2021. február 9., kedd

Beleolvasó Chris Land: Lélekvesztő I.részéből 2.rész - ("Még akkor is éreztem a légnyomást, amikor bronzemberem a földre rántva maga alá temetett, hogy a testével védelmezzen.")

Chris Land: Lélekvesztő I.részéből újabb részletet hozok nektek, hogy tetszett az előző rész? Kíváncsiak vagytok a következőre? Én már a második részét várom nagyon, ha tetszett nektek a részletek, a bejegyzés alatt találhatjátok a linket, ahol megvehetitek a könyvet. Szívből merem ajánlani nektek. 

 


 

Chris Land: Lélekvesztő I.

Tartalom:

Christina ​Webster állást keres, egy cselnek köszönhetően talál is. Feladata: mivel a kairói bazárban ókori régiségek kerülnek elő, fel kell derítenie egy Hatsepszut álarc, és egy ősi papirusztekercs útját a helyi összekötő, az archeológus Raman segítségével. 
Természetesen ez nem megy zökkenőmentesen, hiszen mások is érdeklődnek a papirusz hollétéről, főként egy műgyűjtő emír, aki ravasz játékot űz egy-egy elismerésre méltó darabért, továbbá két mindenre elszánt alak, valamint egy görög archeológus nő is részt vesz a kutatásban, de Webster megpróbálja áthúzni mindannyiuk számításait. 
Hova tűnt Raman elődje, és a pap? Vajon mire kellenek a gyerekek a galádoknak? 
A jelek a Sínai-félszigeten lévő ősi bányába vezetnek, a Lélekvesztőt azonban az ókori papok telerakták veszélyes és fondorlatos csapdákkal, melyekkel mindannyiuknak meg kell küzdeniük, akár az életük árán is. 
Millió egy titok és megfejtésre váró talány, ami a ködös múlt homályába vész… 
Rejtélyes halálesetek, mérgek, legenda, misztika, ármány és érzelmek, egy kis ókori történelemmel megfűszerezve, no és a humor se maradhat el a Lélekvesztő című fordulatokban gazdag kalandregényből.

BELEOLVASÓ
ENGEDÉLLYEL

Összegörnyedt, lehunyta egy másodpercre a szemét, visszatartotta a lélegzetét, aztán kiegyenesedve felnézett. - Lehet, hogy egy kissé rozzant vagyok, de azért még szuperálok.
- Meddig? Jól van, csak így tovább és már boncolhatlak is, úgyhogy rögvest kezdd a kúrát. Hófehérkét is pátyolgatnod kell… - A núbiai összerezzent, ahogy beljebb léptem.
- Nem kell, kitűnően viselem a magányt, azt az izét meg nyomd le a torkán, még ha agyalágyult is lesz tőle – tanácsoltam, és a tekintetem végigsiklott a szobán, végül megállapodott az ablakon, így tapasztalhattam, hogy időközben besötétedett.
Amint megcsörrent a telefon, amit Lahoud felvett, s régészem bevette a bogyóját, a táskám felé matattam, de Gamal hangja is elhalt, s úgy vágta vissza a kagylót, hogy csak úgy zörgött a készülék. - Rögtön fölrobbanok, pokolgép van a szobában.
Mihelyt a dermedt csendben a két férfi körülpásztázott, megérdeklődtem: - Mikor robban?
- Másfél perc - jelentette be a múmiaboncoló.
- És megvárjuk? - kezdett bennem munkálkodni az aggodalom.
Raman kimért léptekkel elindult az ablakhoz, hogy gyanúsan kikémleljen. - Meg kéne.
- Jó, ti csak maradjatok, ha nincs jobb dolgotok - nyögte a toxikológus, odarohant az ajtóhoz, föltépte és pánikszerűen menekült.
- Ne menj, Lahoud… Te meg gyere - ragadott meg, hogy magával vonszoljon lefelé a lépcsőn, közben a társára kiáltott, így Gamal bevárt minket a portánál, a férfi pedig közölhette az észrevételét: - Legyen eszed, ez csapda, és mielőtt kimennél, alaposan nézz körül, ha már sikerült elérniük, hogy lecsaljanak bennünket.
A núbiai kirontott az ajtón és csípőre tett kézzel megállt, ezalatt az archeológus kiráncigált a sötétbe. A múmiaboncoló intett, nekünk jobbra mutogatott, s tudatta, hogy ő balra megy. - Hatan vannak, akhi, rád jut három, a többit vállalom - hadarta, majd piszok gyorsan eltűnt.
- Szófogadó - leheltem.
- Csak imponálni akar. Vissza kell menned, ott biztonságban leszel, én meg…
Mivel ordítás szakította meg a mondatot, hátranéztünk. A recepciónál két hadonászó arab csapott zajt, s amint az egyikük felénk iramodott, Raman is megindított. Az utcán alig voltak emberek, inkább bérkocsik tekeregtek, bár egy-egy lézengő alak akadt a túloldalon, de sietve továbbigyekeztek, csak egy megtermett nő állt meg, aki várta a fejleményeket.
Lélekszakadva rohantunk, majd az archeológus a kereszteződés után megtorpanva hátrált, követtem a pillantását. Árva, elhagyatott, ló nélküli konflis állt az útszélen, körülötte üres volt a tér. A férfi azonnal megpördült, közben jókorát taszítva rajtam beterelt a jobboldali útszakaszra. - Nyomás! Siess! - kiáltotta, de a hangja eltompult, ahogy a konflis megemelkedett, világosság töltötte be az eget a közelben, s hirtelen fülsiketítő robbanás rázta meg az utcát. Még akkor is éreztem a légnyomást, amikor bronzemberem a földre rántva maga alá temetett, hogy a testével védelmezzen. Mielőtt elült a zaj fölsegített, körülkémlelt, s a kietlen utcán felhangzó lábdobogás arra késztette, hogy elmarja a karom és bevágódjon velem az elágazásba, de alig értük el a következő fordulót bekanyarodva belekapaszkodott a kerítésbe, előredőlt, majd a kezével rátámaszkodott a combjára. Felemelte a fejét, egyenesen a szemembe mélyedt, s mihelyt levegőhöz jutott, tanácsokat osztogatott: - Rohanj tovább! Indulj már!
- És te?
- Nálad a tekercs - mondta vészjóslóan, erre megszorítottam a táskám és tanácstalanul a sötét sikátort fürkésztem. Kísérteties hangjától megborzongtam, végül lenéztem a görnyedező régészre. - Félsz? - kérdezte alig hallhatóan, ugyanolyan halkan és idegesítően higgadtan, mintha ingerelve biztatna, mialatt közeledő arab szavak hallatszottak.
- És te ennyire odavagy? - vágtam vissza némi éllel, aztán odasétáltam hozzá, s míg kiegyenesedett, közöltem: - Nem szabadulsz tőlem, utálok futni, a fogyókúrát is másképp…
Még be se fejeztem a mondatot, amikor elképesztő gyorsasággal elmarkolta a karom és kegyetlenül meglökött. Miután szédítő sebességgel megismerkedtem a betonnal, gyilkos szemeket vetettem rá, ugyanakkor Raman is védte magát, mert elsöprő erővel érkezett a támadás. Egy alak vágódott neki oldalról, s a lendület olyan nagy volt, hogy mindkettőjüket lesodorta a lábáról. 

 

Ha tetszett a részlet itt tudjátok beszerezni:

Chris Land írói oldala

NewLine Kiadó 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.