A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az Istenek játéka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az Istenek játéka. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 21., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turnern: Az Istenek játéka - ("Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. ")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka c. könyvéből rég hoztam belőle részletet, ezért ma kicsit hosszabbat fogok hozni. Remélem tetszett az előző részek.

Jó olvasást kívánok!

 

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

– Ha valami öröm ér, ezeken kívül még mondhatod, hogy „Szuper!”, vagy ha nagy az öröm, akkor; „Kurva jó!”

– Mi az a kurva? – kérdezte Luna közömbösen. Hunter viszont elnevette magát. Közben a fiúk megismételték az előbbi szavakat.

– A kurva az egy olyan nő, aki a férfiaknak adja a testét – próbálta meg a legdiplomatikusabb választ adni Hunter.

– Ez eléggé önzetlen dolog tőle – mosolyodott el Dylan, mire Hunter arcán feltűnő vigyor terült el.

– Igen, az – helyeselt, mivel nem akarta kifejteni, hogy cserébe pénzt kap.

– Akkor én kurva vagyok – vonta le a következtetést Luna, amitől az istenből kitört a nevetés. Megállt, hogy a lány felé forduljon. Hagyta, hogy megmagyarázza. – A Stadionban én is a testemet adtam volna az isteneknek.

– Van abban logika, amit mondasz – nevetett tovább Hunter. – Ezért sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom téged. De nem, te nem vagy kurva.

– Nem ábrándultam ki – vont vállat a lány. – Még lehetek az.

– Igen, még lehetsz – nevetett tovább Hunter, a fejét csóválva. Tekintete elidőzött Luna ártatlan arcán.

– És mit mondunk, ha szomorúak vagyunk? – vette át a szót Bruce.

– Nos – sóhajtott fel a férfi –, ha bosszúsak vagyunk, mondhatjuk, hogy „A fenébe!”, „A francba!”, „A kurva életbe!”, „Faszom!”

– Mi az a faszom? – Hunter nem úszta meg, hogy Dylan megkérdezze tőle.

– Te is a legjobbra tudsz rákérdezni! – morgolódott. – Az a valami, ami csak a férfiaknak van, a nőknek nincs.

– Akkor a nők nem is mondhatják ezt? – kérdezte Luna, majd elgondolkodott, hogy mijük van a férfiaknak, ami nincs a nőknek. Kicsit hevesebben kiáltott fel, amint megérkezett a helyesnek vélt válasz – Tudom, mi az! Már látom is a tiédet! – mutatott Hunterre, aki nem értette, miért mutatott az arcára.

– Ezek szerint faszfej lennék? Kösz, igazán kedves tőled – vágta csípőre a kezét, ahogy kibukott belőle a szarkasztikus válasz. Viszont Luna nem érthette a szarkazmust.

– Nagyon szívesen, de nem. Az a valami, ami a férfi nyakán van, egy kitüremkedés. A nőknek nincs olyanjuk. Hogy is hívják?

– Ádámcsutka? Igen, pontosan az a faszom – mosolyodott el Hunter, hiszen nem akarta tovább boncolni a témát, így kiegyezett ezzel a válasszal.

Az isten rávette a társaság tagjait, hogy ismételjék meg a válogatott káromkodásokat. Hamarosan az erdő visszhangzott a csúnya szavaktól, Hunter pedig jót mulatott ezen.


Este az isten épp azon volt, hogy tüzet rakjon, amikor kénytelen volt kiadni az utasítást, hogy járjanak körbe, s gyűjtsenek bogyókat, gyümölcsöket.

Robin és Maya kettesben indult gyűjtögetni. A férfi átsegítette a fák gyökerei között a nőt. Egyik ilyen esetben közelebb vonta magához, és megérintette arcát.

– Jó érzés? – kérdezte.

– Eléggé – ismerte el Maya, mire ő is végighúzta ujjait a férfi arcán. – És neked?

– Nagyon – mosolygott Robin. – Valamiért szeretném ráhelyezni az ajkaimat a te ajkaidra. Nem értem az okát, csupán érzem...

– Akkor miért nem teszed? – csillogott hívogatóan Maya nagy, barna tekintete. Robin nem bírta megállni; ajkait a nő ajkához érintette, egyetlen hosszú másodpercre otthagyta, majd elhúzódott tőle.

