Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Mara Maxine - ("Nagyon régóta keringtek a fejemben történetek, volt, hogy egyet-egyet pár fejezet erejéig le is írtam, de a valódi tudatos írás tavaly év elején kezdődött.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Rovatomban Mara Maxine írónővel beszélgettem, akinek hamarosan megjelenik az Eleven Kiadónál egy nagyon klassz sport románc kötete, a Szívtörő címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Budapesten élek a férjemmel és két szívünk választotta kutyánkkal, Tádéval és Bodzával. Az írás mellett a hétköznapokban marketing területen dolgozom, illetve a Szellemes lányok és Szellemes sztorik podcastok egyik házigazdája vagyok. Nagyjából ez le is fedi a szabadidőmet, így azt mondhatom, hogy a hobbim az olvasás és a podcast készítés. Idén töltöm be a 36. életévemet és az idő előrehaladtával egyre több és több megvalósítandó tervem van. Talán ez abból is fakad, hogy tizenegy évig versenytáncoltam és hozzászoktam, ahhoz hogy aktívan töltöm az időmet. Szeretek mindig csinálni valamit, számomra ez a pihenés.

Szívtörő című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel sportrománcról van szó, az adott sportágnak alaposan utána kellett néznem, ez jelen esetben, az amerikai football. De azt mondanám, hogy nem éreztem soknak a kutatómunkát, mert nem valós események és személyek szerepelnek benne, így a városhoz és a sport adta keretekhez próbáltam hű maradni. Az írás folyamata nagyjából fél évig tartott. Ez nálam nem folyamatos írás volt, mindig hagytam nagyobb szüneteket, amikor egy-egy jeleneten gondolkodtam, vagy épp nem jött az a várt momentum, ami előrelendítette volna a regényt. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindig mondják, hogy egy író közelében vigyázz, mert bármikor belekerülhetsz a regényébe. Két fejezetben is van olyan jelenet, ami megtörtént a valóságban és az adott ötletet ahhoz, hogy átformálva belekerüljön a regénybe. A többi jelenetet teljes mértékben a fantáziám szülte. A helyszíneket próbáltam úgy megírni, mint ahogy az a valóságban van, illetve a sport részletek is mind valósághűek a szabályokhoz.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyon régóta keringtek a fejemben történetek, volt, hogy egyet-egyet pár fejezet erejéig le is írtam, de a valódi tudatos írás tavaly év elején kezdődött. Fiatalkorom óta szerves része a napjaimnak az olvasás, a könyvek szeretete. Bármerre is jártam ezt mindig vittem magammal. Állandóan olvasok. Innen is jött a podcast ötlete, hogy ha állandóan olvasunk, immáron ketten, miért ne beszélgessünk róla? Aztán minden év végén összegezzük Eszterrel az előző évünket és új kihívásokkal motiváljuk egymást, hogy lendületet adjunk az évnek. Így 2024 éve az „írj meg egy regényt” éve volt. És a regény elkészült. Meghát az ember mindig álmodozik dolgokról, akár az írásról is, és egyszer az álom valósággá válik.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem. Ahogy korábban említettem, sok ötlet van a fejemben. Van köztük fantasy regény is, de úgy érzem, ahhoz még nem értem meg. Egyelőre maradok a sportrománcoknál, mert még van mondanivalóm.

Milyen érzés volt számodra, amikor befejezted a kéziratod?

Csodálatos érzés volt. Egy pillanatra úgy éreztem képes lennék lefutni a maratont, vagy lehozni a csillagokat az égről. Elmondhatatlan érzés, amikor hónapok munkája beérik, és ha még nem is a végleges formájában, de kézzelfoghatóvá válik. Megteremtődik.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, gondolkodtál már ezen?

Teljesen tudatosan tudtam már az első karakterek leütésénél, hogy írói álnevem lesz. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha megírom, akkor szeretném, ha majd külföldön is elérhető lenne, angol nyelven. Ezért semmiképpen sem akartam a saját nevemmel kiadatni. Másrészt az én vezetéknevem egy férfi keresztnév, amivel meggyűlik a bajom a hétköznapok során is, nem akartam tetézni. A Mara a keresztnevem becézéséből eredendően adott volt, így utána kezdtem el kutatni, mi lehetne a megfelelő vezetéknév. A Max egészen megtetszett, de több ok miatt sem lett volna szerencsés a Mara Max, ezért tovább kutattam mi lehetne, ami hasonló, de nem ez, és ekkor találtam rá a Maxine vezetéknévre.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Amikor azt láttam magam előtt, hogy megpróbálkozom az írással, akkor romantikus történeteket vetettem papírra. Ez még konkrétabb lett, amikor ténylegesen leültem írni és a sport is főszerepet kapott. Számomra nagyon izgalmas a romantika és a sport keveredése, és az, hogy az ilyen beállítottságú emberek milyen kihívásokat kaphatnak az élettől.

Milyen érzés számodra, amikor megjelenik az első könyved?

Erről még nem tudok nyilatkozni. Elmondom, ha a kezemben van a könyv és megtapiztam. De mindenképp nagyon boldog vagyok, hogy az Eleven Kiadó hitt a történetemben és bennem. Ennek eredménye pedig júliusban várható.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. A könyv első fele mindig impulzív. Leülök írni és kiárad, aminek ki kell. Eközben érzek és látok mindent a történetben. Mivel ez nálam nem kronológiai sorrendet jelent, - van, hogy a záró jelenet előbb megvan, mint a közepe -, ezért ha megvagyok azzal a résszel, amit delíriumban legépeltem, utána jön nálam a tudatos és tervezett írás. A tervezett íráshoz is hangolódnom kell, ha benne vagyok a folyamatban akkor ez könnyebb. Általában a reggeli és délelőtti órák azok, amikor könnyen megy az írás. Délután már csak gondolkodom.

A kötetedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Vannak kedvenc jeleneteim, leginkább azok, ahol a főszereplőim Anne és Jack egymásnak feszül. Amikor próbálják áttörni egymás védelmét, közeledni egymáshoz. Volt nehézség is, de jó tapasztalatszerzés volt. Szeretem a kihívásokat. Az egyik ilyen kihívás Anne érzelmi világa volt, mivel Jack karaktere közelebb állt hozzám ezért az ő világa erősebb lett, ehhez kellett felhúznom a női karaktert, ami meglepő tapasztalat volt. Emellett két „erotikusabb” jelenet is olvasható lesz a könyvben. Azért írom idézőjelesen, mert aki az erotikus irodalom kedvelője, neki ez smafu lesz szerintem, de mégis két olyan jelenet, amivel kicsit birkóztam. Leginkább a saját magam alkotta falakat kellett ledöntenem és elkezdeni a jelenetet, utána már nem volt gond. Ehhez több kedvenc szerzőm könyveiben olvastam el az erotikus részeket, hogy lássam én hogyan szeretném ezt a szereplőim között megjeleníteni. A végeredménnyel elégedett vagyok.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egyszer csak megjelenik a fejemben egy jelenet, amit látok magam előtt. Ezután gyorsan leírom, és ekkor már megvan a helyszín, a szereplők, sőt a cím is. Ezek hirtelen előugranak. Ha inspirációra van szükségem, akkor sok romantikus könyvet olvasok, hogy beindítsa a gondolataimat, vagy van olyan időszak, amikor a zenehallgatás segít, illetve a legjobb ihletek a tömegközlekedésen törnek rám.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratomat a Szellemes lányok podcast társam, Tóth Eszter láthatta mindig először. Eszter folyamatában is többször olvasta, volt, hogy együtt ötleteltünk egy-egy fordulaton. Amikor elkészültem az első változatával a kéziratnak, akkor elküldtem szívemhez közel álló embereknek, hogy olvassák el. Majd a második változatot megint más barátnőimnek küldtem el, akik véleményezték. A folyamatok során fontos volt számomra, hogy több olyan emberrel is elolvastassam, akik más nézőpontokat vallanak, mint én magam. Minden fázisnál kikértem az adott emberek véleményét, az már csak rajtam múlt, hogy ebből mit fogadtam meg. Éltem azzal a jogommal, hogy dönthetek, de mindig érdekes volt látni ki és mit ragadott ki a történetből.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Többen tudtak róla, már az írás folyamatában is, és bíztattak. Mindig kérdezték mikor jelenik meg, amikor még csak a történeten dolgoztam. Akkor még a Kiadó sem látta, szóval a kérdés kedves volt számomra, de akkor még nem releváns. Szerencsre a családom támogatott és a megjelenéskor is reményeim szerint velem lesznek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén? 

Az idén egy kis meglepetéssel készülök, ami júniusban várható majd, még a Szívtörő megjelenése előtt. Szorosan fog hozzá kapcsolódni. Érdemes figyelni a Kiadó és az én oldalamat is majd.

Eleven Kiadó

Libri

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Aux Eliza - ("Hatalmas álmom volt mindig is, hogy egy nap könyvként láthassam viszont az alkotásaimat. Azt hittem, ez az újdonságérzet és lelkesedés elmúlik, minél több könyvem lesz .")

Ismerjük meg közelebbről a fantasy írókat! Rovatomban Aux Eliza írónővel beszélgettem, akinek harmadik regénye jelent meg az Eleven Kiadónál, Írósuli 1, A könyvek városa címmel. Aux Elizának eddig Ózonőrök és Mögöttem a jövő címmel jelentek meg regényei.

 

Kérlek, kicsit mesélj magadról. Mióta írsz? Hogyan kezdődött az írás?

11 éves korom óta írok, már akkor is a fantasy állt közel hozzám. Harry Potter fanfictionökkel szerettem meg írni, és utána kinőttem a világot, már sajátokban gondolkodtam. A HP iránti szeretetem mind a mai napig megmaradt.

Ez a harmadik regényed, milyen érzés, hogy már harmadikat tartod a kezedben?

Hatalmas álmom volt mindig is, hogy egy nap könyvként láthassam viszont az alkotásaimat. Azt hittem, ez az újdonságérzet és lelkesedés elmúlik, minél több könyvem lesz (eleve nem számítottam arra, hogy egy nap 3 könyvet tudhatok a magaménak, túl jó volt, hogy igaz legyen). Az az igazság, hogy a lelkesedés nem múlt el. Mind a három könyvemért végtelenül hálás vagyok.

Nem először írsz fantasy zsánerben, számodra mennyire nehéz vagy könnyű írnod?

A kreativitással nincs problémám, viszont a világépítés logikai részével annál inkább. Ezért végeztem el a Fantasy világépítés kurzust még anno a Könyvmolyképző Kiadó íróiskolájában, ami szerintem sokat segített. Nem állítom, hogy tökéletesen írok, de tudatosabban mindenképp, és igyekszek folyamatosan fejlődni. A szerkesztési folyamatok is sok mindenre rávilágítottak.

Van kedvenc karaktered, történeted a könyvedben?

A kedvenc karakterem az Írósuliban lányok közül Dixy, mert nagyon bírom a lázadó karaktereket. Megkérdeztem magamtól a regény írása előtt, hogy a három közül melyik testvér története izgalmas a leginkább, és nekem egyértelműen ő volt az. Fiúk közül pedig Kardex, mert egy kicsit irigylem azt, akit majd a történetben összehozok vele.

Egy fantasy történetet, világot felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan tudni erről a zsánerről, ha valaki bele akar fogni? Térképek ilyesmik mennyire fontos egy könyvben? Kell, vagy mellőzhetőek?

A térkép extra a könyvben, de én nagyon szeretem az olyan fantasy regényeket, amik mellett egy ilyen kis színes megtalálható. Amikor Kocsondi Nelli grafikus elvállalta a térképet, ugrándoztam a lelkesedéstől. Szerintem csodás munkát végzett! A térkép szerintem segíthet az olvasóknak jobban bevonódni a történetbe, de nem elengedhetetlen egy fantasy regényhez tenni ilyesmit.

Szerintem ahhoz, hogy valaki bármilyen zsánerben jót tudjon alkotni, muszáj ismernie az olvasóközönséget, a piaci helyzetet, a már megjelent könyveket a témában. Nem csak az írói fogások elsajátítása miatt, de ez tiszteletadás is a zsáner és az írók felé. Ha engem nem vonzana más írók fantasy könyve, miért vonzana bárkit az enyém?

Milyen érzés fantasy világot felépíteni? Szereplőket, hogyan, miként találod ki? Vázlatokat készítesz hozzá?

