Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bakos Péter - ("Még a Tudattestek első részénél készítettél velem interjút. Azóta eltelt három év. Vagy inkább elrepült. Azóta megöregedtem. De viccet félretéve azóta megjelent a második rész is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Bakos Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg e-könyven Az Elnök címmel, mely több könyves boltokban ia beszerezhetőek.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Még a Tudattestek első részénél készítettél velem interjút. Azóta eltelt három év. Vagy inkább elrepült. Azóta megöregedtem.  De viccet félretéve azóta megjelent a második rész is. Most a harmadik befejező részen dolgozom melyet eredetileg 2025 késő őszén terveztem kiadni, de még nem tart ott a kézirat, hogy kiadható legyen. Viszont helyette szeretném kiadni a Karácsonyi manóverseny című mesémet, melyet közel tizenöt évvel ezelőtt írtam. Szóval megállás nélkül írok, alkotok, és próbálok megfelelni olvasóim elvárásainak.

 Az Elnök címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Az írás gyorsan ment. Az alap ötletből hamar kész lett a kézirat tervezete. Az eredi történet külföldön játszódott volna, és az elnök helyett egy befolyásos üzletemberről szólt, de szeretném a könyveimet, történeteimet hazahozni, és hazai környezetbe helyezni, ezért kis átalakítással végül megtettem ezt, és bízom benne, hogy az olvasók is szeretni fogják így.

Miért pont e-könyv?

Gyorsabb, és olcsóbb. Ha nem áll mögötted nagy kiadó, vagy egy amerikai nagybácsi, akkor a saját keresetedből kell megoldanod a könyveid kiadását. E-booknál sokat lehet spórolni hiszen nem kell a könyvet kinyomtatni. Talán rosszul hangzik, de a legtöbb író nem nyer, nem tesz szert profitra a kiadással. Ez egy drága hobbi, és hivatás, amiből nehéz lenne, persze nem is lehetetlen megélni. Szóval kompromisszumot vállaltam tudva azt, hogy sokkal kevesebb olvasóhoz fog így eljutni, mert a legtöbben nem olvasnak e-bookot. Én is jobban szeretem a fizikai, kézzel fogható könyveket.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nem szeretek elrugaszkodni a valóságtól, persze a történeteim sosem valós emberekről szólnak. Nem is formázom őket létező, húsvér emberekről, vagy az ő történeteikről.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez már gyerekkorom óta velem van. Komolyabban persze felnőttként kezdtem írni, és hosszú út vezetett odáig, hogy végül felmerjem vállalni a történeteimet.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Imádok minden zsánert, és nem is akarom magam egy mellett elkötelezni. Azt írom, abban alkotok, ami éppen ihletet ad egy teljes történet elkészítéséhez.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Jó érzés. Szerintem minden írónak jó érzés. Persze az igazi munka csak ezután kezdődik. A kéziratból könyvet kell valahogy varázsolni. Ehhez persze megvannak a saját varázslóim, akik minden szakmai tudásukat beleadva formálják velem együtt a kéziratot míg az kiadható formát nem ölt.

. Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Gondolkoztam írói álnéven, de nem láttam értelmét. Sok előnye van akár sikeres vagy, akár nem, de tőlem kicsit idegen. Így hívnak, így alkotok, így vállalok fel minden kritikát.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Sose tudom milyen zsánerben szeretnék írni. Ez csak jön. Az első ihlet, az első jelenet, aztán az egész történet. Ma gyilkolok, holnap űrhajót vezetek, míg jövő héten mesehősként szaladok. Így igazi a kaland.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem tudom. Talán bután hangzik, de már nem emlékszem rá. Arra igen, hogy csalódtam, mert akkor még naiv voltam. Azután sok idő telt el míg megjelent a Tudattestek című könyvem. Annak örültem. Jó érzés volt. Szerintem mindig jó érzés egy saját alkotás megjelenése. Mindegy, hogy az egy könyv, festmény, szobor, vagy bármi más. Az mindig jó érzés kell, hogy legyen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szeretem megtervezni. Persze az élet ezt mindenféle módon igyekszik megnehezíteni, de szerintem ettől lesz csodálatos a folyamat.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Romantikus alkat vagyok. Így a romantikus részeket mindig kedvelem. Nehéz talán az, mikor egy szereplőt meg kell ölni. Azt sosem szeretem, és itt mindegy, hogy jó, vagy rossz szereplőről van szó. Emellett még az erotikus jelenetek azok, amik kicsit távol állnak tőlem, de ezekből igyekszem kicsit mindig többet belevinni a történetekbe, hogy megszokhassam őket, mert szinte minden történetbe kell intimitás, hogy élethűbb legyen.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez csak úgy jön. Az élet hozza. Látok, hallok valamit, ami elgondolkoztat, aztán mire észbe kapok, már azon agyalok mikor tudnám megírni az egész történetet. Vagy ezer ilyen kering a fejemben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Vannak író barátaim, akiknek a véleménye nagyon fontos a számomra. Olyanok, akik brutálisan őszinték, így bátran adom nekik a kéziratot, mert tudom, hogy a legjobbat akarják nekem, és az olvasóknak.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig örömmel fogadják, bár ők nem nagyon olvasnak. Talán még egy könyvemet sem olvasták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén a Karácsonyi manóverseny című mesém várható. Most mikor válaszolok erre a kérdésre, most még nagy a bizonytalanság, mert még nincs hozzá kiadó. Sosem voltam még ilyen helyzetben, és lehet, ezen fogom elbukni a kiadást is, mert nem tudok dönteni a kiadók között. Az idő pedig sürget. Szóval bízom.

Instagram

Libri

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Fibi György Patrik - ("Nagyon jó a kérdés, mert hiszek abban, hogy fantasy esetében is fontos a kutatómunka, és a hitelesség, főleg, ha középkorra hajazó időszakban játszódik. Valamihez mégiscsak viszonyítania kell az olvasónak, tudnia kell, miben tér el a regény világa attól, amit ismer.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Fibi Patrik György írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónak jelenleg két megjelent kötete van A mesékkel fertőzött ember és az Acél szentesíti (Vezeklők-trilógia 1.) címmel.

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Szia, Fibi György Patrik vagyok, 37 éves állatorvos-asszisztens. Szeretek hosszú túrákat tenni a hegyekben, ugyanakkor a kanapén lustálkodás is a kedvelt cselekvéseim közt van. Jelenleg Budapesten élek a kedvesemmel, és a macskánkkal.

A mesékkel fertőzött ember és az Acél szentesíti című könyvek sok kutatómunkát igényeltek? Meddig tartott az írás folyamata?

Nagyon jó a kérdés, mert hiszek abban, hogy fantasy esetében is fontos a kutatómunka, és a hitelesség, főleg, ha középkorra hajazó időszakban játszódik. Valamihez mégiscsak viszonyítania kell az olvasónak, tudnia kell, miben tér el a regény világa attól, amit ismer. Olvastam valahol, hogy fantasy kapcsán nem a világépítés a fontos, hanem a „világ eltérés”, vagyishogy arra kell felhívnunk az olvasó figyelmét, amiben a mi világunk más. Ehhez tényleg kell némi kutatás, és én a mi középkorunkat vettem alapul. Viseletek nevét, gasztronómiát, fegyverzetet. Ezzel együtt sem volt hosszú idő, amit a kutatásnak szenteltem, a jövőben ezen szeretnék változtatni. Nem azért, mert olyan sok a fölös időm, csak szeretnék hiteles, hihető, mégis varázslatosan különös világot megjeleníteni.

Ami az írási folyamatot illeti, annyira meg akarták íratni magukat, hogy az első kézirat mindkét regény esetében 2-3 hónap alatt megszületett.

Az Acél szentesi című könyv trilógia, hány részesre tervezed?

Nem trükközök, ahogy Adams, Colfer és Tidholm tette a Galaxis útikalauz stopposoknak című, öt részes trilógiájukban.  A Vezeklők-trilógia tényleg három kötetet foglal majd magába, jelenleg a másodikat írom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mivel high-fantasyt írok, alapvetően a középkorra építkezem, az ezzel kapcsolatos kutatásokat írás közben szoktam végezni. Elsősorban az írásra fókuszálok, és azon dolgozom, hogy minél jobban szabadjára engedjem a képzelőerőm. Azt tapasztalom, hogy ez a kor előrehaladtával egyre nehezebb, mert egyre inkább a már ismert film-, könyv-, és játékélmények körül futnak a gondolataim, és a már ismert sémák jönnek elő. Szeretnék ebből kitörni, ezért sok szokatlan ötletnek is helyet adok. De szeretem, ha egy fantasynak is van egy működő szabályrendszere, ahhoz képest lesznek az egyes események misztikusak. Ezért igyekszem olyan gazdasági-politikai viszonyokat ábrázolni, amik működnének a mi valóságunkban is. A varázslat egy történetben szerintem akkor működik jól, ha előtte megértjük, mihez képest szokatlan egy hegyoldalból merőlegesen kiálló kastély. Jó… az talán mindenhez képest szokatlan…

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Magát az írást aktívan 14 éves koromban kezdtem el. Ne firtassuk, mi tartott eddig, miért 21 évvel később jelent meg az első regényem. De magát a történetalkotást mondhatni, szinte a születésem óta próbálgatom. A gyerekkori rajzaimmal is meséket szőttem, sok „folytatásos rajzom” volt. Mondanom sem kell, mennyire örülök, hogy sokat megtaláltam még egy mappába gyűjtve a legelsők közül is, számomra valódi kincsek. Képregényekkel is próbálkoztam, de a rajzolást sosem élveztem annyira, hogy fejlesszem a készségemet. Maradt a próza. 14 évesen azért fogtam bele az első saját regényembe, mert nem tudtam feldolgozni, hogy az első Gyűrűk Ura mozifilm számomra akkor tisztázatlan okokból befejezetlen maradt.
Később tudtam meg, hogy van még két része (a könyveket később olvastam), de a saját regény írása akkor adott némi kapaszkodót, valami stabilitást, hogy annak én határozom meg, mikor és hogyan lesz vége. Aztán jóval ezután rájöttem, hogy ez nem feltétlenül igaz az írásnál.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Szívesen írnék történelmi regényt (történelmi novelláim már jelentek meg, a 100 magyar baka című antológiában olvasható az I. világháborús történetem, a Forradalmak című kötetben pedig az 56-os forradalommal kapcsolatban írtam novellát.) Próbálkoztam még a horror műfajjal, de az ilyen ötleteimet egyelőre be tudom építeni a dark-fantasyba. A jövőben van tervben minden misztikumot nélkülöző, realista sötét-komédia, a mágikus realizmus is foglalkoztat. A sci-fivel is aktívan próbálkozom, de ahhoz tényleg sok-sok kutatómunka szükséges, megkockáztatom, hogy majdnem annyi, mint egy jó történelmi regényhez.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Attól függ, mit nevezünk a kézirat befejezésének. Amikor először elértem az utolsó fejezet végére, és a „vége” szót odabiggyesztettem, még távolról sem volt kész a kézirat. De üres érzés volt, csalódott voltam, mert írtam volna még tovább. Hónapokig ekörül zajlott az életem, folyton ötleteltem, együtt kalandoztam a főhőssel, és amikor őt útjára bocsátottam a reménybeli folytatás felé, nekem „otthon kellett maradnom” és a szerkesztővel egyeztetnem. Elmentem utána egy nagy kirándulásra kiszellőztetni a fejem, de nem volt olyan jó érzés elengedni a történetet. Most A mesékkel fertőzött emberről beszélek, a második regényem, ami egy teljesen új történetet nyitott, mellőzte ezt az érzést, lévén egy trilógia nyitánya, tudtam, hogy hamarosan visszatérek oda.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Régóta eltökéltem, hogy a polgári nevem fogom használni. Tudom, miért hasznosak és vonzóak az írói álnevek, főleg a márkaépítés terén, én viszont ezt az utat választom. Annyi szabadságot hagytam magamnak, hogy a „Patrik” név hivatalosan nem tartozik a nevemhez, csak ez lett volna a másik keresztnevem a György mellett, és egész életemben bánkódtam, hogy nem Patrik. Ez jobban tetszik nekem. Macerásnak érzem hivatalosan felvenni, de egyfajta írói álnévként bátran használhatom. Az ismerőseim többnyire úgyis Patrikként ismernek.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

11-12 lehettem, amikor tudatosabban megismertem a fantasy műfajt, és szinte azonnal magába szippantott. A Heroes of Might and Magic 3 című stratégiajátékkal játszva azt éreztem, hazaértem. Ezt tetézte életem legnagyobb filmélményeinek egyike, a Gyűrűk Ura, a Gyűrű szövetsége, és el sem tudtam képzelni, hogy ne adjak teret a legképtelenebb ötleteimnek, ha írásról van szó. Ezt megelőzően, amikor inkább képregényeket rajzoltam, szinte minden jelentős műfajban tettem egy-egy próbát, főként más képregényeket és filmeket utánozva. De az inkább szárnypróbálgatás volt, a fantasy-val sikerült rendesen „ellöknöm magam a sziklától”.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Emlékszem, aznap rettenetesen fájt a torkom, mert mandulagyulladásom volt. De ezzel együtt is csak arra tudtam gondolni, hogy itt van a kezemben, ez megtörtént, valóság, ez most már majdnem regénynek nevezhető. Viszont ennél jóval izgalmasabb volt számomra, amikor a moly.hu-n először szerepelt a borító a „Közelgő megjelenések” rovatban. Akkor éreztem először, hogy már regényként van kezelve az alkotásom.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindig tudatosan szeretném elkezdeni, aztán mindig elszabadulnak a dolgok és impulzív lesz. A folyamat röviden a következő: nagyon tudatosan leülök írni, és egy óráig írok valamit. Odafigyelek, melyik szó milyen hatással lehet, hogyan zárjak le egy fejezetet úgy, hogy növeljem az érdeklődést, stb. Este lefekszem aludni, és ébren forgolódok éjjel 2-ig, és fejben szinte magától összeáll, igazából hogyan kellett volna megírnom az adott fejezetet. Ha nagyon magával ragad az írás folyamata, rendszerint kétnaponta alszom 5-6 órát.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A mesékkel fertőzött ember volt az első, önálló kötetem. Elkezdeni nehéz volt, a Prológus nehezen állt össze, nem találtam a hangulatot, nem értettem a főhőst. Aztán, ahogy megtaláltam vele a kapcsolódási pontot, vele együtt elkezdtem felfedezni a környezetét. A következő fejezetek csak úgy kiáradtak a kezeim közül, egyet kivéve. Az utolsó előtti fejezetet. Annak nagyon sokszor kellett nekiszaladnom. Egyelőre rejtély számomra, miért pont az nem akart megíródni eleinte. Vannak kedvenc jelenetek, amikhez olykor szívesen visszatérek, mert szeretem felidézni a hangulatot, amit a megírásakor éreztem. Szeretek olyan jeleneteket írni, ahol szereplők búcsúzkodnak, vagy ha állat van a jelenetben. Van, hogy elfelejtkezem egy vicces párbeszédről a regény elején, és későbbi újraolvasáskor őszintén nevetek rajta. Szerencsés, hogy legalább én értékelem a saját humorom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Abszolút kaotikus, kiszámíthatatlan. Van, hogy egy másik könyvet olvasva azt mondom, „Ó, de kár, hogy nem arról szól, hogy…” „Ó, azt hittem, így fog folytatódni, az jobban érdekelt volna…” És aztán az agyam önállósítja magát, és mint egy elégedetlen gyereket, elvisz a képzeletbeli „vidámparkba” lecsihadni, hogy akkor írjuk meg azt a másik történetet. Máskor mindenféle előjel nélkül egy zene, egy álom, egy villamoson hallott beszélgetésfoszlány, vagy egy furcsa folt az aszfalton elindít egy gondolatmenetet, amit nem tudok leállítani. Van egy íródó időutazós történetem, ami egy fogmosás közben szökkent ki a fejemből. Ezt párhuzamosan írom most a Vezeklők trilógia második kötetével. Ez még nyugtalanabb alvást jelent a közeljövőben. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a barátnőmnek mutatom meg először, mert elég kritikus ahhoz, hogy rámutasson az egyértelmű hibákra, vagy arra, ami lehetne jobban megírva. Olyan is van, hogy más, hozzám hasonlóan amatőr szerzőkkel cserélünk első fejezeteket, és bátorítjuk egymást egy-két ötlettel, de ez elég veszélyes is lehet. Letéríthet az elképzelt útról, ha nem olyan az első fogadtatás. Jobb, ha bízom az ötleteimben, és a végén csiszolgatok rajtuk, minden kezdő írónak ugyanezt javaslom. A történet alakulásába nehezen hagyok beleszólni bárkit, de volt már olyan, hogy hagytam magam meggyőzni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mivel elég korán kezdődött nálam a hoppáré, nem voltak elragadtatva, hogy a fiktív történetek jobban lekötnek a tankönyveknél. Ami azt illeti, a családomból többen próbáltak lebeszélni róla, többek közt az az érv is elhangzott, hogy „már minden történetet megírtak, amit érdemes volt” – ez a 2000-es évek elején mostani szemmel igen komikus, ráadásul sokan rá is cáfoltak. Inkább olyasminek tekintették ezt nálam, amit majd kinövök. Amikor később megjelentek novelláim, aztán magánkiadásban regényeim, már gratuláltak, és elfogadták az ajándék dedikált példányt, sőt, kérték is azt. De ezzel együtt is azt mondom, a családtagjaim finoman szólva sem tartoztak a legnagyobb támogatóim közé.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Nincsenek sokan, így először is azt, hogy őszintén köszönöm, hogy vannak, és nagyon értékes számomra a támogatásuk. Továbbá – mert nincsenek sokan – legalább jobban tudok velük kapcsolatot tartani, és továbbra is nyitott vagyok a véleményükre, kritikáikra. Szeretem a kritikákat. Leendő olvasóimnak csak annyit üzenek, szeretettel várom őket.

Fotó: Fibi György Patrik Szerzői oldalról való.

