Beleolvasó - Brett O'Conor: Azután II.- Dupla vagy semmi

Brett O’Conor írónak A Mészáros című könyve után, újabb kötet fog megjelenni májusban. Az előző könyv folytatása lesz, mely Azután I. - Fej vagy írás után érkezik az Azután II. – Dupla vagy semmi címmel. Én nagyon várom ezt a könyvet is, hisz az első részét olvasom, merem ajánlani, aki szereti az akciót, posztapokaliptikus világot.

Brett O’Conor

Azután II.

Dupla vagy semmi

Tartalom

Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak.

Egy új fenyegetés, bevetések és az egykori országokon átívelő akciók sora. Új parancs és egy újabb halálos veszedelem.

Jeff Winter őrnagy és harcedzett katonái szinte még ki sem pihenhették előző bevetésük sérüléseit, máris újabb feladattal bízzák meg őket.

Miután a kommandó megakadályozta a támadást, amely végleg kipusztíthatta volna a maradék emberiséget, túlélők egy csoportja felveszi a kapcsolatot a Zónával. Egyezséget ajánlanak. Egyezséget, amelynek azonban ára van.

Ha vállalják a feladatot, egy időre háttérbe kell szorítaniuk saját érdekeiket, viszont minden perc késlekedés végzetes lehet. Mert az Öreg-kontinens túlélői közül, nem minden csoport nézi jó szemmel a ténykedésüket. És mindeközben az áruló sem tétlenkedik. Lehet-e választani, amikor a tétlenség eredménye a lehetséges rossz, de a cselekvés sem hoz egyértelműen jót?

ENGEDÉLLYEL

Beleolvasó

„...szóval nem tetszik az egész és ha hozzáveszem, hogy minden Grey tábornoktól jön, akkor talán érdemes lenne egy kicsit körbenézni a háza tájékán!

- Értelek! Más?

- Még annyit, hogy ha eddig mindenkit szó nélkül le kellett vadásznunk, akkor most mivégre ez a nagy információ-éhség a Külső Műveletek Parancsnoksága részéről? Ejtsünk egy foglyot és kérdezzük ki? Ez valami új, és meglehetősen fura!

- Oké! Paul?

- Engem két dolog zavar. Az első, és ez a kisebb, hogy miként lehetséges az, hogy a tábornok hosszú hetek alatt, a vezérkart megkerülve, titokban felhalmoz nekünk annyi fegyvert, amennyi annak idején egy latin-amerikai országban elég volt egy katonai puccshoz, utána meg gondol egyet és az egészet odaadja egy olyan gárdának, akik két hónapja még minket lőttek?!

- Ha ez a kisebb gond, akkor mi lehet a nagyobb? – gondolta magában Jeff.

- Szóval – folytatta a fiú. –, ennek nincs értelme, hacsak nem így akarta átjátszani valakinek a fegyvereket. Ekkorát nem lehet bakizni! Főleg úgy, hogy itt voltunk neki kéznél, hogy megóvjuk a szállítmányt!

- És a másik gond?

- Az is érdekes kérdés! Hosszú hónapok alatt kicsikarja a vezérkarból, hogy létrehozhasson minket. Mikor megkapja az engedélyt, mindent megkapunk, amit csak akarunk. Annyi kaját, amennyit az Oostendi kikötő teljes állománya kapott hat hónapra. Fegyver, lőszer, benzin, semmi nem számít. Most csak az arányokról beszélek. Kiképeznek bennünket, hogy felderítő akciókat hajtsunk végre olyan helyeken, ahol senki nem járt a kurva járvány és a háború óta. Így van?

- Igen.

