Október 1-jén megjelenik Tóth Kinga Mariamachina című kötete!

 Tóth Kinga

Mariamachina

 

Megjelenik október 1-jén!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter.

Borítóterv: Tóth Kinga grafikája felhasználásával Szabó Imola Julianna

Könyvbemutató az Őszi Margón

Esemény

Időpont: október 16., péntek 18.30

Helyszín: Nemzeti Táncszínház, Kávézószínpad

 

A szerzővel Perintfalvi Rita beszélget.

Perintfalvi Rita ajánlója

„Tóth Kinga verseskötete olyan, mint egy diptichon, egy posztmodernkori, lélekből faragott szárnyasoltár. Ha kinyitod, női szenteket, szeretőket, apácákat, medvének született fiút, virágleányt találsz benne. Imákkal, liturgikus ünnepekkel, lelki- és beszédgyakorlatokkal fűszerezve az életről és halálról, a bűnbánatról és megtisztulásról, a vágyról és az elengedésről. Amikor a táblaképen a versek egy része megújulva visszatér, a kötet meditációvá, mantrává válik. A szavak hömpölygő folyama és a képek játéka ellenálhatatlan erővel magával ragadja az olvasót. Maga is a diptichon, az oltár részévé válik. Végbemegy a transzformáció.”

 

A szerzőről

Tóth Kinga író-költő, hangperformer, vizuális alkotó. Munkásságáért Hazai Attila Irodalmi Díjjal, Margó Különdíjjal, Hugo Ball támogatói díjjal, Bernhard Heidsieck- díjjal és az Ingeborg Bachmann-díj KELAG-díjával tüntették ki. Legutóbbi kötete a Prae Kiadónál: AnnaMaria sings/singt/énekel, 2023

Tóth Kinga portréját Verena Mayrhofer készítette.

 

Versek a kötetből

 

VAKU

 

amikor a portrészékre ültettek

és egy próbababa mögé álltam

világoskéken férceltek tojásformára

de lepattant a karomról a tű

és futott bennem a ló

(és elkezdett futni bennem a ló)

és a lábujjaim megtüzesedtek

és a vénáimon narancssárgán

feszült az utcai világítás

a bőrömön a kis szőrök szaladtak

a sapkámat ledobta a haj

a fiam intett egyet egy bárány hátán

benjámin a repülők fölé emelkedett

a billentyűzeten átkapcsolta magát

a nyelv és a villanykörtedrótba

kerültem balról jobbra

suhantam át abban az áramkörben

lehetett volna karácsonyi dísz is

aztán a mozsár a fűszertörő a szemem

közé koppant az a kör doktor manhattan

az a pont ahonnan a futóideg ered

ami belecsúszik a fényképezőlencsébe

a mozsár amikor betakarja a fejem

anna énekel és öt hanggal lejjebb

énekelnek a nővérek ott van az a hang

az összes mögött a ló hátán amikor

a lábujjaddal pattintasz mikor leetted

az utolsó falatot az almaszárról mind

a magokkal együtt amikor a kandeláberen

kiég az összes is mikor a kötött megcsípi

a füled az az a kék pisszentés

a vaku

 

 

VÍZHORDÓ

 

