Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Julia RedHood - ("Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Julia RedHood írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a két megjelent könyvéről. Az egyik sci-fi regénye In Flames-Égess el címmel, a másik pedig valós események alapján íródó történet a Kötődés.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Átlagos életet élek egy kis faluban, nevelek egy négyéves kisfiút, aki a mindenem. Nincsen diplomám és még szakmám se. Legtöbbször gyárban dolgoztam egyszerű szalagmunkásként. Az írás gyerekkorom óta az életem része. Sokat jelentett nekem már 12 évesen is. Elrepített engem egy álomvilágba. Kamaszkoromban arra szolgált, hogy kifejezzem az érzéseimet a történetemen keresztül. A későbbiekben is ezzel a céllal alkottam. Majdnem tíz éve vagyok online felületen íróként, azóta rengeteg dolog történt. Nem csak tanultam és tanultam írni, emellett értem el helyezést pályázaton, nyertem irodalmi díjat, pár könyvemről érkezett szakember által pozitív vélemény, több antológiában megjelentem novellával. Ennek ellenére fájdalmas visszatekintenem írói múltamra, mert minden könyvemre rátelepedett a gyerekkoromban átélt trauma. Kerülni akartam a témát, azonban nem lehet, ha az írásaimról van szó.

In Flames-Égess el című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem kutattam sokat. A férjem segített pár kérdésben. Nagyon nehéz volt a főszereplő, Dustin által használt kesztyű megtervezése, ami a képességét fegyverré változtatja. Próbáltam fejleszteni őt, hogy igazi szuperhős legyen.Nem ilyennek terveztem, a romantikus oldalt szerettem volna erősíteni, de rengeteg lehetőség rejlett még a történetében. A sci-fi zsáneren kívül fantasy és krimi elemeket is tartalmaz. Szeretem a kevert zsánerű történeteket. Egy év alatt készült el, és izgalmas volt új vizekre evezni.Végül összejött egy kalandos történet, egy fiúról, aki nem csak különleges, megtalálja önmagát, a bátorságát, a szerelmet és felfedezi, hogy a képességével harcolni is tud, ha kell. Sosem írtam ehhez hasonló mozgalmas írást. Imádtam dolgozni rajta. Második kötetét 2026-ra tervezem. Remélem, belefér. Szórakoztató, izgalmas regény egy unalmas délutánra.

A másik könyved a Kötődés pedig valós események alapján íródott, miért?

Hú...ez nem olyan erős írásom, mint az In flames, de többet nem tudtam volna kihozni belőle, mert ezek az esemény legfontosabb pillanatai. Sok-sok emlékem van a könyvben leírtakon kívül is. A Kötődés az én igaz történetem. 12 éven át próbáltam elmondani, de nem emlékeztem, csak éreztem, hogy valami nincs rendben bennem. Minden könyvemben át akartam adni az érzéseimet, mintha kiáltanék, hogy hátha meghallja valaki. Aztán 28 éves koromban eszembe jutott. (Kicsit több mint egy éve.) Az olvasóimtól kértem segítséget a facebook csoportomban. Kértem, aztán kitöröltem. Megint kértem, és töröltem. Később kiderült, hogy a környezetemben lévőknek el kellett volna venniük tőlem a telefont. A családommal se beszélhettem pár napig, nehogy újra traumát szenvedjek. Egy elég összetett, súlyos trauma, amely során mentális, testi és szexuális bántalmazást is kaptam. 12 éves lehettem az elsőnél, és 17 az utolsónál. Több személy (fiúk, férfiak) követték el. Az egyikük velem egyidős volt, és bármennyire furcsa, ő ártott nekem a legjobban. Sosem éreztem annyira extrém gyűlöletet senkin. Én is pont így éreztem iránta már a végén. Erőteljes megfélemlítéssel (néha mások segítségével), manipulációval létrehozta nálam a traumakötés egy olyan változatát, ami miatt 12 év elteltével istennek tekintettem őt.(bonyolult állapot)Egymásra halmozott rengeteg bántalmazó eseményt, hogy ne tudjam feldolgozni, így a legtöbb részét elfelejtettem. Ráépült arra, ami 12 éves korom környékén történt, és teljes amnéziával gyógyult. Többször felelevenítette, és újra traumatizált. Ekkor mindössze 16 éves volt.Találkoztam vele 2023-ban, és a jelenléte, a hangja, az érintése mély depresszióba sodort. Folyamatos rémálmokat éltem át vele. Egy évre rá, egy üzenetváltás során feltett egy kérdést, aminek a hatására pár nap múlva vissza tudtam emlékeznia tetteire. Csupán annyit kérdezett, hogy „kötődök-e tőle”. Nem igazán értettem. Aztán két napig nem ettem, nem ittam, nem aludtam. Fel-alá sétáltam, mint egy őrült. Majd a párom bevitt a kórházba. És végre, 12 év után valaki hitt nekem. Olyasvalaki, aki meg tudott gyógyítani.

A Kötődés c. könyvem a feldolgozás része. Az a történet, amit mindig el akartam mesélni. Nem csak a történések, a dialógusok 90%-a is eredeti, elhangzott. Így uralni tudom ezeket a szavakat, és soha többé nem vagyok hajlandó elfelejteni. Így uralni tudom az egész eseményt.A regény alkalmazkodik a pszichológiai thriller, dráma zsánerekhez, a helyszín és a szereplők nevének megváltoztatásával.

Van vele egy fontos célom. Úgy örülnék, ha jobban törődnénk egymással. Gyakran alig lehet észrevenni, hogy valakit bántalmaznak. Sokszor el sem hiszik annak, aki segítséget kér. Muszáj legalább egy emberben bíznia a bántalmazottnak, mert ha egyedül marad talán sosem képes a feldolgozásra. Ha valaki eléd áll egy hihetetlennek tűnő történettel, a legjobb, amit tehetsz, hogy hiszel neki.

Szeretném, ha a regény üzenet lenne azoknak, akik szenvednek valamitől. Szeretném, ha tudnád, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Lehet, hogy nem hiszed el, mekkora erő van benned addig, amíg az élet meg nem követeli tőled a bátorságot. Megvívható minden harc, és győztessé válhatsz. Soha, soha ne add fel!

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mindkettő ugyanannyira jelen van. Valós emberi érzésekre, az emberi élet kézzel fogható történéseire alapozom az összes írásom. Szeretem a mélyebb drámai, megindító témákat. Fantasy zsánerben jól alkalmazható az allegória, és a következő könyvem pont annyira valós lesz, amennyire fantáziadús is.