A könyvek városa olyan számomra, mint egy puha takaró, amibe belebújhatok, ha a való világ csúf vagy zord. Íróként hiányoltam egy olyan világot, ahol az írás és a könyvek állnak a középpontban, és megírtam. Vázlatot mindig szoktam készíteni a könyveimhez, ez segít abban, hogy a dramaturgia ne csússzon szét. A szereplőkről is készítettem leírást a vázlatfüzetembe, mert elég feledékeny vagyok, és néha elfelejtettem volna, hogy Dixy amúgy szőke hajú például.

Van kedvenc fantasy könyved?

A Harry Potter, még csak nem is gondolkodtam a válaszon.

Ha valaki elkezdene fantasy történetet írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?

Élvezze ki a világot. Simuljon bele, képzelje el, hogy ő is a kitalált világának az utcáin lépdel. Milyen illat van? Hogy néznek ki a házak? Min gondolkodnak az emberek/varázslények ott? Gondolja végig, hogy nézne ki egy napja abban a világban, vagyis élje meg a kreativitását.

Gondoltál arra, hogy fantasy zsáner mellett, mást is kipróbáld?

A fantasy mellett realista romantikus, lélektani novellákat is szoktam írni, és most nagyon piszkálja a fantáziámat egy ifjúsági sulis regény, ahol nincs semmilyen varázslatos elem. Az ifjúsági vonaltól azonban egyelőre nem tervezek elszakadni.

A borító szuper, ki álmodta meg? Hogyan jön létre a borító?

Ofra Dóra tervezte a borítót, közösen beszéltük át a kiadóval és vele, hogy mit szeretnénk látni a terven, és szerintem is nagyon megkapó, figyelemfelkeltő lett a végeredmény! Minden apró részletről szerettük volna, ha elárul egy kis utalást a könyv tartalmáról (pl. Dixy arckifejezése, a fekete bögre a hátsó borítón, a repkedő könyvek, stb.).

Akik esetleg nem ismerik a fantasy világot, miben más a többi zsánertől?

Az Írósuli annyiból nem egy tipikus fantasy, hogy többféleképpen értelmezhető. Az első, legkézenfekvőbb értelmezés a tipikus varázsiskola, a mágia jelenléte egy, a mi világunk mellett párhuzamosan létező alternatív városban. A másik, kicsit elvontabb értelmezés pedig az írásra, a szavak erejére utal. Ebből a nézőpontból a szavak hatalmas erővel bírnak, és lehet velük alkotni és pusztítani, ami a mi világunkban is igaz, még mágia nélkül is, a varázslat inkább szimbolikusan kifejezi itt ezt az erőt. Az olvasó bármelyik nézőpontból megközelítheti a regényt.

Mit tanácsolsz annak, aki esetleg fantasy történetet szeretne írni?

Olvasson és írjon sokat. Merüljön el a képzeletében. Ne féljen kilépni a megszokott sémákból, és élvezze a folyamatot. Röviden: álmodjon nagyot.

Eleven Kiadó

Libri

Ismejük meg közelebbről a szerzőket! Gál Vilmos - ("Nagyon sokszor írás közben jön egy következő ötlet, ami még nyers, de aztán kidolgozom. Tavasztól őszig bringával járok munkába, és érdekes, de biciklizés közben baromi sokszor jutnak eszembe jó, a sztorit előre vivő ötleteim.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gál Vilmos írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Egy Chippendale fiú vallomásai jelent meg  Eleven Kiadó gondozásában. A könyv nemcsak nyomtatottan, de e-könyvben is meg lehet vásárolni.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1972-ben születtem Budapesten, a 20. kerületben. Itt is nőttem fel, még a középiskolát is Pesterzsébeten végeztem el. Gépésztechnikus lettem, nulla műszaki érzékkel. Elég sokat szenvedtem emiatt, de akkoriban még nem volt más út: a szüleimnek, akik nem voltak túl iskolázottak, és vidékről kerültek a fővárosba, az volt a felfogásuk, hogy a fiúgyereknek szakma kell a kezébe. A suli öt éves volt, és a végén megpróbáltam az ELTE történelem szakára bejutni. A szüleim szerintem azt gondolták, hogy jó, próbálja meg a gyerek, úgy se sikerül neki, de tévedtek. Állítólag a technikumból, ahol tanultam, én voltam az első, akit felvettek a Bölcsészkarra. Ezt nem tudom, hogy igaz-e, soha nem néztem rendesen utána. Itt aztán felvettem a Muzeológia szakot is, és végül, amikor végeztem, három év tanárkodás után a Nemzeti Múzeumban kötöttem ki, még 1998-ban. Azóta itt dolgozom, végigjártam a szamárlétrát, rendeztem néhány egészen jelentős kiállítást, írtam néhány tucat tudományos publikációt, most éppen a Modernkori Főosztályt vezetem. A feleségemmel és a két lányommal Dunaharasztin élek egy békés környéken, közel a Kis-Dunához, remekül érezzük magunkat.

Egy Chippendale fú vallomása című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet ugyan fikció, de némi kutatómunka elengedhetetlen volt három probléma mentén. A történet két idősíkon játszódik, a jelenben, illetve az 1980-1990-es években. Egyrészt a kor chippendale-történeteinek néztem utána, elsősorban az elérhető újságokat, hetilapokat, magazinokat nézegettem. Olyan apróságokig lebontva, mint a hajviselet, a divat és a zene. Másrészt a történetben erősen jelen van egy homoszexuális szál, amelyben én finoman szólva sem vagyok otthon. Szerencsére találtam egy, az 1980-as években íródott szociográfiát, amely rengeteget segített. A harmadik problémát a vegyészet okozta, a sztoriban ugyanis megjelenik a speed illegális gyártása is. Nos ehhez egy kollégám kémikus fiára volt szükségem, aki szépen minden pontban kijavította a hibáimat. A végén olyan jól sikerült ez a pár oldal, hogy a kiadó kivetette velem egy részét, nehogy valaki a leírtak alapján hozzáfogjon a gyártáshoz…

