Beleolvasó Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) - ("Molly szabályai már szigorúbbak: Ne vérezz! Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Felmos, felgyújt, fertőtlenít. ")

Folytatom tovább Tade Thompson beleolvasóját. Jövő héten még két részt hozok, aztán hozok az Agave Könyvek Kiadótól egy újabb részletet nektek. Jó olvasást a mai részhez.

Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása
(Molly Southbourne 2.)

Tartalom:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

 

BELEOLVASÓ

Molly egész életét azzal töltötte, hogy a klónjait öldöste pusztán a túlélésért, de érzelmileg már nem bírta ezt elviselni, ezért megtervezte a saját halálát. Én is egyike vagyok a másolatoknak: az utolsó túlélő, úgy hiszem. Molly létrehozott engem, behódolásra kényszerített, leláncolt, elmesélte nekem a történetét, majd odaadta a kulcsokat, hogy kiszabadíthassam magam, és nem érdekelte tovább, hogy élek vagy halok-e, hogy felveszem-e a személyiségét, vagy sem. Felgyújtotta a házat, és az általa teremtett másaival harcolva halt meg a lángok között.
Én elmenekültem, és most itt vagyok.
Hogy ezek az emberek most eltakarítják a romokat, egy megállapodás része, amelyet még Molly anyja kötött a halála előtt. Egyetlen telefon, és bármekkora zűrzavart okozott is Molly, ezek az emberek elrendeznek mindent. Általában akkor hívták ki őket, amikor Mollyt elárasztották a másolatok, és egyedül képtelen volt úrrá lenni a véres káoszon, ami a legyilkolásuk után hátramaradt. Ezért gondolja úgy Mr. Öltöny meg a többi alak, hogy itt vannak.
Vegyszerekkel öntik le kifolyt véremet, mert azt hiszik, hogy belőlem is mollyk születnek majd. Nem fognak. A másolatok sterilek.
Fejembe lassan visszatérnek Molly emlékei. A történetek, amiket Molly mesélt nekem csupán néhány órával ezelőtt, most sztereóban szólnak a fejemben. Nagyon furcsa kettős kép, kettős érzés ez.
Remélem, nem visznek el Londonból.

V

Actonban találnak nekem egy két hálószobás lakást egy csendes utcában. Hozzáférést adnak egy lakásépítő szövetkezet számlájához azzal a figyelmeztetéssel, hogy „ne használjam túl sokat”.
– Soha, semmilyen körülmények között ne menjen vissza a Hogarth sugárútra! Sok sikert, és legyen óvatosabb, amikor vérzik. – Ezzel távozik.
Molly szabályai már szigorúbbak:
Ne vérezz!
Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Felmos, felgyújt, fertőtlenít.
Ezek egyike sem jelent kockázatot a számomra, így figyelmen kívül hagyom a szabályokat, és nem foglalkozom az állóképességemmel és a közelharci kiképzésemmel sem, amire Mollynak gyerekkora óta szüksége volt a túléléshez.
A drónoknak nem kell attól tartaniuk, hogy tojásokat raknak.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Victoria Miller - ("Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem  Victoria Miller írónőt, hogy meséljen kicsit magáról, és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek A hibrid című könyve jelent meg eddig, a Könyvmentorok  oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Egy másképp gondolkodó útkereső vagyok, aki most - az írás által - kezdi megtalálni önmagát. Nagyon fontos számomra a föld, a természet és az állatok. Imádom a művészeteket, kreatív emberként az íráson kívül ékszereket készítek és festek. Ezen kívül állatvédő  is vagyok, jelenleg is egy cicamentő egyesület aktív önkénteseként háttérmunkát végzek, és amikor tudok, kiscicákat nevelek néhány hetes koruktól gazdihoz kerülésükig.

