Locker Dávid: Beszédkényszer – Megjelenik május 8-án!

 Locker Dávid

Beszédkényszer

 

Megjelenik május 8-án!

Prae Kiadó

 Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Könyvbemutató a Kis Présházban

Május 8-án, szerdán 19 órától

 

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Korsós Gergő beszélget.

Láng Orsolya és Locker Dávid könyvbemutatója a Margó Irodalmi Fesztiválon

Május 25-én, szombaton 12.45-től a Margitszigeten, a Kristály Könyves Színpadán.

 

A szerzőkkel Horváth Florencia beszélget.

Közreműködik: Valcz Péter

A kötetről

 

Kemény István ismertetője: „Európai vagyok, Jézus és Platón tanítványa.” Hogy lehet ezt a védtelen, de csodálatos mondatot leírni úgy, hogy a mai olvasó ne mosolyodjon el a romantikus nagyotmondáson? Egyszerű: olyan elementáris költői hitelt kell szerezni hozzá, amitől az olvasó álla leesik, tanult cinizmusa elpárolog. Locker Dávid verseinek ilyen hitele van. Kiderül belőlük, hogyan válik egy határon túl született, vidéken felnőtt magyar fiú a 21. században Jézus és Platón valódi tanítványává, hány megalázó és torokszorító helyzeten kell túljutnia gyerekként, kamaszként, hány eleve vesztett vitát kell végigküzdenie egyetemen és kocsmában. Hogyan bírja tűzön-vízen át, hősiesen, de ha kell, saját magát is kinevetve, épségben megőrizni idealizmusát. Locker Dávid verseskönyve nemcsak egy remek első kötet, hanem minden jel szerint egy nagy költészet kezdete.

 

A szerzőről

A szerző portréját Bach Máté készítette.

 

Locker Dávid 1998-ban született Szatmárnémetiben, jelenleg Budapesten él. Költő, kritikus, az ELTE BTK irodalomtudományi doktorandusza. Ez az első kötete.

 

Versek a kötetből

 

Bőrhiba

Nyolcévesek lehettünk, mikor nagyanyánk arcán

kinőtt a hüvelyknyi, csomós dudor.

Daganat, mondta anyám, miután visszahozták a kórházból.

Nem értettük, miről beszél,

nekünk csak röhögni volt kedvünk.

Képtelenek voltunk bármit kezdeni a felismeréssel,

hogy nagyanyánk már nem az,

aki a fejünkben él.

Mintha a hiba az arcán eltakarta volna,

aki mögötte van.

Pókfészek, mondta egyikünk,

és a nevetéstől a fejünk a csempének koccant.

Másnap reggel egyikünk sem merte bevallani,

hogy azt álmodta,

nagyanyánk arcán a hiba felfakad,

és ezernyi szőrös láb indul felénk.

*

A koronavírusban elhunytakat nem szedhetik ki a hullazsákból.

Apám azonban ismerte a temetkezési vállalkozót,

így megkérte, hogy a ravatalozóba menet

álljon meg pár percre a házunk előtt.

Ha már nem láthatja utoljára,

hadd tapogassa meg az anyját: vajon ő-e?

Én mosolyogtam magamban:

komolyan, mennyi esély van rá, hogy összecserélnek két halottat?

Aztán a hullaszállítóban mégiscsak

meg kellett kapaszkodnom

a fényesre csiszolt karosszériában.

De nem azért, mert valaki mást találtunk a kocsiban.

És nem akkor, amikor apám, mint akit fejbe rúgtak, kifordult a kocsiból.

Hanem akkor, amikor anyám

a nővérek rutinjával a zsákhoz lépett,

amiben a hullaház hidegétől

csempévé fagyva feküdt valami,

ami minden volt,

csak nem a nagyanyám.

Akkor, amikor végigsimítva a gyerekké összement testet,

az arcának ahhoz a pontjához ért,

és hátranézve azt suttogta:

ő az.

A kispolgár vallomása

Egy őszi hétvégén, tíz lehettem,

beállított a pentelei szomszédunk,

Feri bácsi, elkísérem-e a feleségéhez.

Mikor a templom melletti ösvényen

a temetőbe értünk,

Feri bácsi a dísztelen kőlapnak

kezdett magyarázni a mindennapjairól.

Én zavaromban a templomtornyot néztem,

amiről a fény, mint valami kétségbeesetten szép üzenet,

ideragyogott a lombok közül.

Fogalmad sincs, micsoda mélység lakozik az elromlásban,

mondtam két és fél év után az első barátnőmnek.

Néztem, ahogy sírva felszáll az adonyi buszra,

aztán szomorú, őszi sétára indultam a Duna-parton.

Néztem a Gellért-hegy mögött eltűnő kompokat,

és arra gondoltam,

hogy igen, ezt a szépséget csak a költők érthetik.

Dávid, te nem érted, mi az a dekadencia,

mondtad te, az új barátnőm évekkel később,

mert megkérdeztem, miért nem iszol,

ha egyszer szomjas vagy.

Ekkor már túl voltál két terápián, harminc éven

és egy debütköteten.

Nyilván zavart, ahogy persze a korod is,

de igyekeztem a markomban maradt ősz hajszálaidról

a lombhullásra gondolni, ahogy végigseper szikrázó körutakon.

