir megerősített biztonsági kísérettel küldi Aminát vissza a Budapesti Orvosi egyetemre. A lánnyal a nyár folyamán olyan szörnyű dolog történt, ami ezt az őrzést megköveteli. Fényes nappal lőtték le a magyar édesanyját, aki pont a lány társaságában tartózkodott. Ez annyira megviseli Aminát, hogy képtelen a tanulásra. Vissza kell szereznie előző évi tanulótársát, akit az apa egy csók miatt máshová helyeztetett. Nehezen, de eléri édesapjánál, hogy Csaba ismét korrepetálja. Ám Amir olyan szerződést varr a férfi nyakába, ami még a lány érintését is megakadályozza, pedig a közöttük szárba szökkenő érzés nem múlt el. Kamerák hadával ellenőrzi az előírásainak betartását. A szerződés megszegése szigorú büntetéssel jár. Olyan szokás betartását követeli meg a lányától, ami elől maga is Európába menekült. Vajon képesek betartani az arab édesapa által előírt feltételeket? Mi lesz a szerelmükkel? És ki adott kilövési parancsot az édesanyára, Violára? Tud még boldog lenni Aminah, aki úgy kénytelen élni, mint egy kalitkába zárt Madár?

 Véleményem
4/5

 Először is szeretnék kicsit a borítóról beszélni. Őszintén megmondom nekem, nagyon tetszik. Ahogy egymásra néz a két fiatal, mindent elmond a könyvről. Kitartás, hűség, bizalom és szeretet, ez mind látszik a borítón.
Nagy gondban vagyok, mert alapból nagyon tetszett a történet. Az Arab világ mindig is érdekelt és szívesen olvasok is. Ez a történet is nagyon tetszett, viszont első könyvről beszélünk és bízom benne, hogy nem az utolsó.
Amira korához képest kissé gyerekesen viselkedik, kicsit idegesítő volt a nyafogása. Nagyon irritáló volt számomra a karakter, sajnos nem tudtam megkedvelni. Ráadásul apuka, anyuka nem az ő korához való megszólítás a szüleikhez, inkább felnőtt emberhez illik. Bár lehet nincs igazam, de valahogy nem igazán hozzávaló… Amira lázadozik, temperamentumos, szóval nem igazán mutat jól. Viszont ráférne még egy korrektúrázás a szövegekben, mert néhol vannak ismétlések, mondatok, ahol nem oda való. Egy kis korrigálás, szerkesztés szerintem jobb lenne. Lehet azóta már javították, sajnos én szerkesztetlen könyvet kaptam kézhez és ez alapján írom az őszinte véleményemet.
Maga a történet tetszett, rejtélyes volt. Ki nem találtam volna, hogy ki veszélyezteti Amirát. Különösen jó pont az írónő. Apróságok ellenére, nagyon fenn tudta tartani a figyelmemet, azt vártam, hogy mikor derül már ki, hogy ki ölte meg édesanyját és miért van még mindig veszélyben.
Pluszként tetszett, hogy váltott szemszögből íródott a történet. Zakaria, Amir és Amirah, gondolatait, érzéseit olvashatjuk többek között a történetben. Srácot Csabát, nagyon bírtam. Tetszett, hogy kitartott és próbált Amira érdekeit is nézni ő az egyik kedvencem. Aztán kibújt belőlem a szokásos kerítő énem. A testőr és Amira barátnője közt lehetne külön története.. Nos, igen, mindenkit összehozok. 


Mindenesetre nekem ez kelleme kikapcsolódást nyújtott ez a történet. Mindenképpen folytatnia kell az írást, kellő gyakorlás után még jobb könyvet adhat még ki. Ajánlom minden romantikus lelkű olvasóimnak a történetet, igazi nyári kikapcsolódást tudd nyújtani.

Nagyon köszönöm a lehetőséget.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Holnap Magazin (Ekönyv)