A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tarcsai Szabó Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tarcsai Szabó Tibor. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 5., kedd

Beleolvasó: Tarcsai Szabó Tibor- Galaxisok háborúja

Újabb beleolvasót hoztam nektek, ezúttal egy sci-fi történetet, Tarcsai Szabó Tibortól a Galaxisok háborúja című könyvéből. Egy kis részlet a könyvből, ha tetszik, lent megtalálod a linket a könyv vásárláshoz. 

Tarcsai Szabó Tibor
Galaxisok háborúja

Tartalom

A galaxisok között háború dúl. A Köztársaságból kivált birodalmak új Szövetséget alkotnak, és az űr sosem látott összecsapások színterévé válik. Todd és csapata a Minerva űrcirkáló fedélzetén próbálja feltartóztatni az ellenséges haderőt, ám egy váratlan kudarc nyomán árulás árnya vetül a legénységre.

Mindeközben egy távoli bolygóról származó idegen faj figyeli az eseményeket, és a csaták káoszában keresi a lehetőséget, hogy megvesse a lábát a Földön. Az idegen civilizációkat kutató Naoki professzor egyre furcsább jelekre bukkan, amelyekben eltűnt emberek, rejtélyes technológiák, ismeretlen eredetű tornyok és egy idegen bolygó – a Daikonn – lakóinak titkos tervei mind összefonódnak egy grandiózus játszmában, ahol senki és semmi sem az, aminek látszik. Vajon Todd és társai sorsát hogyan befolyásolja a játszma kimenetele?

A Föld sorsa láthatatlan szálakon függ, és mire a háború valódi tétje nyilvánvalóvá válik, talán már túl késő lesz megállítani az idegenek terjeszkedését.

A Galaxisok Háborúja egy sodró lendületű sci-fi, ahol az űrcsaták csak a felszínt karcolják, miközben a valódi csata a bolygónkért folyik.

 ENGEDÉLLYEL

Törlés

Dr. Toll idegesen babrált Frenck karján. A nyolcérzékelős sapkát már felhelyezte a fiú és a lány fejére, most már csak az infúziót kellett bekötnie, mielőtt valamelyikük felébred a sokkoló által okozott kábulatból.
Nincs sok ideje.
Montagh az éjszaka közepén verte fel legszebb álmából, s az orvos kelletlenül kászálódott ki az ágyból, amely még őrizte Maimol buja illatát. Még jó, hogy nem kapta rajta őket! Toll tudta, hogy szigorúan tilos szexuális kapcsolatot létesítenie a földiekkel, de itteni létének ez volt a legkellemesebb része, amiről nem szándékozott lemondani. A Bázis bezártságában könnyű volt megszédítenie a fiatal lányokat, akik közül többen is örömmel bújtak ágyba a jóképű, jó kiállású doktorral. Toll ezt ki is használta. Annak idején maga is tagja volt az avatárok érzékelőit kalibráló csapatnak, s pontosan tudta, hogyan tekerje fel kölcsönkapott testének szexuális érzékeit csaknem a fájdalomküszöb határáig. Szinte tobzódott a Daikonnon soha nem tapasztalt érzékiségben és gyönyörben.

Saját bolygóján az aktus minden részletét a vallás Tanítása írta elő. A daikonik a testi szerelem gyönyöreit kiváltságos esemény keretében ünnepelték meg nyolcszor egy évben, hatalmas pompa és hedonista dőzsölés kíséretében. Ám Toll úgy gondolta, hogy az ottani érzést mégsem lehet ahhoz hasonlítani, amit a földi együttlétek nyújtottak számára.

A vallás által kitüntetett nyolcas a legfontosabb szám volt a Daikonnon. Az idő egyik fontos egysége, ami a Földön hétfőtől vasárnapig tart, és hétnek neveznek, a Daikonnon nyolc napos. Egy hónap nyolc hetet (daikoni nyelven intalionn-t) számlál, és nyolc hónap tesz ki egy egész évet. Ily módon a Daikonnon egy év csaknem másfélszer annyi napot számlál, mint a Földön.

