Shakespeare/37 – A harmadik évad – Megjelenik októberben!

 Dézsi Fruzsina – Horváth János Antal – Horváth Kristóf – Kácsor Zsolt – Kemény Zsófi – Kucsov Borisz – Mészöly Ágnes – Mohácsi István – Molnár T. Eszter – Szilágyi Eszter Anna – Tallér Edina – Terék Anna

Shakespeare/37 – A harmadik évad

 

Megjelenik októberben!

Prae Kiadó

Prae Kiadó – Webszínház, 2025

Szerkesztette: Magács László

A drámák stilljeit késztette: Meister Natália Nóra

Borítóterv: Meister Natália Nóra fotójának felhasználásával Szabó Imola Julianna

A szövegeket gondozta: L. Varga Péter

 

Könyvbemutató az Őszi Margón

Október 12., vasárnap 20.30

Nemzeti Táncszínház, Könyves Magazin Színpad

A kötet alkotóival Magács László beszélget.

ESEMÉNY

A Shakespeare/37 S01 hivatalos trailere:

A Shakespeare/37 médiapartnere a Litera.

 

A kötetről

 

173 szerep, 121 színész, 61 filmes alkotótárs,  4 év, 36 film, 33 író, 32 különleges helyszín,  5 állandó alkotó, 3 producer, 1 rendező,  3 kötet, 1 inspiráció. Ez a Shakespeare/37.

 

33 kortárs magyar író – regényírók, drámaírók, költők és dramaturgok – értelmezi újra William Shakespeare műveit egyfelvonásosokban, elsősorban nem a cselekményre, hanem a művek alapgondolatára, egy-egy emberi sorsra, egy kiemelt pillanatra koncentrálva. Ha az utódaink száz év múlva újraolvassák ezeket a drámákat, pontos képet kapnak majd a 2020-as évek Magyarországáról.

 

A kiemelkedő írói gárdának  és a Webszínház alkotói csapatának köszönhetően ízig-vérig huszonegyedik századi feldolgozásokat olvashatunk és nézhetünk, amelyek hordozzák a 2020-as évek Magyarországának esszenciáját, a már négyszáz évvel ezelőtt is felmerülő társadalmi kérdések és problémák szemszögét is érvényesítve.

2024 szeptemberére elkészült a 36 film, 2024 karácsonyán egy kötetben adtuk ki az első évad 12 művét, 2025-ben az Ünnepi Könyvhétre megjelentettük a második évad 10 darabját, melyet most az októberben megjelenő, harmadik könyv követ.

„Különösen izgalmas látni, hogyan inspirálja a nagy reneszánsz drámaíró a kortárs magyar dráma- és prózairodalom legjobbjait. Lenyűgöző olvasni, mennyire más és más a szerzők megközelítése a kiválasztott színműhöz.”

– Magács László rendező

 

„Nagyon érdekes élmény minden egyes epizódban ilyen szorosan és szigorú koreográfiát betartva együttműködni, nem csak a színészekkel, de a stáb minden tagjával, akik adott esetben a kamera mögött bújva rendezik a díszletet, vagy rögzítik a hangot.”

–  Meister Natália Nóra operatőr

 

A Webszínház alkotói csapatáról

 

Az első websorozatuk (Jelenetek egy háztartásból) sikere láttán úgy döntött, tovább feszegeti a film és színház közötti kapcsolat lehetőségeinek határait.

Így esett a választás William Shakespeare teljes drámaszerzői életművének a feldolgozására. 2021-ben, az idén karácsonykor kiadásra kerülő könyv drámái alapján megszületett a Shakespeare 37 sorozat első évada, amelyet két másik évad követett.

A filmek a Webszínház oldalán érhetőek el: www.webszinhaz.com

 

„Mit is jelent számunkra a Film/Színház? Használjuk a filmtechnika legmodernebb eszközeit, de az átlagosan 20 perces epizódok mindegyikét egyetlen snittben vesszük fel, amitől az előadásmód színházszerűvé válik. A filmes eszközök pedig abban segítenek, hogy olyan közelségbe viszi a nézőket a színészekhez, hogy egészen intim pillanatokat és a legapróbb rezdüléseket is érzékelhetik, így a sorozat egészen egyedi lehetőséget kínál a nézőnek, hogy elmélyedjen egy-egy színészi alakítás legfinomabb részleteiben is.”

– Magács László rendező

 

A sorozat fontos alkotórésze a zene, a zörej, ami nem csupán kísérőelem, hanem szinte önálló szereplővé válik, nem csak atmoszférát teremt, hanem történetet is mesél. Necz Balázs munkája. 

Az epizódok műfaji értelemben is változatosak; vannak köztük zenés videoklipek, verses elbeszélések, filmes víziók vagy klasszikus színházi etűdök is. Hiszen nincsenek korlátok, a műfajok összemosódnak.

Könyv vagy film? Színház vagy film? Hangzik el gyakran a kérdés, amit nem kell megválaszolnunk. A Webszínház ötvözi a hármat. Nincsenek korlátok, a műfajok összemosódnak.

Nézni vagy olvasni? Először olvasni, majd nézni.

 

A könyv és az első évad filmjei közötti kapcsolódást a drámák elején található QR kód rejti, amelynek beszkennelésével az olvasóból hirtelen néző lesz, a drámából pedig film/színház-i alkotás.

További stillek

Link

Részlet a kötetből

 

Kácsor Zsolt

V. HENRIK

 

SZEMÉLYEK

HENRIK Anglia ötszörös szalmasúlyú ökölvívó bajnoka, huszonéves, cingár alak – Kovács Kokó István

KENTERBÖRI Henrik edzője, javakorabeli férfi – Jámbor Kózsef

KÁROLY Franciaország hétszeres szupernehézsúlyú boxbajnoka, ötven körüli, nagydarab férfi – Bogdán Golyó Zsolt

LAJOS A francia bajnok huszonéves fia, maga is kezdő ökölvívó – Szécsi Bence

KÓRUS – Ripli Zsuzsanna

 

Játszódik napjainkban egy sportcsarnok ringjében. Az egyik sarokban a brit, a szemben lévő sarokban a francia zászló (nem a középkori uralkodók lobogói, hanem a ma használatos zászlók).

 

KÓRUS

(Magasság szerint felsorakozik Károly, Kenterböri, Lajos és Henrik, mindannyian szélesen mosolyogva kántálnak)

 

Kedves nézők, akik között vannak

Bizonyára rövidlátók és messzenézők,

Képzeljék ezt a ringet most Franciahonnak,

Habár négyszögű csak, nem pedig hexagon,

És ámuljanak majd azon a bajnokon,

Akinek itten nemsokára harangoznak!

És hogy ki leszen az a bajnok, aki innen

győztesen távozand majd, mint egy isten?

És ki leszen a másik, aki kerülvén padlóra

Szállíttatik innen rögtön ravatalozóba?

Íme, amottan a brit sarokban a kis Henrik,

Ő a kihívó fél, Angolhonnak ötszörös

Szalmasúlyú öklözője, akinek az edzője

Kenterböri, halhatatlan bajnokok felfedezője!

