Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bali Brighton - ("Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Bali Brighton írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent fantasy regénye Arronia és az Elveszett Bölcs címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy olyan ember vagyok, aki könnyebben beszél az általa alkotott dolgokról – így a könyvéről is –, mint saját magáról. Vagy ez legtöbbünkkel így van?

Debrecenben születtem és itt is végeztem hidrobiológia mesterszakon. A tanulmányaim alatt az írás messze került tőlem. Fiatal koromban inkább zenéltem meg rajzoltam, de idővel valamiért elhagytam, ami azt vonzotta maga után, hogy bennem maradt az alkotási vágy. Ezt az egyetem után az írással töltöttem ki.

Mindig is felnéztem az írókra és emlékszem, tizenkét évesen írtam meg az első könyvkezdeményemet, amit természetesen nem fejeztem be, de megfogadtam, hogy egyszer én is kiadok majd egy könyvet. Az egyetem befejeztével végül eljött a kellő idő és elszántság, így belevágtam. Kimentem Írországba dolgozni egy időre, hogy ezt az álmomat mihamarabb meg tudjam valósítani. Kemény tizennégy hónapot töltöttem kint, de megérte.

Immár bő három éve, hogy töretlen a motivációm.

Arronia és az Elveszett Bölcs c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bő két év volt, mire azt mondtam, hogy mostmár kiadható formát kapott a könyv. 2021 januárjától kezdve először hónapokig terveztem az egész sorozatot, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna az első kötet megírásába. Ezután a munka mellett majdnem minden nap ezzel foglalkoztam, és nem csak kutatómunkát folytattam, de azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan is érdemes felépíteni egy regényt, hiszen soha nem tanultam.

Már megvolt az első kötet, amikor 2023-ban elmentem Nádasi Krisz regényíró-tanfolyamára, ahol a tanultakat kamatoztatva átírtam az egész könyvet. Teljesen más szemmel néztem a szövegemre. Hihetetlen, hogy mire nem képes egy három napos kurzus. E mellett természetesen számtalan cikket olvastam, de amúgy is olyan ember vagyok, aki szereti magába szívni az új információt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyrészt a fantázia van jelen, de biológus mivoltomból sokszor elgondolkodtam, hogy mi az, ami abszolút lehetetlen még egy fantasy történetben is. A legnagyobb gondom a bináris naprendszerrel volt. Habár nagyon érdekel a csillagászat, de sajnos nem vagyok asztronómus, így csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ér.

A bolygó fantasy világát, legfőképpen a környezet megjelenését azonban a fantáziám szülte. Ihletet azért merítettem innen-onnan, főleg az élőlények esetében. Sokat nézegetek képeket az interneten, de ha a valóságból merítek, azt is valamilyen szinten átalakítom, vagy valami pluszt adok hozzá.

A valóság olyan szinten viszont jelen van, hogy a könyvemben a lakosok egy része mítosznak tartja az emberek létezését. Illetve a bölcsek valós személyekről lettek mintázva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Elsőnek tizenkét évesen írtam és nagyon magával ragadott, de a sok hobbim miatt nem játszott nagy szerepet az életemben. Aztán voltak még kisebb-nagyobb próbálkozásaim, majd tizenhét évesen ismét belefogtam egy regénybe. Akkoriban nagyon ment a vámpír őrület, így természetesen én is erről írtam. Százhúsz-ezer szónál megálltam, és azóta se fejeztem be. Nem is tartom már így utólag jónak. Ez után szinte teljesen felhagytam az írással, mondván, ha majd igazán érzem magamban a motivációt és a képességet, akkor majd valami nagyba belekezdek. Nagyjából két-három év telt el, amíg az Arronia szikrája felcsillant bennem, és újabb öt év, hogy hozzá is fogjak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A horror foglalkoztat, mert fogalmam sincs, hogyan érhető el írásban a félelem, pedig olvastam már horrort. Nem kedvenc műfaj, mert hajlamos vagyok a valóságban túlfantáziálni a történéseket, de mindenképpen izgalmasnak találom, hiszen részben fantasy is.

Viszont nem tudom, hogy mikor jön el az az idő, hogy én egy horrorba belekezdjek. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék-e félni írás közben.

De egy jól átgondolt krimi is érdekes lenne. Élvezném analizálni, hogy a karaktereim pszichésen hogyan állnak egy gyilkossághoz. Talán egy kis varázslattal vegyítve… Most támadt egy ötletem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A helyzet az, hogy bárki, aki valamit alkot, szerintem sosem érzi teljesen befejezettnek a művét. Mikor rajzoltam, egy rajztanárom azt mondta, hogy tudni kell, hol kell megállni. Úgy gondolom, ez az írásra is igaz, így sosincs bennem az a nagy hurrá, hogy tökéletes és készen vagyok vele. Egyszerűen kicsit megnyugszom, hogy na akkor ez így mostmár kerek és vállalható, ugyanakkor ott motoszkál a fejemben a rengeteg alternatív történés, kivágás és átírás, amit viszont el kell engednem.

Miért pont ez az írói álneved?

