Beleolvasó Chris Land: Lélekvesztő I.részéből 2.rész - ("Még akkor is éreztem a légnyomást, amikor bronzemberem a földre rántva maga alá temetett, hogy a testével védelmezzen.")

Chris Land: Lélekvesztő I.részéből újabb részletet hozok nektek, hogy tetszett az előző rész? Kíváncsiak vagytok a következőre? Én már a második részét várom nagyon, ha tetszett nektek a részletek, a bejegyzés alatt találhatjátok a linket, ahol megvehetitek a könyvet. Szívből merem ajánlani nektek. 

 

 

Chris Land: Lélekvesztő I.

Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével. 
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait. 
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak? 
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is. 
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész… 
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

BELEOLVASÓ
ENGEDÉLLYEL

Összegörnyedt, lehunyta egy másodpercre a szemét, visszatartotta a lélegzetét, aztán kiegyenesedve felnézett. - Lehet, hogy egy kissé rozzant vagyok, de azért még szuperálok.
- Meddig? Jól van, csak így tovább és már boncolhatlak is, úgyhogy rögvest kezdd a kúrát. Hófehérkét is pátyolgatnod kell… - A núbiai összerezzent, ahogy beljebb léptem.
- Nem kell, kitűnően viselem a magányt, azt az izét meg nyomd le a torkán, még ha agyalágyult is lesz tőle – tanácsoltam, és a tekintetem végigsiklott a szobán, végül megállapodott az ablakon, így tapasztalhattam, hogy időközben besötétedett.
Amint megcsörrent a telefon, amit Lahoud felvett, s régészem bevette a bogyóját, a táskám felé matattam, de Gamal hangja is elhalt, s úgy vágta vissza a kagylót, hogy csak úgy zörgött a készülék. - Rögtön fölrobbanok, pokolgép van a szobában.
Mihelyt a dermedt csendben a két férfi körülpásztázott, megérdeklődtem: - Mikor robban?
- Másfél perc - jelentette be a múmiaboncoló.
- És megvárjuk? - kezdett bennem munkálkodni az aggodalom.
Raman kimért léptekkel elindult az ablakhoz, hogy gyanúsan kikémleljen. - Meg kéne.
- Jó, ti csak maradjatok, ha nincs jobb dolgotok - nyögte a toxikológus, odarohant az ajtóhoz, föltépte és pánikszerűen menekült.
- Ne menj, Lahoud… Te meg gyere - ragadott meg, hogy magával vonszoljon lefelé a lépcsőn, közben a társára kiáltott, így Gamal bevárt minket a portánál, a férfi pedig közölhette az észrevételét: - Legyen eszed, ez csapda, és mielőtt kimennél, alaposan nézz körül, ha már sikerült elérniük, hogy lecsaljanak bennünket.
A núbiai kirontott az ajtón és csípőre tett kézzel megállt, ezalatt az archeológus kiráncigált a sötétbe. A múmiaboncoló intett, nekünk jobbra mutogatott, s tudatta, hogy ő balra megy. - Hatan vannak, akhi, rád jut három, a többit vállalom - hadarta, majd piszok gyorsan eltűnt.
- Szófogadó - leheltem.
- Csak imponálni akar. Vissza kell menned, ott biztonságban leszel, én meg…
Mivel ordítás szakította meg a mondatot, hátranéztünk. A recepciónál két hadonászó arab csapott zajt, s amint az egyikük felénk iramodott, Raman is megindított. Az utcán alig voltak emberek, inkább bérkocsik tekeregtek, bár egy-egy lézengő alak akadt a túloldalon, de sietve továbbigyekeztek, csak egy megtermett nő állt meg, aki várta a fejleményeket.
Lélekszakadva rohantunk, majd az archeológus a kereszteződés után megtorpanva hátrált, követtem a pillantását. Árva, elhagyatott, ló nélküli konflis állt az útszélen, körülötte üres volt a tér. A férfi azonnal megpördült, közben jókorát taszítva rajtam beterelt a jobboldali útszakaszra. - Nyomás! Siess! - kiáltotta, de a hangja eltompult, ahogy a konflis megemelkedett, világosság töltötte be az eget a közelben, s hirtelen fülsiketítő robbanás rázta meg az utcát. Még akkor is éreztem a légnyomást, amikor bronzemberem a földre rántva maga alá temetett, hogy a testével védelmezzen. Mielőtt elült a zaj fölsegített, körülkémlelt, s a kietlen utcán felhangzó lábdobogás arra késztette, hogy elmarja a karom és bevágódjon velem az elágazásba, de alig értük el a következő fordulót bekanyarodva belekapaszkodott a kerítésbe, előredőlt, majd a kezével rátámaszkodott a combjára. Felemelte a fejét, egyenesen a szemembe mélyedt, s mihelyt levegőhöz jutott, tanácsokat osztogatott: - Rohanj tovább! Indulj már!
- És te?
- Nálad a tekercs - mondta vészjóslóan, erre megszorítottam a táskám és tanácstalanul a sötét sikátort fürkésztem. Kísérteties hangjától megborzongtam, végül lenéztem a görnyedező régészre. - Félsz? - kérdezte alig hallhatóan, ugyanolyan halkan és idegesítően higgadtan, mintha ingerelve biztatna, mialatt közeledő arab szavak hallatszottak.
- És te ennyire odavagy? - vágtam vissza némi éllel, aztán odasétáltam hozzá, s míg kiegyenesedett, közöltem: - Nem szabadulsz tőlem, utálok futni, a fogyókúrát is másképp…
Még be se fejeztem a mondatot, amikor elképesztő gyorsasággal elmarkolta a karom és kegyetlenül meglökött. Miután szédítő sebességgel megismerkedtem a betonnal, gyilkos szemeket vetettem rá, ugyanakkor Raman is védte magát, mert elsöprő erővel érkezett a támadás. Egy alak vágódott neki oldalról, s a lendület olyan nagy volt, hogy mindkettőjüket lesodorta a lábáról. 

 

Ha tetszett a részlet itt tudjátok beszerezni:

Chris Land írói oldala

NewLine Kiadó 

Beleolvasó: Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera Árnyai) - ("Az egyik magasabb ház tetején ücsörögve kémlelték a várost. A feladatuk egyszerű volt: felkutatni és megölni egy bizonyos Raymond Moneth nevű nemesembert, aki újonnan rabszolgatartással foglalkozott ")

Claire Robins: Sorsok tükre c. kötetéből újabb részletet hozok el nektek. Hogy tetszett az előző rész? Vártátok a folytatást? El is hoztam nektek a beleolvasó 2.részét, ha tetszett hagyjatok nyomot. 

Claire Robins:
Sorsok tükre
(Vystera Árnyai)  

Tartalom

“Sokféle ​legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”

Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.