Fibi György Patrik Szerzői oldala

LittleFox Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Juhász Zoltán - ("Nem kellett kutatómunkát végeznem, mert a történetet már a kezdetektől fogva a J.R.R. Tolkien által megteremtett világban képzeltem el, amit személy szerint elég jól ismerek. Csak egy motívum kellett, amit elhelyezek az idősíkon. Egy jóslat.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Juhász Zoltán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg A Megjövendölt (Mereldólia, a Teremtő Kertje 1.) című könyve, a Könyv Guru Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Juhász Zoltán vagyok, 43 éves és első könyves író. 2011 óta Hollandiában élek a családommal. Imádom a fantasy és sci-fi könyveket, valamint filmeket, mert nagy hatással voltak rám gyerekkoromban. És ez is közrejátszott abban, hogy a későbbiekben tollat ragadjak. Van egy gyönyörű párom Betti, és egy csodálatos kisfiam, Dávid, aki már tíz éves elmúlt. Családunk negyedik tagja pedig Petra, a mostohalányom.

 A Megjövendölt címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem kellett kutatómunkát végeznem, mert a történetet már a kezdetektől fogva a J.R.R. Tolkien által megteremtett világban képzeltem el, amit személy szerint elég jól ismerek. Csak egy motívum kellett, amit elhelyezek az idősíkon. Egy jóslat. Egy jóslat, ami szerintem minden jó fantasy alapja. E köré szőve a cselekményeket már gyerekjáték volt. Viszont a könyv terjedelme miatt a megírása már hosszabb időt vett igénybe család és munka mellett. Maga a történet megírása három és fél évet vett igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljes mértékben a fantázia szülte az egész mesét. Hiszen egy más világban, egy más korban, egy más dimenzióban játszódik az egész, ahol a mesékből jól ismert szereplőkkel találkozhat az olvasó. Például tündérekkel, törpökkel, varázslókkal, élő, beszélő fákkal, és a gonosz megannyi fajtájával, mint például az ártani akaró szellemlényekkel. A mesében a valóságérzetet szerintem a szereplők jellemfejlődése adja, mutatja.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Minden azután kezdődött, amikor édesapám 2020-ba elhunyt. Már előtte is gondoltam az írásra, de talán ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy nincs értelme várnom, mert az élet rövid.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad? 

Tervezni nem terveztem, de a gondolattal már eljátszadoztam. Ez pedig a sci-fi műfaj.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Őszintén szólva vegyes érzéseim voltak. Egyrészt megkönnyebbülés, mert egy hatalmas teher ment le a vállamról, mert, mint korábban említettem a könyv megírása három és fél év volt. Az ember életéből nem kevés idő. Másrészt furcsa volt, mert annyi energiát fektettem bele, hogy most, hogy befejeztem, tudatosult bennem, hogy valami véget ért. 

Hány részesre tervezed a Mereldólia,a Teremtő kertje sorozatát?

Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy három. Már eredetileg is úgy terveztem, hogy a történet trilógia lesz.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs írói álnevem, (a saját nevemet használom), bár eljátszottam a gondolattal a kiadás előtt. Természetesen, ha sikerül a későbbiekben angolra fordítani a könyvet, ott elképzelhető, hogy álnéven jelenjen meg. Persze ez még a jövő zenéje.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A fantasy végig kísért egész életemben. Nagyon kötődöm ehhez a műfajhoz.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan. Amikor legelőször a kezembe vettem, szégyen - nem szégyen, elkönnyeztem magam, hiszen láttam, ott foghattam a kezemben az utóbbi négy évem kemény munkájának gyümölcsét.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ha nem is tervezett, de tudatos.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mivel a történet az elejétől a végéig a fejemben volt, így nem volt nehéz megírni, legfeljebb időbeli problémáim voltak, amiket hála istennek letudtam küzdeni. De a történet írása közben egyszer sem akadtam el. Kedvenc jelenetek a könyvből? Nekem személy szerint a Híriel-szurdoki csata, ahol összecsapnak a birodalom jó és gonosz erői.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történetek hamar megszületnek, mert az inspiráció szorosan kötődik a cselekmény szálakhoz. Az én inspirációm, a J.R.R. Tolkien féle mitológia. Az a világ, amit ő elképzelt és leírt, a mai fantasy alappillérei. Aztán ott van még a Star Wars és a Harry Potter kötetek, amelyekből sokat merítettem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nincsenek béta olvasóim, így a kéziratomat a családomon kívül csak a kiadó látja először. Tőlük, mint profi csapattól elfogadok minden kritikát, észrevételt. Nekem az ő szavuk számít. Beleszólása persze senkinek nincs rajtam kívül, bár a kiadó tanácsait legtöbbször megfogadom.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Eleinte csak a kisfiam, Dávid tudta, hogy elkezdtem, mert eredetileg neki írtam ezt a mesét. Azután a kézirat fele táján jártam, amikor megemlítettem a család többi tagjának. Akkor még eszembe se jutott, hogy kiadassam. A kisfiam kérdezte meg először, hogy kiakarom e adatni. Addig nem is gondoltam rá. De, amikor befejeztem a kéziratot, már tudtam, hogy mit akarok. Megjelentetni könyv formában. A családom támogatott, megkaptam tőlük mindent, amit szükségem volt, főleg szeretetet és megértést. Mindannyian bízunk benne, hogy a könyv sokakhoz eljut majd, és megismerik és megszeretik.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Röviden csak annyit, hogy akik olvasták az első részt, és tetszett nekik, azoknak azt üzenem, hogy érdemes lesz kivárni a folytatást, ahol még több mindenre fény derül. Még több bonyodalomra, még több harcra, még több titokra, melyek körbe ölelik a második kötet történéseit.

Líra

Könyvesbolt

Juhász Zoltán instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Baróthy Borbála -("Szeretek mindent megtervezni tudatosan, de az első négy könyvemet teljesen impulzívan írtam. Egyszer csak jött az ihlet, leültem a laptopom elé, és órákig fel sem álltam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Baróthy Borbála írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónőnek, eddig három e-könyve jelent meg Napos oldalad, Piper és Kártyák kiterítve címmel. Hamarosan az Első Szó Kiadó gondozásában fog megjelenni Veled (nem) élem túl című könyv és megjelent 2024-ben, a  Jaffa Kiadó gondozásában Kacat konyhája című könyve is.