menyasszonyt árulnak az ablakban

azt kérdeztem nekem mikor lesz

ilyen fehér ruhám ha lesz biztos

nadrágos lehet csak vagy biztos

csak nadrágos lesz

felgyújtottam volna azt a kirakatot

rádobni a tüzet arra a ruhára

forró cseresznyemagokat a ruha alá

de fent volt a ház a hegy aljából még

át az erdőn a falak mellett három kolostor

mellett a templom és még egy és még

az iskola útját kikerülni egyenesen a kerülőn

az emelkedő a cipőmben benne

a vízhordó asszony az apácák egy nemes is

én is ugyanúgy megyek hordom a vödröt

egyetlen hang sincs él-e itt bárki nem mozdul

a bokor sem csak akkor ha elrendelik akkor

egy kisállat elfut a bokrok között

akkor messze lehet egy autót hallani

és egy fiatal férfi is megy de másik irányba

kanyarodik elszakad a kabát meg az összes

többi nincsen pihenő egyenletesen egyik

a másik után ezen az útközben kérdez a fiú is

hiszi hogy egyedül van de velem együtt

meghallja a bokor alól a szomszéd faluból

és a kanyar másik oldalán a másik kérdező

férfit mindkét cipőmmel hordom őket

a domb tetején aztán nincs már mit csinálni

ott veszünk először levegőt

tapsolni kezd bennem a nemesasszony

az apáca tapsol a hosszú kabátom eloldódik

a kötője a cipőfűzőm foszlik le a ruhám leesik

a számról a kendő átfúj a csöveimen kihidegíti

legyen éles tűnjön el róla ami az enyém

anyáim nővéreim megjöttem

 

 

ÚSZÁS

 

ha a víz felemeli a lábat

a hasadnál tartalak meg először

akkor kellene megadni elengedni (nekem)

csak dobd fel magad a tenyerem felett

fogsz lebegni mint a béka azt hiszed

kalimpálsz hogy felhabosítasz hogy

a buborékokban a fulladásod pukkad ki

a víz felemeli a lábad (nem a tenyerem tart)

a hasad irányít engem a hasad mondja

a víznek is merre lökjön vagy engedje

azt a két centimétert amit nem akarsz

látni a kezem felett ami miatt akarsz itt engem

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában: 

Prae Kiadó

Só. Bor. Eper. – Kortárs katalán költők 100 verse – Megjelenik májusban!

 Só. Bor. Eper.

Kortárs katalán költők 100 verse

A Katalán Könyvtár 19. darabja

 

Megjelenik májusban!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2026

 

Válogatta és az előszót írta: Bakucz Dóra és Nemes Krisztina

Fordította: Bakucz Dóra, Nemes Krisztina és Varju Kata

Olvasószerkesztő: L. Varga Péter

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

Fülszöveg

 

A katalánok úgy tartják, náluk bizony az egy négyzetkilométerre jutó költők száma igen magas. Ideje volt tehát egy többszerzős válogatásnak magyar nyelven, amelyből kirajzolódik, mennyire sokszínű a kortárs katalán költészet. Száz vers, tizenöt költő: a katalán líra friss hangjai, életjel, irodalmi nyom, pillanatfelvétel a versekben élő, lüktető mediterrán világról.

 

A válogatás origói a ’70-es, ’80-as évek generációjának két nagy kortárs klasszikusa: Maria Mercè Marçal és Enric Casasses. Előbbi feminizmusával, bátorságával és a hagyományok újragondolásával, utóbbi azzal hatott az újabb generációkra, hogy eseménnyé tette a költészetet. Őket követik három fejezetben a fiatalok, köztük a táncot járó hegyeiről híres és a magyar olvasóknak is már ismerős Irene Solà.

 

A versek hírt adnak vágyról, a metropolisz zajáról és neurózisairól, a vidék csendjében rejtőző erőkről, Barcelonától Mallorcán át a Pireneusokig.

 

Versek a kötetből

 

Irene Solá (1990–)

Nemes Krisztina fordításai

 

Vékonyra szopogatott

Vaig gastar la llengua

 

Vékonyra szopogatott

cukor a nyelvem,

s hullottak rám nyár végén

szirmok és levelek.

Szájpadlásom barlangja

háromezer éve üres.

Se festmény, se máglya.

De szemöldököm íve ámul:

Milyen szépek a jégfolyók!

Milyen szépek a hegyfokok!

 

Mikor a könnyek kihordták szememből

Quan la sal va salpar del saler

Mikor a könnyek kihordták szememből

a sót, a gödre

megtelt vízzel.

Zöld vízzel. Homályos vízzel.

Seregélyek és a méhek

áldozatra odagyűltek.

Molnárkák szaladgáltak

lábujjhegyen a pocsolyán.

Ahogyan Jézus járt,

jártak azon, mi nekem fáj.

