2023. június 16., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Orosz Krisztián- ("Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Orosz Krisztián írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak a Sodródás c. könyve jelent meg, amit a Marsbook kiadó oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Orosz Krisztián vagyok, 30 éves. Mosonmagyaróvár közelében élek. Két diplomám van, egy gépészmérnöki és egy közgazdász. Jelenleg az előbbiben dolgozom.

Az írás mellett az olvasás is fontos szerepet játszik a mindennapjaimban. Kedvenceim között van: Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 trilógia; Josh Malerman: Madarak a dobozban; Nick Cutter: A falka; Brandon Hackett: Xeno.

Ha épp nem írok, vagy olvasok, akkor a filmek és a zenék témaköre is előtérbe kerül, vagy csak egyszerűen kirándulok egyet. Ahogy az időm engedi.

A végletekig precíznek tartom magam, aki mindig odafigyel a részletekre.

A Sodródás c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Ez volt a legelső regényem, így első körben „fel kellett nőni” a feladathoz. Gondolok itt arra, hogy egy ekkora kiterjedésű történet koherenciáját, dinamikáját megtartani sok energiát és odafigyelést igényel, így az első lépések még bizonytalanabbak voltak.

A regényben szerepelnek olyan tudományos tények, amiknek utána kellett olvasnom. Próbáltam betartani a „valóság szabályait”.

Összességében gördülékenyen ment az alkotás és az első ötletfoszlány megfogalmazása után 8 hónappal, már a fizikai példányt tarthattam a kezemben.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Jobban szeretem a földhözragadtabb történeteket, magam is inkább ebben alkotom. Mérnöki szemmel állok a dolgokhoz, így ha elrugaszkodottabb elem kerül az írásaimba, akkor is próbálom nem „túltolni” a dolgokat, hanem megmaradni a még elképzelhető/hihető kategóriában.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban is élénken érdekelt mind az irodalom, mind pedig a történelem. Füzethegyeket írtam tele, mindenféle történetekkel, aztán ez idővel abbamaradt. Sok év telt el, jöttek az egyetemek, egyéb tennivalók.

Végül Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 regénye vezetett vissza a könyvek szeretetéhez. Ennél a regénynél tudatosult bennem, hogy lehet élvezetből is olvasni. Majd 2020 elején kezdtem el különböző témájú verseket írni, amiket röviddel később novellák követtek, majd tavaly a regényírás is megjelent, így mondhatni meg volt nálam a fokozatosság, a kicsitől a nagy felé haladás.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

A sci-fi mellett szintén közel állnak hozzám a horror, a posztapokaliptikus és a drámai témák is, így ezekben is szívesen alkotok. Jelentek már meg ilyen témájú verseim, novelláim különböző antológiákban. Horror témában már regényötletem is van, ám az jelenleg talonban van tartva, mert most a Sodródás világában „ténykedem”.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Némiképp szokatlan. Mármint nap, mint nap alkotója vagyok az adott történetnek, egy darabig szervesen része a mindennapjaimnak, aztán egyszer csak „képszakadás” és leadásra kész a kézirat. Egy kicsit „furcsa” utána új projektbe kezdeni.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Soha. Megértem azokat, akik élnek ezzel a lehetőséggel, ám én nem érezném magaménak a kitalált álnevet. Az olyan volna számomra, mintha nem is én lennék az adott írás alkotója.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Elsőként igen. Mindig is érdekelt a világűr témaköre, az a tudat, hogy akár egy homokszem a tengerparton, annyira jelentéktelen benne, nemcsak az emberiség, de maga a Föld is. Olyan elképzelhetetlenül nagy a kozmosz, hogy az számunkra megérthetetlen jelenségek egész tárházát is magában hordozhatja, amibe igen rémisztő belegondolni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Számomra felért egy harmadik diplomaosztóval. Amikor a kezemben tarthattam az általam alkotott történet fizikális verzióját elmondhatatlan büszkeség töltött el.  Maga a tudat, hogy a hónapok munkája, az éjszakákba nyúló ötletelések, a folyamatos finomítások végül meghozták a kívánt eredményt. Persze kellett hozzá egy remek borítóterv és egy precíz kiadó is, hogy a SODRÓDÁS a jelenlegi formájában tündökölhessen.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Szerintem egy kicsit mindkettő. Nagy szerencsémre elég ügyes vagyok a hosszú, koherens szövegek, rövid időn belüli megalkotásában. Ezért sem okozott gondot annak idején sem a szakdolgozat, sem pedig a diplomamunka. Ha elhatározom, hogy most írni fogok, akkor ott valóban lesz előrehaladás.

Ha csak spontán jön egy ötlet, azt azonnal lejegyzem, már amennyire a szituáció engedi. Néha a legkülönfélébb helyzetekben fogalmazódik meg, valami igen egyedi elképzelés.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Ennyire nem szoktam lebontani a műveimet. Nem tudnék kedvenc jelenetet, vagy eseményt kiválasztani. Számomra az a leginkább fontos, hogy a műveim mély mondanivalót tartalmazzanak.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Nálam ez egy kósza ötlettel indul, amit kiválthat szinte bármi. Aztán ez a gondolatfoszlány kinövi magát egy novellává, vagy regénnyé, főként azokban a témákban, amik érdekelnek, vagy fontosnak tartom beszélni róluk.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőként a szűk család elé tárom a művemet. Persze ők elfogultak az irányomba, de ennek ellenére kendőzetlenül megfogalmazzák a véleményüket. Aztán a szűk baráti kör következik.

A történet nagyrészének alakulásába nemigazán van beleszólása másnak. Van egy elképzelésem, amit tűzön-vízen keresztülviszek. Az apróságok esetében, egy-egy karakter motivációjának, jellemének formálásában természetesen meghallgatom a megkérdezetteket. Nem egy esetben kaptam már olyan ötletet, amit érdemesnek láttam valamiképp beépíteni a történetbe. Természetesen figyelembe veszem a megjelentetéssel megbízott kiadó közös munkánk során alkotott véleményét is, hiszen ők mégiscsak szakemberei a témának.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Végig támogattak, izgalommal várták a folyamatok alakulását. Öröm volt látni a büszkeségüket, hogy egy ilyen nagyvolumenű dolgot is sikerült megvalósítanom.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A fő projektem jelenleg a Sodródás második része. Újfent egy összetett és részletekbe menő történettel készülök, ami egyrészt tovább viszi az első könyvben megismert szálakat, reagál azok történéseire, de közben egy teljesen új történetet és karaktereket is megmozgat. Azonban ez várhatóan csak jövő nyárra készül el.

Idén „csupán” számomra érdekes vers, vagy novella antológia pályázatokon próbálkozom majd megjelenéssel.

 Orosz Krisztián írói oldala

Marsbooks  Kiadó

2023. június 14., szerda

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Gent Leman - ("Célom, hogy megmentsük a nyomtatott könyvek varázsát. Célom, hogy ne legyen anyagi megterhelés a könyv megvásárlása. Célom, hogy ne a pénzem múljon, hogy mindenkihez eljuthasson a MONDANIVALÓ!")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a  Gent Leman írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A helytartó sorozat első kötete Az Ébredés címmel, melyet Gentbooks írói weboldalon és az ott feltüntetett személyes átvevőpontokon lehet megvásárolni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Köszönöm a kérdésedet. Egész életem egy tanulóút volt, megtapasztalhattam minden jót és rosszat. Nem értettem, hogy miért történik mindez velem, amíg el nem jött az idő és írni kezdtem. Megfogalmazódott bennem a történet, A Helytartó regénysorozaté és elkészült az első kötete, már 2021 februárjában. Ekkor levédtem író álnevemet, a történetet és az első kötetet Az Ébredést. Ezt amiatt tartom fontosnak, mert több, mint 2 évvel később jelent meg a könyv és tartalmaz olyan történéseket, amikkel 2021 februárjában még nem találkozhattunk.

Az Ébredés ( A helytartó 1.)  c.  könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Kérdésedre a válaszom az, hogy a kutatómunkát megelőzte az életem megtapasztalásai. 2020 márciusában, amikor a COVID miatt elveszítettem a munkámat, leültem végre és elkezdtem írni és írni. Szememet bármikor lecsukom, látom a történetet és lényegében, írom, amit látok. A múlt elemzéseinél nagyon sok kutató munkám volt, hogy mindent, amit állítok, azok alátámaszthatóak leegyenek, hivatalos tényekkel is.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Mint azt, előző kérdésedre adott válaszomban sugallottam, a múltban szinte minden alátámasztható és ami nem, arról utalás is olvasható, mint például „erről konkrétabb információkat nem leltem fel”. A jelen a valóság, a jövő misztikum, fantázia, de hiszem, hogy a múlt-jelen fonódásainak következtetései valóságosak. Itt idézném magamat, „ami nem bizonyított, nem biztos, hogy nem létezik”.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint azt már próbáltam felvázolni korábban is, konkrétan 2020 márciusában kezdtem el a bennem zajló és élő történet megírását. Ez a szenvedély tovább nőtte magát bennem és életem része lett, mint a történet, mint annak a papírra vetése.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mivel nincsen zsánerem, kifejezett „skatulyázható” stílusom, válaszom ez lenne kérdésedre, „vagyok, aki vagyok, adom, amit adok, soha meg nem változok”.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egy örömteli borsózás és lelki megnyugvás. Átjár az érzés, hogy ELKÉSZÜLTEM és végre átadhatom gondolataimat, segítő és útmutató szándékomat mindenkinek, aki elolvassa és átéli velem együtt a soraimat.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Nevem, azaz Gent Leman az írói álnevem. Engem Vass Gábornak hívnak és életfelfogásom okán választottam ezt az írói álnevet. Miért? A mai világban teljesen kihalófélben van az odafigyelés, tisztelet, udvariasság a másik személy irányában. Egy gentleman mindezeket az értékeket alapelvének tartja. Engem a neveltetésem és az élettapasztalatom tanított meg erre. Szeretném, ha írásaimmal hozzájárulhatnék az emberiség értékrendjeinek "újraépítéséhez", ha elindulna végre egy folyamat, ami eltávolodik a virtuális világtól és megtaláljuk egymásban az igazi emberi értékeket végre.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

A kérdésre egy költői kérdéssel válaszolnék, ha megengeded.

„Én döntöm le, hogy mit és hogyan
vagy
a Lelkem diktál és én írom, amit üzen mindenkinek?”

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos és felemelő érzés, amiatt is, hogy több, mint 2 évet vártam rá, attól fogva, hogy a készen voltam vele teljesen. A következő érzés egy izgalom, hogy lehetőség nyíljon minél több emberhez eljuttathassam. Emiatt is került magánkiadásba és lett nagyon olcsó. Célom, hogy ne a pénz döntse el, hogy az üzenet célba ér vagy sem.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Úgy fogalmaznám meg, hogy vele élek a történettel, és amikor lecsukom, a szemeimet látom az eseményeket. Annyira életszerű, hogy miközben leírom és átélem újra és újra. Emiatt is van, hogy beleélem magamat Gabriel egyéniségébe és az Ő szemszögéből mutatok be mindent. És most elárulok valami nagyon fontosat. Rengeteg esemény valójában megtörtén velem a múltamban, s azok által erősödött meg bennem, hogy az irracionális egy másik szemszögből racionális és nagyon fontos, hogy mindezeket átadhassam az emberiségnek, hiszen most éppen ott tartunk, amiről a regénysorozat is szól, AZ EMBERISÉG MEGMENTHETŐ saját hibáitól?

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Számomra minden jelenet ugyanolyan „súllyal” bír és fontos a számomra. Nehezen megírni nem azt volt, ami megtörtént velem, hanem ami fájdalmas a múltunkban, jelenünkben és jövőképünkben. De éppen ez a felemelő is benne, hogy végre valaki vállalja fel, vesse papírra és ébressze fel az emberiséget. Emiatt is Az Ébredés az első kötet címe és remélem olvasóim tovább is adják a tanulságot és izgatottan várják a folytatást.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Erre a kérdésedre ugyanazt tudom válaszolni, amit korábban már fejtegettem, hogy az életem történéseinek megtapasztalásaihoz kapcsolódik lelkem és egy filmsorozat formájában jelenik meg előttem minden történet.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Külső befolyásolásnak nem engedek, hiszen a cél, hogy átadjam azt, amit látok és úgy, ahogyan látom. Ennek okán a kéziratot kizárólag azok láthatták, akik lektorálást végeztek és engedd meg, hogy névtelenül is köszönetet mondjak nekik, hiszen a helyesírási hibák elkerülhetetlenek. De itt van egy jó hírem még.