Pedig csak menekülni szerettem volna.

Most, hogy már van valaki,

akivel élmény egy vasárnapi bevásárlás,

akivel ironizálunk az elterjedt gyereknevelési szokásokon,

de lebukunk egy piruló mosollyal,

akivel a problémák nem témák,

hanem egyszerűen: problémák,

már bevallhatom.

Igen, most már bevallhatom,

hogy az őszben nem a fagyosan búcsúzó szelet szeretem,

hanem a kályhák melegét.

Nem az okos megfejtéseket,

hanem a problémátlan csöndeket.

És a templomokét –

ha misére nem is megyek el.

Hogy bűntudatom van, ha napokig nem dolgozom.

És igen, bevallom, hogy szeretem a vasárnapi húslevest!

És hogy sosem a fájdalomról akartam verset írni,

hanem arról, hogy minden közismert aggály ellenére

mégiscsak szép, hogy élek.

Most már szégyen nélkül elmondhatom.

És ez így van akkor is,

ha néha,

arra a pentelei délutánra emlékeztető ködös hajnalokon,

mint folyókba hajított, felejtésre szánt,

hívogatóan fel-felbukó rettenet,

eszembe jutsz.

Forgatás

Hogy elfelejtsük,

kamerába beszélünk,

megbontjuk mindketten

a második üveget is.

Előtte a téma: bezártság, unalom,

muszájból dolgos napok.

Így nem lehet élni,

sóhajtjuk a fejünk rázva.

A Deákon ittunk ilyet egyszer, emlékszel?

Hogy hol kezdtük az estét?

Hogy ki volt a leghülyébb?

Egymás szavába vágva magyarázzuk.

A tekintetünk leginkább akkor válik réveteggé,

mikor a végét kezdjük ecsetelni.

Hogy ott, hajnal felé, hogyan szorultunk be

a vihar elől egy eresz alá.

Hogy az egyik hogyan ázott bőrig

az érthetetlenül velünk ragadt csajjal csókolózva,

és a másik hogyan rohant ki a zuhogó esőbe

felnézni az égre széttárt karokkal,

ahogy egy igazi ripacshoz illik.

Mire a végére érünk,

kiürül a második is.

Hát igen, akkor boldogok voltunk,

sóhajtjuk a kamerába,

és mint minden valódi művész,

most sem hazudunk.

Csak azt nem említjük,

mikor aznap,

a zivatar után hazatántorogva,

egyikünk végignézett

az összehamuzott sörösdobozokon,

aztán az ablakon át

ki a reggeli égre,

és tudva, figyelik,

azt sóhajtotta fátyolos hangon:

Így nem lehet élni.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Florina Wolf - ("(...) húsz éves elfoglaltság, függőség, életcél, álom, mindenki másképp vélekedett róla a környezetemben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Florina Wolf írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek hamarosan megjelenik első könyve a FairBooks Kiadónál a Könyvhétre Pizzaszív-Légy mellettem (Pízzaszív 1.) címmel, személy szerint nagyon várom, hogy elolvashassam a könyvet.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, igazán megtisztelsz vele! Harminc éves vagyok, van egy jóravaló férjem, egy csodás lányom és egy bordercolliem, Maizie.

Pizzaszív-Légy mellettem (Pízzaszív 1) sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Vendéglátós suliban végeztem, és  többféle helyen dolgoztam is a szakmámban, elég sok bennfentes infóval rendelkezem, amit a szerkesztőm kifejezetten imád, szóval ez amolyan információ leporolás volt számomra, mert olvastam volna hasonló sztorit, de hát nem volt megírva. A mondás pedig úgy tartja, hogy akkor írd meg magad.

2020 tavaszán jött az ötlet, egyedül autóztam, mikor meghallottam a The Chainsmokers, ILLENIUM, Lennon Stella – TakeAway című számát, nem a legjobb az angolom (hála a középiskolás tanárnőmnek), de pont a lényeget megértettem. Beugrott egy bizonyos jelenet, ami köré felépülnek a részek. Amikor hazaértem megírtam a kezdetet, majd félretettem, mert akkoriban több mint ötven különböző papír fecnis fiók sztorim volt, azt írtam, amihez kedvem volt, és éppen addig is tartott, így semmivel sem haladtam.

Az író barátnőm, Daremo hívta fel a figyelmemet két pályázatra, az Aranymosásra és a Maxim kiadóra, a Pizzaszívet az utóbbira küldtem be úgy, hogy még vissza is jeleztek, hogy félreértettem a karakter minimumot és kellene még majdnem 100.000. Ott majdnem feladtam, mert úgy éreztem, nincs mit elmondani róla, Daremo biztatott, így végül az utolsó héten újraküldtem. Majd megkaptam a visszautasítást, és közvetlen utána az Aranymosástól is, ott úgy voltam vele, hogy szó szerint kidobom a laptopot az ablakon, és hagyom az egészet. De a férjem kivitt az udvarunkba a laptopommal együtt és azt mondta, rebootoljam a sztorit. Ennek hála lett a Beke szemszög és négy hónap alatt újra írtam az egészet.

Hány részesre tervezed a Pizzaszív könyvet?

