Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
A valódi nevem Dr. Miskei Márton. Van két csodálatos gyermekem, akiknek sokat köszönhetek, hogy írással is kezdtem foglalkozni. Nem írónak készültem. Eredetileg molekuláris biológus vagyok, aki imádja a sci-fi történeteket, legfőképp a disztópikus jövőképeket. Egy idő után rájöttem, hogy a kutatás és a sci-fi írás sok dologban hasonlít. Mindkettőhöz kell fantázia, elrugaszkodott ötlet.
Egy harmonikus világvége sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
Nem igényelt sok kutatómunkát, pár dolognak azért utána kellett néznem pl. van-e fizikai, építészeti akadálya a regényben leírt felhők fölé nyúló épületeknek. A megírás viszont három évig tartott. Ennek az volt az oka, hogy csak esténként vagy hétvégén írogattam, volt, mikor több hétig semmit sem adtam hozzá a történethez.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?
A fantázia a leghangsúlyosabb ebben a sci-fi történetben is, de oda kellett arra figyelni, hogy ne kalandozzak el annyira, ami már nem lehet reális a jövőben.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?
2019 februárjában egy szálloda medencéjében a lányomnak és a fiamnak kezdtem mesélni egy sci-fi történetet, ami pont akkor jutott eszembe. Nagyon tetszett nekik, és arra gondoltam, leírom. Nem regénynek szántam, csak magamnak írogattam. Pihenésképpen jól esett elmenekülni egy olyan világba, amit én alkottam. Nem könyvben gondolkodtam, csak jól esett leírni azt, amit akkor és ott kitaláltam. Olyan ez, mikor más a munka után megnéz egy jó filmet, berak egy jó zenét vagy játszik egy izgalmas számítógépes játékkal. Gyakran ezek helyett az írást választottam alternatívaként. Így váltam lassan íróvá.
Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?
Beleszerettem a disztópia műfajába. Utópiát is szívesen írnék (valójában már el is kezdtem), bár a legtöbb utópiáról úgyis kiderül, hogy átmegy egy idő után disztópiába. Az ezzel rokon társadalmi sci-fi műfaj is felfedezhető a történeteimben. De abban biztos vagyok, hogy a sci-fi műfajtól nem távolodnék el nagyon.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?
Majdnem olyan, mintha egy gyermeke születne az embernek. Persze olyan sincs igazán, hogy befejeztem a kéziratot, és hozzá sem nyúlok többet. Igazán ilyenkor kezdődik a legnehezebb része a regényírásnak, mikor újra és újra el kell olvasni a kéziratot, hogy megtaláld benne a logikai bukfenceket, a béna szófordulatokat és párbeszédeket, a gyenge leírásokat vagy épp a túlbonyolított cselekményt. Mikor pedig leadtam a szerkesztőnek, akkor is sok dolog eszembe tud jutni, hogy mit kellene még változtatni, hogy tökéletesebb legyen a regény. Persze eljutunk arra a pontra, amikor már erre sincs lehetőség, és abban az állapotban már nem változtatható a kézirat, ilyenkor kezdek rettegni, hogy milyen hibák maradhattak még bent.
Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?
A Miskei vezetéknevemből jött a Martin S. Key. A családunk neve eredetileg Miskey volt, de egy (véletlen?) elírás miatt az "y"-ról "i"-re változott az 50-es években. A Márton keresztnevem pedig Martin angolul.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?
Szerintem igen. Igaz sok krimit is olvastam, de a legnagyobb élményt mégis a sci-fi történetek adták, így nem is volt kérdés számomra, ha írni szeretnék, akkor ez a műfaj, ami nekem való.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?
Már nagyon vártam. Folyamatosan néztem a könyvesboltok weboldalait, hogy hátha már megjelent a könyv. Emlékszem éppen Párizsban voltam a családommal, amikor értesített a kiadó, hogy már a boltok polcain van a regény. Mikor visszaértem az országba, az első dolgom volt, hogy vegyek egy példányt. Nagyon felemelő érzés volt látni azt, hogy a könyvem a boltok polcain ott áll a Bradbury és Asimov könyvek mellett.
Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?
Abszolút impulzív. Az alapötlet is nagyon hirtelen és váratlanul jutott eszembe, és még akkor sem gondoltam arra, hogy majd könyv lesz belőle. Csak akkor írtam, ha épp volt mit, amit érdemes leírni. Persze amikor már látja az ember a regényírás végét, akkor már egyre tudatosabban figyel arra, hogy mikor és mennyire haladt az írással.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Igen, vannak. Kedvenc jeleneteim Teodor történetében vannak. A Teodor története egy kisregény a regényben, ami utólag készült, miután befejeztem a fő vonulatot. Itt van a kedvenc részem is a Menedék város társadalmának leírása. Persze volt olyan rész, amit egy csomószor átírtam, mert logikailag megbukott valahol. A forradalom lépéseit, fordulatait kellett folyamatosan újra és újra átgondolni.
Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
Nagyon jó kérdés. Nálam a történet alapötlete hirtelen születik meg, nem is kell hozzá semmi, egyszerűen csak kipattan az agyamból. Ami viszont bonyolítja, színesíti a cselekményt az már sokkal lassabban alakul ki. Beleélem magam abba a világba, amiről írok. Együtt gondolkodok a szereplőkkel, mintha csak nekem kellene megoldani az adott problémát (igaz én magam is idézem elő, úgy, hogy még néha nem is sejtem a megoldást). Persze megjelenhetnek olyan elemek, amiket mások már kitaláltak, de csak akkor, ha a realitás ezt megköveteli. Ilyen például, hogy lebegő járművek vannak az utakon, ami teljesen életszerű abban a jövőben, ami felé haladunk.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?
Először a rokonaim látják. Édesanyám volt az első, aki elolvashatta a regény első változatait, sajnos már nem volt lehetősége befejezni a kiadott könyvet is. Testvérem és a felesége is nagyon hasznos építő kritikát adott, mielőtt beadtam volna a kiadóhoz. Az új könyvemnél viszont oda fogok figyelni arra is, hogy sok olyan emberrel is elolvastassam a történetet, akik nem elfogultak velem. Minden építő kritikára odafigyelek, hiszen kezdő íróként ezek kincset érnek. Igaz nem mindet fogadom meg, de ami tökéletesítheti a regényt, azt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Itt ki kell emelni még az olvasószerkesztőt, akinek a javításai tényleg regénnyé tudnak alakítani egy nyers kéziratot.
A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Sokan nem is tudták ezt. Sőt, még az első két fejezetnél még én sem tudtam, hogy könyvet akarok írni. Első kérdésük az volt, hogy „Ez egy genetikáról vagy evolúcióról szóló tudományos könyv?”, nem hitték el, hogy egy sci-fi könyvet írtam.Büszkék is voltak rám, és együtt örültek velem minden egyes kis sikernek.
Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?
Az idén még biztosan nem lesz kiadva
új könyvem. Jelenleg is írom az új regényem, és ez el fog tartani még jó
darabig. Ez egy utópia, ami egy sokkal szebb jövőképet mutat nekünk, amit lehet
mégsem fog sikerülni megőriznünk, mert az emberi evolúció ebbe is bele fog
szólni. A folytatást is elkezdtem írni, de most beelőzte ez a másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése