2023. április 28., péntek

Mese felnőtteknek az időről, veszteségről és gyógyulásról - Réczey Kata: Hollóskert

Réczey Kata
Hollóskert

Megjelenik május elején!

Prae Kiadó

Felelős szerkesztő: Világos Beatrix

A borítót saját festménye felhasználásával Balogh Franciska tervezte.


A könyvről

 

„Nagyon szeretlek […. ] és ez annyira fontos, hogy az az apróság, hogy éppen hol vagyok, nem változtat rajta egy szemernyit sem.”

 

Réczey Kata regénye felnőtteknek szóló mese. Mese az időről, veszteségről és gyógyulásról. Vajon hol kezdődik a jelen? És meddig tart a múlt? A különböző idősíkokban, párhuzamosan kibomló történetek szereplői akarva-akaratlanul átjárókat keresnek, hogy téren és időn át kalandozva találkozhassanak önmagukkal.

Minden család története titkokat rejt, és minden történet a maga módján titokzatos. Legtöbben alig tudunk valamit elődeink, felmenőink mindennapi életéről, az őket izgató kérdésekről, választásaikról, tévedéseikről. A családi legendákban egy-egy kontextusából kiszakított esemény mitikus lenyomata marad csak ránk, mint megfejtésre váró üzenet. A Hollóskert kódfejtésre hív, és őszinte szembenézésre kényszeríti e kérdésben az olvasót: mennyit tudok a családomról?

A szerző túláradó örömmel ír a létezés megannyi csodájáról, a folytonosan változó, mégis állandó, biztonságot nyújtó kertről, a soha meg nem unható tóról, az öreg fákról, ugyanakkor bátran nyúl olyan tabusított témákhoz is, mit a vetélés, a mentális betegségekkel való küzdelem, vagy az eutanázia.

A történet szálai egyre többször fonódnak egymásba, a mintát maga a szövés adja, de csak a végén rajzolódik ki a kép: az idő oldás és kötés, az idő, ha úgy akarjuk a szövetségesünk.

 


Boldizsár Ildikó és Geréb Ágnes ajánlója

 

Azokat a meséket szeretem legjobban, amelyekben a látható és láthatatlan világok között olyan erős kapcsolódás jön létre, hogy fellazulnak – vagy még inkább eltűnnek – a világok közötti határok. Réczey Kata lélegzetelállító regényében emberek, madarak és fák nyílnak meg egymásnak, hogy legbensőbb titkaik feltárásával összekössenek bennünket a világmindenséggel – és saját önvalónkkal. Időn és téren átívelő utazás ez, az élet győzelme a sötétség fölött.

Boldizsár Ildikó

 

Réczey Kata könyvet írt. Ezer éve ismerem őt, a családjával együtt. Elolvasom. Az elején megpihenek, hosszasan. Lassú a tempó, lassan ereszt bele a történetbe. Olyan érzés, mint amikor bábaként odaérek a szüléshez, de még csak a nő teste tudja, hogy valami eget rengető készül. Persze én is tudom, hiszen megtapasztaltam sokszor. Egyszer csak berobban a történés… Így vitt magával Kata a saját világába. Fantázia, filozófia, alternatív gyógymódok, élet, halál, átváltozás.

Sehol semmi erőszak. Néhol csöpögősen édes – talán annak, aki nem ismeri Katát. Nekem csak savanyú a szőlő... Hiszen így élnek ők. Valóság. Könyvajánlás ez? Nem. Semmiről sem állítanám, hogy válogatás nélkül, minden embert megszólít, ez a könyv se mindenkinek való. Nekem igen. Belefeledkeztem…

Geréb Ágnes


Rövid idézet a kötetből

 


– Szerinted milyen ház lehet az, apa?
– És hogy lehet, hogy nyáron nem vettük észre?
– Legalább ötször voltunk az öblökben!
– Szerintem akkor még nem volt ott a ház. Biztosan csak most került oda!
– Bíborka, ez butaság. Egy irtó régi ház, de szerintem legalább száz éve nem jártbenne senki. Tisztára benőtte a repkény, mint a Csipkerózsikában.


A szerzőről

A szerző fotóját Köves Gergely készítette.


Egész életében mások történetei között élt, és szavakkal dolgozott. Pszichológusként mindig a lélek sebeinek legmélyebb, rejtett okát kutatta, választott tudományterülete határvidékein járva. Gyerekeinek sok ezer órát mesélt mások könyveiből. Évtizedeken keresztül gyűjtögette a tapasztalatokat a valóságból és az írt betűkből, hogy megírhassa saját regényét.


Beleolvasó


I.


   Alszanak már?

  Csak Szofi. A többiek még mindig fel vannak dobva a délutáni felfedezéstől. De nekem sem fér a fejembe az egész.

   Mi olyan furcsa rajta? – lépett közelebb a férfi.

  Az mindenképpen különös, hogy többször is jártunk a kertben, és nem vettük észre a házat. Jó, nem szálltunk partra, de azért nézelődtünk. Persze lehet, hogy nyáron bujábbak voltak a növények, és a bokrok meg a fák lombja eltakarta a házat. De igaziból már nyáron is csodálkoztam.

   Miért?

  Nem értettem, hogy lehet, hogy soha eddig nem vettem észre azt a kertet. Pedig én tényleg minden nyarat itt töltöttem születésemtől fogva. Elhiheted, hogy elég sokszor csónakáztam el a faluig. Hogy lehet, hogy nem vettem észre ezeket az öblöket? Meg egyáltalán, magát a kertet. Hatalmas fák nőnek benne, komolyan, még nagyobbak, mint nálunk, pedig már a mieink is óriásiak. És tudod, hogy én észre szoktam venni a fákat.

 Ez tényleg különös – válaszolta Gellért elgondolkozva. – Na, majd holnap megnézzük magunknak ezt a titokzatos kertet és házat. De most gyere, üljünk le. Hosszú volt a nap, elfáradhattál.