A második kötet (aminek címe A FÉLELEM) megjelenése (idén, 2023 július vége) után meghirdetek weboldalamon egy pályázatot, részleteit még nem mesélem el, de annyit lehet tudni, hogy az olvasóknak lehetősége lesz "befolyásolni" a folytatást, "beleszólni" a főszereplők sorsába és interaktív módon részeseivé válni a történetnek, A Végítélet kihirdetését talán megakadályozhatják a regénysorozatban.

Izgi ugye? Érdemes folyamatosan figyelni a weboldalt GentBooks-t.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Sajnos nincsen családom, pontosabban szüleim nincsennek közöttünk. Az életem úgy hozta, hogy elveszítettem mindenkit, aki családtag volt, de van néhány nagyon jó barátom, akik végig szurkolták a történéseket és elsőként olvasták, gratuláltak számomra.

Lehet furán hangzik, amit mondok, de hiszem hogy olvasóimmal egy „nagy család” leszünk és együtt harcolunk az ellen, hogy A Helytartó kihirdesse a Végítéletét az Emberiség felett.

A regénysorozat történetének a lényege, hogy megérkezik közénk, az emberek közé a Helytartó, a teremtésünk nagykövete, hogy meghozza a Testamentumot, azaz a Végítéletet az Emberiség felett. Teljesen független minden emberi vallásról, hittől, spiritualitástól, egy 100%-ban emberi érzelemmentes lény, akinek a feladata a Lelkeink megmentése, s kizárólag emiatt érkezett, számára, szavait idézve "Az emberi Test, Ego és Érzelmek Érdektelenek a Számomra!" Mindeközben az első kötetben megjelennek már főszereplőink, akikkel meg nem szűnő izgalmak, kalandok, akciók, fájdalmak és szerelmek közepette megjelennek a múlt eddig ismeretlen, de bizonyított tényei, a jelen hibái és a jövő félelmei. Ők harcolnak az emberiségért, hogy bebizonyítsák, alkalmas az ember arra, hogy tisztelje, becsülje, szeresse a saját és mások Lelkét.

Hamarosan megjelenik angol és német nyelven is regényed? Igaz ez az információ? 

Igen, ez így igaz. Szeretném, ha az egész világon megismernék a történetet és mondanivalóját. Emiatt, már most olvasható a weboldal angol és német nyelven is.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Mit üzenek? Köszönöm mindenkinek, aki elolvassa regényeimet és köszönöm, ha minél több embernek át tudom adni az egyik legfontosabb mondanivalóját, amit nagyon korán elhunyt Édesanyám bízott rám, egy szóban: "BECSÜLET". Igen, ez a szó választ adott minden rossz okára és erőt adott minden jó megtartására. Itt idézném a regény bevezető sorait az olvasók számára:

„Aki a kezével érint, nem érintheti a lényeget!
Érints a Lelkeddel!

Aki a szemével lát, nem láthatja a lényeget!
Láss a Lelkeddel!

Aki a szívével szeret, nem szeretheti a lényeget!
Szeress a Lelkeddel!”

Idén júliusban várható A FÉLEM című 2. kötet, majd még további 2 kötet.

Mindeközben évente legalább egy külön, de mégis a regénysorozat elválaszthatatlan részét képező könyvet szeretnék kiadni, ami ugyanabban, stílusban, mint a sorozat kötetei, de kizárólag egy kiemelt tartalomra fókuszál, taglal, kiveséz minél jobban érthetőbben.

És végezetül kérnék valami nagyon fontosat olvasóimtól:

Mivel nincsen konkrét könyvesbolt, ahol értékesítem a könyveimet, várom azok jelentkezését, segítségét, akik egy üzletben vagy csoportos rendelésben segítik könyveim fogyását. Ezt nem ingyen kérem, de a gentbooks@gmail.com email címemen a részletek megbeszélése. A csoportos vásárlás azt jelentené, hogy a csomagküldő automatából, automatába díja így, például már 5 könyv felett már minimális és egy rendeléssel 5-50 emberhez eljuthatnak regényeim. Az ára így megmarad alacsonynak, mindenki számára elérhetőnek.

1790ft végára van, ami rendkívül olcsó. Miért?

Célom, hogy megmentsük a nyomtatott könyvek varázsát.
Célom, hogy ne legyen anyagi megterhelés a könyv megvásárlása.
Célom, hogy ne a pénzem múljon, hogy mindenkihez eljuthasson a MONDANIVALÓ!

2023. június 11., vasárnap

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cserni András - ("Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Cserni András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyve jelent meg, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Egyúttal szeretnék gratulálni az írónak, aki elnyerte 2022-es Smaragd díjat.
Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Cserni András vagyok, elsőéves joghallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, s publikáló író, költő. Tavaly végeztem az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Tizenkilencedik életévemet taposom, nyáron töltöm be a húszat. Otthonom Érd.
Szabadidőmben általában írok, ez a legfőbb hobbim, de nagyon szeretek olvasni, túrázni, fényképezni is.

A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a történet az ősi magyar hitvilágon, a magyar népmeséken és folklóron alapszik, mélyen a témába ástam magam az írás során – s már előtte is. Hogy úgy mondjam, előbb ismertem meg a néphit világát, s azután döntöttem el, ebben a környezetben szeretném megalkotni a történetet. Persze ez nem jelentette azt, hogy az írás alatt ne böngésztem volna át újra és újra a forrásokat. Folyamatosan kerestem (és találtam) új, történetbe építhető elemeket, s önellenőrzést végeztem. Főképp Ipolyi Arnold: Magyar mythologia című kötete jelentett nagy segítséget.

A kézirat legelső, kézzel írott változatával egy nyár alatt készültem el 2019-ben. Ezt pihenni hagytam, majd a karantén-időszakban begépeltem, néhol átírtam, új cselekményszálakat építettem be, s nagyjából egy-másfél évvel a kezdetek kezdete után elküldtem szerkesztő jóbarátomnak, Nagy Krisztinának. Onnan indult a közös munka, a szerkesztés rögös útja.


Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyjából egyenlő mértékben. Alapvetően igyekeztem hűen ábrázolni az ősi hitvilágból, folklórból átvett elemeket, azonban két okból több helyen kellett saját fantáziámra támaszkodva kiegészítenem. Egyrészt a hiányos források miatt (mely főként kalandozó őseink hitvilágát érintik), valamint a tény okán, hogy az említett két fő témakör eltéréseit egységes világgá kellett formálnom. Például a csordásfarkas regényemben ábrázolt jellemzői ugyanezek a magyar folklórban, ellenben a szelletek nevét és képességeit én találtam ki (igaz, őseink hittek különböző természetszellemekben). Ami pedig teljes mértékben képzeletem terméke, az Avilág nyelve, a mist; az ottani nagy családok, mint a Doranskyk és a Marothanok; s a tájak, várak, falvak egy része. Így jött létre Mistaria: képzelet és valóság frigyéből.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Elsőízben ötödikes koromban ragadtam tollat. Először rövid, mondókaszerű verseket költöttem, állatok tulajdonságait rímbe szedve. Nem sokkal utána belekezdtem egy (szintén fantasy zsánerű) regénybe, amit félbehagytam, ám sok elemét beépítettem a Sötét sorsokba. Ezt több hasonló, „hamvába halt” próbálkozás követte, míg végül gimnáziumba kerülve egy pályázati felhívás kapcsán lendültem bele újra – s ez már valóban szenvedéllyé dagadt. Versek, novellák születtek, s természetesen Mistaria világa. Azóta rendszeresen mérettetem meg magam pályázatokon, költeményeim és rövidprózáim az Érdi IRKA hasábjain, valamint különböző antológiákban jelennek meg rendszeresen – tavaly júliusban pedig A farkasfalka indult hódító útjára.

Nemrégiben egy rangos díjat nyertél a Smaragd kiadónál, mely az olvasók szavazhatnak a 2022-ben megjelent kötetekre.  Az első helyett szerezted meg, milyen érzés? Mit gondolsz a díjról?

Leírhatatlan érzés, nagy öröm. Mikor megláttam, kellett pár pillanat, hogy elhiggyem. Korábban is értem el ugyan eredményeket pályázatokon, ám a Smaragd díjat egy nagyobb mérföldkőnek, eddigi legrangosabb elismerésemnek tartom. Számomra egyaránt jelképezi az olvasóimtól kapott támogatást, írói munkásságom első nagy elismerését, s a kaput a szintlépéshez. S hogy mindezt ilyen fiatalon, ily rövid idővel a regényem megjelenése után értem el, még értékesebbé teszi számomra. Még egy éves sincs a Sötét sorsok, de már kitüntették. Hálás vagyok mindenkinek, akinek ezt a díjat köszönhetem!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Mivel Mistaria kapcsán rengeteg történet vár még elmesélésre, egy darabig maradok a fantasynál – amellett, hogy a verselést, novellaírást is űzöm közben. Vannak azonban ötleteim, amik más műfajt kívánnak: többek közt krimit és disztópiát szeretnék írni, e zsánerekhez többé-kevésbé körvonalazódott ötleteim vannak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre vég és kezdet; elégedettség, felszabadult boldogság és sikerérzet. Vég, mert egy munkafolyamat befejeződött, az alap, a gerinc elkészült, a történet kézzelfoghatóvá vált. S kezdet, mert még sok izgalmas teendő vár a továbbiakban, mire a kedves Olvasó kezébe veheti a kész művet.

Nem gondolkodtál még írói álnéven:

Nem. Mindenképp a saját nevemen akartam publikálni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A korábban már említett korai regény kezdeményeim kivétel nélkül fantasy-műfajban mozogtak. Ennek egyik oka, hogy jómagam is nagyon szeretem ezt a zsánert.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő, különleges, elképesztő. Hosszú út vezetett odáig, s mikor elsőként vehettem kezembe, lapozhattam fel, láthattam a nevemet egy „hús-vér” könyvön, szavakat alig találtam. S hogy ez megvalósulhasson, számtalan ember közreműködése kellett, akiknek nem tudom elégszer megköszönni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Döntően tervezett. Jegyzeteket készítek; a cselekmény már az első fejezet írásakor nagy vonalakban a fejemben van; gondosan figyelek az apró részletek egyeztetésére (kezdve az ötvennégy farkas szem- és bundaszínétől odáig, hogy az egyes események milyen napon történtek). Ám néha „homlokon csókol a múzsa”, s egy intuíció alapján születik meg egy jelenet, vagy változtatok meg egy meglévőt. Bár mennyiségben elenyésző, minőségben fontos: többek közt Acsar és Roland beszélgetése a csillagok alatt is hirtelen ötlettől vezérelve kapott helyet a műben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvencem is van. Az imént említett, gondolati mélységeket és magasságokat érintő beszélgetés a zord ordas és az ifjú csordásfarkas között; a főhősök bemerészkedése a Nyírerdőbe; a Forró helyzet című fejezet; valamint az Epilógusban történő események.

A farkasfalka írása során nem ütköztem komoly nehézségbe egy jelenet vagy fejezet megírása során se. Talán Szandra és Flóra beszélgetései okoztak néha-néha megakadást, valamint a mist nyelv ráncba szedése, egységesítése bizonyult időigényesnek (beszélhető nyelvről van szó ugyanis; ellentmondásmentesre akartam csiszolni).

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációm maga az élet. Nyitott szemmel járok-kelek, s amit látok, tapasztalok, megjegyzem, s beépítem egy prózába vagy versbe. Hasonlóan járok el az olvasással is: ha egy mű gondolatébresztő hatással van rám, inspirál, ösztönöz, nem hagyom elveszni az ihletet, beleszövöm egy történetbe.

Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is. A konkrét történet kigondolásához pedig egy őrségi autóút adta meg a kezdőlökést: a tájat figyelve az járt a fejemben, milyen vagány kezdete lenne egy műnek, ha egy robogó autót farkasok vennének körbe, majd egyikük emberré változva ugrana rá a járműre. Ez volt az első jelenet, ami megszületett, s ezt rohamtempóban követte a kerek egésszé összeálló cselekmény.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőízben két jóbarátomnak mutattam meg, akik véleményezték, tanácsokkal láttak el. Utána édesapám rágta át magát a javított, begépelt változaton (ami becsületére legyen mondva, mert a fantasy egyáltalán nem áll hozzá közel), és ötleteket, javaslatokat adott. Keresztanyám is olvasni kezdte a kéziratot, s ekkortájt küldtem el a már említett Nagy Krisztinának. Először csak véleményt kértem, de úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, szívesen gondozná a szöveget, míg nyomdakész nem lesz.