– Milyen volt? – kérdezte, mire Maya helyett a közelből jövő morgás válaszolt. Nem vették észre, és bekerítették őket.

Megannyi nagytestű kutya állt ott, morgott, nyáladzó pofáját csattogtatta. Valaha volt házi kedvencek leszármazottai lehettek, melyek elvadultak, falkába tömörültek, s visszatértek farkasszerű, ősi mivoltukhoz. Robin közelebb húzta magához Mayát, miközben a nő értetlenül kérdezte:

– Mik ezek?

– Fogalmam sincs. De azt hiszem, rosszul érzem magam miattuk.

– Én is – bújt még inkább Robin ölelésébe Maya.

A kutyák megiramodtak, azon voltak, hogy rávessék magukat a védekezésre, képtelen párra. Az egyik elkapta Robin nadrágszárát, tépni, cibálni kezdte. Maya félelmében felsikoltott, ami több reakciót is kiváltott. Egyrészt a közelben lévő Luna odarohant, értetlenül konstatálta, hogy valamennyivel alacsonyabban tőle, egy kis fákkal borított völgyben a pár csapdába esett.

Maya maga elé tartotta táskáját, azzal kísérelte meg féken tartani az őt támadó ebeket. Robin ujjaival próbálta lefeszíteni magáról a lábába maró fogakat.

Luna még sosem volt ehhez hasonló helyzetben. Azt viszont tudta jól, hogy valamit tennie kell. Ledobta a földre táskáját, majd kivett belőle egy félkörívbe hajló szerszámot. Megnyomott rajta egy gombot, amitől az íjjá változott. A lány hamar talált hozzá tartozó, fekete pálcákat, melyek egyetlen gombnyomásra nyílvesszők formáját öltötték. Luna egyik után a másikat illesztette az idegre. Gyorsan a levegőbe kerültek, majd az állatok pofájába, mellkasába fúródtak. A lány nem tévesztett célt, mindegyik kutya holtan esett össze, amelyre ráemelte nyilait.

Nem sokkal a lövések után ért oda hozzájuk Hunter. Segíteni akart a bajba került pároson. Megtorpant, de csak nézte, ahogy a vörös hajú lány a gyilkolás művészetét űzte. A kutyák hamar rájöttek, nem éri meg a próbálkozás. Kereket oldottak. Luna leeresztette íját, majd a két, még mindig reszkető társára nézett. Bólintott, aztán lehajolt, hogy eltegye a szerszámot. Amint ezzel megvolt, felegyenesedett, megfordult és Hunter mellkasának ütközött.

– Hol tanultad ezt?

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

Líra

2022. február 27., vasárnap

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka - ("– Mehetünk – jelentette ki Luna, majd tett néhány lépést nyugat felé. – Azt majd én döntöm el, kislány – állította meg őt szavaival Hunter. – Én vagyok a főnök, emlékszel?")

Ezen a héten kellett volna hoznom Aurora könyvéből részletet, kissé lemaradtam. De sebaj! Hozom ma, nektek, Az Istenek játéka, hogy tetszett nektek? Izgalmas? Érdekes? Íme a folytatása, ha tetszett a bejegyzés alatt található linken tudod megvenni.
Jó olvasást!

 Aurora Lewis Turner
Az Istenek játéka

Tartalom:

 Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

ENGEDÉLLYEL

Napos reggel fogadta a csapatot. Robin arra ébredt, hogy cserbenhagyta őt a teste, és olyasmit érzett, amit előtte még soha. Maya közelsége felébresztette benne a szunnyadó férfit. Először megijedt, felpattant, majd – amilyen gyorsan csak tudott –, a fák közé veszett. A többiek értetlenül bámultak utána. Maya felállt a homokról, hogy Robin után induljon, de Hunter szavai megállították őt.

– Hagyd most kicsit!

– Mi történt vele? Talán baja esett? – kérdezte aggodalmaskodva.

– Minden a legnagyobb rendben. Csak egy kis magányra van szüksége – vonta meg a vállát.

– Talán nem ártana megbizonyosodni… – kezdett volna vitatkozni vele Maya, mire Hunter felsóhajtott.

– Jól van! Utánamegyek. – Erre kék-arany tekintete megtalálta Luna arcát. A lány a homokban ült, és látványosan nem törődött az eseményekkel.