Ez egy vicces sztori, eredetileg egy részes lett volna, utána trilógia, mikor a négy hónapos rebootolás során az egyik bétám azt javasolta szedjük szét és legyen sorozat. Végül a kiadó munkatársaival abban egyeztünk meg, hogy maradjunk a trilógiánál.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Olyan 75:15 arányban a fantázia része.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A szüleim válásakor kezdtem el írni. Ez majdnem húsz éves elfoglaltság, függőség, életcél, álom, mindenki másképp vélekedett róla a környezetemben. Az akkori judós barátnőm mutatta meg a Bravo újságban a Tokio Hoteles fiúkat, majd hallgattunk tőlük zenéket, és együtt kezdtünk el az A+-onaniméket nézni, legfőképp az Inuyashát, és hát fanficcekkelkezdődött minden. Az Anime-fanfictionstyle oldalon kezdtem publikálni az akkori írói álnevemen, ami a NorikoRyuuHime volt, és ott találtam rá más jellegű, nem fanfic sztorikra, ami miatt felvetődött bennem az, hogy elrugaszkodhatok én is ezektől a fix dolgoktól.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindenképpen. Aki követ Wattpaden, tudja, hogy van kisebb horror, thriller és krimi sztorim is, amik kihívásokra, meghatározott karakterszámú, vagy témájú novella pályázatokra készültek, amikkel kifejezetten tréningezem magamat, mert nem vagyok a rövid megoldások embere. Van még sci-fi, erotikus és fantasy sztori is a tarsolyomban, de a fő szál mindegyikben a romantika.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először örülök, nagy szó nálam, mivel sokkal kevesebb befejezett történetem van. De most, ahogy már itt vagyunk a célegyenesben, elég sokszor elérzékenyülök, szerintem ez nálam akkor fog tetőzni, mikor konkrétan egy vesszőt sem írhatok már bele a Pizzaszívbe. Na ott majd elfog fogyni egy százas zsepi.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Van egy gyönyörű hangú énekesnő, Florina Perez, rengeteget hallgattam a zenéit a YouTube-on, a Wolf pedig magyarul farkast jelent, ez az a szó, amibe az összes testvérem nevéből tudtam betűt behelyettesíteni.

Nem szeretem a rendes, kvázi civil nevemet, a férjezettel, egy fokkal jobb lett, de ennyi.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, az igazi 90-es és 2000-es évek eleji szappanoperákon nőttem fel, amiket a nagymamámmal néztünk, ez volt a közös programunk, kettesben. Ő már sajnos nincs velem, de néhány telenovellás történetvezetéssel olyan, mintha kapnék vele még egy kis közös időt.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még folyamatban van, ezért inkább azt mondom el, milyen volt, mikor megtudtam.

Az első körös bekerülésem egy pokoli hét utolsó napján, ironikusan péntek 13-án derült ki, ami nekem általában szerencsét hoz, mint most is, segített átlendülni, akkor már várandós voltam.

A második kör végeredménye a sógorom születésnapi vasárnapi ebédje közben érkezett, ahol elsírtam magam az örömtől.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Sosem tervezek semmit előre, minden eddigi befuccsolt, ha így tettem, meg eleve egy nagyon spontán típusba tartozom, szóval ez az írásomon is látszik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Pizzaszív 1-ben a kedvencem a halloweeni és a spicy jelenetek, de szeretem a tesós összetartósakat is. A nehezemre a veszekedős és szomorú jelenetek esnek, mert pillanatok alatt én is át tudok hangolódni rájuk, és rendesen olyan, mintha nekem volna pocsék napom, nem pedig a karaktereimnek.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sok minden megihlet engem, egy zeneszám, film jelenet, vagy egy olvasott, esetleg egy-egy álom. Ezeket összegyűjtöm és szemezgetek belőlük egy-egy jelenetnyire.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A bétáim, és az író barátnőim, Daremo, Sylvi, Arlete, C.K.Zolya, de természetesen a kiadói részről Ági, Tira és Judit is ellátnak ötlettel tanácstalanság esetén, miközben próbálunk kompromisszumokat kötni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Anyukám és férjem a legfőbb támogatóim, valamint a nővérem, de úgy, hogy igazából fogalmuk sincs, mit művelek. Egy unokatesóm mondta, hogy megrendeli, ő meg is osztja a tartalmaimat, de ennyi. A barátaimtól és az olvasóimtól több szeretet és biztatást kapok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Remélem, meghozza Nektek a kívánt várakozást a történet! Elvégzek két kurzust a kiadómnál, és szeretném a továbbiakban is képezni magamat. Jelenleg egy fantasy sorozat első részén dolgozom, ami nem tudom, hogy az idei szoros kiadói megjelenési tervezetbe belefér-e, de ha nem, akkor majd jövőre. Utána mindenképp a Pizzaszív 2 javítási munkálatainak fogok neki állni, hogy 2025-re a kezetekben lehessen a folytatás, mert az előolvasóimat totál kibuktattam a végével és sietettnek. Kissé.

Florina Wolf írói oldala

Előrendelhető FairBooks Kiadónál.

Wattpad

Tiktok

Instagram

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Bali Brighton - ("Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Bali Brighton írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent fantasy regénye Arronia és az Elveszett Bölcs címmel. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy olyan ember vagyok, aki könnyebben beszél az általa alkotott dolgokról – így a könyvéről is –, mint saját magáról. Vagy ez legtöbbünkkel így van?

