Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Kucsora Zsolt - ("Köszönöm, hogy vagytok, nem csak magam örömére, ugyanannyira nektek is írom a regényeket. Mi értelme lenne kinyomatni, ha nincs olvasó, nincs célközönség? Jó érzés adni valamit, szeretek írni, de ugyanannyira nagy öröm, ha el is olvassák azt. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az  Kucsora Zsoltot írót, hogy meséljen egy kicsit magáról és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Eclipse című sorozat könyve jelent meg eddig, amiket az Olvasnimenő Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.   

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Épp most kérdeztem meg feleségem az első melléknévről helyesli-e. Helyesli, szóval én egy családcentrikus férj, apa, vállalkozó, munkásember vagyok, aki igyekszik holmiféle hobbit fenntartani ebben a megbolondult világban. Kevéske szabadidőmet az autós hobbimban élem, ami már számtalan útra vezetett az elmúlt évek alatt. Neki, avagy ennek a szenvedélynek köszönhetem az írást is.

A Christine, avagy egy autóverseny története című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Benzin csorog az ereimben, de azért körültekintő vagyok. Néha a Google-lel dolgozom együtt, viszont van, amikor a könyvekből merítek ötleteket. Utóbbiból leginkább akkor, ha olvasás közben valami mélyen érint, amitől kitágulnak a szemeim, vagy erősen rácsodálkozom. Ezek a dolgok belém vésődnek és úgy érzem, jó dolog megosztani másokkal. Ha mondjuk könyvből merítek némi érdekességet, amire aztán felépítek néhány sort, azt is ellenőrzöm a világhálón, stabil erőforrásokból természetesen. Mondjuk, igaz néha ott is vannak badarságok, ész nélkül semmit nem lehet. Rengeteg munka volt mindkét könyv. A Christine az első könyvem, megmagyarázhatatlanul sok munka és utómunka volt vele, imádtam, de a napokban érzem leginkább, kicsit elfáradtam. A harmadik könyvem végénél járok jelenleg.

 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Első regényem önéletrajzként íródott, aztán végül fiktív kalandregénnyé vált… ennek nagyon hosszú a miértje. Míg ez az első igaz történeten alapszik, második könyvem a Rémálom a NASCAR-on már teljes egészében fikció sztori. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Évekig szinte minden szabadidőm és gondolatom az autóm körül forgott, aztán amikor 2017-ben hosszú időre távol került tőlem - egy hatalmas átalakuláson esett át -, muszáj volt elterelnem gondolataimat más irányba, elkezdtem írni az élettörténetemet. Jó hosszúra sikerült, pár hónapra rá jött az ötlet, hogy kellene kezdeni vele valamit. Innen indult az egész.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Már alig várom, hogy mesekönyvet írjak!!! Két kisfiam van. Az ötletet ők adták.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Az írás rendkívül megterhelő, időigényes dolog. Szenvedély nélkül nem működik, nagy próbatétel több téren is. Szeretek írni, viszont a finis mindig kifacsar. Amikor már semmi nem csöppen a félbevágott citromból, na, akkor még egy kicsit szorítani kell. Az utolsó cseppet is ki kell nyomni a szövegből. Lehetne még húzni, de egyszer úgy is el kell engedni. Erre mondjuk jó dolognak tartom a határidőt… ha nem lenne, talán sose készülnék el. Mindig eszembe jut valami, amivel fel tudom turbózni a sztorit. Ja, a kérdésre válaszolva, jó érzés, - nagy sóhaj - és nem egy pohár whiskyvel szoktam ünnepelni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen

Nincs álnév. Ehhez ragaszkodom. Nem szeretnék elbújni semmi elől. Az nem én vagyok. Ami a szívemen, az a számon, ha valamit rosszul csinálok, esetleg valakit megbántok, viselem következményeit.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem terveztem az írást. Csak úgy jött. Talán a korral, talán a változás hozta, ami az ember életében évek múltán magától jön. Jelenleg úgy gondolom, felnőtt könyvek terén nem szeretnék más zsánerben írni. Próbáltam. Nem is oly rég leadtam egy novellát, ami meg is jelent egy könyvben, de nem az igazi. Nem jött ki az a valami, mi az autós regényeimnél kitör innen belülről. (Most a szívemen tartom a kezem.)

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ha tudtam volna repülni, fölmentem volna a csillagokig. Még így is majdnem sikerült.

 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mára már mindkettő.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Regényeimben a barátaim és a párom erős karakterek. Nem csak ott, az életben is leírhatatlanul szeretem őket. Őszinte és segítőkész emberek, mindenben támogatnak, ez tükröződik a sorok közt, és az olvasó átérzi. Ezt tudom, mert kaptam már ennek kapcsán üzenetet, ez is rendkívül jó érzéssel töltött el. Jó érzés, hogy ott az esély, az olvasó is megszeretheti ezeket az embereket.

Nehézségek is akadnak természetesen. Néha visszafogom magam, mert ha leírnám azt, ami a fejemben van, akkor vagy nem jelenhetne meg a könyv, vagy komplett idiótának könyvelne el az olvasó. Viselkedni kell. Talán majd egyszer ez is kijön valamilyen formában, valamelyik írásban. Technikailag nincs olyan, ami nehéz. Egy kis utánajárással, tanulással mindent meg lehet oldani.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valamilyen inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

A hobbim az autóm, és ami körülötte van. A múlt, a jelen, és a jövő. Egy Mitsubishi Eclipse gépjármű tulajdonosa vagyok. Ma már saját szobája van, csomó díja, szép történetei, és megjósolhatatlan jövője. Nekem ez adja az ihletet  és az ötleteket. E köré építem az őrült gondolataimat. Amit nem tudok a való életben megvalósítani, amiről mondjuk lemaradtam valami miatt, vagy amit soha nem tudnék elérni, azt papírra vetem. Elvégre az írásban nincs olyan, hogy lehetetlen.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Csak egy személynek küldtem el a teljes kéziratokat, Nádasi Krisznek. Ő a szerkesztőm, lektorom, tanárom, ha ő nincs, könyv sincs. Mindenben segít, ha valahol elakadok, nem jutok dűlőre, felkeresem és rögvest segít. Örökké hálás leszek neki.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Még most is csak pislognak, mint hal a szatyorba.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled idén?

Köszönöm, hogy vagytok, nem csak magam örömére, ugyanannyira nektek is írom a regényeket. Mi értelme lenne kinyomatni, ha nincs olvasó, nincs célközönség? Jó érzés adni valamit, szeretek írni, de ugyanannyira nagy öröm, ha el is olvassák azt.

Hogy mi várható idén? Jelenleg ugye az Eclipse harmadik részén dolgozom. Sajnos nem tudom megmondani, mikor fog megjelenni. Ez az év ugye felforgatott mindent, sajna nálam is, nem szeretnék ész nélkül a falnak rohanni, ezért azt mondom, idén nem sok százalékot adok a harmadik könyv megjelenésének.

Az érdeklődőknek és a bizonytalanoknak pedig azt üzenném, adjanak egy esélyt. Ha valami újra vágynak és nyitottak az új dolgok kipróbálásra, csak ajánlani tudom könyveimet.

Ölelek mindenkit és vigyázzatok magatokra.

Köszönöm a lehetőséget.

Én köszönöm!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Olvasnimenő

Kucsora Zsolt - Eclipse

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gigi Forte - ("Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Gigi Forte írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a  könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Gigi Forténak Levelek címmel jelent meg könyve eddig, amit a NewLine Kiadó oldalán, a Líra, Book24 és az Álomgyár Webshopján lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Az eredeti nevem Kovács Ágnes, 27 éves vagyok, Budapesten élek a szüleimmel és a testvéreimmel. Hármunk közül én vagyok a legidősebb, egy öcsém és egy húgom van. Végzettségem szerint történelem- olasz szakos tanár vagyok, de jelenleg pályázatkezelési referensként dolgozom egy irodában. Nagy vágyam, hogy egyszer visszatérjek a tanári pályára. Hobbijaim az olvasás,  az írás mellett a színház, és a mozi. Nagyon szeretem a társas összejöveteleket, szívesen folytatok értelmes, tartalmas beszélgetéseket az emberekkel.

Levelek című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem mondhatnám, hogy sok kutatómunkát igényelt volna a „Levelek”, de meg kell hagyni, sok munkám volt vele. Az első sorokat közel négy évvel ezelőtt írtam le, a kézirat közel két évvel ezelőtt lett kész, és most lett belőle nyomtatott könyv.  

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Levelek története 99%-ban fikció, de a regény alapdilemmáit a valóság ihlette, és szerintem ez a könyv különösen tanulságos lehet a tízen-huszonéves korosztály számára, akiknél az írásbeli kommunikáció átvette a vezető szerepet az utóbbi években.

A jövőben tervezek egy olyan könyvet is írni, amelyben több lesz a valós elem, valamint olyanokat, amelyek meglátásom szerint a mai kor kihívásait, problémáit feszegetik. Mindezt olyan fiatal karaktereken keresztül szeretném az olvasók elé tárni, akikben szinte bárki, vagy legalábbis sokan magukra ismerhetnek. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Ez nehéz kérdés.  Az olvasás és képzelődés szeretete az egész életemet végigkísérte. Mindig sok könyvet tartottunk otthon. Édesanyám minden este felolvasott nekünk gyerekkorunkban.  Klasszikus meséket és ifjúsági regényeket. Nekem ez nagyon sokat jelentett, és a mai napig nagyon hálás vagyok édesanyámnak, amiért fontosnak tartotta a meseolvasást. Később persze, amikor már tudtam olvasni, önállóan is kezembe vettem a könyveket. Minden történetet, amit olvastam, vagy akár filmen láttam, és valamiért megfogott, tovább gondoltam. Sosem elégedtem meg a mesék végén a boldog befejezéssel, mindig elkezdtem gondolkodni a szereplők azt követő életén. Persze szomorú történeteket is olvastam, vagy láttam épp eleget, ezeknél pedig mindig azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetett volna az adott történetnek boldog vége. Órákig tudtam magam szórakoztatni a fantáziálással. Ez volt a kedvenc időtöltésem kisiskolás koromban. 17 éves koromban kezdtem el írni az első regény kezdeményemet, de az akkor még nem volt elég érett a kiadásra. Aztán több történetbe is belefogtam, és természetesen sokat olvastam mellette. Így ért össze fejemben Klára története.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom, lehet. Majd ahogy hozza az élet. Az biztos, hogy szeretnék történelmi könyveket is írni a későbbiekben.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Szuper. Nekem a „Levelek” az első megjelent regényem, de van már más kéziratom is, amit befejeztem. Amikor a „Levelek” kézirata kész lett, nagyon boldog voltam, és igazán büszkén vettem a kezembe az első bespirálozott verziót, amit egy kedves ismerősöm nyomtatott ki nekem. Később több jóbarátom is elolvasta a kéziratot, ők javasolták, hogy próbáljam meg kiadatni. De akkor még nehezen tudtam elképzelni, hogy valóban könyv lesz belőle, csak álmodoztam róla. Nagyon örülök, hogy végül mégis megjelenhetett.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

A nagypapám, akit nagyon szerettem, mindig „Gigi”-nek hívott gyerekkoromban. Sajnos őt már több mint tíz éve elveszítettük, neki szerettem volna emléket állítani. A „Forte” szó olaszul azt jelenti, erős. A környezetemben nagyon sokan mondják, hogy erős vagyok, és tudom, hogy igazuk van. Ezért választottam ezt a nevet. 

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Fantasztikus. Nagyon megható, hogy olyan ismerőseim is gratuláltak, akikkel évek óta alig, vagy egyáltalán nem beszéltem. Igazából akkor fogtam csak fel, hogy megjelent, amikor meghozta a csomagküldő szolgálat az első példányokat. Még van néhány példány a szobámban, és annyira jó érzés ránézni, kinyitni, és belelapozni. Vannak pillanatok, amikor el sem hiszem, hogy tényleg én írtam. Nagyon klassz érzés. Még mindig tart. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Abszolút impulzív. A legváratlanabb pillanatokban kapok ihletet. Bár most jelent meg az első könyvem, már van más kézirat is a tarsolyomban, és azt figyeltem meg, hogy amikor elkezdek írni egy történetet, először csak jeleneteket látok, amiket hosszú időbe telik összegyúrni. Van, amikor hónapokig nem érzek rá késztetést, hogy hozzányúljak egy-egy sztorihoz. 

 Forrás: Gigi Forte hivatalos szerzői oldala

 

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen, a boldog jelenetek a kedvenceim. Van belőle több is a könyvben.  Az egyik előolvasóm azt mondta, hogy olyan ez a könyv, mint az élet. Szerintem igaza volt, mert a főhősnőm sokszor kerül nehéz választás elé, és ezek a helyzetek engem is kihívás elé állítottak. Nem azért, mert nem tudtam, mit akarok leírni, egyszerűen érzelmileg magával ragadott némelyik jelenet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Sok időt töltök zenehallgatással. Általában ilyenkor születnek az új ötletek, és a jeleneteket is zenehallgatás közben szoktam kidolgozni. De inspirálnak a kiadós beszélgetések, különböző tapasztalatok, élmények, szóval elég sok minden. 

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A családomnak mutatom meg először. Nagyon fontos édesanyám, és a nagymamáim véleménye. A cselekménybe a „Levelek” esetében nem akartak beleszólni, de én elég makacs vagyok, nem is feltétlenül engedném. Ha valamiben bizonytalan vagyok, akkor magamtól is odamegyek hozzájuk, és megkérdezem, hogy szerintük ez jó-e így, vagy sem. Közeli barátaim véleményét is ki szoktam kérni, és hálás vagyok a biztatásukért. Meg kell jegyeznem, hogy azért a család, a barátok egy kicsit mindig elfogultak, de van olyan előolvasóm is, aki köntörfalazás nélkül megmondja, hogy hol, és min kéne változtatnom. 

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Szerencsére stabil családi hátterem van.  A szüleimnek nagyon hálás vagyok, mert mindig támogatták az elképzeléseimet, mindig hittek, és bíztak bennem. Így volt ez az írással kapcsolatban is. Most, hogy megjelent az első könyvem, nagyon boldogok, és büszkék rám. Az egész rokonság nagyon örül. Mindenki szurkol, hogy sikeres legyen a könyv.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Jószívvel ajánlom a „Levelek”-et minden lánynak, legyen a magányos, boldog szerelmet megélő, elhagyott, epekedő, vagy álmodozó, tapasztalt, vagy naiv, fiatal, vagy kicsit idősebb….. Olvassátok el, mert érdemes! J Még az idén szeretném megjelentetni a második regényemet, amely megtörtént eseményeken, jórészt saját, gyermekkori tapasztalataimon alapuló könyv lesz. Nagyon érdekes kérdéseket vet majd fel, de erről majd néhány hónap múlva…

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni: 

Gigi Forte hivatalos szerzői oldala

NewLine Kiadó 

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó Agave Könyvek Kiadónál -("„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.” Publishers Weekly")

Megjelent Alex Pavesi: Nyolc nyomozó c. könyv az Agave Könyv Kiadónál. Kívánságlistámra is tettem ezt a könyvet. Nagyon kíváncsivá tett engem. Szeretem a krimiket, és szívesen elolvasnám. Szóval mindenképp kell ez a könyv is.

 

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó
(Eight Detective)

„Annyira, de annyira briliáns. Egy lehengerlően fordulatos történetet, amely emellett tudományos értekezés is a bűnügyi rejtélyek matematikai vonatkozásairól. Agatha Christie is megemelné előtte a kalapját. Bravó!”

– Sarah Pinborough, a Ne higgy a szemének! New York Times-bestseller

Szerzője

Megjelent!

Agave Könyvek Kiadó

Fordította: Orosz Anna

Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul.
Kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel, az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal.

A detektívtörténetek aranykorának idején Grant McAllister, a matematika professzora kidolgozza a bűnügyi rejtélyek matematikai szabályait, és hét saját maga által írt történettel illusztrálja elméletét. Harminc év elteltével A White-gyilkosságok címet viselő novelláskötet felkelti egy kiadó figyelmét, ezért Julia Hart, az éles eszű, rámenős szerkesztő a csendes mediterrán szigetre utazik, hogy találkozzon a visszavonultan élő Grant McAllisterrel. A kiadó szeretné új kiadásban megjelentetni a férfi kötetét, ezért Julia és Grant közösen nekilátnak a történetek szerkesztésének. Julia nemcsak a történetek mélyére akar leásni, hanem Grant múltjába is, aki mintha titkolna előle valamit.

Azonban a Grant által írt történetek mindegyikében akadnak alig észrevehető következetlenségek, amelyek sehogyan sem stimmelnek. És amelyek egy valódi gyilkosságra, egy azóta is megoldatlan bűntényre utalnak. Ahhoz, hogy Julia kiderítse az igazságot, túl kell járnia Grant eszén. 

Debütáló regényében Alex Pavesi egyszerre tiszteleg Agatha Christie előtt, és csavarja meg a klasszikus detektívtörténetek műfaját. A Nyolc nyomozóban újra bizonyítást nyer, hogy a legjobb bűnügyi rejtélyek azok, amelyek minden szabályt megszegnek.

Remek metakrimi izgalmas utalásokkal.

 

Ajánlások 

„Ritkán esik meg velem, hogy egyetlen nap alatt kiolvassak egy könyvet, de a Nyolc nyomozót nem bírtam letenni. Ravasz, elegáns, gyönyörűen felépített történet, amely megérdemli a közönségsikert. Legszívesebben tapsoltam volna a végén.”