A Napos oldalad, Piper és Kártyák kiterítve és az új kötet Veled (nem) elem túl címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mind a három regény egy korábbi regényem, a húszas éveim legelején írtam őket, van, amelyiket pedig 18-19 évesen. Kezdetben ezek wattpad-regények voltak, aztán - leginkább az olvasóim kedvéért - megjelentek nyomtatásban egy kisebb, induló kiadónál. Ezt az utóbbit azóta megbántam. Én magam még nem tudtam, hogy zajlik a kiadás menete, nem értettem hozzá, és sajnos azt kell mondanom, az a kiadó sem volt a helyzet magaslatán, így a könyvek szerkesztés nélkül lettek kinyomtatva, ami hatalmas hiba volt. Most, évekkel később is kapok minden hónapban üzenetet olvasóimtól, hogy keresik a könyveimet, és végre megint volt időm, és költségkeretem arra, hogy újra életet leheljek a regényekbe. Kerítettem magamnak egy szerkesztőt, és egy grafikust, akikkel közösen mind a három - illetve most már mind a négy regénynek új életet adtunk: Javítva lettek, sok minden átírásra került bennük, vannak bennük teljesen új részek is. És persze mindegyik kapott egy teljesen új köntöst is, a grafikusomnak köszönhetően.

A legtöbb kutatómunkát egyébként a Napos oldalad és a Kártyák kiterítve igényelte, a helyszínek miatt leginkább. A Napos oldaladnál bele kellett ásnom magam a katonai létesítmények rejtelmeibe, a rangsorozásba, a fegyverhasználatba. A Kártyák kiterítve megírása közben rengeteget bújtam az Egyesült Államok térképét, a maffia szervezetekről szóló históriákat, és az önvédelem formáit. Persze a Piper is igényelt kutatómunkát, de mivel az gyakorlatilag a Piroska és a Farkas egy modern újragondolása, ezért könnyebben ment, leginkább a boszorkány praktikákban kellett olvasgatnom, de mivel ez a téma alapvetően is közel áll hozzám, ezért nem volt nehéz dolgom.

A Veled (nem) élem túl, régen egyébként Váratlan Vonzalomként jelent meg. Én az új címét sokkal jobban szeretem. Szintén sokat kellett bújnom az Egyesült Államok térképét, és túlélési stratégiákat, kiránduló útvonalakat. De ez sem volt olyan nehéz feladat, mint a feljebb említett két regény esetében.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Fele-fele arányban általában. A Kártyák kiterítve, a Napos Oldalad és a Veled (nem) élem túl valós helyszínen, „halandó” szereplőkkel, létező világban játszódnak, persze ezekben is vannak olyan elemek, amik a valóságban nem lennének annyira hitelesek, de hát ez a szépsége az írásnak.

A Piper részben valóságos világban játszódik, erősen fantasy elemekkel. Maga a város is kitalálta, ahol főszereplőink élnek, és mindkét főszereplő emberfeletti képességekkel rendelkezik.

Ezzel szemben a legújabb regényem egy high-fantasy, ez már teljes világépítést igényelt, semmi valóságos nincsen benne. A címét még nem árulom el, de már gőzerővel dolgozunk rajta, jelenleg egy kiadónál van a kézirat. Ezzel párhuzamosan elkezdtem dolgozni egy dark romance trilógián is, ahol szintén helyet kapnak fantasy (leginkább boszorkány) elemek.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nagyjából, ahogy megtanultam leírni a nevemet. Amióta tudok írni, naplót vezetek. Ebből következik pedig, hogy életem során legalább 20-25 naplót írtam tele eddig. Ez pedig a hagyományos értelemben vezetett naplókra vonatkozik, ugyanis szinte mindenre van egy külön naplóm. Határidő napló, álomnapló, motivációs napló, manifesztációs napló, önismereti napló. Stb.

Az első befejezett történetem egy fanfiction volt, egy magyar fiú bandáról. Ezután következtek a regények, a Napos oldalad, az (akkori nevén) Váratlan Vonzalom, a Kártyák kiterítve, és a Piper. Ezután következett egy pár éves írói blokk, amikor nem írtam semmit. Az törte meg ezt a blokkot, hogy lett egy kiskutyám, Kacat, aki a social mediában lett igen ismert. A Jaffa kiadó adta ki a kutyabarát receptkönyvemet, ’Kacat konyhája’ néven, ami hatalmas löketet adott az újbóli folytatáshoz, és hogy újra magamra találjak, mint író.

Hozzá kell tenni, hogy magát az írást sosem hagytam fel teljesen. Jelenleg is újságíróként dolgozom.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A két legújabb regényem, a high-fantasy és a dark romance új zsánerek számomra és kihívás is, de elképesztően élvezem. Nehéz elképzelnem azonban, hogy romantika nélkül írok meg egy könyvet, mert ez mindig fókuszban volt a regényeimben (kivétel persze a Kacat konyhája), azonban nem zárom ki, mert például a pszichológia-thriller és horror regények is nagy kedvenceim.

Kb. fél éve elkezdtem írni egy igaz történetes pszichológiai-önismereti könyvet írni, egy engem ért elég kemény megpróbáltatásról, ami a netes jelenlétemhez az influenszer léthez kapcsolódik. Nagyon nehéz megírni, ezért lassan haladok vele, egy ideje félre is tettem, mert végre helyre jöttem lelkileg, de abszolút nincs elvetve, feltett szándékom, hogy befejezem és nyomtatásban is megjelentetem. A címét elárulom: Ne foglalkozz vele!

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Leginkább megkönnyebbülést, izgatottságot érzek egy-egy befejezett kéziratkor, úgy érzem rögtön meg akarom mutatni a világnak. Igazi büszkeséget azonban csak akkor szoktam érezni, ha valamilyen formában meg tud jelenni az adott kézirat.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Jelenleg nincs írói álnevem, az új regényeimen már a ’Borbála A. Baróthy’ nevet használom, utalva az új vezetéknevemre, amit az esküvömkor vettem fel és azért ilyen formában, mert azt érzem, hogy pozitív hatással van a marketingre, ha minél nemzetközibb egy író neve.