Valójában Bali a becenevem – igen nő létemre. Az igazi nevemhez kapcsolódva B betűs családnevet szerettem volna és egy nap megakadt a tekintetem a Brightonon, de ekkor sok más szóban volt még. Aztán másnap megismertem egy angol rappert, aki egyébként elképesztően intelligens dolgokról beszél a nem hétköznapi számaiban, és mint kiderült, ő Brightonból való. Megvolt a jel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Érdekesnek és kalandosnak tartom a fantasy történeteket. Képtelen lennék non-fictiont írni. Látható, még a fentebb említett krimibe is csempésznék valami varázslatot.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Olyan, mint amikor egyetemen átmentem egy vizsgán. Tudtam, hogy sikerült, hogy túl vagyok rajta, de a drukk még annyira bennem volt, hogy nem tudtam felocsúdni. Én ilyenkor nyugiban leülök, szép lassan realizálom, aztán elmosolyodom, hogy hihetetlen, de tényleg megcsináltam. A következő ilyen fordulópont az lesz, amikor a teljes Arronia-sorozat megjelenik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút tudatos. Le kell ülnöm és beleásnom magamat, mert látnom kell az ok-okozati összefüggéseket a dolgok között. Érdekes, mert kisebb koromban inkább impulzívan írtam, de nem éreztem, hogy így igazán jó történeteket alkotnék. Mikor elkezdtem tanulmányozni a regényírás fortélyait, hogy hogyan is lehet jól felépíteni egy cselekményt, onnantól kezdve neki sem álltam tervezés nélkül semmilyen történetnek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Személy szerint nagyon szeretem a humort. Általában jókat is nevetek a karaktereimmel a vicces részeknél, főleg, amikor barátian csipkelődnek. Ezeket a jeleneteket írni és visszaolvasni is szeretem. A másik kedvencem, amikor egy, az én lelki világomtól távol álló, már-már gonosz karakter bőrébe kell bújnom.

Igazából majd az Arronia második kötetében lesznek olyan jelenetek, amik igazán a kedvenceim lettek, de ebből még nem árulok el részletet. Az Elveszett Bölcsben imádom, amikor Archi megjelenik, és amikor Evon a végén hallucinál. Azt is szeretem, amikor beleragadnak a droszera növénybe és úgy tűnik, nincs kiút. Vagy, amikor az öntelt Daemien megjelenik, pedig a való életben távolról kerülöm az ilyen személyeket.

Olyan jelenet pedig, amit kifejezetten nehéz volt megírnom nem igazán akadt eddig. Kigondolni nehéz néha a cselekményt, de ha ez megvan, utána már egész konkrét elképzeléssel állok neki írni, a többi meg jön magától.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be. Illetve a céltalan fel-alá járkálás és közbeni agyalás a házban, ugyanis a mozgás jó agyserkentő. De ha ezt az utcán tenném, megeshet, hogy szirénázva, villogó fényekkel kellene járnom, mert ilyenkor elveszek a saját gondolataimban.

Illetve már írásnál, ha tudom, milyen hangulata lesz egy résznek, akkor olyan filmzenét keresek, ami illik rá, így sokkal jobban át tudom érezni a történéseket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőnek, a barátaimnak és az anyukámnak szoktam elküldeni, akik, mint hozzá nem értők, véleményt mondanak, hogy mi az, ami tetszik nekik a történetben, és mi az, ami nem. Ekkor még alakítgatok rajta, mielőtt elküldeném szakértőkhöz, akik aztán általában további javaslatokat tesznek. Ezeket az előbbi személyek segítségével átbeszéljük, és nem, nem mindig állnak az én oldalamra, de ez jól is van így. Csak az őszinte véleményből lehet fejlődni.

Úgy gondolom, hogy mindkét fél szava számít, hiszen az olvasók nagy része nem lesz szakértő. Ugyanakkor csak egy hozzáértő ember tudja megmondani, hogy mi miért nem fog működni a szövegben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először a szüleimmel kezdeném. Azt érdemes tudni, hogy számtalan hobbiba fogtam már bele, amiket lehet, hogy sokáig űztem, de nem lett belőlük semmi. Úgyhogy, amikor 2021 januárjában nekikezdtem az Arroniának, hónapokon át hárítottam otthon, hogy mivel foglalatoskodom. Aztán augusztusban – amikor a könyv háromnegyede készen volt – kinyomtattam a nyers szöveget és letettem eléjük az asztalra. Vártam volna valami reakciót, de csak szótlanul néztek egymásra meg a kéziratra. Aztán idézve őket, ledöbbentek, mert nem gondolták, hogy erre is képes vagyok. Szerencsére ezután is, és mai napig támogatnak az álmaim elérésében.

A család többi része pozitív megjegyzésként azt szokta mondani, hogy „hát, író még nincs a családban”. Közülük csak néhányan olvasták az Arroniát, de tudom jól, hogy ki milyen beállítottságú, így senkire nem sóznám rá a könyvemet, ha tudom, hogy nem szereti a fantasy-t, de összességében nagyon támogatóak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén tervezem megjelentetni az Arronia második kötetét. A napokban került szerkesztői kézbe, úgyhogy megy a munka ezerrel. A borító leleplezése a nyár folyamán várható. Végül szeretném megköszönni az összes olvasómnak a támogatást és a visszajelzést. Ha minden a tervek szerint halad, az Arronia-sorozat töretlenül halad előre mind a négy kötet megjelenéséig.

Bali Brighton írói oldala

Bali Brighton webshop

Itt leadhatod a rendelésed.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Daniella Deutsch - ("(...) mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Daniella Deutsch írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Nick (A tükör másik oldalán 1.) címmel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felkérést, és hogy lehetőséget kaptam erre az interjúra. Elsőkönyves íróként hatalmas megtiszteltetés számomra.

Hogy mit lehet tudni rólam? Őszintén szólva, eddig akárhányszor feltették nekem ezt a kérdést, sosem tudtam igazán hiteles választ adni rá. Egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy semmi olyat nem tudok mesélni magamról, ami érdekelhet idegen embereket, mostanában viszont inkább az ügyben bizonytalanodom el, hogy melyik oldalamra kíváncsiak, hiszen van egy pár. Úgy gondolom, néhány mondatban sajnos lehetetlen összefoglalni azt a sok mindent, amit csinálok, mivel elég szerteágazó az érdeklődési köröm, sok, különféle dolog érdekel. Jelenleg elsősorban az írói pályafutásomra koncentrálok, emellett pedig a cosplay világában szeretnék kibontakozni, de szerkesztőként és modellként is tevékenykedem, illetve a filmes szakma sem áll tőlem távol.