 

Pol Guasch (1997–)

Bakucz Dóra fordítása

 

Egy rossz nap dala

Cançó de mal dia

 

mozgasd a tested, mintha nem fúrnák át kíváncsi tekintetek

mozgasd a tested, mintha a szíved nem bomba volna

mozgasd a tested, mintha még nem szokott volna hozzá azokhoz a kőcsókokhoz

mozgasd a tested, mintha nem félnél az idő sötét éjszakájától

mozgasd a tested, mintha nem lenne mindig a nyakadnak szegezve egy tőr

mozgasd a tested, mintha nem lenne a fogad közé dugva örökké egy virágszál, hogy gyerünk már

mozgasd a tested, mintha a szemedből nem hullanának gyémántkönnyek most is

mozgasd a tested, mintha a vágy nem bója volna

mozgasd a tested, mintha a történelem nem számítana

mozgasd csak a tested, életem

mozgasd a tested, mintha a tiéd volna

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában

Prae Kiadó

 

Csordás Kata: A tékozlás öröme – Megjelenik február 10-én!

 Csordás Kata

A tékozlás öröme

 

Megjelenik február 10-én!

Prae Kiadó

Prae Kiadó, 2025

 

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borító: Szabó Imola Julianna Clara Peeters Csendélet gyümölccsel, madártetetemekkel és egy majommal című képe felhasználásával

 

A kötetről

 

„Csordás Kata első kötete az apró, de meghatározó folyamatok ünneplése – költői figyelme az egyébként észrevétlent is láthatóvá teszi. A kötet verseiben finom, de mindvégig határozott erővel bontakozik ki előttünk az élet törékeny, állandóan ingó egyensúlya. A könyvben helyet kap a gyerekvállalás és annak testi valósága, a gyerekkor újrafelfedezése, valamint a felelősség és az elmúlás kérdései. Kritikusan és érzékenyen szólal meg, verseiben egyszerre van jelen a nyíltság és az intimitás. Élesen rajzolódnak ki az első barátság emlékei, a felnőttkor súlya, a mindennapjainkba beszivárgó társadalmi feszültségek. Mindez fényképszerűen éles képekben tárul elénk, a természet ritmusát követve, dagály és apály váltakozásában.”

(Kállay Eszter)

 

Csordás Kata

A szerző fotóját Tóth László készítette.

 

Beleolvasó

 

Örök apály

 

Jó lenne úgy kikeveredni ebből az évszakból,

hogy nem okozok maradandó kárt.

Ha a világ kimozdítható, nem lesz semmi baj.

 

Tudom, hogy a fák kitesznek majd magukért,

a vizek pedig újra elcsendesednek,

a szárazföld visszaköveteli az elcsatolt területeket,

a homokban gyökeret ereszt a fű.

 

A dagály ellenem dolgozik,

de ha két áramlat kioltja egymást,

nyert ügyem van.

Egy sziklára állva jelölöm ki

az új földrajzi egység körvonalait:

ez tómeder lesz, ez tölgyerdő,

az meg ott szántóföld, legrosszabb

esetben hínárszagú mocsár.

 

 

Amerre nem látszik a tenger

 

Milyen tél az, ami után sosem jön nyár?

Két hosszú éjszaka közt lélegzetvételnyi nappal.

Mint az ügyetlen úszó, aki egy levegővel túl mélyre merül,

mindig rossz ütemben jövök a felszínre.

 

A sötétség nem múlik el, csak megkopik reggelre,

de hogy lehet délelőttnek hívni azt, ami épp csak dereng?

Ha innen nézem, három híd is a semmibe vész,

pedig állítólag a túlparton is laknak.

Akár egy videójátékban, már megvan minden

ott is, ahová nem megyek.

Én inkább arra fordulok, amerre nem látszik a tenger.

Megkapaszkodom abban, ami még ismerős.

 

 

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Locker Dávid: Beszédkényszer – Megjelenik május 8-án!

 Locker Dávid

Beszédkényszer

 

Megjelenik május 8-án!