Debrecenben születtem és itt is végeztem hidrobiológia mesterszakon. A tanulmányaim alatt az írás messze került tőlem. Fiatal koromban inkább zenéltem meg rajzoltam, de idővel valamiért elhagytam, ami azt vonzotta maga után, hogy bennem maradt az alkotási vágy. Ezt az egyetem után az írással töltöttem ki.

Mindig is felnéztem az írókra és emlékszem, tizenkét évesen írtam meg az első könyvkezdeményemet, amit természetesen nem fejeztem be, de megfogadtam, hogy egyszer én is kiadok majd egy könyvet. Az egyetem befejeztével végül eljött a kellő idő és elszántság, így belevágtam. Kimentem Írországba dolgozni egy időre, hogy ezt az álmomat mihamarabb meg tudjam valósítani. Kemény tizennégy hónapot töltöttem kint, de megérte.

Immár bő három éve, hogy töretlen a motivációm.

Arronia és az Elveszett Bölcs c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bő két év volt, mire azt mondtam, hogy mostmár kiadható formát kapott a könyv. 2021 januárjától kezdve először hónapokig terveztem az egész sorozatot, mielőtt egyáltalán belekezdtem volna az első kötet megírásába. Ezután a munka mellett majdnem minden nap ezzel foglalkoztam, és nem csak kutatómunkát folytattam, de azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan is érdemes felépíteni egy regényt, hiszen soha nem tanultam.

Már megvolt az első kötet, amikor 2023-ban elmentem Nádasi Krisz regényíró-tanfolyamára, ahol a tanultakat kamatoztatva átírtam az egész könyvet. Teljesen más szemmel néztem a szövegemre. Hihetetlen, hogy mire nem képes egy három napos kurzus. E mellett természetesen számtalan cikket olvastam, de amúgy is olyan ember vagyok, aki szereti magába szívni az új információt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyrészt a fantázia van jelen, de biológus mivoltomból sokszor elgondolkodtam, hogy mi az, ami abszolút lehetetlen még egy fantasy történetben is. A legnagyobb gondom a bináris naprendszerrel volt. Habár nagyon érdekel a csillagászat, de sajnos nem vagyok asztronómus, így csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ér.

A bolygó fantasy világát, legfőképpen a környezet megjelenését azonban a fantáziám szülte. Ihletet azért merítettem innen-onnan, főleg az élőlények esetében. Sokat nézegetek képeket az interneten, de ha a valóságból merítek, azt is valamilyen szinten átalakítom, vagy valami pluszt adok hozzá.

A valóság olyan szinten viszont jelen van, hogy a könyvemben a lakosok egy része mítosznak tartja az emberek létezését. Illetve a bölcsek valós személyekről lettek mintázva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Elsőnek tizenkét évesen írtam és nagyon magával ragadott, de a sok hobbim miatt nem játszott nagy szerepet az életemben. Aztán voltak még kisebb-nagyobb próbálkozásaim, majd tizenhét évesen ismét belefogtam egy regénybe. Akkoriban nagyon ment a vámpír őrület, így természetesen én is erről írtam. Százhúsz-ezer szónál megálltam, és azóta se fejeztem be. Nem is tartom már így utólag jónak. Ez után szinte teljesen felhagytam az írással, mondván, ha majd igazán érzem magamban a motivációt és a képességet, akkor majd valami nagyba belekezdek. Nagyjából két-három év telt el, amíg az Arronia szikrája felcsillant bennem, és újabb öt év, hogy hozzá is fogjak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A horror foglalkoztat, mert fogalmam sincs, hogyan érhető el írásban a félelem, pedig olvastam már horrort. Nem kedvenc műfaj, mert hajlamos vagyok a valóságban túlfantáziálni a történéseket, de mindenképpen izgalmasnak találom, hiszen részben fantasy is.

Viszont nem tudom, hogy mikor jön el az az idő, hogy én egy horrorba belekezdjek. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretnék-e félni írás közben.

De egy jól átgondolt krimi is érdekes lenne. Élvezném analizálni, hogy a karaktereim pszichésen hogyan állnak egy gyilkossághoz. Talán egy kis varázslattal vegyítve… Most támadt egy ötletem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

A helyzet az, hogy bárki, aki valamit alkot, szerintem sosem érzi teljesen befejezettnek a művét. Mikor rajzoltam, egy rajztanárom azt mondta, hogy tudni kell, hol kell megállni. Úgy gondolom, ez az írásra is igaz, így sosincs bennem az a nagy hurrá, hogy tökéletes és készen vagyok vele. Egyszerűen kicsit megnyugszom, hogy na akkor ez így mostmár kerek és vállalható, ugyanakkor ott motoszkál a fejemben a rengeteg alternatív történés, kivágás és átírás, amit viszont el kell engednem.

Miért pont ez az írói álneved?