- Eltakarítottunk az útból egy kurvapecért, kinyírtunk egy rakás rosszfiút, aztán ültünk a kispadon. El kellene mennünk egy akcióra, de azt elhalasztják, mert fontosabb, hogy ti három hétig nyaraljatok azoknál, akik, lásd, mint fent, két hónapja még lőttek ránk! Aztán végül elküldenek kérdezősködni. Négy hónap után, egy olyan bandát keresünk, akik valahonnan, ki tudja milyen módon értesülve rólunk és az útvonalunkról, három kocsival megtámadtak minket menekülés közben.

- És? Hol itt a gond? – kérdezte Jeff, noha tudta a választ.

- Hol a gond? Ha mi vagyunk a Zóna szupertitkos felderítő kommandója, akiknek ez a specialitása, akkor ki a franc hozott adatokat a fejeseknek, annak a tábornak a feltételezett helyéről?”

„- Érdekes lenne, ha újra láthatnék egy kis világot. Amennyire szerencsésnek tartom magam azért, hogy élek és hogy itt élek, ellentétben magával, annyira szerencsétlen is ez a dolog. Ellentétben magával! Ért engem, őrnagy?

- Nem igazán. – Jeff valóban nem értette ezt az okfejtést, de most már kíváncsi volt. – Mire gondol?

- Én szerencsés vagyok, mert itthon vagyok. Nem úgy, mint maga, aki idegen földön rekedt és fogalma sincs róla, mit találna otthon. Ugyanakkor ez pontosan akkora teher is, mert nap mint nap látnom kell, hogy milyen kietlen és sivár lett a hazám. Így már érti?

- Igen. Van családja?

- Már nincs. A feleségem, a lányom és a fiaim is meghaltak.

- Sajnálom!

- Köszönöm! A nagyobbik fiam kivételével, mindegyikük a betegség áldozata lett.

- És a fia?

- Ő az offenzíva alatt esett el. Katona volt.

- Ő is harckocsizó volt?

- Á, hallani sem akart róla! – nevetett fel az ezredes, ami valami szép emlékre utalhatott. – Mindig azzal bosszantott engem, hogy csak a beszariak bújnak el egy hetven tonnás konzervdobozba. Ejtőernyős volt. Abban az évben végzett a tiszti iskolán, amikor a betegség elszabadult. A zavargásokat követő harcokban ölték meg, valahol Veendam környékén. Magának van családja?

- Csak a szüleim, bár nem hiszem, hogy túlélték.

- Feleség?

- Nem volt rá időm.

Az ezredes újra felnevetett.

- Hát, lehet, hogy a mi városunkban talál valami szemrevaló asszonyt. Most már talán több ideje van, ha maguknál is olyan lassan vánszorog az idő, mint nálunk!

Jeff is felnevetett de az ezredes máris folytatta.

- Én meg elveszem a törzsőrmester asszonyt a szakaszából! Nekem adja, őrnagy? – vigyorgott Jeffre. – Férjnél van?

- Én? – kérdezte döbbenten Jeff.

- A törzsőrmester asszony. – felelte türelmesen az ezredes vigyorral a szája sarkában.

- Már nincs.

- Akkor jók az esélyeim.

- Nem igazán. Nem az a barátkozós fajta. Ellenben meglehetősen agresszív. Főleg, ha a személyes szférájába hatolnak.

- Tipikus francia.

- Félig spanyol.

- Annál jobb!

Jeff kötelességszerűen felnevetett.

- Maga még nem próbálkozott nála? - faggatta tovább az ezredes Jeffet.

- Nem. Az alárendeltem.

- Nekem nem.

- Sok sikert!

Újabb cigarettát húzott elő, de most nem kínálta meg a másik tisztet.

- Maga hány éves őrnagy?

- Negyvenöt.

- Már betöltötte?

- Ma töltöm.

Az ezredes csodálkozva meredt rá.

- Szép kis születésnapi buli.

- Nem számít! Nem szoktam magam ünnepeltetni.

- Azért majd kérjen valami kis apróságot ajándékba a tábornoktól! – vigyorodott el a holland.

- Jó! Elkérem azt a zsákmányolt UZI-t, a hat tele tárral. Már régen szerettem volna egyet.