A következő könyvem a Lilith halála darkfantasy, ami már Wattpadon olvasható. Az örökségben lévő világot folytatja, fejleszti egy teljesen új történeten keresztül. Rendkívül sötét, de ugyanakkor érzelemdús írásnak szánom, amiben megjelenik a gyász, a valódi félelem és szerelem egy bátor főszereplő szemén át látva.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Anyukám mindig azt mondja, hogy így születtem. Lehet. Nem tudom. Régen én is azt hittem.Valójában csak elmenekültem a valóság elől. Olyankor nem fájt semmi. Akkor voltam 12-13. 16 évesen már azért írtam, hogy büszke lehessek magamra. Ekkor telepedett rá a trauma teljesen a művészetemre.A traumakötés miatt azt hittem, hogy szerelmes vagyok, és írtam egy könyvet a bántalmazómról. Mindent leírtam benne, amire vágynék tőle, közben nem hagyott nyugodni a tudat, hogy meg akarom ismerni őt, kielemezni a cselekedeteit, kideríteni a „miértet”. Talán mégis születtem valamilyennek, de nem kifejezetten az írásra.Már tinédzserként tanulmányozni kezdtem valamit, ami meghaladta a képességeim, megedzette a gondolkodásom, arra késztetett, hogy megértsem a bonyolult dolgokat. Akkoriban minden vágyam volt tudni, hogy miért más, mint a többi fiú. Nem értettem egészen, mert ehhez felnőtt elme kell, de nem akartam feladni. Ilyen célhoz, gondolkodáshoz a legjobb eszköz a regényírás.

Sosem tudtam ennél pontosabban és őszintébben megfogalmazni ezt a választ. Ez a tevékenység segített erősnek maradnom. Így megszerettem. Az én utam nem olyan pozitív és kedves, mint másoké. Inkább szomorú. Egy kapaszkodó volt, egy önkifejezési forma, egy csendes kiáltás. Ilyenkor sokan felteszik a kérdést: Miért nem árultad el? Miért nem kértél segítséget? Kértem. Hú! Nem is akárkitől. Akitől csak mertem. De sokáig a számra se bírtam venni a tetteket. Nem tudtam kimondani, hogy ez velem történik. Közben a megfélemlítés és az érzelmi elszigetelés befogta a szám.

Azóta az írás más eszközzé vált a kezemben. A tapasztalataim tükre, akkor is, ha egészen másról írok. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben lesz még nagy inspirációm, mint a Védtelenül c. könyvsorozatomban ábrázolt betegségek. Bárki sorsát át tudom élni, aki kicsit is hasonlít rám. Illetve az embert nem egy dimenzióban látom, hanem a személyiség összes színét. Így formálok karaktert. Az empátia, amit mások felé gyakorlok segít megértenem az emberi viselkedést. Önismeret során jöttem rá erre, és segített eljutnom a megbocsátásig a saját negatív tapasztalataim tekintetében. Ez volt életem eddigi legnehezebb feladata, és sikeresen teljesítettem. Már önmagában okot ad arra, hogy írjak.Szeretném megmutatni, hogyan lehet megtenni akkor is, ha a bűn megbocsáthatatlan, közben meghagyva a tisztánlátást: nem mentve fel a bűnöst bűne alól.

Más zsánerben is tervezted márkipróbálni magad?

Írtam már szinte mindent. A jövőben fantasy, sci-fi, gótikus thriller várható tőlem. Ezek az eredeti zsánereim, de amíg nem emlékeztem a kamaszkoromra egy burokba zárva éltem, elrejtve az érzések elől. Nem tudtam, hogy milyen a szerelem, a szeretet, és nem éreztem az emberi érintést. Szorongva vettem a közeledést, de minden vágyam volt érezni valamit. Ezért romantikus könyveket írtam. De már nincs rá szükségem, mert érzek mindent. Persze, lesz szerelem a könyveimben, mert jó írni róla. És bocsánatot kérek azoktól, akik szerették a romantikus könyveim. Nem megy. Tényleg. Mert az nem én vagyok. Vagyis én vagyok, de nem csak ennyi. Többet is bele tudok tenni egy könyvbe a puszta szerelemnél. Akkor miért ne legyen így? Vannak nagyon szép fantasy, sci-fi ötleteim romantikával keverve. Így igazán érzelmes regényeket írhatok.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mintha befejeznék egy feladatot. Büszke vagyok, mert létrehoztam valami érdekeset, kreatív dolgot, és csak ámulok rajta. Olyan szerző vagyok, aki sosem ír vázlatot, így csupa meglepetés és izgalom, hogy egy jelenetből egy kerek történetet csinálok.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

A Julia név Stephen King egyik regényéből van, a RedHood az eredeti nevemre utal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nem akartam író lenni. Én csak írni szeretek. Azt hittem, hogy egy megjelenés betölti a lelkemben az űrt. De bennem egy akkora űr volt, illetve van, amit már soha, semmi sem tölt be. Úgyhogy csak örülök annak, hogy vannak könyveim. Sosem arra vágytam, hogy ismert író legyek, hanem arra, hogy elmondhassam az eredeti történetem, ami az összeset inspirálta.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Minden, ami érzelmileg hat rám inspirál. Elgondolkodtat, és egy történetet csinálok köré, hogy kifejezzem a véleményem. Közben minden szóra, írásjelre figyelek.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A legutóbbi kettőben nincs. A Kötődés olyan volt, mint egy foghúzás az egész. Nehéz volt minden sora, nem csak egy jelenete, de jólesett. Az In flamest az első sorától az utolsóig imádom.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A zene nagyon fontos nekem. Segít felvenni a hangulatot. Cigi, kávé, hangolódok. Ez a rituálém. Én mindig magamról fogok írni. Annyira sok-sok elgondolkodtató eseményt éltem át, hogy egy élet is kevés lesz megfogalmazni a tapasztalataimat.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első a férjem. Tetszik neki, hogy mennyi világ van a fejemben, amiről eddig nem tudott. Boldoggá tesz, hogy szereti, amit csinálok. Főleg a sci-fi, fantasy ötleteimet kedveli. Ő szokott segíteni, ha bizonytalan vagyok.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Büszkék rám, szerintem jobban, mint én magamra. Anyukám az első regényemből készült könyvet olyan örömmel vette át, hogy teljesen meglepett vele. (Az örökség) Amikor a trauma feldolgozásának kellős közepében voltam, szólt a nővérem, hogy írjak már! Egyébként nagyon nehezen sikerült, mert folyton emlékeztetett a negatív eseményekre. Szóval, nem tudnak máshogy elképzelni engem.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Remélem van még valaki. Bocsánatot kérek, amiért eltűntem egy évre, és mert csalódást okoztam. Most érzem azt, hogy élek, mintha újjászülettem volna. Úgy érzem magam, mint egy virág, ami kinyitotta minden szirmát, és így is marad. Színes és boldog. Nagy lelkesedéssel írok, és fontos nekem, hogy jól csináljam. Érzelmes, drámai, mély tartalmú, de izgalmas könyvekre számíthattok tőlem. És köszönöm, hogy maradt néhány ember, aki nem tart őrültnek.

Youtube csatorna

Julia RedHood írói oldal

Wattpad

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kántor István - ("Akadtak bizonyos részletei, amikhez szükségem volt történeti-, művészettörténeti- és részben kulturális antropológiai kutatásokra is, ám ezek a cselekmény szempontjából inkább csak kitekintésekhez kellettek. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Kántor István írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak hamarosan megjelenik Mózes szarvai című könyve az Első Szó Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy belsőépítészettel foglalkozó cégnél dolgozom, Dunakeszin lakom. Évekig éltem Budapesten is, ám eredetileg oroszlányi vagyok. Nagycsaládból származom, hat gyerek közül elsőként jöttem a világra, törtem az utat, ha úgy tetszik. Ez a „fúrófejű” tempó bizonyos tekintetben ma is a sajátom, de sokat visszavettem már ebből. Azt hiszem, ők azért pontosabb képet tudnának adni erről, hogy mennyire sikerült.

Szoktam faragni, szeretek főzni, ha tehetem, szívesen utazom. Tizenéves koromtól rengeteget olvastam, ma már jobbára szemezgetek, és azokkal töltök időt, amik tényleg igazán elkapnak. Nagyon szeretem a mozit, a színházat. Martin McDonagh színdarabjai, drámái állnak talán a legközelebb hozzám, aki két kedvenc filmem „elkövetője” is egyben. Az In Bruges és a Három óriásplakát Ebbing határában mindig a kedvenceim között lesznek. A színdarabjai közül pedig egyértelműen A párnaember a csúcs. Szeretem a filmeket, a sorozatokat is. Előbbiekből sajnos jóval kevesebb ma már az a minőség, ami visszaültet a képernyő elé, hogy huszadjára is újranézzem őket. A piac dominál, dömping van, akárcsak a könyvek esetében.

Mózes szarvai című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Akadtak bizonyos részletei, amikhez szükségem volt történeti-, művészettörténeti- és részben kulturális antropológiai kutatásokra is, ám ezek a cselekmény szempontjából inkább csak kitekintésekhez kellettek. Nagyjából öt hónapot vett igénybe az írás folyamata. A legintenzívebb az utolsó hónap volt, mikor munka után és hétvégén is átlagban 5-8 órát foglalkoztam vele naponta. Az azt megelőző hónapokban elég lazán vettem a dolgot. Egy-egy nap azért néha az utolsó hónapban is kimaradt, természetesen.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Ez a történet abszolút fiktív. Ugyanakkor nem egy fantáziavilágban, hanem a jelen rögvalóságában játszódik, még ha a pest megyei települést, ahol a sztori gerince zajlik, nem is találjátok meg a térképen. A fantázia jelenléte rendkívül jó kérdés a történet kapcsán, mivel a Mózes szarvai egy olyan groteszkkel átítatott lélektani dráma, ami E/1-ben íródott, és a fantázia, a főszereplőm szubjektív látásmódja, sajátos prizmája okozta fénytörés adja a sztori egyik ízét. A cím egy művészettörténeti utalás. Egy, a Vulgatában lévő hibás bibliafordítás okozta téves művészi interpretációra vonatkozik. Michelangelo híres szobrán emiatt vannak szarvak. Ennek az értelmezését azonban inkább az olvasóra hagynám.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Versek írásával kezdtem huszonévesen, de a meglátásom szerint a líra kevésbé az enyém, ami nem jelenti, hogy olykor ne kapna el a hangulat és a késztetés, hogy rímeket faragjak. Évente így is össze szoktam hozni egy-két verset. A harminchoz közel próbálkoztam először nagyobb lélegzetvételű prózai szöveg alkotásával, de azt 30-40 oldal után a digitális szemétbe hajítottam, mert nevetségesen gyengének találtam.

Nagyjából öt évvel ezelőtt elkészült már egy kéziratom, ami többek között miattam sem juthatott el kiadásig. Az egyébként abszolút szakavatott szemek visszajelzései alapján azonban éreztem, hogy lehet keresnivalóm a billentyűk mögött. Apropó, az akkor írt Tömb c. regényem is átdolgozás alatt áll, remélhetőleg idén annak a kiadása is megtörténik majd. 2020 óta csinálom a Facebookon a Sárgarugó (korábban Reflexiók) nevű oldalt, ahova mindenféle írásaimat fel szoktam tenni. Az oldal „Instagram-testvérét” csak nagyjából két hónapja hoztam létre.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A Tömb c. regényem inkább krimi/thriller, de annak is a lélektani vonala. A novelláimban pedig az emberi létet, érzelmeket és ezek bizonytalanságát igyekszem megfogni. Az ilyen, kisebb lélegzetvételű írásaim egy-egy hangulat köré épülnek. A regényötleteim között akad science-fiction jellegű is, de arról bővebben egyelőre nem beszélnék. A fejemben mostanában formálódó történet is talán a lélektani dráma kategóriájába szuszakolható inkább bele.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Először rendkívül felszabadító. Kicsivel később, mikor útjára indul, ahhoz hasonlítható, mint mikor a gyereket engeded először közösségbe. Nem tudsz rá hatást gyakorolni, miként reagálnak rá, hogy fog „viselkedni”, onnantól már csak arra lehet gondolni, hogy vajon mindent beletettem-e a „nevelésébe”.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Egyáltalán nem gondolkodtam álnévben. Úgy voltam vele, vállalom saját névvel, ha pozitív lesz a fogadtatása, illetve azt is, ha részeg örömtáncok közepette égetik el a főtereken. Ez egyfajta megmérettetés, és úgy gondolom, hogy akár dicsőség, akár szégyenmenet lesz a vége, az én kezem műve, az én elmém lenyomata a regény. Mögötte kell állnom teljes valómmal. Ez persze nem azt jelenti, hogy másoknak ugyanígy kellene gondolkodniuk erről. Azt hiszem, ez ember- és zsánerfüggő is.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ezen nem gondolkodtam. Jobbára szituációkat engedek szabadon, amikben embereket helyezek el, drámai teret hozok létre, és hogy ez milyen zsáner lesz, inkább következmény, mintsem szándék. Nem szeretném ilyen formán korlátozni magam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Erre majd a közeljövőben fogok tudni választ adni. Kézbe kell vennem a könyvemet, hogy tudjam, milyen ez. Nem teljesen fogtam még fel, nem realizálódott egészen ez a dolog bennem, lévén az első regényem lesz, ami a napokban megjelenik majd. Szívesen válaszolok később erre is. Egészen biztosan készítek majd egy posztot az ezzel kapcsolatos érzéseimről.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Először a legteljesebb mértékben impulzív. Hagyom, hogy jöjjön valami ötlet, hangulat, amibe aztán két kézzel belekapaszkodom, lerángatom a földre, és megregulázom. Rendszerbe szedem, átgondolom, hova futhat ki, mit kezdhetek vele, milyen ruhákba öltöztethetem be. Nagyjából lerajzolok egy ívet, amin a történet végig tud futni, de a közbenső részleteket, mellékszereplőket nem feltétlenül találom ki előre, hanem engedem, hogy az egész éljen a fejemben, és ezek szinte maguktól keletkeznek. Talán ez a flow-élmény egyik hozadéka az írás kapcsán esetemben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kifejezetten kedvenc jeleneteim nincsenek, de vannak olyanok, amiknek a megírására szívesen emlékszem vissza. Van olyan közöttük, amit játszi könnyedséggel írtam meg, és akad pár olyan is, amivel jobban megizzadtam, mintha hegymenetben harcoltam volna teljes menetfelszerelésben. Nem mondhatom el, melyik tartozott egyikhez vagy másikhoz. Azt remélem, a végeredmény hasonlóan élményteli utazás lesz az olvasóknak, mint számomra az írás folyamata volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz? 