Valójában Bali a becenevem – igen nő létemre. Az igazi nevemhez kapcsolódva B betűs családnevet szerettem volna és egy nap megakadt a tekintetem a Brightonon, de ekkor sok más szóban volt még. Aztán másnap megismertem egy angol rappert, aki egyébként elképesztően intelligens dolgokról beszél a nem hétköznapi számaiban, és mint kiderült, ő Brightonból való. Megvolt a jel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. Érdekesnek és kalandosnak tartom a fantasy történeteket. Képtelen lennék non-fictiont írni. Látható, még a fentebb említett krimibe is csempésznék valami varázslatot.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Olyan, mint amikor egyetemen átmentem egy vizsgán. Tudtam, hogy sikerült, hogy túl vagyok rajta, de a drukk még annyira bennem volt, hogy nem tudtam felocsúdni. Én ilyenkor nyugiban leülök, szép lassan realizálom, aztán elmosolyodom, hogy hihetetlen, de tényleg megcsináltam. A következő ilyen fordulópont az lesz, amikor a teljes Arronia-sorozat megjelenik.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút tudatos. Le kell ülnöm és beleásnom magamat, mert látnom kell az ok-okozati összefüggéseket a dolgok között. Érdekes, mert kisebb koromban inkább impulzívan írtam, de nem éreztem, hogy így igazán jó történeteket alkotnék. Mikor elkezdtem tanulmányozni a regényírás fortélyait, hogy hogyan is lehet jól felépíteni egy cselekményt, onnantól kezdve neki sem álltam tervezés nélkül semmilyen történetnek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Személy szerint nagyon szeretem a humort. Általában jókat is nevetek a karaktereimmel a vicces részeknél, főleg, amikor barátian csipkelődnek. Ezeket a jeleneteket írni és visszaolvasni is szeretem. A másik kedvencem, amikor egy, az én lelki világomtól távol álló, már-már gonosz karakter bőrébe kell bújnom.

Igazából majd az Arronia második kötetében lesznek olyan jelenetek, amik igazán a kedvenceim lettek, de ebből még nem árulok el részletet. Az Elveszett Bölcsben imádom, amikor Archi megjelenik, és amikor Evon a végén hallucinál. Azt is szeretem, amikor beleragadnak a droszera növénybe és úgy tűnik, nincs kiút. Vagy, amikor az öntelt Daemien megjelenik, pedig a való életben távolról kerülöm az ilyen személyeket.

Olyan jelenet pedig, amit kifejezetten nehéz volt megírnom nem igazán akadt eddig. Kigondolni nehéz néha a cselekményt, de ha ez megvan, utána már egész konkrét elképzeléssel állok neki írni, a többi meg jön magától.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én mindig azt mondom, hogy arról írok, amit szeretnék látni/olvasni. Ihletet azonban számos helyről szerzek. Nekem elsősorban a képek nézegetése vált be. Illetve a céltalan fel-alá járkálás és közbeni agyalás a házban, ugyanis a mozgás jó agyserkentő. De ha ezt az utcán tenném, megeshet, hogy szirénázva, villogó fényekkel kellene járnom, mert ilyenkor elveszek a saját gondolataimban.

Illetve már írásnál, ha tudom, milyen hangulata lesz egy résznek, akkor olyan filmzenét keresek, ami illik rá, így sokkal jobban át tudom érezni a történéseket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőnek, a barátaimnak és az anyukámnak szoktam elküldeni, akik, mint hozzá nem értők, véleményt mondanak, hogy mi az, ami tetszik nekik a történetben, és mi az, ami nem. Ekkor még alakítgatok rajta, mielőtt elküldeném szakértőkhöz, akik aztán általában további javaslatokat tesznek. Ezeket az előbbi személyek segítségével átbeszéljük, és nem, nem mindig állnak az én oldalamra, de ez jól is van így. Csak az őszinte véleményből lehet fejlődni.

Úgy gondolom, hogy mindkét fél szava számít, hiszen az olvasók nagy része nem lesz szakértő. Ugyanakkor csak egy hozzáértő ember tudja megmondani, hogy mi miért nem fog működni a szövegben.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Először a szüleimmel kezdeném. Azt érdemes tudni, hogy számtalan hobbiba fogtam már bele, amiket lehet, hogy sokáig űztem, de nem lett belőlük semmi. Úgyhogy, amikor 2021 januárjában nekikezdtem az Arroniának, hónapokon át hárítottam otthon, hogy mivel foglalatoskodom. Aztán augusztusban – amikor a könyv háromnegyede készen volt – kinyomtattam a nyers szöveget és letettem eléjük az asztalra. Vártam volna valami reakciót, de csak szótlanul néztek egymásra meg a kéziratra. Aztán idézve őket, ledöbbentek, mert nem gondolták, hogy erre is képes vagyok. Szerencsére ezután is, és mai napig támogatnak az álmaim elérésében.

A család többi része pozitív megjegyzésként azt szokta mondani, hogy „hát, író még nincs a családban”. Közülük csak néhányan olvasták az Arroniát, de tudom jól, hogy ki milyen beállítottságú, így senkire nem sóznám rá a könyvemet, ha tudom, hogy nem szereti a fantasy-t, de összességében nagyon támogatóak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Idén tervezem megjelentetni az Arronia második kötetét. A napokban került szerkesztői kézbe, úgyhogy megy a munka ezerrel. A borító leleplezése a nyár folyamán várható. Végül szeretném megköszönni az összes olvasómnak a támogatást és a visszajelzést. Ha minden a tervek szerint halad, az Arronia-sorozat töretlenül halad előre mind a négy kötet megjelenéséig.

Bali Brighton írói oldala

Bali Brighton webshop

Itt leadhatod a rendelésed.