Ám a francia ellenfél sem akárki, hiszen

Az ő bajnoki címe sajna-bajna többszörös:

A gall Károly ugyanis szupernehézsúlyban

hétszer menetelt a csúcsra – íme, itt tornyosul ő,

s mellette áll a fia, Lajos, aki maga is kezdő öklöző.

Ez hát a felállás mára: a kis Henrik a nagy Károlynak

Hazai pályán akar bevinni egy KÁÓT.

Mulassanak hát jól, kedves nézők, mind a

messzenézők és mind a rövidlátók!

 

HENRIK

(Beleöklöz a levegőbe, ugrál, bemelegít)

 

Hű Kenterböri, mit szólsz a francia hájfejűhöz, 

Károlyhoz, ahhoz a víziló nagyságú lótetűhöz,

Aki szerint a szalmasúlyban nem létezik férfi öklöző,

Ezért nekem nem való a férfi, csak a női öltöző?

 

KENTERBÖRI

Hol mondte e marhaságot az a felfújt hólyag?

 

HENRIK

Tudomisén, egy valóságshow-ban, ahová

Újabban ilyen múmiákat hívnak!

 

KENTERBÖRI

(Félre)

Amúgy igaza lehet annak a francia pöcsnek,

Én is jobban örülnék egy jól fizető szupernehézsúlyú övnek,

Mint ennek az incifinci kis szúnyognak,

Akivel csak a hozzá hasonló muslicák vívnak!

(Henrik felé fordulva)

Az az én szerény javaslatom,

Hogy hagyd a picsába, kedves bajnokom.

 

HENRIK

Dehogy hagyom, hanem bosszúért kiáltok,

Elküldelek hozzá mint edzőmet és ügynökömet,

Hogy szavakban mutasd be neki öklömet,

Melyet hamarosan az orra is megismerhet!

 

KENTERBÖRI

(Átmegy a francia sarokba)

 

Bonzsúr, mészjö, már bocsánat, engem azért küldtek,

Hogy itt valakit kibaszottul pofán verjek!

 

LAJOS

Ez valami vicc?

 

KENTERBÖRI

Nem, möszjö, ez nem vicc, hanem kihívás egy bokszmeccsre:

Henrik, Anglia ötszörös szalmasúlyú bajnoka

Üzeni Károlynak, hogy igényt tart a szupernehézsúlyú övre.

 

LAJOS

De hát atyám tíz éve visszavonult, méghozzá veretlenül,

Hogy kiélvezze dicsőségét eszementen eszetlenül,

Egész nap eszik és iszik, és szivarról pipára gyújt!

Semmi dolga az angol hülyével, mondd meg hát

Henriknek, az óvodásnak, hogy a homokozólapáttal

a kicsi kis homokozójában hiába gyúrt!

Nem kapja meg, amire vágyik, de íme, küldök

neki két darab teniszlabdát, nesze, fogjad.

 

KENTERBÖRI

De hát mit csináljon két teniszlabdával egy bokszoló?

 

LAJOS

Dugja a gatyájába, hadd lássék szegény gyerek tökösebbnek,

Te meg hordd el magad, mielőtt itt téged is kiröhögnek.

 

KÁROLY

Állj, nem addig van az! Hiszen arról még nem is volt szó,

Hogy mennyit fizet a kassza, ha ringbe száll a két bokszoló!

 

LAJOS

Apám, ne csináld már, hiszen tíz éve nem edzettél.

 

KÁROLY

És éppen tíz éve annak is, hogy utoljára álltam

A reflektorfényben, mint egy színész a főszerepben,

Ah, Uramisten, mennyire hiányzik az ováció,

Arról nem is beszélve, hogy jó sok pénzt hozhat a show!

 

KENTERBÖRI

(Lajoshoz)

Ne legyél seggfej, Lajoska, látod, mire megy ki a játék,

Csapj a kezembe, és felezünk, akár az én szúnyogom győz,

Akár az apád, aki, megbocsáss érte, tényleg akkora dagadék,

Hogy az én bajnokom már attól összefossa magát,

Ha meglát bokszkesztyűben egy ekkora apát.

Akárki győz, és akárki fekszik el, miénk a haszon,

Én keresni akarok, verekedjen a kisfaszom.

 

LAJOS

Hogy gondolod ezt a felezős dolgot, edző?

 

KENTERBÖRI

Úgy, mint ahogy minden más kereskedő!

Beharangozzuk a meccset, dőlni fog a lóvé,

marketálunk a célcsoportnak, és eljön minden tévé!

 

LAJOS

Nem beszélsz hülyeséget, te angol,

Az eszem máris a tárcámban barangol,

Én a szúnyogra fogadok, te meg az apámra,

És bármelyiket is teszik lapátra,

A haszon fele az enyém.

 

KENTERBÖRI

Ez a beszéd, mi ketten bankot robbantunk, öcsi,

Különben ne legyen a nevem Kenterböri!

(Visszamegy az angol sarokba Henrikhez, kezében a két teniszlabda)

Megjöttem, bajnokom, a válasszal,

Amit Károly fia küldött, a kis Lajos.

 

HENRIK

Teniszlabdák? Mit csináljak ezekkel?

 

KENTERBÖRI

Károly ajánlata az, hogy e labdák, már megbocsáss,

A gatyádban cseréljenek helyet a herékkel.

 

HENRIK

Ne legyen a nevem Henrik, ötszörös angol bajnok,

Ha eltűröm ezt a heremetafórát, vagy izét, hasonlatot!

Én leszek a győzelmes Dávid a Góliát elleni meccsen,

Ahol kivágom Károly nyelvét és kitörlöm vele a seggem!

 

KÓRUS

Kedves nézők, akik között vannak

Bizonyára rövidlátók és messzenézők,

Most képzeljék el, hogy elindul a reklámhadjárat,

A profik pedig kimaxolják a marketingiparágat,

És ahogy terjed a híre a nagy mérkőzésnek,

Hallgassák csak, már hallani előszelét a dübörgésnek!

Mindenki fogadni akar, ki erre tesz, ki a másikra tippel,

S  mindenki előre hallja már, a kassza hogyan csilingel.

Vajon az angol Dávid legyőzi-e a francia Góliátot,

Ah, ilyen bokszmeccset még soha senki sem látott:

Az ifjú angol öklöző nincs ötven kiló kesztyűvel együtt,

Míg Károly előtt aktív korában két mázsás óriás is elfeküdt,

Henrik már abba belehal, ha Károly csak reá pillant,

És akkor Károlynak az ökle még meg sem villant,

Lássuk hát a meccset, kedves nézők, akik között

Vannak rövidlátók és messzenézők!

 

(Az angol sarokban Henrik lassan beöltözik a versenyre, sportnadrág, trikó, bandázs, kesztyű, ahogy elő van írva, a francia sarokban Károly azonban elegáns öltönyt húz magára, fehér inget, nyakkendőt s láthatólag eléggé szűk zakót, amitől még nagyobbnak látszik)

LAJOS

Mit csinálsz, apám, nem bálba mész, hanem meccsre!

 

KÁROLY

Fiacskám, a nagyok dolgába te ne pofázzál bele.

 

LAJOS

Apám, tudom, hogy ha csak ráfújsz, elrepül az angol szöcske,

De ne légy könnyelmű, még a végén hazavág örökre!