   Elfáradtam, igen, de azért itt még elfáradni is szeretek. Jó lesz leülni, csak előtte lemegyek még egyszer a partra. Te nem jössz? – nézett kérdőn a férjére, de ő fázósan megrázta a fejét.

   Brrr. Nekem már hideg van hozzá. De itt várlak. Töltök neked addig egy pohár bort.

Lelle elnevette magát. Tudhatta volna. Gellért benti ember. Hidegben, esőben, sötétben nem vonzza a kinti világ. Ő bezzeg fütyült rá, hogy milyen az idő. Lehetett bármilyen fogcsikorgató hideg vagy szürke, esős locspocs, akkor is jobb szeretett kint lenni, mint bent a házban. Magára vette hát a kabátját, és kilépett az éjszakába. Először nem sokat látott, de a szeme gyorsan megszokta a sötétet. Ahogy kiért a ház fölé hajló fák árnyékából, feltűntek a túlparton pislogó kis fények. A nádas sötéten hajolt a fényes fekete víztükör fölé. Az ég felhős volt, nem látszottak a csillagok. Az északi szél borzongató hideget fújt, nem is emlékeztetett a délutáni langymeleg szellőre. Lelle fázósan húzta össze magán a kabátot, és belefúrta a szemét az éjszakába.

Milyen más ez a víz nyáron! Olyankor annyira hívogató a tó. Júniustól augusztus végéig majdnem minden nap úszott, csak az erős hullámverés tarthatta vissza. A hideg nem bírta távolmaradásra, bár a tökéletes az volt, amikor nemcsak tükörsima volt a víz, de langymeleg is, és bársonyosan simogató. Ilyenkor annyira jó volt ott bent a mélyben egyedül. Alatta a mélység, fölötte a kék ég, és körös-körül senki, csak néha egy alacsonyan repülő sirály. Már a befelé sétálást is nagyon élvezte. Lassan ment, úgy, hogy a víz ne is fodrozódjon körülötte, belemártotta a kezét, és kicsorgatta a tenyeréből. Simogatott, és visszasimogatta a tó. Aztán ráfeküdt a víz tetejére, és lassan tempózni kezdett. Időtlen pillanatok voltak ezek, szaladtak a gondolatai, némán hömpölyögtek benne, és észre sem vette, hogy mire is gondol, csak azt tudta, hogy valami jóra, ami feltöltötte és repítette, és ez a szárnyalás hajtotta őt előre a vízben. Ilyenkor annyira érezte, hogy él, hogy van, pont ott és pont úgy, ami neki való. Egyedül volt, de a gondolataiban azok jártak, akik betöltötték a szívét és az életét. És közben úszott, mozdult a karja, a lába, megvolt a lélegzetvételek nyugodt ritmusa, nem volt semmi erőlködés, csak áradt, lebegett, suhant. Ilyenkor nehéz volt visszafordulni a part felé. Sokkal jobban szeretett befelé úszni, a semmi közepén bele a nagy mindenségbe, ahol közel s távol nincs egy lélek sem. Ha megfordult, már kevésbé volt övé a szabadság, pedig még messze volt a part, mély volt a víz, és ugyanazok voltak a mozdulatok. Persze megfordult mégis, és kiúszott, mert kint volt mindenki, aki számított. Aztán kisétált a vízből, érezte a bőrén a víz szagát, bársonyos tapintását, és lassan kiért a hétköznapokba. Hát ezt tudta a tó. Lelle moccanatlanul állt, és mélyen magába húzódott. Emlékezett. Aztán lassan kiszakította magát az ábrándozásból, és sarkon fordult. Visszament Gellérthez a meleg és világos házba.

 

II.

Corvus ilyenkor nekilelkesedve magyarázott, Johanna pedig feszült figyelemmel hallgatta a férfi eszmefuttatásait.

   A fák régóta foglalkoztatják az emberi képzeletet, és ami talán még fontosabb, komoly vonzerővel bírnak – fejtegette Corvus –, lévén az élet, a megújulás, a tudás és az öröklét szimbólumai. Annyi mindent mondanak róluk. Az idő fája. Az élet fája. A tudás fája. A világfa. Jelképezik magát az embert, de az emberi életutat is: növekednek, virágba borulnak, termést hoznak, végül megöregszenek és meghalnak. Végigkísérik az emberi élet állomásait, készül belőlük bölcső és koporsó is. Ugyanakkor a hosszú életű, hatalmas fák évről évre megújuló lombjukkal, viharoknak ellenálló életerejükkel és holtig való növekedésükkel az időt és a múló időt legyőző életet testesítik meg. Belenőnek az idő világába és évgyűrűikkel vallanak korukról. Egy vén fa őrzi a múltat. Maga a teljes idő.

   Ez lehet a lényeg – tűnődött Johanna. – Hogy a fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyű nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött. Kell, hogy legyen valami az eleje előtt is. Olyan sokszor látom, hogy egy ember története nem magyarázható meg a személyes élettörténete eseményeivel. Nem látni a sebet, amiben sérült. A fák segíthetnek visszamenni azokba a régmúlt időkbe, ahol megsebződtünk, és ahol a legkönnyebben helyre lehetne igazítani a sérüléseket. Ha ott gyógyíthatnánk, ahol a seb keletkezett, sokkal hatékonyabb lenne a munkánk.