Ahogy említettem, ez nálam abszolút nem tudatos. Valószínűleg a tudatalattimban meglévő dilemmák, kérdések, összevetések, belső viták hoznak felszínre a fantáziám segítségével olyan szituációkat, amelyek segítenek teret és történetet alkotni. Régi gondolat, hogy nem lehet célunk válaszokat adni, inkább jó és érdekes kérdéscsomagot összeállítani, amivel aztán az olvasónak módjában áll valamit kezdeni. Hrabal mondta, hogy egy valamirevaló könyv nem azt a célt szolgálja, hogy az ember elaludjon mellette az ágyban, hanem hogy úgy, ahogy van, pizsamában rohanjon szétverni az író úr pofáját.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A hozzám legközelebb állók, barátok, család. Egy-két olyan ember, akinek adok a szavára, és tudom, hogy nem fognak kímélni. Ilyenkor nem dicshimnuszokra vágyom, hanem tárgyilagos véleményre. Jó, ha ez pozitív, de nem csinálok belőle ego-kérdést, ha rámutatnak a hiányosságokra, hibákra.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örültek neki, és abszolút támogatólak léptek fel. Már épp jelezni akartam, hogy bizonyos okokból csak néhány példányt fogok tudni vinni, addigra mondták, hogy már többen meg is rendelték. Nagyon jólesett a hozzáállásuk.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Hogy már csak pár nap, és kiszállításra kerül a regény. Mondják majd el a véleményüket, miként hatott rájuk, milyen gondolatok születtek közben a fejükben. Olvassanak, nézzenek jó filmeket, mert a történeteinkben élünk tovább. Ami pedig ettől független, hogy ne üljenek fel a világban egyre inkább elburjánzó gyűlölethullámokra. Az irodalomnak is részben célja, hogy a kollektív emlékezet által segítsen felismerni azokat a mintázatokat, amelyek világégésekhez vezettek, és igyekezzünk együtt elkerülni ezeket

Kántor István oldal

Első Szó Kiadó ( Előrendelhető)

Írjunk kritikát vagy ne? Avagy, hagyjuk a fenébe... Mit is jelent ez? - ("Tudom, vannak köztünk kiskorú bloggerek is, de megillet a tisztelet.. Ha te elvárod a tiszteletet, te is tiszteld őket.")

Meg is van az ide év első Témája, a rovatomban. Jól mondja mondás, a téma az utcán hever. Vagyis most épp a szemem elé kerül egy Tiktok videó..

Napokban volt egy botrányt kavaró Helmás írónő Tiktok videója.
Nem fogom megosztani, mert nem vagyok hajlandó sületlenségeit tovább osztani. Aki akarja, megkeresi.

Néhány blogger megosztotta véleményét az ominózus csatornáján, volt aki insta sztoriba, FB oldalán, Tiktok csatornáján fejtette ki a sajátos, őszinte, markáns véleményét köztük én is. Amivel egyet is értek, illetve néhány szerző és író is megnyilvánult e témában.

Jó magam hallássérültként kezdtem el a  könyves bloggerséget. Sosem szakmának, munkának néztem, pláne nem kritikusnak, inkább hobbi, idő eltöltésnek. Lehet, vannak hibáim, ezt felvállalom senki sem tökéletes.

Véleményt mondok, esetenként javaslatot szoktam tenni. Nem kritizálom az adott művet, mert nem értek hozzá. Olvasóként fogom a könyvet, elmesélem, hogy mit éreztem, hogy éreztem olvasás alatt, mit gondoltam róla, mennyire fogott meg a történet.

S tudjátok mi volt a jó?
Az, hogy szinte összes érzelmet végig lehetett érezni, az író nem írja úgy a történetét, hogy ne nevessünk, ne sírjunk, ne szomorkodjunk, ne legyünk mérgesek ésatöbbi.

Ilyen volt pl Kovács Gábor: Egy démon tárnái könyve, imádtam, egyszerre sírtam és nevettem. Iszonyat jó volt. Sokszor meg kellett állnom, mert a könnyem is kicsordult a nevetéstől.

Ugyanez volt Chris Landtől a Lélekvesztő sorozat. Anyám, annyira jó volt. Poén az volt, hogy nem is a főszereplő volt a kedvencem, hanem a mellékszereplő Lahou...

Aztán volt olyan könyv is amin sírtam. Szószerint!

Rácz-Stefán Tibor az Élni akarok! és a Téged kérlek karácsonyra. Zseniális ez az író. Mindkét könyvén sírtam. Intenzív volt számomra az egész, megfogott, érzelmet adott. És ő volt az első, akinél mindkét könyvénél végig sírtam. Ez pedig nagy szó.

Ezt egy olyan író mondta, aki szintén Helmás, és az egyik fb oldalam posztomhoz írta.

"Érzelmi alapokon Tilos Kritizálni más munkáját! "

Hogyan ne írjunk érzelmesen egy értékelést? Hogy lehet tilos?

Érzelmileg kapcsolódunk a történet főszereplőihez, a történetekhez. Hiszen, hogy tudnánk véleményt, értékelést írni, ha nem érzelemmel.

Írónő!
Blogger nem kritikus! Blogger olvas, negatív/pozitív értékelést ír.
És legfőképp nem vagyunk "Kis csillag"
Felnőtt emberek vagyunk, mindannyian.
Tudom, vannak köztünk kiskorú bloggerek is, de megillet a tisztelet.. Ha te elvárod a tiszteletet, te is tiszteld őket.

Különbséget kell tenni az értékelés és értékelés között. Tudnunk kell sorok közt olvasni, érteni és megérteni.

Írónő!
Ne üldözd az olvasókat, bloggereket a hazai íróktól/szerzőktől. Hisz, így is nehéz helyzetben vannak. Maradék olvasókat, bloggereket nem üldözni kellene. Hanem elfogadni a véleményüket, akár tetszik, akár nem.

Írónő!
Tudod mit jelent valójában a kritika?

Kritika jelentése:
"A kritika jelentése bírálat, értékelés, elemzés egy műről, alkotásról, személyről vagy eseményről, feltárva annak pozitív és negatív vonásait, célja pedig lehet a jobb megértés, a visszajelzés adása, vagy akár a fejlesztés (konstruktív kritika) is, de lehet pusztán elmarasztaló is. A szó a görög "krinó" (szétválaszt, megítél) szóból ered, és jelenthet filozófiai fogalmat (ítéletalkotás), vagy konkrét műfajt (irodalomkritika, filmkritika). "

Forrás: Google

Írónő szavai!