Az ezredes arcáról leolvadt a vigyor.„

Friss infó a könyvvel/könyvekkel kapcsolatban itt találsz:

Brett O'Conor Author

Hogyan támogasd a kedvenc íród/szerződ! - (...nem megoldás, a lopás.")

 

Sokszor sokféleképpen lett elmondva, hogyan, miként lehet támogatni a hazai írókat. Én is elmondtam az instagram oldalon.

Miért hoztam fel megint ezt a témát? Azért mert nemrégiben újabb két írónő könyvei kerültek fel illegális oldalakra. Illetve az azóta még egy írónő is jelezte illegális platformon vannak a könyvei. Nagyon szomorú, hogy egyesek nem értékelik a hazai írók munkáját.

Jól tudom, hogy nagyon drágák egyes könyvek, de akkor sem megoldás, hogy feldobd a netre, hogy boldog boldogtalan vigye. Számtalan lehetőség van. Egyszer tényleg az lesz, hogy nem lesz, mit olvasunk, mert besokallnak az írók. Hiszen minek írjanak, adjanak ki könyveket, ha úgyis felkerül a netre. Én tényleg megértem, hogy sokan nem tudnak kiadni 5-6-7-8-9 ezer forintot egy-egy könyvre.

Sajnos én sem tudom, de nem szedem le a netről, hanem a meglévő könyveket elolvasom, ajánlom a neten, több platformon. Csak is így lehet.

Ezeket fogom felsorolni, elmondani, hogy miként támogasd, a hazai írókat, szerzőket Jól tudom, hogy egyes könyvek nagyon drágák. Igyekszem havonta legalább egyet venni. Ezért is van kézműves oldalam az Ági Alkotásai, hogy finanszírozni tudjam a könyv vásárlást. De nem megoldás, a lopás. Hiszen nekik anyagi kár éri, hogy te lopod.

Plusz van blogom, instagram oldalam is, hogy támogatni tudjam a hazai írókat/szerzőket.

Kérlek, olvasd el, támogasd őket azzal, hogy nem lopod, nem töltöd fel a netre a könyveket. Sőt! Még az ingyenes felajánlott könyveket sem, sajnos ilyet olvastam, hogy alapból, amit ingyen ajánl, fel az is felkerül. Komolyan siralmas.

Jud Meyrin is felszólalt már ez ügyben, a blogbejegyzését itt olvashatod. 

Ebben a témában már nagyon sok író és szerző is felszólalt. S mégis még mindig téma az illegális letöltés. Készült egy interjú 2023-ban FairBooks Kiadó szerzőivel és Smaragd Kiadó szerzőivel.

Gondolkozzatok, el mennyi kárt okoztok ezzel. Nemcsak az írónak, hanem mindenkinek, aki a könyvön dolgozik.

Íme a lehetőségek, hogy mivel támogasd a hazai írókat!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Nora Roth - ("A kutatómunka pedig azért volt sok, mert a történet külföldi és egzotikus helyszíneken játszódik, és úgy döntöttem, hogy valós helyszíneket jelenítek meg, így ezek komoly kutatást igényeltek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Nora Roth írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek nemrég jelent meg Elsinore Jones – Szerelmi baj című romantikus könyve, mely a Novum Publishing oldalán szerezhető be.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Vidéki környezetben, Lovasberényben töltöttem a gyermekkoromat szerető és összetartó családi körben arról álmodva, hogy egy napon tanárnő vagy takarítónő leszek. Szüleim az előbbire bíztattak, így a gimnázium elvégzése után egyetemen tanultam tovább. Lehetséges felvételi tantárgyként egyedül az angolban bíztunk és el is végeztem a Pannon Egyetem angol nyelv és irodalom szakát jó eredményekkel és remek élményekkel gazdagodva.

