Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Horváth Martin - ("A délszláv háborút és a sci-fit még nem igazán ötvözték, de én ezt tettem és ez tökéletes példája, hogy két teljesen ellentétes világ találkozik, a rideg realitás és megtörtént történelem és a teljes fantázia.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Horváth Martin írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Szanszára-küldetés c. könyve jelent meg, amit a Könyv Guru oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Teológusként végeztem, ebből adódóan nagyon fontosak a legalapvetőbb létkérdések számomra. Mi a jó, mi a helyes és, miképpen lehet ezt gyakorlati formába ültetni a mindennapokban. Most már tíz éve blogolok, ahol vallási, történelmi, filozófiai, kulturális témákkal foglalkozom. Gyakorlatilag ezek mind-mind visszaköszönnek a Szanszára-küldetésben is.

Szasznára-küldetés c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az alaptörténet foszlányai már egészen kiskorom óta megvoltak. A 2000-es évek közepén vetített sci-fi sorozatokon nőttem fel, így hamar elkezdett kialakulni egy saját világ a fejemben. A történet nagy részében lévő főellenség képe már ekkor kirajzolódott. Maga a tényleges írás a COVID első hulláma alatt kezdődött, és nem egész másfél évet vett igénybe. Ebbe beletartozik az is, mikor kicsit motivációm vesztve 2-3 hónapig nem írtam semmit. A Balkán nagy rajongójaként a történelmi háttér szolgáltatása már nem igényelt akkora kutatómunkát, hiszen behatóan ismertem a délszláv háború lefolyását és személyes emberi sorsokat, tapasztalatokat is. Viszont sci-firől lévén szó, a tudományos háttere sokkal több utánajárást igényelt. Humán beállítottságú emberként a biológia, vagy a kvantumfizika nem volt éppen az erősségem, de hihetetlenül örömöt leltem benne, hogy számomra teljesen új területtel foglalkozom és megdöbbentett mennyi érdekes tényt találtam, ami befolyásolta végül a tudományos hátterét a regény történetének.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A délszláv háborút és a sci-fit még nem igazán ötvözték, de én ezt tettem és ez tökéletes példája, hogy két teljesen ellentétes világ találkozik, a rideg realitás és megtörtént történelem és a teljes fantázia. Egy jó sci-fi sajátossága szerintem pontosan az, hogy a realitás és a fantázia pont jó arányban legyen. Szerettem a földhözragadtabb történeteket, amiben valóságos és átélhető emberi sorsok dominálnak, de a sci-fi lehetőséget ad olyan kontextusba helyezni ezeket, hogy egészen más fénytörésből szemlélhessük ezeket és ezáltal kihangsúlyozza a mindennapi, emberi tényezők fontosságát. Mindenesetre a fantázia részeit is igyekeztem minél inkább racionálisan megközelíteni és minél inkább úgy megalkotni, ezért rengeteg valós mellékszereplők bukkan fel a történetben, valós katonai helyszínek, események. A háborús szál sajnálatos módon nagyon is valóságos. Vukovár, az ott és máshol történt tragédiák és sorsok nyílván teljesen valóságosak. A főszereplő karakterét magát is általam ismert egykor Jugoszláviában élt vagy harcoló személyekből gyúrtam össze.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint, minden tisztes legalább részben introvertált kamasz, 16-17 éves korom környékén kezdtem el először leírni a gondolataim bármilyen formában. Művészeti középiskolába jártam így ez sokszor szakadt meg azzal, hogy inkább vizuális formában fejeztem ki, ami bennem volt. Végül 19 éves koromban kezdtem blogolni, akkor dőlt el végleg. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem vagyok nagy tervezős típus, de ami érlelődik bennem azt szeretem manifesztálni. Ezért most folyamatban van egy sokkal személyesebb hangulatú, valós eseményeket feldolgozó leginkább humoros, de ugyanennyire drámai írásom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mire odaértem nem volt az a hihetetlen varázs, amit az elején elképzeltem, hogy milyen lesz. Ettől függetlenül persze nagyon jó, eufórikus érzés volt, hogy sikerült, valami teljes és kész.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Átfutott az agyamon, de aztán nem foglalkoztam vele, nem tartottam fontosnak a könyv üzenete szempontjából.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Első körben nem. Mivel alapvetően sokkal „szárazabban”, tárgyilagosan foglalkozom a regényben is boncolgatott kérdésekkel, maga az, hogy egyáltalán rgény formájába csomagolom az üzenetét, már újdonság volt. De így sokkal átélhetőbbek a tanulságok, és sokkal inkább célba ért.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt. Egyfajta megkönnyebbülés, hogy sikerült, megcsináltuk…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindig eltervezem, aztán nem lesz belőle semmi, ha pedig igen, nagyon ritkán sül ki belőle pozitív. Az esetek többségében életszituáció, elmélkedés eredményeként elfog a hangulat és akkor le kell írnom, ami bennem van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A drámai pillanatok, erkölcsi dilemmák és az ízes párbeszédeket szeretem. Akad is belőle bőven. Ezzel szemben a tényleges, leíró jellegű részekkel mindig meggyűlt a bajom. Konkrét cselekedeteket, akciókat leírni úgy, hogy érthető, vizualizálható legyen, borzalmasan nehéz volt számomra. A Szanszára-küldetés harmadik fejezete rendesen megizzasztott, ahol végig pörgős cselekményeket kellett papírra vetnem, miközben két szálon is futott a történet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én eddig csak oda nyúltam vissza, amilyen ötleteket valamilyen formában már rég dédelgetek. Minden esetben valamilyen valós történetfoszlányból, eseményből merítek, ami már egyszer engem megérintett és érdemesnek tartottam tovább szőni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindenféleképpen a barátaim voltak azok, akik először látták, amit írtam. Ők nem is csak a már elkészült formában, hanem fejezetről fejezetre volt felülvizsgáló személyzetem, ha úgy tetszik, akik véleményt mondtak az olvasottakról.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családomnak is inkább a barátaimat, mondanám, de természetesen nagy lelkesedés és kíváncsiság fogadta a hírt. Édesanyám volt, aki talán kicsit meg is döbbent ezen. De mindenkinek első dolga, volt, hogy beszerezzen egyet a műből, aminek az elkészültét várták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A már említett személyesebb hangvételű írásom várható a jövőben, ha minden a terveim szerint halad, akkor az év végére lehetséges, hogy már lesz belőle látható valami a nagyobb közönség számára is. De egyébként ritkán alakul minden a terveim szerint, így ez lehet, későbbre tolódik.

Szanszára-küldetés Facebook oldal