 

KÁROLY

Sokat fecsegsz, fiacskám, de ezúttal megbocsátom,

Hiszen néhány perc még, és a tízmilliós gázsit bekaszálom,

De előtte felcsippentem az angolt, mint egy bolhát,

Aztán eltördelek benne néhány bordát,

Csak találjam meg, mert szemüveg nélkül észre se veszem,

Hiába, szalmasúlyúnak lenni komoly veszedelem.

 

HENRIK

Te jó ég, tényleg akkora ez az állat, mint az Eiffel-torony,

De semmi vész, ő lesz a főszereplő a halotti toron,

Mert éppen az a gyengéje neki, ami az erejét adja:

A roppant tömeget, ami ő maga, csak a lába tartja,

És az a két láb olyan nehéz, mint az ólom,

Már attól is liheg, ha rájuk kell állnia.

 

KÁROLY

(Fölteszi a szemüvegét)

Hol vagy, te bolha? Válaszolj, hozzád beszél a bácsi!

 

HENRIK

(Körbe-körbe szaladgál a francia sarokban álló Károly körül)

Nagy a pofád, Károly, de én sem vagyok akárki!

 

KÁROLY

Oh, kicsoda-micsoda zöngicsél a ringben?

HENRIK

Esküszöm, több energia van egy doboz heringben!

 

KÁROLY

(Kissé megszédül, ahogy Henrik pörög körülötte)

Állj meg, te szöcske, hadd lépjek rád!

 

HENRIK

Még mindig nagy a pofád

LAJOS

(A francia sarok mögött állva, törölközővel a kezében)

Szédül és támolyog, kezdem félteni apát.

 

KENTERBÖRI

(Lajosnak)

Ne izgulj, miénk a lóvé, övék a lapát!

 

HENRIK

(Próbálja megütni Károlyt, de az fél kézzel eltartja magától)

Aha, nem mersz magadhoz közel engedni, te gyáva!

Mindjárt kitörök, mint a vulkán, és beterítelek, mint a láva!

 

KÁROLY

(Nevetve)

Jaj, ne röhögtess, Henrik, te bolha!

Hogyan dobjalak ki, egyben vagy feldarabolva?

 

HENRIK

(Kenterbörihez)

Látod, Mester, fárad már a hegy!

Én leszek az, aki a csúcsra megy!

 

KENTERBÖRI

(Félre)

Mit bánom én, hogy ki lesz a bajnok, kizárólag a pénzre hajtok.

Lehetsz felőlem szupernehéz, vagy könnyű, mint a harmat,

Csak termeld a zsét, mielőtt a padlóról felkaparnak!

 

KÁROLY

(A szívéhez kap és összeesik)

Azt hittem, hogy tovább bírja majd a testem,

De legalább ilyen gyorsan ilyen sokat sosem kerestem

HENRIK

Diadal! Győztem! Károly elfeküdt! Én vagyok a bajnok!

 

KENTERBÖRI

(Félre)

Ó, ha tudnád, Henrik, hogy Károly is terád fogadott!

 

LAJOS

(Ordítva berohan a ringbe)

Megbosszullak, édesapám, elkapom az angol taknyot,

Aztán feldarabolom Kenterbörit is, azt a latrot,

Aki rászedett mindkettőnket a nyereségtől hajtva,

Ó, legyen átkozott, aki ezt az egészet kavarta!

 

KENTERBÖRI

Ne bomolj, öcskös, neked itt nem osztottak lapot,

Kapard fel az apádat, aztán menjetek, jó napot!

 

HENRIK

(Miközben Lajosnak ököllel nekiesik)

 

Nézzenek oda, hogy felfújta magát a kis francia,

Úgy látszik, nem is egy, de két győzelemmel térek haza!

 

LAJOS

(Az apjára borulva alig védekezik)

 

Mit tettél, jó apám? Ugye, hogy mennyire óvtalak?

És most fekszel némán, miközben ezek itt ordítanak!

 

HENRIK

(Leüti Lajost, aki holtan elterül)

És még azt mondják, hogy a szalmasúly, az semmi!

Lám csak, én két bajnokot szoktam egy pofára megenni!

 

KENTERBÖRI

(Félre)

Istenem, ez a Henrik mekkora egy marha!

Övé a dicsőség, de az enyém az égi manna!

Rohanok a pénztárba, hogy kifizessék a jussom,

Ezt a hülyét meg itt hagyom, hadd ugasson!

(Elrohan)

 

KÓRUS

(Károly, Lajos és Henrik)

Átíró „szerzőnk gyarló, durva tolla

Eddig követte a történetet,

Nagy embereket kis térre zsúfolva

...

Az első, a második és a harmadik kötet is megrendelhető a Prae Kiadó webáruházában

Harmadik évad

Második évad

Első évad

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Stella J. - ("(...) amikor végre befejeztem a végleges kéziratot, zokogtam. Talán az örömtől, talán a megkönnyebbüléstől – de elsírtam magam.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Stella J. írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, hamarosan megjelenik Fekete igazság című könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

1996-ban születtem egy magyar asszony és egy magyar zenész, roma férfi szerelméből. Ez a kettősség már gyerekkoromtól meghatározta az életemet, és a zenei pálya felé orientált. Bangó Margit tanítványaként sok szép helyre jutottam el – színpadokra, vendéglátóegységekbe –, ahol a zenémmel találkozhattak az emberek.

Idővel rájöttem, hogy azoknak a közszereplőknek, akik nagyobb közönséghez jutnak, felelősségük hallatni azok hangját is, akiket senki sem hall. Szeretném elmesélni, hogy a sztereotípiák falain túl egy gyönyörű világ létezik. Ezeket a falakat csak közös erővel, egymás megértésével tudjuk ledönteni.

2016-ban a legjobb barátom halála sodort az írói pályára. Hosszú gyakorlás és számos zsáner kipróbálása után végül a részben vagy teljesen igaz történeteknél állapodtam meg. A jövőben is szeretnék ilyen történeteket megosztani a nagyközönséggel, mert hiszem, hogy nagy szükségünk van a megértésre – talán most jobban, mint valaha.

A zenén kívül eszközeim közé tartozik a sorozatforgatás, az iskolákban tartott előadások, és most az írás is. Célom, hogy mindenki meghallja az elnyomottak hangját!

A Fekete igazság címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Fekete igazság megírása rendkívül mély és összetett kutatómunkát igényelt. 2019-ben kezdtem levelezni amerikai fegyencekkel – köztük egy halálra ítélt személlyel, akivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ez a projekt a lélekről, az érzelmekről és az igazságról szól, ezért a kutatómunka egészen öt éven át tartott.

A felkészülés során rengeteg jogszabályt fordítottam, átolvastam különféle bűnesetek publikus jegyzőkönyveit, és mélyen beleástam magam a halálbüntetés történetébe. Fontosnak tartottam megérteni a Konföderáció és a rabszolgaság múltját, valamint ezek mai hatását az amerikai és afroamerikai társadalomra.

Foglalkoztam a Black Lives Matter mozgalomban említett áldozatok eseteivel, Malcolm X és Martin Luther King Jr. életével és társadalmi szerepvállalásukkal, valamint a háborút megjárt veteránok helyzetével is. Emellett tanulmányoztam a 20 éves afganisztáni háborút és annak következményeit, az iszlám kultúrát, valamint azt, hogyan torzítja el azt a fanatikus terrorizmus ideológiája.