A hibrid című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Számomra nagyon fontos, hogy amennyire lehet, úgy írjak egy adott dologról, hogy az hiteles legyen. Sokszor volt, hogy nem ismertem behatóbban azt, amiről mesélni szerettem volna, és akkor különösen sokat kutattam. A hibrid esete azért volt kicsit más, mert ez ismerős terep. Régóta foglalkoztatnak az idegenek, az elhallgatott történelem és az ember pusztító tevékenysége a bolygón, így ezekről többet tudtam. Ettől függetlenül természetesen itt is szükség volt kutatómunkára, mivel sok konkrét történelmi és egyéb esemény szerepel a könyvben. De mivel imádom a folyamatnak ezt a részét is, így nem okozott gondot. Csodálatos, hogy ilyenkor az ember mennyi újat tanul, olyasmiket, amiknek egyébként sosem nézne utána. Ez a történet úgy egy évig készült, aminek minden pillanatát imádtam.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Van, amelyikben több a valóság, de történeteim alapja általában kapcsolódik valahogy a túlvilági, titokzatos és megmagyarázhatatlan dolgokhoz. Annyi minden van, amit nem tudunk, és hogy mi lehet ezek mögött, nagyon izgalmas kérdéseket vet fel.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Négy éve kezdtem írni, miután álmodtam valamit. Az egész azért volt érdekes, mert azelőtt sosem érdekelt az ilyesmi. Max cikkeket írtam annak az állatvédő szervezetnek a honlapjára, ahol akkoriban önkéntesként dolgoztam. De egy történet lejegyzése teljesen más dolog. Azonban a késztetés, hogy írjam le, amit álmodtam, mintha a lelkem legmélyéről jött volna. Magam sem értettem és próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nem sikerült. Így elkezdtem tanulni, hogyan is kellene ezt csinálni. Persze az első történetem szörnyű lett :) de ez nem is lehetett volna másképp. Viszont az ember minden egyes írásával fejlődik, és bár ez a folyamat sosem ér véget, remélhetőleg már sikerül átadnom, amit szeretnék. Szóval mondhatom, hogy a sors keze volt, mert hamar rájöttem, hogy a történetmesélés az életem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, mert az a helyzet, hogy én mindig arról írok, ami megfog, ami érdekel. Több kész és készhez közeli kéziratom is van, melyek közt van még sci-fi, romantikus, de thriller is. Persze, hogy melyikből lesz esetleg kiadott könyv, az még a jövő zenéje.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Hihetetlen. Igazság szerint maximalista vagyok, és azt hiszem, sosem lesz elég jó számomra, bármennyit is javítok rajta. Viszont van egy pont, ahol meg kell állni, különben sosem készül el. Ezért ilyenkor igyekszem a szerkesztőmre, Böbére hallgatni.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez a név, mondjuk úgy, a választott nevem. Sok éve használom a közösségi oldalakon, és nem volt kérdés, hogy akkor ez lesz az írói álnevem is. Szeretem, ez igazán én vagyok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem volt előre eltervezve, hogy mi lesz a műfaj. De az biztos, hogy a sci-fi nagy szabadságot ad. Az író itt igazán elengedheti a képzeletét, és elképzelése szerint mutathatja meg a világ egy alternatív változatát megkötések nélkül. 

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent? 

Szürreális, de csodálatos. Mintha nem is velem történt volna. Még most is alig hiszem el. Azt hiszem, nincs annál különlegesebb érzés, mint amikor valami, ami ennyit jelent neked, fizikai formát ölt. Te pedig lehetőséget kapsz arra, hogy másokkal is megoszthasd a gondolataidat.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Amikor egy dolog felkelti a figyelmemet, akkor rákattanok  A történet logikai felépítése tudatos, mert meg kell lennie az ívnek, ami izgalmassá teszi, de maga a sztori mondjuk úgy, jön. Amikor pedig ez kész és benne vagyok az írásban, akkor már képtelen vagyok mással foglalkozni. Csak arra tudok gondolni, hogy le kell írnom az adott jelenetet, amit elképzeltem. Ez ilyenkor jó értelemben véve, amolyan kényszer. Úgyhogy akkor leülök, írok, és minden más megszűnik körülöttem. Nem veszem észre az idő múlását, sem azt, hogy éhes vagyok. Mintha egy más, különleges tudatállapotban lennék. Imádom.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A hibrid különleges számomra, mert sok minden volt, amit ki akartam mondani, elmesélni, így nehéznek nem mondanám. Igen, vannak kedvenc jeleneteim, amik általában Rodhoz kapcsolódnak. Ő elég pofátlan, de én épp ezért szeretem.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Általában álmomban látok egy jelenetet, ami felébredve is élénk marad és van benne valami, ami megfog. Ilyenkor érzem, hogy ezzel dolgom van, és elkezdek agyalni, mit kezdjek vele. Ez addig megy így, amíg ki nem alakul a történet váza, a szereplők és a teljes sztori. Majd jönnek a jelenetek, közben persze az imádott kutatómunka is beindul, amit nagyon élvezek. Emellett pedig képeket is gyűjtök, általában Pinteresten, amik sokszor adnak ötletet. Majd amikor megvannak a jelenetek, jöhet a legjobb rész, maga az írás.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Az első kézirat mindig szörnyű, ezt minden író tudja. Ami kijön az ember fejéből, az nem is hasonlít a későbbi végeredményre, ezért ezt senkinek sem szoktam megmutatni. Aztán amikor eljutok oda, hogy ráncba szedtem az egészet, akkor édesanyám az első, akinek megmutatom. Tudom, sokak szerint az ismerősök véleménye nem túl objektív, de az övé az. Elmondja, mi jó, mi nem, mi érthető és mi az, ami zavaros. Amikor az általa javasolt és elfogadott változtatásokat megcsináltam, akkor szoktam Evelinhez fordulni, aki a béták bétája. Ő szuperül rá tud világítani azokra a dolgokra, amiken még érdemes dolgozni. Ezek után jönnek a Könyvmentorok, Marika és Böbe, akiknek a véleménye még nagyon sokat nyom a latba.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent? 

Ők az elejétől fogva tudták, hogy írok, és támogattak benne. Amikor pedig kiderült, hogy kiadják A hibridet, az hatalmas öröm volt, mivel eddigi életem nem igen bővelkedett sikerekben. Ráadásul a történetmesélés az életem, így még csodásabb volt, hogy ez vált valóra.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is köszönöm a támogatásukat és bizalmukat, hogy esélyt adtak/adnak a hibridnek. Idén tavasszal pedig - hála a Könyvmentoroknak - megjelenik új könyvem, melynek címe: Aurora. Ez egy részben történelmi, némileg spirituális, de ízig-vérig romantikus történet, ami két idősíkon játszódik, kapcsolatba hozva egymással egy mai és egy tizennyolcadik században élt szerelmes párt. Hogy hogyan, az majd kiderül. Örülök, hogy a sci-fi után most más műfajjal jelentkezhetek, mert szeretném, ha az olvasók más oldalamat is megismerhetnék.

 

Neked pedig nagyon köszönöm a lehetőséget, Ági!

Én köszönöm az interjút!

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvimádók webshop

Victoria Miller írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Drasko Olívia - ("Eddig az összes történetem a véletlenek alapján született. Legtöbbször csak úgy kipattan a fejemből, sőt már volt olyan is, hogy egy-egy történetet, vagy jelenetet megálmodtam. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Drasko Olívia  írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Beteg szerelem című könyve jelent meg eddig, amit  a Publioobox  Kiadó lehet megrendelni.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is köszönöm szépen az interjúfelkérést!
Drasko Olivia a nevem. 2019-ben adtam ki az első könyvem a  Beteg Szerelem - Gyilkos az erdőben című pszichothrillert. Jelenleg az első gyermekemet várom, aki tavasszal fog megszületni, így háztartásbeli írónőként tevékenykedem a mindennapokban, emellett pedig van egy másik vállalkozásom is. Emellett pedig rengeteg megírásra váró történet van a tarsolyomban, amiből egyen már dolgozom is. Nagyon szeretek olvasni, ezzel is kezdődött az íráshoz való viszonyulásom, szenvedélyem. Idén fog megjelenni a könyvem folytatása - Gyilkos New Yorkban - címmel, amit már nagyon várok.

A Beteg szerelem című könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mind az első és második részhez nagyon alapos munkát, utánajárást szerettem volna csatolni. Hogy úgy írjam le a helyszíneket, mintha ismerném őket, és mintha jártam volna már ott. A második részben sokkal nagyobb figyelmet szenteltem a skizofrénia orvosi hátterének, illetve New York felfedezésének, úgyhogy némileg több időt vett igénybe a második rész kutatómunkája.Az első írása viszont hosszabb idő volt, mivel ott elég sokáig csak “írogatásnak/hobbinak” vettem a történetet. Kellett egy-két év, mire rájöttem, hogy többet kell vele foglalkoznom, mert valójában szeretem is ezt csinálni.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljes mértékben a fantázia világában élek akkor, amikor írok. Sem a szereplőkben, sem a cselekményben nincs valóság.Erre szerettem volna odafigyelni, nehogy olyan jellemzőket írjak a szereplőkhöz, amiről bárki is azt gondolhatná a közelemben, hogy róla formáltam. A helyszínek természetesen valóságosak, de sajnos még egyik helyen sem jártam.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

A szenvedély akkor kezdődött el, amikor “össze találkoztam” egy könyvesboltban az Ördögi kozmetika című pszichothrillerrel. Aztán pedig középiskolában kezdtem el írogatni. Először csak párbeszédeket, aztán jeleneteket, végül pedig megszületett a Beteg Szerelem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen. Mindenképp szeretnék a közeljövőben írni egy sci-fit. Szerintem nagyon izgalmas történetet találtam ki és alig várom, hogy hamarosan annak is nekiálljak.Ezen kívül lesz egy líraibb hangvételű könyvem is, amin éppen dolgozom az egy drámaibb hangvételű, teljesen más stílusú könyv lesz, mint a mostani és annak folytatása

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Felemelő. Amikor nem olyan rég befejeztem a Beteg szerelem második részét, akkor is azt éreztem, hogy tudom, még nincs vége. Hosszú az út a kiadásig, de még egy könyvem kész, amit nagyon szerettem írni, annak ellenére, hogy voltak benne nehezebb részek. Ilyenkor tudom, hogy bezárul egy ajtó, de kinyílik előttem egy másik, ami egy új történethez fog vezetni. Ez pedig még jobb érzés, mint befejezni egy kéziratot.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Ez valójában nem az álnevem, hanem a vezetéknevem rövidítése, mivel az túl hosszú lett volna a kiadó szerint a könyvkiadáshoz. Persze ezt nem bántam meg, megszerettem az írói nevemet is.Teljes álnevet nem szerettem volna felvenni

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen!

Általános iskola 7-8. osztályos lehettem, amikor egy antikvár könyvesboltban rátaláltam Amelie Nothomb - Ördögi kozmetika című könyvére, mint ahogy azt már említettem. Akkor, miután azt elolvastam teljesen szerelmese lettem a pszichothriller-thriller műfajnak. Utána kezdtem el rohamosan sokat olvasni. Amikor a középiskolai évek alatt a Beteg Szerelem ”kipattant” a fejemből, már úgy kezdtem bele a történetbe, hogy tudtam, ennek pszichonak kell lennie. Most már kacsintgatok a krimi/sci-fi/lírai könyvek és műfaj felé is, de ami biztosan a munkásságomban mindig megtalálható lesz, az a pszichothriller és a thriller-vonal.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Hihetetlen. Emlékszem, hogy az első példányok, amik a könyvesboltokba is kikerültek, a könyvbemutatóm előtt egy nappal érkeztek meg hozzám. És tényleg el sem hittem, hogy ezt én írtam, az én fantáziámból született. Nagyon izgalmas napok voltak azok.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Legtöbbször nem tervezem meg, mikor és mennyit írok. Ritkán van, hogy úgy fekszem le, hogy na, „holnap biztosan írni fogok”. Én eleve csak este/éjszaka szeretek írni, ezt pedig nem tervezem előre. Szóval tízből kilencszer impulzív-

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Kedvenc jelenetem egyelőre nincs. Viszont az összes közül a Beteg Szerelem a kedvencem, már csak azért is, mert első regényem.Sok olyan jelenet és pillanat volt, amit nehezen írtam, főleg a második részben. Rengeteg orvosi magyarázat és jelentés került bele, így a sokadik megkezdett óra, amit ezeknek az írásába fektettem, egy idő után megkívánta a pihenést. Volt egy-két olyan fejezet, aminek már nagyon vártam a végét.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Eddig az összes történetem a véletlenek alapján született. Legtöbbször csak úgy kipattan a fejemből, sőt már volt olyan is, hogy egy-egy történetet, vagy jelenetet megálmodtam. Szerencsére nagy a fantáziám, így akár egy kirándulás, vagy utazás során is rengeteg ihletet szoktam meríteni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem az egyetlen, aki az első könyvemnél is jelen volt és folyamatosan megosztottam vele, mikor hol tartok és arról éppen mi a véleménye. Amikor pedig úgy érzem, hogy kész vagyok, akkor ő az első, aki elolvassa és véleményezi. Rá mindig hallgatok, és megfogadom a tanácsait.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családom először nagyon meglepődött, amikor középiskolában közöltem velük, hogy írtam egy történetet és terveim szerint egyszer könyv lesz belőle. Aztán amikor már kezdett összeállni minden, és úgy döntöttem, hogy ki szeretném adni, akkor mindenben támogattak, és alig várták, hogy elolvassák. Végül, amikor megjelent, és megtartottuk a könyvbemutatómat is, láttam rajtuk, hogy büszkék rám, ami számomra mindennél fontosabb.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Először is köszönöm, hogy ennyien követik a munkásságomat és olvassák/olvasták a könyvemet. Szuperek vagytok mindannyian! Amit biztosan ígérhetek, hogy hamarosan végre kézzel fogható lesz a Beteg Szerelem folytatása. Ezt idénre tervezem.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Drasko Olívia FB oldala 

Drasko Olívia Books 

Drasko Olívia insta oldala

Líra 

Libri

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Hugyec Anikó - ("A zenének óriási ereje van. Leginkább ez az, ami inspirál. A Túl kevés idő létrejöttében például egy Backstreet Boys száma nyújtott nekem segítséget, így erre a dalra úgy gondolok, mint kezdő löketre. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az  Hugyec Anikó írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Túl kevés idő című könyve jelent meg eddig, amiket a NewLine Kiadónál lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel! 

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Először is nagyon köszönöm neked Ági, a felkérést. Megtisztelő az oldalad vendégének lennem. Vajdaság északi csücskében élek egy szívemnek nagyon kedves kis városban, Magyarkanizsán, a férjemmel és a két gyermekünkkel. Nekem ők és az írás hármasa töltik ki a mindennapjaimat. Valamint az olvasás, a könyvek szeretete. Nagyon is jól tudom, hogy egy jó regény mennyi mindent adhat az embernek, illetve az emberhez. Ezért is örülök annyira, hogy egymásra találtunk az írással, mert általa én magam is adhatok valamit másoknak.