Nick (A tükör másik oldalán 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Amikor elkezdtem dolgozni Nick történetén, még nem volt pontos időpontja annak, hogy mikor szeretném könyvként viszontlátni a polcomon. Úgy voltam vele, hogy annyiszor dolgozom át, ahányszor kell, hogy egy olyan regényt kapjak, amivel meg vagyok elégedve, ezért nem is siettem a sztori megírásával, sőt. Mondhatni csak akkor írtam, amikor úgy éreztem magához szólít a történet, ezért jó sok évembe telt, mire végre megszületett. Rengeteget tanultam általa íróként és emberként is egyébként, úgyhogy nem bántam meg, hogy ennyi ideig tartott a folyamat. Számomra így lett tökéletes. Ennél többet viszont tényleg nem tudtam volna hozzáadni, úgyhogy végül ezért is döntöttem amellett, hogy most már a kiadás felé kacsingatok. 

A kutatómunkával kapcsolatban pedig a rövid válaszom: igen, a regényírás előtt végeztem kutatómunkát, viszonylag sokat. Az nem titok, hogy a Nick című regényem egy ikertörténet egyik fele, aminek a cselekményszálával párhuzamosan zajlik Nick hasonmásának, Adamnek a története is, ezért gyakorlatilag egyszerre kutattam mindkét fiú esetében, ami bevallom néha elég komplikálttá tette a napjaimat. Főleg a fiúk családi háttere miatt kellett kiderítenem ezt-azt, nem is feltétlenül olyan információra volt szükségem, ami megjelenik a regényekben, de mivel szerettem volna alapos lenni, ezért mindennek utánajártam, amit meg kellett tudnom.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Alapvetően romantikus történeteket írok, amikben nincsenek sárkányok, mágusok vagy egyéb misztikus elemek, ettől függetlenül egyik történetemnek sem valóság az alapja. Persze ihletnek meg különböző szituációk a való életből, olykor még idegen emberek buszon elkapott reakciója, viselkedése is alakíthat a fejemben egy-egy jeleneten, de amikor alkotok, szeretek a fantáziámon belül mozogni.

A könyved tabu elemeket is tartalmaz, te magad is szereted az ilyen könyveket? Van kedvenc könyved?

Valóban nem állnak tőlem távol az olyan történetek, amikben valamiféle tabutémát feszegetnek az írók, bár mivel ezen belül is elég sokféle verzióval találkoztam már, azt ki merem jelenteni, hogy nem minden tabuelemeket tartalmazó történetnek vagyok én a célközönsége.  Amikor a fejemben megszületett a regényem, nem az volt a célom, hogy valami polgárpukkasztó sztorit alkossak, sőt, valójában ez a tabu dolog sem volt tudatos. Én csupán arra vágytam, hogy egy olyan történetet hozzak össze, ahol a karakterek viselkedése megalapozott, az érzéseik hitelesek, meg hogy olyan sztori legyen, amivel az olvasók nem sűrűn találkoztak eddig. Illetve azt tudtam még, hogy nem egy szokványos romantikus szálat szeretnék… aztán végül ez lett belőle.

Olvasóként egyre több „kedvenc” könyvem van, amiknek az olvasása pozitív élményt hagyott bennem, de mégis van egy, ami átformálta az életemet és elindított az utamon, ezért, ha kérdeznek, én mindig amellett fogom letenni a voksomat. Nem egy hatalmas történet óriási cselekménnyel, sőt, egyes embereknek kifejezetten irritáló lehet benne a karakterek viselkedése, de nekem valamiért nagyon eltalálta az ízlésvilágomat, amikor először a kezembe vettem a könyvet, úgyhogy amolyan örök kedvencemet avattam. Szándékosan nem nevezem meg a regényt, mert nem az a lényeg, hogy milyen könyvről van szó, de engem íróként például gyakran az hajt, hogy csináljam tovább, hogy ha csak egy emberből hasonló érzést vált ki az én regényem, mint belőlem egykor az a történet, már megérte elkezdeni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A gimnáziumi éveim alatt kezdtem el ráébredni, hogy létezik olyan, hogy szórakoztató irodalom, és akkortájt alakult ki a fejemben Nick karaktere is. Már ott eldöntöttem, hogy ebből a sztoriból egyszer könyv lesz, de aztán jó pár évig félretettem az ötletet és úgymond hagytam „ülepedni”, mert szinte semmit sem tudtam volna megírni belőle. Addig más történetek írásával foglaltam le magam, meg sokat olvastam, hiszen ekkor jöttem rá, hogy milyen sokat adhat nekem maga az olvasás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Elsősorban a romantikus vonal az én világom, ezért mindenképpen a romantikus írók közé kategorizálnám magam, de mivel szeretem feszegetni a határaimat, tervben van a jövőben egy fantasy trilógia megalkotása is. Abba viszont több szempontból sem mernék belevágni egyedül, úgyhogy az egy többemberes projekt lesz, egészen pontosan kettő, mert egy társszerzővel fogok dolgozni rajta. Már most zajlanak a háttérmunkálatok, de mivel ez még egy viszonylag távolabbi cél, egyelőre nem szeretnék semmi konkrétat ígérni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem feltétlenül azt a szót használnám, hogy kétségbeestem, amikor nyomdakész állapotba került a kéziratom, de mindenképp elvesztem valahol. Mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben Nick története, ezért hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal, amikor „elvették” tőlem, és már nem tudtam többet alakítani rajta. Szerencsére ez az érzés egy pár héten belül elmúlt és ráébredtem, hogy még messze nincs itt a vége, de azért különös volt ezt megtapasztalni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Mivel egy elég empatikus, érzelmes embernek tartom magam, valahogy adta magát, hogy leginkább olyan történeteket szeretek/tudok alkotni, amikben az érzelmek alakulásán és a karakterek személyiségfejlődésén van a fókusz. Ettől függetlenül pont azért, mert rengeteg különféle ötletem van, nem merném kijelenteni, hogy mindig csak romantikus regényeket fogok írni, de az tény, hogy ezen a vonalon sokkal kreatívabb vagyok, mint bármely más zsánerben, ezért valószínűleg ez lesz a fő irány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra nem az a nap volt sokkoló, amikor a regényem végleges változata kijött a nyomdából és a kezemben tarthattam, de persze azt sem fogom soha elfelejteni. Valójában inkább az a pillanat rengetett meg érzelmileg, amikor először megláttam a könyvemhez készült próbanyomatot. Talán ott éreztem igazán, hogy innen már nincs visszaút, és egy álmom valóban teljesül, nem tudom. Mindenesetre abszolút pozitív emlékként gondolok vissza rá, szerettem azt az érzést.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Mostanra tudatosabbá vált, mint régen. Azaz már gyakrabban nyüstölöm magam és próbálok hangulatba jönni az íráshoz, még ha nincs is ihletem, hiszen bizonyos felelősség nyomja a vállamat az olvasóim miatt, de azért igyekszem követni a saját elveimet. Valójában akkor tudok hiteleset alkotni, amikor átjár az adott történet „esszenciája”, amiről írni szeretnék, ezért arra törekszem, hogy ezeket az átszellemült időszakokat kihasználjam és akkor esek neki. Az ötleteim nagy része egyébként nem is a gép előtt születik. Általában olyan szituációkban kap el egy-egy fontosabb gondolat, amikor sehová sem tudom lefirkantani, vagy épp aludni szeretnék. De már ezek kijegyzeteléséhez is megvan a módszerem, és megtanultam legalább egy rövid időre bemagolni a dolgokat, meg persze a jegyzetfüzet és a toll időközben állandó tartozékává vált az ágyam melletti kisasztalomnak.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Klisésen azt mondanám, hogy minden jelenet a kedvencem, mert ez valahol így is van, de amiket igazán imádtam megírni, azok azok a jelenetek, amikben a fiúk egyszerre szerepeltek a másik totális hasonmásaként. Mivel a regényem alapja a hasonmás-helycsere koncepció, én végig nagyon jól szórakoztam, mialatt írtam a történetet, ugyanis világéletemben imádtam az ilyen helyzetekből adódó bonyodalmakat. A romantikus tabu vonal persze közben megbuherálja a sztorit, és valahol kicsit én is meghasonlottam írás közben, de ritka különleges élmény volt végigkísérni Nicket az útján, úgyhogy én örökké hálás leszek ezért.

