Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Cserni András - ("Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Cserni András írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyve jelent meg, amit a Smaragd Kiadó oldalán lehet megrendelni. Egyúttal szeretnék gratulálni az írónak, aki elnyerte 2022-es Smaragd díjat.

Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Cserni András vagyok, elsőéves joghallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, s publikáló író, költő. Tavaly végeztem az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. Tizenkilencedik életévemet taposom, nyáron töltöm be a húszat. Otthonom Érd.

Szabadidőmben általában írok, ez a legfőbb hobbim, de nagyon szeretek olvasni, túrázni, fényképezni is.

A farkasfalka (Sötét sorsok 1.) c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Mivel a történet az ősi magyar hitvilágon, a magyar népmeséken és folklóron alapszik, mélyen a témába ástam magam az írás során – s már előtte is. Hogy úgy mondjam, előbb ismertem meg a néphit világát, s azután döntöttem el, ebben a környezetben szeretném megalkotni a történetet. Persze ez nem jelentette azt, hogy az írás alatt ne böngésztem volna át újra és újra a forrásokat. Folyamatosan kerestem (és találtam) új, történetbe építhető elemeket, s önellenőrzést végeztem. Főképp Ipolyi Arnold: Magyar mythologia című kötete jelentett nagy segítséget.

A kézirat legelső, kézzel írott változatával egy nyár alatt készültem el 2019-ben. Ezt pihenni hagytam, majd a karantén-időszakban begépeltem, néhol átírtam, új cselekményszálakat építettem be, s nagyjából egy-másfél évvel a kezdetek kezdete után elküldtem szerkesztő jóbarátomnak, Nagy Krisztinának. Onnan indult a közös munka, a szerkesztés rögös útja.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

Nagyjából egyenlő mértékben. Alapvetően igyekeztem hűen ábrázolni az ősi hitvilágból, folklórból átvett elemeket, azonban két okból több helyen kellett saját fantáziámra támaszkodva kiegészítenem. Egyrészt a hiányos források miatt (mely főként kalandozó őseink hitvilágát érintik), valamint a tény okán, hogy az említett két fő témakör eltéréseit egységes világgá kellett formálnom. Például a csordásfarkas regényemben ábrázolt jellemzői ugyanezek a magyar folklórban, ellenben a szelletek nevét és képességeit én találtam ki (igaz, őseink hittek különböző természetszellemekben). Ami pedig teljes mértékben képzeletem terméke, az Avilág nyelve, a mist; az ottani nagy családok, mint a Doranskyk és a Marothanok; s a tájak, várak, falvak egy része. Így jött létre Mistaria: képzelet és valóság frigyéből.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély? 

Elsőízben ötödikes koromban ragadtam tollat. Először rövid, mondókaszerű verseket költöttem, állatok tulajdonságait rímbe szedve. Nem sokkal utána belekezdtem egy (szintén fantasy zsánerű) regénybe, amit félbehagytam, ám sok elemét beépítettem a Sötét sorsokba. Ezt több hasonló, „hamvába halt” próbálkozás követte, míg végül gimnáziumba kerülve egy pályázati felhívás kapcsán lendültem bele újra – s ez már valóban szenvedéllyé dagadt. Versek, novellák születtek, s természetesen Mistaria világa. Azóta rendszeresen mérettetem meg magam pályázatokon, költeményeim és rövidprózáim az Érdi IRKA hasábjain, valamint különböző antológiákban jelennek meg rendszeresen – tavaly júliusban pedig A farkasfalka indult hódító útjára.

Nemrégiben egy rangos díjat nyertél a Smaragd kiadónál, mely az olvasók szavazhatnak a 2022-ben megjelent kötetekre.  Az első helyett szerezted meg, milyen érzés? Mit gondolsz a díjról?

Leírhatatlan érzés, nagy öröm. Mikor megláttam, kellett pár pillanat, hogy elhiggyem. Korábban is értem el ugyan eredményeket pályázatokon, ám a Smaragd díjat egy nagyobb mérföldkőnek, eddigi legrangosabb elismerésemnek tartom. Számomra egyaránt jelképezi az olvasóimtól kapott támogatást, írói munkásságom első nagy elismerését, s a kaput a szintlépéshez. S hogy mindezt ilyen fiatalon, ily rövid idővel a regényem megjelenése után értem el, még értékesebbé teszi számomra. Még egy éves sincs a Sötét sorsok, de már kitüntették. Hálás vagyok mindenkinek, akinek ezt a díjat köszönhetem!

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad? 

Mivel Mistaria kapcsán rengeteg történet vár még elmesélésre, egy darabig maradok a fantasynál – amellett, hogy a verselést, novellaírást is űzöm közben. Vannak azonban ötleteim, amik más műfajt kívánnak: többek közt krimit és disztópiát szeretnék írni, e zsánerekhez többé-kevésbé körvonalazódott ötleteim vannak.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Egyszerre vég és kezdet; elégedettség, felszabadult boldogság és sikerérzet. Vég, mert egy munkafolyamat befejeződött, az alap, a gerinc elkészült, a történet kézzelfoghatóvá vált. S kezdet, mert még sok izgalmas teendő vár a továbbiakban, mire a kedves Olvasó kezébe veheti a kész művet.