Prae Kiadó

 Prae Kiadó, 2024

Szerkesztette: Péczely Dóra

Borítóterv: Szabó Imola Julianna

 

Könyvbemutató a Kis Présházban

Május 8-án, szerdán 19 órától

 

A szerzővel és Péczely Dóra szerkesztővel Korsós Gergő beszélget.

Láng Orsolya és Locker Dávid könyvbemutatója a Margó Irodalmi Fesztiválon

Május 25-én, szombaton 12.45-től a Margitszigeten, a Kristály Könyves Színpadán.

 

A szerzőkkel Horváth Florencia beszélget.

Közreműködik: Valcz Péter

A kötetről

 

Kemény István ismertetője: „Európai vagyok, Jézus és Platón tanítványa.” Hogy lehet ezt a védtelen, de csodálatos mondatot leírni úgy, hogy a mai olvasó ne mosolyodjon el a romantikus nagyotmondáson? Egyszerű: olyan elementáris költői hitelt kell szerezni hozzá, amitől az olvasó álla leesik, tanult cinizmusa elpárolog. Locker Dávid verseinek ilyen hitele van. Kiderül belőlük, hogyan válik egy határon túl született, vidéken felnőtt magyar fiú a 21. században Jézus és Platón valódi tanítványává, hány megalázó és torokszorító helyzeten kell túljutnia gyerekként, kamaszként, hány eleve vesztett vitát kell végigküzdenie egyetemen és kocsmában. Hogyan bírja tűzön-vízen át, hősiesen, de ha kell, saját magát is kinevetve, épségben megőrizni idealizmusát. Locker Dávid verseskönyve nemcsak egy remek első kötet, hanem minden jel szerint egy nagy költészet kezdete.

 

A szerzőről

A szerző portréját Bach Máté készítette.

 

Locker Dávid 1998-ban született Szatmárnémetiben, jelenleg Budapesten él. Költő, kritikus, az ELTE BTK irodalomtudományi doktorandusza. Ez az első kötete.

 

Versek a kötetből

 

Bőrhiba

Nyolcévesek lehettünk, mikor nagyanyánk arcán

kinőtt a hüvelyknyi, csomós dudor.

Daganat, mondta anyám, miután visszahozták a kórházból.

Nem értettük, miről beszél,

nekünk csak röhögni volt kedvünk.

Képtelenek voltunk bármit kezdeni a felismeréssel,

hogy nagyanyánk már nem az,

aki a fejünkben él.

Mintha a hiba az arcán eltakarta volna,

aki mögötte van.

Pókfészek, mondta egyikünk,

és a nevetéstől a fejünk a csempének koccant.

Másnap reggel egyikünk sem merte bevallani,

hogy azt álmodta,

nagyanyánk arcán a hiba felfakad,

és ezernyi szőrös láb indul felénk.

*

A koronavírusban elhunytakat nem szedhetik ki a hullazsákból.

Apám azonban ismerte a temetkezési vállalkozót,

így megkérte, hogy a ravatalozóba menet

álljon meg pár percre a házunk előtt.

Ha már nem láthatja utoljára,

hadd tapogassa meg az anyját: vajon ő-e?

Én mosolyogtam magamban:

komolyan, mennyi esély van rá, hogy összecserélnek két halottat?

Aztán a hullaszállítóban mégiscsak

meg kellett kapaszkodnom

a fényesre csiszolt karosszériában.

De nem azért, mert valaki mást találtunk a kocsiban.

És nem akkor, amikor apám, mint akit fejbe rúgtak, kifordult a kocsiból.

Hanem akkor, amikor anyám

a nővérek rutinjával a zsákhoz lépett,

amiben a hullaház hidegétől

csempévé fagyva feküdt valami,

ami minden volt,

csak nem a nagyanyám.

Akkor, amikor végigsimítva a gyerekké összement testet,

az arcának ahhoz a pontjához ért,

és hátranézve azt suttogta:

ő az.