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Eddig elsősorban történelmi regényeket írtam, illetve egy ifjúsági regényem is megjelent, amelyet a nagyobb lányom, Petra ötlete és közreműködése nyomán írtam. Ez utóbbi teljes fikció. A történelmi regényeimben a főhősök fiktív alakok, velük bármit meg lehet tenni, képlékenyek, ezért szeretem ezt a technikát használni, amit még a romantikus történelmi regény atyja, Walter Scott talált fel nagyjából kétszáz éve. Határozott, hiteles történelmi háttér megrajzolása és korfestés, amelyben a nagy alakok megjelennek, de mint mellékszereplők, és a cselekmény folyását a kisemberek története lendíti előre.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Még olvasni sem tudtam, de állandóan meséket követeltem az anyai nagymamámtól, ő pedig olvasott rendületlenül… Sokat köszönhetek neki, velünk élt, rengeteget vigyázott rám, és persze olvasott. Aztán, 18 éves koromig kb. kiolvastam a világirodalom klasszikusait, és persze a magyarokat is, de a nagy kedvencek az ifjúsági történelmi regények voltak. Valószínűleg ezeknek köszönhetően jelentkeztem töri szakra is. Már kamaszkoromban írogattam, de az egyetem alatt nem volt időm ezzel a szenvedélyemmel foglalkozni, aztán ugye jött az első munka, a család, gyerekek. 2005 és 2008 között megírtam egy szaktörténeti munkát a magyar világkiállítások sikereiről, jelentőségéről, ami egyébként egészen jól fogyott, és akkor kezdtem el agyalni azon, hogy esetleg regényeket is írhatnék, akkoriban sok angolszász írótól olvastam történelmi regényeket, akik egyben történészek is voltak. Gondoltam, ha nekik megy, akkor talán én is megpróbálhatom. Arra gondoltam, több emberhez tudom e könnyedebb stílus segítségével eljuttatni a magyar történelem egyes számomra fontos epizódjait, bővíthetem azok számát, akik megszeretik a történelmünket, mint a szakkönyveken keresztül. Hát belevágtam, kábé 2011-ben. (2013-ban jelent meg az első regényem.)

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Amint azt már az előbbiekben mondtam, van ifjúsági regényem, és most ugye a Chippendale egy thriller, de úgy vélem (bár még van egy thriller-ötletem), hogy elsősorban maradok a történelmi regényeknél, azonban lehet, hogy kipróbálok más eszközöket, most például egy egészen új hangvételű stílusparódia-szerűségen dolgozom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt jó, hogy végre pontot tehetek a kész mű végére, másrészt sajnálni is szoktam, de csak egy kicsit. Akkor már az újabb feladat jár a fejemben. Valójában a kutatást a témához sokszor jobban élvezem, mint annak megírását. Lehet, a történész-vérem miatt?

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

A Világkiállító magyarok volt ugye az első megjelent könyvem, amiről már beszéltem, így ezt veszem ide, nem az első regényemet, az Antantmissziót, jó? Szóval, az nagyon jó érzés, hogy elküldöd X kiadónak a szinopszist, a kéziratot, aztán persze vársz, az idegtépő, és akkor végre megjön a várva-várt e-mail. Hát az nagy érzés. Ugyanez lejátszódott az első regénynél is, bár ott annyi különbséggel, hogy egy kiadó már majdnem ráharapott, egy fél évig hitegetett, de aztán visszakozott. Utána pedig kettő kiadónál is versenyzett a kézirat, és így utólag, lehet, rosszul döntöttem, hogy nem a másikat választottam. De ezen utólag már kár rágódni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Nem írok még vázlatot sem, pedig lehet, kellene… De elég jó a fejem, és valahogy mintha térben (mint egy prezi) látnám a sztori hálózatát magam előtt. Nem felejtem el az egyes részleteket, és ez azért szerencsés, mert bármikor változtathatok rajtuk, olyan mint a gumi. Amúgy egyszer elolvastam egy ilyen „hogyan kell regényt írni” könyvet, de rájöttem, semmi értelme. Persze valamiféle kereteket ad, de írni azért nem tanít meg.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Báthory regényem második részében (A katonakirály) Báthory István és a felesége, Jagelló Anna kapcsolatát szerintem elég jól megfogtam, néhol vicces is, egy kicsit Robert Merle Francia históriájának stílusából merítettem hozzá, imádtam azt a sorozatot. Egészen elképesztően más jellem a két ember, erre építettem, és a tudott dolgokra: István szinte menekült Katalin elől, mert nagyon butuska volt az asszonyka, ráadásul hisztis, és jóval öregebb, mint a király.

Ugyanebben a sztoriban négy várvívást kellett megjelenítenem. Az első még baromi izgalmasra sikerült szerintem, de a harmadik-negyedik… Na, azokkal szenvedtem, meg is látszik.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ugye nincs vázlatom, nagyon fontos az eleje, hogy az pörögjön, már az első mondatok legyenek erősek. Nagyon sokszor írás közben jön egy következő ötlet, ami még nyers, de aztán kidolgozom. Tavasztól őszig bringával járok munkába, és érdekes, de biciklizés közben baromi sokszor jutnak eszembe jó, a sztorit előre vivő ötleteim. Általában van egy-egy nagy történelmi téma (figyelek arra, hogy olyat válasszak, amit még nem írtak meg előttem túl sokan), ami megfog, és ahhoz kerítek-kerekítek egy saját sztorit.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A nagyobbik lányom, miután elolvasta az első regényemet kb. 13 évesen, már várja, hogy láthassa a kézirataimat, és mivel remek szerkesztő-vére van, sokat segít is, stilizál, hibákat talál, véleményt mond. A másik első olvasóm pedig a feleségem, sokat adok a véleményére.

De amióta a lányom egyre jobban besegít, ő egy kicsit kivonja magát a folyamatból, de azért nem teljesen. Egyébként ő is történész-muzeológus, mint én, viszont annyira nincs oda a történelmi regényekért. A Chippendale sztorija viszont nagyon tetszett neki is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Megint a nagyobb lányommal jövök, érdekes, először a Báthoryt reklámozta a kiadóm úgy „igazából”, megjelentek fényreklámokon a Metró-aluljárókban. No, lefotóztam egyet az Astoriánál, és elküldtem a családnak. Az akkor 14 éves Petra visszaírt: „Apa, te tényleg író vagy!” - Akkor hitte el, pedig már látta, olvasta a regényemet. Na de, hogy a Metrón reklámozzák! Az már valami. A kisebbik lányom is elkezdett már az olvasómmá válni, szerintem büszke rám (nem mondja), és persze a feleségem is örül, támogat. Szegény anyukám, egy éve vesztettük el, nagyon büszke volt rám és persze mindent elolvasott tőlem.