Külön figyelmet fordítottam a cigányság történelmére, és igyekeztem minden rassz történetét, helyzetét, traumáit megérteni.

Ezen témákhoz romológusokkal, afganisztáni menekültekkel, háborús veteránokkal, iraki és iráni emberekkel, pszichológusokkal, jogászokkal, egyetemi oktatókkal és írókkal folytattam mély beszélgetéseket.

Rengeteg információval dolgoztam – és bár úgy érzem, csak a felszínt kapargattam –, mindent megtettem azért, hogy minél teljesebb képet nyújtsak ezekről a komplex problémákról a regényemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Azért, hogy a cselekmény ne egyetlen cellában játszódjon, a történetbe mozgalmasabb, de valós eseményeken alapuló epizódokat is beleszőttem. Véleményem szerint ez némiképp oldja az edukációs tartalmat, és a visszajelzések alapján a végeredmény nem egy tankönyv lett, hanem egy nagyon is élvezhető regény. A személyiségi jogok védelme érdekében azonban szükség volt a helyszínek és a szereplők neveinek megváltoztatására, néhol az események torzítására vagy éppen enyhítésére.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2016. december 21-én kaptam a hírt, hogy a legjobb barátom váratlanul életét vesztette. Ezt az eseményt egyszerűen képtelen voltam elfogadni. Mivel életében megígértem neki, hogy soha nem hagyom, hogy elfelejtsék őt, kis pincércetlikre kezdtem feljegyezni az életének történetét.

Sajnos azonban nagyon lassan haladtam vele, miközben sorra jöttek az újabb halálesetek – végül egy év múlva édesanyám is elment. Ettől kezdve egy spirituális regénybe kezdtem, amit később nem tartottam elég jónak. Voltak még maffiatörténetek is a tarsolyomban, de végül ezt a hiánypótló témát éreztem méltónak arra, hogy igazán nekivágjak az írásnak.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Soha ne mondd, hogy soha – de jelenleg csak részben vagy teljesen igaz történetek írásával szeretnék foglalkozni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Számomra a kézirat befejezése azért volt hatalmas mérföldkő, mert ezt a regényt 2020-ban kezdtem írni. Akkor három fejezet már elkészült, de olyan súlyos hibákat vétettem bennük, hogy végül félretettem az egészet. Ezután mély depresszióba kerültem, amiből végül az segített ki, hogy 2023-ban, három hónap alatt megírtam a teljes regényt – a barátnőim és az unokahúgom támogatásával.

Ezek után találtam rá Halász Emesére és az ő Író Mentor Programjára – ez 2023 októberében történt. A szerkesztési munkát viszont csak 2024 májusában tudtam elkezdeni, és az utolsó pontot végül 2025 júniusában tettem le. Rettenetesen hosszú és megterhelő folyamat volt, sokszor úgy éreztem, fel fogom adni – de végül sikerült.

Ezért, amikor végre befejeztem a végleges kéziratot, zokogtam. Talán az örömtől, talán a megkönnyebbüléstől – de elsírtam magam.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Négyéves korom óta van egy énekesi karrierem. Tizenhárom évesen a szülővárosomban, Győrben léptem fel a 100 Tagú Cigányzenekarral – ezt az eseményt a Kisalföld, a győri napilap is lehozta. A cikk az interneten is megjelent, és ötvenegy hozzászólás érkezett rá. Sajnos ebből mindössze kettő volt pozitív. A többi rasszizmussal átitatott gúnyolódás volt, amelyekben még a nevemet is "tipikus cigány névként" bélyegezték meg, és viccelődtek vele.

Én azonban büszke vagyok a nevemre. Soha nem hagynám el – még ha férjhez mennék, akkor sem. Mégis úgy éreztem, jobban járok, ha csak a "J" betűt tartom meg belőle. A Stella név pedig egy gyönyörű, szép táncosnőé volt egy videóban, Nova Brigitta énekesnő mellett. Így lettem hát Stella J. az éneklésben – és ez a név annyira eggyé vált velem, hogy fel sem merült bennem, hogy más nevet használjak íróként.

A teljes nevemet nem szégyellem – édesapám kiváló zenész, csakúgy, mint az egész vérvonala: világot járt, tanult muzsikusok. A teljes nevem: Jónás Alexandra Mária.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Szerettem volna valami mást is írni; a dark romance már túl durva lenne számomra, de erotikus-romantikus történetbe belevágtam volna. Az egyetlen probléma az, hogy az erotikáról biztosan nem tudnék átütően írni, főleg, amikor a barátnőm sem tudja megvitatni velem ezeket a dolgokat. (Ilyenkor amúgy egyszerűen csak „Prüd Littokámnak” hív a Stellittóból.)

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Még mindig alig hiszem el, és már nagyon várom, hogy végre mehessek a nyomdába a regényért. Remélem, hogy a szüleim látnak engem odaátról, és nagyon büszkék rám – a testvéreim pedig itt, mellettem vannak, és mindenben támogatnak.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mondhatnám, hogy nagyon tudatos vagyok, de pl. amikor a veszekedős jeleneteket kellett megírni, előtört belőlem az impulzív énem. Néha talán túlságosan is. :) Egyébként nagyon konkrét tervem volt a történetvezetésről és a karakterekről. Rengeteget agyaltam rajta, rajzoltam, sőt, még a konyhám falát is teleragasztgattam elítéltek fotóival.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mivel levelek is szerepelnek a regényben, van egy kedvencem közülük, amelyben mélyebben kellett bemutatni New Orleanst és Louisianát.

A legnehezebb részt azonban a sorozatgyilkos karakter szavai jelentették – ott tényleg kapaszkodtam az asztal sarkába, hogy ne adjam ki ami bennem volt. (Bár volt, aki azt mondta, hogy nem is volt durva.)

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Imádok történeteket hallgatni, és rácsodálkozni az emberi sorsokra. Ez az én inspirációm: érdekes emberek, nem mindennapi történetekkel.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az unokahúgom, a legjobb barátnőim és a szerkesztőm alkotják ezt a csapatot. Remélem, hogy a jövőben is együtt maradunk. Imádtam velük dolgozni.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Amikor megtudták, hogy amerikai fegyencekkel levelezek, azt mondták, hogy elment az eszem. Amikor belevágtam ebbe a történetbe, azt mondták, hogy vissza sem fog jönni.

Az unokahúgom az elejétől nagyon sokat segített, támogatott és ötletelt, sőt még fordított is, amiért nem tudom eléggé kifejezni a hálámat. De az igazi meglepetést a nővérem okozta: miután elkészült a regény, azonnal elkérte a PDF-et, és fél nap alatt kiolvasta – és imádta. A többiek egyelőre kicsit háttérben vannak, de remélem, hogy amikor majd meglátják, el is hiszik, hogy tényleg én írtam. 

Mit üzensz az olvasóidnak?

Egész életemben az elfogadásért harcoltam, miközben magamat sem tudtam igazán elfogadni, mert nem tudtam, ki is vagyok valójában – ilyen kettősséggel éltem az életem. Azt szeretném, ha az emberek rájönnének, hogy ha a körülményeinken nem tudunk változtatni, akkor a hozzáállásunkon kell.