   De nemcsak az időt ismerik jobban, mint mi – fűzte hozzá Corvus. – A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi minőség, a föld és az ég között. Mivel ágaik az égbe nyúlnak, gyökereik pedig a földbe kapaszkodnak, a fák az ég és a föld, a halandók és a halhatatlanok, az alvilág és a felsőbb szellemvilág közötti kapcsolatot is szimbolizálják. A legtöbb kultúrában – lelkesedett bele egyre jobban a mondandójába – a világ tengelye is egy fa, ami jelképezi a szellemvilágba való emelkedés útját. A fa így a világok közötti átjárók, a világok közötti kommunikáció szimbóluma. A sámánoknak a világfát kell megmászniuk ahhoz, hogy mindhárom világot végigjárva sámánná válhassanak…

   Azt hiszem, ez lehet a kulcs – válaszolta Johanna felhevült arccal. – A fák ismerik az átjárókat, amiket mi, emberek, itt lenn a földön elfelejtettünk. Ha megtalálnánk ezeket és beléphetnénk rajtuk, átjutnánk egy olyan világba, ahonnan magasabb perspektívából, új látószögből figyelhetnénk meg a bajok forrását. Biztos vagyok benne, hogy ez a megértés a valódi gyógyítás kulcsa…

III.

Gellért és Lelle követték Liza tekintetét, és megpillantották a madarat. Egy hatalmas, fekete holló ült némán a ház bejárata fölötti kiugró kőpárkányon, és valóban őket nézte. Bíborka és Liza megrettenve Lelle kezébe kapaszkodott, Szofi viszont szemmel láthatóan nem ijedt meg tőle. Inkább felmutatta neki a tenyerét, amiben egy apró, kőből faragott madár feküdt.

   Nézd, mi van nekem! Olyan, mint te, látod? – szólította meg a madarat, és az, mintha csak neki akart volna válaszolni, mély hangon felrikoltott.

Klong. Klong.

Szofi szélesen elmosolyodott, és közelebb lépett a házhoz. Gellért óvó mozdulattal fölé hajolva követte. Nem akarta megakadályozni a kislány és a holló barátkozását, de tartott tőle, hogy a hatalmas madár akaratlanul is kárt tesz a csöpp lányban. Lelle a két másik kislány kezét fogta, és lenyűgözve figyelte a jelenetet. Szofi, tekintetét áhítatosan a hollóra szögezve egyre közelebb lépett a házhoz, és végül már közvetlenül a bejárati ajtó előtt állt. Ekkor a madár széttárta szárnyait, és egyetlen halk hussanással leszállt a földre, a kislány lába elé. Szofi elbűvölve nézte a csillogó fekete tollú madarat. Leguggolt mellé, és közvetlen közelről sötét szemébe nézett. A nagy madár és a kislány percekig nézték egymást szótlanul. A ház sarka mögül közben hangos csörtetéssel felbukkantak a fiúk is, akik már nem tudták mire vélni a többiek késlekedését, de az elébük táruló látványtól földbe gyökerezett a lábuk, és most valamennyien némán bámulták Szofit és a hatalmas éjfekete madarat.


Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Prae Kiadó

Mesterházy Balázs: A szétcsúszás alakzatai – Hamarosan megjelenik!

Mesterházy Balázs
A szétcsúszás alakzatai

Paradigmaváltások nyomában: elmélet, történetiség és romantikafogalom a kora romantika értelmezéstörténetében

Megjelenik április végén!



Fülszöveg

Az irodalomi művek olvasásakor, értelmezésekor mind a mai napig nagymértékben támaszkodunk az érett romantika paradigmájára, elsősorban annak zsenikultuszára és a szerző alakjára. Úgy tűnik, olvasási stratégiáink és kérdezési irányaink lényegében az érett romantika paradigmájában állnak. Jelen kötet elemzései a kora romantika egyes jelentős teljesítményeit a nyelv anyagszerűsége, performatív teljesítménye felől olvassák újra, feltárva a szövegeken túlmutató horizontokat. Olyan belátásokat tesznek lehetővé, amelyeket a szerző alakja, a zseninek a bizonyossághoz, egy felettes, megkérdőjelezhetetlen és rögzült igazsághoz fűződő közvetlen kapcsolata vagy a művészet „égi eredetének” elve kitakar.

Mesterházy Balázs könyve arra tesz kísérletet, hogy a romantika és a kora romantika közti törést feltárva utóbbi radikális szövegalakítási eljárásait vegye számba, amelyek révén megkérdőjelezhetővé válik a történeti folytonosság, az egymásra következés szervessége és a problémátlan folytatólagosság dogmája. E törést érzékelve látható, hogy például Novalis, a Schlegel fivérek, Goethe egyes korai írásai vagy akár E. T. A. Hoffmann bizonyos munkái inkább a posztmodern teljesítményéhez kapcsolhatók, mint saját korszakukhoz vagy korszakuk időben lineáris folytatásához. A korszakok ugyanis a kötet tanulsága szerint elsősorban olvasásalakzatok, amelyekkel a szétcsúszás és az újjáépülés játékában a remekművek képesek szembeszegülni.

A szerzőről


A szerző portréját készítette: Ráduly-Bagoly Tímea

Mesterházy Balázs (Siófok, 1974), író, költő. 1999–2003 között az ELTE BTK Összehasonlító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszékén tanársegéd. Szakterületei: a romantika irodalma, irodalomelmélet, retorika. 1999-ben a humán tudományok területén elért eredményeiért Pro Scientia Aranyéremben részesült.

Megrendelhető a kiadó webáruházában:

Amiket el szeretnék olvasni 3.rész - ("Egyik kedvenc zsánerem,krimi,thriller könyvek.")

Újra hoztam nektek, Amiket el szeretnék olvasni rovatom harmadik részét. Most krimi, thriller könyveket válogattam össze, amiket majd szeretnék beszerezni. Ezt a rovatot igyekszem majd frissíteni, új ajánlót hozni.


Bander Anita
Egy éjszaka a benzinkúton


Tartalom

Norvégia szívében minden megváltozik, amikor az ott élők gyilkosságsorozatok részesei nem lesznek. A közeli erdőkben könnyű prédájává válhat bárki a rejtélyes idegennek. A félelem és rettegés foghatóvá válik és lassan mindenki gyanús lesz. André Balke nyomozót bízzák meg az ügy vezetésével és a férfi mindent megtesz, hogy elkapja a tettest.
De vajon sikerül neki?