Annak örülök egyébként, hogy nagyon sok új barátra tettem szert, egy csomó íróval-költővel lettem jóban az utóbbi időben. Ez eléggé megváltoztatta az eddigi életemet.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az idei különleges év a számomra, soha ennyi megjelenésem nem volt/lesz. Ugye megjelent a Chippendale februárban, a Világkiállító magyarok kötetem javítva, bővítve ugyancsak kijött a nyomdából márciusban. Részt vettem egy nagyon különleges kiállítás rendezésében a Néprajzi Múzeumban, 1862-es magyarországi színezett fényképeket találtunk meg Londonban, ennek katalógusába is írtam egy tanulmányt. Érdemes megnézni ezt a tárlatot, kb. 160 éve nem látott képek kerültek elő! A Könyvhétre megjelenik első regényem, az Antantmisszió javított kiadása (ez egyébként az 1919-es budapesti román megszállásról szól, amerikai katonák szemüvegén keresztül), és a Könyvhétre jelenik meg a Történelmiregény-írók Társaságának tagjaival közösen írt Buda&Pest kötetünk előzményregénye, amelyben én megint elkövettem egy részt, remélem tetszeni fog majd az olvasóknak. Az ősszel még kijön egy új kisregényem is, mondjuk úgy, modern szépirodalmi mű, amelynek a címe: Egy áldott jó ember. A családon belüli erőszak problémáját boncolgatom benne. És remélhetőleg néhány novellám is kijön különböző online irodalmi folyóiratokban.

 Eleven Kiadó

Libri

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Soós Tibor - ("(...) az olvasóim a jövőben számíthatnak tőlem egymástól homlokegyenest eltérő, de mindenképpen szórakoztató történetekre.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Soós Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Soós Tibor írónak, eddig két kötete jelent meg az Eleven Kiadó gondozásában, a sorozat címe A Nílus könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredeti szakmámat tekintve magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, de egy ideje már csak részmunkaidőben tanítok, mert sok időmet kitölti az írás. A Galaktika Magazin állandó, a WMN magazin vendégszerzője vagyok, de írok több folyóiratba is rövid történeteket, cikkeket. Az írás mellett szerkesztéssel is foglalkozom, és több, ma nagyon sikeres szerzőt segítettem hozzá a hírnévhez.

Az istennő amulettje és A rejtőzködő isten c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ezek az első történelmi regényeim, bár történelmi zsánerbán már korábban is írtam, de főleg novellákat. Mivel a korral (az ókori Egyiptom és Ehnaton fáraó időszaka) azelőtt nem foglalkoztam behatóbban, nagy mennyiségű szakirodalmat kellett átolvasnom. Ebből válogattam végül le azt, ami a sztori élvezhetőségéhez, átélhetőségéhez alapvetően szükséges volt, tehát nem törekedtem egyfajta „rekonstrukcióra”. Egy könyv megírása egyébként nagyjából egy évet vett igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel alapvetően szórakoztató történeteket írok, a valóság, a történelmi múlt ezekben csak háttér. A szerepelőim (főleg a főszereplők) is fiktív személyek. Ezért ezek nem történelmi, hanem történelmi hátterű regények, un. historical fantasyk vagy historical fictionök. Persze nem dolgozom át a történelmet, megmaradok a valóban megtörtént és leellenőrizhető dolgok körében. De amire nincs sem írásos, sem régészeti forrás, ott szabadon engedem a fantáziámat. Ez nagy szabadságot is ad egyben, hogy szabadon formáljam a történetem.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

13-14 éves koromtól. Óriási hatást gyakorolt rám, hogy a moziban láttam a Star Wars IV-V. részét (akkoriban Csillagok háborúja néven futott Magyarországon), és egyfajta fan-fictionben tovább gondoltam a történetet. Később Nemere István és Lőrincz L. László hatására kezdtem el saját történeteket is írni. Ezek aztán egyetemei lapokban jelentek meg, majd 2011-ben boltokba került a Bellum Atlantis című sorozatom első kötete.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Már a kezdetektől sokzsáneres alkotó voltam. Írtam sci-fit, történelmi témát, akciósztorit, tényirodalmat. Általában a történeteimhez keresem meg a zsánert, és nem okoz gondot a közöttük történő váltás. Az irodalomban szeretek kilépni a komfortzónából, szeretem az érdekes, változatos dolgokat, és nem tudnék folyamatosan ugyanabban a zsánerben írni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mint amikor a szülő útjára bocsátja gyermekét. Nagyon fájdalmas, és egy darabig kísért a hiány érzése. De ez csak a következő történet elkezdéséig tart. Viszont utána kezdődik minden elölről.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

A történelmi témákat saját nevemen írom, más zsánereknél viszont használok álnevet. A sci-fijeim T.R. Salty név alatt jelentek-jelennek meg.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mint említettem, én sokzsáneres alkotó vagyok. A történelmi (hátterű) regény olyan kihívás volt, amit eddig még nem csináltam, ezért is vágtam bele. Azért is jó volt még ezzel foglalkozni, mivel a Történelmi regény-írók Társaságának egyetlen olyan tagja voltam mostanáig, aki nem írt még történelmi regényt, csak történelmi témájú novellákat. De azóta ezt többszörösen is bepótoltam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. El sem hittem, hogy a kezembe foghatom. Nagyon sok pozitív és támogató kritikát kaptam, és az is nagyon inspiráló volt, hogy 2012-ben a Zsoldos Péter-díj döntőjében második helyezett lettem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív. Nagyon rapszodikusan írok és nincs napi munkarendem. Ha elkapom a fonalat, írok és sokat, de ha megakadok, van, hogy hetekig nem ütök le egy betűt sem. Nem látom értelmét csak azért odaülni, hogy valamit írjak, majd utána kitöröljem. De ez a módszer eddig remekül működött.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A mozgalmas jelenetek leírását szeretem és a váratlan fordulatokat. Amit néha nehéz megírni, az a szereplők érzelmi világa. Azokkal van, hogy sokat foglalkozom, és van, hogy írás közben ezek jó részét kitörlöm, átalakítom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történet csak úgy jön a semmiből. Vagy látok egy filmet, egy szituációt, vagy olvasok valami érdekeset, akár a történelemhez kapcsolódóan is. Soha életemben nem agyaltam azon, hogy történeteket találjak ki. Jöttek mindig maguktól. Ahogy a karaktereim is azonnal életre kelnek a fejemben, nem kell külön leírásokat készítenem hozzájuk. Látom őket magam előtt, és ez pont elég.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratot elsőként a párom szokta elolvasni, illetve három íróbarátommal konzultálok a cselekményszövéssel kapcsolatban. A kész történet végső változatát pedig a szerkesztőmmel alakítjuk ki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem okozott nekik nagy meglepetést vagy különlegességet. Inkább azon csodálkoztak, hogy olyan sokáig tartott, míg a sokadik, a „fióknak” megírt történetem után a nyilvánosság elé mertem állni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Nílus könyve-sorozat befejező kötete érkezik, illetve egy meglepetés. Ahogy minden további munkám meglepetés lesz az olvasók számára, mert, ahogy mondtam, nem szeretem belekényszeríteni magam egyetlen skatulyába sem. Úgyhogy az olvasóim a jövőben számíthatnak tőlem egymástól homlokegyenest eltérő, de mindenképpen szórakoztató történetekre.