Szöges Emese: Alattunk a Föld aluszik - ("Egy szóval zseniális lett, megdöbbentett engem, hogy második regénnyel nyerjen meg az írónő. Szöges Emese, köszönöm a fantasztikus élményt, és ami még hátravan. Köszönöm, hogy esélyt adtam, hogy elolvassam.")

 ~~~ Recenzió ~~~

Szeretném megköszönni Szöges Emesének és NewLine Kiadónak, hogy elolvashattam Alattunk a Föld aluszik könyvét. El kell, hogy mondjam nem ez az első könyv az írónőtől, amit olvastam, az első könyve sajnos nem tetszett. Adtam esélyt az új könyvének, ez viszont felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon is. Kellemes meglepetés volt számomra. Ez a könyv szuper lett.

Szöges Emese

Alattunk a Föld aluszik

Tartalom

2081-et írunk, az emberiség pedig elérte a Föld teljesítőképességének határait. A túlnépesedés és a környezetszennyezés új megoldásokat sürget.

A tizennyolc éves Josephine és Jules is egy ilyen megoldásban – a Mars kolonizálását célzó űrprogramban – vesznek részt, hogy sok év után végre száz százalékos készültségűvé tegyék a Mars-bázist és teszteljék annak rendszereit a jövő telepesei számára.

A küldetés előrehaladtával azonban Jules nemcsak Josephine-hez, hanem egy nyugtalanító felismeréshez is közelebb kerül: a Jubilant fedélzetén talán az emberek és a dolgok nem azok, aminek mutatják magukat…

Véleményem

5/5

Nem gondoltam volna, hogy olyan könyvet fogok olvasni, amelynek az első kötete nem jött be, de a második nagyon. Ez történt most velem. 

Nagyon jó ez a történet, annyira könnyű olvasni, rövidek a fejezetek, így haladós volt. Jó, tudom megint kifutottam az időmből. De mentségemre legyen mondva, ez a könyv valami eszméletlen. Nem volt unalmas, semmi sallang, kitöltött felesleges részek sem. Dominic-et szerettem a maga módján. Jules és Josephien párost nagyon szeretem. Olyan cukik, édesek.

Szerintem illene az írónőhöz ez a zsáner, nagyon élveztem az egészet.. Nekem nem okozott gondot, hogy nincs űrcsata. Egy kicsit olyan, mint Marsi, Matt Damon-nal. Szeretem az ilyen sci fi történeteket.

Még van pár oldal ebből, könyvből, bízom benne, hogy lesz még több írása az írónőnek, szívesen olvasnék még ebben a zsánerben.

Egy szóval zseniális lett, megdöbbentett engem, hogy második regénnyel nyerjen meg az írónő. Szöges Emese, köszönöm a fantasztikus élményt, és ami még hátravan. Köszönöm, hogy esélyt adtam, hogy elolvassam.

A könyvet itt szerezhetitek be:

Szöges Emese  szerzői oldala

NewLine Kiadó

Heteira: Tündéralku - ("Nem tudok megszólalni. Olyan, mintha kitépték volna belőlem valamit. Magával ragadt ez a történet.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm Könyvmolyképző Kiadónak és Heteira írónőnek, hogy elolvashattam nem mindennapi történetet, a Tündéralkut. Ennél gyönyörűbb szerelmi történetet aligha olvastam mostanság. 

Heteirától már volt szerencsém olvasni Hold vonzását. Már akkor tudtam, hogy bármikor olvasnék az írónőtől könyvet. Farkasosat, tündéreset.

Heteira:

Tündéralku

Tartalom

 A ​tündér alkukra éhes, a farkas tündérekre – beteljesülhet a szerelmük?

Delvin a tizennyolcadik születésnapján szembesül azzal, hogy tündérereje van. Az első sokk után egy új világ tárul fel előtte: képtelen hazug szavakat kimondani, de cserébe képes varázsolni, és alkut kötni az emberekkel, azaz bűbájjal segíteni őket, ha megfizetik az árát. Minden csodás lehetne, csak éppen a férfi, akire régóta vágyik, ódzkodik a tündérektől…

Rikke farkas alakváltó, aki egyszer már megégette magát, amikor alkut kötött egy tündérrel. Titkon jó ideje vonzza Delvin, várja az első átalakulását, a nagykorúságát, hátha a fiú oldja végre a magányát. Azonban kiderül, hogy Delvin is tündér. Vajon a vonzalom erősebb, mint a félelem? És ha ad egy esélyt a fiatal tündérnek, ő nem fog visszaélni a bizalmával? Delvin és Rikke akarja egymást. De csak akkor tudják megadni a másiknak a boldogságot, ha megértik saját magukat, beismerik a vágyaikat, és megtörnek egy múltbéli, kegyetlen alkut. Meg lehet bocsátani a hibákat? Létezik új esély? A szerelem mindent legyőz?

Heteira humorral átszőtt, érzelmekkel teli, érzéki fantasyregénye gyönyörű történet szerelemről, bizalomról és.

Lépj be egy új világba, és hagyd, hogy elvarázsoljon ez a szenvedélyes történet!

Véleményem

5/5

Nem tudok megszólalni. Olyan, mintha kitépték volna belőlem valamit. Magával ragadt ez a történet. Rikke és Delvin. Mennyi mindenen mentek keresztül. 