Bander Anita
Végzetes vallomások


Tartalom

Egy rejtélyes eltűnés és egy rettenetes gyilkosság.

Shannon Kohl fiatal, egyetemista lány, ígéretes jövővel. Tökéletes családi idill veszi körül. A huszonnégy éves lány rejtélyes eltűnése megrendíti szüleit és lánytestvérét, Chloé-t. A hosszan tartó nyomozás során többen gyanúba keverednek, miközben egy másik szálon végigkövethető egy széthullani készülő család képe.

De mégis ki és mi okból bánthatta a lányt? S vajon mindenki bűnös, aki gyanúsan viselkedik?

Mészáros Dorka
Mimézis


Tartalom

Gyakorlat ​teszi a mestert

ELTŰNT KOVÁCS BENCE

A VI. kerületi rendőrök a lakosság segítségét kérik. A harminckét éves férfi március 25-én az esti órákban a munkahelyéről távozott, azóta ismeretlen helyen tartózkodik, életjelet nem ad magáról.

Amikor a veszélyeztetett terhessége miatt szabadságolt rendőrnyomozó, Wass Réka szomszédja nyomtalanul eltűnik, a nő önhatalmúlag visszahelyezi magát a szolgálatba, hogy megkeresse a fiút. Titkos akciójában egyedül a rendőrség fiatal gyakornokára számíthat.

Varga Gergő már több mint egy éve áll a Budapesti Rendőr-főkapitányság szolgálatában, pszichológus szakértő gyakornokként segíti a nyomozók munkáját. Amellett, hogy az emberi elme és viselkedés kiváló ismerője, a kriminológia területén szerzett tudása révén olyan összefüggéseket lát meg, amelyek mások figyelmét elkerülnék. Most pedig különösen nagy szükség van a segítségére, hiszen a városban megszaporodtak a furcsa halálesetek.

Réka és Gergő kénytelen együttműködni, hogy a nem mindennapi sorozatgyilkos nyomára bukkanjanak. Az elkövető, akit keresnek, olyan pontosan gyilkol, mintha könyvből olvasná.

Bánhidi Lilla
Sorsod Borsod


Tartalom

Vannak ​helyek, ahonnan sosem szabadulsz. Ahonnan elköltözni talán, de távozni nem lehet. A spirituális vonzás a galaxis túlvégén is megtart, ahol a Föld gravitációja már érzékelhetetlen.

Alexa – sikeresnek tűnő self-made-woman, aki vidékiként építette fel magát a fővárosi média könyörtelen világában, ugyanúgy, mint megalkotója –, azt hiszi, rég maga mögött hagyta múltját és szülőhelyét. Ám a sziporkázó légvár, amit az életének nevez, köddé válni látszik. Ha más nem is érzékeli, ő tudja: az összeomlás csak idő kérdése. Hogy az alapoktól kell újraalkotnia mindent.

Egy gyilkosságsorozat, melyet az egész ország döbbent borzalommal figyel, lehetőséget ad számára, hogy bizonyítsa rátermettségét oknyomozó riporterként. Beleássa magát az ügybe, és ahogy egyre többet tud meg a brutális kegyetlenséggel kivégzett, gyönyörű lányok történetéből – melynek szálai gombafonalként hálózzák be szülővárosa földjét –, egyre személyesebbé válik számára az ügy.

A végzet pedig visszavezeti őt a kezdetekhez. Borsodba, elfeledettnek hitt szerelméhez és feldolgozottnak hitt traumáihoz.

Bánhidi Lilla első krimijének hőse versenyfutásba kezd az idővel és a titokzatos, tökéletesnek tűnő gyilkossal, ám hogy a célszalagnál mi vár rá, mindenki számára rejtély.

A Prae kiadó Krimi Ma sorozata a Sorsod Borsod megjelenésével újabb remekművel gazdagodott, amely a hagyományokhoz híven körömrágósan izgalmas, mellbevágóan fordulatos, és úgy minden ízében hazai, hogy a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő regény.

Jud Meyrin
Itáliai rejtélyek
(1-3)


Tartalom:

Lily Bolton nyomozó Londonban. A munkája az élete, és ez tökéletesen meg is felel neki. Igyekszik elfeledkezni félig olasz származásáról, ám váratlan meghívást kap Livignóba. Az anyja, akitől rég elhidegült, férjhez készül menni karácsonykor. Lily, bár megfogadta, hogy többet be sem teszi a lábát az országba, mégis elutazik az esküvőre. Úgy gondolja, azt a pár napot könnyedén átvészeli, de hiba csúszik a számításába. Ráadásul mindjárt kettő.
Raffaele, a szemtelenül szexi mostohabátyja.
És egy vérbe fagyott holttest a sípályán.

Lily Raffaele segítségével nyomozni kezd, de azzal nem számol, hogy a közös kalandjaik a halálos veszedelem mellett jóval ijesztőbb következménnyel is járnak – érzelmekkel, amik a szívét sodorják veszélybe.

Jud Meyrin az olasz Alpokba kalauzolja el az olvasókat három izgalmas, fordulatos, romantikával teli kisregényben, amelyekből megismerhetjük Lily és Raffaele történetét.

Suzie Great
A Domb


Tartalom

A történet főhőse, Jack Smith a híres New-York-i üzletember, aki egy árvaházban nőtt fel. Negyven évesen hátat fordít az üzleti világnak, hogy élete álmát megvalósíthassa. Álmai helyett a földi poklot éli meg. Eddigi földönjáró realizmusa semmivé válik. A borzongató és majdnem őrületbe kergető események során megismer egy másik világot, majd visszatalál eddig homályba vesző gyökereihez. Szerencsére nem egyedül kell végigmennie ezen az úton. A szimpatikus ismeretlenből szerelmévé vált Jennifer Good fogja a kezét. Egymást bátorítva mennek végig a tébollyal kikövezett, néhol a semmibe vezető, homályos ösvényen.