 

ENGEDÉLLYEL

BELEOLVASÓ

 

Hivatalosan Illindria királyságához tartoztak, azonban már régóta különálló területként tekintett rájuk mindenki. Aki egyszer oda betette a lábát, sosem tért vissza, az ott élő lények senkit nem tűrtek meg maguk között. Manók és apró tündérek éltek erre, de ez volt az otthona a kentauroknak is, s az a legenda járta, hogy a rengeteg mélyén az erdő istenét őrzik és védelmezik. Erre délen a Rempath választotta el Kordrint a lakott területektől, s a pengeéles sziklák már önmagukban elvették a kíváncsiskodók kedvét a vadon felderítésétől, s ha ez nem lett volna elég, a hegyek között tanyázó kísértetek a maradékot is elijesztették. Természetesen így is akadtak, akik ennek ellenére nekivágtak az ösvényeknek, ám a kevésbé bátrak inkább a hosszabb utat választották, s tettek északra egy többhetes kitérőt, hogy biztonságosabban meg tudják közelíteni Kordrin határait. Legalábbis ők azt hitték, hogy az biztonságos…
Egy időben Nash is eljátszott a gondolattal, hogy megkeresi a kentaurokat, most azonban hálás volt, hogy csupán a Rempath lábáig kellett menniük. Pontosabban az ott elterülő városba, Surean-ba kellett eljutniuk. Aprócska város volt ez, Illindria legdélebbi pontján. Az itteni helytartó megengedhette magának, hogy király módjára kastélyban éljen, melyet évezredekkel ezelőtt még a törpök építették, ám a háború után aki megmaradt közülük, elmenkült innen, s helyüket emberek vették át. A roppant kastély a sziklafalba mélyesztve állt két éles lejtő között, előtte a völgyet betöltve terült el a város. Lakói bányászattal keresték a kenyerüket, ennek köszönhetően alig akadtak itt koldusok, a bányában ugyanis mindig mindenkinek volt munka. Talán épp ezért volt lehetséges, hogy itt az Árnyaknak sem volt állandó központja, csupán néhány őrszemük élt a városban egy apró házikóban. Nem zargatták őket, mert ők sem ártották bele magukat semmibe. Arra az esetre a Hiúz külön embereket küldött. Ezúttal Nash-t és Olivert.
Az egyik magasabb ház tetején ücsörögve kémlelték a várost. A feladatuk egyszerű volt: felkutatni és megölni egy bizonyos Raymond Moneth nevű nemesembert, aki újonnan rabszolgatartással foglalkozott – habár ez már több évszázada tiltott volt, épp elég embert fizetett le, hogy zavartalanul űzhesse. Nash-nek a gyomra is felfordult a gondolattól. Minél hamarabb ki kellett iktatniuk, mielőtt még több nemest behúzna az üzletbe. Őrszemeiknek hála, már tudták, melyik házat kell keresniük. Megtudták azt is, hogy a drága Moneth úr meglehetősen kedveli a partikat, ahová számos más előkelőséget is meg szokott hívni, s előszeretettel mulatja át velük az éjszakát – és nem veti meg az élvezeti szereket és az orgiákat sem.
Legalább egy patkánnyal kevesebb lesz, gondolta Nash, mikor megkapták a feladatot.
- Szóval megint be kell osonnom egy nemes villájába, ráadásul egy parti kellős közepén, úgy, hogy lehetőleg senki ne vegyen észre. – szólalt meg Nash, majd sóhajtott egy nagyot.
- Továbbra is ott van az a lehetőség, hogy kurtizánnak adod ki magad, és úgy férkőzöl a közelébe. – vonta meg a vállát Oliver, s Nash-t a hideg is kirázta.
- Nem, erről nem is akarok hallani többet. Nem fogok kurtizánt játszani. – csattant fel, még a gyomra is felfordult a gondolattól, s ahogy Oliver elképzelte a jelenetet, egészen fülig pirult.
A jó vizuális képességeknek is megvoltak a hátrányai. Halkan krákogott egyet, s zavartan megigazította a csuklóján az alkarvédője szíját.
- Nos… Igazából nem véletlen, hogy téged küldtek. Megvannak a… khm… képességeid, te lopózol a Hiúz után a legjobban a csapatban. – felelte, érezte, hogy el fog tartani egy darabig, míg kiűzi a fejéből a képet.
Nash hátrafordult, ahogy meghallotta a fiú zavart hangját, de amint meglátta a pírt az arcán, felkuncogott. Képtelen lett volna haragudni rá a felvetés miatt. Oliver újra megköszörülte a torkát, s komolyabbra vette a szót.
- De komolyan, Nash… Meg se kottyan neked egy ilyen villa. És én is ott leszek a kertben, hogy azonnal tudj jelezni, ha bármi gond történik.
Nash elmosolyodott, s a fiú vállára tette a kezét.

Folyt.Köv.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Claire Robbins írói oldala

Underground Kiadó

 

Beleolvasó: Farkas Bíborka: Druidaösvény ( Az istenek arakata 1.) - (Az ​ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom. ")

Mai napon egy új beleolvasót hozok nektek, Farkas Bíborka: Druidaösvény ( Az istenek akarata 1.) című kötetéből.

 

Farkas Bíborka:
Druidaösvény
(Az istenek akarata 1.)

Tartalom:

Az ​ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom.
A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés.
Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében?
A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

ENGEDÉLLYEL
BELEOLASÓ

 

A szöveg (részlet a Köpönyeg és vér című fejezetből):

 