A Túl kevés idő sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel ez teljes egészében az én fantáziám szüleménye, nem pedig egy történelmi regény, így ilyen jellegű kutatásra nem volt szükségem. Azonban a regény sok része visszanyúlik a múltba. Ilyenkor nagyon figyeltem, alaposan utánajártam, hogy az adott évben melyik sláger volt a trendi, melyik film ment a mozikban, vagy mikor lépett be az emberek életébe a Skype. Ilyen aprónak tűnő dolgokon nem akartam elcsúszni, ugyanis én mindig a hitelességre törekszem nemcsak íróként, hanem magánemberként egyaránt.
Eltelt jónéhány hónap, mire késznek éreztem a kéziratot. Érdekes volt, mert nem terhelt határidő, még az is képlékeny volt, hogy egyáltalán kelleni fog-e a munkám bármely kiadónak. Mégis, én olyan lelkesen írtam, a szabadidőm minden percét ennek szántam. Hajtott a bizonyítási ösztön. Saját magamnak akartam megmutatni, hogy képes vagyok rá.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A Túl kevés idő egy általam elképzelt, valós világot mutat be. Szereplőim egytől egyig kitalált személyek, ahogy az életük történései is. Azonban, mivel a lelkemből született, így kár lenne tagadnom, belőlem is van benne egy adag. Akár a saját emlékeimből szőttem bele pár apró dolgot, akár más, hozzám közelálló személynek élményeiből. Ezek lehetnek érzések, szokások, cselekedetek, tapasztalatok egyaránt.
Sok olvasóm szerint a Túl kevés idő olyan, akár az élet. A szereplők egyszerű, hétköznapi emberek. Talán emiatt is tudnak velük oly sokan azonosulni, és ezért is szerették meg őket ilyen nagyon.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem tudom, ez mennyire számít, de már iskolás koromban is szerettem írni. Imádtam fogalmazást írni a suliban, néhány munkám nyertes lett pályázatokon. Tiniként verseket karcolgattam, majd egy-két novellát. Mindezeket céltalanul, csupán hobbiból tettem. Sosem fordult meg a fejemben, hogy én valaha is regényíró szeretnék lenni. Egészen egy évvel ezelőttig. Egy napon úgy köszöntött rám a reggel, hogy a fejemben volt egy halovány ötlet. Játszadozni kezdtem vele, tovább szőttem. Érdekes volt, szórakoztatott. Ahogy szaporodtak az ötletek, lassan feljegyeztem őket. Végül ráuntam, hogy csak napolom a dolgot, ezért elővettem a laptopomat és hozzákezdtem az íráshoz. Azóta ez az én szenvedélyem.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A közeljövőben semmiképp. Egy ideig még szeretnék a romantikus vonalnál maradni. Ebben érzem jól magam, ez van bennem, ezt tudom adni önmagamból. Nem állítom, hogy később nem próbálom ki magam valami másban, mert azért halovány, elmosódott képfoszlány-ötletek néha feltűnnek a szemem előtt. Nem tudni, mit hoz a jövő, illetve, hogy milyen lesz az én jövőbeli lelkivilágom, életszemléletem, hogy akkor mit szeretnék majd elmesélni az olvasóknak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyrészt óriási öröm, másrészt pedig szomorúság. A Túl kevés idő egy duológia, és épp nemrégiben küldtem el a kiadómnak a második részét. Megkönnyebbülés volt és egyben hiányérzet. Egy üresen tátongó űr volt a lelkem közepén. Nehéz volt elengednem azokat a szereplőket, mert nagyon a szívemhez nőttek. De az ember érzi, mikor van vége egy történetnek. Időszerű volt lezárnom az övékét és továbblépni, hogy az összes írói energiámat egy újba fektessem.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Számomra sosem volt kérdés, hogy a saját nevemen írok-e. Megértem azokat a szerzőket, akik álnéven publikálnak, mert sokuknak nyomós okuk van ezt a megoldást választani. Elfogadom és tisztelem a döntésüket. Én mégsem akartam beállni ebbe a trendinek számító sorba. Ahogy az arcomra sem húzok álarcot, úgy a nevemet sem szerettem volna maszk mögé rejteni. Talán ez kockázat, mert mindenhonnan azt halljuk, hogy a magyar írókat nem becsülik eléggé. Én mégis azt mondom, hogy büszkének kell lennünk, amiért manapság milyen sok érték kerül ki magyar szerzők kezei közül. Én büszke vagyok arra, hogy magyarként és nőként bátran és szabadon írhatok. Nem túl rég ezt a kényelmet bizony sok nő nem engedhette meg magának. Elkeserítő helyzet volt.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen, mivel olvasóként is leginkább romantikus regényeket olvasok, legyen az klasszikus, történelmi vagy modern. Én magam is egy igencsak érzékeny lelkületű ember vagyok, és azt tudom adni, ami bennem van. Viszont érdekes, mert amikor elkezdtem felvázolni a Túl kevés időt, eredetileg nem terveztem ennyire érzelmesre. De aztán magával sodortak az események, a szereplők sorsa, és írás közben azt éreztem, nekem efelé kell vinnem a történetüket: a lelkük legmélyére. Az intim jelenetekkel is hasonlóan voltam. Lágyan és finoman fogalmazok, de még ennyire sem akartam belemenni a részletekbe. Viszont ahogy haladtam az írással, úgy éreztem, a szereplőim szinte követelik tőlem, hogy bemutassam az ő intim szerelmüket is. Rájöttem, ha ezek a jelenetek kimaradnának, akkor a munkám hiányos lenne. Elégedetlen lennék, kevésnek és hiteltelennek tartanám magam, amiért nem egy olyan kerek egészet tártam az olvasók elé, amilyet érzéseim szerint kellett volna. Soraimból pedig erősen kiérződne ez a hiány.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Majdnem annyira jó, mint amikor megszületett a két gyerekem. Az érzés nagyon hasonló, nem véletlenül érzi sok szerző a gyermekének a könyvét. Mert egy kicsit tényleg az, hiszen önmagunkból született. Amikor végre először a kezedben tarthatod azt a csodát, amiért hónapokig küzdöttél, dolgoztál, amit önmagaddal tápláltál, amiről csak álmodoztál és reménykedtél, hogy minden rendben lesz. Aztán eljön a nap, és teljes fizikai valójában ott a lelked gyümölcse. És imádod, büszke vagy rá, ahogy önmagadra is, mert megcsináltad.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Legfőképp impulzív. Az ihlet, egy-egy ötlet bárhol és bármikor rám találhat. Ezeket igyekszem azonnal feljegyezni magamnak, mert félek, később elfelejteném. Maga az írás folyamata is a belső hang irányítása. Történeteim 80%-a szívből és lélekből származik, és a maradék az, ami fejből. Van tudatos része is az írásnak, és ez leginkább abban nyilvánul meg nálam, hogy amikor írni kezdek, akkor gyertyagyújtással, esetleg egy bögre teával koncentráltan ráhangolódom a szereplőimre. Mivel E/1-ben írok, ezért olyankor én nem az Anikó vagyok, hanem az adott szereplőm. Az ő szemével látom a világot, az ő szívével szeretek, az ő lelkével élem át a fájdalmat. Ez kicsit talán olyan, mint a színészkedés: alkotás közben valaki más bőrébe bújok, mert csak így tudom őt hitelesen életre kelteni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Igen-igen, mindkettőből akad néhány. Néhány fejezetet majdhogynem egy szuszra megírtam, míg másikakon napokig ültem, mert elakadtam. Addig képtelen vagyok továbblépni, amíg nem érzem elég jónak a leírtakat. Voltak olyan fejezetek, amiknek megírását különösen vártam. Ezek szinte mindegyike az érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Kíváncsi voltam, hogy szavakba öntve át tudom-e adni azokat az érzéseket, melyek a lelkemben kavarogtak. Hogy meg tudom-e teremteni azt a feszültséget és fájdalmat, azt a szerelmet és szenvedélyt, amit a hőseim az adott pillanatban megélnek. Az olvasói visszajelzések alapján azonban úgy érzem, sikerült célt érnem, a véleményeik azt tükrözik, átélték, megértették és szívükbe fogadták az általam közvetített történéseket.

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Amikor hozzálátok az íráshoz, van egy alapkoncepció a fejemben és pár vázlat a füzetemben. Ezek segítségével haladok, a részletek pedig közben alakulnak ki. Tudod, mint amikor kirakózok: először kirakod a keretet, mert ez a legkönnyebb, majd aztán szép lassan kitöltöd azt. Némely részlet könnyen megy, míg másikkal órákig elbíbelődsz.

A zenének óriási ereje van. Leginkább ez az, ami inspirál. A Túl kevés idő létrejöttében például egy Backstreet Boys száma nyújtott nekem segítséget, így erre a dalra úgy gondolok, mint kezdő löketre. A regényemben egyébként felcsendül pár gyönyörű dallam, és eme szokásomtól egy jó ideig biztosan nem válok meg. Szeretem, amikor egy fontos jelenetnek „hangja” is van. Épp, mint a filmekben: a zenei aláfestés jelzi, hogy itt most valami nagyon különleges dolog történik. És ami külön érdekes, hogy a zenés jeleneteim egy részénél a zene előbb van meg, mint a leírandó cselekmény. Így fogom a dalt, és köré építem az eseményeket.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A férjem és néhány könyvszerető barátnőm. Ők azok, akikben teljes mértékben megbízom, akikről tudom, hogy elfogultság nélkül véleményeznek. Ha az ő szűrőjükön átmegyek, akkor a munkámat bátran engedem ki a kezem közül és tárom a nagyközönség elé. Valamint van még egy író barátom, Varga Gy. Brian, akivel mostanság örömmel osztjuk meg egymással a friss munkáinkat. Felhívjuk egymás figyelmét az esetleges hibákra, a szakmai dicsérő szavak, tanácsok pedig erőt és hitet adnak mindkettőnknek.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az írás folyamatáról csak a férjem és a lányunk tudott. Erős burokba zártam ezt a titkot, mert előbb önmagamnak akartam bebizonyítani, hogy képes vagyok megírni egy kéziratot. Amikor késznek éreztem, beavattam a hozzám legközelebb álló embereket. Velem izgultak és értem szurkoltak, hogy megkapjam a kiadó általi nagybetűs igent. Amikor sor került erre a gyönyörű pillanatra, akkor pedig egy emberként örültek nekem. Támogatásuk és a belém fektetett hitük azóta is töretlen,ami ez nekem csodálatos érzés és hatalmas segítség, mert enélkül nem menne.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Májusra várható a Túl kevés idő folytatása, egyben lezárása. Sok olvasónak vált kedvencévé a legfontosabb mellékszereplő, Ria, aki a főhősnő legjobb barátja. Nekik jó hír, hogy a Túl hosszú útban több szerepet kap ez a gyönyörű, független és okos nő, akinek igencsak felvágták a nyelvét, megjegyzései viccesek és gunyorosak, és akinek nehéz múltja ellenére olyan tiszta szíve van, hogy a benne lakó szeretteiért bármit megtenne – és meg is tesz…
A Túl hosszú út az első regénnyel ellentétben nem egy énelbeszélő történet, hanem váltott szemszögben íródott. Ám, hogy Juli mellett kinek a nézőpontját ismerhetik meg a kedves olvasók, az egyelőre még maradjon titok.
Én imádtam írni ezt a részt, és talán egy icipicit jobban is a szívemhez nőtt, mint az első.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni.:

NewLine Kiadó

Hugyec Anikó írói oldala

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka - ("– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve. – Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka című könyvéből újabb részletet hozok nektek. Bízom benne, hogy tetszett nektek. Nekem biztosan. Jó olvasást kívánok nektek. Majd hagyjatok nyomot, hogy tetszett ez a történet. Jó olvasást kívánok!