Általában akkor akadt gondom egy jelenet megírásával, amikor a történetet nem éreztem át kellőképpen és nem hallottam Nick hangját a fejemben, de idővel az ilyen helyzeteket is megtanultam orvosolni. Vagy újraolvastam a már megírt fejezeteket, vagy teljesen másfelé tereltem a gondolataimat, éppen melyik segített, de mindig sikerült áthidalnunk a problémát, úgyhogy végülis bevált a módszer.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A jelenlegi sorozatomon kívül legalább négy regényötlet vár arra, hogy egyszer megírjam. Ezek mindegyike „csak úgy” kipattant a fejemből, nem ültem le sosem tudatosan a gép elé, hogy na most majd én kitalálok valamit. Először a kis ötletmorzsa születik meg, aztán szépen lassan kibontom a cselekményszálat is, és amikor már azt érzem, van annyi mondanivalóm,  hogy életre tudok kelteni egy új világot, akkor nekiülök. Persze írás közben is ihletődöm, de sokszor én inkább előtte gyűjtöm be a regényemhez szükséges információkat, és szép lassan építem fel magamban a karaktereket és a történetüket, mert szeretek úgy elkezdeni írni, hogy nagyrészt tudom, mit csinálok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Nick sztorijának az első nyers verzióját (amikor még nem került szakmai kezekbe) két ember olvashatta – a húgom és egy barátnőm –, mert mindketten elég kritikusak ahhoz, hogy adjak a véleményükre, de igazság szerint nem szívesen mutatom meg senkinek a kéziratot, amíg van mit alakítani rajta. Persze, tudom, hogy ez egy oda-vissza játék, mert sosem derül ki, hogy mit kell rajta alakítani, ha nem mutatom meg senkinek, de mivel időközben szakmabeliektől is kaptam tanácsokat, valamivel könnyebben engedek ki egy félkész sztorit a kezeim közül. Illetve amióta az Írómentor Program tagja vagyok és a szerkesztőmmel együtt dolgozunk a kéziraton, ő mindig felhívja a figyelmemet, ha félrecsúszik valami, úgyhogy a következőt rajta kívül biztosan nem látja más, amíg nyomdakész állapotú nem lesz. Később persze jönnek a tesztolvasók, akiknek rengeteget számít a véleménye, de mivel ők már úgymond a kész könyvet látják, egy fokkal talán nyugodtabb vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Ahogy egy korábbi válaszomban említettem, igencsak elnyújtottam a könyvírás folyamatát, ezért az évek alatt voltak olyan periódusok, amikor nem feltétlenül hittek abban, hogy Nickből valaha könyv lesz. Habár én akkor is szilárdan kitartottam az elképzeléseim mellett. Sosem hibáztattam őket, hiszen az írás egy magányos biznisz és kívülről tényleg nem túl izgalmas a dolog, ráadásul csak én tudtam mi is zajlik a színfalak mögött. Alapvetően egy fantasztikus, támogató családom van, akik még akkor is mellettem állnak, amikor a legnehezebb időszakaimon megyek keresztül, úgyhogy sosem cserélném le őket. Arról nem is beszélve, hogy mióta olvasták a könyvemet, még inkább támogatnak. Meg is lepett, hogy mennyi mindenkit érdekel a regényem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ígérem, dolgozom Adamen! Akik már olvasták a sorozat első részét, nem feltétlenül szerettek a lezárás miatt, ezért mindenképp törekszem arra, hogy még idén megjelenhessen a folytatás. Erős nyomás van rajtam emiatt, mert sosem voltam jó a határidők betartásában, főleg úgy, hogy közben rengeteg más dologgal is kell foglalkoznom, amiket bár szeretek csinálni, könnyen elterelik a figyelmemet. Mindenesetre azt megígérhetem, hogy a második rész megjelenéséig is van bőven meglepetés a tarsolyomban, amiket szépen lassan megosztok majd a közösségi médiában, úgyhogy remélem addig sem fogtok unatkozni!

Lezárásképp pedig mindenkihez szólnék, aki olvasta a könyvemet: köszönöm, hogy bizalmat szavaztatok egy ismeretlen, elsőkönyves szerzőnek és végigkövettétek Nick történetét. Mérhetetlenül jólesik és nem is lehetnék hálásabb érte. Fantasztikusak vagytok!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Daniella Deustch írói oldala

Bookline

Libri

Daniella Deustch írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Selena B. Lowell-("Leírhatatlan, elképesztő… Igazából fel sem fogtam, hogy a saját könyvemet fogom a kezemben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban, felkeresett az írónő, egy interjú erejéig Selena B. Lowell, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy a felkeresett. Az írónőnek eddig több kötete jelent meg, de többek között egy nagyon érdekes sorozatát lehet olvasni az Egy TikToker a barátom mely 1-2 része már megjelent, amit a NewLine Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy kis faluban élek, ott is születtem. Nagyon szeretek utazgatni, és imádom az állatokat. Az írás az én szenvedélyem, és terápiám. Az írás mellett több más dolgokkal is foglalkozom. A lényeg, hogy soha nem unatkozom.

Egy TikToker barátom sorozat könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem tartott sok kutatómunkával, hiszen a helyszíneken jártam, és ismerem. És rengeteget segítettek a könyvben szereplő barátaim is, hogy még valóságosabban át tudjam adni a könyv lényegét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Van benne fikció is és valóság is. Arányaiban nem tudnám megmondani, hogy mennyi, inkább az olvasók fantáziájára bíznám ezt.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Volt egy hatalmas törés az életemben, és akkor nem tudtam, hogyan tovább. Először csak az érzéseimet akartam kiírni magamból, hogy könnyebb legyen, aztán beleépítettem egy fantázia világot is. Így íródott meg az első könyvem. Ezek után rájöttem, hogy én ezt akarom csinálni, mert ez tart életben. Hát így kezdődött ez a szenvedély…

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Boldog vagyok, de egyben szomorú is, mert hiányérzetem támad, hiszen annyira benne vagyok a könyveimben. De aztán belegondolok, hogy újabb történetet oszthatok meg az olvasóimnak, vagy a leendő olvasóimnak, és ez boldogsággal tölt el.

Fent vagy TikTokon, mennyire befolyásol téged vagy az olvasóid? Érdemes íróként fent lenni?

Érdekes dolog ez, mert pár évvel ezelőtt még nem szerettem a TikTokot, és nem is tudtam mit kezdeni vele. Aztán ráéreztem az ízére, és nagyon szeretek TikTok videókat készíteni. Nekem sokat segít, hogy megismerhessék a könyveimet akár egy részlet vagy pár mondat erejéig. Ez által többen kedvet kaptak már, hogy elolvassák a könyveimet. Ezért úgy gondolom, hogy érdemes íróként fent lenni ezen a platformon.

Kerültek már ki onnan olvasók ezen a platformon?

Merem mondani, hogy a legtöbb olvasóm erről a platformról származik. Innen is puszilom őket.

Egy TikTokker egy sorozat, nem is akármilyen sorozat. A főszereplőket valakiről mintáztad? Kik voltak, akik  ihletet adtak a történeteidhez?

Nem titok, hogy a két főszereplő, két ismert TikTokerről lett mintázva, akik a való életben is barátok. Az egyikük Fabien Tietjen (Lukas), aki az első két kötet borítóján is szerepel, a másik pedig Williwhex (Klaus).

A második kötetben feltűnik még két fontosabb főszereplő, akik a saját nevükön szerepelnek. Ők szintén ismert TikTokerek.

Hány részt tervezel? Lesz-e más köteted ezen kívül?

Egy részesre terveztem, sosem gondoltam volna, hogy lesz második rész, viszont még egy harmadik rész biztosan lesz. Aztán ki tudja még, hogyan alakul.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Leírhatatlan, elképesztő… Igazából fel sem fogtam, hogy a saját könyvemet fogom a kezemben. Na jó, kicsit büszke voltam magamra, mert soha nem gondoltam volna azelőtt, hogy valaha is én könyvet fogok írni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Minden könyvemben vannak kedven jeleneteim. Az árnyékfalu horror könyvemben kifejezetten sok. Persze a TikToker könyvekben is, mert néha jó nosztalgiázni. 

A TikToker második részét volt elég nehéz volt megírnom, hiszem érzelmi kavalkádok dúltak bennem a magánéletemben is, és így a könyvben is. Ezt több olvasóm is jelezte, hogy érzékelték olvasás könyvben, amely még hitelesebbé tették a történetet, mert velem együtt sírtak és nevettek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Mivel nem élek unalmas életet, így mindig van miből táplálkoznom.

Legfőképp emberek inspirálnak. De vannak adott helyzetek is, amelyek ihletett adnak nekem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Van egy nagyon jó barátnőm és egyben előolvasóm is Fülöp Ági. Ő az, aki legelőször olvashatja el a kéziratomat. A kézirat alakulásába nem engedek senkit beleszólni, viszont az ő véleménye számomra nagyon fontos, mert sokszor a kéziratban olyan dolgokat vesz észre, amit én egyáltalán nem.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Erre az évre két könyvet terveztem, de sajnos eléggé csúszásban vagyok velük.

Amin most dolgozom a Tell me About Tomorrow - Mesélj a holnapról címet kapta. Ez a romantikus könyv Cooper Noriega TikToker emlékére készül, természetesen a szülei beleegyezésével. A csodás L.A.-be kalauzolom el majd az olvasókat. A sztori fő műfaja romantikus, de boncolgatni fogok komolyabb témákat is (depresszió, öngyilkosság stb). Szóval lesz szerelem, humor, dráma, népszerűség, TikTok, fájdalom és minden, ami ezt a történetet teljessé varázsolja majd.

A történet részben megtörtént eseményeket tartalmaz, a szereplőket pedig ismert TikTokerek formázzák majd meg.

A  másik könyv egy pszicho - thriller, MR: TOXIC címmel. Egyenlőre csak annyit, hogy aki szereti a beteg történeteket, az most megkapja. Szintén valós eseményeket tartalmaz majd… Úgyhogy az üzenem mindenkinek, hogy érdemes várni a könyveimre, mert lesz itt minden. Ezeken kívül pedig még mindig sok történet van a fejemben.

Írónő köteteit a NewLine Kiadó oldalán szerezhetőek be.

Selena B. Lowell szerzői oldala

Ismerjük meg közelebből a szerzőket! Claudia Collins - ("A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Claudia Collins írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek eddig egy kötete jelent meg Underground Kiadónál, az Alíz - Ha van jó, van rossz címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Elsőként szeretném, megköszönni a lehetőséget, hiszen ez életem első interjúja. Szerettem volna rendőr, katona, színésznő lenni, ekkor tudatosult bennem ebben a világban nem lehetek minden egyszerre. Így saját világot hoztam létre, ami nekem az írás.

Örök álmodozó művészlélek vagyok, aki csak szabad akar lenni.

Szeretek önfeledten táncolni, zenét hallgatni, könyveken-filmeken elmélkedni.

Talán leginkább ezzel a mondattal tudnám kifejezni magam:

„Akkor élek igazán, ha írok, ha nem írok, legbelül haldoklom.”

Alíz c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A témában rengeteg kutatómunkám volt, még egy hivatalos ördögűző papot is felkerestem egy szentmisére is elhívott.

Közel három év volt mire a végleges változat összeállt.

Miért pont e-könyv? Nem gondolkodtál, hogy nyomtatottan is kiad? 

Úgy gondolom a jövő az e-könyv! Természetesen lehetséges, hogy nyomtatott formátumban is megtalálható lesz majd mindenki számára.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az akkori minden rémálmomat beírtam, a valóságot olykor fájdalmas volt beilleszteni, a fantáziámat hagytam szárnyalni, úgy gondolom szárnyra kapott, száz százalékban csak én érethetem meg.

A könyv horror elemeket is tartalmaz, te magad is szereted a horrort? Van kedvenc horror filmed/sorozatod? 

Szerintem a horror részek az egész könyvnek a mozgatórugója!

Aki még nem olvasta, szól még a barátságról, családról, szerelemről és a hitről.   

A horror maga a félelem, mindenkinek az lesz a legjobb horror film-könyv, amitől ő maga a legjobban fél. Az én félelem érzetemet szinte kizárólag a szellemvilág mozgatja meg. 

Számomra akkor jó egy könyv, film sorozat, ha napokra magával tud ragadni.

Rengeteg filmet, sorozatot, könyvet szeretek.

Filmek: Fűrész, A bárányok hallgatnak, Démonok között, Álom doktor

Könyvek: A rítus, Az, Kedvencek temetője

Sorozat - a netfixen megtalálható: Marianne

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Maga az írás folyamata csupán pár éve köszöntött be hozzám, úgysem hittem volna akkor még el, hogy képes lehetek rá. A testvéremmel folyton kitalált játékokat játszottunk, ahol saját világunk volt, talán ott indult el bennem mélyen a saját történnetek létrehozása egészen kiskoromban.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Igen, bár arra sokat kell még várni, egy romantikus történetet, majd szép koromban.

Addig viszont szeretnék a horror világában maradni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szomorú, hiszen tényleg rengeteget sírtam Aliz miatt! Egyben persze csodálatos, végre létrehoztam valamit, amit egyes egyedül én alkottam meg. Azóta is rengeteget gondolok Alizra, Bekára, Adamre, Robinra, hiszen egy életre a barátaimmá váltak.

Nem gondolkodtál még írói álnéven? Vagy, ha igen miért pont azt a nevet választottad?

Ez a kedvenc kérdésem! 

Claudia valóban az igazi nevem, nagy bánatomra a Collins nevet nem vehettem fel. 

Az Éjsötét árnyék vígjáték/horrorfilmből választottam az írói vezetéknevem.

Óriási hatással volt rám az egész film, pláne Johnny Deep aki a fő vámpír-t játssza. 

Barnabas Collins 18. századbeli vámpír, aki a 20. században kiszabadul a sírjából.

Aki még nem látta volna, kötelező megnéznie! 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, igen, igen! 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Óriási szabadságot éreztem a lelkemben.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás, vagy impulzív?

Elsőként ösztönös, mostanra már tudatos is, hiszen végre magamra találtam. Szerencsére folyamatosan úgy gondolom, jobbnál jobb ötleteim támadnak. Akár éjjelente is kirúgnak a gondolataim a melegágyból, olyankor azonnal papírt és tollad ragadok.

A könyvedben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Az első oldal a kedvencem, ahol a Pokoljárás verset megismerhetik az olvasók!

Legnehezebb rész: 

„Aliz őszinte hittel mondta végig az imát és szeméből örökre kihunyt a fény. ”

Rengeteg kedvenc részem van még, a könyv nagy része vallásomból adódóan nehéz volt, nyomasztó számomra. Azt hiszem, soha többet nem mennék bele ördögűzős történetbe.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Folyamatosan jár az agyam, nem tudom kikapcsolni. A horror filmek nézése inspirál a legjobban, hatalmas energiát ad, hogy valami egészesen újat alkossak.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába

A családom egy része, a történet kezdetekor már mesélek belőle. 

Igazából csak saját magamra hagyatkozom, úgy gondolom, tudom, mi kell az olvasóimnak. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Gondolom örültek! 

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Ez egy jó felület, hogy bejelentsem, Február 3-án jelenik első versem, egy antológiában. 

Több versel, biztosan készülök még, remélhetőleg egy újabb horror-thriller regény érkezik, bár teljesen más köntösben. Ezen felül közeli tervem egy gyermekeknek szóló horror mesekönyv létrehozása. A Social média felületin megtaláltok! 

Az e-könyvet itt tudjátok beszerezni:

Bookline

DiBook

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! C. K. Zolya - ("Azt hiszem, nem csak a történetet szántam könnyed kikapcsolódásnak, hanem magát az írást is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a C. K. Zolya írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek #Veled? Soha! c. romantikus könyve jelent meg, amit Magánkiadásban jelent meg. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

39 éves vagyok, Debrecenben élek a férjemmel és a két gyerkőcömmel. Általában eddig jutok a „mesélj magadról” dologgal kapcsolatban. Nem azért mert nincs mit elmondanom magamról, inkább nem tudom, hogy mire lenne kíváncsi, aki majd olvassa.

De érdemes tudni rólam, hogy kreatív ember vagyok, és majdnem minden tud érdekelni. Az atomfizikától az asztalos mesterségen át minden, amiben van kreativitás.  

#Veled?Soha! c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez a regényem a jelenben, és Magyarországon játszódik. Szinte nulla kutatómunka kellett hozzá. Azt hiszem, nem csak a történetet szántam könnyed kikapcsolódásnak, hanem magát az írást is. Főleg azért, mert eleinte csak azért írtam, hogy kipróbáljam általa a Wattpad-et. A kézirat nagyjából két hónap volt, de csak azért, mert kevés időm volt rá. Nagyon könnyen ment az írás, a történet szőtte magát. Szerintem ez az egyik előnye ennek a zsánernek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljesen és semennyire egyszerre. Minden pironkodás nélkül mondhatom, hogy a párkapcsolatokban, szerelmi viszonyokban már van annyi tapasztalatom, hogy azokból a helyzetekből tudjak építkezni, mégis távol legyek a saját valóságomtól. Nem szeretném sem a férjemet, sem egy régi szerelmemet papírra vetni. Az érzéseket, amiket általuk tapasztaltam, már annál inkább.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Én nem mondhatom, hogy gyerekkorom óta nagy álmom hogy írjak. Számomra az alkotás iránti vágy az, ami már azóta hajt, mióta az eszemet tudom. De a történetegyártás mindig is a társam volt. Csak sokáig kizárólag fejben. Aztán amikor 2018-ben megszületett a lányom, elkezdtem egy blogot. Nagyon élveztem, és akkoriban elég sokan követtek is. Végül az idő, vagyis annak hiánya fölém kerekedett, és örültem, ha este maradt időm és/vagy energiám olvasni. Faltam a könyveket. Évente 150-et is elolvastam. De az elmém által kreált sztorik egyre jobban ki akartak törni. Nagyjából két éve nekiültem az első regényemnek. Ez egyébként olvasható a Wattpad-en nŐt? Soha! címmel.(Szeretem a „soha” románcokat)

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

 Nem. Olvasni sem szeretek mást, így írni nem is mernék. Ötleteim persze lennének, de egy fantasy vagy egy krimi regény azért jóval több, mint egy kitűnő elképzelés.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Nem tudom. Talán a furcsa az a szó, ami a legjobban illene rá. A gyerekek és a napi dolgok mellett nincs sok időm elmerülni a saját dolgaimban. Mármint persze jó érzés volt, amikor odaírtam hogy vége, de aztán felálltam az íróasztaltól, és visszaléptem a hétköznapokba. Amikor viszont a szerkesztést lezártuk, és elindult a tördelés, korrektúra stb., akkor jött az izgalom.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem is álnévnek mondanám, mert nem szeretnék rejtőzködni. Inkább praktikus okai vannak. Az „asszony” nevek nem épp könyvborító kompatibilisek, viszont semmiképp sem szerettem volna kihagyni a férjemet, mert ő a legnagyobb támaszom. Neki szerintem mindegy lenne, de nekem valamiért ez fontos volt. A „C” jelöli a férjezett vezetéknevemet, a „K” a lánykori vezetéknevemet, a Zolya pedig az Orsolyából jött.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Nem is tudom magam elképzelni másban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ugyancsak a furcsa szóval jellemezném. Azért is, mert többféle érzés jött egyszerre, és nem csak pozitívak. Boldogság, büszkeség, felelősség, félelem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Impulzív, amilyen én magam is vagyok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen. Több is, de talán van egy, amit a legjobban szeretek.

Azt hiszem mindegyik rész megírása viszonylag könnyen ment. Inkább a szerkesztés során voltak nehézségek. Könnyebb megírnom egy fejezetet, mint szerkesztői javaslatra átírni egy bekezdést. 

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nem is tudom. Egy esemény, egy helyszín, egy emlék. Igazság szerint csak jönnek a történetek, válogatás nélkül.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első regényemet a barátnőm, majd a férjem olvasta. Változó egyébként. De a #Veled?Soha! kicsit rendhagyó volt, mert Wattpad-re publikáltam a fejezeteket, így a felhasználók olvasták először.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az hogy alkotok, nem volt újdonság számukra, de a regényem meglepte őket. De egyértelműen büszkék voltak, és támogatnak.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

Igen! Már dolgozom az új regényen, és szeretnék két történettel is kijönni 2024-ben.

A könyvet itt tudjátok beszerzeni:

C. K. Zolya írói oldala

Libri

Líra

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Holy Evans- ("Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Holy Evans írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek az Ahol az elefántok sírnak c. romantikus könyve jelent meg, amit Marysol Könyvkiadó oldalán lehet megrendelni. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy megjelenés előtt elolvashattam ezt a csodálatos történet.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Eredendően mediátor, párkapcsolati tanácsadó és terapeuta vagyok, előtte pedig több tizenévig foglalkoztam a lélek dolgaival, kineziológusként, majd a könyvszakmába vetettem magam. Ezek az „előéletek” nagyban segítik, hogy hitelesen írhassam le a szereplőim lelkét, kommunikációját, életének és problémáinak a velejét. A terápiák által jobban belelátok a valós és vélt párkapcsolati történetekbe és a párok magánéletébe, ráadásul mindkét nézőpontból, ami remek alapot ad a könyveimhez. Mindamellett, hogy nehéz történetek, rengeteg inspirációt és ötletet adnak, ezekből is táplálkozok. Igyekszem úgy papírra vetni, hogy az olvasó számára is izgalmas legyen, mégis kikapcsolódást és sok tanulságot nyújtson.