Gyermekkori álmom vált valóra amikor az egyetem elvégzése után egy elit gimnáziumban rögtön el tudtam helyezkedni tanárként. Az álmok azonban nem csak valóra válnak, azokból néha fel is ébredünk, így csupán két és fél év tanítás után szélesítenem kellett a látóteremet, hogy valamiből jövőt tudjak építeni magamnak. A versenyszférában kezdtem el dolgozni vállalati kintlévőségkezelőként és minden olyan tertületen megfordultam az elmúlt közel húsz évben, ami ehhez kötődik.

A magánéletben továbbra is vidéki környezeben élek a párommal és igyekszem a családi élet  és a napi munka mellett az írói tevékenységre is időt szakítani. Gyermekkorom óta imádok olvasni, sütni-főzni és kertészkedni.

Elsinore Jones – Szerelemi baj című könyv sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Határidő híján és teljes munkaidős állás mellett a regény megírása több évig tartott. A kutatómunka pedig azért volt sok, mert a történet külföldi és egzotikus helyszíneken játszódik, és úgy döntöttem, hogy valós helyszíneket jelenítek meg, így ezek komoly kutatást igényeltek. Angol szakon végeztem, így az internetes kutatás nem okozott problémát, idegen nyelvű weboldalakat is tudtam használni a folyamat során. A kutatómunkának viszont vannak előnyei is: bár nem sokszor éreztem úgy, hogy elakadtam volna az írással, de ha mégis, akkor pár nap kutatás mindig visszahozta az ihletet. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy gyönyörű fotókat nézegettem és remek sztorikat olvasgattam Jamaikáról, Los Angelesről, a Napa-völgyről, vagy éppen olyan témákról, amiket a könyvben érintek.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet számos jelenete a valóságból merítkezik, de messze túlmutat rajta. Sok olyan esetet szőttem bele a regénybe, ami valamilyen formában velem vagy a környezetemben valakivel megtörtént, majd a történetben részben megváltoztattam, továbbgondoltam, felnagyítottam vagy kiszíneztem. Valószínűleg minden kezdő író beleesik abba a hibába, hogy a saját élményeiből merítkezik, így én is, de azt azért szeretem elmondani az olvasóknak, hogy a leírtakból sok elem már csak a fantázia szüleménye.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Egészen fiatal koromtól kezdve szerettem írni, de eleinte nem igazán tudtam, hogy miről írjak. Érdekes módon az sosem jutott eszembe, hogy például naplót vezessek, de ha volt szabadon választott témában fogalmazási feladat az iskolában, azt mindig igyekeztem jól megírni.

Rendszeresen viszont csak a kétezres évek elejétől kezdtem írni, amikor létrehoztam egy internetes weboldalt és elkezdtem mai szóval blogot vezetni és tartalmat gyártani leginkább napi sport és szórakoztatóipari témákban angol nyelven. Ugyanebben az időszakban egy kanadai fórumon a magyar jégkorongélet egy szeletét képviseltem és mérkőzésekről írtam beszámolókat szintén angolul.Mivel ekkor jártam angol szakra és helyezkedtem el tanárként, így ezeket nyelvgyakorlásnak is tekintettem nem csak kreatív hobbinak.

Ezt követően a következő nagyobb lélegzetvételű mű egy nyelvkönyv megírása volt. Az apropót az adta, hogy az egyetem elvégzése után nyelvtanárként helyezkedtem el és az új érettségi megkövetelte, hogy a szaktanár állítson össze szóbeli érettségi feladatsort a vizsgára. Ezt olyan alapossággal sikerült megoldanom, hogy kollégák bíztatására felkerestem néhány kiadót, hogy látnak-e fantáziát a minden témát lefedő kidolgozott feladatok kiadásában, és az akkori Nemzeti Tankönyvkiadó pozitív válasza után meg is született a nyelvkönyv, ami azóta is a piacon van államilag elismert tankönyvként és elérhető a nyelvtanulók számára.