T.R.Salty/Soós Tibor hivatalos oldala

Az istennő amulettje

A rejtőzködő isten

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gál B. Betti - ("(...) Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Gál B. Betti írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent meg Karácsony imádom-utálom című könyve az Eleven Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm a lehetőséget, hogy egy kicsit jobban megmutathatom magamat.

Fiatalabb koromban a kézilabda játszotta a főszerepet az életemben. Szülővárosom, Veszprém női NBI és NBI B – ben szereplő csapatában játszottam. Sajnos ez a korszak a húszas éveim közepén egy betegség miatt megszakadt, de rengeteget adott nekem ez időszak. Jelenleg a férjemmel és a kislányunkkal Németországban élünk, itt lettem négy évvel ezelőtt, harmincnégy éves koromban sclerosis multiplex betegséggel diagnosztizálva. A nehézségek ellenére megpróbálom mindennek a pozitív oldalát nézni.

Karácsony imádom-utálom c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kutatómunkát nem kifejezettem igényelt. A helyszínt az én kedvenc alpesi településeimből gyúrtam össze. A történet pedig számomra egyfajta gyászfeldolgozás volt. Néhány hónappal előtte veszítettem el édesanyámat, és úgy éreztem számomra ez a kifejezési mód az, ami a legtöbbet tud segíteni. A könyv megírása egy-másfél hónapot vett igénybe. Azért tudtam vele ilyen gyorsan haladni, mert a betegségemből kifolyólag sajnos abban az időben rengeteget voltam itthon.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az első könyvemben (A felhők felett mindig süt a nap) kevésbé van jelen a valóság. Egy kitalált történet, viszont a sclerosis multiplex betegség megjelenik benne. Az ezzel kapcsolatos történések, mind az én tapasztalataim. A másik könyvemben a Karácsony, imádom-utálomban ahogy már fentebb említettem, a saját gyászomat próbáltam kiírni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egészen pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem el írni. Már gyerekkorom óta foglalkoztatott a gondolat, de tavaly éreztem úgy, hogy igen, eljött a pillanat. Édesanyámnak is jelentek meg könyvei, ő adta át nekem az írás és az olvasás szeretetét.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Hozzám a romantikus könyvek állnak közel, de szeretem, ha az írásaim egy kicsit komolyabb mondanivalót is tartalmaznak. Ezért kapott helyet az első könyvemben a betegség, a másodikban a gyász, a harmadikban pedig a barátság témaköre.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A kézirat befejezése nyugalommal és megkönnyebbültséggel tölt el, habár az, hogy befejeztem nem jelenti azt, hogy készen van. Utána jön csak az igazi munka a szerkesztéssel.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Írói álnéven nem gondoltam. Szeretem a nevemet, úgyhogy egyértelmű volt, hogy Magyarországon, a saját nevemet szeretném a megjelenő könyveimen viszont látni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert ez áll hozzám a legközelebb, de úgy érzem kezdek nyitott lenni a fantasyk világára is, habár ez nagyon gyerekcipőben jár még nálam. Ami érdekes, mert a Harry Pottert imádom, de ezen kívül, eddig nem sok ilyen témában íródott könyvet olvastam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Elképesztően jó érzés volt, mikor először a kezemben foghattam. Nagyon hamar sikerült elérnem az általam kitűzött lépcsőfokok közül az elsőt, ez adott erőt a folytatáshoz.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel nem túl sok gyakorlatom van eddig benne, ezért én olyan témákról tudok első sorban írni, amik engem érdekelnek. Tudatosnak mondanám magam olyan szempontból, hogy vannak terveim és kitőzött céljaim az írásban ugyanúgy, mint a való életben. Amikor kitalálok egy történetet, akkor egy váz meg van, ami keretet ad, de ezen belül az éppen eszembe jutó ötletek közül szemezgetek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Van több kedvencem is, viszont ezek személyes történetek. Egy-egy mondat, amit egy számomra fontos személy mondott, vagy egy esemény, ami velem történt meg. Ezekről nem nagyon mesélek, mert szeretném, ha megmaradnának nekem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációt az élet adja. Rengeteg téma foglalkoztat, amiket külön-külön történetbe szeretnék foglalni, éppen ezért a gépemen rövid sztorik tömkelege található, amiket majd egyszer szeretnék kézirattá formálni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A sógornőm az első olvasóm. Néhány fejezetenként átküldöm neki az írásaimat, és mindig összeszedek egy-két dolgot, amire megkérem, hogy figyeljen az olvasás közben. A történet alakulása, az események sorozata, az csak az én döntésem.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, és büszkék voltak rám. Előtte és azóta is a folyamatos támogatásukról biztosítanak, amiért nagyon hálás vagyok. Az egyetlen, ami ezt az örömöt beárnyékolja számomra az, hogy sajnos Anyukám már csak fentről figyelhet. De remélem büszke rám.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Reményeim szerint hamarosan elkezdjük a szerkesztését a harmadik regényemnek, ami egy sorozat első része lesz. Egy vicces történet, ami elkalauzol minket a randizás világába, és megmutatja a barátság egy olyan oldalát, amit véleményem szerint rengetegen tapasztaltunk már, de nem sokat beszélünk róla.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Eleven Kiadó

Gál B. Betti szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Csoma-Lőrincz Tamara - ("Általában a saját életemben történik valami, amit elkezdek tovább gondolni. A Hádész applikáció ötlete például onnan jött, hogy én is nagyon sok applikációt használok, és eszembe jutott, vajon milyen lenne, ha ezek átvennék az irányítást az életem felett? ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Csoma-Lőrincz Tamara írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrégiben jelent meg Hádész, az alvilág tini kalandora című könyve az Eleven Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Én voltam az a kislány, aki mindig komfortosabban érezte magát a könyvek társaságában, mint az emberek között. Az iskolában rendszerint a könyvtárban töltöttem a szabadidőmet, ez volt számomra a biztos menedék.