Régen használtam az ’April’ álnevet a profiljaimhoz, tiktokon még most is ’kedvesapril’ a felhasználó nevem (érdekesség, hogy a Kártyák kiterítve főszereplőjét is így hívják) régen gondolkodtam rajta, hogy álnéven írjak, de mindenki mindig azt mondta, hogy olyan szép és különleges nevem van, hogy igazán kár lenne helyette álnevet választani. Ezt ma már én is így gondolom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mindig is romantikus történeteket írtam, igen, ez illik leginkább hozzám.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Erre nehéz válaszolni, mert nem tudom pontosan körülhatárolni, hogy melyik érzem „elsőnek”. Először a Váratlan Vonzalom jelent meg nyomtatásban, de mint említettem egy kis, kezdő (és személyes véleményem, hogy felkészületlen) kiadónál jelent meg, és bár örültem neki, és minden ismerősöm odáig volt, már akkor is éreztem, hogy ez azért nem az igazi így. Sokáig arra gondoltam, akkor fogom először igazán írónak érezni magam, ha egy kiadó köt velem olyan szerződést, amiben vállalják a kiadás költségeit és országos terjesztésbe adják a könyvemet. Ez a Kacat konyhájával meg is történt és bár elképesztően büszke vagyok és hatalmas dolognak tartom, hogy az országban bármelyik könyvesboltba bemegy az ember, megtalálja a könyvemet, és még fizetnem sem kellett ezért, ez még sem egy romantikus regény, ami az én igazi zsánerem. Minden megjelenés, beleértve az új köntösben megjelent e-könyveket, egy büszkeség és egy újabb lépcsőfok. De az igazi célom, hogy azt elérjem, mint a Kacat konyhájával, csak az egyik romantikus regényemmel.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mikor hogy. Szeretek mindent megtervezni tudatosan, de az első négy könyvemet teljesen impulzívan írtam. Egyszer csak jött az ihlet, leültem a laptopom elé, és órákig fel sem álltam. A Kacat konyhája elképesztő tervezést igényelt, és a két új regényemhez is most már használok külön füzetet, fájlokat, pinterestet boardot az ötletekhez, a történet vezetéshez, az előre kitalált párbeszédekhez, a karakter követéshez. Ez régen nem volt jellemző rám, de most már nem is tudnák máshogy írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig vannak kedvenc jeleneteim, ezek olvasom újra a legtöbbször. Általában a párbeszédek közt vannak ezek a kedvenc jelenetek. Az új high fantasyban és a dark romanceban amit írok (mindkettő sorozat) már sokszor van nagyon nehéz dolgom a világépítés és az egymásra épülő történetszálak miatt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Klisének hangzik, de sokszor álmomban jön az ötlet. Én mindig is alvászavaros voltam, képes vagyok a tudatos álmodásra is és alvási paralízisben is részem volt nem egyszer. Egy éjszaka alatt akár 4-5 álmomra is emlékszem élénken. Az új dark romance egy ilyen álomból született például. Az első négy regényemet valós események/emlékek ihlették, vagy legalábbis az ötletet valós történések adták, de a többi ezzel kapcsolatban legyen az én titkom.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A két legközelebbi barátnőm. Ők mindig lelkesen olvassák el az új fejezeteket, és adnak visszajelzést, ötleteket, segítenek, ha elakadok valamiben. Gyakorlatilag ők a bétáim.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ez nálam valahogy mindig is ott lógott a levegőben, így talán „várták” is. De természetesen nagyon büszkék rám, eddig a családban én vagyok az egyedüli író, amit nagyon élvezek.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Stay tuned. Úgy érzem, még rengeteg történet van a tarsolyomban, és alig várom, hogy olvashassátok őket.

A.Baróthy Borbála Írói oldala

A.Baróthy Borbála instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ritecz Balázs - ("Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer legyen egy saját könyvem. Azonban ihlet híján csak a családomat, a barátaimat, és az aktuális kollégáimat boldogítottam amolyan néhány soros “szösszenetekkel”, akik már régen mondták, hogy ezzel kellene foglalkoznom, de sokáig nem jött az a bizonyos isteni szikra.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ritecz Balázs írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg az Észnélküliség legendája című könyve, mely Novum Publishing és Líránál beszerezhető.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Hat éve a bankszektorban dolgozom, úgymond most ezt találtam ki magamnak, aztán ki tudja... Imádom a természetet, és egyfajta hobbim lett a kilátók felkutatása. Tömegközlekedés-barát vagyok; ez persze nem abban nyilvánul meg, hogy szeretek nyomorogni a metrón, hanem járok buszokat, trolikat fotózni, és minden évben kint vagyok az Aeroparkban megrendezett Ikarus-találkozón. Továbbá nagy szerelem a motorsport számomra, az F1-től a MotoGP-n át az IndyCarig sok szériát követek valamilyen szinten, a Hungaroringre is kilátogatok 2013 óta minden szezonban.

 Az Észnélküliség legendája címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Volt némi kutatómunka, de nem sok, inkább helyszíneknek néztem utána. Az írás folyamata meddig tartott? Szánalmasan hosszú volt, mert egyrészt nem hittem abban, hogy sikerülhet, másrészt pedig mindig találtam kifogást, hogy miért nem írok: lelki bajok, éjszakai műszak, a világ általános problémái nyomták a vállam...  Fájó kimondani, de ezt a könyvet 2019 végén kezdtem el, és 2025 májusa lett, mire megjelent, ez javarészt nekem köszönhető, hiszen mint fent említettem, mindig megvoltak az okok, hogy miért nem foglalkozom vele hosszú hónapokon át, de leginkább az önbizalomhiány játszotta a legfőbb szerepet. És azt is tudni kell rólam, hogy ehhez még hozzájön az is, hogy a lustálkodáshoz is lusta vagyok, így nincs egyszerű dolgom magammal.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Hát, erre azt mondanám, hogy nyomokban található benne némi valóság is, rengeteg esemény, történés csak kitaláció, mert amikbe a főhős belekeveredik, azok kimondhatatlanul abszurdak.