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Koncz Péter - ("Mivel a jelenetek nagyrészt valóságon alapulnak, ezért mindegyikhez van valamennyi kiinduló pont, de rendszeresen bújom a szinonima szótárakat, mert sokszor nem egyszerű máshogy kifejezni ugyanazt."

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Koncz Péter írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Becky c. könyve jelent meg, amit a Könyv Guru oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Nehéz ilyen kérdésre válaszolni. Alapjáraton nagyon szeretek alkotni és építeni. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember megtalálja azt a bizonyos flow élményt. Úgy érzem én most megtaláltam, elindult sok minden, műsor, könyv, stb. Szeretnék egyfajta politikamentes, mégis fontos témákkal, kérdésekkel foglalkozó produktumokat adni az embereknek, amik olvasása, hallgatása közben kicsit kiszakadhatnak a megszokott embertelenül emberi világból!

Becky  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Nem annyira mondanám kutatómunkának. Inkább sokat merítettem azokból, amiket olvastam és figyeltem az embereket. A Becky ha jól emlékszem 2 hónap alatt lett kész.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Maguk a történetek kitaláltak, viszont az inspirációik sajnos nagyon is valóságosak. Rengeteg hasonló dologról hallani, mint ami például a Beckyben megjelenik, és még több van, amiről semmit sem tudunk. 

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Gyerekkori dolog nálam az írás. 10-11 évesen már írogattam, de azok nem maradtak fenn, amit nem bánok. Mindig élveztem, hogy felépíthetek karaktereket, kapcsolatokat és szituációkat.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Abszolút! Meg van a vázlata egy komédiának is, illetve drámát is szívesen írnék, de valószínűleg mindig a thriller fog a legközelebb állni a szívemhez.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Megkönnyebbültem, mert láttam, hogy képes vagyok befejezni egy komplett történetet. Korábban sokat elkezdtem, de egy idő után elment a motiváció, ami nagyon bántott. A Becky ilyen szempontból új kapukat nyitott meg.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Ezt meglepően sokan kérdezték, de nem érzem szükségesnek. Szerintem sokkal hitelesebb valami, ha a szerző eredeti neve van feltüntetve…vagy ha akár van név feltüntetve.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Stephen Kingen nőttem fel és ebben a világban találtam meg szerintem a hangom. Szóval a kézenfekvő válasz az, hogy igen. Azonban szeretnék majd más stílusokat is kipróbálni, esetleg keverni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Egyfajta célba érés volt. Nagyon meghatott, amikor jött az e-mail a kiadótól és amikor először láttam meg a boltban.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív? 

Abszolút tervezett! Szerencsére fut több egyéb projekt is, amikben részt veszek, tehát nem tudok bármikor leülni, írni. De igyekszem tudatosan és folyamatosan csinálni.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ezek általában akkor jönnek elő, amikor visszaolvasom egy kis idő elteltével. Kell egy kis idő, hogy elfelejtsem az apró részleteket és ilyenkor szoktam érezni, hogy na ez jól sikerült. Mivel a jelenetek nagyrészt valóságon alapulnak, ezért mindegyikhez van valamennyi kiinduló pont, de rendszeresen bújom a szinonima szótárakat, mert sokszor nem egyszerű máshogy kifejezni ugyanazt.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Rengeteget beszélgetek és figyelek az emberekre. Semmi sem jobb alap egy történethez vagy akárcsak egy jelenethez, mint a valóság, mert akkor nem kell túlgondolni és természetesnek fog hatni. Ha természetes, akkor nyert ügyünk van, mert az emberek át tudják majd érezni!

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A Beckyt a szüleim olvasták először. Szerintem viszonylag makacs vagyok a történetek illetően, a fejemben megvan mindennek a helye és a magyarázata, de igyekszem megfogadni a konstruktív tanácsokat.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Azzal tisztában voltak, hogy próbálkozok és abszolút támogatóak voltak végig a folyamat során. Azt hiszem mindenki együtt örült a könyvnek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Könyvet is tervezek, viszont májusban egy egészen más területen fogunk elindulni a csapattal. Nagyon izgalmas műsort készítünk az érdeklődőknek, úgyhogy májustól érdemes lesz figyelni a Standard youtube csatornáját, illetve twitchen már most is élőben vagyunk sokszor!

Könyvet itt tudjátok beszerezni:

 Libri

2023. április 19., szerda

Különleges gyerekek, modern mitológiák Joe Hill által ajánlott viktoriánus rémregényben - megjelenés: május 9.

J. M. Miro:
Hétköznapi szörnyetegek

„A csillagok kitartóan keringtek a pályájukon, majd keleten kivilágosodott az ég alja, de a lángok csak faltak és faltak, s nem hunytak ki.”

Különleges gyerekek, modern mitológiák e Joe Hill által ajánlott viktoriánus rémregényben

Megjelenés: május 9.

Fordító: Bosnyák Edit
Nyomdai kivitelezés: puhatáblás, 608 oldal

Leírás

J. M. Miro nagy fába vágta a fejszéjét, és monumentális, mondhatni eposzi léptékű gótikus horror-fantasyt alkotott, mely nagyszerűen használja fel az nagy elődök, Lovecraft, Stephen King vagy épp Joe Hill hatását. A Hétköznapi szörnyetegek amellett, hogy fordulatos, saját idővonalán előszeretettel ugráló, akciódús történet, tulajdonképpen egy klasszikus coming-of-age regény is, melyben a főszereplőink, Charlie, Marlowe Komako, Ribs és a többiek, miközben birtokba veszik és megtanulják használni saját különleges képességeiket, megteszik első lépéseiket a felnőtté válás és a teljes felelősségvállalás felé is.