– Addig meséld el a többieknek az éjszakai akciódat, tökmag! – szólította fel. Luna zöld pillantása az isten felé siklott. Hunter mintha egy csipetnyi dühöt érzett volna benne, amitől elmosolyodott. De ez nem tartott soká, ezért újabb utasítást adott, a maradék halra mutatva:

– Reggelizzetek meg!

A táborban maradt összes pillantás Lunára siklott, aki a legnagyobb érzelemmentességgel mesélte el a tóbéli kalandot. A többiek hüledezve, álmélkodva hallgatták őt. Amire a végére ért, már mind meg is reggeliztek.

A bokorban egyszer csak megmozdult valami. Feszült csend telepedett a társaságra. Csak akkor enyhültek meg, amikor felismerték a mosómedvét. Luna elmosolyodott a furcsa, szőrös lény láttán, letette a maradék halat, és ellépett onnan. Az állat kirohant a bokorból, megszimatolta a halat, majd apró mancsába vette, megforgatta benne, és meg is ízlelte. A társaság tagjai csodálkozva bámulták a jelenetet. Lunának is vissza kellett fognia magát, nehogy elmosolyodjon.

 

***

 

Hunter Robin nyomát kereste. Nem szeretett kényes témáról beszélni, viszont el kellett ismernie, hogy maga vállalta a főnökséget, így viselnie kellett annak minden terhét.

Épp vissza akart fordulni a tábor felé, amikor megjelent a szőke férfi. Nyugodtnak tűnt, még halvány mosolya is végigszáguldott arcán, amint meglátta az istent.

– Hunter? – kérdezte.

– Jól vagy, haver? – jött a kérdés.

– Igen – bólintott Robin, de lesütötte tekintetét. – Csak, tudod… azt hittem egy percre, hogy nem vagyok ura a testemnek, de már minden rendben.

– Nem szégyen, ami veled történt – veregette őt hátba Hunter óvatosan. – Hamarosan elkezd „normálisan” működni a testetek. 

Robin ezekre a szavakra elgondolkodott, de nem kérdezett rá. Ehelyett Hunterrel együtt ballagott vissza a rögtönzött táborba. Amire odaértek, összekészült a csapat.

– Mehetünk – jelentette ki Luna, majd tett néhány lépést nyugat felé.

– Azt majd én döntöm el, kislány – állította meg őt szavaival Hunter. – Én vagyok a főnök, emlékszel?

– Talán maradnál még egy olyan tónak a partján, ami nem is olyan rég megpróbált megölni engem? – kérdezte a lány, mire Hunter a hátára vette táskáját.

– Na, most van indulás! – ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem ismerte el Luna igazát.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni (ekönyv)

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

2022. február 14., hétfő

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka - ("– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve. – Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.")

Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka című könyvéből újabb részletet hozok nektek. Bízom benne, hogy tetszett nektek. Nekem biztosan. Jó olvasást kívánok nektek. Majd hagyjatok nyomot, hogy tetszett ez a történet. Jó olvasást kívánok!

Aurora Lewis Turner:
Az Istenek játéka

 
 
Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?

 

ENGEDÉLLYEL

***

 

Hunter Robin nyomát kereste. Nem szeretett kényes témáról beszélni, viszont el kellett ismernie, hogy maga vállalta a főnökséget, így viselnie kellett annak minden terhét.

Épp vissza akart fordulni a tábor felé, amikor megjelent a szőke férfi. Nyugodtnak tűnt, még halvány mosolya is végigszáguldott arcán, amint meglátta az istent.

– Hunter? – kérdezte.

– Jól vagy, haver? – jött a kérdés.

– Igen – bólintott Robin, de lesütötte tekintetét. – Csak, tudod… azt hittem egy percre, hogy nem vagyok ura a testemnek, de már minden rendben.

– Nem szégyen, ami veled történt – veregette őt hátba Hunter óvatosan. – Hamarosan elkezd „normálisan” működni a testetek. 

Robin ezekre a szavakra elgondolkodott, de nem kérdezett rá. Ehelyett Hunterrel együtt ballagott vissza a rögtönzött táborba. Amire odaértek, összekészült a csapat.