Persze találhatóak benne a mai életünket érintő problémák is, egyfajta társadalomkritika is egyben, de alapvetően a szórakoztatás lenne a célja.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer legyen egy saját könyvem. Azonban ihlet híján csak a családomat, a barátaimat, és az aktuális kollégáimat boldogítottam amolyan néhány soros “szösszenetekkel”, akik már régen mondták, hogy ezzel kellene foglalkoznom, de sokáig nem jött az a bizonyos isteni szikra. Ennek köszönhetően csak az elmúlt néhány évben kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Hirtelen beugrott most, hogy talán 2010 táján elkezdtem egy blogot, egy évforduló kapcsán hablatyoltam valamiről, és volt is egy kommentelő, aki örült, hogy odatévedt és olvashatta. Aztán persze nem folytattam tovább... egy párhuzamos dimenzióban lehet, hogy ma már híres író vagyok a blogolásnak köszönhetően, de ezt már sosem tudjuk meg... Ha tehetném, sok mindent máshogy csinálnék.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nem igazán, bár soha ne mondd, hogy soha.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem igazán emlékszem rá, milyen érzés volt, valószínűleg azért nem maradt meg, mert utána még egy ideig a fiókban hevert, mire nagy nehezen eldöntöttem, hogy elküldöm a kiadónak. És ugye ezután még sok egyeztetés történik a háttérben, mire ténylegesen megjelenik a könyv, tahát azzal koránt sincs vége, hogy befejezem a kéziratot.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Felületesen megvizsgáltam az írói álnév lehetőségét, de nem találtam olyat, amivel azonosulni tudtam volna, és azt sem akartam, hogy béna legyen. Szóval arra jutottam, hogy inkább adom a nevem ehhez az őrült novellához, vállalom, amit írtam.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mert állólag jó a humorom, és arra jöttem rá, ha valamit nem “szárazon” fogalmazunk meg, hanem poénosra vesszük a figurát, akkor jobban megragadja az emberek figyelmét. A munkahelyeimen is szinte képtelen voltam normális e-maileket írni, nekem az nem ment sosem, és szerencsére általában bejött a kollégáknak.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Szürreális, amikor egy régi álmod valóra válik, nehéz volt elhinni, főleg, amikor először a kezemben foghattam a saját könyvem az egyik boltban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Lehet erre azt mondani, hogy egyszerre mindkettő? Egyrészt tervezett és tudatos, mert megvan a terv, hogy miről szeretnék írni, de ugyanakkor impulzív is, mert ebben a könyvben is többször előfordult, hogy eszembe jutott valami egy hétköznapi élmény kapcsán, és belefogalmaztam azt is, így született meg akár egy fejezet részlete is.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenet... érdekes a kérdés, mert rengeteg őrültséget sikerült összehozni a sztoriban, és akadt olyan pillanat, amikor visszaolvasva egy-egy mondatot, még én is derültem rajta... de ha mindenképp kellene választani, akkor talán az a jelenet lenne a kedvenc, amikor a főhőst elviszi a barátja egy tudóshoz, vagy minek is nevezzem Dr. Jörgöt. Annyira akartam egy ilyen őrült fazont a történetbe, hogy konkrétan ezt írtam meg először, és utána a mű többi részét, bármilyen furcsán is hangzik.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az a vicces, hogy sokszor én sem számítok rá, hogy mik pattannak ki az elmémből. Fontosak számomra a napi impulzusok, amiket kifigurázhatok, kiszínezhetek, ezekhez nyúlok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Ezt a könyvet lényegében a kiadó látta először, utána mutattam meg másoknak. A következő könyvnél már más lesz a helyzet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindig is bátorítottak, hogy kezdjek bele, mert jó érzékem van az íráshoz, és miattuk döntöttem úgy, hogy végül kiadásra kerül. Természetesen nagyon örültek neki, amikor megkapták a saját példányaikat.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Eddig sajnos nem tudok sok olvasóról, de bízom benne, hogy egyre több emberhez eljut, “csak” reklámozni kell, ami nem könnyű feladat.

Akik eddig megvették, azoknak nagyon köszönöm, és őszintén remélem, hogy tetszett nekik. Mindig is azt mondtam, ha csak pár embert is megnevettet, akkor már megérte, de inkább azt szeretném, ha a párból sok lenne.

Ebben az évben e könyv promózása lesz a feladat, illetve igyekszem nem elhúzni a következő történtet befejezését, ami - ha minden jól megy - talán jövő ilyenkor jelenhetne meg.

Köszönöm szépen Ági a lehetőséget !

Én köszönöm!

Líra

Ritecz Balázs szerzői oldala

Novum Publishing Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Wisan Sára - ("Egyelőre még nehéz elhinni, hogy lesznek olvasóim. Olyan sok könyv van, és olyan könnyen veszik el egy első könyves író alkotása. Így minden egyes embernek hihetetlen hálás leszek, aki megszavazza majd nekem a bizalmat! ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Wisan Sára írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik az első kötete az Első Szó Kiadó gondozásában Évszázadok pillanata címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Sziasztok!

Jelenleg egyetemen tanulok, szabadidőmet pedig a túrázásnak és a könyvek világának szentelem. Utóbbitól olykor ismereteim bővítését, olykor a valóságtól való elszigetelődést várva. De bármit is keresek az adott pillanatban, a könyvek sosem hagynak cserben.

A Évszázadok pillanata címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A regény egy olyan alternatív síkon játszódik, melynek alapjai saját világunk alappilléreit követik. Erre épül rá a fantasy. Így néhány hosszabb keresgélésen kívül saját fantáziámnak adtam át a terepet.

Maga az írás folyamata négy hónapig tartott. Amikor csak időm engedte, lelkesen vettem elő a laptopot. Vártam, hogy ismét saját világomba csöppenve éljem ki kreativitásomat.

A munkálatoknak azonban még nincs vége. A háttérben még mindig zajlik a szerkesztés folyamata, hogy a végén egy mások számára is értékes könyvvé válhassanak a fiókban pihenő szavak.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Fantasy lévén elég erősen keveredik a képzelet és a számunkra is megszokott hétköznapi világ. Igyekszem a kettőt úgy felhasználni, hogy azt az érzést hagyja az olvasóban, miszerint a világunkban több rejlik a látszatnál.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Amióta az eszemet tudom, mindig is az írás volt a hobbim. Emlékszem, hogy már általánosban külön füzetet szenteltem a kis szösszeneteimnek, amiket még a suliba is bevittem. Először versekkel, majd novellákkal próbálkoztam, de hamar a regényt éreztem leginkább magaménak. Azzal vagyok képes leginkább egy idegen ember lelkivilágát, reakcióit és az ebből adódó fejlődést megfigyelni. Számomra ugyanis ez tesz egy történetet jó történetté. Hiszen sokszor a valóságban sem az számít igazán, hogy mi történik, hanem azok, akikkel megélhetjük.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A fantasy ennél a kötetnél egy hihetetlen szabadságot adott. Így elsődlegesen ezen a vonalon maradnék. De szeretem a kihívásokat, így igyekszem nem lekorlátozni magam. Meglátjuk, mi lesz a vége. 