Nem gondolkodtál még írói álnéven:

Nem. Mindenképp a saját nevemen akartam publikálni.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Igen. A korábban már említett korai regény kezdeményeim kivétel nélkül fantasy-műfajban mozogtak. Ennek egyik oka, hogy jómagam is nagyon szeretem ezt a zsánert.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Felemelő, különleges, elképesztő. Hosszú út vezetett odáig, s mikor elsőként vehettem kezembe, lapozhattam fel, láthattam a nevemet egy „hús-vér” könyvön, szavakat alig találtam. S hogy ez megvalósulhasson, számtalan ember közreműködése kellett, akiknek nem tudom elégszer megköszönni.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Döntően tervezett. Jegyzeteket készítek; a cselekmény már az első fejezet írásakor nagy vonalakban a fejemben van; gondosan figyelek az apró részletek egyeztetésére (kezdve az ötvennégy farkas szem- és bundaszínétől odáig, hogy az egyes események milyen napon történtek). Ám néha „homlokon csókol a múzsa”, s egy intuíció alapján születik meg egy jelenet, vagy változtatok meg egy meglévőt. Bár mennyiségben elenyésző, minőségben fontos: többek közt Acsar és Roland beszélgetése a csillagok alatt is hirtelen ötlettől vezérelve kapott helyet a műben.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Több kedvencem is van. Az imént említett, gondolati mélységeket és magasságokat érintő beszélgetés a zord ordas és az ifjú csordásfarkas között; a főhősök bemerészkedése a Nyírerdőbe; a Forró helyzet című fejezet; valamint az Epilógusban történő események.

A farkasfalka írása során nem ütköztem komoly nehézségbe egy jelenet vagy fejezet megírása során se. Talán Szandra és Flóra beszélgetései okoztak néha-néha megakadást, valamint a mist nyelv ráncba szedése, egységesítése bizonyult időigényesnek (beszélhető nyelvről van szó ugyanis; ellentmondásmentesre akartam csiszolni).

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Az inspirációm maga az élet. Nyitott szemmel járok-kelek, s amit látok, tapasztalok, megjegyzem, s beépítem egy prózába vagy versbe. Hasonlóan járok el az olvasással is: ha egy mű gondolatébresztő hatással van rám, inspirál, ösztönöz, nem hagyom elveszni az ihletet, beleszövöm egy történetbe.

Minden történet másképp születik, most röviden elmesélem, a Sötét sorsok esetén ez hogy történt. Egyrészt a Percy Jackson-sorozat és Böszörményi Gyula Gergő-könyvei inspiráltak; arra gondoltam, hasonló témájú regényt szeretnék írni én is. A konkrét történet kigondolásához pedig egy őrségi autóút adta meg a kezdőlökést: a tájat figyelve az járt a fejemben, milyen vagány kezdete lenne egy műnek, ha egy robogó autót farkasok vennének körbe, majd egyikük emberré változva ugrana rá a járműre. Ez volt az első jelenet, ami megszületett, s ezt rohamtempóban követte a kerek egésszé összeálló cselekmény.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Elsőízben két jóbarátomnak mutattam meg, akik véleményezték, tanácsokkal láttak el. Utána édesapám rágta át magát a javított, begépelt változaton (ami becsületére legyen mondva, mert a fantasy egyáltalán nem áll hozzá közel), és ötleteket, javaslatokat adott. Keresztanyám is olvasni kezdte a kéziratot, s ekkortájt küldtem el a már említett Nagy Krisztinának. Először csak véleményt kértem, de úgy megtetszett neki, hogy azt mondta, szívesen gondozná a szöveget, míg nyomdakész nem lesz.

Nagyjából a felsoroltak szavát fontoltam meg a szöveg alakítása során – főképp esztétikai apróságokra kell gondolni, például: ne legyen három egymást követő mondatban öt „is” és négy „hogy”. A történet azonban más kérdés. Én már tudom, hogy végződik a trilógia, s ragaszkodom a befejezéshez, illetve az ahhoz vezető sarkos pontokhoz – különös tekintettel az egyes szereplők halálára; ebből semmilyen unszolásra nem engedek, legyen bár az adott karakter nagyon szimpatikus.

Krisztina annyiban tett hozzá a történethez, hogy egyes jeleneteket a javaslatára írtam meg vagy bővítettem ki. Így született Roland néhány vitája az ösztöneivel, vagy az Aggódó evilágiak című fejezet.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nagyon örültek neki, az írás kezdeti fázisától segítettek, támogattak a legkülönfélébb módokon, amiért hálás vagyok. Megjelenés után a tágabb családhoz is eljutott a könyv híre, s nagy sikert aratott: olyanokat is „betűhöz csábítottam”, akik egyébként nem kifejezetten könyvmolyok.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tervek szerint rövidesen ebook formában jelenik meg első verseskötetem A valóság versei címmel. Mistaria tekintetében pedig érkezik a Sötét sorsok 2.: Betyárbecsület – remélhetőleg nyáron, de legkésőbb ősszel, ha az Ősök is úgy akarják. De addig se hagyom a kedves Olvasókat magukra: blogomon továbbra is hetente jelennek meg a rövid, folytatásos történetek, s hamarosan egy újdonsággal is készülök… Búcsúzóul pedig csak annyit mondanék, amit Mistariában szokás: dai Antecst currgo graidst nu vei! Az Ősök vigyázzák lépteiteket!

A könyvet itt tudjátok beszerezni:

Smaragd Kiadó

Mistaria - Cserni András írói oldala

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Horváth Martin - ("A délszláv háborút és a sci-fit még nem igazán ötvözték, de én ezt tettem és ez tökéletes példája, hogy két teljesen ellentétes világ találkozik, a rideg realitás és megtörtént történelem és a teljes fantázia.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Horváth Martin írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyvéről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak Szanszára-küldetés c. könyve jelent meg, amit a Könyv Guru oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Teológusként végeztem, ebből adódóan nagyon fontosak a legalapvetőbb létkérdések számomra. Mi a jó, mi a helyes és, miképpen lehet ezt gyakorlati formába ültetni a mindennapokban. Most már tíz éve blogolok, ahol vallási, történelmi, filozófiai, kulturális témákkal foglalkozom. Gyakorlatilag ezek mind-mind visszaköszönnek a Szanszára-küldetésben is.