– Azt kérdezed, tiszteletreméltó látó, hogyan élünk, a rómaiakkal a nyakunkon? – A Fák Népének klánfőnöke utálkozva köpött a porba. – Megmondom én neked! Cudarul, uram, cudarul! Láthatod, hiszen csak kását tudunk elétek tenni. Húst nem is láttunk Imbolc óta! Nem mintha ne lett volna szaporulat birkákból és sertésekből, csak éppen minden évben a rómaiaknak neveljük a nyájat! Amint elválasztjuk őket az anyjuktól, ezek már jönnek is az erődből és elviszik őket, adóba. Lughnasadh-kor meg a termést gyűjtik be, csak mutatóba hagynak nekünk valamit. Ilyen nyomorban még sosem voltunk! Gürcölünk, mint az igavonó barmok, de hiába...
– Miért nem próbáljátok meg elrejteni előlük? – kérdeztem. Fel nem tudtam fogni azt a tehetetlenséget, amivel a római provinciában élők viselik a sorsukat.
– Egyszer megpróbáltuk. Megtalálták.
– És mi történt?
A főnök arca elsötétedett.
– Megölték a gyermekeinket. Engem úgy megkorbácsoltak, hogy majdnem belehaltam. Megborzongtam, és nem kérdeztem többet. Inkább ettem tovább a híg kását, amit vacsorára kaptunk. Az egész napos gyaloglás után sajgott a talpam, de a sebem már nem éreztem többé. A helyén csak egy sötét folt árulkodott a kutyaharapásról.
– Mi lett a harcosaitokkal? – tette fel a kérdést Connor, és ivott a feléje nyújtott kupából.
– Már rég nincsenek harcosaink, be kellett lépniük a hadseregbe, és elvitték őket valahová a tengeren túlra. Azóta se hallottunk róluk. Keserves ez az élet, uram, hidd el, keserves és reménytelen…
Később, miután elláttuk a betegeket, én pedig énekeltem a tűz mellett, ledőltünk pihenni a gyűlésházban. A Mester elmélázva nézett a füsttől megfeketedett tető felé, és azt dünnyögte:
– Ezt kellett volna hallania Sötét Hollónak és a Bikaerejűnek! Előbb-utóbb ilyen sors vár rájuk is, ha nem látják be, ki az igazi ellenség...
Oda sem figyelve bólogattam. Túl nyugtalan voltam ahhoz, hogy másra tudjak gondolni, mint a holnapi napra. A Fák Népének faluján túl már Lucius Gratianus földjei terülnek el. A Mester úgy számolta, hogy másnap délutánra elérjük az udvarházat. Bár volt tervünk a bejutásra, a hideg futkosott a hátamon már a puszta gondolatától is. Tudtam, sok múlik rajtam, hiszen én leszek a csalétek, amivel tőrbe csaljuk Gratianus egyiptomi rabszolgafelügyelőjét, a kígyószemű Anicetost.
– Te reszketsz! – fordult hozzám a Mester. – Mi bánt?
– Félek, hogy nem leszek elég ügyes holnap... – ráztam meg a fejemet.
– Dehogynem. Az Istenek segítenek, a Vadak Ura és Avu Úrnő mellettünk állnak! Rád különösen odafigyelnek.
– Én nem is bennük kételkedem, hanem magamban.
– De hát Cygfa szekerén is jól alakítottad a rabszolgát! Holnap sem lesz másként. A többit meg csak bízd rám!
– És mi lesz, ha erőszakkal meg akar hágni az a szörnyeteg? – szepegtem, és most már az undortól is remegtem.

 Folyt.köv.

Ha tetszett ez a kis részlet a könyvet, itt tudod megrendelni:

 Pergamen Libro Kiadó

Maradj otthon! 16.rész Agave Könyvek Kiadó - ("Izgalom, letehetlen kötetek várja az olvasóit.")

Folytatom tovább a tavaly megkezdett rovatomat, a Maradj otthon! címmel.  Eddig 15 kiadó került fel a blogomra, így mai napon Agave Könyvek Kiadó kerül sorra. Igyekszem olyan könyveket válogatni, amit szívesen elolvasnék, és ajánlani tudnék nektek. Az (O) jelzés azt jelenti, hogy olvasom. Van két könyv, amint elkezdtem olvasni.

Ha tudtok, támogassátok a kiadót ebben járvány, sújtotta helyzetben. Vegyetek könyveket közvetlenül a kiadótól. 

 

 

Avi Loeb:
Földönkívüli
(Egy idegen civilizáció első nyomai) 

 Tartalom:

A ​Harvard egyik legjobb csillagásza elénk tárja vitákat kiváltó elméletét arról, hogy a naprendszerünket nemrégiben egy távoli csillagrendszerben élő, fejlett földön kívüli civilizáció látogatta meg.

2017 végén egy hawaii obszervatórium kutatói megpillantottak egy objektumot, amely a naprendszerünk belsejében száguldott, méghozzá olyan gyorsan, hogy csak egy másik csillagról érkezhetett. Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének vezetője bebizonyítja, hogy az ’Oumuamua névre keresztelt jelenség nem lehetett aszteroida; ahhoz túl sebesen mozgott, túl furcsa pályán haladt, és nyomát sem mutatta gázképződésnek vagy szétesésnek. Szerinte csak egyetlen lehetséges magyarázat képzelhető el: az objektum egy távoli, földön kívüli civilizáció fejlett technológiai eszköze.

Ebben a könyvében Loeb végigvezeti az olvasót naprendszerünk első bizonyítottan csillagközi látogatójának izgalmas történetén. Felvázolja nagy felzúdulást kiváltott elméletét és annak jelentőségteljes következményeit, amelyek mind a természettudományra, mind a vallásokra, mind fajunk és bolygónk jövőjére hatással lehetnek. A Földönkívüli elgondolkodtató útja a tudomány, a téridő és az emberi képzelet legtávolabbi zugaiban azt sugallja az olvasóknak, hogy a határ a csillagos ég, és hogy érdemes nyitott elmével elgondolkodni azon, amit ott találhatunk. Bármilyen különösnek is tűnik.

Ben H. Winters
Gyilkosság világvége előtt
(Az utolsó nyomozó) 

Tartalom:

Mi ​értelme gyilkosok után nyomozni, ha hamarosan úgyis mind meghalunk?

Hank Palace nyomozó már számtalanszor szembesült ezzel a kérdéssel, mióta a 2011GV1 jelű aszteroida megjelent a kutatók radarján. Többé ugyanis nincs esély a megmenekülésre, nincs remény. Csupán hat hónapnyi drága idő maradt a becsapódásig, aztán a Föld elpusztul. A visszaszámlálás során lenyűgöző képet kapunk az apokalipszisbe rohanó Egyesült Államokról: gazdasága összeroppant, a termény a földeken rohad. Zsúfoltak a templomok, zsinagógák. Az emberek világszerte hagyják félbe munkájukat – de nem úgy Hank Palace.
Ő a végére akar járni egy látszólagos öngyilkosságnak, abban a városban, ahol hetente tucatjával történik ilyesmi – csakhogy ez az egy valamiért gyanús neki. Ő az egyetlen, aki mindenáron tudni akarja az igazat, ám nyomozása során sokkal keményebb kérdésekkel is szembesülnie kell annál, mint hogy „ki a bűnös”: Milyen alapokon áll civilizációnk? Mit ér egy élet? Mit tenne bármelyikünk, mit tennénk igazából, ha tudnánk, hogy napjaink meg vannak számlálva?

A krimi mellett a sci-fi felé is kitekintő Gyilkosság világvége előtt a bűnügyi rejtély megoldását egy közelgő apokalipszis előterébe helyezi. 2012-es megjelenését követően viharos kritikai sikert aratott, és Winters megkapta érte a műfajban legrangosabbnak számító Edgar Allan Poe-díjat, az Amazon pedig beválogatta az év legjobb száz könyve közé.