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

 

 

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

***

 

Hunter Robin nyomát kereste. Nem szeretett kényes témáról beszélni, viszont el kellett ismernie, hogy maga vállalta a főnökséget, így viselnie kellett annak minden terhét.

Épp vissza akart fordulni a tábor felé, amikor megjelent a szőke férfi. Nyugodtnak tűnt, még halvány mosolya is végigszáguldott arcán, amint meglátta az istent.

– Hunter? – kérdezte.

– Jól vagy, haver? – jött a kérdés.

– Igen – bólintott Robin, de lesütötte tekintetét. – Csak, tudod… azt hittem egy percre, hogy nem vagyok ura a testemnek, de már minden rendben.

– Nem szégyen, ami veled történt – veregette őt hátba Hunter óvatosan. – Hamarosan elkezd „normálisan” működni a testetek. 

Robin ezekre a szavakra elgondolkodott, de nem kérdezett rá. Ehelyett Hunterrel együtt ballagott vissza a rögtönzött táborba. Amire odaértek, összekészült a csapat.

– Mehetünk – jelentette ki Luna, majd tett néhány lépést nyugat felé.

– Azt majd én döntöm el, kislány – állította meg őt szavaival Hunter. – Én vagyok a főnök, emlékszel?

– Talán maradnál még egy olyan tónak a partján, ami nem is olyan rég megpróbált megölni engem? – kérdezte a lány, mire Hunter a hátára vette táskáját.

– Na, most van indulás! – ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem ismerte el Luna igazát. 

 

***

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

Beleolvasó: Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) - ("Én is egyike vagyok a másolatoknak: az utolsó túlélő, úgy hiszem. Molly létrehozott engem, behódolásra kényszerített, leláncolt, elmesélte nekem a történetét, majd odaadta a kulcsokat, hogy kiszabadíthassam magam, és nem érdekelte tovább, hogy élek vagy halok-e, hogy felveszem-e a személyiségét, vagy sem.")

Tade Thompson: Molly Southbourne feltámadása (Molly Southbourne 2.) című kötetéből hozok újabb részt. Hogy tetszett az előző rész? Hamarosan kézhez kapom az első kötetet, és el fogom olvasni. Ez a kis részlet kíváncsivá tett nagyon. Bízom benne, hogy titeket is.

Tade Thompson:
Molly Southbourne feltámadása
(Molly Southbourne 2.)

Tartalom:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

 

ENGEDÉLLYEL

Molly egész életét azzal töltötte, hogy a klónjait öldöste pusztán a túlélésért, de érzelmileg már nem bírta ezt elviselni, ezért megtervezte a saját halálát. Én is egyike vagyok a másolatoknak: az utolsó túlélő, úgy hiszem. Molly létrehozott engem, behódolásra kényszerített, leláncolt, elmesélte nekem a történetét, majd odaadta a kulcsokat, hogy kiszabadíthassam magam, és nem érdekelte tovább, hogy élek vagy halok-e, hogy felveszem-e a személyiségét, vagy sem. Felgyújtotta a házat, és az általa teremtett másaival harcolva halt meg a lángok között. Én elmenekültem, és most itt vagyok. Hogy ezek az emberek most eltakarítják a romokat, egy megállapodás része, amelyet még Molly anyja kötött a halála előtt. Egyetlen telefon, és bármekkora zűrzavart okozott is Molly, ezek az emberek elrendeznek mindent. Általában akkor hívták ki őket, amikor Mollyt elárasztották a másolatok, és egyedül képtelen volt úrrá lenni a véres káoszon, ami a legyilkolásuk után hátramaradt. Ezért gondolja úgy Mr. Öltöny meg a többi alak, hogy itt vannak.
Vegyszerekkel öntik le kifolyt véremet, mert azt hiszik, hogy belőlem is mollyk születnek majd. Nem fognak. A másolatok sterilek.
Fejembe lassan visszatérnek Molly emlékei. A tört netek, amiket Molly mesélt nekem csupán néhány órával
ezelőtt, most sztereóban szólnak a fejemben. Nagyon furcsa kettős kép, kettős érzés ez. Remélem, nem visznek el Londonból.

V

Actonban találnak nekem egy két hálószobás lakást egy csendes utcában. Hozzáférést adnak egy lakásépítő szövetkezet számlájához azzal a figyelmeztetéssel, hogy „ne használjam túl sokat”.
– Soha, semmilyen körülmények között ne menjen vissza a Hogarth sugárútra! Sok sikert, és legyen óvatosabb, amikor vérzik. – Ezzel távozik.
Molly szabályai már szigorúbbak:
Ne vérezz!
Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Felmos, felgyújt, fertőtlenít.
Ezek egyike sem jelent kockázatot a számomra, így figyelmen kívül hagyom a szabályokat, és nem foglalkozom az állóképességemmel és a közelharci kiképzésemmel sem, amire Mollynak gyerekkora óta szüksége volt a túléléshez.
A drónoknak nem kell attól tartaniuk, hogy tojásokat raknak.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Agave Könyvek Kiadó

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Amira Stone - ("A könyvek és a történetírás mindig is az életem része volt, elsősorban a fióknak szeretek írni. Egy hirtelen ötlet vezérelt a pályázatok felé, és igazából még most sem fogtam fel, hogy már két regényem is megjelent.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem az Amira Stone írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak 2 könyve jelent meg eddig, amiket a Könyvmolyképző Kiadó oldalán lehet megrendelni.

Íme az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Ez egy nehéz kérdés. Sose tudom, mit is kéne mondanom, mi az, ami érdekelhet másokat, ami nem száraz vagy unalmas. Civilben dolgozó  családanya vagyok, ha akad egy kis szabadidőm, akkor írok, olvasok vagy horrorfilmeket nézek. A könyvek és a történetírás mindig is az életem része volt, elsősorban a fióknak szeretek írni. Egy hirtelen ötlet vezérelt a pályázatok felé, és igazából még most sem fogtam fel, hogy már két regényem is megjelent.

 A mágia rabjai című sorozat sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Fantasy történet, sem a karakterek, sem a helyszínek nem valósak, így túl sok kutatómunkát nem igényelt. Az alapokat nagyon régen kezdtem el írni, felnőtt fantasynak indult rengeteg feljegyzéssel, szereplővel, helyszínnel és töménytelen sok gazdasági és politikai infóval telezsúfolva. Nyújtottam, mint a rétestésztát, aztán egyszer csak félretettem az írást. Évekkel később az Aranymosás pályázatra kerestem elő, és a szöveg meg a nézőpont karakterek nagy részét kikukázva  átdolgoztam ifjúsági történetté. A pályázat határideje miatt ez már egy rövidebb folyamat volt.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Teljes mértékben a fantáziára épül a regény, karakterek terén sem szeretek valós személyekkel dolgozni. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem tudom, helytálló kifejezés-e a szenvedély. Egyszerűen már gyerekként is könnyebb volt írásban kifejeznem magam, és megnyugtatott, ha leírhattam, lejegyzetelhettem az ötleteimet.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Igen, számos ötletem lapul a fiókban, de a fantasyról is bőven van még mit tanulnom, így nem csoda, hogy más zsánerhez szükséges technikáknak híján vagyok, pusztán a lelkesedés adott.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Örömmel tölt el. A történetekhez általában úgy kezdek neki, hogy a vége már adott, ezért alig várom, hogy eljussak az utolsó fejezethez, mert az igazi munka csak azután következik. Az újraolvasások és javítások sokszor több időt vesznek igénybe, mint maga az írás. Ilyenkor próbálom külső szemmel, néha kissé szarkasztikusan vizsgálni a saját írásom, és jókat nevetek a hibákon.

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Az álnév egy részét az Ördögi út a boldogsághoz c. film főszereplője adta, aki egy kezdő író, és a miután eladta a lelkét az ördögnek, sikeressé válik. Ellenben ő férfi író, ezért kellett hozzá egy női keresztnév, aminek viszont nincs története, csak ez tetszett meg.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsősorban igen, mert ez az a zsáner, ahol a leginkább szabadjára lehet engedni a fantáziát. 

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Is-is. Elsősorban impulzív, és miután összeállt a történet, az első visszaolvasás során jön a tudatosság és a tervezés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Mindig akadnak kedvenc jelenetek, és olyanok is, amikkel szörnyen sokat szenvedek. A romantikát például sosem érzem elég erősnek, és képes vagyok órákig ülni egy-egy bekezdés felett.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Konkrétan nincs olyan tevékenység, ami inspirálna, néha csak úgy jönnek az ötletek, és vagy lesz belőlük valami, vagy nem.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Egy nagyon kedves írónő az, aki támogat és segít, ő olvashatja elsőként az írásaimat, beleszólhat a cselekménybe, a szövegbe, a javaslatai mindig hasznosak. Az elmúlt években nem akadt olyan írásom vagy kéziratom, amit ne olvasott volna, és úgy vélem, az Aranymosás pályázattal nemcsak kiadást, hanem egy nagyon jó barátot is nyertem, ugyanis a pályázat hozott össze minket.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Kevesen tudják, hogy írok, akik igen, azok először meglepődtek, utána büszkék lettek rám, és biztatnak.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Az utóbbi idők elég zavarosan alakultak, nemcsak  az íróknak, hanem a kiadóknak is sok akadállyal  kellett szembenézniük, így csak azt tudom megígérni, hogy készül a sorozat befejező kötete.

 

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Könyvmolyképző  Kiadó

Amira Stone írói oldala