Kérlek, mesélj kicsit magadról. Mióta
írsz? Hogyan kezdődött az írás?
Köszönöm
a meghívást és a lehetőséget erre a beszélgetésre. Mikor is kezdődött az írás?
Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta az eszemet tudom, élek-halok a
történetekért. Különösen azokért, amelyek annyira fantáziadúsak, hogy egy
teljesen új világba röpítenek. Gyerekkoromban képes voltam naphosszat álmodozni.
Különféle történeteket találtam ki és játszottam le a fejemben, puszta
szórakozásból.
Iskolásként
az irodalom volt a kedvenc tantárgyam, és bár a tananyagot száraznak éreztem, valahányszor
fogalmazást kellett írni – akár felmérőben, akár házi feladatként – én izgatott
lelkesedéssel láttam neki a munkának. Nem a jegy motivált; egyszerűen csak
alkotni akartam. Azt hiszem, így kezdődött.
Van kedvenc karaktered, történeted a
könyvedben?
Nanook,
a Holdvándor. Érdekes módon ő eredetileg nem is volt része a történetnek –
legalábbis amikor először megálmodtam a művet. Őt a szükség szülte, amikor
rájöttem, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet.
A tényleges írást egy hosszadalmas
tervezési folyamat előzte meg, melynek során azt hiszem túlzásba vittem a
tökéletességre való törekvést. A körvonalazott mű megalkotása olyan kihívássá
vált, amelyhez nem éreztem méltónak magamat.
Ekkor
jött az ötlet, hogy teremtsek egy krónikást, aki ott él az általam megálmodott
világban, és személyes tapasztalásként éli meg a cselekményt. A karakterét úgy
építettem fel, hogy nagyszerű mesélő legyen, és életcélként kitűztem neki a
világ történetének megírását. Ezután már az ő felelőssége volt az alkotás, én
csupán közvetítettem. Egyszerű mentális trükk volt ez saját magammal szemben,
de érezhetően enyhítette a vállaimra nehezedő kihívás súlyát – szóval bevált!
Egy fantasy történetet, világot
felépíteni mi szükséges? Mennyire kell behatóan ismerni a zsánert, ha valaki
bele akar fogni? Térképek, ilyesmik mennyire fontosak egy könyvben? Szükségesek,
vagy mellőzhetők?
Én a tervezés híve vagyok.
Szeretem ismerni a világ történelmét, földrajzát, a benne élő fajokat, valamint
a háttérben munkálkodó erőket, sőt, azok eredetét is. Az ilyesmik adják a
történet kontextusát. Jó ötletnek tartom ezt mind-mind megtervezni, de csak a
háttérben. A regény lapjain nem kell az olvasó szájába rágni a világ teljes
enciklopédiáját, viszont ha a mesélő behatóan ismeri mindazt, amiről mesél, az érzékelhető lesz
a sorok között.
Milyen érzés fantasy világot felépíteni?
Mennyire nehéz?
Gyógyíthatatlan
álmodozóként ez számomra nagyszerű szórakozás. Előttem feszül egy üres vászon,
és a képzeletem ecsetével azt festhetek rá, amit csak szeretnék. Földrészeket
mozgatok, égig érő hegyeket emelek és egész civilizációk sorsáról döntök. Mi
több, az akaratom előtt még a fizika törvényei is meghajolnak.
Csodálatos
élmény, de van két fő nehézsége is. Az egyik a komplexitás: minél részletesebb
a tervezés, annál nehezebb betartani minden szabályt és figyelembe venni minden
tényezőt. Ellentmondások születnek, amiket kezelni kell.
A
másik nehézség a kegyetlenség szükségessége. Ösztönösen olyan világot szeretnék
teremteni, ahol béke honol és mindenki boldog. De ha ezt az utat választom,
akkor mi teszi izgalmassá a regényt? Sajnos rá kellett jönnöm, hogy minél
kegyetlenebbül bánok a karakterekkel, annál izgalmasabb a történet. Ez azért nehéz– legalábbis számomra –, mert a karakterek a barátaim. És ez nem csak a
„jó” oldalon álló szereplőkre igaz.
A szereplőket hogyan, miként találod ki?
Vázlatokat készítesz hozzájuk?
Első
lépésként körvonalazom a történetet és a főbb szereplőket – ezeknek aztán
teljes élettörténetet kreálok a születésüktől egészen a regény cselekményének
kezdetéig. A személyiségüket úgy formálom, hogy passzoljon a történetben
betöltött szerepükhöz, de teret hagyok nekik arra is, hogy a cselekmény során
saját döntéseket hozzanak.
A
mellékszereplőket a tervezés második vagy harmadik lépéseként alkotom meg,
amikor már a részleteket finomítom, vagy már éppen írom a piszkozatot, és
szükség van egy karakterre, aki egy jelenet erejéig belép a történetbe.
Van kedvenc fantasy könyved?
A
Tolkien által alkotott világ nagy csodálója vagyok. Ebbe beletartozik A Gyűrűk
Ura mellett A Hobbit, A Szilmarilok és még néhány mű. Különösen lenyűgöz, hogy a
történet kezdete visszanyúlik egészen a világ teremtéséig. Kissé talán
túlságosan is hasonlít a Teremtés könyvére a Bibliából, de lenyűgöz a tény,
hogy Tolkien időt és fáradtságot nem sajnálva, kreatív és logikus lépésekkel
képes volt a semmiből felépíteni egy ilyen csodálatosan részletes világot.
Ha valaki elkezdene fantasy történetet
írni, mit tanácsolsz? Hogyan induljon el?
Tervezéssel.
Hirtelen fejest ugorva szétesik a történet, ha a kontextus nincs részletesen
felépítve. Ez talán minden műfajnál igaz, de a fantasy esetében különösen. Én
több mint egy évet szántam kizárólag tervezésre, mielőtt egyetlen sort is írtam
volna a regényből. Túlzás volt? Valószínűleg igen, de ez jól szemlélteti, mennyire
fontosnak találom a tervezést.
Gondoltál arra, hogy a fantasy zsáner
mellett, mást is kipróbálj?
Néha
improvizálok egy-két esti mesét a gyerekeimnek. Eljátszottam már a gondolattal,
hogy esetleg leírjam és kiadjam némelyiket, de ez még csak ötlet szintjén van.
Ami
a regényeket illeti, nem hiszem, hogy valaha is megválok a fantasy-től.
Bármilyen műfaj felé hajlanék is az idők során – akár romantikus, krimi vagy
horror – meg lehet írni őket fantasy környezetben is, és ez izgalmasabbá teszi
számomra a projektet.
A borító szuper, ki álmodta meg? Hogyan
jött létre a borító?
Az
eredeti borítóötletem véres és groteszk volt. A kiadó szerint kiadhatatlan, ezért
elvetettük. Lilla, a borítótervező, türelmes volt és professzionális. Újabb és
újabb koncepciókat alkotott közös ötleteléseink alapján, mígnem végül
eljutottunk ehhez a cím centrikus, fa motívumos változathoz – és ez még az
eredeti ötletemnél is jobban tetszik.
Fontos
megjegyeznem, hogy Lilla formálta térképpé azt az irka-firkás ákombákomot is,
amit a tervezés részeként készítettem a világról.
Akik esetleg nem ismerik a fantasy
világot, miben különbözik a többi zsánertől?
Míg más műfajok a valóságot
torzítják, a fantasy inkább új valóságot teremt.
Mit tanácsolsz annak, aki esetleg
fantasy történetet szeretne írni?
Szerintem
térjünk vissza erre a kérdésre, miután kiderül, hogyan fogadja az
olvasóközönség A Fehér Erdő Gyermekét. Ha a visszajelzések negatívak, akkor
részletes tanácsot tudok majd adni arról, hogy mit NE csináljon az illető.
Persze remélem, inkább arról beszélhetek majd, hogy mi az, ami bevált.
Köszönöm
a lehetőséget erre az interjúra, és további sok sikert és követőt kívánok
neked!
Én köszönöm az interjút!