"Kritikát az mondjon, aki többet tudd könyvírásról, vagy könyvkiadásról, mint a szerzők, vagy a kiadók. Véleményt sosem mondunk social médián, közösségi médián. A jóindulatú véleményünket face to face juttatjuk el vagy kiadóhoz vagy szerzőhőz."

Olyan nincs, hogy social média felületein nem írhatunk véleményt, kritikát, értékelést. Szólásszabadság van. Ezt el kell fogadni.
Social és Közösségi média egy és ugyanaz. Úgy tudom ugyanaz a jelentése.

Ennyi erővel tiltsuk be a Molyt vagy Goodreads oldalt. Mert ott aztán ki írható a vélemény, kritika nyilvánosan. Nem a kiadó, szerző és írók felé megy. Ezért is érzem sületlenségnek, amit mond. 

Bloggereknek, tartalomgyártóknak nem köteles tudni, mennyibe került a könyvkiadás, mennyi munka van benne. Aki akar, úgyis utána megy. De főleg az olvasónak nem köteles.
Az olvasó megvette, otthon elolvasta és ír véleményt.
Blogger, Taartalomgyártó pedig jelentkezik recenzió felhívásokra, programokra, nagyköveti felhívásra. Nyilván, hogy elolvashassák és írjanak róla. Pont! Nem szakmabeliek. Nem várható el az elemzés stb. Nekik az a dolguk, hogy híd legyenek az olvasók és a szerzők/írók között. Magyarán a marketing részét ők végzik el. Tehát megtiltani, nonszensz, nevetséges, abszurd.

Egy író/szerző onnantól, hogy befejezte a könyvet, kiadásra adta, már nem a fióknak, a négy falnak írta. Hanem mindenkinek. Olvasóinak.
S igen, vannak, akik nem értenek az értékeléshez, de nem szabad ennyire elrugaszkodni. Ha építőjellegű, javaslatok vannak az értékelésben, kritikában jogodban áll elfogadni, vagy nem. De tiltani, nem!
Jogodban áll szólni, ha olyat tapasztalsz, ami sértő, rosszindulatú, és nem helyén való az értékelés. Hisz ilyen is van. De tiltani nem!

Ebből tudunk, tudd mindenki tanulni és fejlődni. Érteni, felismerni a sok értékelést közt a jót.

Káros, amit tettél. S úgy hiszem, a második videód alapján nem értetted mi is történt valójában, vagy ha igen, nem is érdekel igazán.

A kritika jelen van. Művészet, film, sorozat, irodalom, zene stb. Mindenütt ott van. Kritikát nem lehet tiltani. Nem lehet egy dobozba eldugni. Nem lehetünk strucc!

Bloggerek és Tartalomgyártók vannak, és lesznek is sokan. Kérlek, ne üldözd el őket, hogy megtiltod, hogy írhassanak véleményt, értékelést. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy ír vagy nem. 

Valahol olvastam, hogy 95%-a az írók és szerzők kedvesek, aranyosak és barátságosak. Maradék 5 %.-a, ahol te is benne vagy, és pont ők, te miattuk határolódnak el az olvasók, bloggerek a magyar szerzőktől.

Én 8 éve próbálok és igyekszem híd lenni a kezdő írók/szerzők és olvasók között. Hiszek abban, hogy lehet kölcsönös együttműködés mindkét fél számára.

Írónő!

BLOGEREK és TARTALOMGYÁRTÓK ajánlani tudják a haza szerzők/írók könyveit az olvasók számára. Elmondjuk, mit gondolunk, érzünk a könyv kapcsán. Ez a dolgunk!

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Tresch Milán - ("A Két lány egy padban édesanyámnak állít emléket, és a halálának egyéves évfordulójára készült el.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Tresch Milán írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Az írónak nemrég jelent meg a könyve, mely Két lány egy padban címmel jelent meg.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Tresch Milán vagyok, 1984-ben születtem Miskolcon. Bár hosszabb ideje Budapesten élek, és éltem Spanyolországban, sőt Portugáliában is, miskolcinak vallom magam. Aki ott született, pontosan tudja, mit jelent ez az identitás. Aki nem, annak nehéz elmagyarázni.

Két lány egy padban címmel sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A Két lány egy padban édesanyámnak állít emléket, és a halálának egyéves évfordulójára készült el. Ha kutatómunkának nevezhető az, hogy apám és édesanyám egykori legjobb barátja, Mesi történeteket mesélt, én pedig ezeket lejegyeztem és háromkötetes formába rendeztem, akkor ennyi volt a kutatás. Őszintén hiszem, hogy Edó valahonnan „fentről” végig vezette a kezem.
A könyv néhány hónap alatt született meg.

Miről és kinek szól ez a kötet?

A történet két, a szocialista Magyarországon élő, a gyárista létből kitörni vágyó diáklány barátságán keresztül mutatja be az adott kor szellemét és életkörülményeit. A két miskolci, vasgyári lány a kosárlabdában találja meg a kitörés lehetőségét, és végül a DVTK első osztályú csapatának játékosai lesznek.
A történet egészen napjainkig ível, Edó váratlan halálán túl is bemutatva az itt maradtak életét és küzdelmét.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A könyv a valóság és a fikció határán mozog. A szereplők és a helyszínek valósak, bizonyos események pedig az „így is történhetett volna” kategóriába tartoznak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem készültem írónak. A nemzetközi technológiai piacon dolgozom, szoftverekkel foglalkozom. Az írást édesanyám halálának sokkja indította el, apám unszolása pedig megerősítette bennem. Van bennem egyfajta genetikai hajlam: nagyapám és apám is írtak, rendszeresen rögzítették a világról alkotott gondolataikat. Ma is számíthatok apám aktív támogatására.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

A Két lány egy padban egy markáns, érzelmileg erős stílust képvisel. A további könyveim inkább az élet sajátos problémáit járják körül, gyakran humorral oldva a feszültséget.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az írás számomra impulzív folyamat. Amikor egy kézirat elkészül, inkább egy lezárt munka eredményét látom benne, mintsem valamiféle misztikus alkotást. Mivel a könyv teljes szakmai megvalósítását mi magunk végeztük, és a kiadónkat is mi működtetjük, egy óriási munkával létrehozott késztermék kerül a kezembe. Büszke vagyok rá, különösen arra, hogy apámmal közösen hoztuk létre.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Ez nem írói álnév, hanem a valódi nevem. Többen kérdezték már, és volt, aki javasolta is az álnevet, de soha nem éreztem szükségét. A saját nevemet vállalom.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem kizárólag ebben a zsánerben írok. Vannak más jellegű műveim is, esszék és rövidebb írások, amelyek eltérő témákat dolgoznak fel.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Jó érzés volt. Megkönnyebbülés és büszkeség egyszerre.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Egyértelműen impulzív. Úgy érzem, három generáció tapasztalata, tanult és megélt tudása tör felszínre rajtam keresztül.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amit nehezen tudtál megírni?