Alex North, A Suttogó című regény New York Times-bestseller szerzője

„Pavesi tehetségét jelzi, hogy minden egyes történet kelepcéjébe gyanútlanul sétálunk bele. Ha ezzel gyalogokká válunk az író nagyszabású sakkjátszmájában, hát legyen. Még a legutolsó oldalon is teljességgel váratlan meglepetésekkel szembesülünk.”

The New York Times

„Pavesi könyvétől csak kapkodja a fejét az olvasó. Egyszerre krimi, óda a könyvekhez (akárcsak A szél árnyéka) és A tehetséges Mr. Ripley-t idéző, pattanásig feszült történet. Michael Connelly és Lisa Gardner legjobb könyveihez fogható, merész és váratlan fordulatokkal, amitől minden oldalon leesik az állunk. Ilyen minden ízében eredeti krimit, mint amilyen a Nyolc nyomozó, régen láttunk.”
A. J. Finn, a Nő az ablakban című regény New York Times-bestseller szerzője

„Alex Pavesi az év, sőt talán minden idők egyik legzseniálisabb detektívtörténetét tette le az asztalra. Tűpontos stílus, csípős párbeszédek és egy hihetetlenül csattanós befejezés. Elképesztő debütálás!”

Samantha Downing, az Elbűvölő feleségem szerzője

„A történet telis-tele bonyodalmakkal és fordulatokkal, amelyeket imádni fognak a fejtörők szerelmesei… Nagyszerű élmény a könnyed kikapcsolódásra vágyóknak, de a szemfüles olvasók még nagyobb élvezetüket lelik majd benne.”

Kirkus Reviews

„Zseniális… Pavesire érdemes lesz odafigyelni.”

Publishers Weekly

Alex Pavesi

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó az első regénye: a kötet a megjelenését követően komoly kritikai sikert aratott, húsz országba keltek el a fordítási jogai.

 

Részlet a kötetből

„Mr. Brownnak át kellett másznia egy lelakatolt kis fakapun, hogy az ösvényre léphessen. A kapu közepén ütött-kopott felirat lógott: „Az ösvény biztonsági okokból lezárva.”
- Nos, velem bizonyára kivételt tenne a rendőrség - jegyezte meg halkan, majd könnyedén átmászott a kapun.
Az ösvény mindkét oldalát sűrű növényzet nőtte be. Bal oldalon szúrós, sűrű rekettyebokrok és pihe-puha hanga fonódott egymásba mintha a jó és a rossz bábjátékát táncolnák a sárga és lila virágok, egészen a sziklaszirt széléig, majd végig a meredek sziklafalon, amely alatt békésen hullámzott a tenger fénylő víztükre. Az ösvény jobb oldalán meredeken emelkedő domboldalt sűrű növényzet borította, melyet helyenként fák tarkítottak. Ha Mr. Brown balra nézett, a bokrok eltakarták előle a sziklaszirt szélét, de kétszáz méterrel előrébb, ahol az ösvény a tenger felé kanyarodott, látta a szirt párját. A hatalmas kiterjedésű fehér tömböt itt-ott szürke és vörösbe játszó kövek pettyezték, alján gumószerű, éjfekete kőmeder terült el. Kellemetlen hely a földet éréshez, gondolta magában Mr. Brown. Megkérdezte Wildtól, milyen állapotú volt Mrs. Allen holtteste: az asszony nyakát törte, szeme felpüffedt és befeketedett. Húsának egy része hiányzott a jobb karjából, testének ugyanezen, oldalán négy bordája is összetört, miután a kövekre zuhant. Feltehetően egy víz alatti sziklára esett, mivel egyik felszíni kődarabon sem találtak vérnyomokat. Végig kellett evezniük a parton egy kis csónakban, hogy kihalásszák a vízből a testét. „Foyle védelmére szolgál - mondta Wild felügyelő -, hogy talán soha nem találtuk volna meg a holttestet, ha nem fúj azonnal riadót. Ha viszont másként tesz, attól csak bűnösnek tűnt volna, nem igaz?” Mr. Brown óvatos léptekkel haladt az ösvényen. A bokrokkal sűrűn benőtt sziklaperem és a meredeken emelkedő domboldal tele volt mindenféle szeméttel, szórólapokkal, cigarettacsikkekkel, csomagolópapírral, de Mr. Brown semmiféle terhelő bizonyítékot nem vélt felfedezni a hulladék néma darabkái között. A talaj nem volt elég puha ahhoz, hogy lábnyomok maradhassanak rajta. Ennek ellenére a férfi néhány méterenként meg-megállva gondosan szemügyre vette az ösvény mindkét oldalát, sétapálcájának fejével félrebillentve kalapját, s közben a némaságba burkolózó domboldal és a tenger hirtelenjében mindent betöltő kékje között forgolódott. Néhány perc elteltével egy kisebb, sötét színű és szabálytalan alakú kődarabhoz ért, amely az ösvény közepén hevert. Előrehajolt, hogy szemügyre vegye, majd megrázta a fejét. Szokatlanul száraz kutyagumi volt. A tengerbe pöckölte a sétabotja végével, végignézte, ahogy a mélybe zuhan, majd visszafordult Mrs. Epstein felé azon tűnődve, vajon a baleset idején az ösvényen tartózkodott-e a kutyája. Ekkor döbbent rá, milyen szeszélyesen, mégis észrevehetetlenül tekergőzik az ösvény, amióta útnak eredtek rajta. A Whitestone House-nak nyoma sem volt, ahogyan Mrs. Epsteinnek sem. Mr. Brown semmi említésre méltót nem látott, sem hátrapillantva, sem előretekintve. Az ösvény ezen szakasza valóban elszigetelt volt. Tökéletes gyilkossági helyszín. Csakhogy mégis akadt egy szemtanú, legalábbis Gordon Foyle elmondása szerint. Egy jachton, odakint az öbölben.
- Nocsak, nocsak - töprengett Mr. Brown, és hunyorogva nézte a tengert.
Száz méterrel előrébb valami fehéret vett észre egy hangabokor közepén, szinte világított a sötétzöld háttérben. Elég mélyen megbújt ahhoz, hogy bárkinek is feltűnhetett volna korábban, de Mr. Brown megfigyelőkészsége majdhogynem természetfeletti volt, és ő méltán lehetett híres róla. Sétapálcájával beletúrt a növényzetbe, gyakorlott, türelmes mozdulatokkal a bot köré fűzte a fehér szövetet, majd kihúzta a bokorból. Egy fehér sálat szedett fel, mely galandféreg módjára tekergőzött a bokor ágai közt. Végigsimított a világos színű matérián kesztyűbe bújtatott ujjaival. Egyértelműen egy nőé lehetett, és látszott rajta, hogy nemrég még viselték. Nem volt rajta vér, de az egyik végén egy bakancs sarkának halvány lenyomata látszódott. Ez mindent megmagyaráz, gondolta Mr. Brown. Vanessa Allen a lánya elmondása szerint sálat is viselt a halála napján, de nem találták meg a holttestén. A rendőrség úgy vélte, a ruhadarab a tengerbe veszett. Mr. Brown összehajtogatta a sálat, a zsebébe tette, és a fűbe törölte a sétabotja végét. Mr. Brownnak Miss Jennifer Allen révén lett köze az ügyhöz. A fiatal nő az anyja halála után két nappal kereste fel londoni otthonában.
- Úgy tudom, önnek több ízben is sikerült megfejtenie olyan ügyeket, amelyekben a rendőrség kudarcot vallott - mondta.
Miss Allen szeme vörös volt ugyan a sírástól, mégis rendkívül nyugodt és higgadt ifjú hölgy benyomását keltette. Mr. Brown bevezette a szalonba.
- Nos, egyszer-kétszer sikerrel jártam. Miben lehetek a segítségére?
A lány közölte vele az ügy részleteit, beleértve a saját változatát is az eseményekről. Azon a bizonyos reggelen éppen az otthonában reggelizett. Az ablakból rálátott a házuk előtti kertre és a gyalogösvényre, figyelte, ahogy az anyja útnak indul, megküzdve a széllel.
- Mindössze ennyit láttam, mígnem egyszer csak megjelent az orvos. Nagyjából fél órával később. Hogy közölje velem, mi történt.
- Sajnálom. Nagyon nehéz lehetett magának - jegyezte meg Mr. Brown. Miss Allen leszegte a fejét.
- Szegény Gordon! A rendőrség természetesen mindenáron bitófára akarja juttatni.
A férfi bólintott.
- És maga azt reméli, sikerül bizonyítanom az ártatlanságát?
Miss Allen a nyakához érintette a kezét, és a tenyerébe zárta az ezüstmedált, amelyet viselt.
- Nem tudom, mi lesz velem, ha felakasztják.”

 

A kötet kedvezménnyel megvásárolható a kiadó

webáruházában!

Agave Könyvek Kiadó

Szlavicsek Judit: Légy/ott - ("Anemjójátneki! Elképesztően jó könyv! Végre, végre magyar nevekkel, helyszínekkel íródott ez a történet.")

~~~ Recenzió ~~~

Köszönöm az Erawan Kiadónak és Szlavicsek Judit írónőnek, hogy elolvashattam Légy/ott c. kötetét. Végre egy olyan könyvet olvashattam, ahol magyar helyszínek, nevek vannak benne. Nagyon kevés író/írónő teszi, hogy magyar helyszínekre fekteti a története. Különösen jó pont, hogy Balatonról, környékéről írt. Mindig is vágytam elmenni egyszer…

Szlavicsek Judit:
Légy/ott

Tartalom:

Egy ​feldúlt, fiatal lány indul haza éjjel egyedül egy szórakozóhelyről a kihalt Balaton-parti fasorban. Mikor meglátja a közeledő fényszórókat, először nagyon megörül. De aztán… Kardos Júlia, az évek óta magányosan élő negyvenes nyomozó képtelen szabadulni múltjától, hiába menekül előle a Balatonhoz, a feldolgozatlan traumák oda is utána jönnek. Pedig muszáj lesz összeszednie magát. Mert a fagyos februári tó egy fiatal lány testét dobja ki magából. És ez még csak a kezdet. A szálak egy jómódú családhoz vezetnek, ahol a jólét és a tökéletes család látszata mögött sötét titkok rejtőznek. Egy apa, egy anya, egy fiú. Egy család. De mi tartja egyben? És mi szakítja szét? És mi van, ha a család csak egy szó? Egy többszáz lájkot és szívecskét begyűjtő poszt, egy cirádás ezüstkeretbe szuszakolt, mosolyba merevedett pillanat az elektromos kandalló feletti polcon? És mi van, ha már nincs is.  És mi van, ha soha nem is volt.

 

 Véleményem
5/5

Anemjójátneki! Elképesztően jó könyv!
Végre, végre magyar nevekkel, helyszínekkel íródott ez a történet.

Kedvencet avattam, mostanság egyre jobb könyveket kapok kézhez. Imádtam minden egyes sorát, és ahogy fentebb írtam a bevezetőben nagyon megörültem, hogy magyar helyszínek, nevek vannak benne. Élveztem az olvasást, majd kifúrta az oldalamat kíváncsiság, hogy ki a gyilkos.. Nagyon tetszett, gördülékenyen ment az olvasás, semmi felesleges töltelék nem volt benne.. Itt ebben a történetben nem az a kérdés ki a gyilkos, hanem, hogy elfogják-e. Végig izgultam, hogy sikerül-e elfogniuk... Hiszen már az elején tudni vagy sejteni lehet, hogy ki lehet. Mondjuk én valahogy másikra tippeltem, volna, de ez van. Kedvencem Kardos százados és Horváth hadnagy páros. Imádom őket. Főleg Horváth-ot valami eszméletlen egy pasi...

Ez a történet nagyon jól lett megírva. Jó szereplőkkel, kiinduló ponttal. Sehol nem ült le a sztori. Nem volt számomra unalmas részek. A karakterekről nem sokat tudok mit mondani, mert elég kevésnek éreztem, viszont Kardos Júliáról már sokkal többet lehetett tudni. Szeretem, ha vannak visszaemlékezések az adott könyvben.

A történet, a cselekmény, ahogy kiteljesedett nem semmi volt. Lesz ebből kalamajka… Kíváncsi vagyok, hogy fut majd ki az egész.  Mert egy „egyszerű” gyilkosságból ilyen horderejű üggyé vált… Még izgalmasabbá tette a történetet. Nem mondom, írónő tudd valamit.

Őszintén megmondom, hogy nem szeretnék nagyon ömlengő módon megírni a véleményemet, viszont azt el kell ismernem, hogy nagyon tehetséges az írónő. Továbbra is várom a következő regényét, mert az bizton állíthatom nem ez lesz az első kötete. S merem remélni, hogy nem fogja abbahagyni. Nagyon örülök, hogy újabb krimi írónőt köszönhetek a hazai könyvespiacán. Minden krimi kedvelőnek szívből merem, ajánlom Légy/ott című könyvet. Abszolút kellemes kikapcsolódást nyújt ez a regény.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Szlavicsek Judit írói oldala

Erawan Kiadó

 

Chris Carter: Vadász (Robert Hunter 3.) - ("Nem gondoltam volna, hogy lehet ezt még fokozni. És de! Lehet! Nem akárhogy. Zseniális ez az író! Le a kalappal.")

Megjöttem újabb Chris Carter kötettel, ezúttal a Vadász (Robert Hunter 3.) olvastam. Hát mit is mondhatnék. Fantasztikus. Elképesztő ez a könyv, és borzalmas  gyilkosságok módja is. Már most félek, hogy mi lesz a negyedik részben. Bizton állíthatom, hogy érdemes nektek elkezdeni olvasni ezt a sorozatot, lehetőleg az első résszel mindenképpen.

Chris Carter:
Vadász
(Robert Hunter 3.)



Tartalom:

Ha ​azt hiszed, biztonságban vagy… nem árt, ha újragondolod

Los Angeles egyik használaton kívüli hentesboltjában ismeretlen nő holttestére bukkannak. A helyszínen nem tudják megállapítani a halál okát. Nincs sem vérfolt, sem lövedék vagy kés okozta seb, a fején és a felsőtestén sem éktelenkedik dudor vagy horzsolás, sem fojtogatásra utaló vérömleny a nyakán. A testén egyetlen sérülés sem látszik, a száját leszámítva: azt ugyanis a gyilkos összevarrta. Pontosabban szólva: nem csak azt varrta össze… Amikor a testet a Los Angeles Megyei Halottkémi Hivatalba szállítják, hogy elvégezzék rajta a boncolást, az ügyeletes patológus elszörnyedve szembesül a borzalommal.
A felfedezés és az azt követő tragédia olyannyira sokkolja a rendőrséget, hogy a különösen kegyetlen esetekre specializálódott Robert Hunter nyomozóra bízzák az ügyet. Kisvártatva kiderül, hogy nem egyszeri gyilkossággal van dolguk – úgy tűnik, valaki sorra szedi az áldozatait a harmincas éveik elején járó, hosszú, fekete hajú, fehér bőrű nők köréből. Megfigyeli őket, megvárja a kínálkozó alkalmat, majd kegyetlenül lecsap rájuk. Hunter a társával, Carlos Garciával karöltve kíméletlen hajszát indít a megszállott gyilkos ellen, és csak remélhetik, hogy sikerül becserkészniük a fenevadat, mielőtt ő venné célba őket…

Véleményem
5/5

Meg se tudok szólalni. Elképesztő ez a történet. Ahogy a nőkkel bánt. Miféle elfuserált elmével van dolga Hunternek és Garcianak? Anyám... Iszonyatos volt elolvasni, de belegondolni is milyen fájdalmaik lehettek az áldozatoknak.

Nem gondoltam volna, hogy lehet ezt még fokozni. És de! Lehet! Nem akárhogy. Zseniális ez az író! Le a kalappal. Érzékletesen írja le a történetet, a nyomozást, a gyilkosságokat és azt is, ahogyan bánt az áldozattal a gyilkos. Izgalmas, titokzatos, rejtélyes. Ennyi, pont. Nem kell ide több jelző.

Hollywoodban nem akarják megfilmesíteni? Annyira filmszerűen ment számomra az egész. Ahogy elképzeltem... Minden egyes esetnél. Azt mondtam Jézus.. Döbbenet. Remélem nem lesz hova fokoznia az írónak, mert nem tudom eldönteni, hogy kezdjek-e félni a következő regényétől. Igazán eseménydús volt az egész történet, nem tudtam, igazán ki lehetet a sorozatgyilkos. Carter rejtélyesen megtartotta az utolsó oldalain a titkot. Ravasz! Csak így tovább.

Mit is írhatnék, amit más olvasók nem írtak volna le. Az biztos, hogy cseppet sem bánnom, hogy az elejétől kezdtem el. Pedig azt mondták, önállóan is lehet olvasni.  Viszont így tudom, hogy mennyit fejlődhetek a karakterek. És miként kapcsolódhatnak egyes történetek egymáshoz valamilyen szinten, vannak utalások.

Felötlött bennem az a kérdés, hogy mennyire lehet arra alapozni, hogy egyes részek fikció vagy valós esemény alapján történtek a borzalmas gyilkosságok. Nem tudom eldönteni. Az biztos valahol elgurult a gyógyszer az írónál, vagy később fog? Vagy esetleg ez volt a bemelegítés a kegyetlen gyilkosok világában? Vagy tényleg csak kitalálta az egészet, és az író fejébe zajlanak a történések.

Mindenesetre szívből ajánlom azoknak, akik szeretik a thriller-horror könyveket. Én pedig megyek, s megkeresem a következő regényt a polcomon. Hátha újabb Jézus, és egyéb dolgokat fogok mondani.

Az biztos, hogy részről, részről jobb lesz és én, viszont nagyon félek. De hajt a kíváncsiság, hogy elolvashassam a következőt.

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Líra

Kemendy Júlia Csenge: Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) - ("A történet mesélése közben, gyönyörű rajzokat is láthatjuk a könyvben. Mely Nagy Bettina illusztrációit láthatjuk. Csodaszépek, és kellően megadja a mese hangulatát.")