– Mehetünk – jelentette ki Luna, majd tett néhány lépést nyugat felé.

– Azt majd én döntöm el, kislány – állította meg őt szavaival Hunter. – Én vagyok a főnök, emlékszel?

– Talán maradnál még egy olyan tónak a partján, ami nem is olyan rég megpróbált megölni engem? – kérdezte a lány, mire Hunter a hátára vette táskáját.

– Na, most van indulás! – ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Nem ismerte el Luna igazát. 

 

***

 

Hunter ment elöl, a többiek könnyű, nyári sétára készültek. Úgy haladtak, ahogy korábban is; Robin és Maya kissé lemaradt, Luna Dylan mellett bandukolt hangtalanul, Hunter pedig a mellette haladó Bruce-t tanította a szlengre, vagy káromkodni:

– Sokszor az érzéseink határozzák meg a megnyilvánulásainkat. Ha valami nagyon jó, akkor mondhatod, hogy „Király!”, „Zsír!”, vagy össze is vonhatod és lehet belőle „Zsírkirály!”

– Mi az a király? – kérdezte Bruce érdeklődve.

– Hogy is mondjam, hogy te is megértsd? – morfondírozott. – Régen voltak emberek, akiknek a főnöke egy-egy király volt. Ők döntöttek mindenről.

– Mint a mi vezetőink! – szólt közbe a hátulról hallgatózó Dylan.

– Nem teljesen – rázta a fejét Hunter. – Ezen a világon egyedül nálatok van teljes egyenlőség ember és ember között. Régen ez nem így volt, akkor voltak emberek, akik királynak születtek, majd az ő gyerekeikből is királyok lettek, ahogy azokéiból is, és így tovább. Mások egyszerű polgárok, parasztok, iparosok voltak.

– Tehát, ha valami nagyon jó, akkor egy ilyen uralkodó nevét kell emlegetni? – vonta össze a szemöldökét Bruce.

– Nem! Csak annyit mondasz; „Király!”

– Király! – ismételte Bruce és Dylan szinte egyszerre, megnyomva az első szótagot.

– A zsír pedig… – kezdett bele Hunter, de Luna közbeszólt:

– Tudjuk. A zsírszövet zsírsejtekből épül fel, melynek fontos szerepe van az energia raktározásában, a belső szervek és az egész test védelmében a külső hatásokkal szemben, és...

– Úgy látom, valaki figyelt biológia órán – bólintott Hunter elismerően.

– Ezt mindenki tudja – vonta meg a vállát Luna, majd tovább hallgatta Hunter tananyagát.

 A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Aurora Lewis Turner írói oldala

DiBook

2022. február 11., péntek

Beleolvasó: Aurora Lewis Turner: Az Istenek játéka - ("A táborban maradt összes pillantás Lunára siklott, aki a legnagyobb érzelemmentességgel mesélte el a tóbéli kalandot. A többiek hüledezve, álmélkodva hallgatták őt. Amire a végére ért, már mind meg is reggeliztek. ")

Mai naptól Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka c. kötetéből fogok hozni részletet, mely minden héten fog kikerülni belőle. Bízom benne, hogy tetszeni fog, és kedveteket meghozza, hogy még több részt olvashassatok. Én mindenesetre beszerzem a könyvet. Mert nagyon kíváncsi vagyok Aurora könyvére.

Jó olvasást kívánok!

 Aurora Lewis Turner:
Az istenek játéka


Tartalom:

Hol ​vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?


ENGEDÉLLYEL
BELEOLVASÓ

 

Luna elmerült a vízben. Tüdejéből kiszökött az oxigén, amint a mélybe rántották, és elengedték őt. Tehetetlen volt. Megpróbált visszajutni a tó felszínére, de nem járt sikerrel. A sötétben csak egy szempár világított zölden, meredten bámult rá. A lény óriási halra hasonlított a páncélszerű bőre, és több sorban ülő fogai miatt. Viszont úgy mozgatta a rajta lévő, hínárszerű kitüremkedéseket, mint polip a csápjait.

Luna felkészült arra, hogy gyors harapás után mindennek vége, amikor belemarkoltak a karjába, s elhúzták a szörnyalak tátott szája elől. Nem telt bele sok időbe, és a vízfelszínre ért. Tekintete az őket ölelő sötétség ellenére találkozott Hunter kék-arany pillantásával.