A kispolgár vallomása

Egy őszi hétvégén, tíz lehettem,

beállított a pentelei szomszédunk,

Feri bácsi, elkísérem-e a feleségéhez.

Mikor a templom melletti ösvényen

a temetőbe értünk,

Feri bácsi a dísztelen kőlapnak

kezdett magyarázni a mindennapjairól.

Én zavaromban a templomtornyot néztem,

amiről a fény, mint valami kétségbeesetten szép üzenet,

ideragyogott a lombok közül.

Fogalmad sincs, micsoda mélység lakozik az elromlásban,

mondtam két és fél év után az első barátnőmnek.

Néztem, ahogy sírva felszáll az adonyi buszra,

aztán szomorú, őszi sétára indultam a Duna-parton.

Néztem a Gellért-hegy mögött eltűnő kompokat,

és arra gondoltam,

hogy igen, ezt a szépséget csak a költők érthetik.

Dávid, te nem érted, mi az a dekadencia,

mondtad te, az új barátnőm évekkel később,

mert megkérdeztem, miért nem iszol,

ha egyszer szomjas vagy.

Ekkor már túl voltál két terápián, harminc éven

és egy debütköteten.

Nyilván zavart, ahogy persze a korod is,

de igyekeztem a markomban maradt ősz hajszálaidról

a lombhullásra gondolni, ahogy végigseper szikrázó körutakon.

Pedig csak menekülni szerettem volna.

Most, hogy már van valaki,

akivel élmény egy vasárnapi bevásárlás,

akivel ironizálunk az elterjedt gyereknevelési szokásokon,

de lebukunk egy piruló mosollyal,

akivel a problémák nem témák,

hanem egyszerűen: problémák,

már bevallhatom.

Igen, most már bevallhatom,

hogy az őszben nem a fagyosan búcsúzó szelet szeretem,

hanem a kályhák melegét.

Nem az okos megfejtéseket,

hanem a problémátlan csöndeket.

És a templomokét –

ha misére nem is megyek el.

Hogy bűntudatom van, ha napokig nem dolgozom.

És igen, bevallom, hogy szeretem a vasárnapi húslevest!

És hogy sosem a fájdalomról akartam verset írni,

hanem arról, hogy minden közismert aggály ellenére

mégiscsak szép, hogy élek.

Most már szégyen nélkül elmondhatom.

És ez így van akkor is,

ha néha,

arra a pentelei délutánra emlékeztető ködös hajnalokon,

mint folyókba hajított, felejtésre szánt,

hívogatóan fel-felbukó rettenet,

eszembe jutsz.

Forgatás

Hogy elfelejtsük,

kamerába beszélünk,

megbontjuk mindketten

a második üveget is.

Előtte a téma: bezártság, unalom,

muszájból dolgos napok.

Így nem lehet élni,

sóhajtjuk a fejünk rázva.

A Deákon ittunk ilyet egyszer, emlékszel?

Hogy hol kezdtük az estét?

Hogy ki volt a leghülyébb?

Egymás szavába vágva magyarázzuk.

A tekintetünk leginkább akkor válik réveteggé,

mikor a végét kezdjük ecsetelni.

Hogy ott, hajnal felé, hogyan szorultunk be

a vihar elől egy eresz alá.

Hogy az egyik hogyan ázott bőrig

az érthetetlenül velünk ragadt csajjal csókolózva,

és a másik hogyan rohant ki a zuhogó esőbe

felnézni az égre széttárt karokkal,

ahogy egy igazi ripacshoz illik.

Mire a végére érünk,

kiürül a második is.

Hát igen, akkor boldogok voltunk,

sóhajtjuk a kamerába,

és mint minden valódi művész,

most sem hazudunk.

Csak azt nem említjük,

mikor aznap,

a zivatar után hazatántorogva,

egyikünk végignézett

az összehamuzott sörösdobozokon,

aztán az ablakon át

ki a reggeli égre,

és tudva, figyelik,

azt sóhajtotta fátyolos hangon:

Így nem lehet élni.

 

Megvásárolható a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó