Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! Milan Smoke - ("A környezetvédős, társadalomkritikai belső monológok pedig végülis a világért érzett aggodalmaim, és a problémák esetleges megoldásával kapcsolatos gondolataim összegzései. ")

Ismerjük meg közelebbről a szerzőket! rovatomban felkértem a Milan Smoke írót, hogy meséljen kicsit magáról és a könyveiről. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadta az interjúfelkérésemet. Az írónak A tükör két oldalán c. könyve jelent meg eddig, magánkiadásban. A  Patreon oldalon e-könyvben formátumokban lehet beszerezni, ahol az első 4 fejezet a 19-ből kedvcsinálónak ingyen is letölthető. Íme, az interjú, fogadjátok szeretettel!

 

Kérlek, mesélj magadról, mit lehet tudni rólad?

IT szakember voltam, a világ nyugati felének nagyvárosaiban éltem és dolgoztam. Jelenleg itthon, vidéken tanulgatom az önellátó gazdálkodás alapjait.

A tükör két oldalán c. könyved sok kutatómunkát igényelt?

Az iromány gerincét önéletrajzi elemek adják, tehát arról írok, amit ismerek, külön kutatómunkát nem igényelt. A környezetvédős, társadalomkritikai belső monológok pedig végülis a világért érzett aggodalmaim, és a problémák esetleges megoldásával kapcsolatos gondolataim összegzései. Tehát külön kutatómunkát az sem jelentett, de természetesen olvasmányok, dokumentumfilmek, podcastok adták a tényeket. Minden probléma, amiről írok, néhány kattintással megtalálható a neten, én csak igyekeztem őket összefoglalni, valamint az összefüggéseket kiemelni. A romantikus, erotikus részeket inkább nem magyarázom.

Meddig tartott az írás folyamata?

A konkrét írási folyamat kb. fél évig, de már évek óta érlelődött bennem.

Történeteidben mennyire van jelen fantázia és valóság?

A történet és a karakterek jelentős része természetesen fantázia, a valósággal való esetleges egyezések a véletlennek köszönhetőek. De minden, ami tényként van megírva, az valóság, saját tapasztalatok, vagy tudományos, szociológiai, pszichológiai kutatások és adatok az alapjai.

Mikor kezdtél el írni, hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Már gyerekkoromban próbáltam írogatni, ahogy szerintem mindenki, aki szereti a könyveket, csak túl kritikus voltam önmagammal szemben, és úgy véltem, sem fogalmazásban, sem kreativitásban nem voltam képes egy Bulgakov Dosztojevszkij, Merle szintjét elérni, tehát gyorsan felhagytam vele. A korom, az azóta eltelt 20 év, és az életmódomban történt váltás adta meg számomra azt a szabadidőt, amit a fogalmazás csiszolására szánhattam, így ha természetesen nem is a fentebb említett írok szintjére, de végre talán olvashatóra tudtam egy szöveget formálni. Legalábbis remélem, mert én biztosan elfogult vagyok.

Más zsánerben tervezed kipróbálni magad?

Nem tudom, nem hiszem.

Milyen érzés számodra, amikor befejezed a kéziratod?

Sosem érzem befejezettnek, de amikor azt realizálom, hogy inkább már csak rontok a szövegen és nem javítok rajta a csiszolgatásokkal, akkor kénytelen vagyok abbahagyni.

Egyébként minden -akár félig- összerakott fejezet egy hatalmas flash volt…

Miért pont ez az írói álneved? Illetve, ha ez nem írói álnév, nem gondolkodtál még ezen?

Füst Milán volt a legnagyobb hatással rám, amikor a felnőtté válás időszakán és problémáin mentem át, mondhatni a gondolati útkeresési fázisomban. Leginkább az Ez mind én voltam egykor… kötet, de mondhatnám a Feleségem történetét is, ami ugyanazt a témát fogalmazza meg, csak sokkal regényesebb formában. Az ő nevének angol fordítása az álnév, amit használok.

Mindig is ebben a zsánerben szerettél volna írni?

Nem tervezett dolog volt, de kifejezetten szerettem Merle könyveit, amit egyes szám első személyben írt. Bár sokban korlátozza a szövegben a karakterfejlődési lehetőségeket, nekem ez állt a kezemre.

Milyen érzés volt, amikor az első könyved megjelent?

Ijesztő volt aktívvá tenni a Patreon profilt, mert onnantól bárki bepillantást nyerhetett az elmémbe, a gondolataimba. Bár persze nem vagyok azonos a karakterekkel, de ők is én vagyok, meg én is ők.

Tervezett és tudatos folyamat számodra az írás vagy impulzív?

Határozottan impulzív, pedig egyébként kifejezetten tervezgetős fajta vagyok.

A köteteidben vannak kedvenc jeleneteid? Vagy volt olyan, amiket nehezen tudtál megírni?

A női oldalt valamiért kifejezetten jó volt írni, remélem nem, tévedtem nagyokat…  A tényszerű, “prédikálós” belső monológokat viszont nagyon nehéz volt koherensre, közérthetőre, valamint a legkevésbé nagyképűre és “tenyérbemászóra” írni.

 Hogyan születik meg egy-egy történeted? Van valami inspiráció, ihlet, amihez nyúlsz?

Jegyzeteket készítek a gondolataimról, a saját belső monológjaimról, ha és amikor egy érdekes témán agyalok.

Kik láthatják először a kéziratod? Kik olvassák elsőként, kinek a szava számít, akik beleszólhatnak a szöveg, történet alakulásába?

Család, barátok. Bármilyen kritikát szívesen fogadok, biztosan van létjogosultsága a negatívnak és a pozitívnak is. De beleszólás nincs, ezért nem is próbálkoztam meg egyetlen nagy könyvkiadóval sem, s pont ezért jelent meg ebben a formában a könyv…

A családod miként fogadta a hírt, hogy könyvet írsz, sőt meg is jelent?

Nem voltak hasra esve, pedig a könyvmolyság az nálunk családi vonás. Persze a téma, amiről írok, még családi körben is megosztó.

Mit üzensz az olvasóidnak, mi várható még tőled az idén?

Tervezem a folytatást, mivel télen ismét többet kényszerülök majd a szobába.Ugrunk néhány évet az időben, és kicsit sötétebb lesz a hangvétel, de igyekszem a romantikus/erotikus vonalat megtartani. A munkacím a Tükör száz szilánkján.

Patreon