Szasznára-küldetés c. könyved sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

Maga az alaptörténet foszlányai már egészen kiskorom óta megvoltak. A 2000-es évek közepén vetített sci-fi sorozatokon nőttem fel, így hamar elkezdett kialakulni egy saját világ a fejemben. A történet nagy részében lévő főellenség képe már ekkor kirajzolódott. Maga a tényleges írás a COVID első hulláma alatt kezdődött, és nem egész másfél évet vett igénybe. Ebbe beletartozik az is, mikor kicsit motivációm vesztve 2-3 hónapig nem írtam semmit. A Balkán nagy rajongójaként a történelmi háttér szolgáltatása már nem igényelt akkora kutatómunkát, hiszen behatóan ismertem a délszláv háború lefolyását és személyes emberi sorsokat, tapasztalatokat is. Viszont sci-firől lévén szó, a tudományos háttere sokkal több utánajárást igényelt. Humán beállítottságú emberként a biológia, vagy a kvantumfizika nem volt éppen az erősségem, de hihetetlenül örömöt leltem benne, hogy számomra teljesen új területtel foglalkozom és megdöbbentett mennyi érdekes tényt találtam, ami befolyásolta végül a tudományos hátterét a regény történetének.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A délszláv háborút és a sci-fit még nem igazán ötvözték, de én ezt tettem és ez tökéletes példája, hogy két teljesen ellentétes világ találkozik, a rideg realitás és megtörtént történelem és a teljes fantázia. Egy jó sci-fi sajátossága szerintem pontosan az, hogy a realitás és a fantázia pont jó arányban legyen. Szerettem a földhözragadtabb történeteket, amiben valóságos és átélhető emberi sorsok dominálnak, de a sci-fi lehetőséget ad olyan kontextusba helyezni ezeket, hogy egészen más fénytörésből szemlélhessük ezeket és ezáltal kihangsúlyozza a mindennapi, emberi tényezők fontosságát. Mindenesetre a fantázia részeit is igyekeztem minél inkább racionálisan megközelíteni és minél inkább úgy megalkotni, ezért rengeteg valós mellékszereplők bukkan fel a történetben, valós katonai helyszínek, események. A háborús szál sajnálatos módon nagyon is valóságos. Vukovár, az ott és máshol történt tragédiák és sorsok nyílván teljesen valóságosak. A főszereplő karakterét magát is általam ismert egykor Jugoszláviában élt vagy harcoló személyekből gyúrtam össze.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Mint, minden tisztes legalább részben introvertált kamasz, 16-17 éves korom környékén kezdtem el először leírni a gondolataim bármilyen formában. Művészeti középiskolába jártam így ez sokszor szakadt meg azzal, hogy inkább vizuális formában fejeztem ki, ami bennem volt. Végül 19 éves koromban kezdtem blogolni, akkor dőlt el végleg. 

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem vagyok nagy tervezős típus, de ami érlelődik bennem azt szeretem manifesztálni. Ezért most folyamatban van egy sokkal személyesebb hangulatú, valós eseményeket feldolgozó leginkább humoros, de ugyanennyire drámai írásom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Mire odaértem nem volt az a hihetetlen varázs, amit az elején elképzeltem, hogy milyen lesz. Ettől függetlenül persze nagyon jó, eufórikus érzés volt, hogy sikerült, valami teljes és kész.

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

Átfutott az agyamon, de aztán nem foglalkoztam vele, nem tartottam fontosnak a könyv üzenete szempontjából.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Első körben nem. Mivel alapvetően sokkal „szárazabban”, tárgyilagosan foglalkozom a regényben is boncolgatott kérdésekkel, maga az, hogy egyáltalán rgény formájába csomagolom az üzenetét, már újdonság volt. De így sokkal átélhetőbbek a tanulságok, és sokkal inkább célba ért.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Természetesen nagyon jó érzés volt. Egyfajta megkönnyebbülés, hogy sikerült, megcsináltuk…

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Mindig eltervezem, aztán nem lesz belőle semmi, ha pedig igen, nagyon ritkán sül ki belőle pozitív. Az esetek többségében életszituáció, elmélkedés eredményeként elfog a hangulat és akkor le kell írnom, ami bennem van.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A drámai pillanatok, erkölcsi dilemmák és az ízes párbeszédeket szeretem. Akad is belőle bőven. Ezzel szemben a tényleges, leíró jellegű részekkel mindig meggyűlt a bajom. Konkrét cselekedeteket, akciókat leírni úgy, hogy érthető, vizualizálható legyen, borzalmasan nehéz volt számomra. A Szanszára-küldetés harmadik fejezete rendesen megizzasztott, ahol végig pörgős cselekményeket kellett papírra vetnem, miközben két szálon is futott a történet.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Én eddig csak oda nyúltam vissza, amilyen ötleteket valamilyen formában már rég dédelgetek. Minden esetben valamilyen valós történetfoszlányból, eseményből merítek, ami már egyszer engem megérintett és érdemesnek tartottam tovább szőni.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Mindenféleképpen a barátaim voltak azok, akik először látták, amit írtam. Ők nem is csak a már elkészült formában, hanem fejezetről fejezetre volt felülvizsgáló személyzetem, ha úgy tetszik, akik véleményt mondtak az olvasottakról.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

A családomnak is inkább a barátaimat, mondanám, de természetesen nagy lelkesedés és kíváncsiság fogadta a hírt. Édesanyám volt, aki talán kicsit meg is döbbent ezen. De mindenkinek első dolga, volt, hogy beszerezzen egyet a műből, aminek az elkészültét várták.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

A már említett személyesebb hangvételű írásom várható a jövőben, ha minden a terveim szerint halad, akkor az év végére lehetséges, hogy már lesz belőle látható valami a nagyobb közönség számára is. De egyébként ritkán alakul minden a terveim szerint, így ez lehet, későbbre tolódik.