A könyvek iránti szeretet felnőtt koromra is megmaradt. A családomban is olyan emberek vesznek körül, akik szenvedélyes könyvmolyok: a férjem gótikus rémtörténeteket, képregényeket és mangákat gyűjt, az egyéves kislányomnak pedig szinte egész nap olvasni kell, a Kisvakond például nagy kedvence.

Hádész, az alvilág tini kalandora c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Körülbelül egy évig írtam a Hádészt, akkoriban még Így urald az alvilágot volt a címe. A nagy része a terhességem alatt született, az utolsó fejezeteket pedig úgy írtam meg, hogy a kislányom rám volt kötve egy hurcikendőben, és békésen szunyókált.

Sok mindennek utána kellett olvasnom a görög mitológiával kapcsolatban, és borzasztóan szerettem ezt a részét a munkámnak. Nagyon szívesen írok olyan történeteket, amikhez kutatni kell. Ma délelőtt például egy olyan műsort néztem, ahol lefőzték Kleopátra kedvenc ételeit, és kerestem egy idővonalat, amiből megtudhattam, melyik ételt mikor ismerték meg az egyiptomiak, például mikor jelent meg a füge, a méz vagy milyen fajta hagymával ízesítették az ételeiket. A következő regényemben, a Perszephonéban szerepelni fog Kleopátra is: elviszem őt egy budapesti étterembe, és szerettem volna mindent megtudni róla, amit csak lehet.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyon szeretem összemosni a fantáziát a valósággal, megszüntetni a kettő közti határokat. Érdekes látni, mihez kezdenek a mitológiai alakok a huszonegyedik században. Például az Alvilág úgy választ magának új uralkodót, hogy a Hádész applikáció feltelepül az illető telefonjára. De felmerült a regényben az a kérdés is, vajon milyen szakmát választanak maguknak a Delphoi jósok leszármazottai.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Tizennégy évesen kezdtem el írni, és a legelső írásaim Harry Potter fanfiction-ök voltak. J.K. Rowling szerintem minden idők legzseniálisabb írója, hatalmas inspirációt jelent számomra. A fanfiction világához egyébként nemrég visszakanyarodtam: most írom a Hádész folytatását, a Perszephonét, amiben Perszephoné hatalmas könyvrajongó, és az ideje nagy részében fanfiction-öket ír.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nagyon szeretek fiataloknak szóló fantasy történeteket írni, és amíg ilyen jól érzem magam, szívesen maradok ezen a területen.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Addigra általában már nagyon szeretnék pihenni… Egy kézirat befejezése nagyon intenzív folyamat, rengetegszer kell hozzá átolvasni a regényt, nehogy hibák maradjanak benne, teljesen természetes, hogy az író a végére kimerül, és semmi másra nem vágyik, mint hogy alhasson egy jót, és utána elkezdhessen egy vadonatúj kéziratot.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nem, én szeretek a saját nevemen írni, és így az online térben is könnyebben megtalálnak az olvasók: például YouTube-on is Csoma Tamara könyvei néven vagyok fent, és TikTok-on is Csoma Tamara néven teszek ki videókat.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Korábban több más zsánerben is kipróbáltam magam, írtam például egy Covid idején játszódó romantikus novellát, a címe Hány fokos a tökéletes Neo Citran? A Könyvmolyképző Kiadó Szerelem a Corona idején című kötetében jelent meg.

Egy másik romantikus novellám, a Teaszertartás szintén a Könyvmolyképző kiadónál jelent meg, az Aranymosás Irodalmi Magazin nevű online magazinjukban, ahol ingyenesen elolvasható. Ez a novella különösen közel áll a szívemhez.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem akartam elhinni. Nagyon furcsa érzés volt. Akkor láttam meg először a könyvet, amikor megérkeztünk a könyvbemutatóra, és a Libri Könyvpalotában felmentünk a mozgólépcsőn… A felső emelet tele volt a Hádész példányaival, és nagyon sok ember eljött azért, hogy beszélgessünk a történetről. Ez egy nagyon szép nap volt, és különösen széppé tette, hogy a férjem és a kislányom is ott voltak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Nagyon tudatosan dolgozom. Aprólékosan megtervezek mindent előre, van egy fejezetekre lebontott vázlatom, amin általában 2-3 hónapig dolgozom. Ez ad egy biztonságérzetet, hiszen mindig tudom, mi fog következni, és mire a vázlattal elkészülök, már a karaktereket is egészen jól megismerem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legnehezebbek azok a jelenetek voltak, ahol megjelenik Alex otthoni környezete, és ezzel együtt a családon belüli bántalmazás.

Alapvetően abból indultam ki, hogy ha egy fiatal a családon belül bántalmazottá válik, akkor az egy nagyon magányos élethelyzet, mert maga a bántalmazás a négy fal között zajlik, és a bántalmazó nyilván úgy intézi, hogy ne legyenek szemtanúk. Nagyon nehéz segítséget kérni, nagyon nehéz beszélni erről bárkinek, mert ezek a családok sokszor úgy működnek, mint egy szekta. A bántalmazónak fontos, hogy minden információt bent tartson a négy fal között, hogy ne derüljön ki, mit csinál, mert nyilván nem akar börtönbe kerülni. Emiatt hermetikusan lezárja a családot, és nem mehet ki információ. Illetve az elkövető sokszor magát a bántalmazott fiatalt már előre hitelteleníti a külső emberek számára. Például, ha van egy nagymama vagy egy tanár, aki vélhetően segítene a gyereknek, ha tudná, hogy mi zajlik otthon, akkor a bántalmazó már előre elhint olyan megjegyzéseket ezeknek a külső embereknek, hogy „hát, igen, a mi kislányunk vagy kisfiunk ilyen gyenge idegzetű, pszichés problémái vannak, nem lehet neki elhinni, amit mond, hát, sajnos sokszor hazudik...” Tehát van egy előzetes hiteltelenítés a külvilág felé, hogy majd amikor a bántalmazott elmondaná, hogy mi történik vele, és segítséget kérne, akkor már ne higgyen neki senki.