Tom Sweterlisch:
Letűnt világok

 

 

Tartalom:

Shannon ​Moss a Haditengerészeti Nyomozóiroda egyik titkos részlegének az ügynöke, aki már többször vett részt űrutazással vagy időutazással járó küldetéseken. A részleg létezéséről kevesen tudnak, alapvetően két funkciót lát el. A Mélyűr felfedezésével az expedíciók egyrészt az emberiség számára alkalmas bolygókat keresnek. A Mélyidőben történő ugrásokkal pedig lehetséges jövőkbe utaznak, hogy a jelenben megoldhatatlannak bizonyuló eseteket göngyölítsenek fel. Az ugrásokkal azonban vigyázni kell: korábbi expedíciók felfedeztek egy, az ismert világ végső pusztulásával járó eseményt, a Terminust, ami egyre több lehetséges jövőben fordul elő, és az időbeli bekövetkezése minden egyes ugrással közeledik a jelenhez.
Nyugat-Pennsylvania, 1997: Shannon Mosst gyilkossághoz riasztják. Egy SEAL-kommandós brutálisan végzett a családjával, ám tinédzser lánya nincs az áldozatok között, és eltűntnek nyilvánítják. A gyilkos a USS Libra nevű űrhajó legénységének tagja volt, ami azonban a korabeli jelentések szerint sosem tért vissza a Mélyidőbe tett ugrásából. Moss saját tapasztalatból tudja, hogy az időutazás komoly mentális traumát okozhat, és arra gyanakszik, hogy a SEAL-kommandós láthatott valamit a jövőben, ami kiváltotta a cselekedetét. Moss az eltűnt lány nyomába ered, és ugrást hajt végre a Mélyidőbe. Különböző lehetséges jövőkbe utazik, hátha talál valamit, ami segít megoldani a jelenbeli ügyet. Nyomozása során azonban olyan információ birtokába jut a Terminusszal kapcsolatban, ami az egész világ jövőjét megváltoztathatja.

Tom Sweterlitsch hajmeresztő elképzelésekkel játszadozik ebben a fordulatos és meghökkentő regényben, ráadásul minden ötletét olyan természetességgel tárja az olvasó elé, hogy egy pillanatra sem kételkedünk bennük. De a tudományos-fantasztikus alaphelyzet ellenére a Letűnt világok egy rendkívül emberi történet a felfoghatatlan megértéséről. Igazi mestermű, amely a popkultúra olyan remekeit idézi fel, mint a Twin Peaks, az Eredet és a True Detective – A törvény nevében.

 
Blake Crouch:
Véres arany

Tartalom:

1893 karácsonyán az aranybányászatról ismert Abandon városában minden férfi, nő és gyermek nyom nélkül eltűnt. A vagyontárgyaik érintetlenek maradtak, az ételeik megfagytak az üres faházakban — és ami a legfurább: a maradványaik soha nem kerültek elő. Azóta, egyes szóbeszédek szerint a területet kísértetek lakják.

2009-ben egy történelemprofesszor, az újságíró lánya és két idegenvezető az eltűnt város felkutatására indul, hogy fényt derítsenek arra, mi is történt valójában. Nem sokkal előttük egy másik expedíció már kísérletet tett erre, azonban a csapat tagjai soha nem tértek vissza. Hamarosan nekik is szembe kell nézniük a lehetetlennel: a hóviharban, legalább 30 kilométernyire elvágva a civilizációtól nincsenek egyedül, és a múlt mindennél szörnyűbb módon van jelen.

Blake Crouch e korai regényével érdemelte ki először, hogy Stephen Kinghez hasonlítsák, majd később a Wayward Pines-trilógiával betonozta be a nevét a modern thriller műfajának legnagyobbjai közé.

 

Nick Cutter:
Szekta 

 

 Tartalom:

A Mélység és A falka James Herbert-díjas szerzőjének rémtörténete egy új-mexikói szektáról, melynek tagjait egy sötét erő tartja halálos rettegésben.

Egy fiatal nő látszólag egyszerű feladattal bíz meg három zsoldost. Meg kell találniuk az unokaöccsét, akit az apja vélhetően az akarata ellenére vitt magával Little Heavenbe, az új-mexikói hegyek között megbúvó, világtól elzárt közösségbe.

Miután a zsoldosok megérkeznek a táborba, baljós dolgokra lesznek figyelmesek. Különös mozgolódást tapasztalnak az erdőben és a fák tetején. A komor, Fekete Szikla néven ismert monolit sötét árnyékot vet a helyre, a közösséget pedig hamarosan áthatja a rettegés és a bizalmatlanság. Miközben az események az őrület felé sodródnak, a menekülési útvonalakat egymás után vágja el valaki vagy valami. Little Heaven mennyországból pokollá változik, és az életben maradtak kénytelenek felvenni a harcot azzal az ismeretlen, gonosz erővel, amely mindenkit el akar pusztítani.

Nick Cutter:
Falka

Tartalom:

A Mélység és A falka James Herbert-díjas szerzőjének rémtörténete egy új-mexikói szektáról, melynek tagjait egy sötét erő tartja halálos rettegésben.

Egy fiatal nő látszólag egyszerű feladattal bíz meg három zsoldost. Meg kell találniuk az unokaöccsét, akit az apja vélhetően az akarata ellenére vitt magával Little Heavenbe, az új-mexikói hegyek között megbúvó, világtól elzárt közösségbe.

Miután a zsoldosok megérkeznek a táborba, baljós dolgokra lesznek figyelmesek. Különös mozgolódást tapasztalnak az erdőben és a fák tetején. A komor, Fekete Szikla néven ismert monolit sötét árnyékot vet a helyre, a közösséget pedig hamarosan áthatja a rettegés és a bizalmatlanság. Miközben az események az őrület felé sodródnak, a menekülési útvonalakat egymás után vágja el valaki vagy valami. Little Heaven mennyországból pokollá változik, és az életben maradtak kénytelenek felvenni a harcot azzal az ismeretlen, gonosz erővel, amely mindenkit el akar pusztítani.

J.D.Barker:

Szíve helyén sötétség

(O)

Tartalom:

Jack ​Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.

Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.

Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.

A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.

A Szíve helyén sötétség mesteri alkotás, hamisítatlan Barker. Stílusa a korai Stephen Kinget és Dean R. Koonz-t idézi. Felejthetetlen történet, ami bekúszik az ember bőre alá, és késő éjszakáig olvastatja magát.

 

 

Lily Brooks-Dalton:

Az éjféli égbolt

(O)

Tartalom: 

Augustine-t, ​a zseniális, idős asztronómust csak a csillagok érdeklik. A tudós évek óta elszigetelt kutatóállomásokon él, és az eget tanulmányozza, hogy felderítse az univerzum létrejöttét. A mostani állomásán, egy sarkvidéki kutatóbázison viszont katasztrofális eseményről kapnak hírt, és evakuálják a dolgozókat, ám Augustine makacsul megtagadja a munkája félbehagyását. Nem sokkal a többiek távozása után felfedez egy rejtélyes gyermeket, Irist, és észreveszi, hogy a rádiófrekvenciák elnémultak. Magukra maradtak.

Ugyanebben az időben Sullivan éppen az Aether fedélzetén repül hazafelé a Jupitertől. Ő és a csapata többi tagja az első olyan űrhajósok, akik ilyen mélyen merészkedtek az űrbe, és Sully már megbékélt az áldozatokkal, amelyeket ez megkövetelt tőle: a lánya hátrahagyásával és a házassága felbomlásával. Az útjuk eddig sikeres volt, de amikor a Küldetésirányítás magyarázat nélkül elhallgat, Sullynak és társainak el kell gondolkozniuk azon, hogy hazatérnek-e valaha.