Miro művének másik fontos motívuma a mitológiaépítés, ahogy megkísérel szembe menni a horrorirodalom megszokott túlvilágábrázolásaival, valamint olyan képességeket, és lényeket teremt, vagy inkább teremt újra, melyekkel egy gyakorlott olvasó ugyan találkozott már, ám a szerző ezúttal új perspektívát kölcsönöz nekik.

Hétköznapi szörnyetegek bátran ajánlható Stephen King, Joe Hill vagy épp Dan Simmons rajongóinak, de vélhetően V. E. Schwab, sőt Veres Attila olvasói is megtalálhatják majd vele a számításaikat. 

Fülszöveg

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” - Joe Hill

1882-t írunk. Edinburgh-tól északra, egy elszigetelt tó szélén található a Cairndale Intézet magányos kőépületeivel, ahol egy különös doktor természetfeletti képességekkel rendelkező árváknak nyújt otthont. Hamarosan két új gyerek érkezésére számít Londonból, azonban egy veszedelmes figura vadászni kezd rájuk – egy férfi, akiből korom és sötétség árad.

A tizenhat éves Charlie Ovid kegyetlen és erőszakkal teli gyermekkora során fedezte fel, hogy a teste magától meggyógyul, ha akarja, ha nem, míg Marlowe-ra egy tehervagonban találtak rá, és furcsa, kék színű fénnyel ragyog, ráadásul képes megolvasztani az eleven húst.

Két tapasztalt nyomozó feladata lesz biztonságos helyre vinni a fiúkat, ám hamarosan mindannyian a legszörnyűbb borzalmakkal kénytelenek szembenézni. Élők és holtak világa kerül összeütközésbe egymással, és miközben mélyen eltemetett titkokra derül fény, Charlie, Marlowe és a többi árva megismeri képességük valódi természetét – ráadásul nem csak arra jönnek rá, hogy mi fenyegeti őket, hanem, hogy a legádázabb szörnyetegek olykor a legkáprázatosabb ajándékokkal érkeznek.

A szerzőről

J. M. Miro az álneve Steven Price kanadai költőnek és regényírónak. Price 2000-ben végzett a Victoria Egyetemen, jelenleg ugyanott angol irodalmat és költészetet tanít. Több szépirodalmi regény és verseskötet szerzője, műveiért 2007-ben elnyerte a Gerald Lampert-díjat, 2013-ban pedig költészetéért átvehette a ReLit-díjat. Feleségével, a szintén prózaíró Esi Edugyannal a Brit Columbia állambeli Victoriában nevelik két gyermeküket. A Hétköznapi szörnyetegek az első szórakoztatóirodalmi munkája, egy nagyszabású trilógia nyitódarabja.

Mások a kötetről

„A ​Hétköznapi szörnyetegek kiemelkedő alkotás: a vad találékonyság, a dickensi különcség, a természetfeletti horror és a lebilincselő feszültség káprázatos keveréke. Vigyázzatok… ha egyszer beléptek a rémregények rémregényébe, sosem akartok majd távozni innen!” - Joe Hill

„A Hétköznapi szörnyetegek szerteágazó cselekménye lenyűgöző helyszíneken játszódik, viktoriánus világa magával ragadó. Mocskos, mégis ragyogó; varázslatos, mégis halálos; változatos és elbűvölő szereplői pedig mintha a modern kor emberei lennének.” - Cari Thomas

„Felejthetetlen, burjánzó és gondolatébresztő – egy lendületes és részletesen kidolgozott gázlámpás fantasy, ami hihetetlen utazásra hívja az olvasókat. Mirónak köszönhetően belemerülünk az élet mocskába, és elhisszük, hogy mind a szörnyek, mind a csodák lehetségesek.” - A. C. Wise

„Kísérteties, feszültséggel teli és eget rengető. A mágia és iszonyat letehetetlen keveréke.” - Tamora Pierce

Idézetek a kötetből

„Komako tudta, hogy ezek az emberek babonásak. Hisznek a démonokban meg a gonosz szellemekben, és attól félnek, hogy a kolera azért csapott le rájuk, mert boszorkányok vannak közöttük. Azt is tudta, hogy mindig gyanakvóan méregették Tesit, és félt. Egyik karjával védelmezőn átölelte a húga vállát.”

„Amikor Charlie először látta a fekete kocsit, már csaknem két hete volt az intézetben, és rosszul aludt. Kiderült, hogy ekkor pillantotta meg a másik Cairndale-t, az intézet láthatatlan ikertestvérét, ami pontosan úgy nézett ki, mint a folyosókon lógó, poros akvarellek, de vészjósló volt, mintha sötét szándékokkal lett volna tele. Ezután kezdett el azon töprengeni, hogy vajon mi folyik itt valójában, és mennyi mindent titkoltak el előtte.”

„Charlie hallotta, amint Ribs odamegy a nagy irattartó szekrényhez, és a zárral babrál. Egyszer csak egy dossziékkal teli rekesz kicsúszott a levegőbe, bizonytalanul ingott, végül remegve földet ért. Persze, hisz nem látta a lányt, csak a mappák tömegét. Most egy akta a levegőbe siklott, és kitárult. Nem volt benne semmi. A mappa visszalebegett a helyére, majd kinyílt egy második – az is üres volt.”

„Negyedórával később, a sűrű ködben, ahogy Alice hallgatta a csizmája csikorgását a macskaköveken, a szomorú, mogorva hang a koporsókat megjelölő krétát juttatta eszébe. Feszülten hallgatózott, hátha más zaj is megüti a fülét. Nyugtalanság, sőt aggodalom gyötörte. Mrs. Harrogate lehajtott fejjel, elgondolkodva lépdelt mellette. A két fémkulcs az özvegy táskájában lapult, de nem azok aggasztották. Alice néhány méterenként hátranézett a válla fölött, a tarkóján felborzolódtak a pihék. Valami követte őket.”