Rikke fájdalma, Devlin kétségbeesése, jóvátétele. Ez a szerelem. Annyira igazi, élő, erős.. Ez a szerelem semmihez sem fogható. Egyszerre éreztem boldogságot, szomorúságot, fájdalmat és keserűséget. Elképesztő érzelmi hullámot éreztem magamban, amikor ezt olvastam. Sokan mondták nekem, hogy ez a könyv nagyon jó.

Nem gondoltam volna, hogy, lehet ilyen gyönyörű, izgalmas, szépséges ez a szerelem. Hol összeszorult a szívem, hol sírhatnékom volt, hol mosolyogtam.

Heteira egy csodás könyvet írt. Egy olyan történetet írt, amivel magával ragad. A borítóról nem is beszélve. Nagyon imádom. Számomra olyan volt, mintha egy filmet néznék. Szemem előtt történik minden.

Hold vonzása után kíváncsi voltam, miféle könyvvel rukkol majd elő. Kedvencem lett ez a kötet és a Tündéralku is. Egyedi történet, olyan értelemben, hogy ez fejlődéstörténet. Tudnak változni, érzelmileg. Nem tudom lehet-e még überelni ezt a történetet.

Rikke és Delvin, kedvenc párosom. Annak ellenére, hogy Rikkét feltudtam volna pofozni. De teljesen megértem a tetteit, döntéseit. Delvin pedig, ahogy küzd a szerelméért, küzd, hogy együtt lehessenek. Képes áldozatot hozni, hát mi, ha ez nem sírig tartó szerelem.Szerettem volna még olvasni, továbbra is kíváncsian várom az írónő következő regényét.

Szívből ajánlom, akik szeretik a gyönyörű, értékes szerelmi történetet.

A könyvet itt tudjátok beszerezni

Könyvmolyképző Kiadó

Borítóleleplezés: Alba Ferro: Tiktok boszorkány (" Borító megfogott!")

Tyűha, jobbnál jobb borítókat mutat be FairBooks Kiadó. Most Alba Ferro új könyvének a borítója lelepleződött, mely címe Tiktok boszorkány. Már a címe is igencsak érdekes lehet, hát engem megvett, nagyon klassz. Ezt a könyvet is szintén április 15-én lehet előrendelni FairBooks Kiadó oldalán

Alba Ferro

Tiktok boszorkány

Tartalom

Mit tennél, ha az eldugott hegyi falu, ahol eddig biztonságban érezted magad, többé már nem védene meg a távoli, változó világtól?

Jenna mágiaforrásként csupán játszadozik az erejével. TikTokon követi a mágiagyakorló influenszereket, bele-bele kóstol a boszorkányságba, de attól tart, az ilyesmi csak bajt hozhat a fejére. Aztán megjelenik egy párduc bőrforgató a színen, Jenna bajsejtelmei pedig beigazolódni látszanak.

De vajon mik a jóképű idegen szándékai? Segíteni Jennát vagy épp ellenkezőleg, az életére törni? És meddig rejtőzködhet Jenna, miközben a boszorkányházak hatalma folyamatosan nő és egyre szaporodnak a bőrfogatók által elkövetett bűncselekmények?

Jenna lassan már azt sem tudja, ki a barát és ki az ellenség, csak egyvalami biztos: az életben maradáshoz olyan energiákat kell megmozgatnia, melyek létezéséről eddig fogalma sem volt.

Megjelenés

2024.június 10.

FairBooks Kiadó

Kocsis Gergely: A varjúszellem – Újabb regény a Krimi Ma sorozatunkban! – Megjelent!

 Kocsis Gergely

A varjúszellem

Krimi Ma sorozat

Megjelent!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató Budapesten a Nyitott Műhelyben április 12-én 19 órától

Esemény

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Rácz I. Péter beszélget.

A kötetből Mics Ildikó színművész olvas fel részleteket.

A regényről

 

„A fővárosi detektívet, akit háborús traumák kísértenek, a nagy magyar Alföld egy unalmas kisvárosába küldik felderíteni egy hétköznapinak tűnő gyilkosságot. Persze hamar kiderül, hogy a dolgok messze nem olyan egyszerűek, ahogy első pillantásra tűntek… A varjúszellem a krimi és a misztika, a történelmi regény és a fantasy finom iróniával megírt, különleges ötvözete, amely a két világháború közötti, mágiával és legendákkal teli magyar vidék sötét titkaiba kalauzolja az olvasót.”

 

Péterfy Gergely

Fülszöveg

 

Adler Vilmos, az első világháborút megjárt katona leszerelése után detektívként találja meg a helyét a világban. 1922 februárjában az álmos mezővárosba, Karattyánra utazik, hogy kiderítse, ki ölte meg a befolyásos államtitkár unokahúgát. A novemberi hideg ellenére a nőt kisestélyiben találták meg a templom mögötti parkban – megfojtották. Adlernek azonban nemcsak bonyolult és vérfagyasztó esetekkel kell szembenéznie, hanem háborús veteránként saját magával, múltjával és kísértő emlékeivel is.