Ahol az elefántok sírnak c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? 

Ez a történet már régóta bennem munkálkodott. Maga az írás folyamata egy fél év volt, de utána ugye még a kézirat utómunkái is plusz még egy fél évet vettek igénybe.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Az Ahol az elefántok sírnak legalább annyira valós, mint kitalált történet. Nagyon sok valóban megtörtént eleme van, és természetesen az írói elme szabadsága is megvan benne.

Nagyon sok an nem tudják, és talán Te vagy az első platform, ahol meg is nevezem, Nabulu az elefántbaba és a rezervátum is létezik, aki szeretné tudja támogatni is akár őket, ezen a linke tudjátok megnézni Nabulut, link és az elefántrezervátumról is sok híreket olvashattok. Akár örökbe is lehet fogadni egy egy elefántbabát, vagy felnőtt elefántot támogatni, amivel tudjátok segíteni a központ munkáját.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Az írást már egészen kiskoromban elkezdtem, legelső novellám az általános iskolai újságban jelent meg.  Azóta töretlen a szenvedélyem. Több barátom is megkért, még egészen fiatal korunkban, hogy írjak helyettük szerelmeslevelet. Hát valahogy így kezdődött ez a romantikus pályafutás… Aztán ahogy szokott lenni, nagyot álmodtam!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A romantikus zsáner örökké beleivódott a vérembe ezzel a könyvvel, így egyelőre nem tervezek más zsánert.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hú, ez mindig elégedettséggel tölt el. Egy ünneplésre ad okot, és ugyanakkor frusztráló is, hiszen innen indul el az előolvasás, szerkesztés folyamata is, ami nagyon meghatározó tud lenni egy író életében.

Mindenesetre, amikor leírom, hogy „vége” az egy csodás érzés, de minden író tudja, hogy ott még koránt sincs vége. Sőt onnan kezdődik az igazi munka és a megterhelő érzelmi hullámvasút.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álneved, nem gondolkodtál még ezen?

Nem gondolkodtam még ezen. Tetszett a csengése és valahogy közel érzem magamhoz.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A romantikus sztorik mindig is közel álltak hozzám. Érzelmes típus vagyok és polgári munkám miatt is régóta szerettem volna kipróbálni magam ebben a stílusban.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ez az első romantikus könyvem és igazán nagyszerű érzés, ahogy az olvasók fogadták. Szinte pillanatokon belül az előrendelhető sikerlistákon volt, és a megjelenés után másfél hónappal már újra is kellett nyomni, mert elfogyott a főbb platformokon, a lírában, a Bookline-on és a Libriben is. Úgyhogy duplán csodás érzés volt!

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Az impulzív írók közé tartozom, annyira, hogy néha még én sem tudom mi lesz a regény vége amikor elkezdem. Amikor ezt a tényt elárulom magamról, többen ledöbbennek, tudom nehezebb így írni de egyszerűen nekem így megy. Viszont elárulok egy titkot, roppant nehézkes a névmemóriám, így általában úgy írok, hogy a laptopom szélére ki vannak írva a szereplőim nevei, mert egyébként görgethetek kit hogyan neveztem el.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Volt olyan jelenet, amit érzelmi érintettség miatt éreztem nagyon nehéznek. De ugyanakkor felszabadítóan is hatott. Kedvenc jelenetem a vérpezsdítő erotikus jeleneteken kívül az amikor Liam és Hayley a tengerparton sétálnak az első randin.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Egy reggel úgy kelek, hogy egy történet elkezdődik a fejemben, Aztán utána megyek. Így kezdődött a Római történetem is, ami tavasszal fog megjelenni. Ha belekerülök egy ilyen „csatornába” akkor reggel leülök és fel sem állok délutánig.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy - két előolvasóval dolgozom. Igazából akkor is azért, hogy a névproblémáim és a sztori fő vonaláról kapjak véleményt. Nem sokan szólhatnak bele a sztoriline-ba, a szerkesztőn és a lányomon kívül gyakorlatilag senki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom nagyon támogató, simán elviselik azt az énemet, amikor írok, és se nem látok, se nem hallok. Ha bármikor elakadok, a lányomat kérdezem, mindig roppant meglepő és hasznos tanácsot ad.

Lassan vége az évnek, mire készülsz 2024-es évre? Számíthatunk új könyvedre jövőre is?

2024 tavaszán készül, az olvasóközönség elé a Rómában kezdődik című, Karácsonyi lidércrománc 2024 karácsonyára jelenik meg, 2025 tavaszán pedig a Mint a mesékben című könyvem jön. Mindhárom romantikus történet. A Rómában kezdődik (eredeti címe Szentjánosbogarak Róma utcáin) Loráról, a fiatal és tehetséges karrierista lányról szól, aki párkapcsolati függősége miatt sorozatos csalódásai után Rómáig menekül, és ott egy nagy választás elé sodorja őt az élet. A Mint a mesékben egy túlhajszolt írónőről szól, aki miután egy bankrablás áldozata és túlélője volt, besokallva a nagyvárosi élettől vidékre költözik, egy western lovas-tanyára. A Karácsonyi lidércrománc egy rövidebb, de mókásabb meglepő karácsonyi szerelmes történet, szerintem a címe mindent elmond.

Holy Evans írói oldala

Nyomtatott könyv utánnyomása folyamatban, addig is e-könyvként beszerezhető a kiadó oldalán.

Marysol Könyvkiadó