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Akkor egy kicsit minden kerekebbé válik. A lyukak betömődnek és egy teljességérzet uralkodik el rajtam. Végigvezettem karaktereimet életük legnehezebb útjain, aminek a végén megpihenhetnek. Ezáltal én is fellélegezhetek, egy egyedi utazás emlékét zárva le.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Az írás egy gyönyörű álom. Így egy álnévvel különítem el ezt az álmot a hétköznapoktól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Rengeteg kisebb történet, magamnak írt regény van a hátam mögött. Őszintén megvallva, ezek egyike sem volt fantasy. Így talán magamat leptem meg a legjobban, hogy ennyire megtaláltam önmagan ebben az új műfajban. Még eldől, hogy ez egy egyszeri alkalom, vagy egy életre szóló kötelék.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyelőre még elképzelni is nagyon nehéz, de az biztos, hogy egy életcélom fog teljesülni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Inkább impulzív. A következő főcselekményt igyekszem mindig előre kitalálni, de azon belül az érzelmeknek adok teret. Nem egyszer volt olyan, hogy valamit előre kitaláltam, de az adott jelenethez érve karakter idegennek éreztem a döntést. Pedig arra építettem a következő történéseket. Így azóta sokkal inkább lehetséges “halvány irányokat” látok a fejemben, semmint határozott cselekményvezetést.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Természetesen vannak kedvenc jelenetek. Utólag átolvasva pedig azokon kell a legtöbbet szerkesztenem. Annyira magával ragad a hév és beleélem magam, hogy épp a választékosság veszik el.

Nehezen pedig pont azok a jelenetek jönnek, amik közvetlenül egy jövendőbeli kedvenc jelenet előtt vannak. Ott rendesen izgulva sürgetem szegény karaktereimet. Ennek ellenére igyekszem azokat sem elkapkodni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A saját fantáziám sosem hagy cserben. Alapvetően gyakran csordulnak túl bennem az érzelmek, amik segítségével jön az ihlet. Mindig van valami, amit szívesen kiírnék magamból, még ha egy teljesen más kontextusban is. Ez jó a könyvnek és jó terápia nekem is.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egyelőre még nincsenek állandó előolvasóim, de tanácsot bárki adhat. Ha pedig úgy érzem adhatok a szavára, akkor hallgatok rá.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Kis értetlenség és büszkeség. De alapvetően az írás az én kis titkos menedékem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Egyelőre még nehéz elhinni, hogy lesznek olvasóim. Olyan sok könyv van, és olyan könnyen veszik el egy első könyves író alkotása. Így minden egyes embernek hihetetlen hálás leszek, aki megszavazza majd nekem a bizalmat! Remélem, hogy átadhatok majd egy felejthetetlen érzést az Évszázadok Pillanata című regényemmel. Egy érzést, amit magatokkal vihettek napokon, de akár éveken keresztül is.

Köszönöm a lehetőséget és a figyelmet!

Én köszönöm!

A borítóterv változtatás jogát fenntartja az Első Szó Kiadó és Wisan Sára írónő!

Első Szó Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Christine D. Ward - ("Olyan, mint amikor egy gyönyörű dallam utolsó hangja lecseng. Büszkeség, meghatottság…")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Christine D. Ward írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik az első kötete az Első Szó Kiadó gondozásában Szívek ritmusában címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

46 éves vagyok, feleség és édesanya. Mindig is imádtam olvasni, különösen a romantikus történeteket, mert ez a zsáner áll hozzám a legközelebb. A könyvek világa mindig is fontos része volt az életemnek, és most elérkezettnek éreztem az időt, hogy a saját történetemet is megosszam másokkal.

A Szívek ritmusában címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A történet főként a fantáziám szüleménye, de bizonyos érzelmek és helyzetek megírásához merítettem a saját tapasztalataimból is. A kézirat körülbelül nyolc hónap alatt készült el, váltakozva lendületes és elgondolkodós időszakokkal.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A kettő számomra elválaszthatatlan. A valóság adja az alapot, az érzelmi igazságot, a fantázia pedig megadja azt a varázslatot, amiért érdemes könyvet írni és olvasni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mindig is szerettem történeteket elképzelni, de sokáig csak magamban játszottam velük. Aztán egyszer megszületett egy jelenet a fejemben és tudtam, hogy ennek papíron is élnie kell. Így indult el az utam az első regényem felé.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Nem. A romantika az én világom, az én nyelvem. Itt tudok igazán önmagam lenni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Olyan, mint amikor egy gyönyörű dallam utolsó hangja lecseng. Büszkeség, meghatottság… és egy apró üresség, mert tudom, hogy a történet, ami hónapokon át velem élt, most elindul a saját útjára.

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Christine D. Ward számomra elegáns és titokzatos. Szerettem volna, ha az írói nevem olyan, mintha egy romantikus regény lapjairól lépett volna elő. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Mivel olvasóként is mindig a romantika vonzott, természetes volt, hogy íróként is ebben a műfajban szólalok meg.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Úgy képzelem, olyan lesz, mint amikor egy titkot végre megoszthatsz a világgal. Megható, felemelő, és talán egy kicsit álomszerű pillanat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindkettő. Van, hogy előre látom a főbb eseményeket, de sokszor írás közben születnek meg a legszebb, legőszintébb pillanatok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenceim azok a jelenetek, ahol a két főszereplő között szinte tapintható a feszültség. A legnehezebb részek pedig mindig azok, ahol a szívük ellenére kell dönteniük.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sokszor egyetlen kép, mozdulat vagy mondat adja a szikrát. Innen indul az építkezés, és minden oldalnál egyre közelebb kerülök a szereplőkhöz. A zene pedig mindig fontos része a folyamatnak segít hangulatba hozni a szívemet és a szavaimat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem és néhány közeli barátom. Ők azok, akik ismernek, és tudják, hogy a történet minden sora a lelkem egy darabja.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkeséggel és szeretettel. Tudják, mennyit jelent nekem ez az álom, és minden lépésnél mellettem állnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható későbbiekben?

Hogy engedjék, hogy a szívük vezesse őket az életben és az olvasásban is. Remélem, a Szívek ritmusában elrepíti őket egy olyan világba, ahol minden szívverésnek jelentése van.

 Első Szó Kiadó

Christine D. Ward