A Fekete Igazsággal olyan világokba adok most betekintést, amelyeket az átlagember talán sosem lát. Nagyon félek és izgulok, de remélem, hogy a napjainkban divatos dark romance és horror műfajok mellett helyet kap az én igaz történetem is.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, és mérhetetlen sok sikert és erőt kívánok neked a karriered során, hiszen teljesen egyedülálló, amit csinálsz.

Én köszönöm a lehetőséget, hogy elkészülhetett az interjú!

Stella J. Szerzői oldala.

Stella J. webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kőrös András - ("Első körben köszönöm a szadai olvasóknak a pozitív visszajelzéseket, hisz ők szűk környezetük történelmének egy darabját tarthatják a kezükben.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kőrös András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Az írónak két történelmi romantikus regénye van, mely nemrég jelent meg KNW Kiadó gondozásában, A szerelmes lelkész és az A falusi tanító (Ősszel jelenik meg.)címmel. 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Hetvenhetes évjáratú, négygyermekes, egyfeleséges családapa vagyok, eredetileg agrármérnök és vadgazda szakmérnök, de a munkám már több, mint húsz éve a közlekedésbiztonsághoz köt. Gyümölcstermő Szent Szadán élünk. A természet és a természetesség híve vagyok, talán ezért is áll hozzám közel a falu és a régmúlt, ahol, és amikor ezek még sokkal jobban a mindennapok részei voltak.

Szadai történet sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata? Hány részes lesz a történet?

A kézirathoz szükséges háttéranyag gyűjtése még nem módszeresen és koncentráltan történt, nagyjából három, három és fél évet vett igénybe. Ezzel párhuzamosan már megindult az írás folyamata is, de első könyv lévén még ‒ mondhatni ‒ ügyetlenül. A lelkesedésem viszont töretlen volt, és ez átsegített a nem túl hatékony periódusokon. Közben képeztem magam, számos tréningre, kurzusra mentem el, amik mind nagyon hasznosnak bizonyultak.

A könyv tényleges megjelenéséhez még nagyjából további egy évre volt szükség, ami alatt megtörténtek az első lektorálás utáni javítások, kiegészítések, a szerkesztés és a további, már a kiadáshoz szükséges tennivalók.

A Szadai történet három részes lesz, a most megjelenő második rész után jövő tavaszra várható a harmadik.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyon sok esemény és szereplő megjelenítése valós alapokon nyugszik. Persze minél egyszerűbb ‒ falusi ‒ közegben mozgunk, annál kevésbé találunk dokumentált bizonyítékokat. Szerencsére egyházi oldalról azért nem volt reménytelen az anyaggyűjtés, a szadai református matricula, a presbiteri gyűlések jegyzőkönyvei, az egyházkerületi jegyzőkönyvek, iskolai értesítők és főleg az anyakönyvek kiváló forrásnak bizonyultak. Megesett, hogy olyasmire is rábukkantam, amit nem is kerestem, mégis rendkívül értékes információként szolgált. Ezzel együtt a korabeli falusi élet folyamatának szövetét számos helyen meg kellett foltozni, és ott sokszor a nem bizonyított, de logikusan legvalószínűbb szálat vettem alapul. A magánéleti eseményekre is voltak forrásaim, ott is a valóság vezette a kezemet, de természetesen ezen a fronton jóval nagyobb mozgásteret kapott a fantázia.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Az ember életét hullámvölgyek tarkítják időnként, és eljön az a kor, amikor számos dolgot megkérdőjelez maga körül. Nálam ez nagyjából a COVID idején jelent meg. Apró versekkel, történetekkel írtam ki magamból a gondjaimat, és eközben rájöttem: én ezt élvezem, mitöbb, új értelmezést nyernek általa a mindennapok. A felismerés után kellett egy méltó cél. A falu ‒ szerintem különleges ‒ történelme korábban is vonzott. Így született meg egy ezzel foglalkozó regény megírásának az ötlete. Innen már nem volt megállás, életformává vált, nincs olyan nap, hogy ne foglalkoznék az írással.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Egyelőre minden, amivel jelenleg foglalkozom, és a jövőben tervezem, a távolabbi vagy közelebbi történelemmel összefüggésbe hozható. Vonz még a science-fiction valósággal vegyített világa, a fiókban van ilyen irányú próbálkozásom, de ennek kidolgozása a jelenlegi listámon nincs rajta.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Amikor az első rész kéziratának első változatát befejeztem, az katartikus élmény volt. A hosszú, kitartó munka, a sok kutatás, az újrakezdéseken való felülemelkedés kézzelfogható gyümölcseként tekinthettem rá.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Nincs írói álnevem, fel sem merült a használata.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Az első gondolatom a történelmi regény volt, amikor a nagy célt kitűztem, és erről azóta se térített le más, de ez nem jelenti, hogy később nem írnék szívesen más zsánerben. Kamaszként imádtam a fantasy-t és a sci-fi-t, Galaktika Baráti Kör tag is voltam. Szóval, még bármi lehet.

Mennyire nehéz történelmi romantikus történetet írni?

Sok kutatást igényel, mert nem csak egy adott sztorit kell ismerned behatóan ‒ feltéve, hogy valós alapokra helyezkedsz ‒, hanem a teljes környezetet, az egész körülvevő világot. Most a történelmi szóra helyezem a hangsúlyt. Hitelesnek kell lenned, ez nem kérdés, és ez helyenként egészen aprólékos nyomozásokra kényszerít. Ez szerintem nem könnyű, de én kifejezetten élvezem. Előfordult, hogy egyetlen mondat mögött több órányi kutatás húzódott meg.

Ha a kérdésben szereplő romantikus szóra fókuszálok, akkor azt kell, mondjam, én erre nem törekedtem. Arra viszont igen, hogy emberileg is hiteles legyen a történet. Ha egy szereplő mond valamit, amögött valódi, érzelemvezérelt ok-okozati összefüggések legyenek. Ha oka van rá, legyen mérges és nyilvánuljon meg úgy, vagy legyen csalódott vagy vágyakozó, vagy félénk, vagy bármi, ami abban a szituációban emberi.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Érdekes módon, a kézirat befejezése nagyobb lelki élményt nyújtott, igaz, amikor leírtam az utolsónak szánt sort, csak magam voltam. A könyv bemutatása az árnyékból való kilépést jelentette, egyfajta coming out-ot, hogy én ilyesmivel foglalkozom egyáltalán. Nem a mások elé kiállás miatt, azt a civil munkám során megszoktam, hanem mert az írás egy intim részem, én legalábbis annak éltem meg, nem véletlenül csak a szűk környezetem tudta a megjelenés napjáig, hogy én komoly szándékkal ragadtam pennát. Így az eredmény, a megjelenés egy bizonyos szintű kitárulkozást jelentett, amire lelkileg fel kellett készülnöm.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ma már teljesen tervezett és tudatos, és viszonylag korán vált azzá. Hirtelen felindulásból, ihletettségből csak elkezdeni tudtam egy-egy verset vagy novellát, de a folytatásért és pláne a befejezésért már meg kellett küzdeni. Az első pályázatra küldött novellámon két hétig dolgoztam ‒ persze az akkori tudásommal és hatékonyságommal ‒, holott alig több, mint nyolcszáz szóból állt. Ez kevesebb, mint két és fél oldal átlagos word beállításokkal.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Abszolút kedvenc nincs, de kedvelt jelenetekből több is van, amiket szívesen olvasok vissza a mai napig. Hogy melyik megírása volt könnyű vagy éppen nehéz? Érdekes. Megesett, hogy egy jól megtervezett, hálás témának érzett jelenet megírásával napokig küzdöttem, máskor egy nehéznek ígérkező és nehezen induló rész közben kapott el a flow, és szinte füstölt a klaviatúra.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig bármit írtam, hosszabbat vagy rövidebbet, valamilyen megtörtént eseményre támaszkodott. Ez nyilván nem véletlen. Ezen belül is azt vettem észre, hogy az tesz kíváncsivá, hogy azt a bizonyos eseményt a résztvevők, a benne szereplők, hogyan élték meg, mit éreztek, mit gondoltak, mit reagáltak, milyen következtetéseket vontak le, milyen tapasztalatokat építettek be azáltal az életükbe, milyen döntéseket hoztak az esemény hatására a későbbiekben.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A Szadai történet kéziratát elsők között a feleségem, a szüleim és a nagylányom olvasták, de mondhatni, velük egyidőben kértem ki a véleményét egy a szadai helytörténetben járatos hölgynek, egy szadai színművésznek és egy Szadához erősen kötődő történésznek.