Én ezt a folyamatot szerettem volna megmutatni: hogy mennyire egyedül van egy ilyen helyzetben lévő fiatal, és hogy mennyire nehéz ebből kitörni. De azt is szerettem volna megmutatni a Hádészban, hogy ki lehet belőle törni. Léteznek szörnyek, nagyon sokféle szörny létezik, de ezek legyőzhetők.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában a saját életemben történik valami, amit elkezdek tovább gondolni. A Hádész applikáció ötlete például onnan jött, hogy én is nagyon sok applikációt használok, és eszembe jutott, vajon milyen lenne, ha ezek átvennék az irányítást az életem felett? Ebből a gondolatmenetből született meg a jelenet, amikor a Hádész applikáció önhatalmúlag letöltődik Alex telefonjára, és onnantól kezdve Alex lesz az alvilág uralkodója, akár szeretné, akár nem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként mindig a férjemnek mutatom meg a kéziratot, de nagyon várom azt az időszakot is, amikor a kislányom elég idős lesz hozzá, hogy olvassa a könyveimet. Nagyon kíváncsi leszek, mit szól hozzájuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A férjem volt a legnagyobb támogatóm. Számtalan alkalommal átolvasta a kéziratot, elszántan vadászott az elgépelésekre, és órákon keresztül beszélgettünk a cselekményvezetésről, a karakterekről és a kedvenc görög mitológiai történeteimről. Az ő rendületlen hite nélkül soha nem jutottam volna el a kiadásig.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A Hádész folytatásán dolgozom, ami Perszephonéról szól, és amiben megismerhetjük a Perszephoné applikációt is, illetve megtudjuk, mi történik akkor, ha egy isteni applikáció vírusos lesz.

 Eleven Kiadó

Csoma-Lőrincz Tamara szerzői oldala

Gál B. Betti: Karácsony imádom-utálom - ("Határozottan a kedvencem lett ez a könyv, a Mr. Mogorva és a Városi lány párost imádtam. Két megtört lélek egyszerre találkoznak, mi ez, ha nem a sors hozta össze őket. Aranyos, kedves igazi romantikus karácsonyi történet. Ebben a könyvben minden van, amitől szebb lehet az olvasás élmény. Nekem legalábbis. ")

Szeretném megköszönni az Eleven Kiadónak és Gál B. Betti írónőnek, hogy lehetőségem nyílt elolvasni Karácsony imádom-utálom című könyvet. Ez a második legszebb karácsony történet, amit a bloggerségem alatt olvashattam.  

Gál B. Betti 

Karácsony imádom-utálom 

Tartalom 

Engedd, hogy Lara és Max találkozása téged is megérintsen, fedezd fel velük az ünnep igazi varázsát!

A karácsony mindenkinek mást jelent. Van, aki örömmel várja, míg mások fájó szívvel igyekeznek elkerülni. Egyvalami azonban mindnyájunkban közös: a szeretet ünnepe felélénkíti a szívünkben hordozott érzéseket. Megsokszorozza örömünket, elmélyíti fájdalmunkat, és olykor még egy parázsló szerelmet is képes lángra lobbantani. A karácsony csakugyan mindenkinek mást jelent, Gál B. Betti mégsem feledkezett meg senkiről, amikor megírta ezt a regényt.

Lara és Max viszontagságos szerelme egy különleges utazásra invitálja az olvasót az emberi lélek sokszínű világába. A történetben megelevenedik a gyász és a hála, az elveszettség és az egymásra találás, a reménytelenség és az újrakezdés. Hol a meghatottság, hol a szerző üdítő humora csal könnyeket a szemünkbe.

 

Véleményem  

5/5 

Határozottan a kedvencem lett ez a könyv, a Mr. Mogorva és a Városi lány párost imádtam. Két megtört lélek egyszerre találkoznak, mi ez, ha nem a sors hozta össze őket. Aranyos, kedves igazi romantikus karácsonyi történet. Ebben a könyvben minden van, amitől szebb lehet az olvasás élmény. Nekem legalábbis.  

Gyönyörű történet, amikor megláttam a borítót és a címet ott már éreztem, hogy el kell olvasnom. Úgy voltam vele, hogy majd beszerzem. De nem gondoltam, hogy recenzióként megkapom.  Amiért nem lehetek elég hálás a lehetőségért. 

Amikor megkaptam, kicsit vártam vele. Mert úgy éreztem ezt a történetet csak karácsonykor érdemes elolvasni, így is csúsztam vele. De sebaj, viszont megérte. Vége felé már megkönnyeztem. Annyira magával ragadott ez a történet. 

Sok érzés kavargott bennem. Szomorúság, bánat, fájdalom majd, ahogy haladtam az olvasással, úgy felengedett a történet. Teljesen megértem, miért érezte úgy, ahogy érezte Lara. Nem könnyű feldolgozni a szeretteink elvesztését, de ebben Max sokat segített, bár az ő lelkében is meg annyi fájdalom volt talán neki volt a legnehezebb. Lara és Max vajon képesek fájdalom helyett boldogságot érezni? Veszteségeiket, élményekké alakítani a pillanataikat?  

Őszintén megmondom, hogy nem sok karácsonyi romantikus könyvet olvastam, féltem is meg nem is. Izgatottan vágtam bele, valaki azt írta, hogy megosztó. Nem tudom miért lenne ez a könyv megosztó. Hiszen, ha azt vesszük, akár megtörtént esemény is ihlette az írónőt. Lehet ez akár valóság is. Miért ne  hinnénk abban, hogy szerelem gyógyít, boldoggá teszi az embert. A szerelem a fájdalmat csökkenti, de nem gyógyítja. Max-nek épp úgy szüksége volt a szerelemre, mint Lara-nak. Gál B. Betti,  pedig csodálatos történetet írt. Gyönyörű, meseszép helyre varázsolja az olvasót. Szemem előtt pergett az egész. Nagyon drukkoltam, hogy szuper vége legye, imádom a boldog végeket. 

Szívből ajánlom, akik szeretik a karácsonyi történeteket és a romantikus boldog végeket.  

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Eleven Kiadó

Gál B. Betti szerzői oldala