Ekkorra pedig annyira belejöttem az írásba, hogy elkezdtem témákat keresni a következő projektemhez. Először novellákat szerettem volna írni különböző narrációs technikákkal, de egy komoly írói blokkot követően más történeten kezdtem gondolkodni és végül regény lett belőle.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre nem tervezem más zsánerben kipróbálni magam, a terveimben a meglévő történet folytatása vagy folytatásai szerepelnek. Viccelődni azzal szoktam, hogy miután írtam már sportblogot, nyelvkönyvet és regényt, így inkább a kategóriák között ugrálok és a következő talán egy szakácskönyv lehetne.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Ezt az érzést még nem sikerült megtapasztalnom mert sosem érzem befejezettnek. Mindig úgy érzem, hogy ha elolvasom, tudok még rajta itt-ott módosítani, párbeszédeket vagy leíró részeket átírni. Ez részemről egy elhatározás amikor azt mondom, hogy megállok egy ponton és már nem módosítok rajta. Természetesen itt jön be a képbe a kiadói szerkesztő, aki esetleg javasol módosítást bizonyos részekre, jelenetekre, tehát még ezután is alakulhat. Aztán amikor ezzel a folyamattal is végzünk, akkor befejezettnek tekintem, és megpróbálom nem olyan szemmel nézni, hogy mit írhattam volna jobban vagy frappánsabban. Ezeket a gondolatokat innentől kezdve igyekszem a következő regényhez félretenni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál már ezen?

Gondolkodtam több lehetséges írói álnéven is. Volt is egy, amit az írás során végig használtam a kézirat címlapján, de végül az egyszerűség kedvéért a valódi nevemet választottam angolosabb formában. Számomra ez azért volt könnyebbség mert ezzel jobban tudok azonosulni, természetesebbnek érzem és fontosabbnak tartottam, hogy az ismerőseim össze tudjanak kötni a művel.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Azt gondolom, a könnyed, humoros, kalandos-romantikus zsáner áll hozzám legközelebb. Olvasói szempontból is ebben szereztem legnagyobb tapasztalatot és ezt kedvelem a legjobban. Szeretem a könnyed történeteket. Azt vallom, hogy a napi életünk vezetése mellett az olvasás kikapcsolódásként kell, hogy szolgáljon. Olvasóként szeretek képzeletben olyan helyekre eljutni, ahova a valóságban valószínűleg nem fogok, és olyan történeteket olvasni, amik megnevettetnek, de adott esetben el is gondolkodtatnak vagy érzelmeket szabadítanak fel bennem. Ezen kívül pedig szeretek olyan történeteket olvasni, amik olyan témákat dolgoznak fel, amitől szélesedhet a látóterem vagy számomra addig ismeretlen dolgokról tanulhatok és íróként is ezt próbálom képviselni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Az első könyvem megjelenése nagy büszekséggel töltött el, különösen amiatt, hogy az egy szakkönyv volt, amit egy jelentős, és nagy múlttal rendelkező kiadó gondozott, és sok pozitív visszajelzést kaptam kollégáktól és tanulóktól is a könyvről. Ez a műfaj objektívebb, könnyebb megítélni, hogy egy szakkönyv jó vagy nem, számomra beszélni is könnyebb szakmai témákról. Ami különösen nagy örömmel töltött el ezzel kapcsolatban az az volt, amikor négy másik nyelvre is átültették, így már nem csak angolul, hanem németül, olaszul, franciául és spanyolul tanulóknak is hasznos segítséget nyújt az érettségire és a nyelvizsgára készülvén.