Az ezután készült munkáimat illetően a körbe bekerült egy kedves barátom, egy nyugdíjas magyar tanárnő.

A felsoroltak mindegyike nagyon értékes észrevételekkel, biztatásokkal segít/segített.

Mindezek után kerül sor a fekete öves szakmai lektorálásra a KNW Kiadó munkatársai révén, akik minden szempontból átnézik a kéziratot. Vérprofik, bolond lennék nem hallgatni rájuk.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Mindenki kellemes meglepetésként élte meg, és támogatásáról biztosított. Tudták, ‒ ha nem is részletesen ‒, hogy egy könyv megírása nem kis munka, és ezt már az olvasás előtt elismerték.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Első körben köszönöm a szadai olvasóknak a pozitív visszajelzéseket, hisz ők szűk környezetük történelmének egy darabját tarthatják a kezükben. Emellett nagy örömmel tölt el, hogy egy titkolt szándékom is megvalósulni látszik: a könyv hatására mások is érdeklődnek falunk iránt. Köszönöm az ő biztatásaikat is. Remélem hasonlóan jó szívvel olvassák majd az elkövetkező munkáimat is.

Kőrös András szerzői oldala

KNW Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! L. K. Patrícia - ("Bevallom, a kutatómunka annyira nem az én terepem, talán pont ezért is szerettem meg a fantasy zsánert, és nem mondjuk a történelmi romantikust, mert itt saját magam alkotom a világokat, én hozom a törvényeket.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem L. K. Patrícia írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónőnek, Maxim Kiadó gondozásában jelent meg Árnyak hangja című könyve.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Hűűű, na, ez az a kérdés, amire sose tudom, hogy röviden vagy hosszan? Mennyi az, amennyi még érdekli az embereket?

De hogy a kérdésre is válaszoljak: Egerben élek a férjemmel és a kutyáinkkal, és most már második éve, hogy főállásban, csak és kizárólag könyvekkel foglalkozom (nem csak íróként, ugyanis 2018-ban elvégeztem a szerkesztőképzést, és rájöttem, hogy eddig nagyon nem azokban a munkakörökben dolgoztam, amit igazán szerettem. Most viszont a hobbim gyakorlatilag a munkám, és képes vagyok bárhol, de tényleg bárhol, akár nyaralás közben, vagy a fürdőkádban ázakodva is dolgozni – meg egyéb, kétbetűs helyeken is).

Az Árnyak hangja című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Bevallom, a kutatómunka annyira nem az én terepem, talán pont ezért is szerettem meg a fantasy zsánert, és nem mondjuk a történelmi romantikust, mert itt saját magam alkotom a világokat, én hozom a törvényeket.

Ettől függetlenül (vagy pont ezért?) épp a világépítés az, ami számomra a legnehezebb, mert én megrögzötten karakterközpontú író vagyok.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Majdnem, leírtam, hogy 100% fantázia, hiszen az Árnyak hangja is egy ízig vérig, a valósághoz cseppet sem kapcsolódó fantasy, és a már sokat emlegetett „sárkányos” regényem is az, de aztán eszembe jutott, hogy igazából az írói pályafutásom nem is regényekkel, hanem novellákkal kezdődött, és amelyek kötetben megjelentek, ott viszont túlnyomórészt a hétköznapokban játszódó, valósághű írásaim vannak, de az online elérhető novellák közt is a fantasy a kevesebb.

És igazából regényt is tervezek olyat írni, amely a valóságban játszódik, de ilyen kérdés úgy is lesz.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A könyvek szeretete az szerintem azóta megvan, hogy megtanultam olvasni, és írással is próbálkoztam a középiskolában, egyetemen (Resident Evil fanfic), csak épp sose gondoltam, hogy a fiókon túl bárkit is érdekelne.

Aztán amikor belecsöppentem a szerepjátékok világába, elkezdtem a kalandjainkat leírni, a játékostársaim elolvasták, és jól felbiztattak, hogy ez jó, miért nem próbálok meg kiadót keresni.

Így akadtam rá az Aranymosás pályázatra, amire gyorsan be is küldtem az egyik regényemet. Komolyan elhittem, hogy én egy csodát alkottam, és így a semmiből majd jól megnyerem a pályázatot, kiadják a könyvemet, amihez már a folytatás is kész, és hipp-hopp híres író leszek.

Na, igencsak meglepődtem, amikor már az előszűrésen kiesett a regény.

Viszont két dolog miatt folytattam. Az egyik az egy komment volt valamelyik másik regényrészlet alatt, ahol egy szerkesztő rámutatott, hogy az írás is egy szakma, és tanulható. A másik dolog pedig a fene nagy makacsságom volt, hogy csakazértis megmutatom, hogy író leszek.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

IGEEEEEN!

Sőt, igazából múlt időben jobb is lenne, mert már több zsánerben kipróbáltam magamat, novellák terén jó pár realista young adult, new adult írásom megjelent (nyomtatott és online antológiában, honlapokon, volt, amelyikkel díjat is nyertem), de például az egyik Aranymosás pályázatra sci-fi regénnyel pályáztam.

És azt meg is tanultam, hogy a sci-fi az nagyon nem az én terepem.

De több, a való világban játszódó regényhez is van már ötletem (ez pszichothriller lesz majd), és még több fantasyhoz, urban fantasyhoz, misztikus romantikushoz, sőt, van, amit el is kezdtem kidolgozni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mámor, öröm, megkönnyebbülés?

Igazából fogalmam sincs, mivel annyi ötletem van, és nagyon sokszor nem is csak egy regénnyel foglalkozom egyszerre, hanem lehet, az egyiknek írom a cselekményvázlatát, a másikat már dolgozom ki, a harmadikkal csak szórakoztatom magam elalvás előtt, hogy nálam nincs olyan, hogy valamit befejeztem. Sőt olyan is van, hogy azt hiszem készen van, aztán két hét múlva eszembe jut valami, hogy úúú, ezt még bele lehetne írni, és milyen jó fordulat lenne…

Úgyhogy igazából azt mondanám, hogy én nem befejezem, hanem elengedem a regényt, amikor leadom a kéziratot a kiadónak.