Szanszára-küldetés Facebook oldal

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Ekker Éva - ("Ebben nincs tudatos tervezés, egyszerűen élem az életemet, jár a fejemben mindenféle, aztán valamelyik gondolat valamiért kezd előtérbe kerülni bennem, majd lassacskán valamilyen történet kezd kibontakozni körülötte.")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem Ekker Éva írónőt, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónőnek több kötete jelent meg, többek között Utolsó leheletig és Vad virágok címmel jelentek meg, amit a Ez-Könyv Kiadó illetve az azóta megváltozott  kiadó Vízió könyvkiadó Egyesület oldalán lehet megrendelni. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

Már egészen fiatalon elkezdtem írogatni, az akkoriban készült alkotásaimat azonban nem találtam elég érettnek, ezért nem álltam a velük a nyilvánosság elé. Később más irányt vett az életem, jogi pályára léptem, lekötött a munka és a család, így nem állt módomban az írással foglalkozni. Jó pár éve, egy kórházi kényszerpihenő kapcsán viszont ismét lehetőségem nyílt rá, hogy visszatérjek eme régi szenvedélyemhez, melyet azóta is művelek. Első könyvem a Sarki tűz című novelláskötet, melynek második kiadása nemrégiben jelent meg. Leginkább sci-finek mondják, de, mivel a történetek mind gondolatvilágukat, mind cselekményfonalukat tekintve teljesen egyediek, nehéz egyértelműen besorolni őket bármilyen kategóriába, én meglepő történeteknek nevezném őket. Legutóbb megjelent könyveim a Vad virágok, mely sci-fi-krimi-thriller és az Utolsó leheletig, mely cli-fi-thriller.

Utolsó leheletig és Vad virágok c. könyveid sok kutatómunkát igényelt? Meddig tartott az írás folyamata?

A könyveim alapvetően a képzelet szülöttei, ezért különösebb kutatómunkát nem igényelnek. Kivétel ez alól az Utolsó leheletig, mely túlnyomórészt a klímaváltozás miatt alaposan megváltozott Föld világában játszódik. Itt arra törekedtem, hogy a vonatkozó kutatásoknak megfelelően mutassam be ezt a környezetet. Ez esetben sem tartott azonban tovább maga az írás, mint általában, hiszen nem a cselekményhez kerestem tudományos alátámasztást, hanem fordítva. Érdekelt a probléma, ezért számos tanulmányt elolvastam a témában, amik arra ösztönztek, hogy egy regény keretében, „szórakoztató” formában én is ráirányítsam a figyelmet az emberiségre leselkedő veszélyekre.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történeteim kitaláltak, ilyen szempontból nincs közük a valósághoz. A bennük megfogalmazott gondolatok és a szereplők jellemvonásai azonban természetesen valós tapasztalatokon alapulnak.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nem tudnám pontosan megmondani. Mióta megtanultam olvasni, faltam a könyveket, talán ennek hatására mindig is keringtek a fejemben saját történetek. Ezeket először általános iskolás koromban vetettem papírra, leginkább csíkos vagy kockás füzetekbe, amik aztán később elkallódtak.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Mindig is elolvastam mindenféle zsánert, a lényeg, hogy jó legyen a könyv. Íróként sem zárkózom el egyik műfaj elől sem, a bennem kibontakozó történet határozza meg, melyikben írok. Az eddigi könyveim után talán meglepő, de most éppen egy romantikus történelmi regényben gondolkodom.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Addig nagyon szeretek írni, míg papírra vetem a belőlem kikívánkozó történetet. A részletes kidolgozás és a szerkesztés is olyan kihívást jelent, amiben élvezetet tudok találni. Mikor azonban már sokadszor olvasom át a könyvet, hogy csiszolgassam, javítgassam, az egy idő után nagyon fárasztó tud lenni, ezért az öröm mellett, hogy reményeim szerint sikerült valami értékeset létrehoznom, igazából meg is könnyebbülök, mikor végre befejezem

Nem gondolkodtál még írói álnéven?

De igen, és lesz is. Erről azonban egyelőre nem szeretnék többet elárulni.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Csodálatos. Alig hittem el, mikor a kezemben tartottam. De ezt talán csak az tudja megérteni, aki maga is átélte.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Ez is, az is. Jön az „ihlet”, az ötletek, nagy vonalakban összeáll a történet, aztán utána már a tudatos tervezés, kidolgozás, szerkesztés következik.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

Nincs kedvencem, igyekszem minden jelenetet úgy megírni, hogy nekem magamnak tetsszen, mert remélem, hogy akkor az olvasónak is tetszeni fog. Ez hol könnyebb, hol nehezebb.

Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Ebben nincs tudatos tervezés, egyszerűen élem az életemet, jár a fejemben mindenféle, aztán valamelyik gondolat valamiért kezd előtérbe kerülni bennem, majd lassacskán valamilyen történet kezd kibontakozni körülötte. Eddig még soha nem volt szükségem rá, hogy valahonnan szándékosan ihletet kelljen merítenem, inkább a bőség zavarával küzdök, annyi mindent szeretnék megírni, hogy jó ideig el vagyok látva témákkal

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Általában a kiadóm munkatársai azok, akik először látják a kéziratomat, és mint hozzáértőké, elsősorban az ő szavuk számít. Elfogadnám tőlük, ha javaslatokkal élnének a szöveg, vagy a történet bizonyos mértékű megváltoztatására, de ilyesmire még sosem került sor, mindig megfelelőnek találták a könyveimet úgy, ahogy azokat megírtam.

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Az elsőnél eléggé meglepődtek, de ma már természetesnek veszik. A családom tagjai olvasták minden könyvemet, és remélem, nem csak udvariasságból mondták, hogy tetszettek nekik.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Több vasat is tartok a tűzben, vannak regényterveim, de hogy mennyi valósul meg belőlük, illetve hány kerülhet kiadásra közülük még az idén, az sok mindenen múlik, nagymértékben például azon, hogy az olvasók mennyire támogatják a magyar írók, köztük az én műveim megjelenését. Ezért is örülök, hogy helyet kaptam ezen a blogon, amely ilyen tiszteletre méltó módon felkarolta a magyar szerzőket. Köszönet érte! 

Ekker Éva

Vízió Könyvkiadó Egyesület

Interjú Szabó Tamással, aki regényíró pályázatán vesz részt - ("És még egyszer arra kérek mindenkit, hogy amennyiben még nem tette, szavazzon a Megváltó álomra (a krimi kategóriában található, fölül bele is lehet olvasni az első pár oldalba). Június 14-ig van lehetőség a voksolásra a Stílus És Technika oldalán.")

Szabó Tamással már régebben is készítettem interjút, akkoriban a Holdvíz regényével kapcsán. De most egy regényíró pályázat miatt készült ez az interjú, hogy jelentkezett, Stílus és Technika regényíró pályázatán. Elmeséli hogyan, miként jelentkezett a pályázatra és miféle történettel indult el. Az interjú végén találtok linket, mely kantitva érhetitek el és tudtok szavazni.

Tamás, örülök hogy újra a blogomon köszönthetlek. Korábban többször is megkerestelek, akkor a munkásságodról, a Holdvíz című könyvedről faggattalak. Most egy pályázattal kapcsolatban szeretnék interjút készíteni veled az olvasóimnak. Mesélj, mi újság van veled? Rég nem beszélgettünk.   

Üdvözlök mindenkit! Köszönöm, megvagyok… bár még egy kicsit cseng a fülem a nagy zajtól, ugyanis pár napja voltam egy barátommal a Pantera koncertjén a Barba Negrában! Óriási élmény volt. Igen, rég adtam a legutóbbi interjút. 2019, vagyis a Holdvíz megjelenése után főleg az új projektekre koncentráltam. Sajnos pont rosszkor, a pandémia kezdetén jelent meg a debütáló regényem, sokáig zárva voltak a könyvesboltok, az emberek nem vettek annyi kiadványt, mint korábban, és a Maxim se reklámozta kellőképpen a művemet. Bár az olvasóknak nagyon tetszett. A Molyon és a többi oldalon csupa pozitív értékelést kaptam. Jó volt látni, hogy még a YouTube-on is beszámoltak róla!     

Úgy tudom, pályáztál az új kéziratoddal, a Megváltó álommal. Hova és hogyan pályáztál?

2021-ben elküldtem a Maxim Kiadónak, hiszen megállapodtunk, hogy amennyiben van egy új munkám, azt először nekik mutatom meg. Tetszett nekik, azt mondták, színvonalas és izgalmas történet, ám túl véresnek és brutálisnak találták, így sajnos nem jutott be a Dream válogatásba. Ezután hiába próbálkoztam az Aranymosásnál. Végül 2022 nyarán beneveztem a Stílus És Technika Kiadó I. Regénypályázatára, krimi kategóriában. Itt bekerült az Álom a legjobbak közé, de nagy meglepetésemre nem nyert kiadói megjelenést. A szabályzat szerint még lehet szavazni rá. Arra kérek mindenkit, akinek tetszett az előző regényem, hogy voksoljon a Megváltó álomra a Stílus És Technika Kiadó oldalán!

A Megváltó álom merőben más, mint a Holdvíz. Mesélnél róla?

A Holdvíz alapvetően egy pozitív, életvidám, színes és egzotikus helyeken játszódó szerelmes történet volt, amelybe belesűríthettem az amerikai élményeimet. Rengeteg popkulturális utalás van benne: végig csupa népszerű dalt hallgatnak a szereplőim (Bonanza Banzai, Depeche Mode, Republic). Ez egy könnyen fogyasztható sztori szétválasztott testvérekről, táncról, úszásról, családi drámákról, túszdrámával és lenyűgöző tengeri jelenetekkel. Ezzel szemben a Megváltó álom egy sötét, borongós, hátborzongató és rendkívül hangulatos thriller, amit végig egyfajta szomorúság jellemez. Az új projektem tehát tényleg mindenben a Holdvíz ellentéte: ez az új kézirat a kevésbé ismert underground (felszín alatti) világban játszódik, ahol kőkemény metál zene szól. Mindkét regényem izgalmas, de a második szerintem dinamikusabb és félelmetesebb.

Még kézirat formájában olvastam az új könyved, eléggé erős és brutális. Honnan jött az ötlet?

Annak idején ezt írtad róla a Messengeren, ha nem baj, szó szerint idézem: “Atyaúristen! Tamás! Ez nagyon jó. Vasárnapra kiolvasom. Sokkal jobb, mint a Holdvíz. Anyám, ez a Krisz nevű szereplő elmebeteg...” Nagyon örülök, hogy tetszett neked a Megváltó álom! Nos, még a gimnáziumban kezdtem el írni a matekfüzetem üres lapjaiba, mert ki akartam adni magamból a sok feszültséget, keserűséget (de ugyanakkor az első szerelmekről, a lenyűgöző koncertekről és a fergeteges bulikról is jó volt írni). Ez a könyv egy magányos tini hányatott életét és halálát állítja a középpontba. Végül hozzáírtam egy csomó sztorit egy másik kéziratomból, ami egy szektáról és a metálosok szubkultúrájáról szól. Akkoriban hosszú hajam volt, bőrcuccokban jártam, gitároztam, próbálkoztam több zenekart is alapítani. Már korán észrevettem, mennyire lenézi a társadalom a magunkfajtákat, a rockereket, a feketeruhásokat, a lázadókat, akik nem érik be a gagyi tömegkultúrával. Írni akartam egy hiánypótló alkotást átlagos szereplőkkel, akik a periférián élnek, elszöknek otthonról és rengeteg kalandba keverednek. Az egyik olvasóm azt írta a kritikájában, hogy mindig megkínzom a karaktereimet. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy megpróbálom bemutatni a sorsüldözötteket, a kitaszítottakat, és a szenvedéseiken keresztül demonstrálni, mennyi igazságtalanság van a társadalmunkban! Mindig is felháborított, ha azt láttam, hogy kizsákmányolják, bántalmazzák a gyengébbet – talán ezért is jelentkeztem annak idején a jogi egyetemre. 

A Stílus És Technika Kiadó hogyan jött a képbe? Miként ismerkedtél meg velük?

A sok visszautasítás után csak ők maradtak. Nekik nagyon tetszett a Megváltó álom, azt írták a honlapjukon, hogy ez volt az egyik kedvencük. A hosszas levelezés után találkoztam személyesen Wágner Szilárdékkal egy konferencián. Dicsérték a stílusomat, a fogalmazásomat, a leíró részeimet, egyedül a párbeszédeket bírálták, de jeleztem nekik, hogy rugalmas vagyok, átírok bármit.

Mi lesz, ha esetleg nem nyered meg a szavazást?

Felmászom a Szabadság-hídra, mint a főhősöm a regényben! Nyugi, csak vicceltem. Bízom benne, hogy jól alakulnak majd a dolgok. Egyelőre – hála az eddigi szavazataitoknak – vezetek.  

Prológus

      "    Kincső megállt a járdán, és egy könnyes mosollyal a távolba nézett. Eszébe jutott Hajni, az egyetlen barátnője a gimiből. Képek és jelenetek rémlettek most fel: Hajni megígéri neki a megismerkedésük napján, hogy vigyázni fog rá; Kincső hátulról fogja a hányástól meggörnyedt, részeg Hajni haját a Sziget Fesztiválon; és összegabalyodva fekszenek az ágyon – sápadtfehér a csokibarnán. „Nézd, Kincső, milyen jól mutatunk a tükörben! Mint egy kapucíner szelet! Irigylem a színedet. De én eddig mintha csak kriptában napoztam volna.”

A lány ajkát szakadozott sóhaj hagyta el. Sosem tudom már visszahozni mindezt. Úgy hiányzik az a kedves, erdélyi rocker csajszi...

Ekkor megtorpant, és bátortalanul felnézett. Vérízű, fekete félelem szökött a torkába, ahogy megpillantotta úti célját a távolban: a Szabadság-híd zöld acélrácsai groteszk monstrumként bontakoztak ki előtte a ködből. Arra a dalra gondolt az Akela együttestől: „Felkészültem a halálra... Az életre nem készített senki!”

Dermesztően hideg szél fújt a félig-meddig befagyott folyó felől. A lány rettentően fázott, beteg és éhes volt. De jó lenne már túllenni ezen az egészen és megpihenni! Talán olyan lesz a halál, mint egy álom, amely végre megvált. A szíve mennydörgött bordái börtönében. Mi vezetett idáig? Istenem, én csak arra vágytam, hogy szeressenek!

Kiszáradt a szája. Már csak néhány lépésnyire lehetett a pesti hídfőtől.

Hajni és Krisztián. Kettejükkel kezdődött ez az egész őrület.

Jaj, Hajni, hol vagy? Miért nem vigyáztál rám, ahogy megígérted?!

Magányosabbnak érezte magát, mint korábban bármikor, ahogy ott állt az öngyilkosok hídján, gyűjtve a bátorságot ahhoz, hogy felmásszon végre a Turulmadárhoz.

Ha végül mégis nyersz, mi lesz ezután?

Nagyon boldog lennék, ha annyi év után végre megjelenne a Megváltó álom, és megtérülne az a rengeteg munka, amit beleöltem! Jó lenne, ha végre lezárhatnám az életemnek ezt a szakaszát, és belekezdhetnék az újabb projektekbe. Több ötlet is van a tarsolyomban. Régóta érlelődik bennem egy világhírű amerikai grunge zenekarról szóló történet, és egy fantasy is, ami részben a gyönyörű Everglades mocsárban játszódna. Jó lenne visszatérni Floridába és New Yorkba, ha csak gondolatban is.  

Köszönöm az interjút, Ági! És még egyszer arra kérek mindenkit, hogy amennyiben még nem tette, szavazzon a Megváltó álomra (a krimi kategóriában található, fölül bele is lehet olvasni az első pár oldalba). Június 14-ig van lehetőség a voksolásra a Stílus És Technika oldalán. Ingyenes, nem kell regisztrálni. Szükségem van most a kedves olvasók segítségére, mert úgy érzem, hatalmas hátrányból indulok ezzel a thrillerrel. Ha a szerző csupa tabutémáról ír egy brutális könyvben, olyanokról, mint a black metal, a sátánizmus, sajnos bezáródnak előtte a kapuk. Pedig hiába mondják rá, hogy rétegzene, valójában rengetegen szeretik ezt a műfajt. Óriási igény lenne egy olyan izgalmas, hiteles regényre, amelyben Britney helyett Tankcsapdát és Metallicát hallgatnak a szereplők; amelyben a felszínes, semmitmondó limonádékkal ellentétben izgalmas, tartalmas cselekmény is van, és amelyben az átlagos, fiatal karakterek valódi problémáiról lehet olvasni! Szavazás után küldjétek el a linket az ismerőseiteknek is, főleg a rockrajongóknak. Köszönöm! 

 Szavazz!