A regény megjelenését jóval ambivalensebb érzésekkel éltem meg. Egyrészt személyesebb a tartalma, úgy éreztem, sokkal többet kell magamból megmutatni és ez szokatlan terep volt számomra. Másrészt ennek a megítélése szubjektívebb. Vagy tetszik valakinek, vagy nem. El kellett telnie némi időnek amíg tudatosítottam magamban, hogy nem baj, ha nem tetszik mindenkinek, a saját közönségemet kell megtalálnom.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Azt mondják az első és legfontosabb dolog egy íróval kapcsolatban, hogy sokat olvasson. Gyermekkorom óta falom a könyveket, így ez a kitétel teljesült. Sokszor veszem észre, hogy nem csak a történetre figyelek olvasás közben, hanem egyebek között például a regények szerkezetére és nyelvezetére is. Ahogy említettem, tanultam irodalmat egyetemen, ami szintén ad némi támpontot az íráshoz. A műelemzés önmagában még nem feltétlenül lenne elég, de volt szerencsém írástechnikával, narrációs technikával és még több olyan aspektussal megismerkedni, amik segítik az írói munkát. Illetve különböző teszteken kiderült, hogy meglehetősen strukturált a gondolkodásom. A fentiek tükrében komolyabb tervezés nélkül, impulzívan tudtam megírni a történetet. Gyakorlatilag a fejezetek olyan sorrendben születtek meg, ahogy a könyvben vannak és csak apróbb változtatásokat eszközöltem rajtuk utólag. Volt a fejemben végig egy történeti ív, de azon túl spontán módon szőttem a regény fonalát. Utólag, amikor a regényírás elméletével ismerkedtem, azt láttam, hogy vagy korábbi tanulmányaim és ismereteim alapján, vagy tudat alatt, a legtöbb iránymutatást valójában követtem, amit egyfajta pozitív visszaigazolásként vettem.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Sok kedvenc jelenetem van különböző okokból: vagy azért mert viccesnek találom, vagy azért mert olyan érzelmeket tudtam belevinni, amivel túlszárnyaltam az elvárásaimat magammal szemben, vagy éppen azért, mert kimondattam valamit a szereplővel, amit én a valóságban sosem tennék meg és ezt én is felszabadító érzésként éltem meg.

Számomra a nehézséget az érzelmek megjelenítése okozta leginkább, de ezért is kezdtem bele. Rá akartam magam kényszeríteni, hogy ezen a téren fejlődjek. Utólag azt gondolom, hogy helyenként a színpadi művekre hasonlít a regény abban a tekintetben, hogy eltúlzott érzelmek jelennek meg benne, de a szereplővel történő kapcsolódásban viszont ezek segíthetnek az olvasónak. Ez az érzelmi telítettség azonban olyannyira megterhelő volt számomra az írói munka során, hogy végül fizikai tüneteket okozó kimerültséghez vezetett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ez a regény egy elképzelt drámai jelentből született meg és azt helyeztem bele egy történetbe. Ez a drámai jelenet volt az, ami először megformálódott bennem és aztán spontán módon születtet meg hozzá minden előzmény, ami elvezet ehhez a jelenethez, és minden, ami a történetben utána következik. Mivel elsősorban folytatásban gondolkodom, így a többi már ennek a történetnek a továbbgondolása lesz.