Toll a rendelő falára pillantott, amelyet a földi kereszthez hasonlóan szent vallási szimbólum, a shainn díszített: az alulról induló és végződő, alsó részén hiányos kör, ami magában foglalja a két, egymáshoz képest elforgatott négyzetet, amelyek nyolc csúcsot rajzolnak ki a kör belsejében. Az orvos lelki megerősítést és biztonságot érzett a jainn vallás nyolc csúcsa által szimbolizált ciklus ábrázolásától, amely az élet körforgását jelképezi.

A jainn megcsúfolásának tartotta, hogy a tévések a shainn-t, megtoldva a kör belsejébe helyezett GH betűkkel, a Galaxisok Háborújának jelképévé tették. De semmit sem tehetett ellene, elvégre nem árulhatta el, hogy az ábra egy idegen bolygó szent vallásának szimbóluma.

A daikoni hit szerint a Mindenséget Yinn teremtette, saját testéből kiszakítva a nyolc részt, melyeken léte során mindenkinek át kell jutnia. A Por, a Kő, a Láng, a Víz, a Lég, a Test, a Lélek és a Fény a lét egymástól elválaszthatatlan állomásait képezik a jainn vallásban.

A Test állapotában megnyilvánuló tudattal rendelkezve a hívőknek a Tanítást kell követniük. A Tanítás szövegei adnak magyarázatot a múlt, a jelen és a jövő kérdéseire, amelyeket azonban csak az isteni tudással felvértezett papok, a Tanítók tudnak megfelelően értelmezni a homályosan megfogalmazott írásokból. Az egyszerű daikonik számára a látszólag olykor egymásnak ellentmondó tanok helyett a hétköznapi nyelven megfogalmazott nyolc Ige adja meg az útmutatást, amelyek közül Tollnak most a 3. számú jutott az eszébe: "Cselekedj másokkal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled cselekedjenek". Frenck és Dinda mozdulatlan testére pillantva Toll biztosan tudta, hogy nem szeretné, ha vele is így bánna valaki – vagyis nem a Tanítás szerint való, amit csinál!

Szinte érezte, ahogy Teste magába szívja a Sötétséget, s ahogy lelkének Fénye elhalványul. A jainn Tanítása szerint a nyolc állomású ciklus bejártával a Fény egyesül teremtőjével, Yinnel, így fejezve be a lét körforgását, újra az istenség részévé válva. A földi vallások legtöbbjével ellentétben a jainn-ban nincs klasszikus értelemben vett menny és pokol. A mennyet az Egyesülés teljessége jelenti, amely mellett azonban ott van az örök Sötétség is, ahova azok a Lelkek jutnak, amelyek világosságukat meg nem vallott bűneik miatt végleg elvesztették. A sötét Lelkek nem kerülhetnek a Fény állapotába, nem egyesülhetnek Yinnel, s mindörökre a Sötétség rabjai maradnak. A Tanítás egyfajta lehetséges jövőként vetíti a daikonik elé a Véget, amikor már minden Lélek a Sötétség rabjává lett, és Yinn megszűnik létezni...

Ezért kötelessége minden hívőnek a Bűnök Megvallásának rítusát elvégezni születésük napján, évente mindössze egyszer. A hívők a templom oltára melletti csarnokban, Yinn részére címzett Bűnbánó Levélben vallják meg az év során elkövetett bűneiket, amelyeket teljes névvel megjelölten – elvégre még Yinntől sem várható el, hogy minden Testet a születésnapja alapján azonosítson – a terem padozatába süllyesztett nyíláson keresztül, az istenség előtt hason csúszva kell eljuttatniuk a Teremtőhöz, hogy elnyerjék a Bűnbocsánatot.