A férfi újra alámerült, Luna egyedül maradt. Kétségbeesetten pásztázta a vizet, de nem látott semmi szokatlant. A víz tükrén játszó fehér fény is eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Ismét megjelent Hunter alakja.

– Mi volt ez? – kérdezte a lány.

– Valaha egy egyszerű ragadozó, mára már mutáns szörnyeteg – jött a rövid válasz.

– És a fények a vízen? – kérdezte, de Hunter összevonta szemöldökét.

– Miféle fények?

– Láttam... – Luna persze nem volt biztos abban, amit látott, ezért az ajkába harapott. – Nem fontos. A szörny már nem jön vissza, ugye?

– Nem – mosolyodott el a férfi. A lány mozgását látva elbizonytalanodott.

– Tudsz úszni egyáltalán? –Luna csak a fejét csóválta. A férfi ezért közelebb vonta magához.

 

Hunter a karjába zárva vitte ki Lunát a vízből. A lány egy ideig még belecsimpaszkodott a férfi nyakába, de – amint leért a lába –, azonnal lekecmergett a biztonságot nyújtó ölelésből. Zavarba hozta őt az isten forró érintése, ami átsütött ruháján. Amikor már a puha homokon egyensúlyozott, túlságosan közel került hozzá.

Hunter eltűrt Luna arcából egy rátapadt hajtincset, amitől a lány ösztönösen hátrált. Az isten csak a fejét csóválta.

– Nagyon szívesen.

– Senki nem kérte, hogy segíts – vetette oda a lány. Lefeküdt a homokra, a békésen alvó társaság közé, mintha mi se történt volna. Hunter óvatosan megrugdosta Luna bakancsának talpát.

– Öltözz át! Így meg fogsz fázni.

– Jól vagyok – ellenkezett, de az isten addig nem hagyta őt békén, amíg el nem vonult a környező fák közé, hogy átvegye ruháit. Vizes haját párnaként gyűrve maga alá lefeküdt, és újra álomba merült.

 

***

 

Napos reggel fogadta a csapatot. Robin arra ébredt, hogy cserbenhagyta őt a teste, és olyasmit érzett, amit előtte még soha. Maya közelsége felébresztette benne a szunnyadó férfit. Először megijedt, felpattant, majd – amilyen gyorsan csak tudott –, a fák közé veszett. A többiek értetlenül bámultak utána. Maya felállt a homokról, hogy Robin után induljon, de Hunter szavai megállították őt.

– Hagyd most kicsit!

– Mi történt vele? Talán baja esett? – kérdezte aggodalmaskodva.

– Minden a legnagyobb rendben. Csak egy kis magányra van szüksége – vonta meg a vállát.

– Talán nem ártana megbizonyosodni… – kezdett volna vitatkozni vele Maya, mire Hunter felsóhajtott.

– Jól van! Utánamegyek. – Erre kék-arany tekintete megtalálta Luna arcát. A lány a homokban ült, és látványosan nem törődött az eseményekkel.

– Addig meséld el a többieknek az éjszakai akciódat, tökmag! – szólította fel. Luna zöld pillantása az isten felé siklott. Hunter mintha egy csipetnyi dühöt érzett volna benne, amitől elmosolyodott. De ez nem tartott soká, ezért újabb utasítást adott, a maradék halra mutatva:

– Reggelizzetek meg!

A táborban maradt összes pillantás Lunára siklott, aki a legnagyobb érzelemmentességgel mesélte el a tóbéli kalandot. A többiek hüledezve, álmélkodva hallgatták őt. Amire a végére ért, már mind meg is reggeliztek.

A bokorban egyszer csak megmozdult valami. Feszült csend telepedett a társaságra. Csak akkor enyhültek meg, amikor felismerték a mosómedvét. Luna elmosolyodott a furcsa, szőrös lény láttán, letette a maradék halat, és ellépett onnan. Az állat kirohant a bokorból, megszimatolta a halat, majd apró mancsába vette, megforgatta benne, és meg is ízlelte. A társaság tagjai csodálkozva bámulták a jelenetet. Lunának is vissza kellett fognia magát, nehogy elmosolyodjon.

Itt szerezheted be:

Aurora Lewis Turner írói oldala

Libri

Líra