Miközben Augustine és Sully embertelen, de gyönyörű környezetben néznek szembe bizonytalan jövőjükkel, a történetük fokozatosan összefonódik, egy megrázó végkifejlet felé tartva. Lily Brooks-Dalton regénye a legfontosabb kérdéseket teszi fel kristálytiszta prózájával: mi éli túl a világvégét? Hogyan adjunk értelmet az életünknek? A kötetet a 2016-os megjelenését követően számos magazin beválogatta az év legjobbjai közé, Colson Whitehead egyenesen a kedvencének nevezte. 2020-ban George Clooney készített belőle filmet a Netflixre, ráadásul ő játssza főszerepben Augustine karakterét.

 

Agave Könyvek Kiadó

Facebook

 

Trevor Noah: Bűnben születtem (Born a Crime) - (" Netflix humorista sztárjának elképesztően vicces, szívbemarkoló életrajzi könyve.")

Trevor Noah: Bűnben születtem
(Born a Crime)

A The Daily Show világszerte népszerű műsorvezetőjének és a Netflix humorista sztárjának elképesztően vicces, szívbemarkoló életrajzi könyve.


Megjelenik február 23-án! 

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Huszár András

Trevor Noah Amerika egyik legismertebb televíziós arca, celebje. 2015 óta vezeti a The Daily Showt, az ország egyik legnézettebb közéleti műsorát. Nemrég éppen Barack Obama volt a pandémia miatt online térbe vonult adás vendége. Noah e mellett az ország egyik legnépszerűbb humoristája. Mi magyarok is rendkívül élveztük a Netflixen látható két egyórás performanszát. Érdemes megnézni őket! 

Afraid Of The Dark
Son Of Patricia

(Magyar felirattal.)

Noah állandóan teltházas fellépéseivel már az egész világot bejárta.
Vállalkozott arra, hogy az idei Grammy-díjátadó ünnepség műsorvezetőjeként lépjen fel.

Életrajzi ihletésű könyve, a Bűnben születtem, a 2016-os megjelenését követően azonnal #1 New York Times Bestsellerré vált, és hónapokig szerepelt a rangos toplistán. A kötetet mindenhol beválogatták az év legjobb olvasmányai közé, elkeltek a megfilmesítési jogai, majd később több irodalmi díjjal is kitüntették. Igazi sikerkönyvnek számít az Amazonon, és jelenleg több mint 400.000 értékelése van a legnépszerűbb könyves közösségi oldalon, a Goodreadsen. Mindenkinek előszeretettel ajánljuk ezt a felejthetetlen olvasmányt, amire okkal hivatkoznak többen is a 2010-es évek legjobb memoárjaként.

Trevor Noah valószínűtlen úton-módon jutott el a dél-afrikai apartheidből a The Daily Show asztala mögé, és már a születése is bűncselekménynek minősül: fehér svájci apa és fekete hosza anya gyermekeként jött világra egy olyan időszakban, amikor öt év börtönbüntetéssel sújthatták az ilyen családokat. Szülei vétségének élő bizonyítékaként első éveit zárt ajtók mögött töltötte, mert anyja szélsőséges és nemegyszer abszurd mértékben rejtegette a kormányzat elől, amely egyik pillanatról a másikra elvehette volna tőle. Dél-Afrika fehér zsarnoksága alól felszabadulva pedig Trevor és édesanyja nekivágott a nagy kalandnak, hogy nyíltan, szabadon, a több évszázados viszontagságokon felülkerekedve megragadják új lehetőségeiket.

A Bűnben születtem főhőse egy rosszcsont kissrác, aki nyughatatlan fiatalemberré érve keresi magát a világban, ahol a puszta létezését is megkérdőjelezik. A könyv nem csak róla szól, hanem rettenthetetlen, lázadó szellemiségű, mélyen vallásos édesanyjával való kapcsolatáról is. Az asszonyról, aki mindenáron ki akarta menteni fiát a nyomor, az erőszak és bántalmazás körforgásából, amely veszélybe sodorta az életét.

A kötetben összegyűjtött tizennyolc személyes vallomás hol fergeteges, hol drámai, de mindvégig nagy hatást gyakorol az olvasóra. Trevor metsző szellemességgel és keresetlen őszinteséggel tárja fel különleges életét, legyen szó arról, hogy hernyót kell ennie az ínséges időkben, emberrablási kísérlet közben kihajítják egy mozgó járműből, vagy megpróbálja ép bőrrel megúszni a gimis csajozás élet-halál harcát. Egy olyan fiú megható, ellenállhatatlanul mulatságos portréja rajzolódik ki az elbeszélésekből, aki veszélyes időkben, egy szétesni készülő közegben tör utat magának, és egyedüli fegyvere az éles humorérzéke, illetve anyja rendhagyó, feltétel nélküli szeretete.

Ajánlások


„Izgalmas új önéletrajz… Az egyik pillanatban megijeszt, a következőben elszomorít vagy megnevettet. A könyv Trevor Noah családján keresztül szívszaggató képet fest az apartheid rendszere alatt nyögő Dél-Afrika mindennapjairól. […] A Bűnben születtem azonban nemcsak egy nyugtalanító felnövéstörténet, hanem egyben szerelmeslevél is a szerző fantasztikus édesanyjának.”
The New York Times

„Nehéz lenne jobb származástörténetet olvasni egy humorista tollából. […] Trevor Noah hosszú évek alatt bontakoztatta ki a szellemes igazmondáshoz való tehetségét, és viszontagságos emlékei – hol az anyjának segített összekaparni az ételre, benzinre, iskolai kiadásokra, lakbérre elegendő pénzt, hol a mostohaapja, Abel dühkitöréseit kellett épségben átvészelnie – látni engedik a komikus nagyratörő, sikeres pályájának szorongásokkal teli forrását. Úgy szól a mondás: teher alatt nő a pálma. Nem szokás a terhet méltatni, de Noah-nak sikerül ragyogó humort facsarni belőle.”
The Oprah Magazine

„A Bűnben születtem a sötét tüskék és életveszélyes kanyarok dacára lélekemelő olvasmány, mert Noah lényegretörő, közvetlen társalgási stílusban megírt prózában meséli el, hogyan tört utat magának a sok-sok bántalmazás és kiközösítés közepette. […] Sokat nyom a latba, hogy olyan anya nevelte fel, mint Patricia Nombuyiselo Noah. […] A Bűnben születtem tekinthető pazar ajándéknak – nemcsak az édesanyja, hanem mindannyiunk részére.”
USA Today

„[Noah] kivételesen bátor anyja segítségével képes boldogulni. […] A köztük lévő szoros kötelék óriási magasságokba repíti történetüket.”
People