Dr. Toll erre gondolt most, amikor figyelte, ahogy a két fiatal testébe áramlik az infúzió oldata. Remélte, hogy a Daikonnon még időben megvallhatja Földön elkövetett bűneit, s elűzheti a Sötétséget Lelkéből, hogy ciklusa végén maga is Yinn része lehessen.
Ám lehet, hogy éppen most készül egy újabb bűnt elkövetni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy módszere sikerrel jár.
– Megmondtam, hogy az eljárás még csak kísérleti stádiumban van! – dohogott, amikor Montagh utasítást adott a beavatkozás elvégzésére. –  A rövid távú memória törlésének ilyen módja nem várt és nem ismert következményekkel járhat!
Montagh megvonta a vállát.
– Nincs más lehetőségünk! Felfedezték a transzmittert, ki kell törölni az agyukból, és kész! Különben is, a Daikonnon működött!
Toll felháborodva simított végig a fülén. Hatalmas, gyönyörű díszének számító testrésze helyén azonban csak fájó hiányt talált. Ez az egy dolog kellett volna még a tökéletes földi léthez: a daikoni fül!
– Működött? Persze, hogy működött! A Daikonnon! De a Földön, emberen még soha nem próbáltuk ki! Fogalmunk sincs a megfelelő dózisról és a sokkolás helyes mértékéről! Ha tévedünk, azzal az alany halált is okozhatjuk!
– Hát csináld jól! – bökött Toll mellére Montagh ellentmondást nem tűrő hangon, és kifordult a szobából.

Ha tetszik a részlet itt betudod szerezni

2026. március 2., hétfő

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tarcsai Szabó Tibor - ("Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.")


Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tarcsai Szabó Tibor írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrégiben jelent meg Galaxisok Háborúja sci-fi könyve magánkiadásban.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tavaly múltam 70 éves, két fiú édesapja és két fiúunoka nagypapája (Napókája) vagyok egy kiegyensúlyozott, boldog családban. Nyugdíjasként Péteriben, egy kis pest megyei községben élek. Agráregyetemet végeztem szülővárosomban, Gödöllőn, s aktív koromban különböző vetőmag értékesítő cégeknél dolgoztam, az utolsó 25 évben három kollégámmal közös saját vállalkozásunk ügyvezetőjeként.

Galaxisok Háborúja című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regényt fél év alatt írtam meg, amikor 90 év feletti anyósomat otthonunkban ápoltuk. Ez állandó jelenlétet igényelt, s az otthontartózkodás nagy részét írással töltöttem. Némi kutatómunkára legfeljebb az űrhajók nevével kapcsolatban volt szükség, amelyek különböző mitológiai alakok nevét viselik a könyvben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Írói fantázia minden írásműhöz szükséges, de azokban a zsánerekben, amelyek közel állnak hozzám, a fantázia különösen nagy szerepet játszik. Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is mindig írtam valamit. Történeteket, regényt (amit persze sosem fejeztem be), vagy éppen halandzsaverseket, amikkel az osztálytársaimat kínozni lehetett. De az igazi történetmesélés akkor kezdődött, amikor fiaimnak esténként mesélni kezdtem. Egy idő után – pusztán lustaságból, hogy ne kelljen felolvasni – saját meséket találtam ki, amelyek egy összefüggő mesevilágot alkottak. A meséknek nagy sikerük volt gyermekeim körében, így aztán néhány történetet papírra is vetettem, amelyek később, egy irodalmi pályázat alkalmával újra előkerültek. A pályázatot – ahol a bírálóknak Lázár Ervin is tagja volt – sikerült megnyernem, ez adta meg az indíttatást, hogy megpróbáljak kiadót keresni az írásokhoz.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Mindent szeretek, ami a szigorú valóság kereteit kitágíthatja. Ebbe az abszurd történetek is beletartoznak. Alapvetően meseírónak tartom magam ( annak ellenére, hogy felnőtteknek szóló szatirikus írásokat tartalmazó két könyvem is megjelent ).A most kiadott sci-fi után nemrég elvándoroltam a fantasy világába is. Egy trilógia részeként már készen van egy világépítő, epikus hangvételű regénykézirata ( Az Ötödik Ujj címen ), aminek középpontját háborúval terhelt birodalmak, eltérő népek és kultúrák konfliktusai valamint az ezzel kapcsolatok morális döntések alkotják kalandos formában. A trilógia második része is csaknem kész, már csak a végső simításokat végzem rajta. Kifejezetten élvezem a mesétől eltérő világok lehetőségeiben való kirándulást.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mindig olyan érzésem van, hogy egy kézirat sosincs készen. Mielőtt kiadok egy írást a kezemből nagyon sokszor, akár 20–30 alkalommal is elolvasom, azaz valójában aprólékosan végigrágom magam rajta. Nemcsak technikai hibákat, elütéseket keresek ilyenkor, hanem stilisztikai oldalról is próbálom megközelíteni a szöveget. Kell ez az összetett mondat, vagy jobb lenne két egyszerű? Hogyan lenne jó a szöveg ritmusa? És persze a szöveg szerkesztése is fontos feladat, hogy a tartalom az olvasó figyelmét minél jobban felébressze és fenn is tartsa.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Amikor a Ciceró Kiadó 2000-ben úgy döntött, hogy kiadja a Pamuhihőke és Sámsemék című első mesekönyvemet, a főszerkesztő asszony Szamosiné Mariann felhívta a figyelmem, hogy nem lenne szerencsés a Szabó Tibor nevet használni (ez ugyanis a polgári nevem). Túl egyszerű és nemigen ragad meg a fejekben. Ezért felvettem akkori lakóhelyem, Kistarcsa nevének egy részét, így lettem Tarcsai Szabó Tibor. A Galaxisok Háborúja kiadásakor töprengtem, hogy ne használjak-e álnevet, ahogy azt oly sokan tették már, megkülönböztetve magam a mesék írójától. A Tarcsai Szabó név anagrammájaként a Zaissa Brocat nevet találtam ki, de végül aztán mégiscsak maradtam a megszokott írói nevemnél.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Számomra a mese, a fantasy és a sci-fi egy tőről fakadnak, csak éppen más olvasói életkort céloznak meg. Mindhárom a fantáziára épül, miközben más-más szeletét ragadják meg a világnak. A különböző fantáziavilágok mindig vonzottak olvasóként is. És gyakran szeretem (a mesékben és a szatirikus felnőttekhez szóló) írásaimban is elővenni a humort. Meséimet gyakran hasonlítják Lázár Ervin írásaihoz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt írásaimat látni nyomtatott formában. Ám sokkal nagyobbra értékelem ezt ma, amikor szinte reménytelen kiadóra találni egy kézirathoz. A kiadók a legritkább esetben foglalkoznak új szerzők írásaival, s mivel elég hosszú szünet után kezdtem újra írni,gyakorlatilag kívülállóként jelenek meg újra a kiadók előtt. Ilyen helyzetben nagy eredménynek tartom a tíz megjelent kötetemet (még akkor is, ha ebből kettő magánkiadású).