(Bár amíg nem kapok lektori véleményt rá, addig is simán hajlamos vagyok beleírni.)

 Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A kezdetekben még álnéven írtam, az első online novelláim Fabyen néven jelentek meg. Ez az egyik Vavyan Fable regény női szereplőjének a neve, aki történetesen szintén író.

Viszont mivel kiadó is létezik ezen a néven, nem akartam ezt használni az összecsengés miatt. A saját nevem meg tartottam szerencsésnek, mivel szerkeszteni, fordítani azt használom, és el akartam valamilyen szinten vonatkoztatni egymástól a két énemet, az írót és a szerkesztőt (és nem, nem vagyok tudathasadásos. Vagy ki tudja..)

Úgyhogy jött a dilemma: mi legyen? A külföldi csengésű nevek népszerűek, és olyankor, amikor valakinek van valami kötődése az adott nyelvhez, néphez, tök jó ötletnek is tartom, sőt az is nagyon tetszik, amikor valaki gyakorlatilag a saját nevét fordítja le, de az én nevem nem olyan, amit le lehetne.

Sok írónál láttam monogramos megoldást, ami nagyon megtetszett, és végül a saját és a férjem vezetéknevét tettem a Patrícia elé.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem tagadom, hogy igen, a fantasy az a zsáner, ami igazán elvarázsol (amióta 12 évesen elolvastam Vavyan Fable Varázscsók című regényét), de egyébként olvasóként is eléggé mindenevő vagyok, úgyhogy íróként is szeretek kísérletezni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egy hullámvasút. Nem csak maga a megjelenés, de az előtte-utána időszak.

Ugye az Árnyak hangja a Maxim kiadó első regénypályázatának a nyertese volt a Dream Könyvek kategóriában, de ugyanebben az évben egy másik regénnyel (a sokat emlegetett „sárkányossal”) az Aranymosás pályázatra is jelentkeztem, ami a Maxim kiadóval szemben egy nyílt pályázat volt, ahol a honlapon, nyomon lehetett követni a továbbjutó regényeket.

Amikor kikerült, hogy az előszűrésen túljutottam, még nem igazán örömködtem, mert ez olyan léc, amit már többször is megugrottam, de amikor megkaptam az első pozitív lektori véleményt, már nagyon felvillanyozott a dolog, mert idáig még sose jutottam el.

Aztán jött a hír, hogy a Maxim pályázatán is megvolt az előszűrés, és az Árnyak hangja továbbjutott.

Csakhogy utána jött az Aranymosásnak az az ominózus befagyasztása, amit nagyon sok író megsínylett, nagyon sokáig semmit nem tudtunk, mi lesz a pozitív lektorit kapott regényekkel, így amikor a Maxim kiadó döntése megszületett, és kiderült, hogy ki fogják adni az Árnyak hangját, nem is igazán tudtam sem felfogni, sem örülni neki.

Igazából nem kevés idő kellett, mire meghoztam a döntést, és visszaléptem az Aranymosás pályázatról, mert amikor a legeslegelső alkalommal jelentkeztem, elhatároztam, hogy én bizony a KMK-nál akarok megjelenni. Ez olyasmi volt, amit el kellett tudni engedni, hogy tovább tudjak lépni, de nem bántam meg, mert így maximálisan az Árnyak hangjára tudtam koncentrálni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor elkezdtem írni, „hólabdás” író voltam, szabad utat adtam a karaktereimnek, menjenek, amerre szeretnének. Na, jól szét is kóricáltak, nem győztem őket levadászni. Mai napig van olyan regényem, amivel nem tudom, mit kezdjek, a felénél úgy elmásztak a szereplők, hogy utol se értem őket.

Igazából pont az Árnyak hangja volt az, aminél kipróbáltam egy másik módszert.

Nem titok, hogy rengeteg írós kurzust elvégeztem, többek között egy dramaturgia kurzust is, ahol szorgalmi feladat volt, hogy dolgozzuk ki egy regény cselekményvázlatát. Na ebből született az Árnyak hangja.

És igazából rájöttem, hogy nekem így sokkal könnyebb írni. Úgyhogy először mindig felépítem a cselekményvázlatot, és csak amikor úgy érzem, hogy a történetvezetés logikus, a világnak ismerem az alappilléreit, akkor kezdem el ténylegesen írni a regényt. Még így is van, hogy menet közben jut eszembe ez vagy az, ami miatt borulnak dolgok, de így lényegesen kevesebbet kell a del gombot használnom.

Viccen kívül elárulom, hogy a „sárkányos” regényemet kétszer kompletten át kellett írnom, egyszer pedig „csak” a felét (az „apróbb” átírásokról ne is beszéljünk ). Amikor elkezdtem írni, még a hólabdás módszerrel írtam, pluszban erős volt a szerepjátékok hatása, ezért gyakorlatilag „kalandoztak” a karaktereim, nem volt központi szál, nem volt fókusz.

Amikor már csak a „felét” kellett átírnom, akkor pedig a béta olvasóim jelezték, hogy „ugye tudod, hogy a karakter a regény felénél eléri a célját?”. És igazuk volt!  Pedig akkor már szerkesztőképzésre jártam, de az ember a saját regényét akkor is teljesen máshogy látja. Ezért van még a legjobb íróknak is szerkesztője.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ó, nagyon is vannak kedvenc jelenetek! Pont az ilyenekkel szoktam magam elszórakoztatni elalvás előtt. Aztán magamra vessek, ha annyira izgalmasak, hogy nem hagynak aludni.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig minden írásomnál egy apró momentum volt, ami elindította az egészet, ami kb. derült égből villámcsapás. Bármikor, bárhol eszembe juthat (ezért van egy külön dokumentum „ötletek” címszóval).

Volt olyan novellám, ahol egy dal indította el, volt olyan, amikor egy jól hangzó, pár soros párbeszéd.

Az Árnyak hangjánál konkrétan azt a jelenetet láttam magam előtt legeslegelőször, amikor a férfi főszereplőt, Killiant másnaposan, a saját vérétől és hányásától mocskosan felkísérik a bitófához. És nem, ez nem valami jó kis cliffhangeres végként jelent meg előttem, hanem, hogy innen indul a története.

Úgyhogy nekem már csak azt kellett kitalálni, miért akarják felakasztani, hogy akadályozhatnám meg, egyáltalán miért akarná bárki megakadályozni, stb…)

Amikor kipattan a szikra, és nekiülök a cselekményvázlatnak, nekem a rengeteg-rengeteg „miért”-re kell megkeresnem a választ.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Szerintem nem csak egy jó szerkesztő kell minden írónak, de megbízható béták is. Ahogy már egy korábbi kérdésnél említettem, pont a béták mutattak rá egy óóóóriási dramaturgiai hibára a „sárkányos” regényemben, ami az én szememet nem bökte ki.

Úgyhogy egy jó béta aranyat ér!

És én nem tudok elég hálás lenni azoknak az embereknek, akik elolvasták a regényeimet, és segítettek is abban, hogy jobbá váljanak, úgyhogy ezúttal is köszönet neki (név szerint mindenkit végigvenni nem szeretnék, már csak azért sem, mert nem tudom, ők mennyire szeretnék, ha megemlíteném őket, de remélem, hogy magatokra ismertek .)

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azt hiszem, elmondhatom, hogy megdöbbenéssel.

Egyrészt jó kis introvertálthoz méltóan én mindig is zugíró voltam, csak a fiók ismerte a titkaimat, másrészt például az irodalom sose tartozott a kedvenc tantárgyaim közé. Nem véletlen, hogy teljesen más irányban végeztem egyetemet, és dolgozni is teljesen más területeken dolgoztam.

De tegye fel a kezét, aki 18 évesen pontosan tudja, mi szeretne lenni. Mert én bevallom töredelmesen: fogalmam sem volt.

Sőt, igazából még amikor az írói utamat keresgéltem, tanultam, próbálkoztam a különféle pályázatokon, akkor sem igazán hittem, hogy ez oda fog kilyukadni, hogy a könyvek az életem minden percének a részei lesznek.

A szerkesztőképzésre is azért jelentkeztem, mert íróként akartam jobbá válni azáltal, hogy megismerek egy másik perspektívát. Csak amikor megkaptam az első (majd a második és a harmadik) szerkesztői, lektori munkára a felkérést… a dolog szerelemmé változott.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Sose adjátok fel az álmaitokat!

L. K. Patrícia írói oldala

Maxim Kiadó

Borítómustra ezúttal Rédei Gergely:A Néma hősök útja című könyvét mutatom.

Rédei Gergely íróval nemrég készült egy interjú mely, itt olvashatod el. Ezúttal ebben a posztban, a megjelenéséről, borítójáról, fülszövegéről és előrendeléséről szeretnék hírt adni.

Ugyanis hamarosan megjelenik 2025. 10. 20 -án Publio Kiadó gondozásában

Könyváruház  

Rédei Gergely

A néma hősök útja

Fülszöveg

Az első 100 rendelés mellé egyedi, kézzel írt, viaszpecséttel lezárt leveleket adunk, amelyeket a könyv főhőse írt. 

​​​​​​​​​​​​A szerző nemcsak író, hanem a világ egyik legelismertebb túsztárgyaló csapatától – a Chris Voss (FBI) által alapított Black Swan Grouptól – kapott szakmai elismerést tárgyalási technikáinak alkalmazásáért. Ez a validáció eddig egyetlen magyar írót sem ért el – most először.

A néma hősök útja– egy regény, ahol a flaneling fontosabb, mint a golyóálló mellény.

Üdv a világban, ahol a hős nem kér bocsánatot, maximum rendel egy teát, miközben lekapcsol egy kávéautomatát, ami túl sokat kérdez. Gery nem James Bond, nem Sherlock, nem Rambo, csak egy pasi, aki unja a hülyéket, és jobb, ha nem szórakozol vele, mert nála a pofonok előtt jön a szarkazmus.

Amikor egy fiatal ügynök, Edmund, csatlakozik hozzá, még nem sejti, hogy egy-egy küldetés több filozófiát, retró rockot és maró gúnyt tartalmaz, mint egy átlagos pszichológia szakos diploma. De Gery nem tanít, ő csak mutatja az utat. A többi? Túlélés kérdése.

Ez nem csak egy akcióregény. Ez egy szatirikus odacsapás a sablonhősöknek, egy modern kaland, ahol a humor élesebb, mint a főszereplő katanája, és ahol a legnagyobb ellenség nem egy szörnyeteg, hanem a klisék hada meg egy elcseszett Operaház fantomja.

Ja, és van benne romantikus szál is. Eskü nem csak üres dísz, hanem működik. Fáj, izzik, üt.

Ha nem bírod a pimasz, ironikus hősöket, olvass mást.

Ha bírod, akkor csak ennyit mondok: Swing it, baby.

Az író, akit a Black Swan Group inspirálónak nevezett – pedig csak elmesélt egy keddet.

A könyvből egy kis rövidke részletet szeretnék megosztani veletek.

"1. Fejezet : Az Árnyak Vadásza

Egy elhagyatott raktár területen járunk. Egy fiatal talpig feketébe öltözött fiatal ember épp próbál hatástalanítani egy bombát. Mögötte egy karosszékben üldögél egy picit idősebb késői húszas éveiben járó férfi. Éppen teát szürcsölget. Fekete sportcipőt kék farmert és kék flanel inget hord .

Az ing nincs begombolva , alatta egy fehér póló Guns N' Roses logóval. A Fiatal férfi feszülten szólal meg :

- Kék piros vagy fehér drót? – Közben szorongatja a telefonját és koncentrál.

-Mit tudom én hallgass a megérzéseidre. -Mondja a mögötte ülő férfi.

-A Scanner sem ad tiszta adatokat.

-Hát ez baj ugye bár igaz? – Kérdi gúnyosan a férfi.

-Ezzel nem segítesz !- válaszol ingerülten a bomba fölött görnyedve a fiatalabb.

- Hát jó ! -Áll fel a férfi a karosszékből. – Akkor csinálom én, A rejtélyes figura a bomba felé sétál szép lassan , majd az elektronikájára önti a teáját . A bomba szikrázni kezd majd abba marad a visszaszámlálás.

Hirtelen fények gyúlnak körülöttük és egy igen csak feszül hang ordít közéjük .

- Gery ! Ez nem a maga vizsgája ! Különben is hol olvasott ilyet a kézikönyvben ? Edmund !

Gratulálok elbukta a tesztet.

- Hogy várja el hogy bármit is tanuljon , ha nem engedi terepre ? – Szól közbe hirtelen Gery. – Csak egy ici pici ügyecskét. Egy gyilkosság , vagy egy kis kihallgatás is jó lesz.

-Mára ennyi volt . Tűnés ! Ne is lássam magukat.

-Gyere Edmund ! Együnk valamit.

Később Gery és Edmund egy közeli kisvárosi étteremben ülnek, miután elhagyták a vizsga helyszínét. Az étterem berendezése egyszerű, de otthonos, a háttérben egy halk popszám szól. Gery az étlapot tanulmányozza,míg Edmund lelkesen nézelődik. A beszélgetés lassan a zene irányába terelődik.

Edmund Letelepszik az asztalhoz, az étlapot félretolja:

-Te, Gery, hallod ezt a zenét? Ez pont az, amit mondtam neked a múltkor. Ez az egyik kedvenc bandám, nagyon menők mostanában.

Gery Fel sem néz az étlapból, unott hangon, :

- Menők? Hát persze. Tudod, mi volt menő? A Queen, amikor egy stadionnyi ember egyszerre énekelte a 'We Will Rock You'-t. Ez? -Fejével a hangszóró felé biccent- Ez maximum arra jó, hogy a konyhában ne aludjanak el a szakácsok.

Edmund felhúzza a szemöldökét

- Hé, ez egy remek dal! Nem kell mindig visszanyúlni a kőkorszakba, Gery. Az emberek ma már mást akarnak hallgatni. Valami frisset, valami lendületeset. "

Az írót itt tudjátok elérni az Instagramon és Threads-en.

Könyváruház