Szabó Tamás írói oldala

Amiket el szeretnék olvasni! 5.rész (" Olyan, mint egy vegyes felvágott. Van itt minden, mint a búcsúba")

Amiket el szeretnék olvasni! rovatom 5.részét hoztam el nektek, mely igencsak érdekes könyveket válogattam be. Ezeket olvasnám el egyszer, ha lesz lehetőségem. Nektek melyik jön be? Melyiket olvasnátok el?

Kormos H. Barbara

Egy csipet sors

Tartalom

Balaton, ​romantika, szenvedély és gasztro kalandozások egy hamisítatlan nyári történetben, egy ízig-vérig balatoni lány szemén keresztül.

Molnár Lizának mindene a sütés-főzés, gasztro újságíróként dolgozik és boldog házasságban él férjével, Márkkal. Irigylésre méltó élete azonban csak kívülről tűnhet tökéletesnek. Egy baleset és egy régi románc emléke is beárnyékolja boldogságukat, és napról napra egyre távolabb kerülnek közös álmuktól, hogy végre szülők legyenek.

Mi lett volna, ha…? Máshogy alakult volna az élete, ha egy adott ponton másképpen döntött volna?

Egy napon azonban Lizának megadatik, hogy válaszokat kapjon kérdéseire: újraírhatja sorsát.

Örül a hirtelen jött lehetőségnek? Képes lesz döntéseivel a karrierjét és családja életét is megváltoztatni? Vagy örökre megbánja, hogy feladta addigi életét?

Kormos H. Barbara első regényéből kiderül, hogy vajon tényleg csak rajtunk múlik, hogyan alakítjuk az életünket, vagy a recept nyomokban egy csipet sorsot is tartalmaz.

Bónizs Róbert

Toldi sorozat

Tartalom

Bónizs ​Róbert A kőfaragó és a Szent László íja című kötetek után az eddig általa feldolgozott korszak két legendás történelmi szereplőjének, Nagy Lajos királynak és Toldi Miklósnak életét dolgozza fel új sorozatában.

Az első kötet gyerekkorától, 1330-tól Nagy Lajos első nápolyi hadjáratáig, 1348-ig követi nyomon Toldi Miklós és a trónörökös, illetve később ifjú uralkodó életének eseményeit. Toldi menekülni kénytelen szülőházából, de egy véletlen folytán felkelti Károly Róbert király és Lajos herceg figyelmét, és az utóbbi apródjává válva a királyi udvarba kerül. A herceg mellett részt vesz az uralkodó hadjárataiban, újra és újra kitüntetve magát vitézségével.

A pusztán erős ifjúból igazi lovaggá érő Toldi és az ígéretes, de atyja árnyékából még előtörni nem tudó Anjou Nagy Lajos között konfliktusoktól sem mentes, mégis bizalmi kapcsolat alakul ki, amit azonban nem mindenki néz jó szemmel, és amikor a király ellenségei szövetkeznek Toldi ellenségeivel, súlyos megpróbáltatások várnak barátságukra…

A szerző a nagy elődök irodalmi alkotásai mellett kiterjedt kutatásokkal alapozza meg sorozatának hitelességét, átfogó betekintést nyújtva a korszak európai politikai és történelmi eseményeibe, s így a koráb­biaknál tágabb kontextusba helyezve szereplői történetét.

Sebők Hanga

Dönts jól

Tartalom

Két fiatal élete keresztezi egymást, amikor Áron – aki korábban csak a munkájára koncentrált –, megpillantja Annát egy bárban, és azonnal élete szerelmének érzi. A friss diplomás Anna viszont épp akkor kezdi meg a felnőtt életét, és ezzel kapcsolatban számos fontos döntést kell meghoznia. Felmerül a nagy kérdés, hogy az érzelmeire, vagy inkább az eszére kellene hallgatnia?

Vajon Áron megérzései jók a lánnyal kapcsolatban, vagy csak az érzelmei vezetik félre? Kövesd Anna és Áron történetét és döntsd el magad, hogy te is azon az úton járnál-e, amelyet ők választanak. Inkább a szívedre vagy az eszedre hallgatnál? A döntés a tiéd.

Sebők Hanga debütáló regénye egy kedves és érzelmes történet, ami mindannyiunkat arra késztet, hogy gondolkodjunk el az életünk fontos pillanatain és a saját döntéseinken.

N.Fülöp Beáta

A tihanyi apát titkos kertje

Tartalom

A két idősíkon játszódó történet helyszíne közös csupán: Tihany. Gréta, a fiatal parfümőr és Dénes, a sármos sommelier sorsszerű találkozásával elindul valami, aminek hatására a múltból titkok és rejtélyek törnek a felszínre…

Az 1050-es évek sötét középkorában Lázár apát titkos kertjében egy váratlan találkozás megváltoztat mindent, ami még a távoli jövőre is hatással lesz…

N. Fülöp Beáta a tőle megszokott érzékletes stílusában tárja elénk a rejtélyekkel és érzelmekkel átszőtt történetét, melyben a középkor és napjaink éles kontrasztja adja a fűszert.

A szálak végül Dénes és Gréta kezében futnak össze, de a kérdés ott motoszkál mindkettejük fejében: vajon a kapcsolatuk túlélheti-e a múlt és a jelen hátborzongató összefonódását?

Hajnal Kitti

Vékony jégen

Tartalom

Matt kissé érzelmi analfabéta ugyan, de romantikus lélek. Folyamatosan a társát keresi, ennek azonban mindig az útjában áll Stephen, az évek óta elválaszthatatlan legjobb barátja…

Mi húzódik a háttérben, és sikerül-e Mattnek ennek ellenére megtalálni a boldogságot?

Diana Soto

Kitka Bence Balatonalján

Tartalom

A tizenkét éves Kitka Bence sok mindenben hasonlít a többi hatodikos srácra. Eléggé zavarja, hogy nem nőtt nagyra, kifejezetten szeret telefonozni, playstationözni, még a biciklizés is oké, és van egy nővére, Réka, akivel kölcsönösen idegesítik egymást. Amikor az édesanyjuk azt találja ki, hogy töltsék a tavaszi szünetet a Balatonon, Bence nincs igazán elragadtatva az ötlettől. De aztán az unalmasnak induló családi kirándulás váratlan fordulatot vesz, és a testvérek egy csapásra a balatoni mondák varázslatos világába csöppennek újdonsült barátjukkal, Mátéval együtt. Balatonalja pedig különleges lényeket, titkokat és veszélyeket rejt – és korántsem biztos, hogy könnyű lesz visszatérni a birodalmak egyszerre mesés és ijesztő föld alatti szövevényéből a való világba.

B. D. Alíz

Éget a nap

Tartalom

A három frissen érettségizett barátnő, Kinga, Áfonya és Liza egy szabadulószobás pesti kalanddal kezdi meg az érettségi utáni nyarat. Véletlenül ugyanarra az időpontra jelentkeznek be, mint a népszerű magyar fiúbanda tagjai, Márk, Levi és Marcell, így végül együtt kell játszaniuk.

Kinga és Márk ennek, illetve a sors különös játékának köszönhetően kénytelen egy egész napot együtt tölteni. Márk olyan kitartóan ostromolja a lányt, hogy a kezdeti makacs ellenállása után végül beadja a derekát. Másnap elbúcsúznak egymástól és azt hiszik, nem fognak többet találkozni, de tévednek. Liza járni kezd a banda másik tagjával, Mallal, így akaratlanul is összejön a két baráti társaság.

Kinga azonban nem számít arra, hogy így a népszerű énekessel csak még jobban „összebilincseli" az élet…

P. Gál Judit

Gyilkosokkal szemtől szemben

Tartalom

Szita ​Bence, Bándy Kata, Balla Irma, Tompa Eszter, ifj. Tóth Tamás és még számtalan, gyilkosság áldozatává vált ember utolsó percei elevenednek meg P. Gál Judit könyvének lapjain.

A szerző sorra járta Magyarország leszigorúbban őrzött börtöneit, és szemtől szemben tette fel a legkellemetlenebb kérdéseket is az emberölésért súlyos ítéletüket töltő bűnözőknek.

Ezek után jutott arra, hogy a börtöninterjúkból kibomló történetek mellett megjelenteti azokat a mélyinterjúkat is, amelyeket a gyilkosokat üldöző rendőrökkel és az őket halálukig fegyházra ítélő bírókkal készített.

Hogyan viseli a gyilkossági rendőr, amikor kiderül, hogy a szülei élete is veszélyben forog, mert merényletet terveznek ellene?

Mit gondol, érez a bíró, amikor meg kell néznie a meggyilkolt 11 éves kisfiú, Szita Bence fotóit?

Melyik kérdés törte meg a hazugságvizsgálat közben a móri mészárlás miatt életfogytiglanra ítélt Weiszdorn Róbertet? S miért döntött úgy, hogy sok évnyi hallgatás után inkább beismeri tettét?

Ezekre a kérdésekre csak az kaphat választ, aki személyesen teszi fel őket az érintetteknek. P. Gál Judit ezt tette, és beszélgetései kivételes tanulságokat tartogatnak az olvasónak.

Diana Hunt

Őrület határán

(Őrület 2.)

Tartalom

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”

A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Készen állsz a félelemre?

Egy sötét, mindent elpusztító szerelemre?

Készülj fel a valódi őrületre!

Diana Hunt következő regénye, a nagy sikerű sorozat második része egy sötét, romantikus thriller, mely egyszerre szól szenvedélyes szerelemről, és egy nő harcáról, aki érveit eldobva keresi a kiutat az őrületből.

Kapinya Viktória

Szívkikötők

Tartalom

Az ​ötvenes évei végét taposó Éva a mediterrán hangulatú Pécs egyik kis könyves antikváriumának tulajdonosa. Nárcisztikus férjétől való nehéz válása óta mindennapjait főként a boltban gubbasztás, az óriásuszkárjával tett séták, és a felnőtt lányaival való találkozások töltik ki. Lassan felismeri, hogy a depresszió már az ajtaján kopogtat, így egy életvezetési podcast műsor hatására végre erőt vesz magán, és hátrahagyva megfásult életét, leköltözik a tengerhez.

Választása egy online szálláskereső oldalon talált horvátországi világítótoronyra esik, amely egy apró, lakatlan sziget egyetlen apartmanjaként funkcionál. A bolt irányítását kisebbik lányára, Millire hagyja, akinek régóta dédelgetett álma megreformálni az üzlet arculatát.

Éva azt reméli, hogy az elvonulása alatt kifundálhatja, mit is akar csinálni hátralevő éveiben: azaz végleg le kell-e húzza a rolót a könyvesboltban és magánéleti fronton.

Egy viharos estén azonban arra kényszerül a szigeten, hogy saját és egy bajba jutott állat bőrét mentve segítséget kérjen a murteri piacon megismert, rendkívül bosszantó férfitól, aki korábban már alaposan leszerepelt előtte. Vajon a kölcsönös ellenszenv és csipkelődés átalakulhat-e köztük bizalmas barátsággá, netán valami mássá is?

Sikerül-e lezárnia zűrös kapcsolatát a továbbra is ráakaszkodó exférjével, vagy örökre megkeseríti majd minden lépését? Mi lehet az oka, hogy a rámenős horvát férfi úgy habzsolja az életet a tengernél, mintha az bármelyik pillanatban véget érhetne? És mi lesz az imádott könyvesbolt sorsa, ha tulajdonosának választania kell a régi élete és a tengerparti lét hívogató varázsa között?