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Minden esetben valamilyen elképzeléssel és céllal vágok neki az írásnak, de menet közben sokszor ragad magával a pillanatnyi ihlet, ami esetleg más irányba viszi el a történetet. Ez a menet közbeni szabadság sokszor az írás örömének forrásává is válik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Szeretem az írásaimat, így sok kedves jelenetem van. Általában azok, amelyek nagyon emberiek, szerethetők, és az emberi gyarlóságot elfogadással kezelik. Ha tudom, miről akarok mesélni, akkor könnyen megy az írás.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A mesék írásával kapcsolatban fogalmaztam meg, hogy mivel én alkottam meg a szereplőket, jól ismerem őket. Ismerem a hibáikat, az erényeiket, emberi gyarlóságaikat, így ha belehelyezem őket egy szituációba, akkor szinte hátra is dőlhetek. Csak le kell írnom, mit mondanak, hogyan cselekszenek: ők maguk "kitalálják" a történetet. A sci-fi és fantasy ebből a szempontból más világ: ott tudatosabban kell megalkotni a szereplőket és a történetet. Inspiráció pedig bármiből jöhet, néha a legváratlanabb pillanatban is, ezt nem lehet előre megtervezni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A meséket mindig a feleségem olvasta először, az ő "ítéletére", véleményére sokat adok: nem egyszer javítottam, írtam át valamit az ő javaslatára. A többi írást leginkább baráti, ismerősi körben osztom meg.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Valahogy természetes volt, nem kerestünk körülötte nagy felhajtást. Legalábbis így emlékszem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Aki idáig eljutott az interjúban, annak valószínűleg nem kell megüzenni azt, hogy olvasson, mert olvasni jó! Például a Galaxisok Háborúja című sci-fi regényt, ami megvásárolható a tarcsaiszabokonyv.hu oldalon!

Tarcsai Szabó Tibor írói oldala