„Valóban Londonban voltak, de mégsem. Charlie ebben teljesen biztos volt. Mindenfelé zöld gyomokat, csöpögő vizet és bokáig érő, mérgező pocsolyákat látott. Mindent elborított a fehér köd, olyan sűrű volt, mint egy fal. Charlie-nak eszébe jutott, hogy Berghast azt mondta, a köd a holtak lelke, és behúzta Marlowe-t a kapualjba. A némaságtól, az emberek, a lovak és a patkányok hiányától kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Charlie nyelt egy nagyot. Felpillantott a barna homokkövekre, a zöld színű, bársonyos ablakkeretekre és a rothadó, síkos, fekete gerendákra. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy a városnak nem volt szaga.”

„Évekkel később, jóval azután, hogy megszűnt létezni annak, ami volt; miután az orzin mögötti szürke szobákban állt, gőzölgő bőrrel, és a gyászos tekintetű jelenések összegyűltek az üdvözlésére; igen, miután az lett belőle, amivé a sorsa elrendelte, a draugr kiterjesztése, és úgy növekedett benne a por, mint az izzó sötétség, amíg végül már a saját nevére sem emlékezett; miután megölte azt a két gyereket a folyónál, és ettől alapvetően megváltozott, s abban a pillanatban világossá vált számára, hogy az intézetben elárulták és hazudtak neki; de legfőképp azután, hogy vadászni kezdett a Cairndale-ben arra a csecsemőre, a ragyogó fiúra – mindezek után is, a szíve mélyén lévő, bezárt kis szobában Jacob emlékezett erre a napra, az indulásra és az azt követő útra. Mert számára ez volt a második kezdet.”

Agave Könyvek 

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Elena Honoria - ("A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Elena Honoria írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek Cukorfalat című e-könyve illetve nyomtatásban nemrég A Varázslónő címmel, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

A könyvek iránti szeretetem általános iskola felső tagozatában robbant be az életembe, méghozzá egy romantikus történet olvasásakor. Heather Graham; A hódító viking című könyve annyira elvarázsolt, hogy együltő helyemben kiolvastam. Addig a napig, nem is gondoltam, hogy egy könyv annyira magába tud szippantani, hogy teljesen elfelejtem a körülöttem lévő világot. Onnantól pedig nem volt megállás. Az írónő összes könyvét, amit csak meg lehetett kapni, kiolvastam. Évekig csak a romantikus zsánert részesítettem előnyben. Egy nap azonban kölcsön kaptam Stephen King; Tortúra című regényét, és egy új világ tárult elém, ami szintén nagy hatással volt rám. Innentől pedig szintén nem volt megállás, jöttek az újabb és újabb zsánerben íródott könyvek. Én pedig imádtam mindegyiket, éppen milyen kedvem volt, annak megfelelően választottam történetet. Számomra a fülszöveg és a borító együttes hatása adja meg a végső döntést, hogy egymásra találunk-e.

A könyvek mellett a másik nagy szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok színesítették azokat az éveimet.

Cukorfalat és A Varázslónő  c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Cukorfalat e-bookom egy rövidebb írásom. Ez a művem nem igényelt sok kutatómunkát. Amikor összeállt bennem a történet, egy rövid vázlat után azonnal nekiálltam a megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy néhány hét alatt elkészült a nyers kézirat.

A Varázslónővel már egészen más volt a helyzet. Mivel itt egy regényről van szó, ráadásul nekem ez az első könyvem, így sokkal több időt vett igénybe az alkotómunka, mint az előzőekben, amikor novellákat írtam. Az elején nagyon lassan haladtam, főleg amíg részletesen kitaláltam a karaktereket, helyszíneket. A Varázslónő kezdetben novellának indult, egy rövid történetnek szántam csupán. Néhány részt követően fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ebből akár több is lehet. Ekkor újra terveztem mindent és ténylegesen elindult az a folyamat, aminek a végén megszületett a regény. Nagyjából egy fél évet mondanék, mire a nyers kézirat összeállt. 

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság? 

Nagyon nagy százalékban a fantáziámra hagyatkozom, de ahhoz, hogy megszülethessen bennem egy történet alapja, kell hozzá egy gondolatcsíra. Valami apróság, ami felkelti az figyelmemet, hogy tovább tudjam szőni a cselekményeket, karaktereket, amiket aztán életre keltek a papíron. Ilyenkor amint lehet lejegyzetelek mindent, nehogy elfelejtsem őket. Sajnos jártam már úgy, hogy nem volt nálam semmi, amibe bele tudtam volna írni, mire hazaértem, addigra meg már elszállt az ihlet.

A valóság pedig mennyire van jelen nálam? Amikor egy-egy történetet életre keltek, mindig beleteszek valami apró személyes dolgot az életemből. Személyek, helyszínek, események, amik számomra sokat jelentnek, és ezzel emléket állítok nekik. Apróságok, ami az olvasónak nem tűnik fel, de engem boldoggá tesz, hogy látom a történetben megelevenedni.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásam. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet, amik rövidebb novellákban öltöttek alakot. Azon a bizonyos nyár végi napon, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak a családomnak mutatnám meg az írásaimat, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Napokig álmatlanul forgolódtam, amikor azt mondtam „Miért ne!”. Ha nem próbálom meg, sosem derül ki, mennyire működne ez nekem.

Nagy lelkesedéssel és izgalommal aztán 2020.szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Kezdetben döcögősen indult, nem ismertem még ezt a világot. Úgy éreztem, nem elég, ha kirakom egy-egy írásom, a marketingre is nagy szükség van. Hiszen enélkül nem találom meg azt a közönséget, aki szívesen olvasná a történeteimet. Az első fél év volt az igazán tanuló időszak. Sajnos belefutottam egy-két rossz döntésbe. Nem jó helyen jelentek meg írásaim, így sajnos megtapasztaltam azt is, milyen, amikor a sárga földig lehordják az embert. Hetekig magam alatt voltam, annyi bántó kritikát kaptam. Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra, hogy mivel érdemeltem ezt ki. Aztán rájöttem, talán csak annyi történt, hogy rossz helyen lettek publikálva.