A detektívet poszttraumás stressz szindróma gyötri, emlékképei túlnőnek tudatán, és beférkőznek a mindennapok eseményei közé. Valóság és képzelet összemosódik, az egyre aggasztóbb történések mellett pedig meg kell küzdenie azzal, ahogyan próbára teszi a saját tudata. Vajon képes-e kellőképpen nyitott lenni elméje, amikor minden kapaszkodó kicsúszik a kezéből? Kocsis Gergely regényében közélet és történelem, krimi és horror szálai fonódnak lidérces, felkavaró történetté, melynek legfőbb kérdése, hogy a holtak mentik meg az élőket, vagy fordítva.

A szerzőről

Kocsis Gergely 1974-ben született Budapesten. Mérnöki és közgazdász diplomával rendelkezik, és jelenleg egy adatokkal és mesterséges intelligenciával foglalkozó cég vezetője. 2013 óta aktív a blogvilágban, majd 2020-tól kezdve szépirodalmi kisprózákat publikál. Írásai szerepeltek különböző irodalmi lapokban, többek között a Kalligram online, a Szófa, a Halszájoptika és a Népszava Nyitott Mondat mellékletében. Két novellája Patrick Mullowney fordításában angolul is megjelent, a New York-i Liszt Ferenc Intézet publikálásában. Első regénye, A varjúszellem, 2024 áprilisában jelenik meg a Prae Kiadó gondozásában.

A szerző portréját Raffay Zsófia készítette.

Részlet a kötetből

 

„A detektív Borovitz főügyész előszobájában ült, négy óra múlt tíz perccel. Várakoztatták – biztos volt benne, hogy szándékosan. Előtte már vagy öt perce kijött egy hatalmas tokájú, harcsabajuszú úr. Arra gondolt, hogy a pálinkáját sem tudta meginni, amit a tárgyalóban kikészítettek, olyan gyorsan terelte be Tivadar. Éppen kérni akart még egyet, amikor megjelent egy hivatali szolga, és intett, hogy fáradjon beljebb, mert a méltóságos úr fogadja. Süppedős vörös szőnyegen vezetett az út, a falon egy ízléstelen paraszti csendélet, mindenütt aranyozott stukkók, a polcokon iratok, az asztaloknál serénykedő titkárnők.

Az alacsony, kedélyes főügyész szinte eltörpült a detektív mellett. Kerek pocakján óralánc csillogott, ősz, gondosan nyírt körszakálla felett monoklit viselt. Kicsi, puha tenyerét lagymatag kézfogásra nyújtotta.

– Borovitz Aurél. Hmm… hogy is hívják… pedig mondták, de már nem az igazi a memóriám… Ez a sok név és arc…

– Adler Vilmos, méltóságos uram, a pesti rendőrkapitányságról jöttem.

Adler egy pillanat alatt felmérte az irodát. Díszes, kerek asztalhoz ültek, rajta aprósütemények, többféle pálinka, pezsgő, Dreher konyak. A szoba közepén egy roppant íróasztal terpeszkedett, meglehetett vagy három bécsi öl. Katonás rendben akták magasodtak az egyik szélén, a kibontott posta a másikon. Alapos ember, aki szereti a rendet és a hatalmat, vonta le a következtetést a detektív.

– Á, igen, igen. Vértesy Erzsó ügyében, ugye? Sajnálatos eset, és pont a mi szeretett Karattyánunkban! Pedig milyen kedves teremtés volt ez az Erzsó, mindenkihez volt egypár kedves szava, ismeri az ilyet, nem? Igazi jelenség. Nagyon fog hiányozni, mondtam is a méltóságos államtitkár úrnak. De a méltóságos úr csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy rendes nyomozást akar, hogy a csendőrségnek nincsenek megfelelő eszközei és tapasztalata. – Közben leültek a hatalmas irodában a vörös kárpitú, súlyos karosszékekbe. – Nem értek egyet, évszázados tapasztalat van itt, és rátermett emberek.

Adler elengedte a füle mellett a főügyész szavait, nem kapott sok időt, ki kell használnia.

– Úgy tudom, maga szignálta a csendőrök nyomozati anyagát.

– Á – húzta el a száját Borovitz –, hivatalból ez a dolgom.

A főügyész kényelmetlenül fészkelődött a fotelben. Adler elővette a kopottas, zsíros tapintású fekete noteszét, és ráérősen lapozgatta.

– Nem értett talán egyet vele? – nézett fel a füzetből, Borovitznak szegezve a kérdést. A kérdezett csak meredt maga elé, és olyan arcot vágott, mintha citromba harapott volna az imént.

– Nem erről van szó – kezdte lassan. – Nem akartam, hogy a nevemet összefüggésbe hozzák ezzel a szomorú üggyel. Megérti, nem? – A főügyész idegesen töltött magának egy pálinkát. Csak miután tele volt a pohara, jutott eszébe az illem: – Bocsánat, pálinkát? Saját főzés a legjobb szilvából. Tudja, családi recept. Apáról fiúra száll. Nekem sajnos nem született gyermekem… A receptet velem temetik majd a sírba. Jöjjön, kóstolja meg! Ilyet még biztosan nem ivott.

– Csak egy keveset.

– Mi keveset nem adunk, nem veszünk semmiből itt Karatytyánban. Érti, nem? – kacagott fel vékony hangon, idegesen a főügyész. – Na, jöjjön, öcsém, ne kéresse magát!”

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó