Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?
Tavaly múltam 70 éves, két fiú édesapja és
két fiúunoka nagypapája (Napókája) vagyok egy kiegyensúlyozott, boldog családban.
Nyugdíjasként Péteriben, egy kis pest megyei községben élek. Agráregyetemet
végeztem szülővárosomban, Gödöllőn, s aktív koromban különböző
vetőmagértékesítő cégeknél dolgoztam, az utolsó 25 évben három kollégámmal
közös saját vállalkozásunk ügyvezetőjeként.
Galaxisok
Háborúja című regényed sok kutatómunkát
igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?
A
regényt fél év alatt írtam meg, amikor 90 év feletti anyósomat otthonunkban
ápoltuk. Ez állandó jelenlétet igényelt, s az otthontartózkodás nagyrészét írással
töltöttem. Némi kutatómunkára legfeljebb az űrhajók nevével kapcsolatban volt
szükség, amelyek különböző mitológiai alakok nevét viselik a könyvben.
Történeteidben mennyire van jelen fantázia
és valóság?
Írói fantázia minden írásműhöz szükséges,
de azokban a zsánerekben, amelyek közel állnak hozzám, a fantázia különösen
nagy szerepet játszik. Ám mindig meg kell találni a megfelelő arányt a képzelet
és a valóság területei között, mert a legjobban kigondolt fantáziavilág is csak
akkor működik jól, ha valóságosnak tűnik.
Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez
a szenvedély?
Már gyerekkoromban is mindig írtam valamit.
Történeteket, regényt (amit persze sosem fejeztem be), vagy éppen
halandzsaverseket, amikkel az osztálytársaimat kínozni lehetett. De az igazi
történetmesélés akkor kezdődött, amikor fiaimnak esténként mesélni kezdtem. Egy
idő után – pusztán lustaságból, hogy ne kelljen felolvasni – saját meséket
találtam ki, amelyek egy összefüggő mesevilágot alkottak. A meséknek nagy
sikerük volt gyermekeim körében, így aztán néhány történetet papírra is
vetettem, amelyek később, egy irodalmi pályázat alkalmával újra előkerültek. A
pályázatot – ahol a bírálóknak Lázár Ervin is tagja volt – sikerült megnyernem,
ez adta meg az indíttatást, hogy megpróbáljak kiadót keresni az írásokhoz.
Más zsánerben is tervezted már kipróbálni
magad?
Mindent szeretek, ami a szigorú valóság
kereteit kitágíthatja. Ebbe az abszurd történetek is beletartoznak. Alapvetően
meseírónak tartom magam (annak ellenére, hogy felnőtteknek szóló szatirikus
írásokat tartalmazó két könyvem is megjelent).A most kiadott sci-fi után nemrég
elvándoroltam afantasy világába is. Egy trilógia részeként már készen van egyvilágépítő,
epikus hangvételű regénykézirata (Az Ötödik Ujj címen), aminek középpontját
háborúval terhelt birodalmak, eltérő népek és kultúrák konfliktusaivalamintaz
ezzel kapcsolatok morális döntések alkotják kalandos formában. A trilógia
második része is csaknem kész, már csak a végső simításokat végzem rajta.
Kifejezetten élvezem a mesétől eltérő világok lehetőségeiben való kirándulást.
Milyen érzés számodra, amikor befejezed a
kéziratod?
Mindig olyan érzésem van, hogy egy kézirat
sosincs készen. Mielőtt kiadok egy írást a kezemből nagyon sokszor, akár 20–30
alkalommal is elolvasom, azaz valójábanaprólékosan végigrágom magam rajta.
Nemcsak technikai hibákat, elütéseket keresek ilyenkor, hanem stilisztikai
oldalról is próbálom megközelíteni a szöveget. Kell ez az összetett mondat,
vagy jobb lenne két egyszerű? Hogyan lenne jó a szöveg ritmusa? És persze a
szöveg szerkesztése is fontos feladat, hogy a tartalom az olvasó figyelmét
minél jobban felébressze és fenn is tartsa.
Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem
álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?
Amikor a Ciceró Kiadó 2000-ben úgy
döntött, hogy kiadja a Pamuhihőke és Sámsemék című első mesekönyvemet, a
főszerkesztő asszony Szamosiné Mariann felhívta a figyelmem, hogy nem lenne
szerencsés a Szabó Tibor nevet használni (ez ugyanis a polgári nevem). Túl
egyszerű és nemigen ragad meg a fejekben. Ezért felvettem akkori lakóhelyem,
Kistarcsa nevének egy részét, így lettem Tarcsai Szabó Tibor. A Galaxisok Háborúja
kiadásakor töprengtem, hogy ne használjak-e álnevet, ahogy azt oly sokan tették
már, megkülönböztetve magam a mesék írójától. A Tarcsai Szabó név
anagrammájaként a ZaissaBrocat nevet találtam ki, de végül aztán
mégiscsak maradtam a megszokott írói nevemnél.
Mindig is ebben a zsánerben szerettél
volna írni?
Számomra a mese, a fantasy és a sci-fi egy
tőről fakadnak, csak éppen más olvasói életkort céloznak meg. Mindhárom a
fantáziára épül, miközben más-más szeletét ragadják meg a világnak. A különböző
fantáziavilágok mindig vonzottak olvasóként is. És gyakran szeretem (a mesékben
és a szatirikus felnőttekhez szóló) írásaimban is elővenni a humort. Meséimet
gyakran hasonlítják Lázár Ervin írásaihoz.
Milyen érzés volt, amikor az első könyved
megjelent?
Természetesen nagyon jó érzés volt
írásaimat látni nyomtatott formában. Ám sokkal nagyobbra értékelem ezt ma,
amikor szinte reménytelen kiadóra találni egy kézirathoz. A kiadók a legritkább
esetben foglalkoznak új szerzők írásaival, s mivel elég hosszú szünet után
kezdtem újra írni,gyakorlatilag kívülállóként jelenek megújra a kiadók előtt.
Ilyen helyzetben nagy eredménynek tartom a tíz megjelent kötetemet (még akkor
is, ha ebből kettő magánkiadású).
Tervezett és tudatos folyamat számodra az
írás vagy impulzív?
Minden esetben valamilyen elképzeléssel és
céllal vágok neki az írásnak, de menetközben sokszor ragad magával a
pillanatnyi ihlet, ami esetleg más irányba viszi el a történetet. Ez a menet
közbeni szabadság sokszor az írás örömének forrásává is válik.
A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid?
Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?
Szeretem az írásaimat, így sok kedves
jelenetem van. Általában azok, amelyek nagyon emberiek, szerethetők, és az
emberi gyarlóságot elfogadással kezelik. Ha tudom, miről akarok mesélni, akkor
könnyen megy az írás.
Hogyan születik meg egy-egy történeted?
Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?
A mesék írásával kapcsolatban fogalmaztam
meg, hogy mivel én alkottam meg a szereplőket, jól ismerem őket. Ismerem a
hibáikat, az erényeiket, emberi gyarlóságaikat, így ha belehelyezem őket egy
szituációba, akkor szinte hátra is dőlhetek. Csak le kell írnom, mit mondanak,
hogyan cselekszenek: ők maguk "kitalálják" a történetet. A sci-fi és
fantasy ebből a szempontból más világ: ott tudatosabban kell megalkotni a
szereplőket és a történetet. Inspiráció pedig bármiből jöhet, néha a
legváratlanabb pillanatban is, ezt nem lehet előre megtervezni.
Kik láthatják először a kéziratod? Kik
olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet
alakulásába?
A meséket mindig a feleségem olvasta
először, az ő "ítéletére", véleményére sokat adok: nem egyszer
javítottam, írtam át valamit az ő javaslatára. A többi írást leginkább baráti,
ismerősi körben osztom meg.
A családod miként fogadta a hírt, hogy
könyvet írsz, sőt meg is jelent?
Valahogy természetes volt, nem kerestünk
körülötte nagy felhajtást. Legalábbis így emlékszem.
Mit üzensz az olvasóidnak?
Aki idáig eljutott az interjúban, annak
valószínűleg nem kell megüzenni azt, hogy olvasson, mert olvasni jó! Például a Galaxisok
Háborúja című sci-fi regényt, ami megvásárolható a tarcsaiszabokonyv.hu
oldalon!