Nagyjából a felsoroltak szavát fontoltam meg a szöveg alakítása során – főképp esztétikai apróságokra kell gondolni, például: ne legyen három egymást követő mondatban öt „is” és négy „hogy”. A történet azonban más kérdés. Én már tudom, hogy végződik a trilógia, s ragaszkodom a befejezéshez, illetve az ahhoz vezető sarkos pontokhoz – különös tekintettel az egyes szereplők halálára; ebből semmilyen unszolásra nem engedek, legyen bár az adott karakter nagyon szimpatikus.

Krisztina annyiban tett hozzá a történethez, hogy egyes jeleneteket a javaslatára írtam meg vagy bővítettem ki. Így született Roland néhány vitája az ösztöneivel, vagy az Aggódó evilágiak című fejezet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, az írás kezdeti fázisától segítettek, támogattak a legkülönfélébb módokon, amiért hálás vagyok. Megjelenés után a tágabb családhoz is eljutott a könyv híre, s nagy sikert aratott: olyanokat is „betűhöz csábítottam”, akik egyébként nem kifejezetten könyvmolyok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tervek szerint rövidesen ebook formában jelenik meg első verseskötetem A valóság versei címmel. Mistaria tekintetében pedig érkezik a Sötét sorsok 2.: Betyárbecsület – remélhetőleg nyáron, de legkésőbb ősszel, ha az Ősök is úgy akarják. De addig se hagyom a kedves Olvasókat magukra: blogomon továbbra is hetente jelennek meg a rövid, folytatásos történetek, s hamarosan egy újdonsággal is készülök… Búcsúzóul pedig csak annyit mondanék, amit Mistariában szokás: dai Antecst currgo graidst nu vei! Az Ősök vigyázzák lépteiteket!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

2023. június 9., péntek

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Horváth Martin - ("A délszláv háborút és a sci-fit még nem igazán ötvözték, de én ezt tettem és ez tökéletes példája, hogy két teljesen ellentétes világ találkozik, a rideg realitás és megtörtént történelem és a teljes fantázia.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Horváth Martin írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Szanszára-küldetés c. könyve jelent meg, amit a Könyv Guru oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Teológusként végeztem, ebből adódóan nagyon fontosak a legalapvetőbb létkérdések számomra. Mi a jó, mi a helyes és, miképpen lehet ezt gyakorlati formába ültetni a mindennapokban. Most már tíz éve blogolok, ahol vallási, történelmi, filozófiai, kulturális témákkal foglalkozom. Gyakorlatilag ezek mind-mind visszaköszönnek a Szanszára-küldetésben is.

Szasznára-küldetés c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az alaptörténet foszlányai már egészen kiskorom óta megvoltak. A 2000-es évek közepén vetített sci-fi sorozatokon nőttem fel, így hamar elkezdett kialakulni egy saját világ a fejemben. A történet nagy részében lévő főellenség képe már ekkor kirajzolódott. Maga a tényleges írás a COVID első hulláma alatt kezdődött, és nem egész másfél évet vett igénybe. Ebbe beletartozik az is, mikor kicsit motivációm vesztve 2-3 hónapig nem írtam semmit. A Balkán nagy rajongójaként a történelmi háttér szolgáltatása már nem igényelt akkora kutatómunkát, hiszen behatóan ismertem a délszláv háború lefolyását és személyes emberi sorsokat, tapasztalatokat is. Viszont sci-firől lévén szó, a tudományos háttere sokkal több utánajárást igényelt. Humán beállítottságú emberként a biológia, vagy a kvantumfizika nem volt éppen az erősségem, de hihetetlenül örömöt leltem benne, hogy számomra teljesen új területtel foglalkozom és megdöbbentett mennyi érdekes tényt találtam, ami befolyásolta végül a tudományos hátterét a regény történetének.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A délszláv háborút és a sci-fit még nem igazán ötvözték, de én ezt tettem és ez tökéletes példája, hogy két teljesen ellentétes világ találkozik, a rideg realitás és megtörtént történelem és a teljes fantázia. Egy jó sci-fi sajátossága szerintem pontosan az, hogy a realitás és a fantázia pont jó arányban legyen. Szerettem a földhözragadtabb történeteket, amiben valóságos és átélhető emberi sorsok dominálnak, de a sci-fi lehetőséget ad olyan kontextusba helyezni ezeket, hogy egészen más fénytörésből szemlélhessük ezeket és ezáltal kihangsúlyozza a mindennapi, emberi tényezők fontosságát. Mindenesetre a fantázia részeit is igyekeztem minél inkább racionálisan megközelíteni és minél inkább úgy megalkotni, ezért rengeteg valós mellékszereplők bukkan fel a történetben, valós katonai helyszínek, események. A háborús szál sajnálatos módon nagyon is valóságos. Vukovár, az ott és máshol történt tragédiák és sorsok nyílván teljesen valóságosak. A főszereplő karakterét magát is általam ismert egykor Jugoszláviában élt vagy harcoló személyekből gyúrtam össze.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint, minden tisztes legalább részben introvertált kamasz, 16-17 éves korom környékén kezdtem el először leírni a gondolataim bármilyen formában. Művészeti középiskolába jártam így ez sokszor szakadt meg azzal, hogy inkább vizuális formában fejeztem ki, ami bennem volt. Végül 19 éves koromban kezdtem blogolni, akkor dőlt el végleg. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem vagyok nagy tervezős típus, de ami érlelődik bennem azt szeretem manifesztálni. Ezért most folyamatban van egy sokkal személyesebb hangulatú, valós eseményeket feldolgozó leginkább humoros, de ugyanennyire drámai írásom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mire odaértem nem volt az a hihetetlen varázs, amit az elején elképzeltem, hogy milyen lesz. Ettől függetlenül persze nagyon jó, eufórikus érzés volt, hogy sikerült, valami teljes és kész.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Átfutott az agyamon, de aztán nem foglalkoztam vele, nem tartottam fontosnak a könyv üzenete szempontjából.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Első körben nem. Mivel alapvetően sokkal „szárazabban”, tárgyilagosan foglalkozom a regényben is boncolgatott kérdésekkel, maga az, hogy egyáltalán rgény formájába csomagolom az üzenetét, már újdonság volt. De így sokkal átélhetőbbek a tanulságok, és sokkal inkább célba ért.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt. Egyfajta megkönnyebbülés, hogy sikerült, megcsináltuk…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindig eltervezem, aztán nem lesz belőle semmi, ha pedig igen, nagyon ritkán sül ki belőle pozitív. Az esetek többségében életszituáció, elmélkedés eredményeként elfog a hangulat és akkor le kell írnom, ami bennem van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A drámai pillanatok, erkölcsi dilemmák és az ízes párbeszédeket szeretem. Akad is belőle bőven. Ezzel szemben a tényleges, leíró jellegű részekkel mindig meggyűlt a bajom. Konkrét cselekedeteket, akciókat leírni úgy, hogy érthető, vizualizálható legyen, borzalmasan nehéz volt számomra. A Szanszára-küldetés harmadik fejezete rendesen megizzasztott, ahol végig pörgős cselekményeket kellett papírra vetnem, miközben két szálon is futott a történet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én eddig csak oda nyúltam vissza, amilyen ötleteket valamilyen formában már rég dédelgetek. Minden esetben valamilyen valós történetfoszlányból, eseményből merítek, ami már egyszer engem megérintett és érdemesnek tartottam tovább szőni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindenféleképpen a barátaim voltak azok, akik először látták, amit írtam. Ők nem is csak a már elkészült formában, hanem fejezetről fejezetre volt felülvizsgáló személyzetem, ha úgy tetszik, akik véleményt mondtak az olvasottakról.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családomnak is inkább a barátaimat, mondanám, de természetesen nagy lelkesedés és kíváncsiság fogadta a hírt. Édesanyám volt, aki talán kicsit meg is döbbent ezen. De mindenkinek első dolga, volt, hogy beszerezzen egyet a műből, aminek az elkészültét várták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A már említett személyesebb hangvételű írásom várható a jövőben, ha minden a terveim szerint halad, akkor az év végére lehetséges, hogy már lesz belőle látható valami a nagyobb közönség számára is. De egyébként ritkán alakul minden a terveim szerint, így ez lehet, későbbre tolódik.

Szanszára-küldetés Facebook oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ekker Éva - ("Ebben nincs tudatos tervezés, egyszerűen élem az életemet, jár a fejemben mindenféle, aztán valamelyik gondolat valamiért kezd előtérbe kerülni bennem, majd lassacskán valamilyen történet kezd kibontakozni körülötte.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ekker Éva írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek több kötete jelent meg, többek között Utolsó leheletig és Vad virágok címmel jelentek meg, amit a Ez-Könyv Kiadó illetve az azóta megváltozott  kiadó Vízió könyvkiadó Egyesület oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!


Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Már egészen fiatalon elkezdtem írogatni, az akkoriban készült alkotásaimat azonban nem találtam elég érettnek, ezért nem álltam a velük a nyilvánosság elé. Később más irányt vett az életem, jogi pályára léptem, lekötött a munka és a család, így nem állt módomban az írással foglalkozni. Jó pár éve, egy kórházi kényszerpihenő kapcsán viszont ismét lehetőségem nyílt rá, hogy visszatérjek eme régi szenvedélyemhez, melyet azóta is művelek. Első könyvem a Sarki tűz című novelláskötet, melynek második kiadása nemrégiben jelent meg. Leginkább sci-finek mondják, de, mivel a történetek mind gondolatvilágukat, mind cselekményfonalukat tekintve teljesen egyediek, nehéz egyértelműen besorolni őket bármilyen kategóriába, én meglepő történeteknek nevezném őket. Legutóbb megjelent könyveim a Vad virágok, mely sci-fi-krimi-thriller és az Utolsó leheletig, mely cli-fi-thriller.

Utolsó leheletig és Vad virágok c. könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyveim alapvetően a képzelet szülöttei, ezért különösebb kutatómunkát nem igényelnek. Kivétel ez alól az Utolsó leheletig, mely túlnyomórészt a klímaváltozás miatt alaposan megváltozott Föld világában játszódik. Itt arra törekedtem, hogy a vonatkozó kutatásoknak megfelelően mutassam be ezt a környezetet. Ez esetben sem tartott azonban tovább maga az írás, mint általában, hiszen nem a cselekményhez kerestem tudományos alátámasztást, hanem fordítva. Érdekelt a probléma, ezért számos tanulmányt elolvastam a témában, amik arra ösztönztek, hogy egy regény keretében, „szórakoztató” formában én is ráirányítsam a figyelmet az emberiségre leselkedő veszélyekre.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteim kitaláltak, ilyen szempontból nincs közük a valósághoz. A bennük megfogalmazott gondolatok és a szereplők jellemvonásai azonban természetesen valós tapasztalatokon alapulnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta megtanultam olvasni, faltam a könyveket, talán ennek hatására mindig is keringtek a fejemben saját történetek. Ezeket először általános iskolás koromban vetettem papírra, leginkább csíkos vagy kockás füzetekbe, amik aztán később elkallódtak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindig is elolvastam mindenféle zsánert, a lényeg, hogy jó legyen a könyv. Íróként sem zárkózom el egyik műfaj elől sem, a bennem kibontakozó történet határozza meg, melyikben írok. Az eddigi könyveim után talán meglepő, de most éppen egy romantikus történelmi regényben gondolkodom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Addig nagyon szeretek írni, míg papírra vetem a belőlem kikívánkozó történetet. A részletes kidolgozás és a szerkesztés is olyan kihívást jelent, amiben élvezetet tudok találni. Mikor azonban már sokadszor olvasom át a könyvet, hogy csiszolgassam, javítgassam, az egy idő után nagyon fárasztó tud lenni, ezért az öröm mellett, hogy reményeim szerint sikerült valami értékeset létrehoznom, igazából meg is könnyebbülök, mikor végre befejezem

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

De igen, és lesz is. Erről azonban egyelőre nem szeretnék többet elárulni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos. Alig hittem el, mikor a kezemben tartottam. De ezt talán csak az tudja megérteni, aki maga is átélte.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ez is, az is. Jön az „ihlet”, az ötletek, nagy vonalakban összeáll a történet, aztán utána már a tudatos tervezés, kidolgozás, szerkesztés következik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nincs kedvencem, igyekszem minden jelenetet úgy megírni, hogy nekem magamnak tetsszen, mert remélem, hogy akkor az olvasónak is tetszeni fog. Ez hol könnyebb, hol nehezebb.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ebben nincs tudatos tervezés, egyszerűen élem az életemet, jár a fejemben mindenféle, aztán valamelyik gondolat valamiért kezd előtérbe kerülni bennem, majd lassacskán valamilyen történet kezd kibontakozni körülötte. Eddig még soha nem volt szükségem rá, hogy valahonnan szándékosan ihletet kelljen merítenem, inkább a bőség zavarával küzdök, annyi mindent szeretnék megírni, hogy jó ideig el vagyok látva témákkal

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a kiadóm munkatársai azok, akik először látják a kéziratomat, és mint hozzáértőké, elsősorban az ő szavuk számít. Elfogadnám tőlük, ha javaslatokkal élnének a szöveg, vagy a történet bizonyos mértékű megváltoztatására, de ilyesmire még sosem került sor, mindig megfelelőnek találták a könyveimet úgy, ahogy azokat megírtam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az elsőnél eléggé meglepődtek, de ma már természetesnek veszik. A családom tagjai olvasták minden könyvemet, és remélem, nem csak udvariasságból mondták, hogy tetszettek nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Több vasat is tartok a tűzben, vannak regényterveim, de hogy mennyi valósul meg belőlük, illetve hány kerülhet kiadásra közülük még az idén, az sok mindenen múlik, nagymértékben például azon, hogy az olvasók mennyire támogatják a magyar írók, köztük az én műveim megjelenését. Ezért is örülök, hogy helyet kaptam ezen a blogon, amely ilyen tiszteletre méltó módon felkarolta a magyar szerzőket. Köszönet érte! 

Ekker Éva

Vízió Könyvkiadó Egyesület

2023. június 7., szerda

Interjú Szabó Tamással, aki regényíró pályázatán vesz részt - ("És még egyszer arra kérek mindenkit, hogy amennyiben még nem tette, szavazzon a Megváltó álomra (a krimi kategóriában található, fölül bele is lehet olvasni az első pár oldalba). Június 14-ig van lehetőség a voksolásra a Stílus És Technika oldalán.")

Szabó Tamással már régebben is készítettem interjút, akkoriban a Holdvíz regényével kapcsán. De most egy regényíró pályázat miatt készült ez az interjú, hogy jelentkezett, Stílus és Technika regényíró pályázatán. Elmeséli hogyan, miként jelentkezett a pályázatra és miféle történettel indult el. Az interjú végén találtok linket, mely kantitva érhetitek el és tudtok szavazni.

Tamás, örülök hogy újra a blogomon köszönthetlek. Korábban többször is megkerestelek, akkor a munkásságodról, a Holdvíz című könyvedről faggattalak. Most egy pályázattal kapcsolatban szeretnék interjút készíteni veled az olvasóimnak. Mesélj, mi újság van veled? Rég nem beszélgettünk.   

Üdvözlök mindenkit! Köszönöm, megvagyok… bár még egy kicsit cseng a fülem a nagy zajtól, ugyanis pár napja voltam egy barátommal a Pantera koncertjén a Barba Negrában! Óriási élmény volt. Igen, rég adtam a legutóbbi interjút. 2019, vagyis a Holdvíz megjelenése után főleg az új projektekre koncentráltam. Sajnos pont rosszkor, a pandémia kezdetén jelent meg a debütáló regényem, sokáig zárva voltak a könyvesboltok, az emberek nem vettek annyi kiadványt, mint korábban, és a Maxim se reklámozta kellőképpen a művemet. Bár az olvasóknak nagyon tetszett. A Molyon és a többi oldalon csupa pozitív értékelést kaptam. Jó volt látni, hogy még a YouTube-on is beszámoltak róla!     

Úgy tudom, pályáztál az új kéziratoddal, a Megváltó álommal. Hova és hogyan pályáztál?

2021-ben elküldtem a Maxim Kiadónak, hiszen megállapodtunk, hogy amennyiben van egy új munkám, azt először nekik mutatom meg. Tetszett nekik, azt mondták, színvonalas és izgalmas történet, ám túl véresnek és brutálisnak találták, így sajnos nem jutott be a Dream válogatásba. Ezután hiába próbálkoztam az Aranymosásnál. Végül 2022 nyarán beneveztem a Stílus És Technika Kiadó I. Regénypályázatára, krimi kategóriában. Itt bekerült az Álom a legjobbak közé, de nagy meglepetésemre nem nyert kiadói megjelenést. A szabályzat szerint még lehet szavazni rá. Arra kérek mindenkit, akinek tetszett az előző regényem, hogy voksoljon a Megváltó álomra a Stílus És Technika Kiadó oldalán!

A Megváltó álom merőben más, mint a Holdvíz. Mesélnél róla?

A Holdvíz alapvetően egy pozitív, életvidám, színes és egzotikus helyeken játszódó szerelmes történet volt, amelybe belesűríthettem az amerikai élményeimet. Rengeteg popkulturális utalás van benne: végig csupa népszerű dalt hallgatnak a szereplőim (Bonanza Banzai, Depeche Mode, Republic). Ez egy könnyen fogyasztható sztori szétválasztott testvérekről, táncról, úszásról, családi drámákról, túszdrámával és lenyűgöző tengeri jelenetekkel. Ezzel szemben a Megváltó álom egy sötét, borongós, hátborzongató és rendkívül hangulatos thriller, amit végig egyfajta szomorúság jellemez. Az új projektem tehát tényleg mindenben a Holdvíz ellentéte: ez az új kézirat a kevésbé ismert underground (felszín alatti) világban játszódik, ahol kőkemény metál zene szól. Mindkét regényem izgalmas, de a második szerintem dinamikusabb és félelmetesebb.

Még kézirat formájában olvastam az új könyved, eléggé erős és brutális. Honnan jött az ötlet?

Annak idején ezt írtad róla a Messengeren, ha nem baj, szó szerint idézem: “Atyaúristen! Tamás! Ez nagyon jó. Vasárnapra kiolvasom. Sokkal jobb, mint a Holdvíz. Anyám, ez a Krisz nevű szereplő elmebeteg...” Nagyon örülök, hogy tetszett neked a Megváltó álom! Nos, még a gimnáziumban kezdtem el írni a matekfüzetem üres lapjaiba, mert ki akartam adni magamból a sok feszültséget, keserűséget (de ugyanakkor az első szerelmekről, a lenyűgöző koncertekről és a fergeteges bulikról is jó volt írni). Ez a könyv egy magányos tini hányatott életét és halálát állítja a középpontba. Végül hozzáírtam egy csomó sztorit egy másik kéziratomból, ami egy szektáról és a metálosok szubkultúrájáról szól. Akkoriban hosszú hajam volt, bőrcuccokban jártam, gitároztam, próbálkoztam több zenekart is alapítani. Már korán észrevettem, mennyire lenézi a társadalom a magunkfajtákat, a rockereket, a feketeruhásokat, a lázadókat, akik nem érik be a gagyi tömegkultúrával. Írni akartam egy hiánypótló alkotást átlagos szereplőkkel, akik a periférián élnek, elszöknek otthonról és rengeteg kalandba keverednek. Az egyik olvasóm azt írta a kritikájában, hogy mindig megkínzom a karaktereimet. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy megpróbálom bemutatni a sorsüldözötteket, a kitaszítottakat, és a szenvedéseiken keresztül demonstrálni, mennyi igazságtalanság van a társadalmunkban! Mindig is felháborított, ha azt láttam, hogy kizsákmányolják, bántalmazzák a gyengébbet – talán ezért is jelentkeztem annak idején a jogi egyetemre. 

A Stílus És Technika Kiadó hogyan jött a képbe? Miként ismerkedtél meg velük?

A sok visszautasítás után csak ők maradtak. Nekik nagyon tetszett a Megváltó álom, azt írták a honlapjukon, hogy ez volt az egyik kedvencük. A hosszas levelezés után találkoztam személyesen Wágner Szilárdékkal egy konferencián. Dicsérték a stílusomat, a fogalmazásomat, a leíró részeimet, egyedül a párbeszédeket bírálták, de jeleztem nekik, hogy rugalmas vagyok, átírok bármit.

Mi lesz, ha esetleg nem nyered meg a szavazást?

Felmászom a Szabadság-hídra, mint a főhősöm a regényben! Nyugi, csak vicceltem. Bízom benne, hogy jól alakulnak majd a dolgok. Egyelőre – hála az eddigi szavazataitoknak – vezetek.  

Prológus

      "    Kincső megállt a járdán, és egy könnyes mosollyal a távolba nézett. Eszébe jutott Hajni, az egyetlen barátnője a gimiből. Képek és jelenetek rémlettek most fel: Hajni megígéri neki a megismerkedésük napján, hogy vigyázni fog rá; Kincső hátulról fogja a hányástól meggörnyedt, részeg Hajni haját a Sziget Fesztiválon; és összegabalyodva fekszenek az ágyon – sápadtfehér a csokibarnán. „Nézd, Kincső, milyen jól mutatunk a tükörben! Mint egy kapucíner szelet! Irigylem a színedet. De én eddig mintha csak kriptában napoztam volna.”
A lány ajkát szakadozott sóhaj hagyta el. Sosem tudom már visszahozni mindezt. Úgy hiányzik az a kedves, erdélyi rocker csajszi...
Ekkor megtorpant, és bátortalanul felnézett. Vérízű, fekete félelem szökött a torkába, ahogy megpillantotta úti célját a távolban: a Szabadság-híd zöld acélrácsai groteszk monstrumként bontakoztak ki előtte a ködből. Arra a dalra gondolt az Akela együttestől: „Felkészültem a halálra... Az életre nem készített senki!”
Dermesztően hideg szél fújt a félig-meddig befagyott folyó felől. A lány rettentően fázott, beteg és éhes volt. De jó lenne már túllenni ezen az egészen és megpihenni! Talán olyan lesz a halál, mint egy álom, amely végre megvált. A szíve mennydörgött bordái börtönében. Mi vezetett idáig? Istenem, én csak arra vágytam, hogy szeressenek!
Kiszáradt a szája. Már csak néhány lépésnyire lehetett a pesti hídfőtől.
Hajni és Krisztián. Kettejükkel kezdődött ez az egész őrület.
Jaj, Hajni, hol vagy? Miért nem vigyáztál rám, ahogy megígérted?!
Magányosabbnak érezte magát, mint korábban bármikor, ahogy ott állt az öngyilkosok hídján, gyűjtve a bátorságot ahhoz, hogy felmásszon végre a Turulmadárhoz.

Ha végül mégis nyersz, mi lesz ezután?

Nagyon boldog lennék, ha annyi év után végre megjelenne a Megváltó álom, és megtérülne az a rengeteg munka, amit beleöltem! Jó lenne, ha végre lezárhatnám az életemnek ezt a szakaszát, és belekezdhetnék az újabb projektekbe. Több ötlet is van a tarsolyomban. Régóta érlelődik bennem egy világhírű amerikai grunge zenekarról szóló történet, és egy fantasy is, ami részben a gyönyörű Everglades mocsárban játszódna. Jó lenne visszatérni Floridába és New Yorkba, ha csak gondolatban is.  

Köszönöm az interjút, Ági! És még egyszer arra kérek mindenkit, hogy amennyiben még nem tette, szavazzon a Megváltó álomra (a krimi kategóriában található, fölül bele is lehet olvasni az első pár oldalba). Június 14-ig van lehetőség a voksolásra a Stílus És Technika oldalán. Ingyenes, nem kell regisztrálni. Szükségem van most a kedves olvasók segítségére, mert úgy érzem, hatalmas hátrányból indulok ezzel a thrillerrel. Ha a szerző csupa tabutémáról ír egy brutális könyvben, olyanokról, mint a black metal, a sátánizmus, sajnos bezáródnak előtte a kapuk. Pedig hiába mondják rá, hogy rétegzene, valójában rengetegen szeretik ezt a műfajt. Óriási igény lenne egy olyan izgalmas, hiteles regényre, amelyben Britney helyett Tankcsapdát és Metallicát hallgatnak a szereplők; amelyben a felszínes, semmitmondó limonádékkal ellentétben izgalmas, tartalmas cselekmény is van, és amelyben az átlagos, fiatal karakterek valódi problémáiról lehet olvasni! Szavazás után küldjétek el a linket az ismerőseiteknek is, főleg a rockrajongóknak. Köszönöm! 

 Szavazz!

Szabó Tamás írói oldala