A kötet minden jelenete közel áll hozzám és meglepően könnyen születtek meg. Nem gondoltam túl semmit, egyszerűen leírtam az elmesélt történeteket. Biztosan nem hibátlanul. Talán épp ez az egyik legnagyobb értéke: nem „író-mérnöki” munka, hanem egy ember őszinte reakciója arra, hogyan érhet véget ilyen módon egy sokra hivatott, példás élet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A történeteim alapja mindig valós, általam megélt eseményekből indul ki.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít?

Apám rendszeresen belelát a munkámba, sokszor ad tanácsokat. Több közös projektünk is van, például a Válogatott műveink és a Tresch Füzetek sorozat. Emellett három barátom – Márta, Marika és Nagy Tamás – rendszeresen véleményezik a kézirataimat. Ők a legszigorúbb, de legfontosabb kritikusaim.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Örömmel fogadták, és mindenben támogattak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled?

Azt, hogy tőlem mindig őszinte írásokat kapnak. A honlapunkon számos szöveg szabadon elérhető, és a jövőben is folyamatosan dolgozom új anyagokon.

Tresch Milán webshop

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Nedra Salomon - ("Nálam a valóság kizárása, félvállról vétele egy nem létező fogalom. Mégha ez egy alternatív létsík, akkor is a mi világunkat mutatja be, tehát a fizika, a biológia és az emberi természet figyelmen kívül hagyása nálam szóba sem jöhetett.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Nedra Salomon írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Írónőnek nemrégiben jelent meg a Kútba esett hívott szó című könyve, a Talentum House Kiadó gondozásában.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nos, magamról. Eléggé bogaras egyén voltam világéletemben, pontosabban kétfajta: könyvmoly és tévéhangya. A régi Cartoon Network, Nickelodeon és a magyar mesék olyanok voltak számomra, akár a levegő, később pedig a nagyobbaknak és felnőtteknek szánt műsorok is beszippantottak. Ami miatt nem kicsit különcnek éreztem magamat, hogy gyakran jobban vonzottak a fiús dolgok, egy dínót vagy kommandós figurát előbb kértem volna a polcról, egy pónival vagy hercegnővel szemben. Ma már ez az érzés elpárolgott. Második legnagyobb szenvedélyem a zene volt vegyes vágott felhozatallal, ahol Britney Spears mellett remekül megfért Edith Piaf, Eminem és az Offspring. Ez a mindenízűséga mai napig változatlan nálam. Élek-halok a kirakósért, a pókerért, szeretek barátokkal kimozdulni, legyen szó iszogatásról vagy erdei sétáról, bármi jöhet. Amíg élek, szeretnék még egyszer kiutazni Japánba, megtanulni ultizni és lovagolni.

Kútba esett hívott szó című regényed sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Úgy egy év volt, mire a végleges formáját elnyerte a kézirat, nagyjából nyolc hónap volt az első változat megszületése, a szabászat, bővítés, faragás, kiegészítés pedig körülbelül négy hónapot ölelt fel.

Mondhatni volt vele kutatómunkám, de a sok mindenkinek mást jelent, én úgy mondanám, hogy annyi volt, amennyit szükségesnek éreztem. Némi hiányérzetem még így is akad, hogy nem voltam elég alapos. Nálam ez kulcsfontosságú, szóval ebből a szempontból valóban nem érzem soknak, hisz az írás nélkülözhetetlen eleme, ami ezáltal hozzáad az írás izgalmához. Ugyan jóból is megárt a sok, de ezt az állapotot eddig még egyszer sem értem el.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nálam a valóság kizárása, félvállról vétele egy nem létező fogalom. Mégha ez egy alternatív létsík, akkor is a mi világunkat mutatja be, tehát a fizika, a biológia és az emberi természet figyelmen kívül hagyása nálam szóba sem jöhetett. Részemről épp az tesz egy művet izgalmassá, ha érzem, hogy valóságszaga van, ami magában hordozza a gondolatot: ez akár meg is történhet. Olvasáskor mindig külön elismeréssel adózok egy író előtt, ha a finomságokra is odafigyel, mert érzem rajta a munkát, amivel megtiszteli az olvasókat meg magát a történetet.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Bizonyos tekintetben szokványos író vagyok, mert én is már gyerekkorom óta gyártok a fejemben történeteket, amiket mindig az általam nézett műsorok, leginkább rajzfilmek, ihlettek meg. Ám azok egészen harmincegy éves koromig kizárólag a fejemben léteztek, mígnem színre lépett a covid. Ekkor egyetlen év alatt elég sok újdonság fészkelte be magát az életembe. Először tagja lettem egy csapatnak, ami keleti rajzfilmekhez, animékhez és donghuákhoz fordít feliratokat, majd később bemutatott nekem egy világot, ami egészen addig elkerült engemet: a fanfictionökét. Ekkor kapott nevet az, amit húsz éven át a koponyám rejtekében műveltem, és utólag is jó érzéssel töltött el, hogy mennyire nem vagyok ezzel egyedül. Úgy adódott, hogy baráti unszolásra nekivágtam az első fanfictionöm megírásának, amitől nagyon ódzkodtam, ugyanis rólam tudni kell, hogy egészen addig kizárólag verseket írtam, ráadásul a cizellált fajtákat. Tartottam tőle, hogy a dagályos stílusom végett én és a próza egymás ősellenségei leszünk. Ez végül meglepően távol állt a valóságtól, bár érezhetően fojtósan írtam. Ekkor kaptam egy jóbarátomtól azt a tanácsot, hogy írjak valami olyat, ami megköveteli a könnyed szöveget és a gördülékenységet, és imígyen született meg az első regényem. Azután már nem volt megállás, mert meglepően hamar rákaptam az ízére, önmagamat is meglepve, milyen simán megy az effajta történetalkotás. Dióhéjban így lettem író.

Más zsánerben is tervezted már kipróbálni magad?

Igazából, ez már megtörtént. Az első regényem, ami még nem jelent meg, egy nem szokványos jakuzasztori, és van már egy kész romantikus történetem is. Fejben meg már régóta készül nálam két fantasy és egy pörgősebb alvilági történet. Nálam annyira nem egységes zsánerről lehet beszélni, hanem minden írásomra jellemző elemekről. Úgymint szimbolizmus, naturális testiség, legalább egy szabadszájú szereplő és az utalások.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyfajta jóleső üresség jár át. Nem mondanám kiemelkedőnek, mert nálam a folyamat maga adja a legnagyobb izgalmat, így a lezárás után nem érzek katarzist, de igazából kellemetlen értelemben vett űr sem tátong bennem ilyenkor.

Miért pont ezt az írói álneved? Ha nem álneved, akkor esetleg nem gondolkodtál-e, hogy legyen?

Korai könyvmoly éveimben sok Lőrincz L. Lászlót olvastam, és az egyik könyvében hívtak így egy mellékszereplőt, azonnal megszületett bennem az elhatározás, amikor először olvastam: te velem maradsz. Lehet, ebben közrejátszott a mindig is bennem lángoló, töretlen mellékszereplő-fétisem.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Hmm, nem voltak e téren sosem álmaim, íróként nem vonzott erősebben egyik alműfaj sem, mint említettem korábban, nálam inkább jellemző, megkerülhetetlen jegyek vannak. Ha az olvasói énemből indulnék ki, akkor egyértelműen a krimit jelölném meg, bár épp arra érzem a legkisebb késztetést, hogy írjak. Azt a részemet kiélem Wattpadon egy viccesebb, rejtős hangulatú novellasorozattal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Vegyes. Nagyon vegyes. Mivel egészen a legutolsó pillanatig izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény, mind küllemét, mind beltartalmát tekintve, ezért tudtam, hogy addig nem leszek nyugodt, míg a benne maradt hibák ki nem lesznek javítva, mert az, hogy lesznek, az borítékolható volt. Nemrégiben adtam le a listát a javítandó bakikról, hogy az újranyomásban már ne legyenek benne. Na, most már beengedem az örömöt magamba, hogy ki lett adva a könyvem, ez pedig csiklandozza a kis lelkemet.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

A kettő kéz a kézben jár nálam. Adott, kulcsfontosságú jeleneteket alaposan meg szoktam tervezni, akár egy koreográfiát. de a javát saját maga megírja, én pedig csak leírom, amit a szereplőim tesznek és mondanak

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A kedvenc jeleneteim mindig azok voltak, ahol Fogatlan és Marhaq beszélgetnek, a legnehezebb pedig a nyitó- és a zárójelenet megírása volt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában megtetszik egy pillanat, egy szituáció, egy gondolat valamiről, legtöbbször zene is szól közben, aztán egyből kitalálok abból kiindulva egy saját jelenetet. Ez az első kép legtöbbször valahol a regény közepén fog később helyet kapni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként mindig az íróköröm tagjainak mutatom meg, mivel eléggé színes a társaság, többféle nézőpontból kaphatok véleményt, és szerencsémre őszinték is.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Érdeklődve fogadták. Sok rokonommal ápolok jó kapcsolatot, de sokáig nem volt beszédtéma, hogy ilyesmivel foglalkozok, így csak akkor tudtak róla, amikor már komolyabban belefogtam a tartalomgyártásba.

Mit üzensz az olvasóidnak?

Negyvenkettő.

Nedra Salomon író oldala

Talentum House Kiadó

BL könyvek? Magyar? Naná?! - Ilonka Anna

Ilonka Anna magyar BL szerző három regényét szeretném nektek bemutatni. A regény Gondoltad volna? sorozata jelent meg, és januárban, a harmadig kötet is megjelenik Ezt akartad címmel. Eddig két rész jelent meg, de hamarosan idén 2026.január 12-én fog megjelenni. A könyvet ezen a webshop oldalán tudod beszerezni, ha az első két rész nincs meg, szintén a webhsopba szerezheted meg.

llonka Anna

Gondoltad volna?

(Gondoltad volna? 1.)

Tartalom

Friss, szellemes és lebilincselő könyv, amely eleinte lassan, már-már tapintatosan kelti fel az olvasó figyelmét, majd ahogyan finoman kibontakozik ez a váratlan történet, az ember azon kapja magát, hogy egy letehetetlen kötetet tart a kezében! Ajánlom mindazoknak, akik át akarnak szökni a mindennapi valóságból egy olyan világba, amely úgy szórakoztat, hogy közben fogva tart.

G. Németh János

Nem irányíthatjuk mások viselkedését, de hogy hogyan reagálunk rá, az csak rajtunk múlik.

Nouelnek feladata van, méghozzá behálózni egy idegent. Legyűri lelkiismeretét, elveit. Az ár nagy, de hajlandó megfizetni, hogy megfeleljen a családi nyomásnak.

Boon egyetemre jár, dolgozik, és nem hiányzik neki egy kapcsolat. Ennek ellenére megismerkedik Nouellel, és képtelen ellenállni. Kezdetét veszi egy hazugságon alapuló kapcsolat, ami gyorsan megváltoztatja mindkettejük életét.

Mikor az igazság a felszínre tör, szembe kell nézniük a következményekkel. Útjaik különválnak, de Nouel olyan, mint a bumeráng. Mindig visszatalál.

Boon a bosszú és a szerelem között őrlődik.

Egy veszélyes játék veszi kezdetét, eldönthetetlen, hogy ki a vad, és ki a vadász. Vajon képesek lesznek megmenteni a kapcsolatukat, vagy mindketten elvesznek a hazugságok labirintusában?

Ezt akartad?

(Gondoltad volna? 2.)

Tartalom

A Gondoltad volna? – című könyv folytatásából megtudhatjuk, hogyan kapcsolódik össze Aran és Dante sorsa. Történetük sodró lendülettel elevenednek meg a könyv lapjain. Friss, néhol szellemes, ugyanakkor fájdalmas is. Mindenesetre magába szippant, és a történet utolsó mondatáig el nem ereszt. Talán, még azután sem.

A félreértések felforduláshoz vezethetnek, majd káoszba taszíthatnak. A kérdés az, hogy mit hozunk ki belőle.

A bűntudat rossz tanácsadó. Aran tisztában van ezzel, mégis meghozza döntését. Bosszút esküszik, cselekszik, de a következményekkel nem számol.

Dante csak haza akart látogatni.

Hiányzott az otthona, a szülei és a mennyasszonya. Egy rövid látogatás, pár szenvedélyes éjszaka és vissza is térhet az Államokba.

Dante tervez, Aran végez.

A mit sem sejtő fiú egy szörnyeteg csapdájába esik. Próbál szabadulni, de a másik nem ereszti. Különböző mélységekbe taszítja, hogy aztán, mint egy hős, kiemelje onnan.

Felforgatják egymás világát, és a sok fájdalom, gyötrelem és szenvedés olyan irányba tereli őket, amire nincsenek felkészülve. Egyikük sem.

Közelebb kerülnek egymáshoz, de mindennek ára van, ahogyan a szabadságnak is.

A felröppenő madarak szárnyát nem szabad lenyesni ugye? Ha szeretsz valakit, elengeded, hogy szárnyalhasson. Az már más kérdés, hogy az útját kereső személy hazatalál-e?

Itt a vége?

 

Tartalom

Erről szólnak a hírek: – A kutatóközpont kigyulladt! A tűz megállíthatatlanul tombol! – pánikol a bemondó. – Mindenki meneküljön! Bangkok elesett! A halottak életre kelnek! – Teljes kétségbeesés uralkodik az arcán.

A nő hirtelen a földre zuhan, egy test magasodik fölé. Vége. A kameraállvány eldől, a film forog tovább.

Dome és Noah.

Kénytelenek együtt menekülni. Dome akár hátra is hagyhatná Noah-t, de nem tudja megtenni. Ott tombol benne a vágy, hogy megmentse őt mindentől és mindenkitől.

Noah sokat köszönhet Dome-nak, de ezzel nem elégszik meg. Az elvesztés, a kiszolgáltatottság, a fájdalom és a titkok olyan oldalát hozzák elő, amiről nem is tudott.

Az ember azt hinné, hogy idővel minden fejlődik vagy javul. Az ő esetükben csak bonyolódik. Amikor Noah ráébred az érzéseire, már késő.

A sors van olyan lágyszívű, hogy adjon nekik egy új esélyt? Egymásra találhatnak a káoszban? Ez egy olyan kérdés, amire az utolsó fejezetekig nem kaphatunk választ.

Ilonka Anna webshop 

Ilonka Anna oldala

BL könyvek? Magyar? Naná?! - M. Z. Chapelle

Egy újabb BL regényt hozok nektek, M.Z.Chapelle magyar írónő, akinek négy regénye jelent Művelt Nép Kiadó gondozásában. Írónőtől, hogy 3 regény van meg jelenleg, de szeretném majd egyszer negyedig részt is beszerezni. 

M. Z. Chapelle

Párizstól keletre

Tartalom

A múltat nem lehet elég mélyre temetni. Miután Léo édesanyja rejtélyes körülmények között meghal, a fiú tíz év után visszatér Thaiföldre. Nem csupán a háztól akar szabadulni, de saját belső démonjaitól is, amik annak idején egészen Párizsig üldözték. Ám korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy tervezte. A fájdalmas emlékek egyszeriben testet öltenek, amikor eltűnik egy kisfiú, Amphawa utcáin pedig ismét megjelenik a rettegés.

A helyi rendőr ráadásul nem más, mint Than, aki már gyerekként is Léo idegeire ment az állandó szabálykövetésével.

Than és Léo között sosem volt felhőtlen a viszony, a viszontlátás azonban a régi sérelmek mellett új, eddig ismeretlen érzéseket is felszínre hoz a fiúban.

Szenvedély, ármány, fájdalom és vágy örvényében találja magát, neki pedig döntenie kell, hogy tovább menekül-e.

Vajon Than képes lesz megtalálni az összefüggést a tíz évvel ezelőtti bűntény és a mostani eset között?

És képes a szerelem begyógyítani a sebeket, amiket egy életen át magunkkal hordozunk?

A ThanLéo Story lenyűgözően izgalmas és romantikus regény a BL rajongóinak.

Bangkok felett a csillagok

Tartalom

A Párizstól keletre szerzőjének legújabb bestsellere

A sors elől nem futhatunk messzire.

Mi történik, ha a gyerekkori legjobb barátoddal kerülsz egy kollégiumi szobába? Mármint azzal a sráccal, akit annak idején cserben hagytál, és aki halálosan gyűlöl miatta.

Atid és Niran elvalaszthatatlan jó barátok, ám kapcsolatuknak egy sorsfordító napon végeszakad, és hosszú évekig semmit sem tudnak a másikról. A balszerencse – vagy a végzet – okán a két fiú újra találkozik: a bangkoki egyetem falai között folyó háború azonban meglepetéseket tartogat számukra. Milyen súlyos titkok lappanganak kettejük múltjában és mit tartogat a jövő? Képesek összeforrasztani egy megtört barátság szilánkjait? Vajon mi történik, ha valami egészen más formálódik belőle? Mikről mesélnek a Bangkok egére rajzolt csillagok?

Harag. Fájdalom. Megbocsátás. Egy csodás romantikus történet a BL szerelmeseinek.

Papírhajók napkeletről

Tartalom

A boldogság törékeny papírhajóként úszik keresztül az életünkön.

Haruki egy hőn áhított újságírói állás miatt Tokióba költözik, maga mögött hagyva szülővárosát és a múlt béklyóit. Élete első görbe estéjén a szexi félisten, Kazu lakásán köt ki, ahonnan azonban csúfosan megfutamodik.

Másnap az új munkahelyén arcul csapja a felismerés: a gyakornok, akit rajta kívül felvettek, nem más, mint az éjszaka megismert, titokzatos Kazu.

A nehéz kezdet csak még küzdelmesebb folytatást szül. A munka során újjáélednek Haruki rettegett gimnáziumi emlékei, amik talán sokkal jobban kapcsolódnak a jelenjéhez, mint azt sejtené.

És nem csak a munkában érzi magát sarokba szorítva. Kazu folyamatos ostromának is ellen kell állnia, ami talán még végzetesebb kihívásnak ígérkezik.

Hová vezethet a versengés és a harc, ha közben a másik szemében is ott ég a szenvedély? A szeretetért olykor nagy árat kell fizetni. Vajon Haruki képes megbékélni az igazsággal, vagy újra menekülőre fogja?

Bár visszatalálhatna a papírhajókhoz, amik annak idején a megnyugvást jelentették számára! Bár ellátogathatna a szaitamai csatornához, hogy megtudja, ki hajtogatta őket…

M. Z. Chapelle, a Párizstól keletre, és a Bangkok felett a csillagok szerzőjének legújabb bestsellere

Szilveszter Tokióban

Tartalom

Titkok, amiknek ára van.

A múlt démonai, amik mindkettejüket üldözik.

Satoru ígéretes nyomozói pályafutásának hirtelen vége szakad, miután egy balul elsült rendőri akció közben végzetes döntést hoz. Azóta elveszetten igyekszik túlélni a mindennapokat, mígnem egy váratlan találkozás fenekestől felforgatja az életét.

Kawa, a helyi kávézó jóképű felszolgálója szilveszterkor keresztezi Satoru útját. Az égboltot átfestő tűzijátékok alatt a sorsuk menthetetlenül összefonódik.

Miközben Satoru próbálja megfejteni a férfi iránt fellobbanó érzéseit, a nyomozói érzékeit egy rejtélyes gyilkosságsorozat éleszti újjá.

A tokiói éjszaka nyüzsgésébe rettegés költözik. Megmagyarázhatatlan merényletek. Áldozatok, akik látszólag nem is különbözhetnek jobban. Valami mégis összeköti őket.

Miközben versenyt fut az idővel, Satorut a titkok hálója egy megfoghatatlan alakhoz vezeti.

Vajon képes lesz szabadulni a múltja béklyóitól és lezárni az ügyet? El tudja engedni azt, amiről egy törékeny pillanatig elhitte, hogy valódi?

M. Z. Chapelle, a Párizstól keletre, a Bangkok felett a csillagok, és a Papírhajók napkeletről szerzőjének legújabb bestsellere, egy lebilincselő krimi és szenvedélyes románc története.

M. Z. Chapelle írói oldala