 
„[Noah] túlélésének – sőt, sikereinek – elképesztő története.”
Cosmopolitan

„Tehetséges mesélőként képes derültséget keltő iróniával fűszerezni drámai elbeszéléseit.”
Entertainment Weekly

„Noah elmés és kitárulkozó története egybevág a modern Dél-Afrika históriájával; igaz, hogy a térség lassú nyugatiasodásának köszönhetően némi előjogokat élvezett, meghatározó éveit a szegénység, az igazságtalanságok és az erőszak határozta meg. Noah bármikor elő tud rántani a zsebéből egy-egy lefegyverző poént, és mesterien szövi egybe párhuzamos narratíváit a fejezetek közé ékelt kitekintésekkel. […] A könyv utolsó felvonását képező legmegrázóbb részek (amelyeknek a korábbi fejezetek okosan megágyaznak) kétségkívül bántalmazó mostohaapjához köthetők, ám hasonlóan jelentőségteljesek a sulibulikról, valamint a fehér és fekete gyülekezetek közti különbségekről szóló, hasfalszaggató anekdoták is.”
Publishers Weekly


Részlet a kötetből 

 

„Dél-Afrikában nevelkedtem az apartheid alatt, ami elég ciki, mivel vegyes családban nőttem fel, és én voltam a félvér a családban. Anyám, Patricia Nombuyiselo Noah fekete bőrű. Apám, Robert, fehér. Svájci német, ha pontosak akarunk lenni, és hát a svájci németek mindig azok. Az apartheid alatt főbenjáró bűnnek számított szexuális kapcsolatot létesíteni fajok között. Mondanom sem kell, a szüleim ilyen bűncselekményt követtek el.

Az intézményesített rasszizmusra épülő társadalmakban a fajok közötti keveredés nemcsak a rendszerben rejlő alapvető igazságtalanságokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendszer fenntarthatatlan és értelmetlen. A fajok közötti keveredés bizonyítja, hogy a fajok keveredhetnek… és sok esetben keveredni is akarnak. A fehér és nem fehér szülők gyermekei a rendszer logikai cáfolatát testesítik meg, ezért a fajok közötti keveredés még a hazaárulásnál is súlyosabb vétségnek minősül.

Persze, emberből vagyunk, a szex pedig szex, tehát a tilalom senkit nem állított meg. Kilenc hónappal azután, hogy az első holland hajók kikötöttek az Asztal-öböl partjainál, félvér dél-afrikai gyerekek születtek. Amerikához hasonlóan a gyarmatosítók – szokásukhoz híven – maguknak akarták a bennszülött nőket. Viszont Amerikával ellentétben, ahol automatikusan feketévé váltak azok, akiknek az ereiben akár csak egy csepp fekete vér is csörgedezett, Dél-Afrikában a kevert etnikumúakat külön csoportba sorolták: se nem feketék, se nem fehérek, hanem úgynevezett „színesek”. A színesek, a feketék, a fehérek és az indiaiak kötelesek voltak faji regisztrációnak alávetni magukat a kormánynál. Besorolásuk alapján több millió embert toloncoltak ki otthonaikból, és telepítettek át más kerületekbe. Az indiai körzeteket elkülönítették a színesekétől, azt pedig a feketék negyedeitől – és mindhármat elkülönítették a fehérek lakta kerületektől, ütközőzónaként pedig senki földjéket hoztak létre közöttük. Törvény tiltotta az európaiak és bennszülöttek közötti szexuális kapcsolat létesítését, amit később fehérek és nem fehérek közötti szexuális kapcsolatra módosítottak.

A kormányzat egészen abszurd végletekig ment el az új törvények betartatása érdekében. A törvény megszegése öt év börtönbüntetést vont maga után. Külön rendőrosztagok szerveződtek csak azért, hogy ablakokon át leskelődjenek, amit nyilván csak a rendfenntartás krémje tudott elvégezni. Ha pedig rajtakaptak egy fehér és nem fehér párt, Isten irgalmazzon nekik. A rendőrök berúgták az ajtót, kirángatták, összeverték, letartóztatták őket. Vagyis hát, ezt művelték a fekete féllel. A fehér embert kábé ennyivel elintézték:

– Nézze, vegyük úgy, hogy részeg volt, de még egyszer ne forduljon elő, jó? Szép napot! – Mármint, ha fehér férfi feküdt le fekete nővel. Mert ha fekete férfit kaptak rajta egy ágyban egy fehér nővel, akkor örülhetett neki, ha nem vádolták meg nemi erőszakkal.

Kérdezzék meg anyámat, belegondolt-e annak a következményeibe, hogy kevert etnikumú gyermeket hoz a világra az apartheid alatt! Nemmel válaszolna. Volt egy vágya, megtalálta a módját, hogy elérhesse, és aztán elérte. Ilyesmit csak egy rettenthetetlen ember vállalhat el. Mert amint belegondol az ember a következményekbe, azonnal visszakozni fog mindentől. Mindenesetre őrült és vakmerő döntést hozott. Kismillió dolognak kellett jól alakulnia, hogy átcsússzunk a rendszer repedésein, ráadásul ennyire sokáig.”

Trevor Noah

1984-ben született a Dél-afrikai Köztársaságban. Már tinédzserként szerepelt egy televíziós műsorban, később pedig sokat rádiózott, különböző ismeretterjesztő-, sport- és pletykaműsorokat vezetett. Humorával hamar kitűnt mindenhol, önálló műsoraival nagy népszerűségre tett szert hazájában.

2011-ben költözött édesanyjával az USA-ba, és karrierje mindmáig felfelé ível. Első dél-afrikai humoristaként lépett fel a The Tonight Showban és David Lettermannél is, majd 2014-ben csatlakozott a The Daily Showhoz, aminek 2015 ősze óta állandó műsorvezetője. E mellett több nagy sikerű stand-up műsort készített már a Netflixszel, Bűnben születtem című életrajzi könyve pedig a New York Times bestsellerlistájának első helyén nyitott, és hónapokon át fent volt az ország nemzeti eladási listáján.

A kötet előrendelhető 35% kedvezménnyel, február 23-ától pedig kapható a könyvesboltokban!

Agave Könyvek Kiadó

 

Beleolvasó: Chris Land: Lélekvesztő I. - ("-Ne fárassz, Lahoud, hogy az isten rogyassza rád az eget. Igen, mellette a helyem, és én ezt is teszem. ")

Következő beleolvasó Chris Land: Lélekvesztő I. című kötetéből hozok nektek. Számomra ez a kedvenc könyvem, és nagyon örülök, hogy megmutathatok egy kis részletet belőle. Remélem annyira fog tetszeni, mint nekem, amikor elolvastam. Igyekeztem érdekes, vicces részt hozni.     

Chris Land:
Lélekvesztő I.

Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével. 
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait. 
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak? 
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is. 
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész… 
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

 

Engedéllyel

*

A papiruszboltot követően a hotelben felmentem az emeletre, megkerestem a megfelelő számot, kopogtam, nem kaptam választ, bár hallottam az ablakon beszűrődő utcai lármát. Lenyomtam a kilincset, engedett, így behatoltam, s épp kiáltani akartam, hogy megjöttem, mikor szavak ütötték meg a fülem: - Hófehérke csali, ne felejtsd el, ez a küldetése, s amíg utána koslatnak, te szabadon mozoghatsz. A probléma az, hogy a saját feje után megy, ezért jobb lenne, ha rajta tartanád a szemed. Eddig stikában a keze alá dolgoztál, és hagytad, hogy puhatolózzon a tekercsekkel kapcsolatban, de ő nem tájékoztat téged, hanem megszerzi majd őket, ahogy az álarcot. A feladatod végzi, nála a papiruszod is, és honnan veszed, hogy odaadja a többit, ha a tied is elviszi? Bár átejteni úgyse tud, abba Athina is belebukott, mégse adok pár napot, és az összes térkép a birtokában lesz, noha akkor fognak igazán rászállni, ami kegyetlen játék egy nővel szemben. Netán azt akarod, hogy úgy járjon, mint a kollégád vagy te?
- Ne fárassz, Lahoud, hogy az isten rogyassza rád az eget. Igen, mellette a helyem, és én ezt is teszem. Nem engedhetem, hogy miattam még nagyobb bajba keveredjen, ezt eddig sikerült elkerülni, de még egy kis időre van szükségem, amíg…
- Nincs időnk, a franc egye meg, hát fogd már fel azzal az ókorra korlátozott, begyöpösült agyaddal! - csapott a núbiai az asztalra, s hatásszünetet tartva más témával folytatta: - Ramatyul nézel ki, akhi, a képed beesett és rendesen lefogytál, lassan már kétszer kell beugranod a vízbe, hogy egyszer csobbanjál. Sőt, időközben megváltoztál, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy sok mindent magadba fojtasz az utóbbi napokban.
- Mire célzol? - hallottam az archeológus kitérő kérdését.
- Arra, hogy méreg tombol az ereidben, amit aligha Szakkarában szedtél össze. Théba, és a Királyok Völgyében tett látogatásod is elég rég volt ahhoz, hogy most törjön ki rajtad a nyavalya, marad Kairó… Nézd, azért, mert nem panaszkodsz, én még látom a bajod, és engem átverni se tudsz, ugyanis értek hozzá, szóval mi történt veled mostanság?
- Semmi - tiltakozott Raman.
- Kihozol a béketűrésemből, tehát a tüneteid: láz, émelygés, végtaggyengeség, izom- és gyomorgörcsök, egyéb? … Nem válaszol, hát lássuk csak, erre jók a barbiturátok, lázcsillapítók. Ha méreg, ami már felszívódott, akkor aktív szén… Mióta nem ettél?
- Hagyj békén a hülyeségeiddel, könyveld el Tutankhamon átkának.
- Lószart, azt nem osztogatják akárhogy, ez másfajta átok, vagy azt mesélnéd be magadnak, hogy egy apró talajbaktériummal futottál össze, ami rendkívül fertőző volt rád nézve? Már az intenzíven heverésznél, ha arról lenne szó, bár így se kizárt, hogy ott végzed, mert fogod te még pocsékabbul is érezni magad, de akkor ne gyere nekem azzal, hogy segítsek rajtad. Lehet, hogy szívós vagy, a méreggel nem mérkőzhet a szervezeted, ezután a bénulás és a halál következhet… Na jó, ne szarj be, míg engem látsz, s ha megengeded, hogy vért vegyek tőled, átszaladnék Thébába egy ismerőshöz, akivel kiderítenénk a toxin pontos összetevőit… Nem akarásnak nyögés a vége. Szükségem van rád, hogy visszahódítsam Leilát, ezért készítettem neked labdacsokat. Ha rosszul adagoltam az összetevőket, legfeljebb meggárgyulsz tőle, nagyobb gond azonban nem lesz. Fogd fel úgy, hogy E-vitamin, még hasonlít is. Szóval ez lassan, de biztosan köt, mint nagymama a viccben. Megköti a méreg egyes alkotórészeit, nem ellenanyag, úgyhogy csak időhúzásra alkalmas, bár a munkások esetében ez se volt hatásos, de azért szedd be - dobta a gyógyszert az asztalra, s míg közelebb merészkedtem, Gamal utasításokkal látta el bronzemberemet: - Ha beveszel belőle egyet, remélhetőleg enyhül a görcsös fájdalom, de nem múlik el. Mivel nem vagyok gyógyszerész, ne nagyon nyomkodd össze a művem, mert a belseje folyékony, amit bevontam egy olvadékony réteggel, hogy a kotyvalék hamarabb hasson. Egyébként elég erős antidótum, ezért is nem fiolákban kapod, különben egy heves görcsrohamnál elvétenéd az adagot, és abba gebednél bele.
- Ne is törődj velem, én…
- Tehát ekkora törést jelentett köztünk Athina, hogy elvesztettem a bizalmad.
- Ugyan már, hidd el, nincs baj, alig vannak panaszaim, és… - Raman hangja elcsuklott, hirtelen előredőlt, tenyerével rátámaszkodott az asztalra, míg a másik kezének ujjai a gyomrára tapadtak.

Ha tetszett ez a rövid részlet, itt tudod megrendelni a könyvet.

NewLine Kiadó

Beleolvasó: Claire Robins: Sorsok tükre - ("Az eltelt tizenkét évben Nash hűen követte a csapatot, tanult, s felnőtt nővé cseperedett. Hamar beilleszkedett közéjük, már néhány hónap után az Árnyakat tartotta a valódi családjának, mintha Ralph és Deren soha nem is léteztek volna. ")

A mai Beleolvasó rovatomban egy fantasy történetet hozok nektek, Claire Robins: Sorsok tükre (Vystera árnyai) címmel. Köszönöm az írónőnek, hogy a blogomon megoszthatom az olvasóimmal a könyvéből egy kis részletet. Minden héten fogok kitenni, ha tetszik a bejegyzésem alatt, találhatjátok a linket, ahol megvásárolhatják a könyvet.

 

Claire Robins:
Sorsok tükre
(Vystera árnyai) 

 

Tartalom:

“Sokféle ​legenda terjengett a Hiúzról és az Árnyakról. Azt mondják, a Hiúz a sivatagi városokat járja vörös csuklyás köpenyében, és gyerekeket ragad el magával. Őket aztán a titkos táborába viszi, és ott mindenféle rituálékkal és főzetekkel halálosztókat nevel belőlük, akik aztán éjszakánként Árnyakként gyilkolják a rosszakat. Ez persze csak rémtörténet volt, amivel a rossz gyerekeket riogatták. Itt azonban, a nyomornegyedben mindenki tudta, kik ők valójában. A Hiúz valóban a sivatagi városokat járta, azonban nem rabolt el egyetlen gyereket sem. Az árvák és szegények közül választotta ki azokat, akiknek elég jó képességeik voltak. Gyorsaság, ügyesség, kitartás… Elég sokan választották a Hiúzt a nyomornegyed helyett. Ő aztán kitanította őket. Igazi Árnyakat nevelt belőlük.”