Ami azonban számomra segít kibontani a szálakat és továbbvinni a történetet, az a zene. Az írás során végig általam összeválogatott zenét hallgattam, ami több mint száz dalt tartalmazott különböző előadóktól különböző stílusban és témában. Ezek által olyan hangulatba és érzelmi állapotba kerültem, ami jelentősen megkönnyítette az írást és szinte folyamatosan ihletet adott.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A nővérem volt az, aki a kéziratot először látta és olvasta. Számomra az ő szava számít, ő az akinek minden körülmények között adok a véleményére. Ezen túl a baráti társaságban is szívesen osztom meg a történetet és ha valakinek van javaslata, akkor szívesen veszem, de eddigi tapasztalatom az, hogy inkább csak a tetszésüket fejezik ki sokan, változtatási javaslatokat nem fogalmaznak meg, rám bízzák, hogy miről írok és hogyan. Véleményt édesanyám fogalmazott meg a merész témákkal, és a párom a címmel kapcsolatban. A cím végül az eredeti maradt, és a következőről is van már elképzelésem, de a megjelenése előtt mindenképpen kikérem majd a véleményét.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom egyrészt meglepődött, másrészt kicsit kételkedett, ugyanakkor mindenben támogatott és büszkén jöttek el az első író-olvasó találkozóra. A nővérem volt az, aki bíztatott, hogy adjam ki a történetet, mivel tudta, hogy ez volt hosszú ideje az álmom, a párom pedig abban támogatott, ami az ő szakterülete, a portréfotózás és a médiajelenlét. Sok támogatást kaptam minden területen amit nem tudok eléggé megköszönni.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az olvasóimnak azt üzenem, hogy ha könnyed kikapcsolódásra, humorral és kalanddal egybeszőtt kissé szokatlan romantikus történetre vágynak, akkor mindenképpen adjanak egy esélyt az Elsinore Jones – Szerelmi baj című regénynek. Jó pár oldalon keresztül fogja szerethető karakterekkel szórakoztatni és szebbnél szebb helyszínekre elkalauzolni az olvasókat.

Ami a jövőt illeti, azt pedig elárulhatom, hogy van még idejük a jelenlegi történettel megismerkedni. A folytatás is készülőben van, és ha idén új regénnyel még nem is, de talán némi betekintéssel már szolgálhatok a folytatásba.

Novum Publishing oldal

Elsinore Jones

Facebook

Nora Roth weboldala

Nora Roth facebook oldala

Április 11-én jelenik meg Brett O'Conor legújabb thriller-krimi kötet, mely egy kis részlet kerül bemutatásra megjelenő könyvéből.

 

Ezt a könyvet nagyon várom A Mészárost.. Az előző A Vérengző sorozat folytatása mondhatni, Jim Donaghoue ügynökkel. 

Most egy kis részletet hozok nektek belőle az A Mészárosból.  

 

A részletet az író Brett O'Conor engedélyével osztom. A könyv április 11-én fog megjeleni e-könyv formájában. 

Brett O'Conor 
A Mészáros 

Tartalom 

Ezúttal az izgalmas Kentucky államba kalandozhattok el, a Bourbon, a bluegrass zene, Fort Knox és a világ leghosszabb barlangrendszerének hazájába.

Hardin megye kisvárosaiban különös halálesetek történnek és Jim Donaghue odautazik, hogy kiderítse mi is folyik ott valójában?!

A történet egy pontján, a helyi híres-neves utcabálba is elvetődik, ahol az alaphangulatot a már említett bluegrass zene, a házi ételek és a Bourbon adja. Az este folyamán ott lép fel, a helyi sztár-rock banda, a Kentucky Fright Chicken - Nem, nem elírás! Ők valóban a Kentucky "Rémületes" Csirke, tehát nem összekeverendő a gyorsétteremmel!