Sejtésem beigazolódott, mert nem sokkal később rátaláltam különféle írócsoportokra/közösségekre, és ott már barátságos és segítőkész emberekkel hozott össze a sors. Azóta nagyon jó irányt vett az írói életem, mert egyre több olvasóhoz jutnak el a webes novelláim, történeteim és verseim. Tavaly a Smaragd Kiadó jóvoltából kiadtam Cukorfalat e-bookomat, idén Valentin-napon pedig megjelent A Varázslónő.


Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Egyelőre maradok a romantikus vonalnál. Bár az e-bookomat és a regényemet nagyon különbözőnek látom, annak ellenére, hogy mind a kettő romantikusnak számít. A Cukorfalat egy házasságba enged betekintést, míg A Varázslónő egy romantikus mese felnőtteknek, fantasy elemekkel. Széles a skála ebben a zsánerben, úgyhogy igyekszem még ezt a területet boncolgatni.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Leírhatatlan. Egyszerűen elöntött a teljesség érzése, amikor leütöm az utolsó pontot a billentyűzeten. Bár ekkor még közel sem vagyok kész a kézirattal, hiszen még előttem áll a szerkesztés, korrektúra és nyomdai előkészítés. A mai napig viszont ez a legmeghatározóbb pillanat számomra.

Sokan írói álnevet használnak. Miért pont ez az írói álneved? Te miért döntöttél úgy, hogy mégsem saját néven jelenjenek meg az írásaid?

Sosem szerettem volna a civil nevemen írni. Nem mintha bajom lenne vele, nagyon is szeretem. Ahogy a történeteimben is szeretek a fantáziámra hagyatkozni, úgy döntöttem írói létemben is arra hagyatkozom. Az írás számomra egy teljesen más világ. Ebben a világban csak az alkotásra fókuszálok. A soron következő könyvre, novellára vagy versre. Éppen ezért nem szerettem volna egybemosni a privát életemet az alkotói énemmel. Amennyire lehet elválasztottam a kettőt egymástól.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Ösztönösen jött, hogy a romantikus zsánerben kezdjem az alkotást. Sokan azt mondják, hogy mást nem is tudtak volna hozzám elképzelni. Fiatalkorom első és legmeghatározóbb könyve megadta az alapot ahhoz, hogy a romantika legyen az én irányvonalam.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Nagyon boldog voltam, hogy eljutottam egy fontos mérföldkőhöz, ahol kézzelfoghatóvá vált az álmom. Sosem felejtem el az első találkozást a regényemmel. Amikor megláttam a nyomdában a raklapra rendezett gyönyörű példányokat, annyira elérzékenyültem, hogy örömömben elsírtam magam. Fantasztikus érzés volt végigsimítani a könyveken.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mivel eléggé sűrűek a napjaim, így próbálom tudatosan megtervezni a feladataimat. Az írásra is próbálok külön időpontokat kijelölni, de többször belefutottam, hogy az ideálisnak tűnő pillanatban vagy nem jött az ihlet, vagy túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy egy épkézláb mondatot leírjak. Máskor meg előfordult, hogy várakozás közben egy zsúfolt, hangos helyen bevillant egy jelenet, akkor gyorsan előkaptam a mobilom és amennyire tudtam lejegyzeteltem az ötletemet. Úgyhogy a tudatosság mellett, van hogy impulzívan alkotok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A Cukorfalatban nincs kedvenc jelenetem, egyben az egész a kedvencem. Mind a három karaktert izgalmas volt megírni. Maga a történet is hamar teljessé vált, gördülékenyen ment a munka végig.

A Varázslónő már egy kicsit összetettebb. Ebben a regényben már vannak kedvenc jeleneteim, de senkit sem szeretnék befolyásolni, így nem mennék bele a részletekbe.

Szerencsére itt sem emlékszem olyan fejezetre vagy történetszálra, amit nehezen írtam volna meg.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nagyon gyorsan ki tud bennem bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el. Előkapom a jegyzetfüzetem vagy a telefonom, és néhány mondatban felvázolom az alapját.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

A kéziratomat először a szerkesztőm és a kiadóvezetőm látják. A munkafolyamat alatt is csak velük beszélek át egy-egy fontosabb kérdést, amennyiben szükségét érzem ennek. Olvasni is ők olvassák először, a véleményük nagyon fontos számomra, ők az első szűrő a kézirat életében. A szerkesztőm csak javasolni szokott változásokat, a gördülékenyebb történetvezetés vagy a hatásfokozás miatt. Ilyenkor átgondolom vagy átbeszéljük és ezek után javítom a kéziratot.

Amikor túlvagyok a szerkesztés/korrektúra körön indul a nyomdai előkészítés. Ebbe a folyamatba néhány barátomat és családtagomat is bevonom. Amellett, hogy segítenek az előforduló helyesírási, gépelési hibákat kiszűrni, a történetet is véleményezik.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nyitottak és támogatóak. Örülnek nagyon, hogy megtaláltam azt a területet, amiben kiteljesedhetek.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Nagyon sok történetötlet van a fejemben, ami arra vár, hogy kidolgozzam őket. Idén még készülök egy megjelenéssel, de ennek részleteit majd kicsit később osztom meg az olvasókkal. Az írás egy gyönyörű kreatív alkotás. Az olvasás pedig egy nagyszerű módja annak, hogy kiszakadjunk a hétköznapok szürkeségéből. Minden könyv hozzánk tesz valamit, akár íróként, akár olvasóként vagyunk jelen a könyv életében.


A könyveket itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Elena Honoria írói oldala