Az Árnyak évszázadok óta küzdenek a nemesek kapzsisága és zsarnoksága ellen, ám ezúttal sokkal fenyegetőbb veszéllyel kerültek szembe. Ötszáz év telt el, mióta a rejtélyes eredetű varázskönyvnek nyoma veszett, ám most újra előkerült. Azt suttogják, egy másik világból származik, s ördög tudja, miféle szörnyűségeket lehet véghez vinni a segítségével. Kik állnak a titokzatos szertartások mögött, hogyan találtak rá a könyvre, és mi céljuk vele? És mi köze ehhez egy fiatal lánynak, az Árnyak első nemesi származású tagjának? A sorsok tükre minden titkot felfed. Addig is az Árnyak elsődleges célja, hogy megakadályozzák, hogy az összeesküvők használhassák a könyvet, és megóvják Vystera-t más, idegen világok mágiájától.

 

Beleolvasó

Részlet a könyvből

Írónő engedélyével

Ahogy a Hiúz mondta, valóban pár napon belül elhagyták az Oázist. Mentek, mert máshol volt rájuk szükség. Számos tájat bejártak, némelyikről Nash még soha nem is hallott. Ezen felbuzdulva út közben elkezdett térképet rajzolgatni a helyekről, amerre jártak, bár Liam hamar letörte, hogy ő ezen már rég túlesett, meg is mutatta neki, hogy mire jutott. Végül megegyeztek, hogy a maradékot majd együtt folytatják, ha ismeretlen vidékre érnek.

Sehol nem maradtak igazán sokáig, mindenhol legfeljebb egy-két évet töltöttek el, de akadt olyan is, ahol pár napnál sem maradtak tovább – a feladatuk hosszától és bonyolultságától függően. Az Oázisban azóta nem jártak, a Hiúz folyton rajta tartotta a szemét az embereinek és kapcsolatainak köszönhetően, de egyszer sem tért vissza a teljes csapattal. Ha történt is ott valami, az titokban ment végbe.

Az eltelt tizenkét évben Nash hűen követte a csapatot, tanult, s felnőtt nővé cseperedett. Hamar beilleszkedett közéjük, már néhány hónap után az Árnyakat tartotta a valódi családjának, mintha Ralph és Deren soha nem is léteztek volna. Teljesen megfeledkezett róluk, életének minden pillanatát az Árnyak közti lét töltötte ki. Hét éve kapta az első önálló küldetését. Hét éve avatták be hagyományosan, és azóta ékesítette a bal alkarja belsejét az Árnyak tetoválása. Imádta ezt az életet. Liam-mel, Seth-el, Theo-val és Emerillel tökéletes és összehangolt kis társaságot alkottak, később csatlakozott még hozzájuk egy nála valamivel fiatalabb fiú, Oliver is. Igaz, Emeril mindig mindenben igyekezett teljesen pártatlan lenni, és mindenkivel egyenlő időt tölteni ebben a nagy családban, mégis akkor voltak a legjobbak, ha ő is velük volt. Ők voltak a Hiúz legmegbízhatóbb tanítványai, amit kőkemény munkával, teljes odaadással és elkötelezettséggel sikerült maguknak kiérdemelniük. Az Árnyakon belül nem voltak különbségek, mindenki egyenlő volt, mindenki dolgozott mindenkivel, de ők együtt voltak igazán jók. Theo volt az Árnyak orvosa, Emeril az illúziók és dalok mestere, Seth volt az erő, Liam a precizitás, Oliver a logika és a tervezés, Nash pedig a gyorsaság és az ügyesség. Ahogy idősödött, teste nyúlánkká ért, alkata leginkább az elfekre hasonlított, a haja sötétbarna színe fakóból vörösbe kezdett hajlani, emiatt és ravasz ügyessége miatt el is nevezték maguk között Kisrókának. Az egész csapaton belül mindenkinek megvolt az erőssége, a Hiúznak pedig tökéletes érzéke volt a kisebb csoportok összeválogatásához a különböző küldetéseknek és feladatoknak megfelelően. Márpedig azokból rengeteg volt.

Sehol nem tétlenkedtek, mindenhol bővelkedtek tennivalókban, de olyan is megesett, hogy néhányukat távolabbra küldték. Az eltelt évek alatt Nash rengeteget tanult, s a szervezetet is jobban átlátta. Az Árnyak szinte az egész kontinensen jelen voltak. Minden királyságban a legnagyobb központokban voltak állandó őrszemeik, akik figyelemmel kísérték az ottani történéseket, s mindig jelentettek a Hiúznak. A legtöbben maguk kérték a kihelyezésüket, de akadtak, akiket küldtek, néhány helyen cserélődött is az őrség. Maga a csapat magja pedig mindig úton volt, s ott táboroztak le hosszabb ideig, ahol nagyobb szükség volt rájuk. Az őrség miatt minden megállónál volt állandó táboruk, amikor teljesen új helyre mentek, akkor is leggyakrabban egy felderítő csapat ment előre. Nash-t egészen lenyűgözte ez a szervezettség, bár kár is volt meglepődnie, elvégre ez egy több száz éve fennálló társaság volt, és állítólag a mai vezetője nem más, mint maga az alapító. Szerencsésnek érezte magát, hogy a része lehet – bár végül igazat kellett adnia a benne kételkedőknek, hisz ő maga is meglátta a dolog árnyoldalát.

A kiképzés valóban kőkemény volt, nem egyszer érezte, hogy a saját határait feszegeti, neki végül sikerült, de látott ő is olyanokat, akik belehaltak… épp eleget. A szíve szakadt meg értük, de tudta, hogy nem tud semmit tenni… a legtöbben akkor is meghaltak volna, ha ott maradtak volna, ahonnan jöttek – akárcsak ő maga. Szerencsére többen is átmentek a próbákon, nekik ott segített, ahol csak tudott, többekkel össze is barátkozott. Így került be közéjük Oliver, az angyalarcú örökijfú a kusza, szőke göndör fürtjeivel. Egy pillantás alatt a kis csapat fogadott öccsévé vált. Kedvelte a fiút, csendes és visszahúzódó volt, de páratlan tervezőképességgel és térlátással rendelkezett. Az életük egyáltalán nem volt egyszerű… de sosem választott volna mást.

Legutóbbi feladatára épp Oliverrel együtt küldték. Sosem járt még olyan messze egykori otthonától, mint akkor. Útjuk egészen nyugatra vitte őket a Rempath hegység lábához. Azon túl már csak Kordrin vad rengetegei választották el őket a tengertől, ám azokba az erdőkbe senki nem merészkedett.

 

A könyvet itt tudjátok elérni:

Claire Robins írói oldala

Underground Kiadó