Engedéllyel 

Beleolvasó 

"- Miért szerelt le? 
- A magánszféra most jobban fizet. - Knox elgondolkodott, aztán mintha szükségét érezte volna, hogy beszéljen, folytatta. - Elég nehezen illeszkedtem vissza, de azért most már jó minden. Szépen alakul a karrierem is, úgyhogy nem panaszkodom. Amikor a sógorom meghalt, akkor még a tengeren túlon dolgoztam. Három hetem volt még ott, de megbeszéltem a céggel és hazajöttem, hogy Rosalind ne legyen egyedül. 
- Hol dolgozott? - kérdezte Donaghue, hogy húzza az időt, mert Hamilton még mindig nem került elő. 
- Londonban. A cégem elég kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezik Angliában és két évre átküldtek. Részint tanulni, részint karriert építeni. 
- Nem is akar visszamenni? 
- Nem. Marasztaltak és hívtak azóta is de nekem elég volt. 
- Hogy-hogy? 
- Járt már odaát Donaghue ügynök? 
- Kétszer. Egyszer munkaügyben, egyszer turistaként. 
- Nos, akkor biztosan észrevette, hogy …hát, hogy az angolok olyan …nem is tudom mi a jó szó?! Furcsák. Semmi kreatív kerülőút a problémamegoldásban, semmi kezdeményezőkészség, semmi eltérés a jól bevált sablonoktól. Mindig az volt a benyomásom, hogy lefagy az agyuk, ha olyasmibe futnak bele, ami nem az általuk hozott szabályok szerint alakul. Inkább átlépik az adott helyzetet és visszatérnek az ismert úthoz és az alapokhoz még akkor is, ha azok nem működnek. 
Donaghue felnevetett, mert nagyon is értette, hogy a férfi mire utal. 
- Igen, sejtem miről beszél Mr. Knox! 
Wayne halványan elmosolyodott, aztán folytatta. 
- Ezzel még nem is lett volna gond mert én a magam ura voltam a munkahelyen de sajnos nem bírtam elengedni a bébikanál problémáját. 
- A mit? - kérdezte Donaghue, mert ezt viszont nem értette. 
- Volt odaát egy barátnőm és sokat összejártunk a bátyja családjával. Azoknak volt egy kisfia. Egyszer a barátnőm szülei egy csomag bébikanalat vittek nekik ajándékba. Teljesen odavoltak tőle, hogy az olyan kanál, ami megváltoztatja a színét, ha túl forró az étel. 
- És? 
- Biztosan szuper találmány, de nekem életre szóló törést okozott, hogy a kanál alaphelyzetben piros volt és kizöldült, amikor valami forró dologgal érintkezett. - Knox somolygott. - Érti, ugye? Fordítva lett volna logikus, mint annyi minden más odaát. Zöldnek kellett volna lennie, amikor oké a hőmérséklet és pirosnak, amikor 'ne edd meg, mert forró!" 

"Hamilton éppen eligazítást tartott három helyettesnek. Mikor végzett, kilépett utánuk és üdvözölte Donaghuet. 
- Jó napot, ügynök úr! 
- Magának is! Történt valami sheriff? 
- Mire gondol? 
- Előrelépés Colton Riley ügyében? 
- Még semmi! Az iménti három járőrt ideiglenesen kivontam a biztosítási feladatok alól és ráállítottam őket a keresésre. 
- Értem! Gondolom elég nagy a bolondok háza. 
- Az! A fesztivál idején mindig, de Riley eltűnése miatt most még inkább. 
- Bízzunk benne, hogy nem lesz gond! Van ötlete, hogy az Alabama testvérek miért nem jelentek meg az idézésre? 
Hamilton elcsodálkozott, aztán se szó, se beszéd kivágtatott az irodából és a gangról lekiabált Firs helyettesnek. 
- Szétrúgom a seggedet Firs! Miért nem szóltál, hogy az a két seggfej nem jött be? 
Donaghue nem hallotta a választ, de nem is volt rá szükség. Hamilton fél perc múlva már újra az íróasztala mögött ült. 
- Bocsásson meg Donaghue ügynök! Ezt elbasztuk! 
- Ezt is elbasztátok! - gondolta magában, aztán békülékeny hangon megszólalt. - Tulajdonképpen nincs nagy baj sheriff! Én is csak most értem ide. Feltételezem, az Alabama testvérek nem szöknek meg. 
- Dehogy! Valószínűleg, szokás szerint részegek voltak az este, aztán reggelre elfelejtették és elmentek dolgozni. 
- Remélem igaza van! Csak azért, mert Jack Burton délelőtt azt mondta, hogy ma nem dolgoznak, mert a testvéreknek valami dolguk van a városban. 
Donaghue később úgy gondolta, hogy Hamilton arcának a látványáért megérte az imént uralkodnia magán." 

Az író oldalát itt tudjátok bekövetni 

Brett O'Conor Author