 ~~~ Előolvasás ~~~

Szeretném megköszönni Kemendy Júlia Csenge írónőnek, hogy elolvashattam megjelenés előtt Az Anyacsalogató Hadművelet (Tündérfürt utca 12. 1.) c. mesekönyvet.  Igazán megtisztelő számomra, hogy egy gyerekeknek szóló mesekönyvet olvashatok. Noha nincs gyermekem, sem kistestvérem, de még így is elvállaltam az olvasását.

 Kemendy Júlia Csenge:
Az Anyacsalogató Hadművelet
(Tündérfürt utca 12. 1.)

 

Tartalom:

Különös legendák keringenek a Tündérfürt utca egyetlen épülete, egy elhagyatott szélmalom körül. Egyesek szerint ha tizenkétszer körbeszaladod, a malom tündérei valóra váltják a kívánságodat. A falubeli gyerekek vágyai pedig sorra teljesülnek is.
Szilágyi Filkó bármit megtenne azért, hogy bizonyítékot találjon a tündérek létezésére, és végre elhallgattassa kételkedő ikertestvérét, Kelement.
A nyomozásnak újabb lendületet ad a malomba költöző új jövevény, aki bátorrá tevő gumicsizmájában fenekestül felforgatja a fiúk mindennapjait.

De vajon tényleg tündérek teljesítik a kívánságokat? Mi van akkor, ha egy kívánság örökre kívánság marad? Szegődj a tündérek nyomába Bertivel, Filkóval és Kelemennel, hogy megtudd a választ!

 Véleményem
5/5

Először is a mesekönyvet úgy saccolnám, hogy 5-10 év körüli gyermekeknek ajánlanám, sőt azoknak a szülőknek, akik esténként felolvasnak mesét a gyermekeiknek.

Például én, nagyon örültem volna, ha ilyen mesekönyvből olvasott volna fel az anyukám esténként. A történet olvasása közben, gyönyörű rajzokat is láthatjuk a könyvben. Mely Nagy Bettina illusztrációit láthatjuk. Csodaszépek, és kellően megadja a története hangulatát.

Mivel 40 oldalas mesekönyvről van szó, ezért igazán rövid véleményem lesz. Hiszen egyáltalán nem csalódtam. Sőt, tetszett, kellemes kikapcsolódást nyújtott. Még így felnőttként is szívesen olvasok a mesekönyvet. Hiszen mi magunk sajnos rég elfelejtettük milyen gyermeknek lenni, hinni a csodákban, a mesékben.. Kalandozni a nagyvilágban, amikor senki nem figyel ránk. Ez a mese gyönyörű, és sokat megmutat, bizony vannak csodák. Ahogy, Filkó hisz a csodákban, mesékben, jóban, igazságosságban. Ellenben a testvére, nem igazán. Ő kissé szkeptikus, mindenre talál választ.

Szívből merem ajánlani minden olyan szülőnek, aki esténként olvas mesét a gyermekének. Válassza ezt a könyvet. Könnyen olvasható, lekövethető a történet, gördülékeny volt számomra. 

 

Könyv előjegyezhető a Napkút Kiadónál és az író oldalán.

 Napkút Kiadó

Kemendy Júlia Csenge Szerzői oldala

Ismerjük meg közelebbről a meseírókat! Irsai Krisztina - ("Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe.")

Úgy gondoltam, hogy külön rovatban kellene, hogy foglalkozzunk a meseírókkal, mely az Ismerjük meg közelebbről a meseírókat!  címet viselné. Noha ritkán olvasok meséket, úgy gondolom, meg kell, hogy mutassam nektek, bizony csodás történeteket alkotnak. Ezért született meg újonnan a rovat. Igyekszem ezáltal minden meseírót megszólaltatni. Ezúttal Irsai Krisztinát kérdezgettem, akinek „Kikirics és Pipiske: A Borókakert meséi – Tavasz” című mesekönyve jelent meg magánkiadásban.  Fogadjátok sok szeretettel!

 

1.

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

15 éves korom óta írok meséket. Eleinte a pad alatt az osztálytársaimnak, később felnőtt fejjel novellákba bújtatott meséket a felnőtteknek. Nyertem fődíjat, és kevésbé nagy díjakat, pályázatokat, bekerültem a műveimmel novelláskötetekbe. De életem legnagyobb írói eseménye a „Borókakerti mesék” megjelentetése volt, ami eredetileg a lányom számára íródott. Neki kezdtem írni az első gyerekeknek szóló meséket, hogy félelem nélkül nyúljon egy földigilisztához, vagy ne rémüljön meg egy apró hangyától. Azóta könyveket és egyedi, névre szóló meséket írok, természetesen nem csak gyerekeknek.

Igyekszem a meséimmel tanítani, kertről, természetről, összetartásról, barátságról és minden másról, amit értékesnek és fontosnak érzek. Egyedi, névre szóló meséimben igyekszem segíteni a gyerekeknek, hogy félelmeiket fel tudják oldani, álmaikat át tudják élni.…

2.

Milyen érzés gyermekeknek meséket írni? Te magad is olvasol meséket?

A mesék átszövik a napjaimat, az egész életemet. Hiszen a kertemben koboldok és tündérek laknak minden fűszernövény mellett, a kerti szerszámokkal, növényekkel minden nap beszélgetek. Számomra a történetek valóságosak. Én az a típusú meseíró vagyok, aki még hisz a mesékben.

Természetesen én is olvasok meséket, de azokat élvezem igazán, amikből tanulni is lehet.

A legrégebbi mesekönyvek a gyűjteményemben 1961-ből valók, rongyosak és csodás meseillatot árasztanak.

 

 

3.

Gyerekkorodban volt kedvenced?

Még a mai napig is a kedvenceim!

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő című mesekönyve, ahol Dömdödöm a legkedvesebb erdőlakóm, és

Török Sándor: Csilicsala csodái. A mai napig irigylem Gyuszit és az összes gyereket, akinek saját bejáratú varázslója van.  

4.

A meséidhez vannak saját illusztrált képek, ha nincsenek, akkor milyen együtt dolgozni egy illusztrátorral? Saját illusztrált képek, megalkotására mi inspirál? Mesélnél kicsit bővebben? 

A Borókakerti Mesék illusztrátora: Jágerné Antal Tünde, aki nem csak mesekönyvet illusztrál, de a gyerekeim óvodájának falait is csodálatosan telefestette mesehősökkel. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert az első pillanattól értette és érezte, hogy mit szeretnék viszontlátni a mesekönyv lapjain és nagyon jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni.

Mostanában saját illusztrációkat is készítek, elsősorban a „Fűszerkerti Mesék"-hez. Ehhez inkább bátorságra, mint inspirációra van szükségem. A rajzolás olyan kifejezésforma, amitől mindig is tartottam egy kicsit. Tény, hogy a betűk világában könnyebben boldogulok, és jobban ki tudom fejezni magam. Talán az inspirál, hogy rajzokban is meg tudjam mutatni a kertemet lakó lények, állatok, növények világát.

5.

Mennyi ideig tart egy mesetörténetet megírni?

Nálam első a család és a kert, hiszen ez adja az egyensúlyom. Írni általában hajnalban, vagy késő este tudok a legjobban, amikor csend vesz körül és végre nem csak hallom saját gondolataim, de „válaszolni” is tudok rájuk. :)

Általában sokat gondolkodom, jegyzeteket készítek, pereg bennem a történet, én pedig egyre türelmetlenebbül várom, hogy rám törjön az „írhatnék”. Ez sokszor hosszú hetekig tart, amíg a történet teljesen kialakul.

Végül az egyik szereplőm nem bír magával, és gép elé kényszerít. Olyankor jó két hétig püfölöm a klaviatúrát, majd bogarászok, javítok, vitatkozom a szereplőimmel… szóval sokak szerint megkattanok egy időre, de a családomnak ez a természetes állapotom. 

6.

Mit gondolsz, a meseíróknak mennyire nehéz a helyzetük?

Szerintem a nagytöbbségnek elég nehéz. Kevés írónak van lehetősége, hogy országosan megismerjék. Ha boldogulni akarunk, sajnos meg kell állni a helyünket a marketing világában is, ami egy teljesen más gondolkodásmódot kívánó szakma. Ha kiadó segít a könyvek megjelenésében, a terjesztés, akkor problémás, nagy része az íróra hárul. A magánkiadásnál pedig tőkével kell rendelkezni, hiszen a nyomdai költségek csak egy részét teszik ki a kiadásoknak.

7.

Miért éppen magánkiadásként jelent meg a mesekönyved? Milyen velük a közös munka? Hogyan viszonyulnak a mesezsánerhez?

Az első könyv magánkiadásban jelent meg, a többit is egyelőre így tervezzük. Az egyedi „Ölelő Mesék” csak egy-egy példányban készülnek, személyre szabottak, szintén magán úton nyomtatjuk.

8.

A gyerekeknek, hogy tetszik a mese, amit írsz? Milyen visszajelzéseket kaptál a szülőktől, ill. gyerekektől a történeteidre?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mesekönyveim eljutottak óvodákba - még a határon túlra is - , kórházakba és gyermekotthonokba, így sok kisgyereknek okoztak örömet. Mindenhol nagyon szerették a meséket.

Kaptam visszajelzéseket felnőttektől is, van köztük nagymama, pszichológus és óvodapedagógus is.

Ezeket a véleményeket gyűjtöm, jópárat kiteszek a honlapomra is, hiszen számomra ez az igazi mérce, hogy a meséim örömet okoznak, kis olvasóim várják a folytatást, és megerősít abban, hogy jó úton haladok.

9.

Milyen további mesekönyvek megjelenése várható tőled a jövőben? Jelenleg dolgozol valamin?

No igen…

Egyszerre több mesekönyv is készül.A „Borókakerti Mesék” Nyári folytatására vár még a hibajavítás, helyesírási ellenőrzés tömkelege, majd átküldöm Tündinek, hogy ezekhez is csodás rajzokat készíthessen. Az „Illatsimogató” egy aromaterápiás mesekönyv, amihez már csak az illusztrációkat készítem.

A „Fűszerkerti mesék” majdnem kész, most ezzel foglalkozom a legtöbbet, hiszen előreláthatólag folytatásokban meg fog jelenni a városi újságban. Az első 6 mese készen van, és az illusztrációkkal is szépen haladok.

A „Koboldkonyha" már egy éve íródik, szép lassan. Kedvenc koboldom, Kikirics előállt egy ötlettel, amikor Patrik fiam válogatni kezdett a zöldségek között. Így most közösen dolgozunk egy gyerekeknek és szülőknek szóló receptes mesekönyvön, amiben megtanítjuk a szülőket, hogy hogyan bújtassanak egészséges zöldségeket süteményekbe, husikba, levesekbe úgy, hogy a gyerekeinknek eszébe se jusson fintorogni, vagy kikotorni őket a tányér szélére. Közben pedig mesélünk a gyerekeknek a fűszerkerti koboldjaink és tündéreink segítségével, megtanítjuk őket a szülőkkel együtt sütni - főzni, no meg némi varázsport is csempészünk a történetek közé.

És persze íródnak az egyedi kis „Ölelő Mesék" is, amik lassan egyre több gyerek és felnőtt polcán kapnak helyet.

10.

Zárásképpen, mit üzennél a jelenlegi/jövőbeli olvasóidnak?

Hogy higgyenek a mesékben. Mert a hit nemcsak hegyeket mozgat, hanem világokat is teremt. Higgyenek az álmaikban, olyan erősen, hogy azoknak ne legyen más lehetőségük, mint valóra válni!

 

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

Ölelő mesék

Ölelő mesék